Lars-Christian Nyheim és Tore Vatle Jensen párosa az év elején elkávézgatott egy párszor az ukrán Evgeny Smirnov-val, vagyis Omnia-val (nem összetévesztendő a fél-Aurosonic Evgeniy Smirnov-val, aki orosz), aki mindössze 20 évesen már olyan emberkéknek remixelhetett, mint Orjan Nilsen vagy Armin van Buuren. Ez a feltörekvő progresszív triumvirátus ebben az évben két nagyágyúval dörrentette meg a szcénát, melyek közül először a most bemutatásra kerülő Metanoia rengette meg a falakat.
A dal címe görög szó egyébként (Blizzardék szeretik az ilyen címeket, lásd Kalopsia), és ha vallási kontextusban használjuk, akkor bizony megtérést jelent.
Az Original Mix kellemes effektussal indít, és inkább a norvég duó stílusjegyeit hordozza (valószínűleg azért, mert ők azok, akiknek egyértelmű stílusjegyeik vannak, Omnia még lavírozik a dolgok között). Rövidke introdukció után megdolgoztatja a nóta a mélynyomóinkat, ugyanis megkapjuk azt a típikus, szaggatott, dögmély szinuszbasszust, amiből világossá válik, hogy egy Blizzard-dalról van szó. A ritmikája frankón eltalált, kellően variált, mégsem idióta. A fura, atmoszférikus pad, valamint a sejtelmes vokálfoszlányok (melyek néhol mintha magát a ‘metanoia’ szót kántálnák) kellően megadják a hangulatot, a bekúszó (ismét csak tipikusan Blizzard-féle) square arpeggio dallam pedig előrevetíti azt, amire majd számíthatunk a kiállásban. Fokozatosan lassulunk a breakdown felé haladva, amit nagyszerű hegedűdallamok kísérnek végig, némi női kórusnak hangzó betétekkel, na meg vokállal. Nincs túl nagy felpörgetés, a fődallam filterével variálnak a srácok, de a végkifejlet annál energikusabb.
Igazi proglifting szerzemény, amit szívesen fogsz hallgatni. Ringató effektusok végig, rendben kikevert szintetizátor hangok és egy elmegy-főtéma marha jó basszusvonallal.
Dennis Sheperd-öt köszönthetjük elsőként a remixelők sorában, aki ezelőtt főleg Cold Blue-val volt összenőve, de manapság egymaga is adagolja nekünk a trance és a house határán tengődő dalokat.
Ő kicsit lazábbra vette a figurát és mondhatni ‘kétszínűre’ gyúrta az eredetit. A pattogós, morcos progresszív alapok, a mély perkusszió, a szórványos basszus, valamint a kellemes arpeggio és a vadiúj, megnyerő zongorabetét kontrasztjáról szól a kompozíció. Kis megszakítások tarkítják a dalt, majd középtájon csatlakozik az ismert főszekció, kissé áttekert szintihangzással és az eredeti vokáldarabkáival. Az elszállást kemény visszahúzás követi, száraz dobokkal és basszussal, de aztán fokozatosan visszaépül a nóta és bejönnek a hangulatos szintidallamok is.
A kislemezen találhatjuk még a litván, ám Angliában élő Eldar Abdulajev (a Warhammer-széria kedvelői biztos mindig poénkodnak vele), vagyis EDU remixét.
House-os alapok között egy aranyos kis hangzás játszik egy gyors dallamot, mely végigrohan majd az egész dalon, persze dallamában igazodva a többiekhez. Ez a hang és a nem túl pofátlan szinuszbasszus határozza meg lényegében a remixet, a dobok kissé megbújnak a háttérben. Sunyin játsza a főtémát egy visszafogott pluck, a kiállást pedig észre sem vesszük, úgy csusszanunk bele. A végkifejlet történetesen semmi újdonságot nem hordoz, úgyhogy arra nem is érdemes szaporítani a szót.
Elhallgatható darab, de annyira nem vett le a lábamról.
A március 29-én napvilágott látott Metanoia tehát újabb mérföldkő a The Blizzard páros karrierjében, nem mellesleg egy nagyszerű kollaboráció Omnia-val. Ezen kívül ők hárman követték el Susana debütalbumára a címadó dalt, vagyis a Closer-t, ami szintén nagyon jól sikerült és kellőképpen megostromolta a toplistákat (bár Omnia-t abból is nehéz kihallani).
The Blizzard & Omnia – Metanoia
Soundpiercing, 2010. március 29.
01. Original Mix 7:13
02. Dennis Sheperd Remix 7:46
03. EDU Remix 8:21
