- Így készült: Costs Your Life 1. rész

Mindig büszkeséggel tölt el, ha új szerzeménnyel rukkolok elő. Itthoni, igazán korszerűsítésre szoruló 'stúdiómban', pusztán kedvtelésből zenélgetek, és amikor több hetes/hónapos munka után kész egy szám, csak remélni tudom, hogy tetszik azoknak, akik meghallgatják. Egy dicsérő, vagy épp kritizáló szó, és már tudom, hogy nem hiába írtam meg a dalt.

Promóciós képecske

Az In Fusion with Music Vol. 2 összeállítás legfrissebb darabja, a most bemutatásra kerülő Costs Your Life sok viszontagságon ment keresztül. És hogy miképp is született meg?

A szám negatív élmények hatására jött létre. Június 9-én este kissé le voltam törve, az Életem Legrosszabb Napja versenyen második helyezést ért el az a hétfő. Éjjel 11 körül ösztönszerűen indítottam el az FL Studio-t, hogy kicsit kiadjam magamból a feszültséget, ami délután óta gyűlt bennem. Olyan zenét akartam csinálni, ami mély búskomorságba süllyeszti azt, aki hallgatja. Ezért úgy döntöttem, hogy breakbeat-esre veszem a figurát, lágy, sejtelmes szinusz hangokat és portamento saw-okat használok, mindez alá pedig egy nagyon mély folyamatos basszust rakok és az egészet 100 BPM-en tálalom.

A szám beat-je a step sequencerben

Szintetizátorként a Native Instruments FM8-át használtam. Bár az Image-Line Sytrus-a jobb nála, én mégis kíváncsi vagyok, hogy mit tud, így próbáltam kihozni belőle a lehető legjobbat.

Készül a basszus hangszíne

Közel 1 órás munkálkodás után volt egy kezdetleges számom. Éjfél utánra járt, elfáradtam, gondoltam megyek aludni. Ráböktem a mentésre és amint előugrott a párbeszédablak, miszerint adjak már egy nevet szegény fájlnak, elkezdtem gondolkozni. Azoknak az agyszüleményeknek, amiknek tudom, hogy nincs jövőjük, mert csak úgy unalmamban hülyültem egyet (szép számmal vannak ilyenek is), bár talán megérik a mentést, általában az untitledX címet adom. Az X helyére tessék behelyettesíteni egy számot.
De akkor éjjel éreztem, hogy ebből lehet valami komolyabb. Tetszett, amit csináltam. A dalaim többségének címe pillanatnyi benyomásból születik. Így volt ez akkor is, és így született meg a Midnight Melancoly.

A nagyon kezdeti stádiumban lévő trackből másnap összedobtam egy kis ízelítőt, amit el is helyeztem itt a blogon. Ez után nekiláttam tovább építgetni a számot, de azzal kellett szembesülnöm, hogy nem tudom, hogyan folytassam, mit adjak még hozzá. Néhány hallgatás után rájöttem, hogy nem tetszenek a string által játszott harmóniák, és amikor ezeket megváltoztattam immár a basszusvonal nem passzolt alá. Lényegében felborítottam a zene egyensúlyát. A basszust a string-hez igazítottam, akkor viszont már az arpegiator nem volt jó, mivel teljesen más szólamot játszott. Így azt is ki kellett egyengetnem. Megváltozott az egész.
Aztán megint változtattam, és megint és megint és megint.... és megint. Mígnem kikötöttem ennél a basszusvonalnál:

Végleges basszus az FL piano roll-jában

G, D#, F, G. 8 bar hosszú. Ez megtetszett, és abban a pillanatban tudtam, hogy a Midnight Melancoly búskomor-koncepcióját kidobom a kukába. A lassú breakbeat helyett 130 BPM-es trance muzsika lesz ebből, már láttam. A koncepcióval együtt a címet is elvetettem, bár másik elnevezést még később hozott a sors. A Midnight Melancoly közel egy hétig volt életképes.
Amint átváltottam 100-ról 130 BPM-re felpezsdült a fantáziám. Fogtam is egyből a basszust és megkínáltam egy kis gate-tel, vagyis a hangerő bizonyos időközönkénti elnémításával. Ezt az FL Studio piano roll-jába, vagyis kotta szerkesztőjébe beépített Low Frequency Oscillator segítségével valósítottam meg.

Gate effekt

A képen jól látható, ahogy a hangerő szakaszosan ugrál, ezért szaggatott maga a basszus is:

Miután ezzel megvoltam, elmentettem a projektet, és kiléptem a programból. Hogy másnap mi történt? Holnap elmondom.

- Dilemma megoldva

A mai délutánom az új szám összerakásával, foltozgatásával és utómasterelésével telt. Íme, a WIP Részlegben immár hallható a teljes track. Holnap este bepillantást engedek a kulisszák mögé. Addig legyetek türelmesek.

- Dilemma

Végső elkeseredésemben naplómhoz fordulok. Hátha az írás meghozza az ihletet.
A zeneírásban két véglet van: vagy elkap az ihlet, de nagyon, vagy nem kap el, de nagyon. Jelen pillanatban, 5 órás magyar és történelem érettségi tételtanulás után valahogy az utóbbi ütötte fel a fejét. Persze szép számmal van olyan eset is, amikor szinte kicsattanok az inspirációtól, de ez a legtöbbször akkor fordul elő, ha iskolában vagy egyéb olyan helyen vagyok, ahol még csak véletlenül sem tudom kibontakoztatni az ötleteimet. Hazaérvén meg a legtöbbször elfelejtem őket. Szórakoztató tud lenni, amikor történelem óra közepén tör rám egy nóta, rosszabb esetben teljesen magamtól elkezdek dobolni a padon és dúdolgatni, arról nem is beszélve, amikor kottákat írok az éppen kéznél lévő füzetembe. Persze ezek csak amolyan hasraütős kották, ahhoz kéne hőn szeretett FL Studio-m, hogy leellenőrizzem, vajon tényleg azokat a hangokat jegyeztem-e fel, amiket dúdolok. Sokszor van az is, hogy készülő dalaimat dúdolgatom félhangosan, ilyenkor magamban hozzá toldok egy-két apróságot, amit sokszor otthon meg is valósítok. Ilyen eset volt például az új album intro száma - amiről kicsiny, ám szinte már aljasul céltudatos ex-osztályom blogján olvashattok -, aminek fő témája egy unalmasabb irodalom óra kellős közepén ötlött a fejembe.

Ám most, kedves Olvasóim, ezen a fülledt szerdai napon nem jön az ihlet. Tanulás után úgy gondoltam itt az ideje összeállítani az új számot. Elindítottam az FL-t, betöltöttem a trackot, és vártam, amíg megtöltődik a playlist pattern-ekkel, a mixer effektekkel, a sequencer pedig step-ekkel. Amint a szám végső körvonala is kirajzolódott előttem, elkezdtem... gondolkozni. És ez már egy negatív dolog. Általában pontosan tudom, még a szám kidolgozása előtt, hogy hogyan is fog kezdődni. Ha ezen gondolkozni kell, ott már bajok vannak. Amíg az ember (főleg ha pattern alapú zeneszerkesztő progit használ) megcsinálja a megfelelő hangszereket és megírja a szám apró építőköveit, addigra magában eldönti, hogy hogyan is építi majd fel azt.
Most ennek a folyamatnak a teljes hiánya lépett fel nálam. Egyszerűen nem tudom, hogyan kezdjem el. Először próbáltam kicsit intrósan. Lágy pad-ek és string-ek, háttérben némi lüktetéssel, aztán egy kis fokozás, adrenalinszint növelés, túlzásba vitt visszhangosítás és reverb, előbújó basszus, és bamm, hadd jöjjön. De nem, nem tetszett.
Utána jött a klasszikus. Egyből hadd nyomja a kick, legelső beatre egy crash, plusz háttérbe némi close hihat játék, és csak progresszívan. Nem lett az igazi. Valami még mindig hiányzott.
Utána, gondoltam, legyen az elején egy kis supersaw lead szóló, fasza kis akkordokkal, aztán majd jól rátesszük a basszust meg high pass filter-rel a beat-et. Nem is volt rossz elképzelés, de mégsem jó. Az a bizonyos valami még mindig hiányzott.
Mint az irodalomban a lineáris és globális kohézió, úgy a zenében is van valamiféle összetartó erő. Egy láthatatlan, halhatatlan dolog, ami a zenemű apró részeit összhangba hozza és megadja az egész hangulatát, kisugárzását. És ez sokszor már csak akkor jelenik meg, amikor építgetjük az elkészült darabokból a számot. Amikor azt mondjuk, hogy: "Igen, na ez az, ezt akartam elérni, erre gondoltam!". És érezzük, hogy sínen van a dolog, hogy a gondolatok, a dallamok csak úgy cikáznak a fejünkben. Rengeteg fantázia kell ehhez, és a képesség, hogy mindazt, amit elképzeltünk, életre tudjuk kelteni. Ez az egyik legszebb momentuma a zeneírásnak. Órákon át képes az ember felépíteni a zenét, úgy, hogy szinte észre sem veszi, ami körülötte történik. Kikapcsol, és nincs számára más, csak az akkordok, a harmóniák, a hangszerek, az effektek, LFO-k, automation görbék, a clap-ek, hihat-ek, loop-ok, és az elméje, ami tele van ötlettel.
Ezért fontos az, hogy hogyan kezdjük el a dalt. Ez biztosítja számunkra a csónakot, amin utazva végighömpölygünk a folyón, az egyensúlyt, hogy ne essünk a vízbe és minden evezőcsapással közelebb jutunk utunk végéhez, egy örömteli hátradőléshez, miközben boldogan konstatáljuk magunkban, hogy "Ma is alkottam." És ez az az érzés, amit minden művész érez egy mű elkészítése után. A munka gyümölcse, és a tudat, hogy még a gyümölcsfát is Te ültetted.

De egyenlőre nem tudom, mitévő legyek. Ilyenkor aludni kell rá egyet. Esetleg kettőt. Azután újra előszedni a dolgot, és tiszta, nyugodt füllel, új ötletekkel felvértezve nekivágni. Azt hiszem, én is ezt teszem. Holnap érettségizek. Talán az meghozza az ihletet.


Ja, és mielőtt nyugovóra térnék:
Következőleg szintén egy DJ Shah albumot veszünk górcső alá, ezennel a tényleges debüt albumot, a Songbook-ot, (a REFLEKTORban máris egy dal róla) majd a már említett Native Instruments FM8 rejtelmeibe vezetlek el Benneteket! Legyetek jók.

- Tracklista

Nyár vége felé megjelenik 3. szerzői albumom In Fusion with Music Volume 2 címmel.

IFwM Vol. 2 Front Cover

Bár előző cikkemben írtam a szerzői álnevem megváltoztatásáról, ám ez az album még Ractive néven kerül ki, mivel a legtöbb számot ez alatt az alias alatt írtam.

Az albumról 2 szám vár befejezésre és ma összeállítottam a végleges tracklistát. Íme:

01. Ractive - The Magnificent 34 (Intro)
02. Ractive - In Fusion with Music Part 2
03. Ractive - Almeda
04. Ractive - Sanctum
05. Ractive - Overcharmed
06. Ractive - Words for Her
07. Ractive - The Harmonics of Love (Dedicated to Júlia Kurucz)
08. Ractive - Something To Live For
09. Ractive featuring CTK-631 - The End of this Academic Year
10. Ractive - Triquetra
11. Ractive - The Winners (Győző Dance Club Hymn)
12. Ractive - Balearic Sunset
13. Ractive presents Endoril - Costs Your Life
14. Ractive presents Endoril - Fine (Outro)
15. Ractive - Music of Trance Yearmix 2007 Intro (Bonus)

- 900

Tavaly februárban, mikor még a Móricz padjait koptattam, egy felettébb unalmas gyakorlati infó óra keretein belül regisztráltam magam a MySpace közösségi portálra. Különös módon egy pesti bulimagazin, a Flyerz hasábjain lettem figyelmes erre az oldalra. Aki ellátogat ide észreveheti, hogy nem egy amatőr, újonnan indult portálra csöppent, hanem igen komoly munka és fejlesztőgárda áll a színfalak mögött. A MySpace bár sok területre összpontosít, talán legismertebb szekciója a zene részleg (MySpace Music). Itt minden valamire való zenész profilját megtaláljuk, a vérprofiktól (Armin van Buuren, Beyoncé, The Doors, Pendulum, John Williams, stb.) az egészen amatőrökig, mint például én. Akinek nincs oldala a MySpace-en, az szinte már nem is létezik.

A MySpace profilom kezelőoldala

A tegnapi nap folyamán látogatószámlálóm elérte a 900-at. Mivel zenészként regisztráltam, profilomhoz kaptam egy csini lejátszót, melybe eleinte 4, most viszont már 6 zeneszámot tölthetek fel, kedvem szerint. Természetesen a lejátszóm a készülő, illetve elkészült új zenéimet tartalmazza, melyeket másfél év alatt összesen 526-szor hallgattak meg.
A MySpace igazán jó hely ismerkedésre, szakmai magasröptű eszmecserék lebonyolítására, valamint raklapnyi egyéb dologra, ajánlom mindenki figyelmébe. Várom az 1000. látogatót. ;-)

- Supersaw, házilag

Aki valamicskét is belekóstolt az elektronikus zeneírásba, annak is főként a trance válfajába, az előtt nem ismeretlen a supersaw fogalma. Ma megmutatom, hogyan is lehet előállítani ezt a producerek körében népszerű hullámformát.

A elektronikus zene alapja, hogy matematikai képletek és gyönyörű szépen összekötött áramkörök segítségével képesek vagyunk olyan hangok létrehozására, amelyek a természetben soha nem fordulnak elő. Ezt a '70-es évek elején a szintetizátorok elterjedése tette lehetővé, amik a Beatles-féle r&b-t szépen átvezették az acid-en keresztül a rave-be.
A szintik alapvetően négyféle hangot képesek generálni:

1. Sinuszhullám (Sine)





2. Négyszögjel (Square)






3. Háromszög hullám (Triangle)





4. Fűrészfog (Sawtooth, Saw)






E négy hang kombinációja, variációja és manipulációja hallható az összes mai elektronikus zenében, legyen az house, dance, trance, rave, drum & bass vagy akár ambient.
De kanyarodjunk is vissza posztunk témájához. A supersaw egy speciális hang, amely a közhiedelemmel ellentétben nem 2, hanem 7 saw-ból áll. Elsőként az 1997-ben összeeszkábált Roland JP-8000-es analóg szintetizátoron lehetett kiválasztani, mint oszcillátortípust. Lényege, hogy egyetlen oszcillátoron imitálják 7 saw oszcillátor hangzását, melyek mindegyike különbözőképpen detune-olt. A detune azt jelenti, hogy az egyes hullámok frekvenciája egymástól kicsit eltérő, így telt hangzás érhető el.

Nézzük lépésről-lépésre, hogyan is csinálhatunk egy tűrhető supersaw-ot. Szintetizátorként a Native Instruments FM8-át fogom használni, ami egy kiváló frekvencia modulációt alkalmazó szoftver szinti, keretprogramként pedig az FL Studio 8-at. Csupa 8-as.
A következőekben bemutatott műveletsor minden olyan szintetizátoron végrehajtható, ami rendelkezik 7 (legalább 2) oszcillátorral.

Native Instruments FM8

Első lépésként indítsuk el a kívánt szintit (jelen esetben az FM8-at), és győződjünk meg arról, hogy alapjáratban van, vagyis egy tiszta patch-csel indulunk. Ha mindez megvan, keressük elő azt a részleget, ahol az operátorokat (oszcillátorokat) lehet beállítani. Az FM8-ban balszélen a Navigator panelen lévő Ops gombra klikkelve nagyszerű áttekintést láthatunk mind a 6 oszcillátorról (A, B, C, D, E, F), valamint az 1 klasszikus és 1 noise filter-ről (X,Z), melyek mindegyike elérhető külön-külön a megfelelő gombokra bökve.

Az alapvetően generált hang minden szintetizátornál a sine, ezért állítsuk be az összes operátort saw hullámformára. Ha olyannal dolgozunk, ami nem beépített hullámformákat használ, hanem magunk is tudjuk azt alakítani (pl.: Image-Line Sytrus), akkor kicsit (de ne nagyon) megváltoztathatjuk a saw alakját a teltebb hangzás érdekében.
Amint az összes operátor fűrészfog alakban tündököl (és legfőképpen szólal meg), itt az ideje a detune-olásnak. Hagyjunk meg egy oszcillátort a standard beállításokon (frequency offset 0 Hz + frequency ratio 1x), majd az összes többi előbb említett két tulajdonságát változtassuk negatív, illetve pozitív irányba. Fontos, hogy ne essünk túlzásokba, egy 3 Hz-es 4x-es freq ratio-s saw már kicsit fülsértő tud lenni. Nagyon fontos még, hogy az egyik operátor frequency ratio-ját ugyanannyival növeljük, mint amennyivel a másikét csökkentjük, különben égbekiáltóan fars hangok jöhetnek létre.

A végeredmény FM8-ban valahogy így néz ki:

Supersaw az FM8-ban

Persze ezeken kívül más beállítást is alkalmazhat a felhasználó. A lényeg, hogy mindent csak mértékkel. A legtöbb frekvencia-, és amplitúdó modulált szinti rendelkezik egy modulációs mátrixxal, így az FM8 is. Két választásunk van: ha a beépített filtert akarjuk használni a supersaw későbbi manipulálására, akkor az összes oszcillátort kössük rá a filterre, és a filtert kössük rá a kimenetre. Ha külső filterrel dolgozunk, akkor elég, ha az operátorokat közvetlen a kimenetre kötjük.

A belső filteres megoldás FM mátrixa az FM8-ban

Készen is van házi készítésű supersaw hangunk. Mindezek után jöhet az utómunka: szánk íze szerint nyugodtan pakolhatunk rá effekteket, vagy megkínálhatjuk egy kis LFO-val, esetleg nyomhatunk a kicsikére egy kis portamento-t, és így tovább. Ezen felül a mátrixban is buherálhatunk kedvünkre, kifejezetten szebb hangzást érhetünk el, ha az egyes operátorokat egymással is összekötjük.

Szóval a félreértések elkerülése végett: nem csak FM8-ban lehet a fentebb leírtakat megcsinálni, minden valamire való szintetizátor képes rá!

Fogyasszátok egészséggel, zeneszerzésre fel!

- Sunlounger - Another Day On The Terrace

Ma egy igazi csemegét szolgálok fel Nektek. Egy szerintem olyannyira nagyszerű korong (korongok) boncolása következik, amely számomra minden idők legjobb szerzői albuma a brit Faithless: To All New Arrivals-e után.

A képen látható marcona kopasz nem más, mint a német földön született, francia ősöktől származó producer, egy kis törökös rántással a nevében: Roger-Pierre Shah, vagy ahogyan a rajongói jobban ismerik, DJ Shah.
A Stuttgart-ban élő Shah már 1996 óta tevékenykedik serényen különböző álnevek alatt (High Noon at Salinas, Savannah, Global Experience), ám az igazi előrelépést az 1999-es Claps című száma hozta meg neki. Már 1995-ben nem kisebb vállalkozásba fogott, mint egy saját kiadó és terjesztő cég egyengetésébe, ez lett a Shah-Music. A több, mint 10 év alatt a Shah-Music már 3 alkiadóval büszkélkedhet, és az cég gondozásában jelennek meg a német trance szerzemények legjobbjai.
A Claps, megjelenését követően egyből a német toplisták élére tört, majd olyan zenészek vették szárnyuk alá és játszották világszerte, mint Armin van Buuren, System F (Ferry Corsten), Judge Jules vagy épp a honfitárs Paul van Dyk. Shah nem állt meg, a Commandment és a Riddim sikere még tovább vitte őt a ranglistán. 2001-ben összeállt Pedro del Mar-ral, és megalkották azt az azóta legendássá vált DJ duót, akik 6 éven keresztül voltak házigazdái Németország leghallgatottabb trance rádióműsorának, a Mellomania-nak. Néhány hónapja Shah kivált a párosból és elindította saját rádióadását, a Magic Island - Music For Balearic People-t.
Az új évezred elején kialakult feltűnően egyedi stílusa, melyet saját maga csak balearic-ként emleget. A stílus mesterien ötvözi a klasszikus gitár dallamokat, a lágy tribal house elemeket és a fülbemászó trance ritmusokat, létrehozva ezzel egy egzotikus, szinte már hawaii hangzásvilágot. A balearic-ra jellemzőek a virtuóz gitárjátékok, melyek akaratlanul is megbabonázzák a hallgatót, a mély, búgó basszusgitárok, a 'fejrázós', shiftelt beat, ami akkor is megmozdítja a lábad, ha nem akarod, valamint a háttérben megbúvó, sunyin fülbemászó trance szintik.
Ebből a stílusból ad nekünk fergeteges ízelítőt, sőt, egy egész 3 fogásos vacsorát az Another Day On The Terrace album.


Tavaly augusztus 22-én látott napvilágot az Armada kiadó keze alatt DJ Shah első, ám nem debüt albuma, az Another Day On The Terrace. Azért nem lett debüt album, mert Shah új álneve, a Sunlounger alatt szerezte a számokat. A megnyugtató külső mondhatni még megnyugtatóbb belsőt takar, mindezt 2 darab CD formájában, összesen 23 trackot felölelve. Nem mindennapi, ám tökéletesen eltalált szerkesztésű az album: míg az első CD-n található 12 szám egy lágy, lazítós chill-out mix formájában lett felvéve, úgy a második korong ugyanezen számoknak (a Lumumba című kivételével) a táncolhatóbb, trance-esebb változatait tartalmazza. A végeredmény 2, egyenként közel 1 órás mix, amit mire végighallgat az ember, már szinte az egész teste kiált egy újrahallgatásért, olyannyira magával ragadó és karakteres.
Még valamikor 2006 őszén érkezett meg az első darab az albumból a nagyközönség elé, ez volt a White Sand című szerzemény, amit itt a REFLEKTORban meg is találtok. A számra villámgyorsan ráharaptak a trance szcéna nagykutyái, és rögtön rátették rádióműsoraik playlist-jére, érezték, hogy valami nagy készülődik. A közönség ámulva fogadta a White Sand-et, annyira, hogy az A State Of Trance rádióműsor hallgatói 2006 végén egyenesen az év 19. legjobb nótájának szavazták.
Ezek után még több, mint fél évet váratott magára az album úgy, hogy az emberek jóformán nem is tudtak a készüléséről, mivel se több single nem jelent meg róla, se infót nem szivárogtatott ki a Shah-Music. Persze aki jó helyen keresgélt, az tudomást szerezhetett róla.

Ha az ember bulizósabb hangulatban van, és a dance mixre esik a választása, akkor a felcsendülő címadó dalra, az Another Day On The Terrace-re máris kénytelen felkapni a fejét. Lágyan, szinte simogatóan indul és nagyszerűen megy át kifinomult trance-be. Ezután következik a másodjára kiadott single az albumról, a burkoltan szexuális töltésű In & Out, aminek vokálját egy minden bizonnyal magát megnevezni nem akaró emberke adta, mivel sehol sem tüntetik fel. Ennek ellenére szerintem baromi karakteres hangja van a fickónak. Az ezt követő Hierbas Ibicencas egy nyugisabb, átvezetősebb-gitározósabb darabja az összeállításnak, mindaddig, míg fel nem tűnik a színen a kanadai Zara Taylor hangja a Crawling című szerelmes nótában, amit garantáltan dúdolni fogsz, ha meghallgattad. A szerelmetesség után befut rögtön a jól ismert White Sand a maga lebilincselő gitárdallamaival, amire az utána hallható Keep Our Ring még rátesz egy lapáttal. Az egyik kedvencem az albumról, egyszerűen imádnivaló, romantikus szövegét pedig a mai napig nem tudom kiverni a fejemből.
A mix felénél betoppan egy szám, aminek olyan fantasztikus perkussziója van, hogy női fenékrázást lehetne vele tesztelni, és még a férfiak sem állhatják meg mozgás nélkül, még ha le vannak kötözve, akkor sem. Ennek tetejébe az argentín Seiscuerdas testvérpár olyan gitárszólót penderít az egész alá, hogy majd' felsírtam örömömben. Ez a szám az A Balearic Dinner. A pörgés után relaxálásként érkezik megmentésünkre a Losing Again, aminek vokálja elsőként fogta meg igazán a fülem. Ismét átvezetés gyanánt kiülünk a partra, hogy a Lounging by the Sea hangjai mellett várjuk a közeledő slágert, az Aquas Blancas-t, amire még sokat látott Veres barátom sem tudott nemet mondani. A fergeteges gitárok és pörgős dobok után felcsendül a dance mix záró száma, a Shine On Me, ami egy nagyon jól eltalált muzsika, varázslatos vokállal és gyönyörű szintikkel.
Az 1. CD-n a Shine On Me-t követően megtaláljuk a hiányzó, Lumumba című nótát.

Összesítésképp:
Az Another Day On The Terrace egy olyan dupla CD-s mixalbum, amit bármilyen hangulatban legyünk is, szívesen fogunk hallgatni. Kellemes, megbabonázó hangzása hamar belopja magát a szívekbe és a fülekbe. A trance és chill-out szerelmeseinek mindenképp kötelező darab, de ajánlom mindenki figyelmébe, aki kicsit el akar szakadni a hétköznapoktól, és egy olyan szigeten szeretne kikötni, ahol béke és napfény az örök társai, távol a város zajától.
És még Kedvesem is nagyon szereti, pedig neki azért nem ez a stílusa ;)

Tracklista:
CD1 – Chill

01. Another Day On The Terrace (Album Mix)
02. In & Out
03. White Sand
04. Losing Again
05. A Balearic Dinner (feat. Seiscuerdas)
06. Crawling (feat. Zara)
07. Aguas Blancas
08. Keep Our Ring
09. Hierbas Ibicencas
10. Lounging By The Sea
11. Shine On Me
12. Lumumba

CD2 – Dance

01. Another Day On The Terrace (Intro Club Mix)
02. In & Out (Original Mix)
03. Hierbas Ibicencas
04. Crawling (feat. Zara)
05. White Sand (DJ Shah’s Original Mix)
06. Keep Our Ring
07. A Balearic Dinner (feat. Seiscuerdas)
08. Losing Again
09. Lounging By The Sea
10. Aguas Blancas (DJ Shah’s Original Mix)
11. Shine On Me


Nagyon gyorsan tessék csak letölteni!
Album 1. szelet
Album 2. szelet
Album 3. szelet

Üljetek ki a teraszra és aludjatok szépeket.

- Trance Paradise Radio

Vegyünk egy jó nagy adag zenei közösséget, hagyjuk állni egy évig, adjunk hozzá néhány lelkes fiatalt illetve csipetnyi öregebbet, mindezt hintsük meg egy leheletnyi jókedvvel és állatsággal és már kész is a Trance Paradise Radio.


Nemrég írtam valamicskét a Music of Trance portálról az ex-osztályom blogján.
A Music of Trance zenei portált több, mint egy éve indította útjára pár ambíciózus emberke azzal a nemes céllal, hogy összegyűjtsék azokat, akik Magyarországon a trance-ért élnek. Az alapítást követően pár héttel jómagam is csatlakoztam az oldalhoz, aminek azóta adminisztrátora is vagyok.
A mára közel 1.300 tagot, 31.000 látogatót és majd 2.000 letölthető zenét és mixet tartalmazó zenei közösség talán hazánkban a legnagyobb a maga nemében.
Az első szülinapot (május 9.) szűk körben ünnepeltük, kizárólag az alapító-, és törzstagok, MSN-en összeverődve. A nagyszerű hangulatot Dave Dee koronázta meg egy igazán jól sikerült szülinapi mix-szel, melyet este 8 és 10 óra között hallgattunk. Beszélgetés közben felvetettem az ötletet, hogy nem-e lenne kedve a társaságnak minden kedden egybegyűlni, és valamelyikünk mixét hallgatva átpletykálni az éjszakát. A többiek ezt igen jó ötletnek tartották. Így született meg, főként Dave Dee jóvoltából, a Trance Paradise Radio.

Azóta is kedd este 8-10-ig megy a maszek rádióadás, közben pedig a dumaparty. A 2 óra elképesztően agyament hangulatban telik, főleg akkor, ha többen vagyunk.
Gt barátom, a Music of Trance egyik fő adminisztrátora a minap kihirdette, hogy aki kedvet kap rá, elkészítheti a rádió logóját, szóval aki úgy érzi lenne kedve a Trance Paradise Radio fejlesztéséhez, az ragadjon ceruzát (vagy PhotoShop-ot). Ugyanakkor szívesen várjuk DJ-k jelentkezését is, akik mixeikkel hozzájárulnának színvonalas műsor megalkotásához.
Állandó internetelérhetősége még nincs a rádiónak, egyelőre még csak az aktuális IP-címet kapjuk meg keddenként Dave Dee-től, de hamarosan egészséges URL-lel fog rendelkezni a TPR.

Aki kedd esténként, 8 és 10 óra magasságában kedvet kap egy kis trance muzsikához, az megtalálja a rádió IP címét a Music of Trance oldalon, vagy itt helyben, az oldalsávban is látható lesz majd.

Music of Trance

- East West Quantum Leap RA: II. rész

Ahogy azt gyarló középiskolás éveimben mondottam: elnézést a késésért.
A tegnapi napot hellyel-közzel átaludtam, amikor meg épp nem ez volt folyamatban, kénytelen voltam nyelvtan érettségi tételekkel bombázni az agyam.
Lassan egy hete számoltam be az EW QL Ra létezéséről, mára pedig eljött az idő, hogy megmutassam, mit is tud a kicsike. Mindössze fél hónapomba került, mire a 4 DVD-s, irdatlan adattömeget lehúztam a netről, de végre itt van, teljes életnagyságban. Nézzük mivel is állunk szemben:
A telepítés egyszerű és nagyszerű, semmi életbölcsesség, viszont ezzel a csini kis telepítővel csupán a keretprogramot és a library-hez tartozó hivatkozásokat visszük fel a gépre, magát a hangszer könyvtárakat nem. A 4 DVD összesen 7 library-t tartalmaz, amelyek 6 földrész egzotikusabbnál egzotikusabb hangszereit vonultatják fel, ezek szép sorjában a következők:
- Afrika
- Amerika
- Európa
- Távol-Kelet
- India
- Közel-Kelet
A keretprogram mindössze 36 megát emészt, a VST lelke a fent említett 7 bitang libraryban nyilvánul meg, melyek össztérfogata 13 gigabájt. (Már érzem, hogy nem egy ember halálát okoztam ezzel a kijelentéssel.)
A telepítés során szériaszámot kér, ezt meg is adhatjuk neki a mellékelt kulcsgeneráló segítségével. Amint felkerült a gépre a Ra, szépen be kell másolgatnunk manuálisan a library-kat a progi arra kijelölt mappájába, erről bővebb információt találhat az egyszerű kispolgár az 1. DVD-n lévő dokumentációból.

Installálás után mehet is a levesbe. VST host-nak az FL Studio 8 XXL Producer Edition-t használtam.

EW QL Ra az FL Studio-ban

Mint azt már említettem, a hangszercsomag a Native Instruments cég által fejlesztett Kontakt 2 sampler egy kicsit leegyszerűsített változatán fut (sőt, szalad), amit nagyon frappánsan érzékeltet a bal felső sarokban kúszómászó logó. Jó üzletet csináltak ezzel a Quantum Leap-esek, a kezelőfelület áttekinthető, egyszerű, és minden benne van, amire egy jól nevelt producernek szüksége van. Tekintsük is meg alaposabban a szoftver egyes részeit, én azt mondom:

Multi:

A Multi szekció az, ahova minden zenész nyúl, mikor elkezdi használni a Ra-t. Alapvetően már csak azért is, mert itt határozhatjuk meg, hogy miféle hangszert is akarunk megszólaltatni.
A bal oldalon kis infó-panel látható, mely mindenféle hasznos tudnivalóval lát el minket, teszem azt CPU használat, a sample mérete vagy hány hangot hallat éppen az adott hangszer. Innen érhetjük el a program beállításait is (melyek nem túl sokrétűek) az Options gomb segítségével.
Na, de azért multi a multi, mert egyszerre nyolc különböző hangszerrel tömhetjük tele a Ra-t, hely és memóriaspórolás céljából, nem beszélve a könnyebb áttekinthetőségről. Aranyos kis funkció ez, csak sajna FL Studio-ban az ember nem sok hasznát veszi, mert ha több különböző dallamot akar lejátszani, akkor kénytelen több Ra-t betölteni. Hacsak nem előre felvesszük a kívánt dallamokat, és például .wav fájlként használjuk őket, vagy bonyolult automation-ökkel ki-be kapcsolgatjuk őket. Az egyes hangszereket a mellettük lévő 'M' gombbal tudjuk elhallgatattni (mute), az 'S' feliratú pecekkel pedig solo üzemmódra állítani. Mindezek mellett kedvenc hangszerösszeállításunkat a Save gombra bökve nyugodt szívvel elmenthetjük, hogy aztán később akármikor rendelkezésre álljon.

Microtuning:

Microtuningot a népnek! Ezen az aprócska panelen minden megtalálható, ami a hangszerek finomhangolásához szükséges. Bal oldalon a hangerősséget, attack-ot buherálhajtuk, és a Glide tekerővel hajlítással spékelhetjük a hangokat. A középen helyet foglaló Filter részleg ki-be kapcsolható a feliratva kattanva, és nem más, mint egy.... filter. LP, BP, HP és speciális frekvencia szűrésekkel tehetjük egyedivé a hangzást, amelyet élesben a Cutoff és Reso potikkal kontrollálhatunk. Végül a jobb oldalt magáévá tevő Group Amp részleg segítségével rázúzhatunk egy kis kakaót az egészre. Mentésre itt is lehetőség van, a számunkra legjobban tetsző beállítást eltárolhatjuk a beszédes Save gombra kattintva.

Modulation/Envelopes:

A klasszikus, jól ismert ADSR (Attack-Decay-Sustain-Release) görbék színtere ez. A Volume Envelope a hangerő állítására való, segítségével megadhatjuk, hogy mennyire erősen szeretnénk megszólaltatni a sample-t (attack), mennyi ideig tartsa ki a hangot (hold), és mikor, milyen ívben halkuljon el a volume (sustain, release). Érdekes módon a Filter Envelope-nak semmi hasznát nem vettem, elméletileg a fent említett Microtuning Filter részének további állítgatására való, de én semmi változást nem hallottam, pedig összevissza tekerésztem. Lehet, hogy velem van a gond. A harmadik játékos, aki Free Envelope névre hallgat nem más, mint még egy ADSR görbe, különlegessége az, hogy mi választhatjuk ki, hogy mit kontrolláljon, egy lenyíló listán keresztül. Hasznos.

Modulation/LFOs:

A Modulation panel második szekcióját az LFO-k, vagyis Low Frequency Oscillator-ok képezik. Volume LFO-t használva egyfajta gate effektust érhetünk el, a Pan LFO a sztereó szeparációban lehet segítségünkre, a Filter LFO-val pedig a frekvenciatartományt késztethetjük némi ugrabugrálásra, érdekes effektusokat érve el.

Effects:

A Native Instruments-nél jól tudják - egy sampler nem sampler effektgenerátor nélkül. Így hát megteremtették nekünk az Effects panelt, melyen a 3 legáltalánosabb hangmanipuláló cuccos leledzik: Reverb, Chorus és Delay, vagyis a térhangzás, a kórus és a visszhang. Az első delikvens közreműködésével többek között olyanná tehetjük a megszólaltatott hangot, mintha egy hatalmas csarnokban, aprócska szobában vagy épp az afrikai sivatag kellős közepén csaptunk volna rá kedvenc bennszülöttünk szeretett dobjára. A Chorus effekttel kicsit felturbózhatjuk a hangzást, mintha nem is egy hangszer, de mindjárt egy egész kórusnyi szólalna meg. Ezen kívül megkínálhatjuk az egész kompozíciót olyan visszhanggal, ami még a tihanyit is lealázza, és térden állva csapkodjuk az FL Panic-gombját, hogy legyen végre vége. A három effektusmuskétás akármikor ki-be kapcsolható, és jópár hasznos, előre legyártott beállítással van ellátva.

Master Filter:

Utolsó előtti páciensünk a Master Filter, ami rögtön az effektektől jobbra helyezkedik el. Gyengébbek kedvéért ez egy egyszerű, 3 band-es equalizer, LP-BP-HP Filter. Az alkotói szabadságot támogatva szintén ki-be lőhető, néhány preset-tel kínálva. Dolgunk itt annyi, hogy a három pici pöttyöt megragadva a kívánt alakúra formáljuk a görbét.

Keyboard:

Mint minden jóltáplált VST-n, a Ra-n is találunk egy billentyűzetet. Segítségével kipróbálhatjuk az egyes hangokat, mindössze rá kell kattyintani a kívánt billentyűre. A bekékített tartomány jelzi az egyes sample-k key mapping-ját, vagyis azt, hogy mely hangokon szólaltathatjuk meg az adott hangszert. Ha a tartományon kívülre bökünk, az égvilágon semmit sem fogunk hallani. Balszélen pedig az elmaradthatatlan master volume és master pitch görgőket látjuk.


Így néz ki tehát a Quantum Leap Ra. Persze semmi sem tökéletes, így ennek a proginak is megvannak a hátrányai. A kiváló minőségben felvett sample-k miatt elképesztő 13 gigát foglal. Nekem, mint egy 80 GB-os merevlemez tulajdonosának, bizony komoly kompromisszumokat kell kötni, hogy elférjen. Tervezem is egy új, 320-as HDD vásárlását.
Viszont ha már fenn van a gépen, akkor olyan, mint egy nyugati luxusautó. Hihetetlenül sokat eszik, főként a memóriából. 512 MB RAM-ommal 5 hangszer már tönkrevágja a gépet, és ha esetleg meg szeretném nézni az EB eredményeket, perceket kell várnom, hogy átváltson a böngészőre. Lapozófájl mérete, kihasználtsága az egekben. Processzorral viszont (mint minden sample alapú VST) kíméletes, 5-6 hangszerrel is csak 20-25%-os a CPU kihasználtság (AMD 1,8 GHz).

Összességében, ha az embernek van elég helye nyugodtan megér egy próbát, maguk a sample-k csodálatosan egzotikusak és egészen fel lehet velük dobni a legkülönfélébb stílusú nótákat. A kezelés egyszerű, akinek volt már dolga legalább egy virtuális hangszerrel, az könnyedén elmanőverez a tekerők között. Gyorsan betöltődik, mind maga a szoftver, mind a hangszerek, használható stand-alone és plug-in változatban is, utóbbiként minden olyan host-ban, ami támogatja a VSTi, DXi, RTAS technológiát.

Ha felkeltette az érdeklődésedet, és ki szeretnéd próbálni, itt megtalálod. Ingyenes regisztráció után már lehet is tölteni, bár előre szólok, hogy macerás, de csak itt találtam meg. A 4 DVD-k mindegyike több, mint 30 felé van darabolva, és a RapidShare-en elhelyezve, így ajánlok egy RapidShare-es premium account megvásárlását (1 hónapra 1700 Ft), és a RapidShare Manager nevű progi használatát, nagyban leegyszerűsíti a Ra-hoz való hozzájutást. Alternatív lehetőség az nCore magyar zárt torrent tracker, amire a minap feltettem az 1. DVD-t. Igaz, a feltöltésem a béke hátsója alatt van, de a türelem rózsát terem, vagy miaszösz.
Aki esetleg megtalálja máshol ingyenesen, írja meg nekem.

Ha a legális megvásárlás állna közel a szívedhez, az East West honlapján megtalálható a program, cirka 571,05 amcsi dollárért, ami majd' 100.000 forintocska. Már ha az ausztrálok kibicikliznek vele ide.

A szoftver nálam 4-esre vizsgázott az 5-ös skálán.

A közeljövőben kedveskedek Nektek egy videóval, ami szemlélteti miként is működik az EW QL Ra munka közben.

Update: Bocsánat, videó nem lesz, nem tudom megoldani :(

- Szombat esti láz

A tegnapi nap sajnos beváltotta a péntek 13 mítoszához fűződő ígéreteit. Délelőtt egy áramszünet tönkrevágta a monitorom, és nagy nehezen kisakkoztam, hogy tényleg a monitorom a hibás. Kidobtam 600 forintot egy jelkábelre. Estére hirtelen megjavult és működött, elképzelni sem tudom, hogy történt, semmit sem csináltam, amit a nap folyamán meg ne tettem volna már.
Így hát a tegnapi post kimaradt, pedig hajhaj, mivel készülök! :D

Sajnos ma sincs sok időm írni, késő délután összeverődik a társaság és megtámadjuk Szolnokot. A fenti flyer által hirdetett partira látogatunk el, amely a Club Ibizában kerül megrendezésre. Én most fogom elsőként betenni a lábam oda.

Ennyi voltam e borús szombati napon, aki ma este Szolnokra téved, ugorjon be és rázza velünk.

Holnap jelentkezem az EW QL Ra bemutatásának 2. részével, fincsi lesz, ígérem. Ugyanakkor következő album kivesézésem tárgya az Another Day on the Terrace dupla CD-s mixalbum lesz Sunlounger-től. Jók legyetek, érezzétek jól magatokat este!

- Blank & Jones - The Logic of Pleasure

Piet Blank és Jaspa Jones nevét mára már minden valamire való trancer ismeri. Nem is hiába, több, mint 10 éves pályafutásuk alatt sok remek szerzeménnyel örvendeztették meg rajongóik szívét, és gazdagították a műfaj repertoárját. A német származású, és jelenleg is a németországi Cologne-ban tevékenykedő DJ és producer páros világszerte nagy elismerésnek örvend. 1997-ben adták ki első számukat Sunrise címmel, azóta 9 albumot tudhatnak magukénak. A hivatalos DJ lista, a thedjlist.com a 40. helyen rangsorolja a duót, míg a legjelentősebb elektronikus zenei netmagazin, a DJ Mag ez évi közvéleménykutatása alapján az előkelő 37. pozíción foglal helyet a két úriember.
Nightfly, Nightclubbing, Hardest Heart, Mind Of The Wonderful, A Forest - mind-mind felejthetetlen, velejéig trance klasszikusok. A június 6-án megjelent legújabb albumuk kicsit szakítva a hagyománnyal, az electronica területére téved.

Bevallom, kicsit félve töltöttem le a The Logic of Pleasure-t. A '97-es Sunrise-zal és debüt albumukkal a The Singles-zel megalapozták azt a hangzás-, és stílusvilágot, melyről egy egész világ megismeri őket. Az igazi régimódi vocal trance zene művelői ők, bár néha kicsit elkalandoztak a chillout felé is (The Mix 1,2,3). Most úgy néz ki, ismét új oldalukról próbálnak minket meggyőzni, így a kellemes 'pattogós' basszusvonalakat felváltották a markánsabb brass-szerűek, a felemelő supersaw-ok pedig átadták helyüket a durva square-eknek és rough szintiknek.
A Bobina-éhoz hasonlóan szintén 11 számot tartalmazó, 1 óra 10 perces kollekció tehát inkább electronica, mint a tőlük jól megszokott trance, ennek ellenére egészen eltalálták Blankék. Első hallgatásra kicsit furának tűnt ugyan, ám másodjára, harmadjára már kezdtem ráérezni a dalokra.
A szerzőpáros jó néhány rock és indie zenekarral kollaborált az album elkészítése során. Ezt kifejezetten tükrözik maguk a szerzemények is. Az azóta megszűnt New Order együttes énekese és alapítója, Bernard Summer adta a vokálokat például a Miracle Cure című számhoz, ami az elsőnek kiadott single az albumról, és amelyen erőteljesen érezhetőek a rock stílusjegyei. Ugyanez a helyzet a Manifesto elnevezésű számmal is, bár ebben a house körökben ismert Vanessa Daou énekel, kinek hangjával mellesleg még 2 számban találkozhatunk az albumon. 3 vokál nélküli, akusztikus dalt tartalmaz a korong (California Sunset, Breakout, Catwalk), ezek mindegyike marcona, zúzós electronica, erőteljes kiállásokkal és durva túlpörgetésekkel. A fiúk ezentúl belecsempésztek az albumba egy picike chillout-ot és breakbeat-et is. Az album kezdő száma, a Consequences, és a végén elhelyezkedő két dal, a Heart of Wax és a Don't Stop eléggé nyugtatóak ahhoz, hogy egy kis békét leljünk a sok dübörgés közepette.

Összeségében egy egész jó 11-et hoztak össze Jones-ék. Új területre érkeztek, de az akadályokat jól vették. Első electro albumok, a The Logic of Pleasure megállja a helyét, és aki eddig szerette Blank & Jones muzsikáit, ebben sem fog csalódni. A műfaj kedvelőinek egyenesen kötelező.

Tracklista:
01. Blank & Jones feat. Vanessa Daou - Consequences
02. Blank & Jones feat. Bernard Summer - Miracle Cure
03. Blank & Jones feat. Stars - The Night Starts Here
04. Blank & Jones feat. Trademark - So Cold
05. Blank & Jones - California Sunset
06. Blank & Jones feat. Vanessa Daou - Manifesto
07. Blank & Jones feat. Bobo - Where You Belong
08. Blank & Jones - Breakout
09. Blank & Jones feat. Vanessa Daou - Heart of Wax
10. Blank & Jones - Catwalk
11. Blank & Jones feat. Claudia Brücken - Don't Stop

Na és persze az elmaradhatatlan linkek:
http://rapidshare.com/files/119493467/Blank_and_Jones_-_The_Logic_of_Pleasure.part1.rar
http://rapidshare.com/files/119493649/Blank_and_Jones_-_The_Logic_of_Pleasure.part2.rar

A REFLEKTORban pedig már hallható is a Miracle Cure című dal.

- Az új Blank & Jones - hamarosan

A minap, egy rádióműsor folyamán (Armin van Buuren - A State Of Trance) lettem figyelmes arra az elhintett információra, miszerint készül az új Blank & Jones album.
A két emberkéről dióhéjban azt kell tudni, hogy igen nagy öregnek számítanak a szakmában. Nem hiába, a két német producer kezéhez nem egy trance himnusz tapad.
Ma megtudtam, hogy az új albumuk olyannyira készül, hogy már ki is adták. Kíváncsi vagyok, mit hoztak össze most a srácok, eddig is szerettem a zenéjüket, bár néha elkalandoztak durvább, hardstyle-osabb vizekre is.
Amint megszereztem és meghallgattam a The Logic of Pleasure névre keresztelt összeállításukat, elmondom mi a szerény véleményem. Addig meg aludjatok.

- East West Quantum Leap RA: I. rész

Már megint a fránya Quantum Leap-esek. Nagyon bitang egy társaság, azt kell mondjam.
Két napja írtam egy cikket az általuk elkövetett Guitar & Bass sample csomagról, bár az igazat megvallva nem ez volt az első kiadványuk, ami felkeltette az érdeklődésemet. Körülbelül néhány hónapja akadt meg a szemem a Quantum Leap Symphonic Choirs-on, amit majd később fogok elemezni, valami fantasztikus csuda dolog.
Node. Egyetlen bökkenő van ezekkel a Quantum Leap dolgokkal - ha esetleg, valamilyen hihetetlen, és abszolút ésszerűtlen okból kifolyólag illegálisan akarod őket megszerezni, na, az izzasztó. Viszont kitartó keresgéléssel meg lehet őket lelni.
Elsők között bukkantam rá a Quantum Leap RA-ra.
Ilyen kis takaros:


Mint a QL összes szülötte, ez is egy sample alapú virtuális hangszer. Vagyis inkább hangszercsomag, ráadásul nem is akármilyen. A 4 (azaz NÉGY, IV, 3+1, 5-1, 10-6, 2*2) DVD-t megtöltő, winchesterhajhász VST a világ legkülönbözőbb szegleteiről tartalmaz hangszereket. Találhatunk itt az indokínai gitártól kezdve az afrikai dudukokon át (ami egy dobfajta) egészen az ausztrál anyámkínja-sípig mindent.
Egyelőre még jön lefelé a kicsike, az utolsó DVD van hátra, így élesben kipróbálni még nem tudtam, de igen ígéretes. Ha egzotikus hangzást akar az ember elérni, ezzel tuti sikere lesz.

Csendben megsúgom, hogy ez az egyik legkisebb méretű VST a Quantum Leap-től.
A második részben megtudhatjátok, hogyan is működik a szoftver bevetésben.
Addig is bővebb információkat és példazenéket találhattok itt, angolul.

- W.I.P.

Azaz Work In Progress.
Az oldalsávban található új, W.I.P. részleg mától fogva készülőfélben lévő, saját dalaimat fogja tartalmazni. Az elkészült dalok egy post formájában kerülnek majd bemutatásra, némi 'Így készült' információval mellékelve.

Este ismét jelentkezem egy kis VST boncolással. ;)

- Bobina - Again

Jött, látott és ismét tarolt.

A jobb oldalt látható 26 éves fiatalember 4 éve robbant be a trance-köztudatba és azóta meg sem áll, a csúcsra tör, és minden esélye megvan a sikerre. Mára a világ minden táján megismerik hihetetlenül egyedi hangzásvilágát, mely érdekesen, de kitünően ötvözi a hagyományos elektronikus zenei elemeket, a formabontó újításokat és az orosz népzenét. Mert bizony egy moszkvai legényről van itt szó, egyenesen az Anyaföldről. 3 szerzői album, egy halom promo és maxi, rengeteg vérpezsdítő remix, felejthetetlen, fülbemászó dallamok, a tech-, progressive és vocal trance fölülmúlhatatlan zabigyerekei.
Ő Dmitry Almazov.
Bobina.

Debüt albuma, a Catchy 2004-ben egycsapásra meghozta neki a hírnevet az orosz trance berkekben, ám a nemzetközi elismerésre még egy évet kellett várnia, a Lazy World és a September Rain című számával viszont olyan producerek figyeltek fel rá, mint Armin van Buuren, BT, Ferry Corsten vagy épp Solarstone. Azóta meredeken ível felfelé a karrierje, második albumával, a 2006-os Beautiful Friend-del pedig végleg megerősítette pozícióját a nyugati nagyágyúk között. Ahogy Ferry Corsten mondotta, "ha megkérdeznék, ki a legtehetségesebb progressive trance előadó Oroszországban, egyetlen név jutna az eszembe - Bobina."

Ez év májusában megjelent legújabb szerzői albuma, a sorban a harmadik, ami ezúttal az Again címet kapta. A bal oldalt látható borító is arról árulkodik, hogy nem mindennapi összeállítással van dolgunk, és ez teljes mértékben igaz is. A 11 számot felvonultató album ízig-vérig Bobina. Folyamatos lüktetés, és olyan dallamok melyek meghökkentően elvarázsolnak mindenkit, akin keresztül mennek. Első hallgatásra beleszerelmesedtem.
Bobina varázsa egyedi hangszerein alapul. Hihetetlenül kifinomult supersaw-ok, és agyonbuherált, mégis gyönyörű square-ek futják végig a korongot, a hangzást pedig tökélyre viszi a mesteri masterelés. És akkor nem is említettem, hogy sok dalban megfigyelhetők orosz népzenei motívumok, amelyek lágyan, nem idiótán jelennek meg a szerzeményekben. Mindezek mellett olyan énekesek adták hangjukat az albumhoz, mint Tiff Lacey, Elles de Graaf vagy épp Erire. A vokálok fantasztikusak, első hallásra belecsimpaszkodnak az ember fülébe és legalább egy álló napig el sem engedik.
Fantasztikusra sikeredett tehát az új Bobina 11-es, minden elismerésem az orosz fenegyereknek. Fülbemászó, táncoltató, élvezhető, mesteri, gyönyörű. Mi kell még?

Tracklista:
01. Bobina feat. Elles de Graaf - Lighthouse
02. Bobina - Slow
03. Bobina - Invisible Touch
04. Bobina feat. Tiff Lacey - Where Did You Go?
05. Bobina feat. R Kenga - Honestly
06. Bobina - Time & Tide
07. Bobina - Spinning
08. Bobina - Go Get Vodka
09. Bobina feat. Erire - More Than Love
10. Bobina feat. R Kenga - That's What I Did For You
11. Bobina - The Last He Said

És íme, innen letölthető. Ha esetleg jelszót kér a kicsomagolásnál akkor az gam3 lesz. ;)

- Letölthető a hét favoritja

Hála talán legelső lelkes olvasómnak, Thozoonak (a blogját oldalt megtalálhatjátok, ajánlom), mától kezdve letölthető A HÉT FAVORITJA, ha netán valaki úgy érezné, hogy bizony a szám neki is tetszik.

- East West Quantum Leap Guitar & Bass

Íme, jöjjön hát az első termékbemutató.

Nemrég figyeltem fel az East West cég termékeire. A kizárólag zenével foglalkozó ausztrál disztribútor világelső a csúcsminőségű sample alapú virtuális hangszerek fejlesztésében, és olyan nagy nevű fejlesztőgárdák tartoznak írányítása alá, mint a német Übershall, a brit Zero-G, vagy éppen az amerikai székhelyű Quantum Leap.

Ez utóbbitól volt szerencsém beszerezni és lencsevégre kapni egyik korai terméküket, a Guitar & Bass-t.

A borító maga

Már kitalálhattátok, hogy itt bizony gitárokról van szó. Manapság nagyon rá vagyok állva a hagyományos, akkusztikus hangszerekre, így próbálok minél több ilyet beszerezni. Hosszas keresgélés után találtam rá a Guitar & Bass-ra. A delikvens kényelmesen elfér egy CD-n, 300 mega körül mozog a mérete, viszont keretprogramot nem kapunk hozzá, pusztán a samplek ömlesztve. Formátumuk .gig, ami a GigaSampler nevű program kisleánya. Magával a programmal még nem volt dolgom, ám a formátumot tökéletesen kezeli például a Native Instruments Kontakt-ja, ami immár elérte a 3-as verziót és egy fene jó sampler lett belőle.
Én ugyan nem használom a Kontakt-ot, mivel sokat eszik és gyenge gépemet jobb, ha kímélem más VST-k számára, így kénytelen voltam egy számomra sokkal profitálóbb állagúvá tenni a G&B sample-jeit. Átkonvertáltam őket .sf2-re, amit az FL Studioba beépített SoundFont sampler előszeretettel fogyaszt, és már mehetett is a banzáj.
Mint az a borítón is látszik igazán sokrétű a választék, a klasszikus flamenco és blues gitártól egészen a funky-bb elvontabb hangokig és elektromos basszusgitárokig. A minőség kiváló, a stúdióban felvett samplekre semmi panasz nem lehet. A legtöbb gitárnak van többféle 'változata' , így például lefogott, staccato, halkított, hosszú/rövid vibrato. Igazán valósághű dolgokat lehet vele produkálni.
A Quantum Leap-ben ismét csak nem csalódtam, egy olyan sample library-val van dolga az embernek a Guitar & Bass-ban, amit nyugodtan használhat a legkülönbözőbb stílusú zenék komponálásakor. Jöjjön néhány példa, hogyan is szólnak a gitárok:


Akkusztikus gitár


Blues gitár


Hawaii gitár, vibrato


Basszusgitár, vibrato

A termék becsületes ára 402 ámerikai dollár, ami körülbelül 64.000 Ft. Jó pénzért jó minőség, bár nekem személy szerint nem érné meg.
A hivatalos oldal itt található.

Ha valakit érdekel, honnan lehet beszerezni, írjon kommentet, és dobom a linket ;)

- A hét favoritja

Amint azt láthatja a Kedves Látogató, az oldalsáv napról napra bővül. A mai nap folyamán megjelent egy új funkció, A HÉT FAVORITJA néven, ami lényegében egy zenelejátszó. A neten keresgélve akadtam rá a MiniAMP nevű csodára, ami egyszerű, ámde nagyszerű megoldást jelentett problémámra miszerint: "hogy a francba tegyek lejátszható zenét az oldalsávba?".
Ha valaki hasonló gondokkal küzd íme itt meglelheti a megoldást.
A HÉT FAVORITJA minden héten a számomra aktuálisan kedvenc számaimat fogja tartalmazni, csakhogy legyen valami muzsika füleiteknek egy unott délutánon, miközben aprócska blogomat olvasgatjátok.

- A szerkesztő

Becsületes nevem Gyöngyösi Attila. Baráti köröm egész egyszerűen csak a Tsipa becenévvel illet már általános 7. óta. Zenei pályafutásocskám 14-15 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is drága jó nagyapám fejébe vette, hogy megtanít citerázni (közismert citeraművész és citerakészítő volt a környéken, emellett novellista és költő). Én akkor még nem sok érdeklődést mutattam ez iránt, így hamar abba is maradt az oktatás, de a külön nekem készített citerám még megvan, igaz hiányzik pár húrja és be sincs hangolva. Ma már nagyon szívesen vennék leckéket nagyapámtól, de a sors sajnos két éve gátat vetett ilyen jellegű törekvéseimnek.

Zsenge ifjúkorom óta foglalkoztat a zene. Talán nagyapámtól öröklődően, talán mert testvéreim minden nap zenehallgatással ütötték el szabadidejüket, vagy talán valami egészen másból kifolyólag, de ez az, ami éltet. Az első formáció, ami zenéjével felkeltette igazán az érdeklődésemet, a Scooter volt valamikor '98 környékén. Az általuk technonak titulált, ám valójában a trance (néha rave) műfajába tartozó szerzeményeik az egész világon hódítottak, zenekultúrai alapot szolgáltatva egy egész generációnak.

A 2000-es évben végleg beleszerelmesedtem az elektronikus zene trance válfajába, köszönhetően a magyar DJ/producer, Sterbinszky Hyperoxid című albumának, ami számomra azóta is etalon. 2002-ben egy ismerősöm által szerzett Computer Panorama CD-n rábukkantunk barátommal a Fruity Loops nevű programocskára, mellyel bizony zenét lehet írni.

Nem is kellett nekünk több. 2003-ban megkaptam a mostani PC-met, így semmi sem akadályozhatott abban, hogy kipróbáljam magam a zeneírásban. Felvettem a Ractive szerzői álnevet.

Eltelt 5 év. Sok-sok tapasztalás, próbálgatás, több tucat zeneszám és újítások zsúfolódtak bele ebbe az 5 évbe. A hobbit mára kiegészítette az ambíció. A törekvés affelé, hogy olyan muzsikákat írjak, amelyek minőségükben megfelelnek a nagyvilág elvárásainak. Hogy hirdessem és megismertessem a Többiekkel a trance műfaj minden szépségét, mert ez egy olyan műfaj, amit hazánkban kevesen ismernek. Nagyon kevesen.

A félreértések elkerülése végett nem vagyok fanatikus. Minden stílust szeretek, a klasszikus komolyzenétől, a legbrutálisabb metalig, mert mindegyikben van szépség és mindegyik egymásra épít valamilyen szinten. Olyan ez, mint egy sál. Lehet zöld, kék, piros, rózsaszín és lehet, hogy Neked a rózsaszín pont nem tetszik, de attól még mindegyik a nyakadat melegíti. A zene az zene, és valaki egyszer azt mondta: nincs rossz műfaj, csak olyan zenész, aki rosszul csinálja.

Node visszakanyarodva a lényeghez. 5 év után úgy határoztam ideje változtatni egy kicsit. Kell egy kis változatosság - ahogy mondani szokták és szerintem igazuk is van. Ezentúl projectjeim az Endoril álnév alatt fognak napvilágot látni. És hogy honnan jött a név? Egyszer talán elárulom. ;)