A 28 éves szlovén Andrej Komatovic-ot sokaknak nem kell bemutatnom. A 2007 táján üstökösként a szcénába csapódó fiatalember új színt hozott az uplifting trance mezejére. Mivel mindig is rajongott a nagyzekerai előadásban elhangzó epikus filmzenék iránt, így elektronikus zenei stílusára is kihatott ez a szeretet: ő az, akinek pörgős dallamait olyan gyönyörű orkesztrális betétek tarkítják, amelyek rögtön rabul ejtik a hallgatót. A Nyctalopia, a Time To Rest vagy épp a Neverland című dalai fényében igen nagy jövőt jósolt szinte mindenki a kelet-európai producernek.
Tegnap azonban évzáró MySpace blogbejegyzésében közzétette: nem fog több trance muzsikát írni. Elhagyta az ihlet és a szenvedély a műfaj iránt: kifújt, gatya, nuku, nyista, nokesz, kaputt. A zenélést persze nem hagyja abba, csupán átevickél a kortárs komolyzene veszélyes talajára.
Saját meglepetésemre olvastam, hogy a trance Kék Embere sosem tanult zeneelméletet, egy percig sem: tudván milyen zseniális dallamokkal képes operálni, ezt nehéz volt elhinni. Nem gondoltam volna. Ennek tudatában azt kell mondjam, elképesztően tehetséges!
Így hát ő is, mint jómagam autodidakta módon elkezdi tanulni a “zenét” és majd meglátja, hogyan alakul az élete.
Én nagyon sajnálom, hogy több trance dalt már nem hallhatunk Andy-től (talán egy vagy két kislemeze még megjelenik). Imádom a szerzeményeit, egytől-egyig.
Hiányozni fogsz nekünk, Andy Blueman.
Az a bizonyos bejegyzés, angolul.
Szóljon akkor tőle a kedvencem:
