Nem tudok aludni. Komolyan nem. Harmadik napja tart már ez, egyszerűen nem megy. Most is éjfél előtt lelőttem a gépet és mentem aludni. De nem. Még csak fáradt sem vagyok, sőt. A szünettel felborult a biológiai órám. A hajnalig tartó portyázások után mindig aludtam délután 2-3-ig, aztán ha az ember olyankor kel fel, akkor egyszerűen még pörög hajnalban. Legalábbis én így vagyok ezzel. Nem is lenne ezzel baj, ha fél 7-kor nem kéne suliba menni. Oké, hogy hajnalban pörgök, de dél magasságában már kicsit bonyolódnak a dolgok és azt veszem észre, hogy a nyálam csurog a marketing és PR-jegyzeteimre. Hazafelé a buszon is azon kapom magam, hogy fél perc alatt elértünk Kenderesról Bánhalmára. Mindezt megelégelve, ma 24 órázom. Tegnap annyira nem keltem fel időben, hogy megint délután 3-kor ébredtem. Ergo a suli kimaradt. Ma hazaérek háromra és bár tudom, hogy marha fáradt leszek, valahogy kihúzom este 8-9-ig. Akkor fogok lefeküdni és így remélem minden visszaáll a normális kerékvágásba.
Addig meg itt bloglok Nektek. Vagy valami hasonló.
Ja, meg hogy ne unatkozzatok itt egy kis csemege, ami kicsit témába vág:
A Faithless '95-ös örökzöldje élőben, a V2006 fesztiválon. Insomnia:
Nézzétek a közönséget. Áááh. 2004-ben voltam a Szigeten nővéremmel és az egyik évfolyamtársával a záróbulin. A Faithless nyomta az ipart, én éppen csak akkor kezdtem velük ismerkedni. Életem első élő szabadtéri bulija volt és soha nem fogom elfelejteni. Ez a brit banda olyan hangulatot tud teremteni, ami egészen elképesztő. Mi is valahogy így tomboltunk...
Nézzétek a közönséget. Áááh. 2004-ben voltam a Szigeten nővéremmel és az egyik évfolyamtársával a záróbulin. A Faithless nyomta az ipart, én éppen csak akkor kezdtem velük ismerkedni. Életem első élő szabadtéri bulija volt és soha nem fogom elfelejteni. Ez a brit banda olyan hangulatot tud teremteni, ami egészen elképesztő. Mi is valahogy így tomboltunk...
