A Boszniából származó, majd hamar Kanadába kivándorló Arney Secerkadic-ot először talán úgy köszönthettük a modern zenei tánctér padlódeszkáin, mint 8 Wonders. Akkor, még 2004-ben, igencsak a szárnyait próbálgatta, ám hangzása még nem érte el a tökélyt; próbálkozott a lelkem, de sem a nagy siker, sem a megfelelő muzsikák nem jöttek. Kiaknázatlan tehetségét így hát még tovább hívogatta, hogy ugyan bújjon már elő. Sutba is dobta egy időre a csodás álnevet, és 2007-ben beröppentett két olyan nótát, hogy a falat kezdtük el kaparni: ez volt a Rendezvous és a People Come, People Go, ezúttal már Arnej név alatt. Innovatívan kellemes darabok voltak, és a producer nem pihent; ezután megjelent hihetetlen egymásutánban két kislemeze de ismét másik szerzői álnév mögött: Arney S. A korongok nótái, főleg a másodiké (The Night Before / Sunday Morning Walk) máig örökranglistások nálam, megkapóan hangulatosak, egy egészen új szintet tárnak fel.
Persze az Arnej-i énje is ontotta a slágereket: They Always Come Back, The Ones That Get Away, Bella, 7 Days és még sorolhatnám. A producer rálelt a saját hangjára, ami a szakmában igen fontos. Ördögien keveri a minimalista stílusjegyeket, a techtrance szintiket és a felemelő uplifting motívumokat, betartva egy olyan egyensúlyt, mely szerzeményeinek egészen egyedi hangzásvilágot teremt.
Tavaly aztán fel is röppent a hír, hogy készülőben van egy debüt album, de aztán jött egy váratlan csavar: a lemez késett és késett, sajnos nem Arnej hibájából: a kiadó úgy döntött, eltolja az egészet EGY EGÉSZ ÉVvel. Srácunk erre pedig azt mondta, hogy oké, de akkor minden hónapban megkínálja egy trackkel a közönséget, természetesen az albumból. Még ez előtt jött ki az első single, és a zeneszerző első vokál dala, a Strangers We’ve Become, melyhez Jaren húga, Josie adta a hangját. Azóta pedig kettesével jönnek a falatok, szeptemberben érkezett a There Are No Coincidences és a Tomorrow Never Comes Igen, Arnej mindig ilyen filozofikus címeket ad a daloknak (pölö Sex On The Beach :).
Nemrég, február 8-án pedig landolt a várva várt They Need Us, karöltve a kevésbé jó Ping Pong-gal.
A They Need Us Original Mix-e egy kis effekttel és laza ritmusokkal indul, nem siet sehová egy darabig. Offbeat klattyogások és határozott clap között folydogál a nem túl vérbő lábdob, melyet hamarosan elnyel egy húzós hanghatás, ami betessékeli nekünk a kegyetlenül szeletelgető morcos basszusvonalat. Ez a basszus aztán a dal végéig folyton manipulálódik össze-vissza, csak hogy érezzük a fankit. Hamarosan kiegészül az egész némi basszust utánzó, csak kissé elcsúszott szintidallammal, aminek hatására nagyon gyorsnak fogjuk érezni a számot.
A kiállás villámgyorsan ér minket, hirtelen egy nagyon nyugis felállásban találjuk magunkat, csak a mély lobog a háttérben halkan. És akkor gyönyörűszépen kezd betörni a fődallam: kifejezetten szaggatott hangok, első hallásra talán ide-oda dobálva egy megnyerően melankolikus szinti által prezentálva, de a fejünkből ezek után nehéz lesz kiverni a muzsikát. Érezzük, ahogy az egész hangzás bizsergeti a lelkünket.
A kórus lagymatagon kezd a kiállás után, fokozatosan épül újra a dal, de minden másodpercre elvarászló. A szerkezeti egységek közötti váltást kifinomult és fülgazmikus effektek végzik.
A Club Edit sokban igazából nem különbözik az eredetitől, pusztán csak a felépítésben. Két kiállást kapunk. A Radio Edit pedig egy 3 perces rövidített változat. Ahogy azt megszokhattuk
A Ping Pong Original Mix-e található még a lemezen. Ez valahogy kevésbé fogja meg az embert, kicsit töltelék íze van. Teltebb dobszekció jellemzi, mint a They Need Us-t, a basszus viszont hasonlóan lüktető, bár az azt játszó szinti merőben más hangzású. A hirtelen kiállásban elgondolkodtató, lágy supersaw pad-del találjuk magunkat szembe, ami magában igen szép, de sajnos nem sokáig élvezhetjük, egy jellemtelen, monoton, gyors arpeggio veszi át a helyét az érkező kórusban, ami onnastól végig is recézi az egész dalt fémes háttéreffektusok, táncoltatós hihatek és pumpáló basszus közepette.
Arnej tehát ismét jelentkezett. A manapság videójáték zenéket is komponáló művész sajnos kezd megkopni, ez érezhető, ettől függetlenül képes olyan nagyszerű dalokat is írni, mint a They Need Us. Félteni tehát nem kell “2008 legjobb producerét”.
Arnej – They Need Us / Ping Pong
Coldharbour Recordings, 2010. február 08.
01. They Need Us (Original Mix) 6:47
02. They Need Us (Club Edit) 6:42
03. They Need Us (Radio Edit) 3:23
04. Ping Pong (Original Mix) 6:51
Megvásárolni itt, letölteni pedig itt tudjátok :)
