Robbie nem ma kezdte az ipart, 2006 óta nagyon szép utat járt be, ami felvezette őt a szcéna legnagyobb ifjú titánjai közé. Hazájában a hozzáértők nagyon tisztelik és elismerik munkásságát, na meg állandó optimizmusát. Ő az a figura, aki mindenből ki tudja hozni a jót és mindenhez rengeteg energiával áll hozzá. Az elmúlt évek alatt a most 26 éves fiatalember megjárta a legtöbb nagy rendezvényt, játszott olyanok mellett, mint Markus Schulz, Marcus Schössow, Kyau & Albert vagy épp a nagy öreg Talla 2XLC. Schössow fel is fedezte magának és pár alkalommal meg is jelent szerzeménye a Tone Diary kiadónál.
A nagykutyák kezdték egyre többet pörgetni a dalait, így a hallgatók szívébe is hamar belopta magát, főként azokéba, akik kedvelik a keményebb trance muzsikákat. A Casino, a Vegas, a Doom, vagy épp a fantasztikus You sikere megerősítette pozícióját, amire idén rögtön rá is tett egy lapáttal a most bemutatásra kerülő Attack képében. Robertünk előszeretettel nyúl markánsabb hangszerek, lüktető, kemény basszusvonalak és érdekes dallamok után. Hangzása egyértelműen a trance következő generációja. Imád variálni, mindent ami a keze ügyébe kerül, ezzel elősegítve azt, hogy nótái kellőképpen darabokra szedjék a táncparketteket. Nem a fülnek, a lábnak zenél; a féktelen tombolásnak. Ennek ékes bizonyítéka az Attack névre hallgató kislemez, mely január 5-én landolt a digitális lemezboltokban a Spinnin’ Recordings alá tartozó Reset által.
Az Original Mix egy szokásos kick+clap kombóval indít, melybe némi perkusszió rondít bele egy sziszegős hihat kíséretében, amelyet aztán kiöl egy nyújtott fehér zaj effekt. Kezet rázhatunk a basszussal, amely mélyen, dübörgően szedi ki az ajtót a tokból és már egyből hozza magával a fődallam egy variációját is. Ez utóbbi egy marcona square szinti által van tálalva elénk és mintha egy kicsit ruszki beütése lenne a ritmikának, mindenesetre elég karakteres, semmiképp sem holmi sablon-arpeggio-t kapunk. Ez a dallam (mindenféle változatban és szantaszerte manipulálva) végigkísér bennünket a tracken; csúcspontját egy leheletnyi, ám annál kellemesebb kiállás közepette éri el, az alámormoló basszussal együtt meg kell hagyni, nagyon baba. A felpörgetést egy jó kis melody roll-lal kivitelezte a producer, amire először azt hittem, a hangfalam rezonált be :). Rengeteg visszhang és térhangzás csücsül a dalban, biztosítván a megfelelő bulikörnyezetet. Dobok tekintetében nem vitte túlzásba a dolgot Burian, a szintik dominálnak mindvégig, melyek alá csak a táncolhatóság kedvéért szivárog be némi hat és egy nyugodt kis clap. Igazi party-ba való darab.
A DJ Preach Remix viszont eléggé elvetemült ahhoz, hogy megkapja az ‘eléggé elvetemült’ jelzőt. Kapjátok össze magatokat, echte “progi az anyádnak” a maga szeletelős basszuvonalával, reverse clap-jével, karakteres offbeat hihat-jével, meg a lábdob alatt zakatoló mindenféle perkussziójával. Egész sokáig élvezhetjük a csak dobok nyújtotta sokszínűséget, amit megfejel 2 és fél percnél egy tetszetős és kontrasztosan lágy szinti pad meg egy szösszenet a főtémából. Szépen siklunk bele a kiállásba egy igen érdekesen kikevert paddel meg a dallam egy visszafogott püttyögésével, ami az idő előrehaladtával megtalálja igazi önmagát, ám akkor jön a pofon és újra a dobok és a rattatatatata basszussal találjuk szembe magunkat. Nem szeretem az ilyet, levágja a kórust a Preach. Vagyis nincs is igazi kórus szekció, jó progresszívhez híven. Nincs igazi tombolás, nincs igazi kiteljesedés, az a baj vele, mint a legtöbb mai sláger house nótával is: olyan, mint egy jó film, de befejezés nélkül. Érezzük, hogy valami hiányzik, valamit nem kaptunk meg. És ezt az érzést nem komálom.
Így hát inkább preferálom az eredeti verziót, amit ezen a héten itt az oldalon is meghallgathattok. Lassan indul be ez az év is, de megszokhattuk, hogy a januárok nem bővelkednek jó megjelenésekben. Ez viszont megér egy hallgatást, de akár többet is.
Robbie Buri - Attack
Reset Records, 2010. január 5.
01. Original Mix 7:03
02. DJ Preach Remix 7:24
Megvásárolni és belehallgatni itt, letölteni pedig itt tudjátok :)
