2009. december 5., szombat

- After Hours Anthems – lazulj!

Van itt a tarsolyomban egy mixecske, amit nagy előszeretettel hallgatok bárhol, bármikor. Azt hiszem említettem is már a blog hasábjain nem régen. Valamikor nyár végén akadtam rá és most így hirtelen eszembe se jut, hogyan. Ja de, chill out dalokat kerestem egy mixemhez a DiscoGS-on. Aztán valahogy szembejött velem ez az album és jóhiszeműen beszereztem, hogy na majd tuti nem mixalbum és a rajta szereplő dalokat tudom kettémixelni jó igényesen.

Á-áá, nem úgy megy az, bizony egy mixxel volt dolgom, amiket igazából nem szeretek, az előbbi ok miatt.

Front Cover Az emlegetett darab pedig az After Hours Anthems névre hallgató korong, ami 2008. június 23-án látott napvilágot egész sunyiban a lassan már mindenható Armada kiadó égisze alatt. Azóta érdekes módon alig lelni valahol, még a DiscoGS-ból is kiszedték, nem is értem miért.
Röpke 7 euróért kapunk egy ilyen csinos-leveles nyugtató borítót, mögötte pedig 50 percnyi zeneanyagot, egész pontosan 10 dalt egybegyúrva. A 10 nóta mindegyikének eredeti verziója jól ismert trance szerzemény, legtöbbjük nagy sláger ráadásul, és persze mindegyiket az Armada adta ki valamilyen módon. A lemezen ezeknek az exkluzív chill-out változatai hallhatóak, olyanok, amiket sehol máshol nem találhat meg az ember, egy kivételével. Sajnos. Kellemes otthon ülős, relaxálós nóták, ugorjunk is fejest beléjük:

Erőteljes breakbeat dobszekcióval csapunk bele a kolbászos lecsóba. Először meg sem ismertem, hogy miről van itt szó, de Molly hangja rádöbbentett, hogy ez bizony Dash Berlinék Till The Sky Falls Downja. Lassan folyunk bele a nótába, melybe a jól ismert zongorajáték kicsit kiterjesztett változata és kellemes hegedűdallamok vezetnek minket. Gyönyörűen mély, búgó basszus morzsolja a subwoofereket, miközben a szeretett vokál mellett minden második ütemben egy igen határozott snare csap le ránk. Zsolti fiúnknak nem tetszik igaz, de nekem nagyon bejön.
Tökéletes átfedésben jön be egy szintén sláger nóta, Tenishiá-ék Reasons To Forgive-je, melyből először csak Kirsty Hawkshaw fantasztikus hangját kapjuk meg, majd szép lassan beköszönt a lágy reeverb-bel megkínált dobtaktus is. Nagyon megkapó változat ez, sokkal jobban szeretem, mint az eredetit, vagy akár a Blizzard-ék remixét. Elvarázsoló pad-ek, telt zongora arpeggio és némi akusztikus gitár szeli át az étert.


A dobogó utolsó helyén áll egy eszeveszett jó chillout verziója Erik de Köning Dream Flight-jának. Az A State Of Trance alkiadó gondozásában megjelent kislemezen sajnos nincs rajta ez a változat, ami igen nagy kár, mert mocskosul megalázza még az eredetit is. Gyors, lábmozgató dobokhoz járul még egy nagyon mély és nagyon pörgős (már a stílushoz képest) basszusvonal. Az eufóriáért már-már choir-szerű pad és egy egyszerű, ám iszonyúan fülbemászó gitárdallam felel, ami azonnal meg fogja ragadni a füled és a szíved. Elszállós darab, csak imádni lehet.
Szép lassan folyunk át egy örökzöld nótába, nem mástól, mint a brit zongorahuszár producertől, Mike Foyle-tól. A Shipwrecked eme verziója igazi vérbeli chillout darab: egy nyugis basszus, néhány félénk hegedűszólam és a virtuóz zongorajáték egyvelege, felejthetetlen zenei élmény. Kötelező.

Félúton belefutunk egy olyan számba, amit tuti nem fogunk felismerni (már ha az eredetit ismerjük). Hajmeresztő változáson ment át Mark Otten Tranquility-je, lényegében csak a főtéma maradt meg. Az albumon szereplő Lightscape Lounge Mix olyannyire eltér az oridzsináltól, hogy az már szinte elképesztő, ráadásul jó értelemben. Igazi hawaii hangulat uralkodik a dalon, visszafogott dobokkal, melyeket a shaker ráz fel jól, na meg a háttérben húzódó kisebb tribal-motívumok. Fejmozgatós akusztilus gitár húzza magát, izom laza, komolyan csak egy jó koktél meg pár fűszoknyás leány hiányzik az ember életéből hallgatás közben. A nyújtott szinti főtéma nagyjából maradt a régi és tökéletesen passzol a drasztikusan megváltoztatott környezetbe.
Lágy hat-ek és egy kis zongora adja az alapot egy régi, 2003-os dal gyönyörű újragondolásához. Masters és Nickson Out There-je eredetiben annyira nem jön be, de ez a chill interpretáció kihozza belőle a legjobbakat. Gitár ebben is van, hát az végtére is elmaradhatatlan, viszont lábdobok nincsenek, így aztán nagyon lazulós lett. Justine Suissa hangja nagyot dob az egészen, nagyszerűen énekel ismét, szeressük.
Hetediknek érkezik egy hohóóó, de nagyon is jól ismert szerzemény, nem mástól, mint a fáradhatatlan Roger Shah-tól. Talán ez az egyetlen szám az albumról, amit meg lehet külön track-ként is szerezni. Igen, ez a Beautiful a Songbook albumról, annak is természetesen az akusztikus változata. Jan Johnston jellegzetes hangja kísér végig a kompozíción, kissé filterelt beat-ek, pattogó basszus-, és szépen aláfestő akusztikus gitár mellett. Optimista dalszöveg és csupa energia jellemzi a dalt, nagyon szeretem és garantálom, hogy szeretni fogja mindenki, aki meghallgatja.
Jön a hajrá egy olyan nótával, amire szavakat nem találok. Egyszerűen lehengerlő, az eredetivel ellentétben egy igazi mestermű: ez Bissen Quicksand-je, ami a chillout koncepció ellenére is mozgásra fog késztetni! Nagyon határozott breakbeat alap, kissé torzított reverse hat-ként ható kis effektekkel tarkítva, amik karakteressé teszik az egészet. Egész fura duda-szerű szinti lép be egy marhára energikus és fülbemászó dallammal, amihez lágy pad-ek és szépséges supersaw főtémával. Az egészet nyakon öntjük némi hegedűvel és egy olyan összeállítást kapunk, amit egyhamar nem felejtünk el. Egyszerűen tökéletes, már-már a dugnám kategória :).
Utolsó előtti páciensünk szintén egy Roger Shah-dalocska, az ominózus Sunlounger álnév alatt elkövetett örökzöld klasszikus White Sand, amit vétek nem ismerni. Kiváló flamenco gitár játék, tengermorajlás és nyugis basszusgitár garantálja, hogy fülgazmikus élményben legyen részünk.
A kedvenc kanadai producerem zárja az albumot egy meglehetősen relaxálós darabbal. Arnej berobbanó slágerének, a People Come, People Go-nak eme verziója sztem nem sikerült annyira jól, de levezetésnek tökéletes. Tribal-dobok, némi zongora és andalító szintidallamok jellemzik.

Személy szerint örülök, hogy a véletlen összehozott ezzel a mixalbummal, nyár óta nagyon sokszor hallgattam már végig: vonaton ülve, szobát takarítva, tanulva és leányt masszírozva, jó ez mindig és mindenhol. Igazán kellemes összeállítás, melyben trance berkekben jól ismert dalok kiváló feldolgozásaival találkozhatunk. Ajánlom mindenkinek.

Tracklista:


01. Dash Berlin – Till The Sky Falls Down (Monokini Beach Mix)
02. Tenishia feat. Kirsty Hawkshaw – Reasons To Forgive (Piano Mix)
03. Eric de Köning – Dream Flight (Chillout Mix)
04. Mike Foyle – Shipwrecked (Chillout Mix)
05. Mark Otten – Tranquility (Lightscape Lounge Mix)
06. Masters & Nickson feat. Suissa – Out There (Christian Rusch’s Chillout Edit)
07. DJ Shah feat. Jan Johnston - Beautiful (Acoustic Mix)
08. Bissen – Quicksand (Chillout Mix)
09. Sunlounger – White Sand (Chillout Mix)
10. Arnej – People Come, People Go (Chillout Mix)

Hallgass bele és vásárold meg az AudioJelly-n.
Letöltés HotFile-ról.