Egyetemisták lettünk hát teljes erőből, országunk számomra legszebb és legjobb városában, Debrecenben. Tényleg egy nagyon tetszetős település ez: elég nagy ahhoz, hogy legyen mindenféle faszaság, viszont annyira nem nagy, hogy belefetrengjen a saját mocskába. Az egyetem révén pedig egyfajta bohókás pezsgés van mindig a levegőben. Sokféle arccal lehet találkozni (tegnap például egy török sráccal beszéltem, nájsz volt tu mít him), de nem utolsó sorban rengeteg lehetőség van szórakozni. A hét minden napján van valami, ahova el lehet menni dudorogni és már ebben a 4 hétben is legendás bulikat ejtettünk meg, amiket tuti, hogy emlegetni fogunk még igen sokáig.
Szóval az élet itt sosem áll meg és mi sem nagyon tervezzük. És hogy mire lehet vonaglani manapság Cívisországban? Engedjétek meg, hogy bemutassam először is az ország legnagyobb egyetemi bulijának titulált CAMPUS Party-t:
A szorgalmi időszakban minden szerdán nyit ki a Lovarda kapuja és várja a szórakozni vágyó egyetemistákat. Meg úgy mindenkit. Maga a hely régen frankón lovarda volt és tudni kell róla, hogy nagy. Eléggé. Pár éve kicsit kikupálták, nagyiparilag, és most már egy olyan komplex funkciókörrel rendelkező mondhatni centrum lett belőle, hogy hű! Én még mondjuk csak a nagyteremben voltam, de sok fanki hely van még a falakon belül. Szoktak itt rendezni színmű előadásokat, vacsorákat/fogadásokat, könnyű-, és komolyzenei hajhullásokat egyaránt, szóval mindig áramlik a chi.
CAMPUS Party tehát szerda esténként esedékes és mindig hívnak valami sztárvendéget a szervezők a zenei paletta minden egyes szegletéről. Kivéve persze a trance-t, mert azt nálunk nem ismerik. Volt már itt az Animal Cannibals, Gáspár Laci, Lola, Sterby papa, de még az a Voksán Virág és Hamvai is, akik jobb lenne, ha hanyagolnák a zenét. Mi például a múlt hét szerdán estünk be Sterbinszkyre, akit én majdnem tíz éve tisztelek-becsülök. Nélküle ma nem írnék ilyen blogot az tuti. Ő az hazánkban, aki még mindig érzi a trance-t és a JÓ (nem bárányféle) house-t, emellett mindig nagyon lelkes a pult mögött, igazán energikus és együtt él a közönséggel.
A szerdai szett is nagyon elnyerte a tetszésemet. Sterbyvel talán annyi a gond, hogy hosszú ideig játsza ugyanazokat a zenéket, nem újít sokat: a januári szolnoki és a mostani zenei repertoár kísértetiesen hasonlított egymásra. Sok régi klasszikus volt, némelyik új köntösben, saját remixei. Volt itt persze Gates Of Mind, Picotto mester Lizzard-ja, Fly Away With Me is, ha nem tévedek akkor Jason Mill kollegám remixében, szóval én nem egyszer veszítettem el a fejemet. Elégedettségemet némi meghajlással fejeztem ki a pult mögött álló Károlybá felé, aki rögtön viszonozta is, nagyon érezte :). A szett többi része sem épp a divathullámokat lovagolta, ennek ellenére (illetve éppen ezért) nekem nagyon bejött, a közönség nagy része viszont nem kapta a feelinget annyira. Aki viszont igen, az tombolt, de mint az állat. Fantasztikus buli volt, már a hazai bulik legtöbbjéhez képest.
Már most alig várom, hogy újra eljöjjön a Mester. Nagyszerű, amit a keverő mögött művel :). Ja és még promó CD-t is kaptunk tőle. Ilyen ez a CAMPUS Party.
Szóval az élet itt sosem áll meg és mi sem nagyon tervezzük. És hogy mire lehet vonaglani manapság Cívisországban? Engedjétek meg, hogy bemutassam először is az ország legnagyobb egyetemi bulijának titulált CAMPUS Party-t:
A szorgalmi időszakban minden szerdán nyit ki a Lovarda kapuja és várja a szórakozni vágyó egyetemistákat. Meg úgy mindenkit. Maga a hely régen frankón lovarda volt és tudni kell róla, hogy nagy. Eléggé. Pár éve kicsit kikupálták, nagyiparilag, és most már egy olyan komplex funkciókörrel rendelkező mondhatni centrum lett belőle, hogy hű! Én még mondjuk csak a nagyteremben voltam, de sok fanki hely van még a falakon belül. Szoktak itt rendezni színmű előadásokat, vacsorákat/fogadásokat, könnyű-, és komolyzenei hajhullásokat egyaránt, szóval mindig áramlik a chi.
CAMPUS Party tehát szerda esténként esedékes és mindig hívnak valami sztárvendéget a szervezők a zenei paletta minden egyes szegletéről. Kivéve persze a trance-t, mert azt nálunk nem ismerik. Volt már itt az Animal Cannibals, Gáspár Laci, Lola, Sterby papa, de még az a Voksán Virág és Hamvai is, akik jobb lenne, ha hanyagolnák a zenét. Mi például a múlt hét szerdán estünk be Sterbinszkyre, akit én majdnem tíz éve tisztelek-becsülök. Nélküle ma nem írnék ilyen blogot az tuti. Ő az hazánkban, aki még mindig érzi a trance-t és a JÓ (nem bárányféle) house-t, emellett mindig nagyon lelkes a pult mögött, igazán energikus és együtt él a közönséggel.
A szerdai szett is nagyon elnyerte a tetszésemet. Sterbyvel talán annyi a gond, hogy hosszú ideig játsza ugyanazokat a zenéket, nem újít sokat: a januári szolnoki és a mostani zenei repertoár kísértetiesen hasonlított egymásra. Sok régi klasszikus volt, némelyik új köntösben, saját remixei. Volt itt persze Gates Of Mind, Picotto mester Lizzard-ja, Fly Away With Me is, ha nem tévedek akkor Jason Mill kollegám remixében, szóval én nem egyszer veszítettem el a fejemet. Elégedettségemet némi meghajlással fejeztem ki a pult mögött álló Károlybá felé, aki rögtön viszonozta is, nagyon érezte :). A szett többi része sem épp a divathullámokat lovagolta, ennek ellenére (illetve éppen ezért) nekem nagyon bejött, a közönség nagy része viszont nem kapta a feelinget annyira. Aki viszont igen, az tombolt, de mint az állat. Fantasztikus buli volt, már a hazai bulik legtöbbjéhez képest.
Már most alig várom, hogy újra eljöjjön a Mester. Nagyszerű, amit a keverő mögött művel :). Ja és még promó CD-t is kaptunk tőle. Ilyen ez a CAMPUS Party.