System F, Ferr, Gouryella, Vimana. Néhány azok közül a nevek közül, amiket a képen látható holland suhanc használt az alatt a több, mint 10 év alatt, amióta betette lábát a könnyűzenei iparba. A hivatalosan Ferry Corsten névre hallgató (és egy ideje már ez alatt is zenélő) DJ/producer a nemzetközi elektronikus zene egyik legeslegeslegmeghatározóbb alakja és úttörője, azon belül is egy olyan valaki, akinek a neve ott szerepel a trance címszó mellett az értelmező kéziszótárban.A '73-as születésű Ferry-nek a '90-es években, valamikor a honfitárs Armin van Buuren-nel egy időben indult el zenei pályája, amikor még mindössze 16 éves volt. Ekkor jelent meg hivatalosan első kislemeze, ám ez hamar a múlt homályába veszett, csak úgy, mint egy időre maga a producer is. Lelkesedése nem csökkent, kocsimosásból és egyéb kisebb melókból gyűjtögette szülővárosában, Rotterdamban a pénzt a zenei kütyükre. '97-ben vissza is tért, Robert Smit-tel meg is alapították gyorsban a Tsunami névre keresztelt kiadót, melynek gondozásában 1999-ben meg is jelent minden idők egyik legnagyobb trance muzsikája, az Out of the Blue, természetesen magától System F-től. Innentől pedig nem volt megállás.
Ugyanebben az évben megajándékozta a szcénát a Carte Blanche-el, ami legalább akkora klasszikus, mint az előbb említett track. A szám a Veracocha formáció alatt született, ami Ferry és Vincent de Moor kollaborációja. Kollabból nem is volt hiány, összeállt év végére a szintén honfitárs Tiesto-val is, elnevezték magukat Gouryella-nak és megprodukálták az ugyancsak Gouryella címre hallgató dalt, ami mellesleg megint csak egyike a klasszikus trance-himnuszoknak. Mindezt megkoronázandó, a londoni Eriksson Muzik Awards-on megválasztották az év producerének (Producer of the Year '99).
Ez megnyitotta a kaput számára a mindig is zenétől forrongó Nagy-Britanniába, a nagybetűs Kiadó, a Ministry of Sound egyből leszerződtette egy mixalbumra, ami (talán mondanom sem kell) ismét csak egetverő siker lett. A Trance Nation (Mixed by Ferry Corsten) válogatásalbum annyira jól fogyott az angoloknál, hogy nem telt el sok idő és platina lett belőle. 2001-es debüt albuma (még System F néven), az Out of the Blue világszerte felhívta a közönség figyelmét az ifjú hollandusra.
Ferry egy azok közül a producerek közül, akiknek hangzásvilága igen jellegzetes és szinte már egy úgy, kizárólag rájuk jellemző stílust alkottak meg. 2005-ben 'átesett' egy szemlélet-, és stílusváltáson. Félretette a megszokott klasszikus uplifting elemeket, az igazi trance hangzást és egy egészen új dolog felé kezdett nyitni. Összekaparta a trance, az electro house és a techno stílus legszebb stílusjegyeit és megalkotott egy olyan hangzásvilágot, amely azóta védjegyévé vált. Ugyanebben az évben megalapította teljesen saját kiadóját, a Flashover Recordings-ot, melynek célkitűzése az innovatív muzsikák megjelentetése. 2006-ban, második (polgári neve alatt megjelenő) albuma, az L.E.F. (Loud, Electronic, Ferocious) volt hivatott 'bemutatni' Ferry új stílusát. Észbontó siker lett az album, melynek mintegy folytatásaként eljött hozzánk a Twice In A Blue Moon.
Nem kis várakozás előzte meg ezt a szerzői albumot, főleg közvetlenül a kiadás előtt izzott körülötte a talaj, annál is inkább, mivel az album bemutatója egy hatalmas esemény keretei között zajlott. Másodjára rendezték meg ugyanis a Full On Ferry névre keresztelt Corsten-koncertet Hollandiában, a producer szülővárosában, Rotterdamban. De nézzük hát, mit is kínál nekünk a korong: 70 percnyi tökéletesség 12 dalba itatva, egytől-egyig az L.E.F.-hangzást követve. Az első szám tavaly jelent meg az albumról, ez volt a Brainbox (Európában a The Race címmel adták ki), majd nemrég látott napvilágot a nevéhez méltóan rádiókat megszaggató Radio Crash című sláger.Az album nevét egy dokumentumfilm ihlette, amit Ferry nézett egy unalmas órájában. A filmben rózsákról volt szó, a Twice In A Blue Moon pedig egy ritka, rózsaszín virágú rózsafajta. Másrészt pedig van egy angol szólás, a 'Once in a blue moon', amit olyan dolgokra szoktak mondani, amik nagyon-nagyon ritkán történnek meg, magyarul valami olyasmi, hogy 'ezer évben egyszer'. A producerrel pedig épp két olyan dolog is történt, ami nem mindennapi: egyrészt egy új albumot írt, másrészt pedig feleségével épp gyermeket vártak. Innen lett hát az album címe Twice In A Blue Moon.
Lessük is meg közelebbről, miről is van szó.
A Shelter Me című dallal kezd a korong, ráadásul egyből durrbele, semmi lágy introdukció vagy valami. Ez jellemző az album többi darabjára is: hirtelen kezdődnek és hirtelen végződnek. Maga az első szám igazi kis darálós ugyanakkor hátborzongatóan sejtelmes. Az agyonphaselt, magas pitch-ű pad és az előbb zongora, majd egy markáns szinti által játszott főtéma számomra dühöt és csalódottságot hordoz magában. Kifejezetten érzelmes muzsika, egyik kedvencem.
Másodikként jön a REFLEKTORban is megtalálható Black Velvet, melyhez egy Julia nevű énekesnő adta a vokált. Sokan fikázzák a vokálszámokat (és vokalistákat) az albumon, nekem személy szerint nincs velük semmi bajom, ugyanis ez a dal volt az, ami már első hallásra lebilincselt. Kicsit minimal-os beütésű, a vokál nagyon sokat dob rajta. A refrén enyhén vocoderelt, jó magas, ami nekem nagyon bejön. Igazi kis besírós zene.
Harmadiknak egy feldolgozás érkezik. Ferry egy régi kedvenc dalát, a '80-as évek italo disco őrületének egyik kiemelkedő darabját, a Fun Fun - Happy Station-t vette kezelésbe. Megtartotta az italo-ra jellemző basszusvonalat és a főtémát, ám a We Belong címen futó újragondolás már új szöveget kapott, méghozzá a brit Maria Nayler jóvoltából. A vocoder (mint az sok Ferry számra jellemző) itt is végigkíséri a vokált. Tetszetős darab, szerintem egy nagyon fasza feldolgozás lett, jó munkát végzett a szerző.
Az ez után következő Gabriella's Sky kicsit visszatér a régi System F hangzáshoz. Lágy, megnyugtató dal, nagyon szép supersaw pad akkordmenettel és kellemes csengőarpeggioval. Sokáig nem volt címe ennek a számnak, aztán amikor megszületett Ferry kislánya, Gabriella Corsten, már nem volt kérdéses a cím, főleg, hogy a producer mindig is szeretett volna gyermekének írni egy dalt. Olyan szembecsukós-ellazulós lett ez a darab.
Az amcsi Betsie Larkin hangja először csendül fel a Made Of Love-ban. A dal eredetileg instrumentális volt, ám a producer mindig is érezte, hogy hiányzik egy jó kis vokál belőle, aztán amikor New Yorkban találkozott az énekesnővel rittyentettek hozzá egy fantasztikus szöveget és éneket. Az utóbbi napokban mindig az albumot hallgattam mp3-lejátszómon a suliban, de akárhányszor felcsendült Betsie hangja, azt hittem térdre borulok. Engem teljesen magával ragadott, nagyon fülbemászó, a dallam pedig kitünően kiegészíti az egészet. A moog basszusvonal alatta pedig nagyon el lett találva. Állítólag ez lesz a következő kislemezként megjelenő dal az albumról.
Az elolvadás után jön egy kis bekeményítés a már említett Radio Crash 'személyében'. Ez egy tipikus vadulós zene, tudjátok amikor kéz a magasban, a fej meg csak előre-hátra. :) Egyike a leülök-oszt-pötyögökmá-valamit típusú zenéknek, Ferry ugyanis csak leült és unaloműzésképpen rakosgatta a sample-ket és egyszer csak azt vette észre, hogy hoppá, ez akár egy új szám is lehetne. Velem is megesett már ez párszor. Markáns stutter-főtéma jellemzi a számot, ami garantáltan szétviszi az agyad, az 5 percnél belépő ütemenkénti megszakítása a dallamnak pedig ááááh. Na az a vadulás.
A sláger után megérkezik a címadó dal, a Twice In A Blue Moon, ami nekem annyira nem jött át. Egész keményen induló uplifting nóta, melynek fődallamát egy erőteljes square szinti játsza. Élénk, lüktető muzsika, de szerintem valami még hiányzik belőle.
Betsie kisasszony másodjára is megcsillogtatja énektudását a Feel You-ban, ami a másik olyan darab az albumról, ami nem igazán jött át. Laza kis nóta, gyors arpeggiokkal a háttérben és érzelmes vokállal. Otthoni hallgatásra tökéletes.
Kilencedikként hallhatjuk az első (és egyetlen) férfi vokált Ben Cullum előadásában a Life című muzsikában. Sokak szerint Ferry ezzel Sander van Doorn-t akarta 'koppintani' és nem sikerült neki, szerintem viszont egy nagyszerű zene kerekedett ki belőle. Egyetlen téma kíséri teljesen végig a dalt, melyet néha szakít meg a vokálrefrén. Zúzós, keményvonalasabb track, talán tényleg kicsit Sander-ös, mely után szintén egy keményebb dal érkezik, a Radio Crash-hez sokban hasonlító Brainbox. Pattogó analógszinti arpeggiojával igazán pörgetős muzsika, melyhez csak hozzáad a durva saw fődallam és a háttében húzódó kicsit TB303-szerű basszusvonal. Élénk snare-ral teszi a producer még hangsúlyosabbá a dobokat és ad mégtöbb lüktetést a trackhez. Gyöngyszem.
Az utolsó előtti Shanti egy érdekes darab. Bár azt hihetnénk, hogy az elején felcsendülő, kicsit indiai beütésű női hang tényleg női, 'sajnos' csak egy szintetizátor presetről van szó. Meglepő, de egy nagyon jól lemodellezett virtuális női hang adja a kvint esszenciáját a számnak, mely mellesleg egy tetszetős kis uplifting.
Az albumot zárja a Visions of Blue című 2 perces (Ferry-től szokatlanul) chillout muzsika, ami kellőképpen lenyugtatja az ember az előző trackek pörgése után. Nagyon szép, zongorásos.
Hu, így visszatekintve elég sokat írtam, szóval egy szó, mint száz: a Twice In A Blue Moon egy jól eltalált összeállítás. Aki szereti Ferry-t és a különleges hangzást, annak bizony kötelező.
Tracklista:
01. Ferry Corsten - Shelter Me
02. Ferry Corsten feat. Julia - Black Velvet
03. Ferry Corsten feat. Maria Nayler - We Belong
04. Ferry Corsten - Gabriella's Sky
05. Ferry Corsten feat. Betsie Larkin - Made Of Love
06. Ferry Corsten - Radio Crash
07. Ferry Corsten - Twice In A Blue Moon
08. Ferry Corsten feat. Betsie Larkin - Feel You
09. Ferry Corsten feat. Ben Cullum - Life
10. Ferry Corsten - Brainbox
11. Ferry Corsten - Shanti
12. Ferry Corsten - Visions Of Blue
Ferry Corsten weboldala
Album letöltés 1. szelet
Album letöltés 2. szelet (letöltés után a fájlnévből töröljük ki a '_1'-et, különben nem tudjuk majd kicsomagolni)
Végezetül pedig íme a Radio Crash klippje:
