Üdvözlök minden kedves és kedvetlen Olvasót itt, a Music Is For Rich People blogon, immár 2010-ben! Új év jön és új módik, így hát én is elhatároztam egy-két dolgot magamban.
Ami az oldalt illeti, az hirtelen annyi, hogy indul egy ilyen kis takaros A hét favoritja rovat, ami tulajdonképpen egy hetente jelentkező kislemez bemutató, melynek szenvedő alanya a bal oldalt már oly’ megszokott lejátszóban hallható épp aktuális kedvencem. Az alapos kivesézésen túl fejben fogom tartani az év összes ilyen trackjét, amiket majd aztán valamikor az év legvégén Hozzátok fogok vágni egy mega-yearmix formájában, jól, csak győzzétek hangfallal. Jöjjön hát e heti alanyunk és a rovat első része:
Az Andain formáció egyébként egy egész rejtélyes valami a könnyűzene fénylő egén. Három San Francisco-i emberke alkotja, akik között megtaláljuk a gitáros David Penner-t, az énekesnő Mavie Marcos-t meg a trance berkekből igen jól ismert Josh Gabriel-t. 2002-ben összeálltak, hogy vigyenek egy is vérfrissítést a popzenébe, ami egy ideig sikerült is, de a történelem azt mutatja, hogy ezt ők sem gondolták komolyan. Leszerződtek gyorsba Tiesto Black Hole kiadójához, itt jött ki első kislemezük 2002-ben Summer Calling címmel, ami felkerült egy halom válogatásalbumra, de ami igazán berobbantotta őket, az bizony a 2003-as Beautiful Things volt. De fura, hogy már ilyen régi :). Rojtosra játszották a DJ-k a számot és született belőle rengetegsok remix is, amit idén még meg is fejeltek néhánnyal.
Aztán a laikus számára ennyi is volt az Andain, ám valójában neeeem, elkezdtek ők dolgozni egy debüt albumon is, csak lehet elvitte a cica a merevlemezüket, mert soha nem lett befejezve a dolog és róluk sem lehetett hallani többet. Hogy mi történt köztük, azt csak ők tudják. Vagy legalább is én nem.
Ám eme tiszavirág életű karrier alatt elérték azt, hogy az emberek egy jó ideig ne felejtsék el a nevüket (persze ehhez nagyon sok köze volt Tiesto-nak is, aki az említett kislemezt vitte magával mindenhova, őt pedig tudjuk, hogy mekkora popularitás övezi). Mindenesetre az elmúlt közel 7 évben jó néhányan újragondolták már a dalt (nekem pl. a Photon Project Remix viszi a pálmát), de a Black Hole nem hagyta kihűlni a dolgot, így muszáj volt 2010-ben is lerántani egy bőrt a nótáról… nem is volt annyira rossz ötlet.
Január 4-én látott a napvilágot az újabb remix-csomag, mely 4 különböző dalt tartogat a hallgatónak 34 percben, ilyen felállásban:
A Jorn van Deynhoven remix nagyon trendi fehér zajjal vág bele a lecsóba, melyet igen gyors háttérperkusszió követ, ami kellően csöpögteti a boogiet az emberbe. Igen határozott, jól kiemelt kick adja az alap taktust, majd egy aranyos kis pluck szinti belöki elénk a mély, lüktető basszust. Tetszetősen indul, csak tudjátok egy baj van vele: kísértetiesen hasonlít a kompozíció a Mind X - Sensation Seekers-ének Martin Roth remixére, ami egyébként naggggyon baba. Ettől eltekintve nagyon táncoltatósan siklik a nóta és Mavie hangjára sem kell sokáig várnunk, jön az a jól ismert akusztikus gitárral együtt, míg a hátul húzzák nekünk a kis arpeggio dallamok. A kiállásba szinte észrevétlenül csúszunk bele, a refrén pedig kapott némi basszusgitár aláfestést is. A pillanatnyi békességet nem sokáig élvezhetjük, a kórus megragad minket és felocsúdunk, mert bizony erre táncolni kell, mese nincs. Jorn-unk nem túlzott el semmit, kellemes kis nustyle darab lett ez, csak hát mint mondottam, nagy koppincs szagú. De lehet, hogy csak számomra :).
Jó hosszú ideje nem hallhattunk már róluk, de most itt vannak, hál’ Istennek: a Pedro del Mar & Ole van Bohm remix igazi gyöngyszeme a kislemeznek és ez a változat kapta meg ezen a héten a favorit kitüntetést is.
Tompa lábdobbal és kellően egzotikus dobokkal indul meg a mandula, megfűszerezve némi basszgitár pengetéssel meg la-la-lával, majd a leheletnyi introdukció után ízlelhetünk egy morcos-morgós basszusvonalat némi pad-del nyakonöntve, igazán kellemes az egész. A vokál első versszaka előtt azért még egy kicsit beleszaggatunk a basszusba, de csak módjával, nehogy felébredjenek a szomszédok. Sípszerű hangszer lép be a háttérbe, ami nagyon karakteressé varázsolja az összeállítást, csakúgy, mint az energiát szolgáltató supersaw. Fel sem fogjuk mi a helyzet, már kapjuk is az arcunkba a fődallamot, ami nagyon-nagyon lágy és ellazító, ugyanakkor felemelő is; kinek hogy. Egy kis visszafogás a vokál erejéig, majd egy nagyobb egy kiállás kedvéért: jön a gitár, kézen fogja a sípot, aztán bekopogva a dobokhoz együtt indulnak egy gyönyörű kórusrészbe bulizni egy jót. Igazán helyén van ez a remix!
Roger Shah apánk semmiből sem maradhat ki úgy néz ki, meg aztán nem is tudom, hogy fordult-e már olyan elő, hogy testvérével (aki Pedro del Mar) egy kislemezen foglaljon helyet, ami biztos, hogy 2010 első Shah remixe megérkezett.
Nincs is benne semmi szokatlan, a mestertől megszokott egyveleg hallhatjuk a maga igen telt dobszekciójával, tribal-motívumaival és fantasztikusra tekert szintikkel. Pörgős csemege ez, ami talán jobban koncentrál a vokálra, melyet hátulról kellemes dallamokkal támaszt meg. Simogató, gitározós, és lassú a kiállás, mely egy gyors snare roll vezet el a nagyszerű kórusszekcióig. Igazi baleár feeling, ahogy azt megszokhattuk és bár elsőre nem tetszett, kezdek vele megbarátkozni.
Utolsó versenyzőként Spaio & Sleazy Tek párosa száll ringbe. A két görög producer mögött komoly zenei tudás és hosszú évek tapasztalata áll (annak ellenére, hogy nem hallottam még a nevüket), de ez valahogy nem akar visszacsengeni a dalban. Az előző művészekhez képest ők inkább a house műfaját képviselik a korongon. Félénk lábdob által vezetett egész visszafogott dobok ropognak a szerzemény alatt, melyet egy saw basszus és némi square szinti szinesít, majd átveszi helyüket a basszgitár és a vonósok egy kis elnyújtott vokálvisszhanggal. Nem sietnek sehova, nyugisan csobog a nóta. A vége felé a kiállás viszont nagyon el lett találva, igen hangulatos és fület gyönyörködtető. Nem táncolni való, inkább csak úgy otthon.
Nem fognak bankot robbantani ezzel a kislemezzel a Black Hole-osok, az tuti, bár a Beautiful Things hírneve valószínűleg többeket fog a lemezboltokba csalni, mint egyébként. Mi nyugodtan eléldegéltünk volna a 4 remix nélkül, de ha már itt vannak, azt kell mondjam, nem is lettek olyan rosszak, mint amilyeneknek elsőre hatnak. Fogyasszátok egészséggel:
Andain – Beautiful Things 2010
Black Hole Recordings, 2010. január 4.
01. Jorn van Deynhoven Remix 8:26
02. Pedro del Mar & Ole van Bohm Remix 9:04
03. Roger Shah Magic Island Remix 9:21
04. Spaio & Sleazy Rek Remix 7:40
Megvásárolni és belehallgatni itt, letölteni pedig itt tudjátok :)
