- A hét favoritja 3. rész

Vannak olyan dalok, amelyek eredeti változatukban jók ugyan, de hallgatás közben érezzük, hogy ebből bizony többet is ki lehetne hozni. Valamit hiányolunk, igazából mi sem tudjuk sokszor, hogy mit, de ott belül érezzük. Aztán ha szerencsénk van, jön egy zenész, aki kihozza a jóságot a nótából, pont úgy, ahogy mi tudat alatt elgondoltuk. Na, ezen a héten pont ez ilyen jelenségről ejtek szót.

Az eredeti kislemez még tavaly szeptemberben jelent meg a 2008-ban alakult Flashover-gyermeknél, a Levare Recordings-nál: két fiatal tehetség közös munkájának nagyszerű gyümölcsét ízlelgethetjük a Leave It All Behind szólamaiban, ugyanis a zenei alapokért az iráni ifjú, Masoud Fouladi Moghaddam felelt, míg a szerzemény igen fincsi vokálját az új üdvöske, Jaren Cerf húga, Josie szolgáltatta. Masoud ezzel a darabbal minden bizonnyal berobban majd a mainstream-be, hacsak nem hagyja kihűlni. Eddig csak néhány remixet könyvelhetett el honfitársainak, valamint egy kevésbé ismert kiadónál megjelent maxit.
Sokak tetszését elnyerte a muzsika, ám ami igazán nagyon durrant, az a Jorn van Deynhoven remix volt, amit sajnos eddig csak rádióműsorokban hallhattunk ugyanis kiadásra nem került; egészen most január 18-ig, amikor is landolt a Beatporton a Leave It All Behind – The Remixes.

Szóval végre valahára megkaptuk a Jorn van Deynhoven remixet, amit ezen a héten hallhattok a lejátszóban. Jorn-unk egyébként pályafutását tekintve a jött-látott-győzött kategória, 2007-ben ugyanis megnyerte az ATB által meghirdetett Desperate Religion remixversenyt, ezzel a lengyel P.A.F.F.-hoz hasonlóan megnyíltak számára a kapuk a hírnév felé. Főként remixei miatt istenítik őt, de ugyanakkor meg is osztja a szcénát: sokak szerint pusztán meglévő dallamokat ültet kicsit más környezetbe; mi tagadás, ebben is van valami. A Leave It All Behind remixe viszont egy igazán jól eltalált darab lett, amit még anno egy A State Of Trance epizódban hallottam.
Igazi súrolós uplifting trance csusszan a lábunk alá, amint elkezdjük lejátszani a nótát. Magabiztosan indul, erőteljes lábdobbal és némi phaser-rel megkínált hatjátékkal, melyre felpattan izibe egy clap is. Highpass szűréssel rotyogtatja be magát a telt és folyamatos basszus, ami hozza magával az eredeti verzió egy kellemes dallamát is, de még csak egészen a háttérben halljuk. Fejlötyögtető dolgot sütött össze a producer. Aprócska leépülés után már jön is Josie kisasszony hangja és a jól sikerült vokál, ami nagyon sokat dob az egészen. Az első, fülből nehezen kivakarható refrént még viszonylag lazábban éljük meg, semmi kiállás, semmi pörgetés, szépen belekúszunk, de azután már nincs menekvés. A kellemesen pattogós főtéma már egy hangulatos kiállás közepette kopogtat hangfalainkon, háttérben kísérve egy hangzást telítő supersaw pad-del. A kórus kellően hajtépős, megfelelően bulizós illetve kielégítően táncparkett repesztő, minden uplift huszárnak kötelező darab idén.

A második darab elkövetőjeként szintén egy nagyon ígéretes fiatalembert köszönthetünk, az eredetileg örmény, ám ‘91-ben az USA-ba vándorolt Manvel Ter-Pogosyan, vagyis művésznevén Amurai személyében. 22 éves mindössze, de már kotyvasztott zenét együtt Static Blue-val, Emma Hewitt-tal, Saint-Jules-zal valamint Tiff Lacey-vel, hogy párat említsek. A kellemesen progresszívebb ütemek megszállottja ő, akire nagy hatást gyakoroltak a kortárs komolyzenei alkotók (főként azok, akik a filmzenék területén munkálkodnak, pl John Williams).
Így hát az ő interpretációját is inkább azoknak ajánlom, akik szeretik a progit, de nem pl. a Dakota-féle szárazabb verziót, hanem azokat a darabokat, amelyek fankibban adják az életérzést.
Már egész telt dobjátékkal hasítunk bele a dalba és a kemény, de tetszetős basszus, a markáns repetitív szintidallam, valamint a refrén első szótagjainak manipulációja minden előjel nélkül akad fülünkbe. Táncra késztető, gyors és telt.
A vokál első versszaka is hirtelen jön, de a szintik visszafogják magukat jöttére egy kicsit. Szeretik, ha szól a vokál egy kicsit. Az éneket nagyszerűen variálgatja a producer, különböző szólamvariánsokat hallhatunk a háttérben, illetve néhol stutterel is. A kiállás is hirtelen jön, mert addigra elandalít minket az előbb említett effektus. Ringató szintiharc veszi kezdetét különböző hangok között, melyre Josie fantasztikus hangja még rátesz eggyel; a refrén szakítja meg az idillt, és csap a kórusrésznek nevezett lecsóba, amitől igazából nem sok újat kapunk, de nem is lehet rá panasz. Igényesen összerakott darab és nehezen tudtam választani, melyik legyen a favorit a héten.

Az új évtized legelejének egyik legjobb megjelenése ez a kislemez, mindenkinek ajánlom, komolyan.

 

Dalszöveg:

Verse:

Stop, leave your troubles at the door
Don’t walk into my space and try to bring me down
You know I am doing this because
Your lifeline is exposed and I won’t be the one to fault because
You don’t believe
In mystery
You ‘ve gotta have it all in front of you
You don’t believe
In mystery
You’ve gotta have it all in front of you

Chorus:
Just leave
It all behind, why can’t you
Leave
It all behind, why can’t you 

Masoud feat. Josie – Leave It All Behind – The Remixes 
Levare Recordings, 2010. január 18. 
- Producer: Masoud Fouladi Moghaddam
- Dalszöveg: Jaren Cerf
- Vokál: Josie Voight
- Vokálrögzítés: Matt Cerf
01. Jorn van Deynhoven Remix 8:05
02. Amurai Remix 6:55

Megvásárolni és belehallgatni itt, letölteni pedig itt tudjátok :)