Thomas Kelle & Martin Juha – Bossa Sopianae

A mai könnyűzenei életben létfontosságú, hogy egyéni műveket alkossunk, hogy kitűnjünk az iszonyúan sok új muzsika közül; és természetesen mindezt minőségi tálalásban tegyük. Ahhoz, hogy ilyen darabokat találjunk, nem kell feltétlenül a határon túlra tekintenünk: a hazai trance szcéna manapság jobban pezseg, mint valaha, és érkezik már az új generáció is. Jó pár velem egykorú, sőt nálam fiatalabb producert ismerek, akik tudásuk ellenére meghökkentően kevés visszhangot kapnak (igen, részben ezért hegyeztem ki rádióműsoromat a magyar dalokra). Persze a másik véglet is képviselteti magát, találkoztam már olyan emberkékkel is, akik zene helyett jobb lenne, ha inkább az erdei nünükéket tanulmányoznák.
A most reflektorfénybe kerülő két srác viszont az előbbi tábort erősíti, méghozzá keményen: a pécsi Kelle Tamás (a képen felül) és Juha Márton már jó ideje zenél, hol együtt, hol külön, de annyi szent, hogy egész sokféle műfajban alkottak már, és tudják, mitől döglik a légy; legyen az trance, drum and bass (Thomas Stronzo with Martin Vigliacco), vagy progressive (Pécs). Bár még épp, hogy kerülgetik a felnőttkor küszöbét, máris nagyban benne van a kezük hazánk egyik legifjabb, de számomra talán legszimpatikusabb digitális trance kiadójában, a SkyZoo Records-ban.

Martin akadt rám a jómúltkor és vette fel velem a kapcsolatot, már csak úgy egy kis zenei eszmecserére. Nagy arc, elbeszélgettünk már egy párszor és mutatott is egy-két frankó nótát, főleg a szerzői albumukról.
Na igen, miután saját labeljüknél, a SkyZoo-nál megjelentettek egy raklap kislemezt úgy döntöttek, hogy a kiadó életének első nagylemezét is ők követik el; és srácok, ne holmi gagyi szintetizátorháborúra számítsatok! Rittyentettem is velük egy villáminterjút, bár az tuti, hogy nem voltak valami szószátyárok :) Íme:

Endoril: Nem áll tőletek távol a zene, mindketten tanultatok illetve tanultok hangszeren játszani. Hogyan ismerkedtetek meg a trance-szel és hogy kezdtetek bele saját dalok írásába?

T&M: A zenével való megismerkedésünket mind a ketten, természetesen csoporttársakként, zeneóvodában kezdtük meg. Később folytattuk ezt az alsó tagozat szolfézs óráin és zongoraleckék vételével. Míg Martin folytatta zongorai tanulmányait, Thomas gitárra váltott. Mind ezek után Martin a szintetizátor mellett állapodott meg.

 

Endoril: Egész régóta dolgoztok már együtt. Hogyan kell elképzelni a közös dalszerzést? Van valamiféle munkamegosztásotok?

T&M: Ezt nem tudnánk behatárolni. Martin általában a dallamért felelős, Thomas pedig az alapokat és a muzsika hangzásvilágát alkotja meg. Ez azonban, ahogy említettük
is, nagyon változó.

Endoril: Váltsunk néhány szót a debütalbumról. Hogyan jött az ötlet, hogy nagylemezt jelentessetek meg? Miért épp 'Bossa Sopianae"?

T&M: Nos, a címről annyit, hogy a címadó szám eredetileg egy bossa nova műfajú dal volt, melyből később az evolúció során ez lett. Pécsiek révén ezt szántuk címnek. Maga az album ötlete? "Megálmodtuk." :)

Endoril: Mennyi ideig dolgoztatok a számokon?

T&M: Kisebb-nagyobb kihagyásokkal másfél évet. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy az album már másfél éve készül, csupán ennyi idő volt, míg az összes ráillő zene elkészült.

Endoril: Minden albumban vannak olyan dalok amelyek különösen hozzánőnek a producerek szívéhez. A ti esetetekben melyek ezek, ha vannak?

T&M: Mindegyik zenének megvan a maga története számunkra, így sajnos nem tudunk egyet sem kiemelni közülük.

Endoril: A címadó dalhoz készült egy klipp is. Meséljetek a forgatásról!

T&M: Martin hóna alá csapott egy ásványvizet, és testi épségét veszélyeztetve, a tűző napon felvételeket készített Pécs városáról.

Endoril: A hangzásra nem igazán lehet panasz. Milyen eszközökkel keltettétek életre a dalokat és milyen utómunkálatoknak vetettétek őket alá?

T&M: Izotope Ozone. Mi erre esküszünk. [részben én is – a szerk.]

Endoril: Néhány muzsika kislemez formájában is meg fog jelenni a közeljövőben. Melyek lesznek ezek és ha tudni lehet, kiket találunk majd a remixerek között?

T&M: Bizonyára a kiadó többi tagjától kérünk remixeket, persze külső munkáknak is teret fogunk biztosítani. Hogy mely kislemez lesz az első? Még titok. :)

Endoril: Jó néhány különböző álnév alatt tevékenykedtek, illetve külön-külön is írtok szerzeményeket. Mindemellett pedig szemtelenül fiatalok vagytok :) Mik a terveitek a jövőre nézve?

T&M: Nincsenek túl extrém céljaink: siker és elismerés a nagyvilágban. :D

Endoril: Mivel múlatjátok az időt, ha épp nem zenéltek?
T&M: Mivel

nem? ;)

Endoril: És végezetül: mit üzennétek a Music Is For Rich People olvasóinak?

T&M: Mi úgy mondjuk, hogy omlósz!

A The Hungarian Lucky Game legutóbbi, harmadik epizódjában (nálam először) hallhattatok két dalt a lemezről, a Cyclamen-t és a Muffin-t. A július 23-án, Martin 18. szülinapján  megjelenő album 12 számon vezet minket végig, 54 percbe sűrítve és a trance műfaj dallamos, hangulatos berkeibe csalogatja a hallgatót, hol uplifting-gel, hogy kissé progressive-ebb ritmusokkal operálva. Kellemes csalódás volt a részemről, de tekintsünk a dolgok mélyére:

A Luna Bicornis-ra rá fogtok ismerni, ebben biztos vagyok. Bár eleinte lassan, chillout-szerűen indul be, nem kell sok idő, hogy megmutassa a valódi énjét: a dal (ki nem találnátok!) egy Andrea Bocelli & Sarah Brightman – Time To Say Goodbye átirat. Annak pedig meglepően jó; igazi uplift nóta, annak minden bájával, ropogós basszusvonallal, atmoszférikus pad-ekkel, határozott clappel és persze az ismert dallammal, amit a fiúk nagyszerűen ültettek át trance-be.
Nem tudom hogy vagytok a banánlekvárral, de szerintem a Banana Jam-et szeretni fogjátok. Azok mindenképp, akiknek szíve a lágy progi felé húz, amolyan Anjunadeep ízzel. Lágy dobok kísérik végig a dalon a kellemes tötöröttö dallamot, amelynek mély szekcióját bizsergető basszus borzolja, míg a sufniban halk arpeggio-szeletek birizgálják az agyad. Az akkordmenet megkapó, a kivitelezésre panasz nem lehet. Flashtech cimbi Silent River-je jutott róla eszembe.
A dobogó végén csücsülő Cyclamen-re amolyan reccsbele attitűd jellemző, ezzel a darabbal kissé keményítenek Thomas-ék. Határozott, lüktető dobjáték, több rétegű bassz (egy mély és egy 303-szerű közép) karcolja az étert. Éles arp adja az ütemet némi supersaw menettel hátbavágva; igen gyors, süvítünk. A kiállás megkapó: gitárnak hallatszó tárgyakkal és a marcona basszussal dobjuk el az agyunkat, nem is sz*rozunk sokat, a kórus kőkeményen tépi a membránt. A húzós ütemeket szépen lassan váltják vissza a már megismert ritmusok és ismét egy elszálósabb oldalát mutatja a dal.

A Gamma a lágy hegedűkben hisz. Legalább is az elején. Aztán hisz ő még az andalító basszusokban, a prüttyögő arpeggio-kban, és az erőteljes tapsban is. Szép LFO-s supersaw hangokban is hisz ő, és nem utolsó sorban a zongoraaláfestések nagy hívőjét is tisztelhetjük benne. Hogy benne kifog hinni? Az már a Ti dolgotok. (A végén fanki a közönségmoraj)
Na a Muffin már döfi. Megtetszett elsőre, a maga kis bohókás csengettyűivel, a sejtelmes square dallamával és halálosan jól passzoló, szintén játékos basszusával. Hallgatni való nóta a reggeli vajaskenyér mellé.
Kirucannunk a tengerre a Seychelles Nights-cal. Morgó basszusvonal, WASP-szerű háttérszinti, amelyet egy megkapó akkordokat játszó pad puffaszt fel. A főtéma gyors, energikus és fülbemászó.

A kedvencem az albumról a hetes számú versenyző, a Dancin’ Chimney. Ha kémény lennék, erre tuti táncolnék. Telt dobok és gate-elt pad nyomja az ízlést belénk, a basszus pedig néha olyan akkordváltásokkal mókázik, hogy bár elsőre a hideg kiráz tőlük, mégis ez az, ami a dal esszenciáját adja. Közben éles FM szinti csengettyű szűrődik a hallójáratainkba, de csak addig, amíg egy GYILKOSSS bass ki nem öli az egészet. Kőkeményen szakít, de szépen lassan másznak rá vissza a kompozíció eddig megszokott elemei.
Az Effloresco-t ajánlom a diétázóknak. Lágy és könnyed, tipikus “kiülsz napozni és belemélyedsz közben”-zene. Az uplifting-hez hozzátartozó kellemes dobok, 303-as háttéreffektek, sunyi strutter-dallam, andalító pluck-ok és zongorajátékok jellemzik a dalt. A kiállásba finoman suhanunk, a zongora belevisz minket a jóba, a gyönyörű főtéma lassan bontakozik ki, majd a kórusban szinte teljesen átveszi a szerepet. Nagyon kellemes darab.
A Csepel engem frankón a Tiesto – Traffic-ra emlékeztet. Egyébként legalább annyira elborult akkordmenettel üzérkedik, mint a Dancin’ Chimney. A keményebb nóták közé sorolandó, a basszus kiviszi belőled a náthát, na meg highpass filter-rel szórakázó morcos vezérdallam se piskóta, amit néha egy kellemesebb supersaw szinti játszik. Végig dara, megállás nincs.

Az utolsó hármasfogatot a Snowflakes On My Hat nyitja, ami a Banana Jam-hez hasonló, kissé progressive-ebb szerzemény. Combos és ütemes ritmusokkal kezdünk bele, a mélyszekció arpeggio-dallamokkal operál. A kezdő szinti hamarosan teret enged egy másik kellemes arp-nak, ami szinte épp, hogy csak kikandikál a basszus háta mögül. A fődallam karcol, kissé torzított, de nagyon baba.
A Wings Of Icaros egy egészen érdekes hangzással csap bele a lecsóba, ami a kiállásig bírja is szusszal, pedig a dobok csak úgy ratatáznak körülötte. A tört akkordokat toló vezető dallam engem nagyon emlékeztet valamire, legalább is az első két üteme, de most ha megrottyanok se jut eszembe, hogy mire :). Kick roll-lal vezetik fel a srácok a kórust, ami szakít, igazi uplifting.
A utoljára hagyott címadó Bossa Sopianae méltó levezetése az albumnak. Nem rohanunk sehová, ringató zongorajáték jellemzi kellemes effektekkel, nem túl pofátlan dobokkal és légies pad-ekkel. Hátul apró arpeggio húzódik és fújja a magáét. A zongorát néha határozott progi dallam váltja fel, illetve egészíti ki.
De nézzétek meg a klipjét is, mert fasza:

Thomas Kelle & Martin Juha debüt albuma tehát itt van, és nagyon-nagyon jól sikerült. A hangzásra panasz nem lehet, olyan, mintha profi stúdióban eszkábálták volna össze a korongot, és a zeneírástól kezdve a klipfelvételen át a grafikus design elemekig minden az ő munkájukat dícséri. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki pécsi annak meg főleg; de aki szívesen hallgatna odahaza vagy utazás közben némi hangulatos transz muzsikát, akkor a két srác lemezét biztosan szeretni fogja. Engem megvettek kilóra.

Thomas Kelle & Martin Juha – Bossa Sopianae
SkyZoo Records 2010. július 23.
01. Luna Bicornis 5:36
02. Banana Jam 4:37
03. Cyclamen 4:29
04. Gamma 5:54
05. Muffin 2:42
06. Seychelles Nights 4:18
07. Dancin’ Chimney 5:08
08. Effloresco 4:44
09. Csepel 3:51
10. Snowflakes On My Hat 4:56
11. Wings of Icaros 4:15
12. Bossa Sopianae 3:45

AZ ALBUM A JUNODOWNLOADON
AZ ALBUM A BEATPORTON

THOMAS KELLE & MARTIN JUHA WEBOLDAL
THOMAS KELLE & MARTIN JUHA A FACEBOOKON
SKYZOO RECORDS