Bobina egyre feljebb törő csillaga mellett megjelent a ruszki égen egy heves ikercsillag is: az Aurosonic csillaga.A formáció még igen újkeletű, ám máris igen nagy népszerűségnek örvend a Makótól egészen Jeruzsálemig. 2005. június 6-án állt össze véglegesen Evgeny Smirnov és Sergey Klimov, hogy tudásukat egyesítve (ha a bolygó kapitányát nem is, de) megteremtsenek egy olyan ütőképes orosz DJ/producer-duót, ami megállja a helyét bárhol a nagyvilágban.
Nem a hagyományos értelemben vett kollaboráció az övék: a páros mindkét tagjának megvan a konkrét szerepe és nem nagyon folynak bele egymás dolgába. A '85. január 11-én született Evgeny (mindig a Smirnoff jut róla az eszembe...) a zenei lelke a formációnak. Ő a producer, ő az, aki ténylegesen megírja az Aurosonic név alatt kiadott dalokat. 1999-ben kezdett el zenéléssel foglalkozni, hozzám hasonlóan a Dance eJay nevű program bogarazgatásával. 2004-től állt rá komolyabban is erre a szakterületre, szintén hozzám hasonlóan autodidakta módon: egyedül tanulta ki a Cubase SX-et és minden olyan könyvre rátette a kezét, ami témába vágó volt.
Vele ellentétben a Moszkva környékén élő Sergey az élő szettekért és rádióadásokért felelős. '98 óta űzi a DJ-ipart intenzíven és elég sok környékbeli klub rezidensi posztját ellátta már, valamint a VirusFM-en vezet az Aurosonic zászlaja alatt egy állandó műsort Ethymology néven.
A 2006-os első szerzeményt, a Hawai-t két évre rá követte egy stúdióalbum. Véletlenül bukkantam rá az albumra, ugyanis csak egy bizonyos számot kerestem róla. A 2006. november 30-ai (277.) A State Of Trance rádióműsor közepe felé van egy dal, ami nekem anno nagyon-nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Internethozzáférés hiányában még csak a címét sem tudtam, illetve hát még azután sem, miután bekötötték hozzánk a netet, ugyanis nem tudtam a tracklista alapján, hogy melyik szám lehet ez, mivel se az előtte, se az utána lévő trackeket nem ismertem. Nem volt viszonyítási alapom :) Aztán a múltkor nagy nehezen kisakkoztam, hogy a keresett dal bizony a Freedom az Aurosonictól, így hát el is kezdtem felkutatni azt a net legmélyebb bugyraiból. Sajnos kislemezre eddig nem érkezett meg, így némi gúglizás és DiscoGS-ezés után rájöttem, hogy a duó debüt albumán biz' szerepel a muzsika.
A formáció első stúdióalbuma idén július 16-án került az online boltokba az orosz Radio Recordings (micsoda egyedi név) gondozásában. A 79 percet felölelő, 14 dalt tartalmazó korong kiváló példája Smirnov egyedi hangzásvilágának. A ruszki kollega nagyszerűen ötvözi a hangulatos uplifting dallamokat keményebb tech és progressive ütemekkel és szépséges zongora-, illetve gitárbetétekkel. Leginkább talán a honfitárs Bobina-hoz tudnám hasonlítani: ugyanolyan határozott dobok és simogatóan telt szintik jellemzik a lemez darabjait, csak talán nem annyira electro-sak. Maga az album bár nem mixalbum, mégis a dalok egymásba átvezetett verziói szerepelnek rajta, ami kicsit megnehezíti a mixelést például.Az első dal (ami szimplán az Intro címet kapta), egy igazi kis felvezető muzsika. Egész érdekes női zihálással indul, majd a lágy pad-ek belépése után fültanúi lehetünk pár gyönyörű zongoraszólónak. Eargasm, ahogy az angolok mondják. :) Egy dobok nélküli kellemes bevezetés ez az albumba, amit az újabb női zihálás után az Ocean Wave című szerzemény követ. Az Intro akkordmenetét követi ez a dal és az amcsi Marcie hangját hallhatjuk benne, aki bizony már mindenféle K-val dolgozott együtt (Ronnie K, Andrew K, System K). Egész tetszetős hangja van, bár nem túl karakteres, minden esetre maga a nóta nagyon pofás lett. A zongora itt is folytatja nagyszerű játékát, ami meghatározza az Ocean Wave kissé búskomor hangulatát.
Zongora után jön egy kis gitár is a címadó dalban, az Always Together-ben. Ne ijedjen meg senki a vokálon, mert az biz' oroszul van, Alveola (Альвеола) által felénekelve. Nagyon kellemes zene lett ez, lüktető dobokkal, lágy vokállal és frankó kis elektromos gitárszólóval. És bár nem szeretem az orosz nyelv 'dallamát', de a szöveg is megkapó lett.
Harmadikként jön egy olyan muzsika, amit szintén egy A State Of Trance-epizódból ismerek, és az album hallgatása közben nagyon meglepett, hogy: nicsak, ez is Aurosonic! A Starfall-ról van szó, ami amilyen sejtelmesen indul, később úgy bele is csap a lecsóba. Echte Aurosonic-hangzás, maga az instrumentális gyönyör, némi kéjes női sóhajjal megspékelve, na meg persze egy fülbemászó akusztikus gitár dallammal. A gitár mögött adagolja az érzést egy pattogó basszus és némi szinti-arpeggio is. Az egyik kedvencem a korongról, ami után kicsit szokatlan módon egy remix következik.
Szokatlan, mert egy stúdióalbumra azért olyan dalokat tesznek, amiket 100%-ig a szerző(k) írt(ak), viszont jelen esetben a honfitárs Dmitriy Filatov One More Day (Еще Один День) című szerzeményének átdolgozását hallhatjuk negyedikként. A vokált egy számomra a cirill betűk miatt azonosíthatatlan énekesnő biztosítja, ezúttal ismét oroszul. Bulizós uplifting lett a remix és a vokálja ennek is tetszik attól függetlenül, hogy egy árva szót sem értek belőle. Akusztikus gitárjáték bejátszik szépen, hajlítva-penderítve a húrokat.
A remix után jön az kislemezen harmadjára kiadott dal, a My Way. Lüktető 4x4-es dallamok jellemzik, ami mind a basszusvonalban, mind a szintiben, mind pedig egy fura gitárban meg is nyilvánul. Az ütemenkénti hangleütést a szám második felénél szakítja meg a gitár szólózása. Nekem annyira nem jött át, inkább csak olyan 'menjen-a-háttérben-valami' zene.
Tiff Lacey úgy néz ki nagyon keresett énekesnő lett az utóbbi 2-3 évben. Rengeteg albumon találkozhatunk a hangjával és meg kell hagyni: amibe ő beleadja hangszálainak rezdülését, abból szinte mindig jó muzsika kerekedik. A ruszki pasikat kifejezetten csipázhatja, mivel a Bobina albumán szereplő k...jó Where Did You Go? után az Aurosonic-nak is kölcsönzött némi éneket az I Wish című trackhez. Hát na, ez is tetszetős lett, bár a vokál valahogy nem fogott meg nagyon. Adagolós-bulizós uplifting csipetnyi zongorával (néha kezd olyan érzésem lenni, hogy egy Above & Beyond albumot hallgatok), de szerintem jobbat is összerakhatott volna Smirnov elvtárs.
8. helyen érkezik az elsőként kiadott dal az albumról, a Missing You. Kicsit tribal-beütésű instrumentális darab, egy egész érdekes portamento saw-val, amely mondhatni egzotikus főtémát játszik. Az ez után következő Last Hope még mindig uplift-vonalon halad, egész zuzzantós muzsika telt dobokkal, pattogós square-szintivel és a háttérben meghúzódó akusztikus gitárjátékkal. A koncepció marad a Summer Feelings-ben is: nagyon hangulatos gitár teszi különlegessé a számot, ami az érzelmes kiállás után kicsit beleaprít a lecsóba, de csak addig, míg ismét rá nem teszi a főtémát gitárostul-mindenestül.
A Londonban élő Stella Grant egészen fantasztikus vokálja csendül fel az egyik kedvencemben a korongról. A Let Me Breath szövege első hallgatásra úgy tűnhet, hogy ismét orosz, ám ez nem igaz. Egyszerűen csak kicsit fura a kiejtése az énekesnőnek, nameg megkínálták némi effekttel a vokált. A refrén annyira magával ragadó, hogy én rögtön beleszerettem. Táncolós, energikus dal csipetnyi zongoraaláfestéssel, csakúgy, mint a soron következő Fish Likes Martini. Én nem tudom, hogy mi van ezekkel a ruszkikkal, Bobina albumán volt egy nagyszerű dal Go Get Vodka címmel, most meg a Martini. Nagy piások ezek :) . A kiállásnál breakbeat-esre fogott darabot zongora és gitár is kíséri, ám a fődallamot egy gate-elt pad szolgáltatja.
Utolsó előttiként ismét csak egy remix jön: a Sphinx & Afreet páros egyetlen dalát remixelték az Aurosonic-os srácok, a Machoan-t. Az eredeti szerzők nevéhez illően kissé egyiptomi feelingje van neki, nagyon bejövős basszussal, meg úgy végülis minden hangszer kifejezetten egzotikus benne. A végén felcsendülő zongoraszóló meg aztán még rátesz egy lapáttal. Nagyszerű darab, ami után zárásként jön az én kis kedveském, amit oly nagyon kerestem: a Freedom. Tipikusan olyan zene, amit csutkahangerőn érdemes hallgatni, hadd szedje darabokra a házat. A határozott kick és a dübörgő szinuszbasszus mellett még egy markáns szinti gondoskodik arról, hogy ne pihenjen a mélyláda. A kiállásnál felcsendülő rövid ízelítő a főtémából kellőképpen elrepíti az embert, a rogyásig hajlított kis portamento pluck szintit meg aztán marhára eltalálták.
Hmm. Úgy voltam vele a cikk írása előtt, hogy nem hiszem, hogy hosszú lesz, tekintve, hogy az Aurosonic még új a placcon, nem sok mindent lehet róluk írni. Aztán most veszem csak észre, hogy egész elszaladt velem a ló :D.
Összefoglalva, a két orosz srác debütáló albuma egy nagyon hangulatos összeállításra sikeredett. Ha nem is nagyon slágergyanúsak a dalok, mindenképp érdemes végighallgatni, mindegyikben van valami szeretnivaló. Végig csupa uplifting-os, progi-s szerzemények melyek alapján azt hiszem kijelenthetem: fogunk még a duóval találkozni...
Aurosonic - Always Together:
01. Aurosonic - Intro
02. Aurosonic - Ocean Wave (feat. Marcie & Morphing Shadows)
03. Aurosonic - Always Together (feat. Alveola & Morphing Shadows)
04. Aurosonic - Starfall
05. Dmitriy Filatov - One More Day (Aurosonic remix)
06. Aurosonic - My Way
07. Aurosonic - I Wish (feat. Tiff Lacey)
08. Aurosonic - Missing You
09. Aurosonic - Last Hope
10. Aurosonic - Summer Feelings (feat. Spirit)
11. Aurosonic - Let Me Breath (feat. Stella Grant)
12. Aurosonic - Fish Likes Martini
13. Sphinx & Afreet - Machaon (Aurosonic remix)
14. Aurosonic - Freedom
Az album 1. darabja
Az album 2. darabja
