Az arc, amit a trance műfaj szerelmeseinek nem kell bemutatni. 15 éve töretlenül munkálkodik és néz ránk mosolyogva és szinte a legöregebb biztos pont a szcénában. De ismeri őt mindenki, garantálom, hogy még Te is. Ő a német André Tanneberger, de mondhatnám azt is, Sequential One. Tudjátok mit? Maradjunk az ATB-nél...Echte NDK-srácként látta meg a napvilágot 1973-ban a türingiai Freibergben. Nem sokkal később a család átköltözött nyugatnémetbe, ami annyiban változtatta meg az ifjú André életét, hogy így lehetősége nyílt látogatni a bochumi Tarm Centert, ahol meg aztán pezsgett az élet a '80-as évek végén. A későbbi mentor, Thomas Kukula tépte a lemezeket esténként, ami rögtön felkeltette ATB érdeklődését a mixelés és úgy egyáltalán a zeneírás iránt. A sors kifürkészhetetlen útjai évekkel később visszavezették őt a Tarm Centerbe, ugyanis rezidens is volt ott... ha nem még mindig az.
92-ben kezdett írni dalokat odahaza, egy szál Amiga géppel meg egy szintetizátorral. Néha azért bánom, hogy nem abban az időben voltam tizenéves, embert próbáló feladat lehetett egy épkézláb melódiát kisajtolni ilyen felszerelésből. Akkor még techno-orientált volt a lelkem és nagy szerencséjére egy barátja révén meg tudott ismerkedni Thomas Kukulával. Na onnantúl kezdve szárnyalt felfelé. Thomas beinvitálta a stúdiójába, hogy végezze el a végső simításokat a dalain, ahol aztán kiszúrt egy Sequential Pro One névre hallgató szintit. Erről kölcsönözte korai munkáinál használt álnevét.
'93 februárjában jelent meg első kislemeze, a Dance, de öt teljes év kellett ahhoz, hogy egy egész világ megismerje. Hogy mit csinált ez alatt az idő alatt? Stúdiót 'épített', szerezte befele a kütyüket és építette a kapcsolatait. Aztán bumm, 1998-ban durrant a 9 PM (Till I Come) kislemez immár a polgári nevéből összevágott ATB művésznév alatt. A maxi a német Kontor Records gondozásában jelent meg, André pedig azóta is náluk van. A vokált a portugál Yolanda Rivera-nak köszönhetjük, a jól ismert gitár pedig valójában egy szintetizátor preset, amire véletlen bukkant rá a német producer.
Innestől nem is volt megállás, jöttek szépen sorjában azok a dalok, amiken én anno felnőttem: Adamski klasszikusa a Killer, kicsit újragondolva, az eredetileg Olive-dal, a You're Not Alone feldolgozva, Roberta Harrison hangjával. Hát ki ne ismerné ezeket? Na ugye. De voltak persze teljesen saját szerzeményei is, amit a magyar rádiók is szénné pörgettek, emlékszem: az imádott Long Way Home, vagy a Let U Go, mindkettő ismét csak Roberta-val. Nagy párost alkottak, az ziher.
A hangzásvilága sokat változott az évek során. A kezdeti viszonylag egyszerűbb klubslágerek után sokrétűbb lett: ATB már sokszor belenyúl az alternatívabb rock-elemekbe, a tört ütemekbe. Mint például a 2006-os Trilogy albumból való nagy kedvencemen, a Renegade-en is hallatszik.
Az új albumra a mester azt ígérte, hogy valami merőben új dologgal, formabontó hangzással fog előállni. Hogy ez sikerült-e neki? Nézzük meg!
Május elsején jött ki ismét csak a Kontor égisze alatt a Future Memories. Nagy ígéreteket és nagy durranásokat fűzött a lemezekhez ATB. Az biztos, hogy rendesen felcsigázta az érdeklődést, én nagyon kiváncsi voltam rá, hogy ugyan mi az istent tud újítani egy olyan világban, ahol lassan már minden létezik. Mint azt már lassan megszokhattuk ismét 2 CD-vel gazdagodunk ha beszerezzük az albumot, ahogy volt ez a Trilogy-nál vagy épp a Two Worlds-nél is. Az első korongon 14 dal foglal helyet; 14 bulizós, pörgős vagy épp elgondolkodtató muzsika, míg a második CD egy mixalbum, telis-tele lazító chillout darabokkal. Összesen valamivel több, mint 2 óra zeneanyag, de azt meg kell hagyni, hogy technikailag nagyon profi összeállítás. A trackek gyönyörűen szólnak, tiszták és teltek, bár olyan felszereléssel, mint ami André-nak van ezt el is várja az ember.
Az első maxi rögtön az album megjelenése után jött ki, rajta az első korong két nyitódalával: a What About Us-szal és az L.A. Nights-zal.
Amint rányomunk a Play-re már mormog is az L.A. Nights, ami nagyszerű supersaw pad-del kezd bele a lecsóba, hozzá egy igazi kis ATB-s dobjáték meg basszus csatlakozik. Amint az a szerző szájából elhangzott a marketingkampány elején, a dalon érezni lehet, hogy nagyon zongoraorientált. Ez úgy általában jellemző az egész albumra, szinte mindegyikben jelen van a zongora. Egyébként igazi bulizós-pattogós lett a track, ám nagyon mély nyomott nem hagyott bennem, jobban rávezethetne az albumra. De nem teszi.
Megteszi ezt viszont a következő nóta, a slágergyanús What About Us, amit a Jades trió könyvelhet el. A produceri munkát André és jóbarátja Rüdiger Dittmann végzi, míg a vokált a fantasztikus hangú Jan Löchel szolgáltatja, nem is akárhogyan! A What About Us egy finom zongora-arpeggioval induló darab, mely fokozatosan gyorsít az ütemen és egyre erőteljesebben szuggerálja az embert a tombolás felé. Jan hangja nagyszerűen passzol a dalhoz, amiről az első kórusnál derül ki, hogy egy egész gyors drum and bass-szerű trancehybrid, energikus és mozgásra ingerlő, vérpezsdítő és kiráály! A főtéma dallama még nem is tűnik annyira gyorsnak (a zongora meg kifejezetten lassú az egészhez képest), de a dobjáték nagyon pörgős és törtütemű és na... tetszik nagyon.
Utána harmadikként jön ismét egy clubosabb nóta, kicsit visszatérve a 'gyökerekhez', ismét egy kollaboráció Roberta Carter Harrison-nal, a Swept Away. Erőteljes clap és maga a vokál teszi karakteressé a dalt, kicsit hasonlít az ének dallama a szintén Roberta-dal Photograph-ra (Alex M.O.R.P.H.-fal). A kórusnál adja az életérzést egy eleinte markánsabban szóló supersaw pad, meg egy kellemes plucked arpeggio, de úgy igazán ez a dal sem fogott meg.
A negyedik dalhoz elhozott nekünk ATB egy vokalistát, akit én személy szerint a Ferry Corsten-féle Made Of Love óta imádok és még ráadásul marha dögös is: az amcsi Betsie Larkin egyik saját dala, az A New Day nagyon megtetszett a német mesternek, így megkérdezte a lánykát, hogy nem-e pörgethetné-e fel az eredetileg alternatívabb muzsikát: A Tibinek meg ugyan ki tudna ellenállni? Erősen hasonlít az előző darabra, abban is, hogy ez sem nagyon találta meg az utat a szívembe. A vokál sem valami nyerő szerintem. Kellemes, hallgatható de semmi több.
De végre törik a jég, és jön a trance-szcéna kedvenc vokalistája, Tiff Lacey, aki szerintem már csak az Atyaúristennek nem énekelt, de ha egyszer elkezdene zenéket írni a Teremtésen kívül, akkor talán ezt a nőt kérné fel először énekelni. A My Everything fantasztikusra sikeredett, hasonlóan a 2004-es közös dalukhoz, a nagy sláger Ecstasy-hoz. Tiff lágy hangja végigkísér a nótán, igazi öröm a fülnek, a háttérben rohanó, már majdhogynem IDM-közeli tört ütemű dobok és egy basszusvonal, ami tökéletesen kiegészíti a dalt. Nagy yess!
A középvonalhoz közelítve jön egy régi-új dal. A már említett első ATB-maxi kicsit újradolgozva: a Summervibes with 9PM megmutatja, hogy így tíz év távlatából is még mindig adja Yolanda Rivera falatnyi vokálja a dalban, illetve az ominózus gitár. A Summervibes prefix pedig pontosan tükrözi azt, amit kapunk: nagyszerű szintijáték kíséri végig az igazi forró nyári dobütemeket, nagyon jó perkusszió, tribalfeeling, minden van. Kicsit Shah-os, de ez cseppet sem baj, olyan, mintha egy tengerparton nosztalgiáznánk egy koktélt szürcsölgetve és azon morfondíroznánk: bazmeg, én ezen nőttem fel.
És amikor kellőképpen pörgünk akkor jön egy pofon: lelassít és megnyugtat a Deadmau5 és Kaskade-féle I Remember-ből jól ismert szőke ciklon, Haley Gibby gyönyörű hangja a Gravity-ben. Magával ragadóan kezdődik a dal, és aki fülesen hallgatja az érezheti, hogy a dobok sztereobeállítása kfejezetten jó. Lassabb hangvételű, breakbeat-szerű kompozíció, ami a fantasztikus vokál nélkül nem sokat érne, Haley pedig a lehető legjobb választás volt úgy érzem. A kórus részek egyszerűen lehengerlőek, a háttérben meghúzódó kis zongorajáték meg aztán marhára bejön. Egy nagyon jól eltalált darab szerintem.
Nyolcadikként jelentkezik Pityu barátom kedvence (bár ő azért kőkemény techno-fan), a Luminescene, melyben közreműködött Rüdi Dittmann, vagy más néven Josh Gallahan is. Naggyon jó perkusszióval kezd bele a dal, melyet egy adagolós basszus kísér, echte buliba való, pörgetős, tombolós, hajhullós termék ez, és bár az elejéből ítélve keményebbre számíthat a hallgató, a szám lassacskán lenyugszik és átveszi a szerepet egy kellemes pad, amit kiegészít a főtémát szolgáltató kissé csengőszerű pluck. Aztán ismét csak belecsapunk a susnyásba és megy a 'parri' ezerrel. Nem rossz, nem rossz!
A következő track sem az, viszont kérdéses számomra, hogy mit keres az albumon? A Behind-ról van szó, viszont utánanézve azt kell mondjam: ATB-nek semmi köze a dalhoz. Vagy legalább is semmi hivatalos, azon kívül, hogy szerepel a korongon. A dalt az olasz Flanders formáció írta még 2008-ban. Alessandro Bunetto, Francesco Abbate, Marco Giudice és a vokalista Giuliana Fraglica négyesfogata az Ego-nál jelentette meg tavaly a Behind-ot, amit a kislemez kedvéért remixelt egyik honfitársuk, Vincenzo Callea. Na és ez az a változata a dalnak, ami felkerült az albumra. ATB mindössze annyit csinált, hogy egy kicsit átírta a dallam ritmikáját és saját képére faragta a dobokat. Jó lett a dal egyébként, lehet rá dudorogni, de kérdem én: miért kell így utánaszimatolnom a dolgoknak és miért nem lehet szegény Callea-t megemlíteni, hogy 'Igen gyerekek, az ő nagyszerű remixe volt az alap."
Na de ne sokat rágódjunk ezen, mert máris ráncigál minket magával a címadó dal, a Future Memories. Figyelemfelkeltő törtütemű dobszekcióval indul a mandula, finom brass szolgáltatja a mélyet és egyszerű, ám szép zongora viszi a dallamot miközben egy ringató pad hát hogyismondjam... ringat. Nagyon szép zene lett ez, egyik kedvencem.
Ismét köszönthetjük Tiff-et a szerintem legjobban sikerült dalban az albumról: a Still Here egy lassú és nyugis darab, az énekesnő transzba ejtő hangjával, inspiráló hegedűkkel, combos supersaw-al és aláfestésként egy jól eltalált zongora arpeggioval. Nyááá, olvadós!
De akkor nyomjuk is ismét a táncot, mert jön egy olyan lányka, akit én Shah Now or Never-jében egyszerűen megimádtam, Cosmic Gate-ék Under Your Spell-jében pedig belezúgtam (a hangjába minimum): a My Saving Grace-ben nem más, mint az aranyos Aruna énekel. Fülbemászó főtéma (amit megtanultam eljátszani, nem nagy ördöngősség; MIDI billentyűzet rulez!), markáns electro basszus na meg persze ATB-szagú dobok amik bármelyik táncparkettet lerombolnák, és akkor a vokál meg fúú. Jól összerakott muzsika, garantáltam dúdolod egy pár napig. Erre mondjuk mi azt, hogy: chooOoooon!
Az első korong hajráját kezdi a Terra 260273 nevezetű komponálmány, amiben André volt oly szellemes és bemondogatta a címben látható számokat egyesével. Óraketyegéssel kezdődik a dal (emlékeztet Myonék Never Say Never remixére), aztán pörög is mint amit felhúztak. Érdekes dallamot játszik egy markánsabb szinti, de annyira nem jött át. Egy olyan darab, amit otthon annyira nem hallgatok, de buliban a falat kapargatnám a tombolástól.
Záróakkordnak pedig itt van nekünk egy újabb Jades-dal, a Communicate. Kicsit emlékeztet a régi ATB-trackek hangulatára, lábmozgatós 4x4-es lábdob, némi pluck szinti és ismét Jan Löchel hangja fogad minket ebben az egész jó kis trackben. Eleinte nem tetszett, de pár hallgatás után azt mondom: fasza!
Aztán itt van nekünk egy mix CD formájában a második korong, amibe nagyon részletesen nem mennék bele. Annyit viszont tudni kell róla, hogy nagyon fincsi. Teljesen chillout és az igényes fajtából: bárhol és bármikor ellazít és kellemes perceket jelent. Nyugtató, kikapcsol egy kicsit és kirekeszti a rohanó világ zaját és gondjait. Nagy kedvencem róla az Everything But The Girl '94-es slágerének (tuti ismered), a Missing-nek a feldolgozása ezúttal Tiff Lacey vokáljával. Sok track társszerzője a már említett Rüdi Dittmann.
Összefoglalva a Future Memories méltó utóda André előző albumainak és nem okoz csalódást a rajongóknak. Igényesen, körültekintően összerakott zenék (főleg igaz ez a második lemezre), jól választott vokalisták, akik fülbemászó dalszövegeket énekelnek, sok-sok zongora. Mindenki megtalálja azt, amire vágyik. Bár nem akkora durranás és újítás, mint ahogy azt a producer jósolta, de azért mindenképp must-have!
Tracklista:
CD 1
- L.A. Nights
- What About Us
- Swept Away
- A New Day
- My Everything
- Summervibes With 9PM
- Gravity
- Luminescence
- Behind
- Future Memories
- Still Here
- My Saving Grace
- Terra 260273
- Communicate
- Talismanic
- Missing
- Horizon
- Voices
- Behind (ATB's Ambient Version)
- Authentic Reaction
- Careless
- Twilight
- Listen To Me
- Living Life Over
- Silent Meaning
- Malibu Road
Part I:
Part II:
Töltöd először
Töltöd másodszor
