- Kések

A Dream rádióműsor első adása a mai nap helyett egy hét múlva, július 15-én lesz hallható este 8-tól. Nem sikerült a végére érnem a teljes folyamatnak :(
Amúgy meg a júli 15. egyébként is egy szerencsés dátum nálam :))

- I have a Dream

Ma elkészült a műsorom promóciós képe. A látható kettősség majd hallható is lesz, bár az adásokra mindvégig jellemző lesz a hangulatosság, dallamosság és az egészen különleges hangzásvilágú dalok bemutatása, lesznek majd keményebb trackek és egész lazítós nóták is.

A DJ-producer kollegáktól szívesen várok spotokat a műsorhoz, nagyon hálás lennék, ha ezzel is tudnám színesíteni az adásokat :)

Szóval ha minden jól megy, ezen a héten szerdán indulok újonnan egy műsorral, a debüt adásban pedig olyan csemegékkel, mint Reb-től egy régebbi, ám igen jól eltalált mashupja, Preach új feldolgozása vagy épp a titokzatos E-Unit egyetlen eddig napvilágot látott szerzeménye. Régebbi darabok és azok az újdonságok, amik igazán megfogtak: erre számíthattok tehát a Dream első adásában. ;)

Manapság igen fejlesztésdús napoknak nézek elébe, hamarosan erről is bővebben; és jön Dakota is. Addig meg élvezzétek a dinnyéééééét!

- Szortírozás

A Route To Trance műsor, meg úgy az egész Party Sound Radio megszűnésével nem igazán foglalkoztam mixeléssel manapság. Viszont mióta belevágtunk egy saját rádiócsatornába, nyaggatnak folyton, hogy én mikor játszom már :)

Régóta lefoglaltam már magamnak a szerda esti 8 órás időpontot egy két órás adásnak, de eddig sosem tudtam belecsapni a lecsóba. Először is fel kellett mérnem magamban, hogy mire vagyok képes és milyen legyen a műsor koncepciója. Annyi manapság az online rádióadás, szomszéd Pistikék tálalásában, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük, így úgy érzem, hogy az épp aktuális slágerek egymás után dobálásával valahogy nem tűnnék ki a sok közül. Kell valami, ami ráviszi a jónépet arra, hogy engem hallgasson. Még pontosan nem tudom mi lesz az, majd kialakul.

A jövő hét szerdán debütáló Dream nevében követi a régi Trance Paradise Radio-n leadásra került Daydreaming Sessions-t (eredetileg Daydreaming In Paradise lett volna, de hát este kerül adásba, ééérted), hangulatában pedig a keményebb, bulizósabb trackeket félretéve inkább a kellemes kikapcsolódásra, az akusztikus hangszerekkel fűszerezett dalokra és néha-néha a chill out műfaj üdvöskéire helyezi a hangsúlyt.

Arra a következtetésre jutottam, hogy két hetente fog jelentkezni a műsor, tekintettel arra, hogy komoly kutatómunkát folytatok a megfelelő trackek felkutatását illetően, illetve aprólékosan ki akarom dolgozni az adásokat. Nem rég írtam FL Studioban egy szignált, ami minden adás elején el fog majd hangzani. Nem egy nagy durranás egyelőre, de legalább lesz valami pofája a dolognak.

Most épp a már tarsolyomban lévő dalokat nézem át és összeírom, hogy melyek lesznek azok, amelyeket majd bejátszok. Reb néhány, a blogján posztolt tök jó mashupját is leszedtem, valószínűleg bejátszom valamelyiket. A sorrend még nem tiszta. Laceen is küldött egy tök jól összegyúrt produkciót, ezúton is köszönöm neki.
Hétfőn felveszek néhány voice-over-t is, olyan beköszönő illetve informatív szövegeket, amik majd az adás közben, számok átfedésénél lesznek bejátszva. Senki ne gondoljon most a Bárány és bandája-féle idióta, obszcén bekiabálásokra :)

Közben Adobe Flashben tervezek egy, épp a napi adásokat bemutató kis animációt a Trance Paradise FM-nek.

Szeretettel várok tehát mindenkit jövő hét szerdán este 8-ra, indul a Dream 001 a Trance Paradise FM-en! Oszt jaó lesz! :)

- A Lila Irokéz

A napokban jelent meg két, általam igen nagyra becsült producer szerzői albuma, amikről még a hét folyamán úgy érzem muszáj szót ejtenem.
Először is megnézzük közelebbről Markus Schulz skizofrén énjének, Dakotának a gondolatait, ahogy materializálódnak, majd következő lépésben Alex M.O.R.P.H. lila hanghullámaiban merülünk el. A Dakota album izomból fincsi, most hallgatom épp.

Addig meg egyetek tökmagos pogácsát. :)

- A Paradicsom következő állomása

Egy éve írtam először az általunk működtetett, igen aprócska online audiostreamről, a Trance Paradise Radio-ról, mely minden kedden jelentkezett egy adott kis baráti társaságnak, Dave Dee papa gépéről. Aztán egy ideig itt a blogon is figyelemmel kísérhettétek a heti mixeket, bár nem tudom, hányan voltak, akik hallgatták is.

Észrevehettétek, hogy idén január óta nincsenek új adások, nincsenek új flyerek posztolva. Az bizony nem a véletlen dolga, de még csak nem is a lustaságé, mindenesetre lehet, hogy ezt a posztot megírhattam volna már egy pár hónappal ezelőtt is, de most éreztem igazán illőnek.
A kis streamünk futásideje alatt többen felvetették, hogy miért nem csináljuk nonstopban? Nekik azt válaszoltuk, hogy egyrészt akkor még nem éreztünk elég erőt ehhez, másrészt pedig hiányzott az a bizonyos támogató, aki mondjuk egy biztos szerverrel támasztaná a hátunkat.

Ebben a helyzetben talált minket egy szegedi srác, Roby K, akit még Rékánk hívott be egy közös beszélgetésbe anno, és én személy szerint nagyon jól összespanoltam vele, még ha kezdetben ellenszenves is volt kissé :). Január közepe felé mondta, hogy ismer egy DJ Beat nevű egész sokoldalú figurát, aki blogol, cikkeket ír, mixel, bulikat csinál és a webfejlesztéshez is fantasztikusan ért, sőt egész magas pozícióban van egy Wishman Hosting nevű cégnél, akik profiljába mindenféle webes szolgáltatás beletartozik, ilyen például a Shoutcast szerver üzemeltetése is.

Az utolsó közzétett Trance Paradise Radio-est alkalmával, pont a második órában, az én mixem alatt csíptük el Beat-et Roby-val, Dave-vel és Skyflash-sel, aki mint kiderült szintén ismeri. Az volt az az este, amikor hárman, Roby, Dave és én úgy határoztunk: újdonsült ismeretségünk révén kibővítjük a TPR-t és egy egészen új szintre emeljük. Január 20-án elkezdődtek a megbeszélések a szerver felállításáról és strukturájáról, így a Wishman Kft. vált fő támogatónkká. Beat igen rövid idő alatt megteremtette a szükséges dolgokat, mi pedig hamar belerázódtunk a kezelésbe (bár a TransCast 2 calendar szolgáltatását még mindig nem tudtam működésre bírni, pedig nagyon jó lenne, ha valaki ért hozzá akkor írhatna :D ).

A február sok megbeszéléssel, tervezgetéssel, szervezéssel és teszteléssel járt. Nem mintha ez nem lenne most is így, de akkor aztán nagyon izzottunk. Eleinte nem is gondoltuk, mennyi mindennel jár egy kis online rádióadó felállítása. (Bár még mindig kevesebb munka, mint egy földi sugárzású.)
A Trance Paradise nevet meghagytuk természetesen, így lett aztán kicsit komolyabbra fogva a Trance Paradise Radio-ból Trance Paradise FM. Hihetetlen apró csapattal indultunk neki, a munka nagy részét pedig jóformán én csináltam illetve koordináltam. Elintéztük a jogtisztaságot is némi rafinériával, így már aztán minden adott volt, hogy nyugodtan belevághassunk a lecsóba. Életemben nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre kell figyelni majd és főleg, hogy ennyi embert megismerek rövid idő alatt.

Elvállaltam a rádió arculatának kialakítását, míg Roby K a potenciális partnerekkel, Dave pedig a tesztadások szervezésével és a szerver alakítgatásával volt elfoglalva.
Először meghatároztam a színvilágot, ami a névhez híven némi egzotikusságot kell, hogy kölcsönözzön, így esett a választásom a homokszín, a kék és kontrasztként a mindig divatos fekete színekre. Mindenképp akartam valami egyszerű de nagyszerű logót is a rádiónak, amit ha az ember meglát rögtön tudja, hogy mi a pálya még ha semmi más utalás nincs is mellette a rádióra. A paradise szóból egyből mindenkinek egy Hawaii-szerű dolog ugrik be, így kézenfekvő volt egy stilizált pálmafát elképzelni logó gyanánt. Na de milyet? Hogyan? Ráment pár 'marketing és PR alapismeretek' órám arra, hogy a noteszembe potenciális logókat vázolgattam :). Eleinte egy kör alakú kontúrba helyezett tengerben magányosan ülő kis szigetecskét képzeltem, rajta egy enyhén hajlott pálmafával, ám ezzel az volt a bajom, hogy túl komplikált. Ma egy logónak letisztultnak és egyszerűnek kell lennie, amit az ember könnyen, automatikusan megjegyez és felismer. Nem kell bonyolítani. Így aztán más vizekre eveztem, de a pálmafa-koncepció még megmaradt. Akkoriban olvastam pont a Dubai-ban építés alatt álló Palm Islands néven futó irdatlan projektről, ami három pálmafa alakú mesterséges sziget lesz. Na erre mondtam én azt, hogy 'igen, ez kell nekem!'. A szigetek designereinek vonalát követve valami hasonlóra álmodtam meg a logót is: egy kellően lebutított, stilizált pálmafa.
A végeredmény leginkább a második Palm Island-ra, Jumeirah-ra emlékeztet engem, de íme első generációs TP FM logó:

Meg van még egy alternatív:

Végeztem némi közvélemény-kutatást és a pozitív visszajelzések alapján ezek lettek a hivatalos emblémái a rádiónak. Ja igen, a felső félkörív a Napot szimbolizálja :).

Mindeközben szorgosan írtam egy Excel munkafüzetbe a már megbeszélt leendő műsoridőpontokat és neveket. A TPR-ben megfordult hobbi DJ-k jó része részt kívánt venni ebben a nagyobb projektben is, így hát az alapítás után már a 'kötelékünkben' tudhattuk: magát Dave Dee-t és Roby K-t, Gt-t (aki később kilépett), Skyflash-t, Embedded Frequency-t, Rékszi-t, az épp az utolsó TPR-estén debütáló Kiddy-t, Gary-t és Khazmeer-t.

Követkető nagy lépés volt a weboldal és a fórum fejlesztése. Lövésünk sincs. Kábé ez volt a kulcsszó, de azért annyira mégse: Gary belőtt nekünk egy phpBB 3 fórumot mint a pinty, mi pedig Dave-vel egy Joomla motoron gondolkodtunk. Fel is lőttük a szerverre és bár eleinte igen nehézkesnek tűnt, azért csak beleszoktunk a kezelésébe. Nem a legjobb, de a miénk :). Az első 2 hónapban mondjuk úgy nézett ki az oldal, mintha beletapostak volna a Firefoxba, de aztán vettem a fáradságot és kipofoztam, hogy beleilljen a profilunkba. A fórum még mindig nem az igazi, ami a külsőt illeti, de tűrhető. Kezd kialakulni a közösség.
Március közepén megszűnt (sajnos) a TranceTream FM, a hazai trance szcénát bőségesen kiszolgáló online rádióadó, így mindenképpen az a célunk, hogy némiképp betöltsük a helyét, ami viszont hatalmas feladat.

Ugyan elhintettük erre-arra a reklámot, igazi full-scale promóciót még mindig nem csaptunk a dolognak, ez mondjuk a hallgatottsági mutatóinkon meg is látszik. Ennek ellenére a fiatal lemezlovászok még a környező országokból is megtalálnak minket és én például nagyon meglepődtem, mennyi levelet kapunk olyanoktól, akik szeretnének nálunk műsort vezetni. Rengeteg nagyszerű embert ismertem meg a rádió managelése révén, de még szebb az, hogy rezidenseink egymást is megismerik. Durván 25 főből álló 'műsorvezető' gárdánk közé tartozik például Maxim Kuznyecov egyik tanítványa Shelb, a két isaszegi ambíciózus barát NT-Boy és Ban-Dee, hazánk néhány feltörekvő producerpalántája Daniel Rems, Daniel Szabo, Ames Allan és 13azsi, az igen jól mixelő Storm Gate, vagy a blogomban már szereplő lengyel kollega Warmonger is.
Szívet melengető például, hogy nálunk ismerkedett össze a szintén nálunk játszó Subjourney és Silent Ghost is olyannyira, hogy a pesti Scarabeus Music Cafe-ban bulit rendeztek, melyre ellátogatott Shelb is, és a három Trance Paradise-os olyan jól összehaverkodott, hogy pár hétre rá már hárman zenéltek ugyanott a pult mögött. A holnap megrendezésre kerülő Skyflash szülinapi buli is egyfajta TP FM-találkozó lesz, ugyanis sokan elmennek a bulira a rádiótól, remélem ez még jobban összekovácsolja a csapatot.

Nekem viszont le kellett mondanom, mivel igen beteg vagyok. Jó, mi? :(

Szóval mindennapjaimat igencsak lefoglalja a rádió ügyes-bajos dolgainak intézése, de itt ragadnám meg az alkalmat: bárki, aki kedvet érez akár a műsorvezetéshez, akár webfejlesztéshez, akár sajtóanyagok írásához (cikkek, buliajánlók stb), vagy valamilyen egyéb módon szeretne segíteni a rádió fejlesztésében, az nyugodtan írjon az info@tranceparadise.hu email címre, vagy akár ide is kommentbe és felveszem vele a kapcsolatot. Mi szeretjük csinálni :).

TRANCE PARADISE FM HONLAP
TRANCE PARADISE FM FÓRUM
TRANCE PARADISE FM MYSPACE
(na ezt nem én csináltam :D)

Ui.: hamarosan kapjátok az oldalsávba a napi infót az aktuális műsorainkról ;)

- Termékhagyma, bobbi!

Az elmúlt néhány nap a vizsgámra való felkészülés jegyében telt. Az eltelt tanévben marketing és reklámmanager szakon tanultam, így mellékese' megjegyzem. Tegnap és ma volt a szakvizsga.

Igaz koránt sem nyúztam túl magam a készüléssel, de azért jó lett:
2. legjobbként, 91%-is vizsgával srácok, I'm ready for some marketing.

És akkor döglök lefele :)

- Brékin!

A június 27-ei buli kicsit tolódik, 26-án lesz, esküvő miatt. Szóval szombat helyett pénteken tombolunk! :))

- DanceVoice adaptáció

Jé ez meg egészen kiment a fejemből, hogy tájékoztassalak Titeket :)

Az a helyzet, hogy van nekünk egy ambíciózus dance / hands up triónk, akiket DanceVoice-nak hívnak. Azt mondjuk meg kell vallanom, nagyon nem vagyok híve ennek a műfajnak. Főleg, ha magyarok hegesztik. Annyi viszont bizonyos, hogy idehaza még sokan szeretik, még ha leáldozóban is van.

De: múlt hónapban keresett meg engem DJ Speedy, Nitro-G és Lina hármosfogata, illetve pontosabban maga Speedy, hogy lenne egy kis melója a számomra. Néztem is nagyot, mert nem ismertem őt, csodálkoztam, hogy ő most hogy is bukkant rám, de aztán kiderült, hogy ismeri az én kanadai magyar jóismerősömet, D'Novát, aki mellesleg szintén az említett műfajban utazik. Novába az a poén, hogy kint él ugye Kanadában, ám szegény srác nem igazán tud angolul (bár egyre jobban belejön), így mindenféle ügyes-bajos dologgal szokott felkeresni, hogy fordítsam le neki :). Amit én szívesen el is végzek, legalább nem kopik el annyira az angolom, na meg előfordult már, hogy én voltam a tolmácsa egy zenei produkcióval kapcsolatos megbeszélésen.

Szóval Speedy-nek egy olyan figura kellett, aki érzi az angolt, Nova pedig hozzám irányította: amit innen is köszönök neki :). A DanceVoice formáció új maxija, a Új Nap Virrad hamarosan napvilágot lát a digitális kiadók dzsungelének valamelyik liánján és ennek apropójából a csapat szeretett volna egy angol átíratot is a dalból. Valószínűleg új célközönséget céloznak majd meg vele és a nemzetközi piacra szánják, hogy a Utah-ban élő tinilányok is dudoroghassanak rá. És, mint mondtam nekem nem annyira fekszik a hands up, de büszkén és szívesen vállaltam el a felkérést, miszerint ültessem át az eredeti magyar dalszöveget angolra.

Elvoltam vele egy ideig, mire kifundáltam az összes rímet, ügyeltem a szótagszámokra, ritmikára meg efféle nyalánkságokra, hogy azért jól csengő és énekelhető legyen a dolog, ugyanakkor tükrözze az eredetit is. Kb 3 héten belül meg is született a cucc, ami azóta fel is lett énekelve és júniusban vagy júliusban lát majd napvilágot egy maxin, amire Nova kollegám is remixel. Gondoltam rá, hogy akár én is újragondolhatnám a dalt, de van egy pár egyéb projektem, amik elsőbbséget élveznek. Mindenesetre a borítón rajta lesz a nevem :)

Hogy milyen a dal? Milyen lett a dalszöveg? A kiadás dátumán megmutatom :P

Akiket pedig érdekel a DanceVoice formáció, az nyugodtan csekkolja le őket a weboldalukon.

- Az első "gig"

Húsz év az nagy idő, azt mondják. Hát így visszatekintve tényleg annak tűnik. Ennyi idős lesz hamarosan Skyflash barátom is, aki ennek örömére összerittyent egy szülinapi bulit egy egész pofás szentendrei helyen, a Claire Club-ban. A dolog pikantériája az, hogy meghívott engem is, hogy szálljak be a pult mögé és játszak egy kicsit az este folyamán. Épp gépírás órán voltam mikor hívott, még valamikor március környékén.

A partira június 27-én kerül sor, este 9-kor kezdünk és egészen hajnali 5-ig nincs megállás! Nagyon izgatott vagyok az egésszel kapcsolatban, elvégre először fogok mixelni több ember előtt (bár nem hinném, hogy túl sokan lesznek :). Az meg még külön fincsi lesz, hogy hogyan jutok el oda. Szentendre innen elég messze van, szóval úgy okoskodtam, hogy 26-án felmegyek Pestre nővéremékhez (vagy bátyámhoz, de akkor meg van az esélye annak, hogy 27-ére másnapos leszek), alukálok és másnap délután átmennék Endrére. Lepacsiznék Skyflash-sel és megnézném a Claire-t, lecsekkolnám, hogy milyen a DJ pult, mit hova kell dugni, mennyire lehet lőni a hangcuccot, estébé. Ez a terv.

Magát a szettet laptoppal (Ableton Live) és egy keverő segítségével gondoltam prezentálni, bár keverőm egyelőre nincs. Sky-nak van, de hát ugye azt ő használja majd, és a buli nem állhat meg, míg mi átdugdosunk és konfigurálunk mindent. Arra gondoltam, venni kéne egy olcsóbbat és egyszerűbbet addig, de egyelőre nincs pénzem rá. Van egy debreceni meló kilátásba (ami azért is lenne jó, mert szeptembertől egyetem közben is tudnám űzni), de hát az még ki tudja, hogy alakul.
Amúgy egy Behringer VMX-100 vagy VMX-300-ra gondoltam. Passzolna a MIDI-billentyűzetemhez :) Ja, azt is viszem majd ha minden igaz, szeretnék pár dal főtémáját eljátszani élőben, mekkora flash lenne már.

Szóval izgulok... és tervezgetek. Végre találkozhatok majd sok-sok ismerőssel, akikkel eddig csak neten tartottam a kapcsolatot. Jön velem ismét Gary fiam, aki utánam/mellettem fog játszani a bulin, szóval Szolnoktól ismét lesz társaságom, feltéve, hogy ugyanakkor megyünk. Hajnali 2 körül veszem majd át a pultot Sky-től aztán az Isten a megmondhatója, hogy mikor állok le :) Mi leszünk Gary-vel a záróakkord.

Manapság erre gyakorolok, válogatom a zenéket, totál bezsongtam :) Úgy érzem uplifting trance vonalat fogok követni, az igazi energikusabb fajtából, amik késztetnek a mozgásra.

Június 27.: Szentendre, jövök!


Jaj, a Claire egyébként egy (képek alapján) egész hangulatos, 300 férőhelyes club, kerttel, meg pizzázóval. Nézzedmeg itt.

- InterNot: 2. felvonás

Beköszönök már, na meg szeretnék köszönetet mondani az Externet munkatársainak, akik másodjára sem hitték el, hogy mi bizony áprilisban befizettük a számlát, így aztán lelőtték a netemet hétfőre virradóra. De most komolyan: májusban ezt megjátszották, elfaxoltuk a befizetés igazolását, visszakapcsolták a netet, de most megint ezért lekapcsolják? Csak én érzek itt némi logikátlanságot?

Na, holnap meg ínyencség lesz...

- Twitterville

Száguldó afgán csatalóként suhan végig ismerőseim között. De ugyanez jellemző ám az egész világra. A jelenség meghódítja az Internetet, könyörtelenül szedi áldozatait, sikere pedig abban rejlik, hogy... őőő... nem tudom, de szerintem király.

A Twitter-ről beszélek, igen. Nem tudod mi az?
Nos, 2007-ben alapította a dolgot Evan Williams San Francisco-ban, azóta pedig szökik a biznic felfelé de úgy istenesen. A Twitter nem más, mint egy speciális közösségi portál, egy csatorna, aminek keretén belül rövid szöveges üzeneteket írhatunk nekünk tetsző témában, amiket aztán minden olyan emberke megkap és lát, aki felíratkozott a mi kis csatornánkra. Az eredeti koncepció az volt, hogy az üzlet-, és munkatársak, barátok megoszthassák egymással, mit csinálnak éppen, akár mobilról is. Aztán ez kinőtte magát egyfajta online marketing platformmá.

Bár az oldalt üzemeltető cég székházában csak majd' 50-en dolgoznak, a siker érezhető, és számadatokkal nagyon meghökkentően kifejezhető: míg tavaly év elején mindössze durván 500 ezren voltak beregisztrálva, úgy mostanra a felhasználók száma (kapaszkodni) elérte a 7 milliót!

Kérdezhetnétek, hogy ez nekem mégis miért jó?
Hát azért, mert mára már a legtöbb producernek, DJ-nek és zenei kiadónak van ilyen Twitter accountja és ezt figyelemmel kísérve érdekes információkat gyűjthet az egyszeri júzer. Például állandóan képben lehetsz, hogy kedvenc kiadód égisze alatt milyen lemezek jelennek majd meg, vagy esetleg favorizált zenészeid épp hol turnéznak, mit csinálnak. Rájöttem mondjuk, hogy Gareth Emery a bort, míg Airbase a sört szereti, de nagyon, vagy hogy Menno de Jong tegnap összefutott Alex M.O.R.P.H.-fal és Woody van Eyden-nel a repülőtéren, így aztán bedobtak közösen némi tápértéket.

Minden órában kattanok egyet az oldal ikonján a könyvjelzősávomban, része lett a napi rutindolgoknak. Nekem tetszik.

Kövessetek Ti is figyelemmel itt!

- Skyflash - Walking In Sunrise 2

Na, Skyflash barátom zenei gépezete beindult az idén is, ahogy elkezdtek rügyezni a fák. A szentendrei amatőr DJ és újonnan zeneírással is próbálkozó kollegám így hát leporolta a Pioneerjait (bár az igazat megvallva azok eléggé használatban vannak) és összedobott nekünk egy kis mixkompozíciót arra az esetre, ha netalántán nem éreznénk a nyárias fílinget.
Gergő fiamtól nem kell félteni a potmétereket, nem ma kezdte már a lemezkeverő szakmát, így aztán bátran állíthatom, hogy hozta a csúcsformáját eme összeállítás tekintetében.
Odaadta, meghallgattam egy párszor és mit ne mondjak: pofás, hangulatos, mozgatós, kocsiban szénné döngetős. Szerintem.

Meg van a szett spékelve jó pár tűzforró slágerrel, meg egy itt is látható szánsájnos borítóval, aztán vigyétek-vegyétek, ingyé' van! Aki szereti a jó mixeket annak kötelező.

Skyflash - Walking In Sunrise 2
01. DJ Orion - One Sunday
02. 29 Palms - Touch The Sky (Mango Remix)
03. Paul Oakenfold & AF Project - Someone Moonlight Madness (Roby K Mash Up)
04. Martin Roth & Bartlett Bros. - Losing Gravity (Martin Roth NuStyle Vocal Mix)
05. Arnej feat. Josie - Strangers We’ve Become
06. Gabriel Lukosz feat. Rachele Warner - Last One Out (Myon & Shane 54 Dub Mix)
07. Yamin feat. Marcie - Forward Motion (Mike Shiver's Catching Sun Dub Mix)
08. Mat Zo - Lucky Strike
09. Nadia Ali - Love Story (Andy Moor Remix)
10. Lisa Coleman & Wendy Melvoin - The Heroes Theme (Filo & Peri Bootleg Mix)
11. Sequentia - Infinite Horizon (Maarten Hercules Remix)
12. Mesmerized - Rainfall
13. Daniel Portman - Fiji Islands
14. Andy Duguid feat. Leah - Wasted

Első szelet
Meg a második

- Boom baby!

Nos, az a nagy helyzet, hogy húúha. 15-ével lezárult az egy éves marketing képzésem oktatás része, így most már annyi szabadidőm van, hogy neki tudok támaszkodni. Múlt héten Debrecenbe mentünk haverlátogatásra és némi megszédülésre a helyi Sárkányban meg Kikötőben, amiben az volt a poén, hogy mindenképp azt akartam, hogy a DJ trance-t játszon, de ő valahogy egyik általam felkínált dalt sem ismerte. A Sárkány az gyilkos.
Azóta meg napjaim nagy részét az teszi ki, hogy apámmal építjük a kertbe tervezett sörpadot, ami azt kell mondjam marha jó lesz. Én már látom, ahogy kiülök a jó levegőre és zenét írok. Meg mixelek. Meg bloglok. Meg minden. Mobility powa.

Hamarosan beszámolok Nektek a sajnos ki nem adott új remixemről, a közelgő trackekről, a remélhetőleg most szerdán startoló új rádióműsoromról, Skyflash kollegám mixalbumáról és még van egy raklap dolog a tarsolyomban.

A blog.endoril.com domain pedig egy ideig nem lesz elérhető, ugyanis átirányítottam a domain-emet a FreeHostKing-re (ahol az új tárhelyem van), de a subdomaineket nem akarja látni. Minden átírányítja a FreeHostKing főoldalára (még csak nem is az endoril.com-ra).

Na de addig érezzétek az idei Eurovíziós dalfesztivál győztesét, a norvég Alexander Rybak-ot és az ő Fairytale-jét, mert ez a zene bizony király (hiába, ezek a norvégok tudnak, lásd The Blizzard):

- ATB - Future Memories

Az arc, amit a trance műfaj szerelmeseinek nem kell bemutatni. 15 éve töretlenül munkálkodik és néz ránk mosolyogva és szinte a legöregebb biztos pont a szcénában. De ismeri őt mindenki, garantálom, hogy még Te is. Ő a német André Tanneberger, de mondhatnám azt is, Sequential One. Tudjátok mit? Maradjunk az ATB-nél...
Echte NDK-srácként látta meg a napvilágot 1973-ban a türingiai Freibergben. Nem sokkal később a család átköltözött nyugatnémetbe, ami annyiban változtatta meg az ifjú André életét, hogy így lehetősége nyílt látogatni a bochumi Tarm Centert, ahol meg aztán pezsgett az élet a '80-as évek végén. A későbbi mentor, Thomas Kukula tépte a lemezeket esténként, ami rögtön felkeltette ATB érdeklődését a mixelés és úgy egyáltalán a zeneírás iránt. A sors kifürkészhetetlen útjai évekkel később visszavezették őt a Tarm Centerbe, ugyanis rezidens is volt ott... ha nem még mindig az.

92-ben kezdett írni dalokat odahaza, egy szál Amiga géppel meg egy szintetizátorral. Néha azért bánom, hogy nem abban az időben voltam tizenéves, embert próbáló feladat lehetett egy épkézláb melódiát kisajtolni ilyen felszerelésből. Akkor még techno-orientált volt a lelkem és nagy szerencséjére egy barátja révén meg tudott ismerkedni Thomas Kukulával. Na onnantúl kezdve szárnyalt felfelé. Thomas beinvitálta a stúdiójába, hogy végezze el a végső simításokat a dalain, ahol aztán kiszúrt egy Sequential Pro One névre hallgató szintit. Erről kölcsönözte korai munkáinál használt álnevét.
'93 februárjában jelent meg első kislemeze, a Dance, de öt teljes év kellett ahhoz, hogy egy egész világ megismerje. Hogy mit csinált ez alatt az idő alatt? Stúdiót 'épített', szerezte befele a kütyüket és építette a kapcsolatait. Aztán bumm, 1998-ban durrant a 9 PM (Till I Come) kislemez immár a polgári nevéből összevágott ATB művésznév alatt. A maxi a német Kontor Records gondozásában jelent meg, André pedig azóta is náluk van. A vokált a portugál Yolanda Rivera-nak köszönhetjük, a jól ismert gitár pedig valójában egy szintetizátor preset, amire véletlen bukkant rá a német producer.

Innestől nem is volt megállás, jöttek szépen sorjában azok a dalok, amiken én anno felnőttem: Adamski klasszikusa a Killer, kicsit újragondolva, az eredetileg Olive-dal, a You're Not Alone feldolgozva, Roberta Harrison hangjával. Hát ki ne ismerné ezeket? Na ugye. De voltak persze teljesen saját szerzeményei is, amit a magyar rádiók is szénné pörgettek, emlékszem: az imádott Long Way Home, vagy a Let U Go, mindkettő ismét csak Roberta-val. Nagy párost alkottak, az ziher.

A hangzásvilága sokat változott az évek során. A kezdeti viszonylag egyszerűbb klubslágerek után sokrétűbb lett: ATB már sokszor belenyúl az alternatívabb rock-elemekbe, a tört ütemekbe. Mint például a 2006-os Trilogy albumból való nagy kedvencemen, a Renegade-en is hallatszik.
Az új albumra a mester azt ígérte, hogy valami merőben új dologgal, formabontó hangzással fog előállni. Hogy ez sikerült-e neki? Nézzük meg!

Május elsején jött ki ismét csak a Kontor égisze alatt a Future Memories. Nagy ígéreteket és nagy durranásokat fűzött a lemezekhez ATB. Az biztos, hogy rendesen felcsigázta az érdeklődést, én nagyon kiváncsi voltam rá, hogy ugyan mi az istent tud újítani egy olyan világban, ahol lassan már minden létezik. Mint azt már lassan megszokhattuk ismét 2 CD-vel gazdagodunk ha beszerezzük az albumot, ahogy volt ez a Trilogy-nál vagy épp a Two Worlds-nél is. Az első korongon 14 dal foglal helyet; 14 bulizós, pörgős vagy épp elgondolkodtató muzsika, míg a második CD egy mixalbum, telis-tele lazító chillout darabokkal. Összesen valamivel több, mint 2 óra zeneanyag, de azt meg kell hagyni, hogy technikailag nagyon profi összeállítás. A trackek gyönyörűen szólnak, tiszták és teltek, bár olyan felszereléssel, mint ami André-nak van ezt el is várja az ember.
Az első maxi rögtön az album megjelenése után jött ki, rajta az első korong két nyitódalával: a What About Us-szal és az L.A. Nights-zal.

Amint rányomunk a Play-re már mormog is az L.A. Nights, ami nagyszerű supersaw pad-del kezd bele a lecsóba, hozzá egy igazi kis ATB-s dobjáték meg basszus csatlakozik. Amint az a szerző szájából elhangzott a marketingkampány elején, a dalon érezni lehet, hogy nagyon zongoraorientált. Ez úgy általában jellemző az egész albumra, szinte mindegyikben jelen van a zongora. Egyébként igazi bulizós-pattogós lett a track, ám nagyon mély nyomott nem hagyott bennem, jobban rávezethetne az albumra. De nem teszi.
Megteszi ezt viszont a következő nóta, a slágergyanús What About Us, amit a Jades trió könyvelhet el. A produceri munkát André és jóbarátja Rüdiger Dittmann végzi, míg a vokált a fantasztikus hangú Jan Löchel szolgáltatja, nem is akárhogyan! A What About Us egy finom zongora-arpeggioval induló darab, mely fokozatosan gyorsít az ütemen és egyre erőteljesebben szuggerálja az embert a tombolás felé. Jan hangja nagyszerűen passzol a dalhoz, amiről az első kórusnál derül ki, hogy egy egész gyors drum and bass-szerű trancehybrid, energikus és mozgásra ingerlő, vérpezsdítő és kiráály! A főtéma dallama még nem is tűnik annyira gyorsnak (a zongora meg kifejezetten lassú az egészhez képest), de a dobjáték nagyon pörgős és törtütemű és na... tetszik nagyon.
Utána harmadikként jön ismét egy clubosabb nóta, kicsit visszatérve a 'gyökerekhez', ismét egy kollaboráció Roberta Carter Harrison-nal, a Swept Away. Erőteljes clap és maga a vokál teszi karakteressé a dalt, kicsit hasonlít az ének dallama a szintén Roberta-dal Photograph-ra (Alex M.O.R.P.H.-fal). A kórusnál adja az életérzést egy eleinte markánsabban szóló supersaw pad, meg egy kellemes plucked arpeggio, de úgy igazán ez a dal sem fogott meg.
A negyedik dalhoz elhozott nekünk ATB egy vokalistát, akit én személy szerint a Ferry Corsten-féle Made Of Love óta imádok és még ráadásul marha dögös is: az amcsi Betsie Larkin egyik saját dala, az A New Day nagyon megtetszett a német mesternek, így megkérdezte a lánykát, hogy nem-e pörgethetné-e fel az eredetileg alternatívabb muzsikát: A Tibinek meg ugyan ki tudna ellenállni? Erősen hasonlít az előző darabra, abban is, hogy ez sem nagyon találta meg az utat a szívembe. A vokál sem valami nyerő szerintem. Kellemes, hallgatható de semmi több.
De végre törik a jég, és jön a trance-szcéna kedvenc vokalistája, Tiff Lacey, aki szerintem már csak az Atyaúristennek nem énekelt, de ha egyszer elkezdene zenéket írni a Teremtésen kívül, akkor talán ezt a nőt kérné fel először énekelni. A My Everything fantasztikusra sikeredett, hasonlóan a 2004-es közös dalukhoz, a nagy sláger Ecstasy-hoz. Tiff lágy hangja végigkísér a nótán, igazi öröm a fülnek, a háttérben rohanó, már majdhogynem IDM-közeli tört ütemű dobok és egy basszusvonal, ami tökéletesen kiegészíti a dalt. Nagy yess!
A középvonalhoz közelítve jön egy régi-új dal. A már említett első ATB-maxi kicsit újradolgozva: a Summervibes with 9PM megmutatja, hogy így tíz év távlatából is még mindig adja Yolanda Rivera falatnyi vokálja a dalban, illetve az ominózus gitár. A Summervibes prefix pedig pontosan tükrözi azt, amit kapunk: nagyszerű szintijáték kíséri végig az igazi forró nyári dobütemeket, nagyon jó perkusszió, tribalfeeling, minden van. Kicsit Shah-os, de ez cseppet sem baj, olyan, mintha egy tengerparton nosztalgiáznánk egy koktélt szürcsölgetve és azon morfondíroznánk: bazmeg, én ezen nőttem fel.
És amikor kellőképpen pörgünk akkor jön egy pofon: lelassít és megnyugtat a Deadmau5 és Kaskade-féle I Remember-ből jól ismert szőke ciklon, Haley Gibby gyönyörű hangja a Gravity-ben. Magával ragadóan kezdődik a dal, és aki fülesen hallgatja az érezheti, hogy a dobok sztereobeállítása kfejezetten jó. Lassabb hangvételű, breakbeat-szerű kompozíció, ami a fantasztikus vokál nélkül nem sokat érne, Haley pedig a lehető legjobb választás volt úgy érzem. A kórus részek egyszerűen lehengerlőek, a háttérben meghúzódó kis zongorajáték meg aztán marhára bejön. Egy nagyon jól eltalált darab szerintem.

Nyolcadikként jelentkezik Pityu barátom kedvence (bár ő azért kőkemény techno-fan), a Luminescene, melyben közreműködött Rüdi Dittmann, vagy más néven Josh Gallahan is. Naggyon jó perkusszióval kezd bele a dal, melyet egy adagolós basszus kísér, echte buliba való, pörgetős, tombolós, hajhullós termék ez, és bár az elejéből ítélve keményebbre számíthat a hallgató, a szám lassacskán lenyugszik és átveszi a szerepet egy kellemes pad, amit kiegészít a főtémát szolgáltató kissé csengőszerű pluck. Aztán ismét csak belecsapunk a susnyásba és megy a 'parri' ezerrel. Nem rossz, nem rossz!
A következő track sem az, viszont kérdéses számomra, hogy mit keres az albumon? A Behind-ról van szó, viszont utánanézve azt kell mondjam: ATB-nek semmi köze a dalhoz. Vagy legalább is semmi hivatalos, azon kívül, hogy szerepel a korongon. A dalt az olasz Flanders formáció írta még 2008-ban. Alessandro Bunetto, Francesco Abbate, Marco Giudice és a vokalista Giuliana Fraglica négyesfogata az Ego-nál jelentette meg tavaly a Behind-ot, amit a kislemez kedvéért remixelt egyik honfitársuk, Vincenzo Callea. Na és ez az a változata a dalnak, ami felkerült az albumra. ATB mindössze annyit csinált, hogy egy kicsit átírta a dallam ritmikáját és saját képére faragta a dobokat. Jó lett a dal egyébként, lehet rá dudorogni, de kérdem én: miért kell így utánaszimatolnom a dolgoknak és miért nem lehet szegény Callea-t megemlíteni, hogy 'Igen gyerekek, az ő nagyszerű remixe volt az alap."
Na de ne sokat rágódjunk ezen, mert máris ráncigál minket magával a címadó dal, a Future Memories. Figyelemfelkeltő törtütemű dobszekcióval indul a mandula, finom brass szolgáltatja a mélyet és egyszerű, ám szép zongora viszi a dallamot miközben egy ringató pad hát hogyismondjam... ringat. Nagyon szép zene lett ez, egyik kedvencem.
Ismét köszönthetjük Tiff-et a szerintem legjobban sikerült dalban az albumról: a Still Here egy lassú és nyugis darab, az énekesnő transzba ejtő hangjával, inspiráló hegedűkkel, combos supersaw-al és aláfestésként egy jól eltalált zongora arpeggioval. Nyááá, olvadós!
De akkor nyomjuk is ismét a táncot, mert jön egy olyan lányka, akit én Shah Now or Never-jében egyszerűen megimádtam, Cosmic Gate-ék Under Your Spell-jében pedig belezúgtam (a hangjába minimum): a My Saving Grace-ben nem más, mint az aranyos Aruna énekel. Fülbemászó főtéma (amit megtanultam eljátszani, nem nagy ördöngősség; MIDI billentyűzet rulez!), markáns electro basszus na meg persze ATB-szagú dobok amik bármelyik táncparkettet lerombolnák, és akkor a vokál meg fúú. Jól összerakott muzsika, garantáltam dúdolod egy pár napig. Erre mondjuk mi azt, hogy: chooOoooon!

Az első korong hajráját kezdi a Terra 260273 nevezetű komponálmány, amiben André volt oly szellemes és bemondogatta a címben látható számokat egyesével. Óraketyegéssel kezdődik a dal (emlékeztet Myonék Never Say Never remixére), aztán pörög is mint amit felhúztak. Érdekes dallamot játszik egy markánsabb szinti, de annyira nem jött át. Egy olyan darab, amit otthon annyira nem hallgatok, de buliban a falat kapargatnám a tombolástól.
Záróakkordnak pedig itt van nekünk egy újabb Jades-dal, a Communicate. Kicsit emlékeztet a régi ATB-trackek hangulatára, lábmozgatós 4x4-es lábdob, némi pluck szinti és ismét Jan Löchel hangja fogad minket ebben az egész jó kis trackben. Eleinte nem tetszett, de pár hallgatás után azt mondom: fasza!

Aztán itt van nekünk egy mix CD formájában a második korong, amibe nagyon részletesen nem mennék bele. Annyit viszont tudni kell róla, hogy nagyon fincsi. Teljesen chillout és az igényes fajtából: bárhol és bármikor ellazít és kellemes perceket jelent. Nyugtató, kikapcsol egy kicsit és kirekeszti a rohanó világ zaját és gondjait. Nagy kedvencem róla az Everything But The Girl '94-es slágerének (tuti ismered), a Missing-nek a feldolgozása ezúttal Tiff Lacey vokáljával. Sok track társszerzője a már említett Rüdi Dittmann.


Összefoglalva a Future Memories méltó utóda André előző albumainak és nem okoz csalódást a rajongóknak. Igényesen, körültekintően összerakott zenék (főleg igaz ez a második lemezre), jól választott vokalisták, akik fülbemászó dalszövegeket énekelnek, sok-sok zongora. Mindenki megtalálja azt, amire vágyik. Bár nem akkora durranás és újítás, mint ahogy azt a producer jósolta, de azért mindenképp must-have!

Tracklista:

CD 1

• L.A. Nights
• What About Us
• Swept Away
• A New Day
• My Everything
• Summervibes With 9PM
• Gravity
• Luminescence
• Behind
• Future Memories
• Still Here
• My Saving Grace
• Terra 260273
• Communicate

CD 2

• Talismanic
• Missing
• Horizon
• Voices
• Behind (ATB's Ambient Version)
• Authentic Reaction
• Careless
• Twilight
• Listen To Me
• Living Life Over
• Silent Meaning
• Malibu Road

Íme egy kis ígykészült videó, egyenesen ATB stúdiójából! Nagyon érdekes! Nááágyon! Higgyed el:

Part I:


Part II:


Töltöd először
Töltöd másodszor

- Újabb blogger-játék, wooo!

Istvánom szénné tagelt a minap. És most muszáj írnom erről egy posztot, pedig nem sok időm van manapság sajnos már megint :(

Na, de hogy miről is van szó? Arról, hogy újabb 'játék' terjeng a blogírók berkein belül, ráadásul pont olyan, ami 'nekem való' :). A játék lényege az, hogy:
- válaszd ki a kedvenc együttesedet/produceredet/énekesedet/előadóművészedet
- válaszolj az alábbi kérdésekre kizárólag a választott személy dalainak címével
- aztán pedig válassz ki 6 flótást, akiket szeretnél, hogy játszanak és persze értesítsd is őket.

E 3 egyszerű szabálya van a dolognak, és meg kell mondjam, nagyon funny! Tökre komolyan. Én pedig ki lettem választva (yeeeeah) így hát nem hagyom cserben kedves Istvánunkat, és játszok!
Gondolkoztam nagyba, hogy kit tehetnék meg kedvencemnek a sok kedvencem közül, gondoltam Armin van Buuren-re, de az szerintem túl evidens, aztán ott van még Shah papa, de őt meg István ellőtte.

Így hát maradt a tavaly megszeretett kanadai betyár, aki bár az ASOT 400 első napján kicsit ramatyul kevert, de azért én nagyon imádom:
Arney Secerkadic vagy más néven Arnej, Arney S, 8 Wonders.
Íme a kérdések (eredetileg angol, így én nem is fordítanám le a kérdéseket):

1. Are you male or female?
Unspoken Truth

2. Describe yourself.
8th Wonder

3. What do people feel when they're around you?
A New Beginning

4. How would you describe your previous relationship?
Rendezvous
The Night Before
The Morning After
Fading Memories
The Ones That Get Away
Strangers We've Become

5. Describe your current relationship.
Eventuality
They Always Come Back

6. Where would you want to be now?
Sex On The Beach

7. How do you feel about love?
Time Waits For No One
People Come, People Go

8. What's your life like?
Dust In The Wind
Bella
Life Goes On

9. What would you ask for if you had only one wish?
The Girl From Riga

10. Say something wise.
People Don't Change

Na itt az én tizesem :) Polyénabb lett, mint vártam. És akkor készüljenek a következő emberkék:

- Thozoo
- Frost
- Greyloop
- Davyd
- Norbie
- Bee

Höhöh :)

Ui.: annyi mindenről tudnék írni, de ááh... ha lenne egy kis időm akkor kedvem nincs. Világ az ilyen? Nem. Naugye.