- A másik oldal: George Smoog

Rég volt már internyú az oldalon, ám most egy igazi hazai csemegét sikerült elkapnom Zalaegerszeg városából.
Még valamikor tavaly novemberben ütötte meg Twitteren keresztül a fülemet Szkok István (Smoog - jobbra) hangja, egy remixben, amit stro-B elvtárs követett el és tett közzé. Akkor még ugyan nem tudtam, hogy az eredeti verzió mögött magyar zenészek állnak, de mivel nagyon tetszett a vokál, rágúgliztam a dologra és kiderült, hogy Bolla Györggyel (George - balra) karöltve egész kellemes nótákat főznek immár 20 éve. Az említett dal, a Blackstar olyannyira megfogott, hogy egy igen kezdetleges mashupot is gyúrtam belőle egy guestmix erejéig, amire aztán valahogy ráakadt a két úriember és tetszett is nekik a dolog, így megkerestek engem és legnagyobb meglepetésemre elküldték a két eddigi George Smoog-szám sávjait.

Sokoldalú párost alkotnak ők, akik úgy tekintenek a zenére, mint az érzelmek kifejezőeszközére, megkötések és szabályok nélkül – és ez így helyes.
Először a ‘90-es évek leges-legelején láthatjuk és hallhatjuk őket együtt az Electric Connection együttes alapítóiként, azóta pedig rengeteg dolog változott körülöttük. És ha már a hamarosan megjelenő maxijukra volt szerencsém remixelni, gondoltam megragadom az alkalmat és megszólaltatom őket. Íme:

Az Electric Connection lelkisegély szolgálata várja a hívásokat

Endoril: Mi indított el Titeket a zeneírás rögös útján és mikor jelent meg első lemezetek?

George: Mi is, mint sokan mások általános iskolai barátként találtuk ki, hogy csináljunk "zenekart". A nagy elődök nyomdokain próbáltunk elindulni, ami a szinti-pop irányvonalat képviselte. Ezt az elején nagyszerű időtöltésnek gondoltuk, de aztán több mint 20 éve kitölti az életünket.
Az első "eldobható" szintitől a mai profi felszerelésünkig sem volt könnyű eljutni. Zenénk e hosszú idő alatt, egyfajta érési folyamaton, változáson ment át. Bár mindig csodálkozva hallgatjuk régi számainkat, hogy a mai napig (többségük) megállják a helyüket.
Korai demo felvételeinket követően az első "lemezünk" még kazetta volt(ha még rémlik valami? :) ), amit önerőből készítettünk és szerzői kiadásban terjesztettünk, 1993-ban. Hatalmas szó volt annak idején, borítóval, celofánnal ellátott kazit a kezünkbe fogni!

Endoril: Hogy látjátok, mennyiben más ma a zenei élet / zeneszerzés, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt?

Smoog: Azt gondolom, hogy bizonyos tekintetben teljesen más, ám más aspektusból tulajdonképpen változatlan. Változatlan, hiszen a zene az már csak zene marad. Mindegy, hogy mivel és miként komponálják azt. A zeneszerzésben számunkra semmi sem változott a 20 évvel ezelőtti metódushoz képest. Mi ma is dalokat írunk, vagyis bármelyiket el lehet énekelni egy zongorakísérettel. Merthogy dalok. A hangszerelés persze más tészta, abban nagyot fordult a világ.
Míg volt olyan, hogy kölcsönhangszerekkel kellett koncerteznünk, ma már a software-es megoldásokkal a notebookján bárkinek kargyújtásnyira van egy komplett „hangszerbolt”, vagy egy stúdió. Ami szerintem teljesen rendjén is van. Éppen egy híres hazánkfia mondta azt, hogy a muzsika mindenkié… Legyen is.
És most nosztalgiázhatnánk egy sort, hogy régen bezzeg, vagy hogy ma meg már… De azért nem teszem - ha nem haragszol - mert szerintem valami sohasem változik: Mindig az a lényeg, hogy ki áll mögötte. Az Ember. (Ebben teljesen egyet értünk – a szerk.)

Endoril: Hogy született meg jelenlegi projektetek, George Smoog?

George: Jelenlegi formációnk egyfajta járulékos hiba. Másik zenekarunknál (Electric Connection) az állandó tagcserék, az egyhelyben topogás sok erőnket elszívta, nem tudtunk a zenével, koncertekkel foglalkozni a különböző akadályok miatt.
Ekkor jött az elhatározás, hogy maradjunk a "dinamikus duó"-nál ami már bizonyított. A formáció ereje abban rejlik, hogy (a barátságon kívül) hagyunk időt magunknak.
Nincs semmi kötöttség ránk nézve. Vagyis akkor, és olyan zenéket készítünk, amikor és ahogy annak meg kell születnie.

Reggeli torna Szkokival - The Strangest Shake klipforgatás

Endoril: Stílusotokak elég nehéz lenne behatárolni, az első két maxi, a The Strangest Shake és a Blackstar egyértelműen megmutatta, ne számítsunk szokványos, egysíkú dolgokra.
Milyen felszereléssel keltettétek életre a két dalt? Mit használtok szívesebben, vasat vagy szoftveres megoldásokat?

Smoog: Mi még a múlt század gyermekei vagyunk és talán pont azért mert „fatengelyes” hangszereken szocializálódtunk, egyértelműen vasakat használunk. Első formációnkban (’88 körül), még egy Commodore 64-es volt a dobgépünk (amit aztán később már sequencer-ként használtunk), és már csak lexikonokban fellelhető sportszeleteken nyomtuk mellé élőben(!) a dalok sávjait.
Na persze azóta eltelt több mint 20 év, s nyilván mi is haladtunk a korral, folyamatosan fejlesztettük a gépparkot. Ám ennek ellenére az eszközeink nagy része mégis oldtimer. És ez már nem csak az érzelmi kötődés eredménye. Éppen Jay Cortez-nek adtam le a „Blackstar” maxink anyagát, amikor mutattam neki a következő dalunk demo verzióját. Vagyis egy otthon összedobott, keverés nélküli alapot. Na hát ehhez képest azonnal egy Roland JX8p beszerzését latolgatta, hiszen ezt a track-et a dobokon kívül csak ezzel az egy hangszerrel főztem. Vagyis a software-es megoldások hihetetlen tárházzal segítik a zenészek, producerek munkáját, sokszor olyan szolgáltatásokkal, amit a vasak nem, de ha a zenekészítést valaki spirituális tevékenységként éli meg, s nem ijed meg egy vaskos hangszíntől, akkor előbb-utóbb szerintem eljut a zajos-fémekhez.

Szóval mi többnyire ezt használjuk hangkeltésre, amit otthon zeneszerkesztőbe rögzítünk sávonként, már software-esen. Aztán irány Aux4 barátunk stúdiójába, ahol a végleges dobsávok, a feléneklés, effektezés, valamint a lekeverés zajlik.
A fent említett 2 dal alapjait egy Kurzweil K-2000 szolgáltatta, de a „Blackstar”-ban szerepet kapott még egy Yamaha CS-5-ös matuzsálem is.
Ezeken kívül a gyűjteményünkben szerepel még egy Roland Juno-60 és egy Juno-106, egy Korg Ms-20, egy Mark 1-es Fender Rhodes zongora, egy Farfisa Professional orgona, egy Yamaha SHS-10 és egy Moog Little Phatty is.


Endoril: Van valamiféle munkamegosztás kettőtök között, vagy mindketten beleteszitek tudásotokat a zeneszerzési folyamat minden fázisába?

George: A George Smoog formáció motorja Smoog. Mind zeneileg, mind a képi megfogalmazásban övé a vezető szerep. Én már majdnem a kész ötletet kapom, amit együtt alakítunk a végső formájába. Az én hobbim a "vasak" gyűjtése, (régi analóg dögökre kell gondolni) amiket nagyon jól tudunk használni, ezeknél a daloknál is.

Endoril: Ahogy észrevettem magatok rendezitek a videóklipjeiteket is. Mi volt a legfurább / legviccesebb dolog, ami egy ilyen forgatáson történt Veletek?

Smoog: Az elején talán az volt a legviccesebb, hogy megcsináltuk… A videós korszakunk úgy indult, hogy kb. ’96-’97 táján kezdtünk el az E.C. koncerteken háttér-vetíteni, és az innen-onnan összeollózott anyagok mellé elkezdtünk forgatni saját dolgokat is. Ilyenkor fordult elő, hogy kitaláltuk: szépen lefilmezünk egy naplementét egy domboldallal. Ki is mentünk, aztán mivel láttuk, hogy még picit odébb van az aktus, elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak eszünkbe jutott a feladat is, de akkor jöttünk rá, hogy valójában milyen gyorsan megy le a nap, mert már csak egy vékony csíkot sikerült elcsípnünk belőle, ahogy lecsúszik a domb mögött. Na, volt másnapra is program.
Aztán a következő sztori nekünk vicces, de főszereplőnek lehet hogy nem. A első klipünk (E.C. – Eastside) forgatására eljött az egyik rádió riportere, hogy tudósítson. Oszt, nekünk meg hirtelen kellett gyorsan egy statiszta, amire nagyon szívesen igent mondott. Csak mikor már elvállalta mondtuk neki, hogy egy másik sráccal együtt kellene kijönnie a jelenetben egy nyilvános wc egy box-ából, kissé fura ruhában… Abban a pillanatban már nem kellett a make up, mert lefagyott, de végül is megcsinálta. Azóta pedig a Magyar Televízióban lehet őt látni, szóval túlélte.
A George Smoog klipek pedig különösebb bakik nélkül lezajlottak, ám rendkívül jó hangulatban. A legijesztőbb talán a „Blackstar” forgatásán történt, pontosabban szerencsére nem. London, Camden Town-ban forgattunk, ami egy hihetetlen izgalmas környék. Tele punkkal, hippivel, gothic-ossal, raverrel, szóval egy igazi olvasztótégely. Például az MTV-nek is van itt központja és szerintem azért, mert ha szeretnének csinálni egy meghökkentő spotot, akkor nem kell nekik castingolni, csak ki mennek az utcára és rámutatnak pár emberre.
Na itt filmeztünk, és szépen fotózgattam körbe a csillagos leányzót, s csak mikor már kész voltunk, akkor vettem észre, hogy elég sok szúrós szempár szegeződik rám. Akkor esett le, hogy ezek a bácsik olyan dolgokat árulnak az utcán, amilyen rublika nem szerepel az adóbevallásban.

"Gyerekek a kettes lámpa nem jóóó!" - The Strangest Shake klipforgatás

Endoril: Ha jól tudom készülőben van egy stúdióalbum is (amire én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok). Mikorra várható, mit tudnátok róla mesélni, mire lehet számítani?

Smoog: Na ennek nagyon örülök, mármint hogy kíváncsi vagy :), azonban az elején szeretném leszögezni, hogy időpontról nem tudok beszámolni. Éppen George mondta az imént, hogy akkor születnek új track-ek, amikor ők szeretnék, és ez az albumra is érvényes.
Összességében nehéz lenne meghatározni műfaját tekintve, hiszen a stílusok nálunk csak eszközök, az atmoszféra a „sárga út”. Meg különben is: lehet, hogy holnap arra ébredünk, hogy metálrajongók lettünk, és akkor olyan lesz :). Egy biztos: elektronikus lesz.
Azt viszont tudom, hogy a következő kislemez dal kicsit ’80-as évek szinti-breakbeat lesz, és könnyen előfordulhat, hogy egy hölgy énekli. Már dolgozunk rajta, de mivel még csak most jelenik meg a „fekete csillagunk”, még pár hónapig nem adjuk!

Endoril: Sok hazai zenész kiutazik külföldre mondván, hogy idehaza egyszerűen nem lehet érvényesülni. Nektek mi a véleményetek, személyes tapasztalataitok erről?

George: Volt szerencsénk nem egyszer külföldön játszani. A legfőbb különbséget a befogadás terén éreztük. Sokkal nyitottabbak mindenféle zenei stílusra, zenei újításra. A másik fontos különbség a klubok hozzáállásában van. Hazai szinten nem egyszer meghiúsult a koncert a hangosítás minősége miatt. Külföldön a klubok tudják, hogy ez a jó buli egyik alapja!

Smoog: Igen, az mindenképpen igaz, hogyha nem egy holland DJ vagy, akkor itthon először el kell magyaráznod, hogy te is létezel, és hogy az sem elfecsérelt idő, ha meg is hallgatnak téged. Illúzióink azért ne legyenek. Más országokban is népszerű Britney Spears, és vannak ottani lejárt szavatosságú celebek is, de emellett mást is hallhatsz a rádiókból, láthatsz tv-ben és nem utolsósorban klubokban. És ez bizony nagy különbség.
Az, hogy odaát könnyebb-e? Lehet, de gyorsan leszögezem, hogy az itthon elkövetett zenei produkciók sem értelmetlenül jönnek létre. Mert például most is éppen egy hazai formációról beszélünk ugye? És te kedves olvasó pedig kíváncsi is vagy rá. Vagyis értelme van itthon is.
Továbbá pedig „Jó reggelt!” 2010-ben vagyunk. Az internetes sztráda szépen összezsugorította a világot, és például kedves Endoril barátom, egy brit oldalon találtam meg a guestmixedet, s abban a mashup-unkkal.
Na persze egy komolyabb karrierért valóban utaznod kell…

Endoril: Mi a helyzet a fellépések terén? Hogyan képzeljünk el egy George Smoog performanszt?

Smoog: Szép hangosan és látványosan. De komolyra fordítva a szót, pillanatnyilag még nem állítottuk színpadra a jelenlegi repertoárunkat, annak ellenére, hogy már többször érdeklődtek efelől szervezők. Persze ami késik nem múlik. Alapvetően koncertre számíthat az, aki egyszer majd felkerekedik egy George Smoog fellépésre. Amikor mi kezdtük, az elején még sequencert sem használtunk, vagyis ahhoz szoktunk, hogy a színpadon születnek meg a dolgok. És mivel a zenekarunkkal egyfajta elektro-akusztikus felállással dolgoztunk, egy következő színpadi műsor is így fog működni. Vagyis masszív elektronikus alapok hard diskről, élőben játszott szinti szólamokkal, élő dobbal (és dobossal), s ezen kívül szólisztikus hangszerrel, szaxofonnal, klarinéttal, hegedűvel, de volt már, hogy játszott velünk tekerőlantos is. Szóval élőben. Ami persze azt is jelenti, hogy a hagyományos discoclub-ok eleve kimaradnak a technikai lehetőségek miatt, de ez eddig sem okozott gondot. Mert voltak más klubok, koncerttermek, fesztiválok.
És remélem lesznek is, ahol majd remélem mindenki utánajár, hogy igazat mondtam-e?… :)

Yo, Electric Connection in da house!

Endoril: Mivel töltitek időtöket, ha épp nem a hangszereket koptatjátok vagy a halakat turmixoljátok? Kik vagytok "civilben"?

Smoog: George elsősorban boldog apuka, akinek van remekül sikerült, kisiskolás fia, aki most egy kicsit szomorú, mert kölcsönkértem a Casio Vl-1-es szintijét (a legenda: Trio: Da,da,da…) egy filmzene projekt miatt. Amúgy a hétköznapokban az üzleti életben tevékenykedik Giorgo.
Jómagam újságíró lennék, televíziózom, rádiózom, s időnként filmeket, klipeket készítek, nem csak magunknak.

Endoril: Köszönöm, hogy szántatok időt a válaszadásra, öröm volt Veletek "dolgozni"! Milyen bölcsességet üzennétek a Music Is For Rich People olvasóinak?

Smoog: Azt feltétlenül, hogy ne felejtsétek: A kutyahideg ősi ellensége a macskanadrág!
Amúgy pedig azt, hogy ha már a zene létezik, akkor érdemes abban részt vállalni. Főzni, tálalni, vagy csak egyszerűen hallgatni. Mert csak így nyer értelmet.
Mi pedig köszönjük neked a remek remixet és a lehetőséget, hogy beszélgettünk egyet itt nálad. Stay tuned!


Így megy ez tehát a Szkok István – Bolla György párosnál. Az új maxi, a Blackstar április 22-én napvilágot lát; ajánlom mindenkinek, mert a lehető legkülönbözőbb elektronikus műfajok termései szerepelnek rajta! Jöjjön némi ízelítő:

The Strangest Shake - Az első George Smoog maxi. 2008 januárjában jelent meg a hazai Karmatronic gondozásában. Nagyon kellemes, dallamos house, a műfaj igazi szépségével és egészen megkapó vokállal (egy hete nem tudok róla lekattanni). Vásároljátok meg itt, ha tetszik!

Blackstar – A sokat emlegetett következő maxi eredeti verziójának vizuális manifesztációja, Londonnal, sapis gyilkossal meg csillagos leányzóval. Könnyed, kissé elborult darab, zongorával, gyors törtütemű dobokkal és érdekes basszusvonallal.

Blackstar (Endoril’s Sunrise Remix) – A trance stílus képviselője a kislemezen, eme remixemet sokak szerint le sem tagadhatnám (meglep, de egyesek szerint vannak felfedezhető stílusjegyeim). Telt dobok némi tribal-feelinggel, folyamatos basszus, supersaw pad és a dalszöveg komorságával kontrasztban álló gyors arpeggio főtéma – mi kell még? :)

Szmúgékat megtalálhatjátok a MySpace-en például, garantálom, hogy készséggel válaszolnak kér(d)éseitekre :)