- A hét favoritja 4. rész

Bizony nehéz válogatni így az év eleji megjelenésekből. A szcénának is kell egy kis idő, míg beindul az élet szilveszter után, főleg ebben a modern világban, ahol naponta annyi zenei kiadvány érkezik, hogy azt sem tudjuk merre nézzünk, sokszor a minőség rovására. Aztán meg vannak azok a trackek, amiket első hallgatás után nem talál túl vonzónak a fogyasztó. Porosodik egy darabig; órákig, vagy talán hónapokig, aztán véletlenül lejátszod és be kell látnod: hogy a viharba pihent ez itt eddig? Gondolom Veletek is megesett már ilyesmi.

 

Eheti első delikvensünk (aki igazából múlt héten kellett volna, hogy landoljon itt) is egy ilyen szerzemény: eleinte nem tetszett, de aztán szép fokozatosan beleszerettem. Az elkövető személyéről megoszlanak az álláspontok, ugyanis van, aki szerint M.I.K.E. a producer, van, akik szerint viszont felesége Caroline bújik meg ezalatt a Caromax álnév alatt (ezt mondja ugyanis a Discogs is). Én úgy vagyok vele, hogy valószínűleg mindkettejük keze-lába benne van a dologban.
Ami viszont biztos az az, hogy M.I.K.E.-ot nem kell félteni, ha zenélésről van szó; mióta 10 évesen egy Depeche Mode koncert megváltoztatta a kicsi Dirk Dierickx agyának kattogását, azóta azon van, hogy megtáncoltassa a nagyérdeműt. A belga származású producer már 13 éve morzsolja a hangfalakat a legkülönbözőbb álnevek alatt, melyeket talán jobban is ismertek, mint a polgári nevét (ugyanis 2000-ben megváltoztatta a Dirk-et Mike-ra).
A Push gúnya alatt komponált Strange World-öt biztosan mindenki vágja, de az Absolute alteregója által szerzett Dolphin’s Cry is nagyon fanki, vagy manapság a Plastic Boy-os megnyilvánulásai. Most, január 25-én pedig megjelent tőle egy újabb EP az Armada-s Pilot6 kiadónál (érdekesség gyanánt: Pilot6 az irodaház neve, ahol a kiadó székhelye található).

A Silk / All The Good Things egy kicsit progresszívabban rotyogós kislemez, leheletnyit szokatlan a producertől (bár tagadhatatlan, hogy ő is változik), de Mike ezen a lécen is magabiztosan áll. A statisztika szerint az EP-k első dalai szoktak a jobbak lenni, itt úgy érzem más a helyzet; a Silk valahogy nem jön be. De nézzük hát miért is:

 

Selyemnek nem nevezném ezt az erőteljesen progisan induló darabot. Tompa lábdob és pattogós, szintén tompa basszusvonal csap a bablevesbe, kiegészülve némi clap-pel és perkusszióval. Egy teltebb basszus és egy monoton szintiakkord háborúzik egy darabig a minimális dobok felett, míg a háttérben agyonmanipulált pad-ek terülnek el. A szintik húzásából érezhetjük kicsit, hogy jön egy kiállás, ami viszont sajnos számomra kevés: bár a tötöröttö főtéma határozottan ropog a félénk mély hangok felett, eleinte a szaggatott mellékdallamot nagyon nem érezzük oda valónak. Észrevétlenül megyünk a kórusrészbe, majd a levezetésbe; igazi otthon hallgatós nóta inkább, melynek szerkezeti egységeit egybemosta a producer.

Na az All The Good Things már egyből tetszetősebben indul. Lábmozgatós harsány hihat-ek, odarakós kick és egy kis reverzióval felerősített határozott clap szolgáltatja az alapot. A kellemesen morgós basszus előtt még az arcunkba csap a főtéma egy variánsa, ami valahol Deadmau5 és Arnej között ingázik, de nagyon jóra sikeredett; végigfut az egész dalon, nem nagyon áll, max csak a háttérbe somfordál. A kiállásnál köszönthetjük az előbbi dallam kiegészítőjét, egy leheletnyi attack-kal ellátott igen érdekes hangzású szintit, amit viszont majd csak a levezetésnél hallunk felcsendülni újra egy kicsit. A kórusban viszont váratlanul lép be egy nagyon fanki arpeggio alig észrevehetően. Egy hangulatos, inkább bulizósabb szerzemény ez, ajánlom minden progi-szerető emberkének.

M.I.K.E. presents Caromax – Silk / All The Good Things
Pilot6 Records, 2010. január 25.
01. Silk 7:07
02. All The Good Things 7:36 
Megvásárolni itt, letölteni itt tudjátok :)

M.I.K.E. weboldala (nagyon baba!)

Facebook
Twitter