2011. január 6., csütörtök

Twitterprofilok interjú

Rövid leszek és velős, mert hamarosan megdoblak Titeket egy yearmixxel is :).


Mivel 1000. követője lettem Twitteren, Vonzó Vera készített velem egy interjút a Twitterprofilok nevű oldalára (ami egyébként haláli jó elképzelés). Szeptember óta elemailezgettünk minden jóról, tessenek megtekinteni a végeredmény EHUN.

2010. augusztus 9., hétfő

Thomas Kelle & Martin Juha – Bossa Sopianae

tkmj_bio[1]A mai könnyűzenei életben létfontosságú, hogy egyéni műveket alkossunk, hogy kitűnjünk az iszonyúan sok új muzsika közül; és természetesen mindezt minőségi tálalásban tegyük. Ahhoz, hogy ilyen darabokat találjunk, nem kell feltétlenül a határon túlra tekintenünk: a hazai trance szcéna manapság jobban pezseg, mint valaha, és érkezik már az új generáció is. Jó pár velem egykorú, sőt nálam fiatalabb producert ismerek, akik tudásuk ellenére meghökkentően kevés visszhangot kapnak (igen, részben ezért hegyeztem ki rádióműsoromat a magyar dalokra). Persze a másik véglet is képviselteti magát, találkoztam már olyan emberkékkel is, akik zene helyett jobb lenne, ha inkább az erdei nünükéket tanulmányoznák.
A most reflektorfénybe kerülő két srác viszont az előbbi tábort erősíti, méghozzá keményen: a pécsi Kelle Tamás (a képen felül) és Juha Márton már jó ideje zenél, hol együtt, hol külön, de annyi szent, hogy egész sokféle műfajban alkottak már, és tudják, mitől döglik a légy; legyen az trance, drum and bass (Thomas Stronzo with Martin Vigliacco), vagy progressive (Pécs). Bár még épp, hogy kerülgetik a felnőttkor küszöbét, máris nagyban benne van a kezük hazánk egyik legifjabb, de számomra talán legszimpatikusabb digitális trance kiadójában, a SkyZoo Records-ban.

Martin akadt rám a jómúltkor és vette fel velem a kapcsolatot, már csak úgy egy kis zenei eszmecserére. Nagy arc, elbeszélgettünk már egy párszor és mutatott is egy-két frankó nótát, főleg a szerzői albumukról.
Na igen, miután saját labeljüknél, a SkyZoo-nál megjelentettek egy raklap kislemezt úgy döntöttek, hogy a kiadó életének első nagylemezét is ők követik el; és srácok, ne holmi gagyi szintetizátorháborúra számítsatok! Rittyentettem is velük egy villáminterjút, bár az tuti, hogy nem voltak valami szószátyárok :) Íme:

Endoril: Nem áll tőletek távol a zene, mindketten tanultatok illetve tanultok hangszeren játszani. Hogyan ismerkedtetek meg a trance-szel és hogy kezdtetek bele saját dalok írásába?

T&M: A zenével való megismerkedésünket mind a ketten, természetesen csoporttársakként, zeneóvodában kezdtük meg. Később folytattuk ezt az alsó tagozat szolfézs óráin és zongoraleckék vételével. Míg Martin folytatta zongorai tanulmányait, Thomas gitárra váltott. Mind ezek után Martin a szintetizátor mellett állapodott meg.

tkmj[1] 

Endoril: Egész régóta dolgoztok már együtt. Hogyan kell elképzelni a közös dalszerzést? Van valamiféle munkamegosztásotok?

T&M: Ezt nem tudnánk behatárolni. Martin általában a dallamért felelős, Thomas pedig az alapokat és a muzsika hangzásvilágát alkotja meg. Ez azonban, ahogy említettük
is, nagyon változó.

Endoril: Váltsunk néhány szót a debütalbumról. Hogyan jött az ötlet, hogy nagylemezt jelentessetek meg? Miért épp 'Bossa Sopianae"?

T&M: Nos, a címről annyit, hogy a címadó szám eredetileg egy bossa nova műfajú dal volt, melyből később az evolúció során ez lett. Pécsiek révén ezt szántuk címnek. Maga az album ötlete? "Megálmodtuk." :)

Endoril: Mennyi ideig dolgoztatok a számokon?

T&M: Kisebb-nagyobb kihagyásokkal másfél évet. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy az album már másfél éve készül, csupán ennyi idő volt, míg az összes ráillő zene elkészült.

Endoril: Minden albumban vannak olyan dalok amelyek különösen hozzánőnek a producerek szívéhez. A ti esetetekben melyek ezek, ha vannak?

T&M: Mindegyik zenének megvan a maga története számunkra, így sajnos nem tudunk egyet sem kiemelni közülük.

Endoril: A címadó dalhoz készült egy klipp is. Meséljetek a forgatásról!

T&M: Martin hóna alá csapott egy ásványvizet, és testi épségét veszélyeztetve, a tűző napon felvételeket készített Pécs városáról.

Endoril: A hangzásra nem igazán lehet panasz. Milyen eszközökkel keltettétek életre a dalokat és milyen utómunkálatoknak vetettétek őket alá?

T&M: Izotope Ozone. Mi erre esküszünk. [részben én is – a szerk.]

Endoril: Néhány muzsika kislemez formájában is meg fog jelenni a közeljövőben. Melyek lesznek ezek és ha tudni lehet, kiket találunk majd a remixerek között?

T&M: Bizonyára a kiadó többi tagjától kérünk remixeket, persze külső munkáknak is teret fogunk biztosítani. Hogy mely kislemez lesz az első? Még titok. :)

fejlec[1]

Endoril: Jó néhány különböző álnév alatt tevékenykedtek, illetve külön-külön is írtok szerzeményeket. Mindemellett pedig szemtelenül fiatalok vagytok :) Mik a terveitek a jövőre nézve?

T&M: Nincsenek túl extrém céljaink: siker és elismerés a nagyvilágban. :D

Endoril: Mivel múlatjátok az időt, ha épp nem zenéltek?
T&M: Mivel

nem? ;)

Endoril: És végezetül: mit üzennétek a Music Is For Rich People olvasóinak?

T&M: Mi úgy mondjuk, hogy omlósz!



ArtworkA The Hungarian Lucky Game legutóbbi, harmadik epizódjában (nálam először) hallhattatok két dalt a lemezről, a Cyclamen-t és a Muffin-t. A július 23-án, Martin 18. szülinapján  megjelenő album 12 számon vezet minket végig, 54 percbe sűrítve és a trance műfaj dallamos, hangulatos berkeibe csalogatja a hallgatót, hol uplifting-gel, hogy kissé progressive-ebb ritmusokkal operálva. Kellemes csalódás volt a részemről, de tekintsünk a dolgok mélyére:

A Luna Bicornis-ra rá fogtok ismerni, ebben biztos vagyok. Bár eleinte lassan, chillout-szerűen indul be, nem kell sok idő, hogy megmutassa a valódi énjét: a dal (ki nem találnátok!) egy Andrea Bocelli & Sarah Brightman – Time To Say Goodbye átirat. Annak pedig meglepően jó; igazi uplift nóta, annak minden bájával, ropogós basszusvonallal, atmoszférikus pad-ekkel, határozott clappel és persze az ismert dallammal, amit a fiúk nagyszerűen ültettek át trance-be.
Nem tudom hogy vagytok a banánlekvárral, de szerintem a Banana Jam-et szeretni fogjátok. Azok mindenképp, akiknek szíve a lágy progi felé húz, amolyan Anjunadeep ízzel. Lágy dobok kísérik végig a dalon a kellemes tötöröttö dallamot, amelynek mély szekcióját bizsergető basszus borzolja, míg a sufniban halk arpeggio-szeletek birizgálják az agyad. Az akkordmenet megkapó, a kivitelezésre panasz nem lehet. Flashtech cimbi Silent River-je jutott róla eszembe.
A dobogó végén csücsülő Cyclamen-re amolyan reccsbele attitűd jellemző, ezzel a darabbal kissé keményítenek Thomas-ék. Határozott, lüktető dobjáték, több rétegű bassz (egy mély és egy 303-szerű közép) karcolja az étert. Éles arp adja az ütemet némi supersaw menettel hátbavágva; igen gyors, süvítünk. A kiállás megkapó: gitárnak hallatszó tárgyakkal és a marcona basszussal dobjuk el az agyunkat, nem is sz*rozunk sokat, a kórus kőkeményen tépi a membránt. A húzós ütemeket szépen lassan váltják vissza a már megismert ritmusok és ismét egy elszálósabb oldalát mutatja a dal.

A Gamma a lágy hegedűkben hisz. Legalább is az elején. Aztán hisz ő még az andalító basszusokban, a prüttyögő arpeggio-kban, és az erőteljes tapsban is. Szép LFO-s supersaw hangokban is hisz ő, és nem utolsó sorban a zongoraaláfestések nagy hívőjét is tisztelhetjük benne. Hogy benne kifog hinni? Az már a Ti dolgotok. (A végén fanki a közönségmoraj)
Na a Muffin már döfi. Megtetszett elsőre, a maga kis bohókás csengettyűivel, a sejtelmes square dallamával és halálosan jól passzoló, szintén játékos basszusával. Hallgatni való nóta a reggeli vajaskenyér mellé.
Kirucannunk a tengerre a Seychelles Nights-cal. Morgó basszusvonal, WASP-szerű háttérszinti, amelyet egy megkapó akkordokat játszó pad puffaszt fel. A főtéma gyors, energikus és fülbemászó.

A kedvencem az albumról a hetes számú versenyző, a Dancin’ Chimney. Ha kémény lennék, erre tuti táncolnék. Telt dobok és gate-elt pad nyomja az ízlést belénk, a basszus pedig néha olyan akkordváltásokkal mókázik, hogy bár elsőre a hideg kiráz tőlük, mégis ez az, ami a dal esszenciáját adja. Közben éles FM szinti csengettyű szűrődik a hallójáratainkba, de csak addig, amíg egy GYILKOSSS bass ki nem öli az egészet. Kőkeményen szakít, de szépen lassan másznak rá vissza a kompozíció eddig megszokott elemei.
Az Effloresco-t ajánlom a diétázóknak. Lágy és könnyed, tipikus “kiülsz napozni és belemélyedsz közben”-zene. Az uplifting-hez hozzátartozó kellemes dobok, 303-as háttéreffektek, sunyi strutter-dallam, andalító pluck-ok és zongorajátékok jellemzik a dalt. A kiállásba finoman suhanunk, a zongora belevisz minket a jóba, a gyönyörű főtéma lassan bontakozik ki, majd a kórusban szinte teljesen átveszi a szerepet. Nagyon kellemes darab.
A Csepel engem frankón a Tiesto – Traffic-ra emlékeztet. Egyébként legalább annyira elborult akkordmenettel üzérkedik, mint a Dancin’ Chimney. A keményebb nóták közé sorolandó, a basszus kiviszi belőled a náthát, na meg highpass filter-rel szórakázó morcos vezérdallam se piskóta, amit néha egy kellemesebb supersaw szinti játszik. Végig dara, megállás nincs.

Az utolsó hármasfogatot a Snowflakes On My Hat nyitja, ami a Banana Jam-hez hasonló, kissé progressive-ebb szerzemény. Combos és ütemes ritmusokkal kezdünk bele, a mélyszekció arpeggio-dallamokkal operál. A kezdő szinti hamarosan teret enged egy másik kellemes arp-nak, ami szinte épp, hogy csak kikandikál a basszus háta mögül. A fődallam karcol, kissé torzított, de nagyon baba.
A Wings Of Icaros egy egészen érdekes hangzással csap bele a lecsóba, ami a kiállásig bírja is szusszal, pedig a dobok csak úgy ratatáznak körülötte. A tört akkordokat toló vezető dallam engem nagyon emlékeztet valamire, legalább is az első két üteme, de most ha megrottyanok se jut eszembe, hogy mire :). Kick roll-lal vezetik fel a srácok a kórust, ami szakít, igazi uplifting.
A utoljára hagyott címadó Bossa Sopianae méltó levezetése az albumnak. Nem rohanunk sehová, ringató zongorajáték jellemzi kellemes effektekkel, nem túl pofátlan dobokkal és légies pad-ekkel. Hátul apró arpeggio húzódik és fújja a magáét. A zongorát néha határozott progi dallam váltja fel, illetve egészíti ki.
De nézzétek meg a klipjét is, mert fasza:




Thomas Kelle & Martin Juha debüt albuma tehát itt van, és nagyon-nagyon jól sikerült. A hangzásra panasz nem lehet, olyan, mintha profi stúdióban eszkábálták volna össze a korongot, és a zeneírástól kezdve a klipfelvételen át a grafikus design elemekig minden az ő munkájukat dícséri. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki pécsi annak meg főleg; de aki szívesen hallgatna odahaza vagy utazás közben némi hangulatos transz muzsikát, akkor a két srác lemezét biztosan szeretni fogja. Engem megvettek kilóra.

Thomas Kelle & Martin Juha – Bossa Sopianae
SkyZoo Records 2010. július 23.
01. Luna Bicornis 5:36
02. Banana Jam 4:37
03. Cyclamen 4:29
04. Gamma 5:54
05. Muffin 2:42
06. Seychelles Nights 4:18
07. Dancin’ Chimney 5:08
08. Effloresco 4:44
09. Csepel 3:51
10. Snowflakes On My Hat 4:56
11. Wings of Icaros 4:15
12. Bossa Sopianae 3:45

AZ ALBUM A JUNODOWNLOADON
AZ ALBUM A BEATPORTON

THOMAS KELLE & MARTIN JUHA WEBOLDAL
THOMAS KELLE & MARTIN JUHA A FACEBOOKON
SKYZOO RECORDS

2010. július 26., hétfő

A másik oldal – Iris Deejay

l_c4294ad67407478bb782fab0a90a4c91[1] Nem tudom emlékeztek-e június elejére, amikor az aktuális heti favorit a blogon egy Leave A Sign című nóta volt, egyenesen Roger Shah akkoriban megjelent mixalbumáról. Nos, a dal elkövetője egy spanyol női producer, az ourense-i Raquel Rodriquez, vagy művésznevén Iris Deejay, akinek munkásságát én annak idején igencsak figyelemmel kísértem a MySpace-en. Így aztán meglepődve tapasztaltam a dalt a Shah-albumon, főleg úgy, hogy egy iszonyatosan jól megírt zenéről van szó. Nem is kellett több, írtam neki MySpace-en és felkértem egy interjúra a hölgyeményt, aki nagyon előzékeny és aranyos volt ezzel kapcsolatban. Küldött is nekem egy exkluzív dalt, amit a Hungarian Lucky Game második adásában el is sütöttem.

’99-ben kezdett bele egyébként a bizniszbe, amikor számítógépet ért a keze és kipróbálhatta a különböző tracker-eket. Aztán belekóstolt a eurodance-be, saját dalokat énekelgetett fel, autodidakta módon tanult sok mindent.
2006-ban aztán összeállt egy időre a spanyol JJ Project producerduó egyik tagjával, és D-Air alias alatt megírták az Abrente című kislemezt, amit a brit Deepblue szerződtetett le. Egy évvel később aztán már szólóban nyomta, megjárta a spanyol tv-csatornákat és újságok címlapjait, játszott különböző bulikon és csatlakozott a Bonzai ügynökséghez. Miután már jó pár zenésszel munkálkodott együtt, felfigyelt rá Roger Shah és az említett Leave A Sign-t leszerződtette a Magic Island Recordings-hoz. Engedjétek meg, hogy bemutassam itt a blogon az első számú spanyol női producert: Iris Deejay-t:

Endoril: Szia Iris, üdvözöllek a Music Is For Rich People-ön! Először is: miért épp ‘Iris’?

Iris: Szia! :) Anyukám akart így elnevezni, amikor megszülettem, de sajnos abban az időben ez a név nem volt megengedett Spanyolországban, így hát úgy döntött, hogy Raquel lesz a nevem. Én jobban szeretem az Iris-t így aztán mindenképpen ezt szerettem volna művésznévnek.

Endoril: Nincs túl sok női DJ a piacon, mondhatnánk (bár úgy tűnik a számuk manapság növekszik). Hogyan és miért vágtál bele ebbe az egészbe?

Iris: Úgy érzem női DJ-ből egész sok van, viszont a női producer tényleg kevés. Úgy indultam, hogy tudtam, mi akarok igazán lenni: egy producer. A gyengébbik nem képviselőit nem túl gyakran lehet látni producerkedni; főleg nem a trance szcénán belül. Az emberek nagy részét ezért érdekli a munkám.

Endoril: Van egy egész egyedi “proglifting”, house-trance keverék stílusod. Mivel jellemeznél egy tipikus Iris Deejay-számot?
Iris:

Egy tipikus Iris szám az valami electro-tech és hangulatos trance keverék, mert igazándiból nem tudom megállni, hogy valami tech-eset ne vigyek a dalaimba. Imádom az electro house-t, még ha én magam nem is játszom olyat a szettjeimben. Igen, ne is mondd, kissé zakkant vagyok :-P

l_424acd3c9baf4c0ab9b05cc5077c0c85[1]

Endoril: Leave A Sign című dalodat nemrég leszerződtette a Magic Island Recordings. Hogy élted meg amikor tudomást szereztél róla?
Iris:

Őszintén szólva le kellett ülnöm a földre. Érdekes volt egyébként: Kaptam egy emailt Rogertől, és mivel a Shah-Music kiadóval is kapcsolatban álltam, először azt hittem, hogy őket érdekli a muzsika. Mindig is arról álmodtam, hogy leszerződök a Shah-Musichoz, aztán amikor Roger azt mondta, hogy nem erről, hanem az Armadáról lenne szó, annyit tudtam mondani, hogy: Miiiiii?? Ez sokkal frankóbb, mint gondoltam!

Endoril: A dalban egy finn énekesnő, Maria Opale működött közre. Hogyan találkoztatok és hogyan fogalmazódott meg bennetek a Leave A Sign ötlete?
Iris:

Maria és én lassan 3 éve dolgozunk együtt. A francia producer, Antiklimax-nak köszönhetően találkoztunk (Maria épp vele zenélt). Előrukkoltunk pár ötlettel aztán úgy döntöttünk hogy a trance stíluson belül kezdünk el muzsikálni. Maria általában saját maga veszi fel az énekét egy-egy dalához. Aztán elküldte egyszer nekem én pedig készítettem egy trance változatot.

Endoril: Roger Shah említette egy interjúban, hogy minden olyan producert felkeres, akinek a munkáját szeretné megjelentetni, illetve néha javasol dolgokat a dalokkal kapcsolatban. Erről mit tudsz mesélni? Tanácsolt valamit a Leave A Sign-nal kapcsolatban?
Iris:

Igen, Roger velem is felvette a kapcsolatot, de nem mondott semmit a szerzeményről. Úgy néz ki úgy tetszett neki, ahogy volt. Csak a rövidített verzióban eszközölt pár változtatást, az meg nem volt túl nagy munka :).

Endoril: Mesélj kicsit a munkamenetedről. Én magam például egy akkordmenettel szeretek kezdeni, aztán köréírni a többit.
Mennyi időbe telt befejezned a Leave A Sign-t?
 
Iris: Gyors munka volt

. Nem több egy hétnél. A masterelés tartott kicsit sokáig, mivel profi hangmérnökhöz küldtem és elég elfoglalt volt.
Én mindig egy kis dobszekcióval kezdek, aztán meg a basszussal. Aztán jöhet némi pad is. Így aztán van egy alapom, amire ötletelhetek tovább. Azt mindig tudom, hogyan kezdjek neki egy számnak, de hogy hogyan fejezem majd be, vagy egyáltalán milyen stílusú lesz, azt sosem tudom, hehe :).

l_9ea77ad1f57f4abf967595f43746c6a5[1]

Endoril: Mit találhatunk egy női producer stúdiójában? Van ott valami lányos dolog :)?
Milyen zeneszerkesztő programokkal dolgozol és miért? Milyen vas és szoftver-szintiket használsz, illetve miket hallhatunk a Leave A Sign-ban?
 
Iris:

Hááát a stúdiómban van pár játék, például egy béka, ami zongorázik és egy kis egér ami egy műanyaggolyóban futkározik. Elemmel műküdik és "Tiestecillo"-nak hívom, ami spanyolul “kis Tiesto”-t jelent :). Tudom, butaság, de imádom bekapcsolni és nézni ahogy körbefutja a stúdiót amikor elfáraszt a zeneírás.

FL Studio 9-et használok, és a Leave A Sign-ban a Linplug Albino 3-at, az Octopus-t és a SubBoombass plugineket alkalmaztam. Aztán a Novation Supernovámmal csináltam a fődallamot. 
Cubase 5.1-el is szoktam munkálkodni, bár egyszerre inkább csak egy zeneszerkesztőt használok mert így azért kényelmesebb és egyébként is meg tudom csinálni ugyanazt a dolgot mindkettővel. Szeretnék venni egy Virus C-t vagy egy JP-8080-at, de ezeket egyelőre nem engedhetem meg magamnak.

Endoril: Úgy tudom tanítasz is zeneírást online. Milyen tapasztalataid vannak tanárként? 
Iris:

Nem teljesen online dolgozom; pár iskolában zeneórákat tartok. Sokan könnyebben dolgoznak és tanulnak a saját stúdiójukban, így aztán úgy éreztem jó ötlet lenne ha online is adnék tanácsokat. Kényelmesebb nekem, kényelmesebb a tanulónak így aztán a tanulás is gördülékenyebb. Látják a képernyőmet és hallják ahogy magyarázok, kérdeznek, megbeszéljük a dolgokat, stb.

l_78d7895a66af4ee3ac2263beffb9056a[1]

Endoril: Játszol különböző bulikban szerte az országban illetve mixekkel jelentkezel földi sugárzású és internetes rádióknál is. Milyen a DJ-felszerelésed? Teljesen vasakra támaszkodsz mixelés közben, vagy használsz szoftvert is, mint például a Live? Milyen a spanyol közönség?
Iris:

A rádióadásaimat 2 Pioneer CDJ-800 MK2 lejátszóval és egy Pioneer DJM-400-as keverővel készítem. Egyébként utálok szoftverrel mixelni. Amikor belekezdtem ebbe az egészbe, még Acid Pro-val dolgoztam, aztán amióta megvettem a vasakat, azóta csak azokkal. Hardverekkel mixelni olyan, mint hardverekkel zenét írni: magával ragadó, tekerészel meg minden, sokkal átláthatóbb és inspirálóbb.

Trance bulikat rendezni itt Spanyolországban elég nehéz. A spanyolok inkább a house zenét szeretik így aztán nem könnyű egy trance klubot találni. Idehaza nem szoktam uplifting trance-t játszani; általában tech-trance-t pörgetek vagy valami olyasmit ami közelebb áll a techno-hoz. Így legalább az emberek nem alszanak el a parketten :). Komolyra fordítva a szót, nagyon szeretnék hangulatosabb trance zenét játszani itt, de a klubtulajok nem engedik... [ismerős szituáció? – a szerk.]

Endoril: Mit szeretsz csinálni, ha épp nem a stúdiódban vagy?
Iris:

Hú, hétfőtől vasárnapig zenét oktatok, így aztán nehéz elképzelni az életemet a stúdión kívül, gyakorlatilag ott élek.
Egyébként imádom a CSI Las Vegast és szeretek utazgatni. Talán októberben kijutok Hollandiába végre, persze a fő ok a zenélés lenne :)

Endoril: A Leave A Sign utóda már érkezik is: a Come To Me, ismét Maria Opale hangjával hamarosan megjelenik a Drizzly-nél. Mik a terveid a jövőre nézve?
Milyen muzsikákkal lepsz majd meg minket, illetve hol hallhatunk/láthatunk téged manapság?
 
Iris:

Kicsit változtatni fogok a dalaimon. Lehet, hogy nem is fogok többé instrumentálisakat írni. Azt tervezem, hogy inkább a vokálos dalokra helyezem a hangsúlyt, azokat könnyebb eladni és a nagyobb kiadók is könnyebben rájuk harapnak. A nagy kiadók pedig aztán segítenek fellépéseket szervezni és persze szélesebb körben megismertetni a zenémet a hallgatósággal. Ezért szeretnék komolyabb hanglemezkiadókkal dolgozni… már ha engedik majd…



Endoril: végezetül: mit üzennél a Music Is For Rich People olvasóinak? 
Iris:

Nos, tényleg úgy gondolom, hogy a trance nem a legjobb napjait éli, de ha egyre több és több támogatást kap, újra a legjobb formáját fogja mutatni.
Szeretném ha minél több rajongó népszerűsítené a stílust, bulikat rendezne, dalokat írna, stb... mint például ahogy te is csinálod most :) 
Amikor odahaza játszom egy buliban sokszor fordul elő az, hogy odajönnek hozzám, hogy “Te, tök jó ez a house zene!” én meg erre “Ez nem house, ez trance!” – szóval az embereknek tetszik ez a stílus, de mivel a klubtulajok nem engedik játszani sok helyen, így az embereknek esélyük sincs megismerni… úgyhogy támogassátok a trance-t és az tovább fog élni!

Iris Deejay MySpace
Iris Deejay rajongói oldal Facebookon

Iris Deejay feat. Maria Opale – Leave A Sign

2010. június 8., kedd

Roger Shah interjú

Cover
Június 4-én kikerült Roger Shah mixalbum-sorozatának harmadik darabja, és azt kell mondjam, ez eddig a legütősebb. Komolyan mondom, hogy kötelező darab mindenki számára, bizsergetően jó összeállítást hozott össze a német producer, tele exkluzív dalokkal, amiket még nem hallhattunk.
A kiadó Armada készített is vele egy interjút, amit nem bírtam kihagyni és lefordítottam magyarra, hogy az angolul kevésbé tudók is értesüljenek dolgokról, mert érdekes dolgokat mond Roger.
Az eredetit itt olvashatjátok, alább pedig jöjjön a fordításom, ami néhol kissé szabad ugyan, de megfelelően tükrözi a mondanivalót:

Épp, hogy megjelent a Magic Island Vol. 3. Meg vagy elégedve a végeredménnyel?
Roger:
“Sőt, imádom mindegy egyes dalt, amit sikerült az albumhoz szerződtetni, illetve azokat is, amiket én írtam a szcéna pár képviselőjével együtt.”

Nem kerülte el a figyelmünket, hogy ez a korong kicsit különbözik az előzőektől. Mit csináltál másképp?
Roger:
”Hmm, nem tudom, miben különbözhet. Tudod, mindig csak a megérzésemet követem. Majdnem 1 évig dolgoztam az anyagon és állandóan megfelelő, de kiemelkedő darabokat kerestem ehhez az új Magic Island kiadványhoz. Igazából nem is úgy tekintek rá, mint egy mixalbumra, sokkal inkább mint egy szokásos albumra, rengeteg producer közreműködésével a világ minden tájáról. Szerintem az első CD még mindig azt az igazi nyárias Magic Island hangzást képviseli, de van pár komolyabb, bulizósabb szerzemény is rajta. A második CD-n inkább olyan dalok vannak, amiket a fellépéseimen játszok.
Művészként állandóan fejlődsz. Amikor a menedzserem először belefülelt az albumba, azt mondta, hogy feltűnő a változás az új számaim hangzásvilágában. Mivel rengeteg olyan fellépésem van, ahol én vagyok a húzónév, így aztán a hangzásomon is érződik, hogy bár még mindig ugyanaz a Roger-féle balearic, de már sokkal bulizósabb, nagyobb hangvételű motívumokkal. Nos, talán ez a fő különbség, hiszen már hétről-hétre máshol játszom, azzal az idővel ellentétben, amikor csak ültem a stúdióban, új dalokon dolgozva, az élő szórakoztatás tapasztalata nélkül.”

Hogyan tartod fenn ezt a sok dalt exkluzívan az album számára?
Roger:
”Ez volt a koncepciónk az első naptól fogva, amikor aláírtam a szerződést a Magic Island kiadó létrehozásáról az Armadán belül. Vicces és egyben elképesztő látni, hogy akárhányszor ott ülök az Armada székházában Maykellel, és az új dalaimat hallgatjuk vagy új ötletekről beszélgetünk, mindig valami fantasztikus dologgal rukkolunk elő. Mindig egy 100%-ig exkluzív albumot eresztünk el, majd később adjuk ki azt a sok csodás nótát kislemeken és samplereken. Akárhányszor kapok egy demót és le akarom szerződtetni valamint szerepeltetni egy albumon, mindig elmagyarázom az adott koncepciót a szerzőknek és a legtöbbjük támogatja az ötletet és türelmesen várnak, míg a szerzeményeik kikerülnek az albumon, majd kislemezen.”

l0Ye1S[1] 

Erősen tartod a kapcsolatot azokkal a zenészekkel, akik szerepelnek az albumodon. Hogyan éred el, hogy a dalaik megtartsák egyedi hangzásukat, ugyanakkor legyen bennük az az igazi Magic Island-feeling?
Roger:
”Hát ezúttal ez könnyen ment számomra, szerintem sok producernek tetszik az, amit mi itt csinálunk és próbálnak kifejezetten nekünk kotyvasztani. Így hát a legtöbb dal esetében nem javasoltam és nem változtattam semmin, aztán másoknál adtam pár ötletet vagy tippet, hogyan tudná érdekesebbé varázsolni vagy épp min kellene módosítani, hogy illeszkedjen a többi trackhez. Külön örömömre szolgál, hogy le tudtunk szerződtetni jó pár új tehetséget, akik most debütálnak a Magic Islanden, no meg persze van sok olyan dal, amit már neves Magic Island producerek követtek el, úgyhogy a szigetecskénk egyre csak nő és nő.”

Egyáltalán van még időd rá, hogy meglátogasd kedvenc szigetedet, Ibizát, most, hogy a világ minden pontján turnézol? Vagy a Magic Island kifejezést már minden, számodra inspiráló helyre érthetjük?
Roger:
“1996 óta ez lesz az első olyan év, hogy nem leszek a szigeten. Az egyik ok pont a sűrű turnébeosztás, amit említettél másrészről pedig egyszerűen nem tudtuk összehozni azt a pár ibizai bulit, ami ebben a szezonban lett volna. Sorozatosan ott pörgetni azért kemény, még Mr. Magic Islandnek is, pedig tudom, hogy rengetegen számítanak rám. Szóval ahogy mondtad, a Magic Island inkább egy világméretű márkanév lett és akárhol legyek is, próbálom azt a helyet egy kicsit Magic Islanddé alakítani.”

 



Leon Bolierrel, Signummal, a Tenishiával, Ross Larával és még jó pár emberrel közösen írtatok dalokat az albumra. Miért pont velük dolgoztál együtt?
Roger:
”Legtöbbjükkel jó barátságban vagyok, ami a dalaik iránti tisztelettel kezdődött, majd közös munkában teljesedett ki. Például Ronnal a Signumból tavaly az ASOT 400-on találkoztam és hardcore Signum-rajongóként mutatkoztam be. Miután elmondta, hogy ő is kedveli az én munkáimat, arra gondoltunk meg kéne próbálnunk valamit közösen. Azt hiszem jó ötlet volt, mert az első kollaborációnk lett 2009 egyik legnagyobb slágere, a Healesville Sanctuary. A cím talán sokaknak furcsának tűnhet, de amikor Ron először átküldte a kezdetleges dallamokat, épp Ausztráliában voltam, pont ebből a sérült állatoknak fenntartott menedékből jöttem ki és mivel a dallamnak is van egy kis melankólikus beütése, ezzel a névvel mentettem el… amit aztán nem is változtattunk meg.”

Mindig is tárt karokkal vártad az új tehetségeket, ha erről az összeállításról volt szó. Kiket fedeztél fel most?
Roger:
”Ehhez az albumhoz rengeteg új emberkét találtam, például  Nando-t, Tucandeo-t, Dulac-ot & Dubois-t, Szen-t, a Sectr 24-et (Ross Lara és Johnny Yono), Serafim-ot és végre a testvérem, Pedro del Mar is megtalálta az utat a mi kis szigetünkre.”

Lesz-e valamilyen különleges albummegjelenést ünneplő party a nyáron?
Roger:
”A sűrű naptáram miatt nem igazán terveztük, de valamelyik fellépésemet biztosan ellátom a  ‘Magic Island Vol. 3 Release Party’ névvel no meg aztán ebben az évben lesz az első szólókoncertem is, énekesekkel meg minden.”

Épp most jelent meg a Lost folytatása, a Found Zara Taylorral. Nehéz volt egy megfelelő utóddal előállni?
Roger: ”
Nem igazán görcsölök a munkán, ha épp egy nagy slágerem folytatásán dolgozom. Amikor új dalokon ügyködök szimplán csak azt csinálom, amit imádok, követem az érzéseimet, a szívemet vagy épp egy új benyomást egy nagy buli után. Két új dalt is vettem fel Zarával, szerintem mindkettő nagyon jól sikerült. Azért választottuk a Found-ot a következő kislemeznek, mert dalszöveg és zenei alap terén így folytatjuk a sztorit és miután elveszett, majd megkerült rájön majd, hogy a mennyországban érzi magát (Feels Like Heaven, ami a másik közös dalunk).”

Az elmúlt években több, mint 15 különböző álnév alatt tevékenykedtél, de jól érzem, hogy manapság csak mintha négyre koncentrálnál?
Roger:
”Igen, különböző kiadóknál különböző neveken jelentem meg, de most, hogy itt az új otthonom, az Armada, illetve saját alkiadóm, a Magic Island, csak párra helyeztem a hangsúlyt. Mivel már ezen a néven lépek fel és a DJ Mag-en is előkelő helyen van, a menedzserem azt ajánlotta, hogy a ‘Roger Shah’ alatt tevékenykedjek főleg. Ezért is tüntetjük fel már a többi nagy projektemet úgy, mint pl. Roger Shah pres. Sunlounger.

Az a jó egy ilyen mixalbumban, mint a Magic Island Vol. 3, hogy teret enged ezeknek a mellékágaknak. Barátommal, Ralph Fritsch-csel biztosan folytatni fogjuk és minden albumhoz készítünk egy Black Pearl kislemezt. ‘Discovery’ az ötödik ilyen, és biztos vagyok benne, hogy egy nap majd összegyűjtjük őket, írunk még egy párat és megjelentetjük egy albumban, mivel a visszajelzések mindig fantasztikusak. Nem rég az új Black Pearl-lel nyitottam az ASOT 450-es szettemet és máris rengetegen kérdezték, hogy mi is ez a szám.”

Még mindig dolgozol egy albumon Chris Jones-szal, vagy ez még a jövő zenéje?
Roger:
”Nem, ezek a tervek változtak, mióta Chris úgy döntött, hogy visszatér eredeti stílusához és a szóló rock-karrierjére koncentrál inkább. Persze még jó barátok vagyunk és fellépünk együtt. Mindig jó újra látni, és forralunk két közös dalt is a következő Roger Shah albumra, ami 2011-re esedékes.”

Van-e még valami új vokál darab a tarsolyodban, mondjuk Adrina Thorpe-pal?
Roger:
”Egy új dal már készülőben van vele az új Roger Shah albumra, plusz még pár érdekes kollaboráció és meglepetésként jó pár nagy név más stílusokból. De egy kicsit korai még erről beszélni.”

Azt pletykálják, hogy érkezik egy újabb Sunlounger album. Mesélj róla egy kicsit!
Roger:
”Hát ez már nem igazán pletyka többé! Az első darabokon két évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni és nemrég fejeztem be az utolsó két szerzeményt. A sok fellépés és az olyan projektek miatt, mint a Magic Island, bizony sok időbe telik befejezni egy ekkora lélegzetvételű anyagot, de ebben az a jó, hogy a két év alatt, amíg munkálkodtam rajta nagyon sok különböző benyomás ért és ez visszaköszön az albumon is.
A hangzásvilággal nagyon elégedett vagyok, hoztam a tipikus Sunlounger hangzást a maga tribal elemeivel, perkussziójával és gitárdallamaival. De azt kell mondjam, hogy ez lesz az első Sunlunger korong, ami a klubokat is meg fogja rázni, mert a chill változatok mellett a klubverzióknak van egy nagyon egyedi hangulatuk, kifejezetten táncoltató és pumpáló, ugyanakkor persze dallamos is. Szerintem pár dalt még a house DJ-k is bepörgethetnek majd. Erre az albumra 5 vokálos darabot írtam, a nagyja inkább instrumentális, de az első kislemez, a Found és a második, a Breaking Weaves Inger Hansennel már kezdetnek két nagyon megragadó szerzemény. Nagyon izgatott vagyok az egész miatt, rengeteg forgatás vár rám és egy albumbemutató turnét is tervezünk, alig várom már, hogy ezt a sok új muzsikát lejátszhassam!”

2010. március 27., szombat

- A másik oldal: George Smoog

george smoog 2 Rég volt már internyú az oldalon, ám most egy igazi hazai csemegét sikerült elkapnom Zalaegerszeg városából.
Még valamikor tavaly novemberben ütötte meg Twitteren keresztül a fülemet Szkok István (Smoog - jobbra) hangja, egy remixben, amit stro-B elvtárs követett el és tett közzé. Akkor még ugyan nem tudtam, hogy az eredeti verzió mögött magyar zenészek állnak, de mivel nagyon tetszett a vokál, rágúgliztam a dologra és kiderült, hogy Bolla Györggyel (George - balra) karöltve egész kellemes nótákat főznek immár 20 éve. Az említett dal, a Blackstar olyannyira megfogott, hogy egy igen kezdetleges mashupot is gyúrtam belőle egy guestmix erejéig, amire aztán valahogy ráakadt a két úriember és tetszett is nekik a dolog, így megkerestek engem és legnagyobb meglepetésemre elküldték a két eddigi George Smoog-szám sávjait.


Sokoldalú párost alkotnak ők, akik úgy tekintenek a zenére, mint az érzelmek kifejezőeszközére, megkötések és szabályok nélkül – és ez így helyes.
Először a ‘90-es évek leges-legelején láthatjuk és hallhatjuk őket együtt az Electric Connection együttes alapítóiként, azóta pedig rengeteg dolog változott körülöttük. És ha már a hamarosan megjelenő maxijukra volt szerencsém remixelni, gondoltam megragadom az alkalmat és megszólaltatom őket. Íme:

waiting for the callin' Az Electric Connection lelkisegély szolgálata várja a hívásokat

Endoril: Mi indított el Titeket a zeneírás rögös útján és mikor jelent meg első lemezetek?

George: Mi is, mint sokan mások általános iskolai barátként találtuk ki, hogy csináljunk "zenekart". A nagy elődök nyomdokain próbáltunk elindulni, ami a szinti-pop irányvonalat képviselte. Ezt az elején nagyszerű időtöltésnek gondoltuk, de aztán több mint 20 éve kitölti az életünket.
Az első "eldobható" szintitől a mai profi felszerelésünkig sem volt könnyű eljutni. Zenénk e hosszú idő alatt, egyfajta érési folyamaton, változáson ment át. Bár mindig csodálkozva hallgatjuk régi számainkat, hogy a mai napig (többségük) megállják a helyüket.
Korai demo felvételeinket követően az első "lemezünk" még kazetta volt(ha még rémlik valami? :) ), amit önerőből készítettünk és szerzői kiadásban terjesztettünk, 1993-ban. Hatalmas szó volt annak idején, borítóval, celofánnal ellátott kazit a kezünkbe fogni!


Endoril: Hogy látjátok, mennyiben más ma a zenei élet / zeneszerzés, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt?

Smoog
: Azt gondolom, hogy bizonyos tekintetben teljesen más, ám más aspektusból tulajdonképpen változatlan. Változatlan, hiszen a zene az már csak zene marad. Mindegy, hogy mivel és miként komponálják azt. A zeneszerzésben számunkra semmi sem változott a 20 évvel ezelőtti metódushoz képest. Mi ma is dalokat írunk, vagyis bármelyiket el lehet énekelni egy zongorakísérettel. Merthogy dalok. A hangszerelés persze más tészta, abban nagyot fordult a világ.
Míg volt olyan, hogy kölcsönhangszerekkel kellett koncerteznünk, ma már a software-es megoldásokkal a notebookján bárkinek kargyújtásnyira van egy komplett „hangszerbolt”, vagy egy stúdió. Ami szerintem teljesen rendjén is van. Éppen egy híres hazánkfia mondta azt, hogy a muzsika mindenkié… Legyen is.
És most nosztalgiázhatnánk egy sort, hogy régen bezzeg, vagy hogy ma meg már… De azért nem teszem - ha nem haragszol - mert szerintem valami sohasem változik: Mindig az a lényeg, hogy ki áll mögötte. Az Ember. (Ebben teljesen egyet értünk – a szerk.)


Endoril: Hogy született meg jelenlegi projektetek, George Smoog?

George: Jelenlegi formációnk egyfajta járulékos hiba. Másik zenekarunknál (Electric Connection) az állandó tagcserék, az egyhelyben topogás sok erőnket elszívta, nem tudtunk a zenével, koncertekkel foglalkozni a különböző akadályok miatt.
Ekkor jött az elhatározás, hogy maradjunk a "dinamikus duó"-nál ami már bizonyított. A formáció ereje abban rejlik, hogy (a barátságon kívül) hagyunk időt magunknak.
Nincs semmi kötöttség ránk nézve. Vagyis akkor, és olyan zenéket készítünk, amikor és ahogy annak meg kell születnie.

electro fitness - the strangest shake forgatás Reggeli torna Szkokival - The Strangest Shake klipforgatás

Endoril: Stílusotokak elég nehéz lenne behatárolni, az első két maxi, a The Strangest Shake és a Blackstar egyértelműen megmutatta, ne számítsunk szokványos, egysíkú dolgokra.
Milyen felszereléssel keltettétek életre a két dalt? Mit használtok szívesebben, vasat vagy szoftveres megoldásokat?

Smoog:
Mi még a múlt század gyermekei vagyunk és talán pont azért mert „fatengelyes” hangszereken szocializálódtunk, egyértelműen vasakat használunk. Első formációnkban (’88 körül), még egy Commodore 64-es volt a dobgépünk (amit aztán később már sequencer-ként használtunk), és már csak lexikonokban fellelhető sportszeleteken nyomtuk mellé élőben(!) a dalok sávjait.
Na persze azóta eltelt több mint 20 év, s nyilván mi is haladtunk a korral, folyamatosan fejlesztettük a gépparkot. Ám ennek ellenére az eszközeink nagy része mégis oldtimer. És ez már nem csak az érzelmi kötődés eredménye. Éppen Jay Cortez-nek adtam le a „Blackstar” maxink anyagát, amikor mutattam neki a következő dalunk demo verzióját. Vagyis egy otthon összedobott, keverés nélküli alapot. Na hát ehhez képest azonnal egy Roland JX8p beszerzését latolgatta, hiszen ezt a track-et a dobokon kívül csak ezzel az egy hangszerrel főztem. Vagyis a software-es megoldások hihetetlen tárházzal segítik a zenészek, producerek munkáját, sokszor olyan szolgáltatásokkal, amit a vasak nem, de ha a zenekészítést valaki spirituális tevékenységként éli meg, s nem ijed meg egy vaskos hangszíntől, akkor előbb-utóbb szerintem eljut a zajos-fémekhez.

Szóval mi többnyire ezt használjuk hangkeltésre, amit otthon zeneszerkesztőbe rögzítünk sávonként, már software-esen. Aztán irány Aux4 barátunk stúdiójába, ahol a végleges dobsávok, a feléneklés, effektezés, valamint a lekeverés zajlik.
A fent említett 2 dal alapjait egy Kurzweil K-2000 szolgáltatta, de a „Blackstar”-ban szerepet kapott még egy Yamaha CS-5-ös matuzsálem is.
Ezeken kívül a gyűjteményünkben szerepel még egy Roland Juno-60 és egy Juno-106, egy Korg Ms-20, egy Mark 1-es Fender Rhodes zongora, egy Farfisa Professional orgona, egy Yamaha SHS-10 és egy Moog Little Phatty is.


Endoril: Van valamiféle munkamegosztás kettőtök között, vagy mindketten beleteszitek tudásotokat a zeneszerzési folyamat minden fázisába?

George:
A George Smoog formáció motorja Smoog. Mind zeneileg, mind a képi megfogalmazásban övé a vezető szerep. Én már majdnem a kész ötletet kapom, amit együtt alakítunk a végső formájába. Az én hobbim a "vasak" gyűjtése, (régi analóg dögökre kell gondolni) amiket nagyon jól tudunk használni, ezeknél a daloknál is.


Endoril: Ahogy észrevettem magatok rendezitek a videóklipjeiteket is. Mi volt a legfurább / legviccesebb dolog, ami egy ilyen forgatáson történt Veletek?

Smoog: Az elején talán az volt a legviccesebb, hogy megcsináltuk… A videós korszakunk úgy indult, hogy kb. ’96-’97 táján kezdtünk el az E.C. koncerteken háttér-vetíteni, és az innen-onnan összeollózott anyagok mellé elkezdtünk forgatni saját dolgokat is. Ilyenkor fordult elő, hogy kitaláltuk: szépen lefilmezünk egy naplementét egy domboldallal. Ki is mentünk, aztán mivel láttuk, hogy még picit odébb van az aktus, elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak eszünkbe jutott a feladat is, de akkor jöttünk rá, hogy valójában milyen gyorsan megy le a nap, mert már csak egy vékony csíkot sikerült elcsípnünk belőle, ahogy lecsúszik a domb mögött. Na, volt másnapra is program.
Aztán a következő sztori nekünk vicces, de főszereplőnek lehet hogy nem. A első klipünk (E.C. – Eastside) forgatására eljött az egyik rádió riportere, hogy tudósítson. Oszt, nekünk meg hirtelen kellett gyorsan egy statiszta, amire nagyon szívesen igent mondott. Csak mikor már elvállalta mondtuk neki, hogy egy másik sráccal együtt kellene kijönnie a jelenetben egy nyilvános wc egy box-ából, kissé fura ruhában… Abban a pillanatban már nem kellett a make up, mert lefagyott, de végül is megcsinálta. Azóta pedig a Magyar Televízióban lehet őt látni, szóval túlélte.
A George Smoog klipek pedig különösebb bakik nélkül lezajlottak, ám rendkívül jó hangulatban. A legijesztőbb talán a „Blackstar” forgatásán történt, pontosabban szerencsére nem. London, Camden Town-ban forgattunk, ami egy hihetetlen izgalmas környék. Tele punkkal, hippivel, gothic-ossal, raverrel, szóval egy igazi olvasztótégely. Például az MTV-nek is van itt központja és szerintem azért, mert ha szeretnének csinálni egy meghökkentő spotot, akkor nem kell nekik castingolni, csak ki mennek az utcára és rámutatnak pár emberre.
Na itt filmeztünk, és szépen fotózgattam körbe a csillagos leányzót, s csak mikor már kész voltunk, akkor vettem észre, hogy elég sok szúrós szempár szegeződik rám. Akkor esett le, hogy ezek a bácsik olyan dolgokat árulnak az utcán, amilyen rublika nem szerepel az adóbevallásban.

werk - the strangest shake "Gyerekek a kettes lámpa nem jóóó!" - The Strangest Shake klipforgatás

Endoril: Ha jól tudom készülőben van egy stúdióalbum is (amire én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok). Mikorra várható, mit tudnátok róla mesélni, mire lehet számítani?

Smoog: Na ennek nagyon örülök, mármint hogy kíváncsi vagy :), azonban az elején szeretném leszögezni, hogy időpontról nem tudok beszámolni. Éppen George mondta az imént, hogy akkor születnek új track-ek, amikor ők szeretnék, és ez az albumra is érvényes.
Összességében nehéz lenne meghatározni műfaját tekintve, hiszen a stílusok nálunk csak eszközök, az atmoszféra a „sárga út”. Meg különben is: lehet, hogy holnap arra ébredünk, hogy metálrajongók lettünk, és akkor olyan lesz :). Egy biztos: elektronikus lesz.
Azt viszont tudom, hogy a következő kislemez dal kicsit ’80-as évek szinti-breakbeat lesz, és könnyen előfordulhat, hogy egy hölgy énekli. Már dolgozunk rajta, de mivel még csak most jelenik meg a „fekete csillagunk”, még pár hónapig nem adjuk!


Endoril: Sok hazai zenész kiutazik külföldre mondván, hogy idehaza egyszerűen nem lehet érvényesülni. Nektek mi a véleményetek, személyes tapasztalataitok erről?

George: Volt szerencsénk nem egyszer külföldön játszani. A legfőbb különbséget a befogadás terén éreztük. Sokkal nyitottabbak mindenféle zenei stílusra, zenei újításra. A másik fontos különbség a klubok hozzáállásában van. Hazai szinten nem egyszer meghiúsult a koncert a hangosítás minősége miatt. Külföldön a klubok tudják, hogy ez a jó buli egyik alapja!

Smoog: Igen, az mindenképpen igaz, hogyha nem egy holland DJ vagy, akkor itthon először el kell magyaráznod, hogy te is létezel, és hogy az sem elfecsérelt idő, ha meg is hallgatnak téged. Illúzióink azért ne legyenek. Más országokban is népszerű Britney Spears, és vannak ottani lejárt szavatosságú celebek is, de emellett mást is hallhatsz a rádiókból, láthatsz tv-ben és nem utolsósorban klubokban. És ez bizony nagy különbség.
Az, hogy odaát könnyebb-e? Lehet, de gyorsan leszögezem, hogy az itthon elkövetett zenei produkciók sem értelmetlenül jönnek létre. Mert például most is éppen egy hazai formációról beszélünk ugye? És te kedves olvasó pedig kíváncsi is vagy rá. Vagyis értelme van itthon is.
Továbbá pedig „Jó reggelt!” 2010-ben vagyunk. Az internetes sztráda szépen összezsugorította a világot, és például kedves Endoril barátom, egy brit oldalon találtam meg a guestmixedet, s abban a mashup-unkkal.
Na persze egy komolyabb karrierért valóban utaznod kell…


Endoril: Mi a helyzet a fellépések terén? Hogyan képzeljünk el egy George Smoog performanszt?

Smoog: Szép hangosan és látványosan. De komolyra fordítva a szót, pillanatnyilag még nem állítottuk színpadra a jelenlegi repertoárunkat, annak ellenére, hogy már többször érdeklődtek efelől szervezők. Persze ami késik nem múlik. Alapvetően koncertre számíthat az, aki egyszer majd felkerekedik egy George Smoog fellépésre. Amikor mi kezdtük, az elején még sequencert sem használtunk, vagyis ahhoz szoktunk, hogy a színpadon születnek meg a dolgok. És mivel a zenekarunkkal egyfajta elektro-akusztikus felállással dolgoztunk, egy következő színpadi műsor is így fog működni. Vagyis masszív elektronikus alapok hard diskről, élőben játszott szinti szólamokkal, élő dobbal (és dobossal), s ezen kívül szólisztikus hangszerrel, szaxofonnal, klarinéttal, hegedűvel, de volt már, hogy játszott velünk tekerőlantos is. Szóval élőben. Ami persze azt is jelenti, hogy a hagyományos discoclub-ok eleve kimaradnak a technikai lehetőségek miatt, de ez eddig sem okozott gondot. Mert voltak más klubok, koncerttermek, fesztiválok.
És remélem lesznek is, ahol majd remélem mindenki utánajár, hogy igazat mondtam-e?… :)

electric connection in action Yo, Electric Connection in da house!

Endoril: Mivel töltitek időtöket, ha épp nem a hangszereket koptatjátok vagy a halakat turmixoljátok? Kik vagytok "civilben"?

Smoog: George elsősorban boldog apuka, akinek van remekül sikerült, kisiskolás fia, aki most egy kicsit szomorú, mert kölcsönkértem a Casio Vl-1-es szintijét (a legenda: Trio: Da,da,da…) egy filmzene projekt miatt. Amúgy a hétköznapokban az üzleti életben tevékenykedik Giorgo.
Jómagam újságíró lennék, televíziózom, rádiózom, s időnként filmeket, klipeket készítek, nem csak magunknak.


Endoril: Köszönöm, hogy szántatok időt a válaszadásra, öröm volt Veletek "dolgozni"! Milyen bölcsességet üzennétek a Music Is For Rich People olvasóinak?

Smoog: Azt feltétlenül, hogy ne felejtsétek: A kutyahideg ősi ellensége a macskanadrág!
Amúgy pedig azt, hogy ha már a zene létezik, akkor érdemes abban részt vállalni. Főzni, tálalni, vagy csak egyszerűen hallgatni. Mert csak így nyer értelmet.
Mi pedig köszönjük neked a remek remixet és a lehetőséget, hogy beszélgettünk egyet itt nálad. Stay tuned!


Így megy ez tehát a Szkok István – Bolla György párosnál. Az új maxi, a Blackstar április 22-én napvilágot lát; ajánlom mindenkinek, mert a lehető legkülönbözőbb elektronikus műfajok termései szerepelnek rajta! Jöjjön némi ízelítő:



The Strangest Shake - Az első George Smoog maxi. 2008 januárjában jelent meg a hazai Karmatronic gondozásában. Nagyon kellemes, dallamos house, a műfaj igazi szépségével és egészen megkapó vokállal (egy hete nem tudok róla lekattanni). Vásároljátok meg itt, ha tetszik!




Blackstar – A sokat emlegetett következő maxi eredeti verziójának vizuális manifesztációja, Londonnal, sapis gyilkossal meg csillagos leányzóval. Könnyed, kissé elborult darab, zongorával, gyors törtütemű dobokkal és érdekes basszusvonallal.




Blackstar (Endoril’s Sunrise Remix) – A trance stílus képviselője a kislemezen, eme remixemet sokak szerint le sem tagadhatnám (meglep, de egyesek szerint vannak felfedezhető stílusjegyeim). Telt dobok némi tribal-feelinggel, folyamatos basszus, supersaw pad és a dalszöveg komorságával kontrasztban álló gyors arpeggio főtéma – mi kell még? :)

Szmúgékat megtalálhatjátok a MySpace-en például, garantálom, hogy készséggel válaszolnak kér(d)éseitekre :)

2010. január 24., vasárnap

- Rövid: John Johnson interjú (PTF)

johnj1[1] A zeneipar, mint tudjuk, elég kemény tud lenni néha. Sokan nekivágnak egy igen hosszú útnak, de a legtöbben elbuknak, félúton megállnak és kitérnek inkább stoppolni. Haza.
Különösen az ezredforduló utáni néhány évben volt jellemző a szcénára, hogy kísérteties hirtelenséggel bukkantak fel emberkék dalokkal, melyek azóta klaszikussá öregedtek, majd szerzőik ugyanilyen gyorsan el is tűntek a süllyesztőben és soha többé nem hallottunk róluk.
Valami hasonló esett meg a képen látható John Johnson-nal is, aki 2004-ben szőrén-szálán eltűnt a ködben, pedig nem egy jóféle nóta kapcsolódik a nevéhez. Most végre felfedte magát, nem is akárkinek, Greyloop kollegámnak, ‘tesvérblogom’, a Pure Trance Fanatic szerkesztőjének sikerült vele egy interjút összehoznia.

Az interjú igen tartalmas, sok mindenre fény derül, illetve megtudhatjuk, John min töri a fejét manapság és vajon visszanéz-e a zenei berkekbe.

John Johnson interjú a Pure Trance Fanatic-on

2009. december 6., vasárnap

- Ajánló: Szabó Ádám interjú

Nemrégiben tettek közzé az FLStudio.blog.hu-s srácok egy interjút hazánk egyik legtehetségesebb fiatal hangmérnök-producerével, Szabó Ádámmal.
Ádám is köztudottan az FL Studiot nyűvi és igen finom dolgokat szokott belőle kisajtolni, az igazi uplifting trance szerelmese ő. 2007-ben Sáfrányos Petivel megírták az Emotia-t, ami igazi üde színfolt volt az akkoriban éledező magyar trance szcénában. A dalt a Deepblue Records adta ki CD-n és bakeliten. Tavaly év végén, saját neve alatt látott napvilágot az Altra című dal, ami azóta is egyik kedvencem, nagyon el lett találva.
Na de hogy miről is faggatták őt, azt olvassátok el ITT, érdemes :)

Közbe pedig hallgassátok az említett Altra-t:

2009. április 2., csütörtök

- Áramolt az enerdzsi

Namost aszongyahogy, már egy hete csak ezt a videót nézem. Minden nap ezzel kezdek és akkor oké a napom.
Idén március 7-én tartották a Trance Energy-t. A transzrendezvények egyik legnívósabbja. Ugye mondanom sem kell. Meg aztán írtam én már erről anno.
Oldalt meghallgathatjátok az idei TE himnuszt, amit ezúttal a Rank 1 duó hozott össze és nagggggyon baba.
És akkor nézzük ezt a kis videót, melynek folyamán a betekintés a színfalak mögé egy kicsit megtörténik vala:



Armin amilyen szöveget lenyom :) Hááá, funny! Figyeljétek a csajszikat, kicsit nem tudják mivan :))

2009. február 10., kedd

- A másik oldal: Norbie H. Fitz & Magnetic Earth

A képen látható fiatalember az a Norbie H. Fitz, akiről már esett pár szó ebben a blogban. A 22 éves, hivatalosan Himer Norbert névre hallgató amatőr zenésztársam sok közös tulajdonságot mutat velem: ugyanabba az általánosba és ugyanabba a középsuliba jártunk, ugyanarra a szakra, őt is ugyanúgy érdekli a zeneírás és a programozás (na meg a design), mint engem.
Már az általánosban buherálta a hangtechnikát, majd középsuliban részben ő volt felelős a sulirádióért (azóta is visszasírom), nameg akadt még neki rádiós projektje. Trance-szel kezdett, majd eljutott egy Jean-Michel Jarre-féle elvontabb irányba, de produceri munkásságában tett ő már kitérőt mindenféle stílus felé.
Bátran állítom, hogy igen tehetséges fiatalemberrel van dolgunk, aki talán a megérdemeltnél kevesebb visszhangot kap.
Megbújva kunhegyesi kicsiny szoba-stúdiójában számos albumot írt már, melyeket honlapjáról le is lehet tölteni ingyen.

Idén újévkor jelent meg legújabb szerzői albuma Magnetic Earth címmel, ennek apropójából a Music Is For Rich People szerkesztősége vette a fáradságot és elcsípte egy interjú erejéig az amatőr producert. 
A blog új rovatában, A másik oldal-ban próbálok majd amatőr, félamatőr és esetleg profi producereket, DJ-ket és vokalistákat meginterjúvolni.
Első alanyom tehát Norbie H. Fitz:

Endoril: Először is kezdjük azzal, hogy miért mi vett rá téged arra, hogy elkezdj dalokat írni, és miért pont ebben a műfajban?
NHF: Egyszer kitaláltunk a szomszéd sráccal hogy mi is tudunk csinálni zenét és kerestünk valami "zenekészítő" progit. Így találtuk meg az FL 3.1-es verzióját. Eredetileg nem ebben a műfajban alkottunk. Eleinte közösen aztán elváltak útjaink és saját magunk kezdtünk zenéket írni akkor még trance műfajban. Egy pár éve tértem át a jelenlegi műfajra kb azután, hogy felvedeztem egy amatőr zeneszerkesztői oldalt (Vittorio.hu, később homemademusic.hu) egyre erőteljesebben kezdtem Jarre-t hallgatni és hallani a zenémen, hogy elég erőteljesen hatott rám. Hü de szép mondat.

Endoril: Sokan mondják, hogy egy zenésznek meg kell találnia a saját stílusát. Vannak-e rád jellemző stílusjegyek és ha igen, mik azok?
NHF: A stílus az én vagyok, csak még nem került fel a Winamp stílustárába :D. Komolyra fordítva a szót: A futurisztikus hangzások, break és d'n'b ütemek (néha azért trance is) és meglepő hangszerelési megoldások. Ja és ki ne felejtsem már az érdekes dallamokat és a szokatlan harmóniákat.

Endoril: Ezek természetesen megfigyelhetőek újévkor megjelent albumodon, a Magnetic Earth-ön is. Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned az album gondolata?
NHF: Rögtön a Lost In Space megjelenése után. Aki meghallgatta azt annak nagyon tetszett. Egyébként bennem mindig bennem van, hogy újabb és újabb dalokat írjak. Míg nem dolgoztam akkor egész nap csak zenéltem így egy-két nap alatt elkészült egy dal. Ja a hogyan kérdésre nem válaszoltam: a hogyan azt volt, hogy fúrta az oldalam az, hogy kéne már csinálni egy olyan albumot amit teljes egészében a Föld ihletett. Mindig is a Föld adott ihletet annak ellenére, hogy a zenék hallatán egy más dimenzióba kerül az ember (én is!)

Endoril: Hogy érted azt, hogy a Föld adott ihletet? Hiszen annyi minden van, ami inspirálhat.
NHF: Egyszer egy unalmas pillantban elővettem az általános iskolai földrajz füzetet és nézegettem, hogy milyen szépen írtam akkor, meg kerestem egy normális rajzot egy tűzhányóról, valamihez kellett. De közbe bele-beleolvastam a szövegbe is és elkezdtem fantáziálni a Föld kialakulásáról, aztán el is kezdtem írni az első dalt és egyre jobban izgatott a téma. Igaz futurisztikus meg mesebeli elemeket is csempésztem a sztoriba, de alapvetően a Föld mozgatott. Fantáziáltam tájakról, városokról, pl. az 5. tétel azt egy helyvonulatra írtam. Szó szerint. Megírtam a helyvonulatot dallamokban. Az első tracknél azért közrejátszottál te is.

Endoril: Hogyhogy? :)
NHF: Megadtad az első lökést az IFwM Vol. 2 első trackjével.

Endoril: Mint néhány korábbi lemezednél, úgy az M.E. esetében sincsenek külön elnevezve a dalok. Mi ennek az oka?
NHF: Egyszerű oka van: lusta vagyok nekik címet adni. Meg amúgy is egy témáról szólnak és ezért szerintem felesleges.

Endoril: Van benne valami. :) 7 dalt találhatunk az albumon, és mindegyiknek megvan a maga különlegessége és hangulata. Mennyi időt dolgoztál általában egy dalon?
NHF: Az igazat mondjam, vagy csaljak egy kicsit?

Endoril: :) Amelyik neked jobban tetszik.
NHF: Az igazat megvallva szinte semmit. 1-3 nap amit foglalkozok meg foglalkoztam egy-egy zenével. Később persze az album hallgatása során történt itt-ott apró módosítás, de az nem számottevő.

Endoril: Saját tapasztalatok alapján tudom, hogy vannak olyan elképzelések, dal-kezdemények, amelyeket később elvetünk, mert például egy ráalvás után már nem tetszik. Esetleg feledésbe vész. Vannak-e olyan 'zabigyerekei' a Magnetic Earth-nek, amik nem kerültek befejezésre és kiadásra?
NHF: Vannnak. 2 darab összesen. Félig kész dalok amik őszintén megvallva most se tetszenek. Mert hát van úgy, hogy néha az ilyen zabigyerekekből születnek a legnagyobb dalok. A Magnetic Earth-en is van egy ilyen zabigyermek, a Part 6. 

Endoril: Ha már itt tartunk, a Part 6 kicsit számomra tribal-jellegű. Egészen egzotikus hangszerekkel. Mi inspirálta a dalt és hogyan lett egy nem tetsző kezdeményből végül mégis kész track?
NHF: Na most meglepődsz, mert a dalt eredetileg a Csillagkapuból inspirálta az a rész amikor a CSK-1 Teyla falujába érkezik. Elsőnek azért nem tetszett mert nem találtam normális fuvolát (olyan indiai félét) hozzá és inkább a hangszer hangja nem tetszett, mintsem a dallam. Aztán csak találtam egy skótdudát, meg egy normális furulyát az újonnan letöltött Refill packban. A dal persze eredetileg egy még ki nem adott albumon szerepelne a Conguest Of Million Planet címűn.

Endoril: Erre még visszatérünk.
Az album komponálása során természetes az is, hogy egy-egy dal különösen hozzánő a szerző szívéhez. Melyek azok a trackek az új albumodról, amelyeket valamiért nagyon szeretsz?
NHF: Mindegyiket nagyon szeretem, de a Part 3-at és a 7-et különösen. Talán azért ezeket, mert ezek jöttek úgy, hogy éjjel felébredtem és úgy éreztem, hogy most írnom kell és egy-egy darabját azonnal elkészítettem.

Endoril: Azonnal?
NHF: Azonnal. A Part 3 gitárszólóját 5 perc alatt írtam éjjel 2-kor. Csak hogy vagánykodjak. :D

Endoril: Mint tudni lehet, Reason-nel dolgozol. Miért pont emellett a szoftver mellett döntöttél, illetve milyen virtuális szintik voltak segítségedre az album elkészítése során?
NHF: Nem tudom már, hogy miért a Rezsót választottam, de annyira a szívemhez nőtt, hogy hiába próbálkoztam mással, abban nem tudtam úgy zenélni, mint a Rezsóban. Azt ugye tudni lehet, hogy a Reason egyik verziója sem támogatja a VSTi-k használatát. Csak a gyárilag beleépített szintijeivel tudok zenélni. Ez rákényszerített arra, hogy saját magam tekerjem a szintiket. És itt van az egyik szépsége a zeneírásnak.

Endoril: Igen, ebben egyetértek, ráadásul jó pár érdekes, figyelemfelkeltő és hangulatos szinti kapott helyet a számokban. Inkább teljesen sajátot keversz ki, vagy preseteket dolgozol át?
NHF: Is-is. Van amikor elképzelem, hogy milyen hangszínnel szólaljon meg a dallam, konkrétan hallom a fülemben (ez komoly) és kitekerem a szintit, de van olyan is mikor a már meglévő szinti hangja tetszik meg, de csiszolgatni kell még rajta, hogy pl. fémes hangzású legyen vagy épp pont olyan amilyennek elképzeltem.

Endoril: Kicsit más: főállásban a városi sütőipari egységben (kenyérgyár :D) dolgozol. Hogy jut időd a zenélésre és egyéb hobbikra, szórakozásra?
NHF: Kevés időm jut. Jóval kevesebb, mint azelőtt. Mert ugye dolgozom 8 órában és kiesik sajnos 8 óra zenélés. Esténként meg ha le is ülök zenélni, akkor is inkább csak kisebb dallamokat írok, aztán majd lesz belőle valami. Egyéb hobbi: programozás. Nem nevet, szeretek programozni. Ez is pont olyan, hogy amikor van kis időm akkor írom, meg persze ha van energiám. Szórakozni viszont nem járok, nem nagyon van olyan hely ahová betenném a lábam. Meg sajnos vagy nem sajnos de 3 hónapja nem ihatok alkoholt.

Endoril: Programozni én is szeretek, bár már régen űztem.:)
Hivatalos megjelenést még nem látott dalod, ha jól tudom. Nem gondolkoztál még, azon, hogy elküldd esetleg kiadóknak a szerzeményeidet?
NHF: Hivatalosan még tényleg nem jelent meg, de már 2 kiállításnak a zenéjét én írtam és egyszer élőben elő is adtam. Gondolkoztam rajta, vagyis inkább azon hogy milyen lenne egy Sportaréna méretű koncert. Engem nem is igazán az érdekel, hogy a CD-n vagy bakeliten ott legyen a boltokban, hanem hogy nagyszínpadon élő zenekarral előadjam a dalaim.

Endoril: Szerintem egészen minőségi anyagokat adsz ki a kezed közül, szóval egy koncert nem is lenne rossz. Vannak kapcsolataid a szcénán belül, illetve ismersz-e olyan profikat, akik hasonló műfajban utaznak, mint te?
NHF: Ismerek egy-két ismert zenészt, de ők nem az én műfajomban alkotnak, ők inkább rock vagy punk zenét játszanak. Ha koncertem lesz meg vagy híva a zenészek közé. :)

Endoril: Áhh, köszi. :D
Mik a terveid a jövőben zenei téren? Vannak-e tervben kollaborációk, remixek, illetve találkozunk-e a Magnetic Earth dalaival valahogyan még? Említettél egy készülő albumot is. Azzal mi a helyzet?
NHF: Na akkor szépen sorban: Tervek azok vannak dögivel. Szeretnék egy albumot élőben feljátszani és úgy kiadni, de valószínű, hogy marad a digitális kiadás ugyanis nem találok egy megfelelő zenekart, meg valószínű, hogy amatőr zenészhez képest túl nagyok az igényeim. Az album egyébként majd az Underground, az élő verzió pedig az Underground Live címet fogja viselni és kb 10-12 track lesz rajta. Veled szeretnék egy közös tracket összehozni, ami persze nem két perces lenne hanem kb negyedórás. Remixek pedig még jönnek majd a Re:mixes válogatásalbumra, még lesz 3 remix és egy új szerzemény az albumon. A Magnetic Earth dalaival még lesz egy randevú, de ezt csak 330 nap múlva fogjuk megtudni. A készülő albumról már írtam az előbb, még talán annyit tennék hozzá, hogy jó lenne csak a live verziót kiadni, de ez még a jövő zenéje, meg lehet jelentkezni, hogy az albumon szívesen játszana valaki? :D Többet nem árulok el az albumról, mert akkor nem fog akkorát robbani, mint amekkorát szeretnék.

Endoril: Végül pedig: van-e valami nagy okosság a tarsolyodban, amit üzennél a Music Is For Rich People olvasóinak?
NHF: Van de előtte én kérdeznék egyet. Mint szerző természetes a kiváncsiság. Benned mi fogalmazódott meg amikor hallgattad a Magnetic Earth-öt?
Endoril: Őszintén szólva (mint valamennyire szakmabeli), megfigyeltem a dalokat. Hogyan épülnek fel, milyen hangokból állhatnak a dallamok és a szintik. Figyeltem az effektekre, a masterelésre és bevallom, sokszor megleptél. Olyan jól össze vannak rakva a dalok, hogy le a kalappal. Mivel főként buszon hallgattam a dalokat és lestem ki az ablakon, így engem is átjárt ez a Föld-ihlette dolog, sokszor pedig csak becsuktam a szemem és hagytam, hogy sodorjanak az akkordok.
NHF: Üzenni meg csak azt üzenem, hogy: Zenélni, zenélni, zenélni!

Endoril: Akkor legyen ez a végszó. Köszönöm, hogy vetted a fáradságot és válaszoltál a kérdéseimre, kollega. További jó munkát! ;)
NHF: Én köszönöm az interjút!

Norbie H. Fitz honlap és blog


A másik oldal rovatom első manifesztációját és benne Norbie H. Fitz-et olvashattátok. Remélem tetszett. :)
És hogy konkrétan mit gondolok az albumról? Azt a napokban megtudhatjátok...