Július 31-én megjelent a Sunny Tales.
Ahogy az előző albumot, úgy ezt sem verte nagy dobra a mester. A közönség nem igazán számított 2 dupla CD-s, kiváló album után még egy összeállításra, nem utolsó sorban pedig trackok sem nagyon láttak napvilágot a lemezről. Talán, ha jól tudom a Catwalk című nóta volt az első kiadott szám, az is az A State Of Trance rádióműsor 350. epizódjában debütált talán, de javítsatok ki, ha tévedek.
Minden esetre itt az éves balearic trance fejadagunk, és Roger-Pierre ismét nem holmi huszadrangú szintetizátorháborút adott ki a kezei közül. Két korong ismét, az elsőn a chill out változatok, míg a másodikon a klubbarát verziók szerepelnek. 12-12 dal biztosítja a majd' három órás kikapcsolódást.
Még mielőtt megszereztem volna az albumot, utánaolvastam fórumokon, és a legtöbben azt írták, hogy vetekedik az előző albummal. Nekem az volt az első benyomásom a végighallgatás után, hogy talán várhatott volna még a szerző a kiadással. Shah rengeteget dolgozott idén, fel nem tudom fogni, hogyan bírja és úgy érzem, ez egy kicsit meghallatszik a Sunny Tales-en is. Félreértés ne essék, nagyszerű lett, viszont szerintem nem üti meg az Another Day On The Terrace színvonalát. A dobritmusok kezdenek kicsit elcsépeltek lenni, a szintidallamok kicsit egysíkúak, a gitármelódiák pedig erőltetettnek hatnak némely dalban. Azt érzem az albumon, hogy Sunlounger arra törekedett, hogy még a nyáron meglegyen a korong. Míg a debüt album minden porcikája felejthetetlen élményt nyújtott (és ne feledjük, hogy a White Sand már az album megjelenése előtt egy évvel kijött), úgy az új CD-ken csak ritkán érezni azt a 'felkapod-a-fejed' effektust. No de nézzük meg közelebbről!
Mivel a múltkor a dance változatokat vettük nagyító alá, így most inkább a chill mixekről ejtenék néhány szösszenetet (bár ezek ugyanúgy igazak a számok mindkét verzióira).
Ezúttal is a címadó dallal nyit az album. A Sunny Tales egy egész jó kis intró muzsika, lágy string-ekkel, finom basszusgitárral a háttérben, ám közelébe sem ér az előző összeállítás címadó nótájának. Sajnos hamar elfelejti az ember, amint lecseng az utolsó hang, nem tudom visszaidézni a dallamát. Nincs meg benne a karakteresség és koránt sem olyan felemelő, mint az elődje, ezért kicsit sajnálom is.
Másodikként jön az amcsi Kyler England hangja a Change Your Mind című számban, ami nálam elnyerte 'Az album legszebb pad-je' címet. A dalszöveg nem lett rossz, a gate-elt pad pedig kifejezetten tetszetős akkordokat játszik. Gitárt viszont nem fogunk hallani, kicsit olyan a track, mintha a Songbook-ból pottyant volna ki. A élhármas utolsó tagja tényleg egy igazi kis virág, a Mediterranean Flower az Aguas Blancas-t idéző lebilincselő gitárdallamokkal indul, majd fülbemászó elektromos gitárral zárul. Itt meg is jegyezném, hogy Shah papa kicsit keményebbre vette a figurát ezzel az albummal, ugyanis nem egyszer fordul elő elektromos gitár a számokban, ellentétben az Another Day On The Terrace-szel, ahol csakis akusztikus gitárjátékokat hallhattunk.
Ismerős tér vissza a negyedik delikvensben, ugyanis a Lost című dal énekesnője bizony a Crawling-ból ismert Zara Taylor. Hiába a jó referencia, ez a dal bizony számomra nagyon sablonosan hangzik. Se a gitár, se a szinti, se a szöveg nem az igazi. Kis töltelékmuzsika lett, ami csak úgy ellibben a füled mellett, hasonlóképpen, mint az utána következő Spiritual Hideout. Bár ez utóbbi azért már jobb lett. A nóta a szintikre helyezi a hangsúlyt, csak a háttérben szólal meg egy-két gitárhangocska, ennek ellenére egész nyugtató a dal. Viszont!
Nem kell sokat várnunk, hogy felcsendüljön a Heart of the Sun című muzsika, ami az egyik kedvencem. A 3 Shah album trackjei közül ez az első duett, az énekespáros pedig Cap és Stephanie Asscher. Cap-ről annyit tudni, hogy semennyit (azon túl, hogy férfi és jó karakteres a hangja), a hölgyemény pedig hollandhonban született. Kettejük éneke biztosítja azt, hogy a dal az album szerintem legjobb dalszövegű és énekű darabja, lenyűgöző.
A következő dal, a Punta Galera egy igazi kis átvezető darab, finom gitárjátékkal és nyugtató pad-ekkel. Semmi rohanás, semmi kapkodás, a jó öreg Sunlounger-es nyugalom jellemzi.
A kanadai Lorilee DeSchryver vokálozgat nekünk a Your Name című muzsikában. Egész 'dívás' hangja van, bár ez nem elég ahhoz, hogy megmaradjon a fülecskémben a dalszöveg. Lehet, hogy velem van a baj. Elnézést, hogy mindig kitérek az előző Sunlounger korongra, de például a Crawling, az In & Out, a Shine On Me, a Keep Our Ring vagy épp a Losing Again (hehe, végülis az összes vokálos szám) szövege azonnal megragadott. Első hallásra. Ez koránt sincs így az új albummal sajna.
Na, ne csüggedjünk sokáig, mert még lemaradunk a fantasztikus Catwalk-ról, ami szintén nagy kedvencem lett. Ismét elektromos gitár, ami nagyon megfogós dallamot játszik, alatta lüktető basszusgitárral. Végre ismét egy szép dal, ami elkapja az embert. A gityó után másodjára is jelentkezik Zara, mégpedig a Talk To Me-ben, ám úgy látszik ez sem elég arra, hogy a Crawling-ot fölülmúlja. Mindenesetre ez már egy jobb próbálkozás, a dalszöveg is már majdnem hogy fülbemászó, de nem az igazi. A refrén vége ("tell me everything and everything what's real") nagyon emlékeztet egy számra, de nem tudom melyikre. Aki tudja, írja már meg kommentben :D.
Zara után jön 2 német fenegyerek és egy holland újonc énekes. Shah papó összeült ugyanis a német Ingo Zielinski-vel és Sasha Da Link-kel (Ingsha), valamint a holland Simon Binkenborn-nal és így négyen összehozták az album második legszebb vokálos dalát, a One More Day-t. Simon fantasztikus hangja és a lenyűgöző elektromos gitár szóló garantáltan ellazítja az embert, akárhol legyen is.
Az albumot pedig zárja a már említett Balearic Breakfast. Az előző összeállításon lévő Balearic Dinner folytatásaként most szintén az argentín Seiscuerdas testvérpáros húzza a flamenco gitárt a lábunk alá, legalább akkora sikerrel, mint az előd. Bár kicsit erőltetettnek hat, mégis nekem nagyon bejött a szám, végre felidézi azokat a gitárjátékokat, amik a White Sand-ben és az Aguas Blancas-ban vannak, amik hatására megszerettem Sunlounger-t.
Ez tehát a Sunny Tales. Kicsit csalódás számomra. Hiányolom a csodaszép gitárokat, a tökéletesen megírt dalszövegeket, a táncolós verziókból pedig hiányzik a pezsgés, a fülbemászó trance dallamok: az élet. DJ Shah kétségtelenül kifáradt. Szerintem egy kicsit túlhajszolta magát és erre az albumra nyugodtan szánhatott volna még 1 évet is akár. Az is kétségtelen, hogy az Another Day On The Terrace-szel eszeveszett magasra tette a lécet, még saját maga számára is.
Ennek ellenére egy jó lemezt hozott össze ismét, megállja a helyét mindenképp és érdemes beszerezni. A chill verziók szépek és nyugtatóak, a dance változatok között is vannak nagyon jól eltaláltak. Az előző album egy naplementés partos ücsörgést idéz bennem, míg ez egy kicsit olyan, mintha felállnánk a partról, és a hátunk mögött elterülő városka éjszakai életébe vetnénk magunkat. Erősebb, húzósabb a Sunny Tales. De szerintem nem jobb.
Ja, és most nem mixalbummal van dolgunk és mindkét lemez tracklistája megegyezik.
Tracklista:
01. Sunlounger - Sunny Tales
02. Sunlounger feat Kyler England - Change Your Mind
03. Sunlounger - Mediterranean Flower
04. Sunlounger & Zara - Lost
05. Sunlounger - Spiritual Hideout
06. Sunlounger feat Cap & Stephanie Asscher - Heart Of The Sun
07. Sunlounger - Punta Galera
08. Sunlounger feat Lorilee - Your Name
09. Sunlounger - Catwalk
10. Sunlounger & Zara - Talk To Me
11. Sunlounger & Ingsha feat Simon Binkenborn - One More Day
12. Sunlounger feat Seis Cuerdas - A Balearic Breakfast
Akit érdekel és szerette az előzőt:
Első szelet
Második szelet
Napsütéses meséket mindenkinek!