Folytatva a hagyományt, idén is bemutatnék Nektek pár olyan tavalyi dalt, ami bár nem fért bele a heti favoritokba, mégis érdemes róluk említést tenni. A borítókra kattintva elrepülhettek a webáruházba, ahol hozzájuthattok a dalokhoz.
2010-re virradóra érkezett ez a kis édes, a new yorki DJ Eco ezzel a kislemezzel indította az évet, és engem abban a pillanatban megvett vele, amikor először hallottam.
Idén is kitett magáért a producer, elképesztően jó évet zárt és esküszöm, hihetetlenül tehetséges! Debütáló albumát erre az évre várjátok (pirkadatkor, kelet felől).
Az And We Flew Away egyébként egy vérbeli instrumentális transz, bár némi vokáleffekt végigkíséri a kompozíciót, kellőképpen elősegítve az elszállást. Lágy, andalító effektusok ringatnak és sodornak eufóriába, miközben a dal marcona basszusvonala erős kontrasztot teremt; az összkép viszont mindenképp magával ragadó. A főmotívum a kiállás után fokozatosan bontakozik ki, fejből kiverni kissé nehéz és a sidechainelt basszussal karöltve pumpál is rendesen. És elszálltunk!
A szlovák Eduard Palkovsky, vagy álnevén Eddie Sender egy kibaszott zseni. Nincs jobb szó rá. Jó ideje tevékenykedik már ő a trance és a house határán, de amit ebben az évben művelt, amiatt számomra az év producere. Nem nagyon volt olyan szakasza az évnek, hogy ne érkezett volna tőle kislemez; mindegyik mestermű, egytől-egyig.
Ő egy leheletnyit progresszív figura, sok house elemmel, de mégis a felemelő dallamok talaján mozog, a júniusban megjelent Baltimore / Go For EP-je ezt százszázalékosan tükrözi is. Mindkét szerzemény nagyon jó, de a Go For az, amelyik jobban elnyerte a tetszésemet.
Ez a Go For kifejezetten a táncparkettákra való, de én idehaza is akármikor képes vagyok meghallgatni. Egy percig sem hagyja nyugodni az embert, lüktet, pumpál, sodor magával a kompozíció; szépen kikavart hangzások, vérpezsdítő dallamok sokasága, a sztereóspektrum minden részéből kapod az ívet, miközben a kissé visszafogott dobok csak mégjobban húznak. Eszeveszett!
A kanadai Arney Secerkadic idén sem bízott semmit a véletlenre. Bár debütáló albuma nem jelent meg, csak részletekben, 8 Wonders alteregója alatt is meglepett minket márciusban ezzel a falbontó EP-vel. Logika ZH-ra való tanulás alatt ment ez mindig nálam, viszont nem épp az olyan dalok közé tartozik egyik sem, amelyek hagynák az embert koncentrálni.
A The Crossover keltette fel igazán az érdeklődésemet a kislemezről. Kissé Dakota-s alapok, markáns szintetizátorhangok és egy olyan repedő supersaw akkord-dallam, ami leviszi a parókád: igazi rosszfiúval van dolgunk.
Ugyan külön kislemezen még nem élvezhetjük, de az egyik legszebb muzsika az Ana Criado-val közös Surreal lett szerintem. A cím tökéletesen tükrözi azt, amit kapunk: kellemes, andalító, transzba ejtő ütemek, finom pluck hangszínek, légies pad-ek és egy verhetetlen vokál turmixa az, amelyre a szám végén hirtelen rávág egy markáns akkorddallam; de milyen jól teszi! Aki még nem hallotta, az most tegye meg. Imádni fogja.
Haladva a bulizósabb vonalon, az amerikai Torin Schmitt rántott elő a zsebéből egy ilyen gyöngyszemet. Lényegében ezzel a dallal robbant be a köztudatba a producer, bár a megjelenésig hosszú út vezetett. A leheletnyi magyar vérrel bíró Ryan Takacs Merchant fantasztikus énekével nyakon öntött Follow-t már év elején élvezhettük Markus Schulz Las Vegas ‘10 válogatásalbumán, csak augusztus közepén szánta el magát a kiadó Enhanced, hogy megjelentesse.
A kék borító jelzi, hogy progresszív ütemekről beszélünk (a kiadó kék<->piros színkódot használ a progi<->uplift kislemezek megkülönböztetésére). Ropogó, gyors perkusszió, huncut hihat játék a háttérben és pajkos négyszögjelek adják az ütemet. A basszus hasonló, mint az And We Flew Away-ben, de ez így is van jól. A dalszöveg nem fog irodalmi Nobel-díjat hozni a konyhára, de eléggé fülbemászó ahhoz, hogy megragadja a hallgatót. Kellemes!
Következőleg könnyedebb talajra tévedünk :).
