Az utóbbi napokban ki volt akadva mindenki.
Francokat, ki VAN akadva mindenki.
Ugye az a helyzet, hogy rengeteg p2p szervert lefoglaltak és csúfosan alávágtak a torrentező közösségnek. Ami nem szép. Nagyon nem. De nem is ez a lényeg, csupán csak ez alapján kezdtem el gondolkodni.
Szerzői jog. Érdekes dolog ez, ami mindenkit érint. Engem, mint kezdő zeneszerzőt, különösen, hisz nekem is vannak saját szellemi termékeim: a dalaim. Egy szerzőt megilletnek bizonyos dolgot, teremtsen akár szobrokat, épületeket, festményeket, regényeket vagy épp dalokat. És ez egy jó dolog. Viszont érdekes módon emellett a jogok mellett nagyon sok esetben nem azok állnak ki, akiket megillet. Hanem egy képviselet, ami őket képviseli. Már ha tényleg.
Nagyon sok olyan DJ-vel, producerrel beszéltem már, akik jóval lazábban gondolnak a szerzői jogra, mint ezek az érdekvédelmi képviseletek. Józan paraszti ésszel szemlélik a világot. Nem az van, hogy te most csináltál valamit és akkor már ‘hú bazmeg Józsi, zárd el valahova, lakattal bazmeg, de ne eggyel meg ne kettővel, hallod bazmeg, azt ha valaki kéri akkor csak pénzér adjad figyelj bazmeg hallod, ez komoly, ganajtúró szerdáig egy embernek el ne áruld bazmeg’. No, de nem ilyesmire akartam én kilyukadni.
Ugye április 22-én hivatalosan is megjelent kislemezen egy remixem. Digitálisan, mer’ az a jövő. Meg lehet venni. Pénzért. Sok helyen. Nagyon sok helyen.
Smoog-éknak készítettem a dalt és semmiféle hivatalos papír nem cserélt gazdát közöttünk, főleg nem olyan, amire az lett volna firkantva, hogy szerződés. Se a kiadó és köztem. Nem baj ez, nem erről szól a dolog. Nem pénzért csináltam, annak abszolút semmi köze hozzá. Imádom a zenét. Pont.
Viszont ezen továbbgördülve elkezdett marhára érdekelni egy dolog: ha valaki megveszi a dalt valamelyik internetes áruházban, vajon milyen utat jár majd be az a pénz? Mennyit lát belőle a zenész, jelen esetben Szkoki-ék?
Teszem azt, valaki megveszi az egész kislemezt iTunes-on 3,99 euróért. Hova kerül a pénz? A kiadóhoz, a Strip-hez? Egy része biztos, így logikus. De ácsi, előtte még ott van a disztribútor is. Az a szerv, ami kapcsolatban áll a kiadóval és ténylegesen elhelyezi az adott kiadványt a különböző áruházakban. Ergo valami jutalék őt is megilleti. És akkor jönnek a szerzők? Nekik mi marad egy 4 eurós maxiből? Szkokiék írtak alá szerződést a kiadóval? Nem beszéltünk erről, nem is annyira lényeges, csak úgy a kíváncsiság miatt. Jó lenne belelátni ezekbe az apró dolgokba. Hová lesznek ezek a pénzek vajon? Nagyon érdekelne.
Vegyük a remixemet mondjuk. Külön csak az 0,99 euró. Vajon mennyi jutna nekem abból? Nem sok, mi? De vajon milyen úton juthat el a jogdíja a szerzőhöz? Milyen procedúra után költheti el azt egy sörre?
A másik nagy kérdőjel nálam, azok a hazai érdekvédelmi és jogvédő szervezetek: Artisjus és a MAHASZ. Ők a szerzők nevében teszik szinte szó szerint pokollá és lehetetlenné például a DJ-k életét. Irgalmatlan pénzösszegek foroghatnak náluk, de mi lesz azokkal?
Tegyük fel: én írok egy dalt, amit megjelentet egy angol kiadó, akivel szerződésben állok. Megjelenés előtt rábólint a kiadó, azt mondja: ‘Babám, promoba küldheted boldog-boldogtalannak’. Felkeres engem mondjuk Jason Mill kollega, hogy ‘ugyanmár Tsipám, hát egészen szeletelősen fanki lett ez a nóta, ugyan dobd már át, azt szétszedem vele a házat a következő bulimon”. Én meg azt mondom neki, hogy ‘szívesen, már küldöm is a linket, örülök ha bejön, de aztán nagyot szóljon ám’. Jason kiírja, vagy ráteszi pendrivera és már forog is a buliban. Aztán hirtelen jön egy MAHASZ razzia, azt aszondják neki, hogy ‘kedvesem, hát erre a dalra te itt nem fizettél jogdíjat. Meg nem is a tiéd. Na ebből még bajok lesznek’.
Megtörténhet-e a fenti szituáció? Igazából nem tudom, soha az életben nem játszottam még buliban, sőt egy árva keverőt sem láttam még legnagyobb bánatomra, így erről nem tudok mit mondani. De talán elképzelhető, voltak ilyesféle problémák a közelmúltban. Itt jön a kérdés, hogy akkor egy hazai szervezet hogy jön ahhoz, hogy teszem azt Jasont megsarcolja, amiért az én külföldi kiadóhoz szerződtetett dalom után nem fizet? Hogy jön ahhoz, hogy AKÁRMELYIK külföldi dal lejátszásáért megbüntessen? És ha fizetsz érte, abból a pénzből mennyi jut el a tényleges szerzőhöz?
Van ez a matricás dolog ugye. Most meg nem mondom pontosan (a DJ kollegák tuti jobban tudják), de bizonyos számú dal után (ha mondjuk kiírtad CD-re), kell matricát venni. Ráplottyantod a CD-re, azt akkor látja a Szerv, hogy jógyerek voltál. Kisúji lemezlovász haverom mesélte mindig a dolgot.
Megtetszik egy dal. Hallgatod Beatporton. Egy kenyai meg egy új-zélandi producer írta és japán az énekesnő. Egy ukrán lemezkiadónál jelent meg. Tegyük fel. Azt mondod magadban: ‘mm ez már fincsi, meg is veszem, aztán bepörgetem szombaton a Klub Kirázodazagyad-ban’. Megveszed mondjuk 6 euróért, kiírod CD-re, otthon beleoktojálod a Pioneer-ba és kellemesen tapasztalod, hogy két házzal arrébb a Gizi néni szoknyáját egyenletesen lengeti a lábdob, a vakond meg görcsösen ugrál a veteményes alatt minden negyedik taktusnál. Aztán eszedbe jut, hogy fuckity-fuck, még venni kell matricát a CD-re, mert különben megfikkentenek hátulról. Pár ezred oda megint. Persze az üres CD-ért is fizettél. Érezzük a tekerést, remélem.
Matricapénznek mennie kéne a szerzőkhöz, mert hogy te nyilvánosan be akarod mutatni (buliban játszani) a dalukat, azt nehogy már egyszerű legyen. Fogja az Artis/MAHASZ és felkeresi az ukrán kiadót, hogy ‘te, Miroszláv, a Józsi kiírta CD-re ezt a dalotokat, OTP-s átutalással már küldöm is neked a 700 forintot’? Vagy hogy? TÉNYLEG nagyon érdekelnének ezek a dolgok :).
Na de jó, én nem értek ezekhez a dolgokhoz, csak úgy elgondolkoztam és gondoltam kiírom magamból. Szép álmokat.
