2010. december 11., szombat

Studiogear – Effektek 1

 

Az utóbbi időben egész megfeszített ütemben foglalkoztam a zeneírással. Rengeteg ötletem vár befejezésre, a Hamvai remixem pedig hamarosan elkészül.
A munkafolyamat alatt kipróbáltam egy halom virtuális hangszert és digitális effekt plugint; bizony azt kell mondjam, egy fantasztikus korban élünk, Béláim. Egy egészen új iparág épült ki a digitális zeneszerzés kiszolgálására, ami ráadásul piszokmód jövedelmező is. A Steinberg szabványát, a VST-technológiát mára már minden zenész használja, vagy legalább is ismeri, hiszen az analóg szintetizátorok és multieffekt generátorok digitális leképzései mind ezen keresztül kommunikálnak a számítógéppel és az emberrel. Az eleve digitális hangszerekről nem is beszélve. Képesek vagyunk arra, hogy hírneves, sőt, legendás akusztikus hangszerek egyedi hangzását megfogjuk, és DVD-lemezekre varázsoljuk, hogy bárhol és bármikor felhasználhassuk őket.
Éppen a minap ütötte meg a szememet a nívós East West cég évvégi akciója: egy csomagba gyűjtötték a legkapósabb szoftverhangszereiket. Róluk ugye azt kell tudni, hogy irgalmatlan, sok-DVD-s mintakönyvtárakkal operálnak, így ez az akciós mindentbele csomag már nem optikai lemezen érkezik a végfelhasználóhoz: besz.rtok, de 1 TB-os(!!) Western Digital külső merevlemezen(!) kapod meg.

Szóval ilyen ez a szakma. Úgy gondoltam, közelmúltbeli tapasztalataimat megosztom Veletek is, úgyhogy elsőként nézzünk a fenekére pár effekt pluginnek:


Laikusok számára, az effektek ugye azok a készülékek, illetve szoftverek, amelyek önmagukban hangot nem hallatnak, csupán a bemenetként kapott már felvett/generált hanganyagot manipulálják valamilyen módon: equalizerek, kompresszorok, visszhang-effektek, torzítók és még ezerféle finomság létezik. Effektek tekintetében megkülönböztetünk száraz, vagyis dry jelet (ez a bemenet, a változatlan alapanyag), valamint nedves, vagyis wet jelet, ami már az effekt hatására megváltozott kimenet (pontosabban a jelnek csak az a része, amellyel ‘több’ lett az effekt hatására).


Roland Space Echo visszhang effekt: felül a vas, alul a digitál



Három VST plugint mutatnék most be Nektek, amelyekkel az utóbbi pár hétben dolgom volt, menjünk is sorba:

1. ArtsAcoustic Reverb

Az ArtsAcoustic cég kicsi, de ütős; így lehetne őket összefoglalni. Ez a reverb (vagyis zengető, de ettől az elnevezéstől én hirtelen küldök be egy felest) nagyszerű példája annak, hogy nem kell egyből leírni azokat a reverbeket, amelyek nem konvolúciósak. Ebben a kis pluginben nincsenek hangminták és a matematikai konvolúció helyett specifikus algoritmusokkal számolja, hogy a bemenő hangnak mikor, hogy, merre, meddig és honnan kell visszaverődnie.
A jóság ebben a kis pluginben az, hogy a jobb oldalt befoglaló két kis ábrán nagyszerűen reprezentálódik a zengés összes tulajdonsága, az olyan vizuális beállítottságúaknak, mint én, ez nagyon jól jöhet. Nyomon követhetjük (és állíthatjuk), hogy milyen hosszan, milyen frekvencián és milyen erősen zengjen a bemeneti jel, de persze mindezeket az tulajdonságokat a különböző csúszópotikkal és tekerőgombokkal is meg tudjuk oldani.


Használata nem egy ördöngősség, annak főleg, akinek volt már dolga reverbekkel, a CPU-t talán egy hajszállal jobban igénybe veszi, mint más mosóporok, de az eredmény igen kellemes.
Sean Tyas a nagy kedvelője és használója eme pluginnek.

Mindössze (kapaszkodjatok) 53.000 Ft-ért lehet elvinni, Windowsra és Mac OS-re egyaránt, az ArtsAcoustic weboldaláról.


2. Steinberg QuadraFuzz
Az ősidőkből maradt ránk a Steinberg egyik torzítópluginja; ma már nem árulják hivatalosan.

Leon Bolier-nál lettem figyelmes erre a játékszerre, ő még a reggeli vajaskenyerét is széttorzítja vele. Multiband (egész pontosan 4 bandes) torzítóról van itt szó, ami amilyen kicsi olyan erős. Kiválóan tudjuk irányítani, hogy a kapott jel melyik frekvenciatartományát mennyire szeretnénk megdarálni, tessék csak figyelni a képen jobb oldalt megbúvó frekvenciamátrixot.
Öreg mivolta miatt a CPU-t épp, hogy csak megsimogatja, gyorsan bejön és keményen torzít, ajánlani tudom mindenkinek. INNEN lehet megkaparintani.


3. SoundToys PanMan 4

A SoundToys dolgai egyenként megérnének egy misét, kellemes és jó minőségű effektszoftvereiket nagyon megszerettem az utóbbi napokban. A PanMan egészen akkurátosan egy olyan ketyere, amivel úgy manipulálhatjuk egy hang sztereómezőben betöltött helyét, ahogy az nekünk jól esik. A “k*rvajó” csak súrolná azt az értéket, amit ez a dolog képvisel, nekem nagyon a szívemhez nőtt.
A képre kattintva természetesen nagyobban is megjelenik; tessék szemügyre venni a különböző potméter-szekciókat. Alul a "Pan Position” kifejezetten élvezetes dolog, ott tudjuk ugyanis figyelni, hogy a jelünket az effekt épp hova toszigálja a sztereóországban, mindezt pedig úgy, mintha maga K.I.T.T. reprezentálná a Knight Riderből. A beépített hat vödörnyi preseten kívül természetesen mi magunk is kezünkbe vehetjük a dolgokat, és a plugin ezerféle dologgal engedi nekünk azt, hogy belenyúljunk a panolásba.
Képes szimpla oda-vissza keringetésre, megadott gyorsasággal, élességgel, szélességgel és tempóban, de olyat is művelhetünk, hogy bizonyos ütemenként (mondjuk minden on-, illetve offbeaten) változtassuk a pant. A szerkezetet ezen felül például egy MIDI-jel is vezérelheti, illetve életbe léphet csak akkor, amikor “hallja” a hangot; de beállíthatjuk úgy is, hogy csak bizonyos hangerősség hatására történjen változás a panolásban. A teljesen véletlenszerű káoszról már nem is beszélnék.
Egyszóval ha játszani akarunk a sztereó adta előnyökkel, akkor ez egy elsőszámú effekt, én már nem tudnék meglenni nélküle.
Darren Tate alkalmazza előszeretettel.

38.000 magyar pengőért lehet a miénk Win-re/Mac OS-re, és természetesen támogat minden kutyafülét.
Hivatalos weboldal


Ennyi lettem volna mára, de hamarosan újabb effektusokat fogok Nektek prezentálni :)

2010. június 19., szombat

Vir2 Acoustic Legends – akusztikus gitárok magasfokon I.

Mint azt a tegnapi posztban leírtam, kifejezetten szeretem azokat az elektronikus zenei darabokat, amelyekben valamilyen akusztikus hangszer is közreműködik. Ezért szeretem például Mike Foyle-t, aki olyan zongorakísérettel képes megfűszerezni a dalait, hogy hihetetlen; vagy épp Roger Shah-t, aki a zongora és a gitár gyönyörű hangját egyszerre képes úgy beleépíteni a szintetizátorok ádáz kavalkádjába, hogy a hajad eldobod tőle. De említhetném Andy Blueman-t is, aki a hegedűkkel és az egzotikus hangszerekkel bánik mesterien.

Aztán a napokban történt az, hogy elkezdtem írni egy dalt. Illetve az alapját már egy éve cseszegetem, de nemrég egészen új irányt vett a koncepció: került bele némi gitárdallam. Íme:

Endoril - Costa del Sol (Original Mix Preview) by Endoril


Persze a gitár nem eredeti, pusztán csak a Nexus 2 hibridszinti Guitar Expansion-jében lévő preset, ami valljuk meg, hagy némi kivetni valót maga után, de arra jó, hogy kapj egy képet arról, nagyjából milyen hangzás lesz.
Aztán gondoltam arra, hogy bizony ezt el kéne valakivel játszatni és rögzíteni. Megkérdeztem a dologról nővérem barátját Ákost, aki az Emeretta Rock Band-ben dobol. Tetszett neki az anyag és támogatta az ötletemet. Azt mondta, egy stúdiónál alább ne adjam; az pedig már pénz, hogy a gitárt jó minőségben vigyék fel. A bandának sajnos csak elektro-akusztikus gitárjai vannak, azzal meg nem lenne az igazi, de ismer egy srácot akinek minden tapasztalata és felszerelése megvan hozzá, csak akkor már fizetni kell.
Itt jutottam arra a pontra, hogy na akkor oké babám, segítségül hívom a 21. századot.

Amit dicső korunkról tudni illik, az az, hogy szinte mindent képesek lemásolni, rekonstruálni, átültetni, szinte ugyanolyan minőségben, mint az eredeti dolog. Nincs ez másképp az akusztikus hangszerek terén sem, gondoljunk csak a blog hasábjain már bemutatott East West Quantum Leap RA-ra: ott csücsül egy rakás egzotikus hangszer tökéletes lenyomata a merevlemezeden. Így hát elkezdtem kutakodni, honnan lehetne jó minőségű akusztikus gitár sample library-t találni.
Az etalon számomra még mindig a szintén East West-termék Gypsy, ami különböző spanyol és konkrétan cigány népi hangszereket sorakoztat fel; olyan flamenco gitár van benne például, hogy az agyad eldobod:



Komolyan, ezt gondolkodás nélkül megvenném ha lenne rá pénzem, zseniális.

Viszont ráleltem egy másik virtuális hangszercsomagra, amiben egy halom akusztikus gitár hangját rögzítették mindenféle pengetési stílusban: a Vir2 Acoustic Legends HD igen ígéretesnek tűnt.

vir2[1] A Vir2 egy nemzetközi cég, ami virtuális hangszerekre szakosodott, termékeik pedig nem piskóták, méltó riválisai az East Westnek.
Az Acoustic Legends a Native Instruments Kontakt nevű samplerjét használja ‘gazdatestnek’ és 3 darab, dupla oldalú DVD-n érkezik, összesen közel 20 gigabájtnyi anyaggal: nem kispályás.
Hogy mit tud a kicsike használatban? Miként települ fel gépünkre? Következőleg megmutatom :).

2008. július 22., kedd

- Native Instruments FM8 1. rész

Native Instruments FM8 - FM szintetizátor

Egy elektronikus zenei producer egyik legjobb barátja kétségtelenül egy jó szintetizátor. Legyen az virtuális vagy hardver, digitális vagy analóg, frekvencia vagy ring modulált, mindenképpen szükséges a hangképzéshez. Egy eszköz, mellyel egy zenész képes egy egész dalt 'előállítani', a doboktól a dübörgő basszuson át egészen a felemelő szolóhangszerekig. Bocsánat, hangszínekig. Egy szintetizátor a zene és a technika nagyszerű keveréke. Elengedhetetlen.

És íme egy nagyszerű példája a virtuális szintinek, a Native Instruments által fejlesztett FM széria legújabb darabja, az FM8.
Az NI már bizony nagy öregnek számít a szakmában, méltán vívta ki hírnevét olyan termékekkel, mint a már említett kiváló sampler, a Kontakt, vagy a rengeteg neves DJ által használt keverőprogram, a Traktor. A 8. verzióra bizony az FM8-at is rendesen kipofozták, saját 'szintilistámon' az előkelő 2. helyet foglalja el az Image-Line Sytrus-a után. Nézzük is meg alaposabban, mit tud a lelkem:

Info bar:

Nos, itt aztán csemegézhetünk mindenféle izgalmas és kevésbé izgalmas információ között. A bal oldali roppant összetett logót rögtön 4 darab gomb követi. A bal oldalsó kettővel a midi-billentyűzetet, valamint magát munkaterületet tudjuk ki-be kapcsolni, a jobb oldali duóval pedig mindenféle fájlműveletet csábíthatunk elő. Ilyen például az új, tiszta hangszín kérése, mentés, mentés másként, valamint az opciók. Mint minden jól nevelt szinti, az FM8 sem rendelkezik túl sok fantáziával a programbeállítások terén. A gombok mellett találjuk az aktuális hangszín nevét és két nyilat, melyekkel előre-hátra tudunk kaparászni a presetek között. Ezután a sokatmondó Arp és Edit All gombok jönnek, melyek közül az Arp bekapcsolására presetünk azonnali arpegiálásba kezd, a másik delikvens funkciójára máig nem kaptam választ.
Fasza kis ötlet volt a fejlesztőktől, hogy rögtön az infósávba benyomtak nekünk egy morph controller-t, ami majd később kerül részletezésre. Az infósávon helyet foglal még egy CPU-kihasználtság-, és egy polifónia mutató és láthatjuk magát a hangspektrumot is kicsiben. És a megnyerő Native Instruments logót még nem is említettem. Az a legjobb.

Navigator:


A Navigátor lesz a legkedvesebb társad a programban. Ennek a segítségével érhetőek el az egyes panelek, melyeken csudajó dolgokat lehet majd művelni. Ha nem hiszed, hát utánajárunk.

1. Browser:


Ez a browser browser-esebb kinézete. Ezt a változatot a bal felső sarokban lévő Sounds gombra bökve csalogathatjuk elő. Balunkon hőn szeretett gépünk könyvtárszerkezetét láthatjuk, míg jobb oldalt a kijelölt könyvtárban található FM8 presetek sorakoznak. Az egyes hangszíneket módunkban áll értékelni is (igaz egy másik panelen), és itt a böngészőben akár értékelés szerint is rendezhetjük őket.


A pici nagyító ikonra kattintva előbújik a program egy igen hasznos oldala, az attribútum alapján kereső böngésző. Minden gyári hangszínnek megvannak a saját attribútumai (pl.: synth, pad, long-evolving, warm, trance) és eme tulajdonságok kiválasztásával tudjuk szűkíteni a kilistázott preseteket. Ha például egy akusztikus gitárt keresnénk nincs más dolgunk, mint kijelölni a guitar majd az acoustic jelzőket, és már adja is a nekünk való hangszíneket a progi.


A Browser még egy különlegessége a Program panel. Listát készíthetünk kedvenc presetjeinkről egyszerű drag'n'drop eljárással, hogy aztán kedvünkre elmentve/betöltve akármikor kezünk ügyében legyenek a legjobb hangszínek.
Az eszköztár közepén egy keresőt is találunk, már csak a teljesség kedvéért.

2. Attributes:


A Navigator második panele, melyen minden megtalálható, ami az éppen kiválasztott hangszínt jellemzi, például a szerző neve, cége, a soundbank neve, ahonnan vettük, ezen kívül még itt tudjuk értékelni is a presetet, színt választani neki (nem jöttem még rá, mi értelme van), valamint megjegyzés, rövid leírás bepötyögésére is lehetőségünk van. Ám kétségtelenül a legrelevánsabb funkció az attribútumok megadása a bal oldali listából.

3. Master:


Hát biz', íme a master részleg, ahol mindenféle minőségjavító és spéciző dolgot elvégezhetünk. Legelőször is hangerő ki-, és bemenetet állíthatunk, majd a polifóniát húzhatjuk fel egészen 64 hangig. Ha mindez nem lenne elég, unison-t is berhelhetünk, egy kis teltséggel fűszerezve a hangszínt.
Az alsó sorban megtaláljuk a master pitch-et, amivel a hang frekvenciáját tudjuk változtatni, a portamento-t, mellyel nyújthatjuk a hangot, ugyanakkor itt foglalnak helyet az arpegiator tulajdonságai is. Az arpegiator sebességét tudjuk itt állítani, a továnni opciókról majd a második részben ejtünk szót. Utolsóként pedig a hangszín 'minőségét' macerálhatjuk, és aszerint, hogy lágy, vagy durva hangot szeretnénk, huzigálhatjuk az Analog és a Digital csúszkákat. A bal oldali MIDI Controller Assignment táblázatnak akkor vesszük hasznát, ha például MIDI-billentyűzetre vezéreljük ki az FM8-at.

Ennyit elöljárónak, hamarosan jön a második rész!