Színfalak mögött – Jesper Kyd

Sokan Vangelis-hez hasonlítják, a kockábbak a demo-k világából ismerhetik, akik pedig sokat játszanak nagyobb lélegzetvételű játékokkal a számítógépen, azoknak talán a Hitman és az Assassins Creed sorozatok kapcsán ugorhat be a neve: a képen látható fiatalember a dark ambient dallamok mestere, Jesper Jakobson Kyd.

1972. február másodikán látta meg a napvilágot a dániai Horsholmban. Mint minden valamire való komponista ő is már nagyon kicsi korától püfölte a zongora billentyűit, de tanult ő gitározni is a kottaolvasás, a kórusban éneklés, és a klasszikus zongorára való alkotási technikák elsajátítása mellett.
A nagyobb lendületet egy Commodore 64 jelentette számára, amit 14 évesen vehetett magához, innestől aztán belevetette magát tulajdonképpen az akkori demoscene-be.

Itt tegyünk egy kis kitérőt, hogy miről is van szó: a demo fogalma valamikor a nyolcvanas években kezdett kialakulni, amikor az egyes cracker csapatok kis ‘önreklámozó’ programokat, bemutatókat írtak bele egy-egy feltört játék lemezének boot-sectorába (ami jó esetben 4096 byte volt). Ez egyfajta digitális aláírás és ‘menőzés’ volt akkoriban, ami az évek folyamán egy modern művészeti formává nőtte ki magát.
Mára kialakult egy underground közösség eszeveszettül profi programozókból, zenészekből, grafikusokból és 3D művészekből, akik évente több demoscene eseményen is megmérettetik magukat ilyen rövidke kis prezentációkkal. A lényege egy-egy ilyen demo-nak (vagy intro-nak), hogy be kell tartani a méretlimitet (ma általában 64 kilobyte), és a program minden számítást, minden megjelenítést valós időben végez, semmi sincs előre ‘legyártva’. Ezek a kódok iszonyúan komplexek és elképesztő, hogy mikre képesek a demo-csapatok, állítom a modern programozás királyai ők. Nem mellesleg a ma használt 3D-technológiák közül nem egyet a demoscene-nek köszönhetünk: ők fejlesztették ki ezeket, aztán a nagy cégek átvették. Akik még nem láttak volna ilyet, megmutatom miről is van szó:

Ez, amit itt láttok a magyar Conspiracy csapat Chaos Theory nevű demo-ja. A futtatható program maga letölhető itt. A 2006-os Assembly verseny második helyét el is nyerték ezzel a srácok. Az egész nem több 64 kilobyte-nál és nem egy előre megírt dolgot tapasztalhattok: mindent abban a pillanatban generál és számít ki a program, amint futtatjátok a gépeteken. Őrületesen jó 3D-s látvány, agyszaggató profi drum and bass muzsika alatta: a programozás, komponálás, tervezés és kivitelezés csúcsa ez.

No szóval Jesperünk ilyesmikhez írt akkoriban zenéket. Miután megkapta Amiga gépét mégjobban beleásta magát a dologba és egészen elismert figurája lett a nemzetközi demoközösségnek. Barátjával, Mikael Balle-lel csatlakoztak a Silents DK nevű csapathoz, majd később dolgoztak együtt a Crionics nevű programozóbandával, akikkel megalkották az egyik legismertebb Amigás demo-t Hardwired címmel.

Kydnek mindig is jó kapcsolatai voltak. Miután úgy döntött, hogy otthagyja a demok világát és profi videójáték zeneszerző lesz, a Crionics-os haverjai is felhagytak az underground mókával és megalkották a Zyrinx nevű játékfejlesztő kompániát, hogy a Sega Genesis-hez újítsanak egy játékot Subterrania néven. A program zenéje felkeltette az érdeklődést és egy kissé a reflektorfénybe toszigálta a producert. Miután a csapat alkotott még pár viszonylag sikeres játékot kénytelen volt feloszlani, mivel a kiadójuk bedobta a törölközőt.

Sokan közülük visszavándoroltak Dániába és belefogtak egy olyan bizniszbe, ami Nektek valószínűleg már ismerősebben cseng: az IO Interactive játékfejlesztő cégbe. Jesper New York-ot választotta és itt be is bútorozott egy stúdióba, készen állva arra, hogy szabadúszó komponistaként keresse kenyerét.
A nagy áttörést Bioware-ék MDK2-je hozta meg számára; ki ne ismerné azt a játékot! (Mellesleg az a csapat követte el később a hasonló Giants – Citizen Kabuto nevű gammát is, ami az első FPS volt, amivel játszottam és ma is imádom).
Aztán ott volt még persze IO-ék Hitman: Codename 47-e, amihez olyan aláfestő muzsikát kanyarintott a producer, hogy egyből ott is termett a toppon; nem mellesleg maga a játék is hatalmas siker lett.
Kyd-ben az a jó, hogy előszeretettel munkálkodik kis országunk muzsikusaival: a Hitman 2: Silent Assassin zenéjét például a Budapest Symphony Orchestra segítségével készítette el, és meg kell hagyni, ez is iszonyatos siker lett.
Szintén a pesti srácokkal és a Magyar Rádió kórusával közösen vették fel például a Freedom Fighter és a Hitman: Blood Money dalait is.
A 2005-ös BAFTA Awards-on elnyerte a Legjobb Zene díját a Hitman: Contracts innovatív muzsikájáért. Rom Di Prisco-val nem is olyan rég megkomponálták az Unreal Tournament 3 soundtrackjét, mostanában pedig stúdióalbuma, a Deftronic mellett az Assassins Creed új részének atmoszféráját mélyíti.

Jesper Kyd talán a legismertebb képviselője a dark ambient stílusnak, amit előszeretettel egészít ki nagyzenekari kísérettel és némi electronica-val. Dallamai kísértetiesek, sötétek, misztikusak, van bennük valami megfoghatatlanul rideg varázs, valami vészjósló elegancia; kissé drum’n’bass-szerű, modern és klasszikus-ötvözet sokszor keresztényi(nek tűnő) kórusbetétekkel, akusztikus hangszerekkel és nyakatekert markáns szintetizátorhangokkal. Stílusát körbelengi egyfajta komor egzotikum. Szívesen merít a mindennapi életből és a nagyváros zajából hangmintákat, amiket aztán agyonmanipulál, kifordított atmoszférát teremtve ezzel. Ha borzongató játékot fejlesztesz ő az embered. Sokszor teremt kontrasztot a saját elborult komponálási normái és a kissé vidámabb stílusú klasszikus műfajok jellemvonásai között, tovább fokozva a tébolyt és kifordítottságot.
Mi azt mondanánk rá, hogy “nem egyszerű a pali”. De hallgassátok meg magatoknak:

Hivatalos weboldala
Twittere
Facebook fan oldala

Jesper Kyd – Hitman Contracts Main Theme

Rom Di Prisco & Jesper Kyd – Unreal Tournament 3 Theme

Jesper Kyd – Ezio’s Family (Assassins Creed 2)