- Music Is For 2009 People 1. rész

A tavalyihoz hasonlóan úgy gondoltam, idén is összeszedem azokat a dalokat, amelyek mély nyomot hagytak bennem 2009-ben. És itt nem egy ASOT Top20-szerű popularitási listára gondolok, de nézzük is meg közelebbről:

Az idei abszolút No.1: The Blizzard feat. Gaate – Iselilja (Original Mix).
Már amikor legelőször meghallottam 2009. februárjában úgy voltam vele, hogy ez beírja magát az örökranglistámba. Azóta helyét csak erősítette, egy kibaszott remekmű, mást nem tudok mondani.
A kislemez június 20-án látott végre napvilágot az Armada égisze alá tartozó S107 Recordings-nál és egy igazi norvég nemzeti kollaborációnak lehetünk fültanúi. A skandináv The Blizzard duó napjaink egyik leginnovatívabb producer párosa, egészen megreformálták a progresszív trance műfaját, munkásságuk mellett nem lehet csak úgy elsiklani. Nagy jövő várhat rájuk, ha dolgoznak kitartóan. Az év elején dugták össze a fejüket a Gaate nevű norvég folkrock bandával és főként annak igen dögös szőke énekesnőjével Gunnhild Sundi-val, hogy elkészítsék a trance szcéna minden bizonnyal legelső norvég nyelvű vokál nótáját, az Iselilja-t, ami igazából nem jelent semmit, ha nagyon le akarnánk fordítani akkor valamiféle “jégvirág” jelentést kapcsolhatnánk hozzá.

És olyan maga a track is: igazi fagyos, norvég, misztikus, progresszív, annyira eltalált felépítéssel, hogy arra én szavakat nem találok. A szám alatt olyan jól váltogatják az akkordokat (az egész lágy kezdettől a pörgős-felemelő végkifejletig), hogy egy komplett szonikus utazást élhetünk át, melyhez Gunnhild hangja és maga a varázslatos vokál (még ha fingot sem értek belőle) még rátesz pár lapáttal. Az izomprogi alapok alatt mormoló, tökéletesen illeszkedő basszusvonal, az elején a kis vokálnyögések, a visszahúzódó, ám esszenciális és vészjósló zongorajáték és a kórusrész után hallható élő hangszer mind-mind maximálisan a helyén van és beleillik az egészbe. Nincs az a remix, ami megverhetné az eredetit, még ha mást is állítanak, ezt a dalt az én agyhullámaimra írták vagy nem tudom, de szerelem volt első hallásra és azóta sem enged: bárhol, bármikor, bárkivel, akárhányszor: megunhatatlan!




A holland üstökös Sied van Riel és a Tiesto karrierjét háttérben megíró Geert Huinink mester által elkövetett remekmű is ott csücsül a dobogón. Írtam én már erről a kislemezről tüzetesebben de még mindig azon az állásponton vagyok, hogy mindkét verzió, ami a korongon található egyszerűen kitűnő. Egész érdekes oldalát villantotta meg ezzel a dallal Sied barátunk és azt hiszem, eddigi megjelenései közül nálam ez viszi a prímet. Az eredeti változat lágy gitárjátéka mellé kontrasztként érkezik Topher Jones mindent elsöprő remixe, melyben a progresszív elemek olyan gyönyörűen egybeolvadnak a sok egymásra épülő szintidallammal, hogy a fülgazmus elkerülhetetlen. Az Iselilja-hoz hasonlóan a Sunrise-t sem verték nagy dobra, pedig csúnyán ráaláz egy-két tavalyi slágerre, bizony mondom Néktek. Letethetetlen darab. Íme a Topher Remix:

Bőven megérdemelne egy külön bejegyzést a dal és annak szerzője is. A New York-ban garázdálkodó Marcello Pacheco, vagy ahogy a plakátokon sűrűbben szerepel, DJ Eco, a szcéna másik nagy üstököse. Olyannyira, hogy az elmúlt évben nem kevesebb, mint 7 nagyszerű nótával gazdagította a lemezboltokat, köztük ezzel a gyöngyszemmel a What Do You See?-vel. Nagyon serényen dolgozik, ráadásul már most is nem egy nagy durranás köthető a nevéhez (gondoljunk csak a Los Angeles-re vagy a Tonight Is Forever-re Martin Roth-szal), emellett pedig hallható, ahogy szép lassan kialakítja saját stílusát, ami nekem nagyon de nagyon bejön. Abszolút a 2009-es év felfedezettje nálam és olyan érzésem van, hogy ebben a bejegyzésben (vagy a folytatásában) bemutatok majd tőle még egy dalt.

Az október 22-én szintén az S107 gondozásában kiadott kislemezbe, vagy inkább a dal eredeti verziójába egycsapásra beleszerettem és azóta sem enged el. Megjelenése után napokig a letargikus dalszöveg keringett a fejemben, már nem mintha olyan rossz kedvem lett volna, csak egyszerűen fülbemászó. Ha valaki ismeri a szerző Garden State című nótáját, akkor valami olyasmire számítson. Engem az magával ragadott és ezzel sem volt más a helyzet. A What Do You See original mixe egy transzba ringatóan baljós és melankolikus összeállítás, olyan dallamokkal, melyek egy egészen más világba repítenek, az izlandi Simon Latham fantasztikus vokálja pedig előhozza belőlünk legféltetebb félelmeinket (ha engedjük neki). Szívfacsaró szerelmes nóta ez, egy megtört ember végső vallomása, melynek kiteljesedése egy olyan hullámzóan misztikus és könnyfakasztó kórusrész, mely átjárja az egész testet és betelepszik a füledbe, a fejedbe, a lábadba és nem tudsz szabadulni tőle. Egy kifinomult modern trance darab, annak minden gyönyörűségével. Must have! :) Egy kis ízelítő:

No, elkalandozunk kicsit electro-sabb vizek felé, csak hogy kikössünk egy aprócska szigeten az electronic és a progressive trance műfajának határánál: Ola Pettersson, vagyis Audible fehér egere a tavalyi év elejének egyik legjobb megjelenése volt. Gareth Emery pörgette mindig szénné a január 5-én boltokba került White Mouse-t, az ő egyik szettjében figyeltem én is fel rá. Azóta is imádom.

Gatyarepesztően progis dobszekciót fejel meg egy markáns szinti által húzott eszeveszettül fülbemászó dallamvonal, amibe garantáltan beleszeretsz, sőt feleségül is veszed. Lüktető basszusvonal, határozott clap és az ominózus főtéma tökéletes összjátéka az év egyik legbulizósabb nótájává teszi kedvenc egeremet.

Mellesleg annyira bennem maradt, hogy nyáron véletlenül a dallamát kottáztam le zeneírás közben, aztán egész véletlenül megtanultam eljátszani is :). Íme az Audible – White Mouse:

Április 6-a a nap, amikor is a blog hasábjain már annyiszor említett Magic Island Recordings elereszt még egy bombát a zenekedvelőkre, ezúttal is könnyedén utat törve az uplifting trance kedvelőinek szívébe. Mint azt már írtam, Roger Shah-nak a 2009-es év is igen termékeny volt és úgy néz ki tavaly csak jó dolgok sültek ki abból, ha összeült a máltai Tenishia duóval és a csodálatos hangú Lorilee-vel.

Első ilyen akciójuk volt a You’re So Cool című nóta, melynek Roger Shah Big State Remix-e megfordult a legtöbb rádióműsorban és élő szettben. Hihetetlen, hogy a producer szinte mindig ugyanazokból az elemekből építkezik, mégsem egyhangúak a dalai, mindig tud valami olyat belecsempészni a számokba, amiktől az ember hátán feláll az anyajegy a gyönyörtől. Bár a vokálnak mondanivalója nem sok van, mégis előszeretettel énekeljük, mert ez az énekes leány nagyon megkapóan képes előadni, ráadásul az aláfestő dobok sem elhanyagolhatóak. Nagyszerű perkusszió, mozogni rá kötelező, a határozott hihat adja az ütemet, csak úgy mint a nagyon jól eltalált ‘tötöröttö’ háttérszinti. No de aztán lesz itt még zongora is, megbolondítva egy frankó refrénnel, aztán pedig báááng bele a fődallamba, ami garantáltan kiugraszt a gatyádból és olyan érzésed támad, mintha ülnél egy hawaii koktélbárban, kinn a tengerparton, majd egyszer csak minden előzmény nélkül felpattannál a székből és hajhullatós tombolásba kezdenél. Shah ezt mindig el tudja érni. Nálam legalább is. :)
Íme a Roger Shah Mix:

Íme tehát 5 nóta, mely nem hagyott nyugodni az elmúlt évben. Kiváncsi vagy még 5-re? Stay tuned! :)