No, de most bevezetlek Titeket egy kicsit a kulisszák mögé, ugyanis új muzsikába kezdtem. Bár megfogadtam, hogy amíg nem lesz új gép addig nem írok zenét, ezt nehéz betartani. Igazából nem is tudom, miért fogadtam ezt így meg magamban, talán egyfajta 'tiszta lappal indulás' céljából, vagy a fene tudja. De hát hív az FL. Nincs mit tenni.
Itt jegyezném meg, hogy az új album utolsó száma még pár hónapig várat magára technikai okok miatt, így hát elhatároztam, hogy majd szépen egyesével fogom itt a blogon bemutatni az In Fusion with Music Volume 2-nek a darabjait, hogy okuljék ország-világ.
Ami az új dalt illeti, körülbelül egy hete kezdtem el rajta dolgozni. Szabó Ádám honlapjáról szedtem le néhány igazán nagyszerű általa készített Sytrus presetet, amik hozták az ihletet. Érdekes, de nem csak egy érzés, egy hangulat, egy kép képes megihletni, de például egy hangszín is. Aztán történt egy kis dallamírás, egy kis hangszínbuherálás, meg a szokásos. Na de nézzük is meg, hogyan történik az ilyesmi:
Egy számot kétféleképpen kezdhetünk el: vagy nekiesünk a doboknak, vagy nekiesünk a szintiknek. Nálam általában az utóbbi jellemző, nem volt ez másképp most sem. A fenti képen épp egy echte supersaw hangszínt választok ki az Image-Line Sytrus szintetizátorában. Megvallom sokat nem konyítok a hanggeneráláshoz, csupán alapvető hangszíneket tudok magamtól 'kikeverni', így hát általában hozott anyagot alakítok át az igényeimnek megfelelően.
Ádám nagyszerű supersaw presetjét egy kicsit kiélesítettem, hogy jobban zúzzon. A szinti Filter részénél kicsit lentebb vettem az Envelope-ot (felül az első poti a három közül), ami azért jó, mert így lassabban adagolja rá a frekvenciákat, amikor Low Pass-ból húzom felfelé. A filter rezonanciáját lenulláztam a tisztább hangzás kedvéért, valamint egy kicsit az oszcillátorokat is változtattam a teltebb hangzás érdekében.
Amikor készen állt a hangszín, jöhetett a dallam:
Manapság nem szokásom, de most a jó öreg C-ről kezdtem. Majd egy gyors E-D#, és egy F alkotja az első négy ütemet. A következő négy ütemet meg szemét leszek és nem árulom el :)
Általában az első ütem a legnehezebb számomra, onnantól már adja magát az egész.
Megvan egy alap skála, elkezdtem rá egy aláfestő dallamot írni. Fogtam egy plucked hangszínt (plucked, vagyis nem tartja ki a lefogott hango(ka)t) és ismét elővettem a kottaszerkesztőt. A hangszín maga egy saw és egy square oszcillátorból áll, megkínálva egy kis visszhanggal.
Egyszerű kis arpeggio a pad skálája alapján. A szintit megkínáltam egy kétszeres LP2 filterrel és a rezonanciát is felnyomtam. Ezáltal ha levágjuk a felső frekvenciákat, egy kellemes szinuszgörbe-szerű hangot kapunk, míg ha teljes frekvenciatartománnyal szólaltatjuk meg, úgy egy elég marcona hang kerekedik.
Ezek után pusztán próbaképp töltöttem be Ádám portamento supersaw hangszínét, ami igazából nem is portamento (nem nyújtja egymásba a hangokat), hanem csak a pitch-csel szórakázik, de igazán nagyszerű. Dreas & Mike Perry Arctic Sweep című eszeveszett uplifting muzsikájában van valami hasonló, ami a fődallamot játssza.
Szóval vettem ezt a hangszínt és elkezdtem hangokat pötyögni a kottaszerkesztőben, aztán kikerekedett egy koncepció, már ami a főtémát illeti. Eldöntöttem, hogy némi változtatással, de ezt a presetet fogom használni.
A főtéma utolsó 5 üteme. Kicsit talán vadnak tűnik és kicsit talán az is. Változatos skálázás. A hangszín felső frekvenciatartományát kicsit kidomborítottam, és a Pitch LFO-t is erősebbre vettem, hogy jobban hajoljanak azok a hangok, így 'egzotikusabb' egy kicsit.
Eddig ez az eredmény:
Holnap megnézzük a dobokat és a basszust ;)
