Így volt ez tavaly áprilisban is, amikor az amerikai illetőségű Istmo Music kiadó rendezett egy kis fesztivált El Salvadorban. A label egyébként meglepően kellemes, innovatív dalokat jelentet meg, elég csak ezt a kislemezt, vagy DJ Eco Garden State-jét alapul vennünk.
Szóval a második Istmo Music fesztiválra rászabadult Argentína két fenegyereke, Augustin Servente és Mathias Chavez, vagyis a Heatbeat formáció, akik már egész kicsi koruk óta imádják a zenét. Mindketten belefogtak a zeneírásba, majd 2006-ban találkoztak és attól fogva nem volt megállás: ontották a jobbnál jobb kislemezeket. A Paradise Garage zongoraszólamait, vagy a Nebula kegyetlen arpeggio-dallamát nem kell bemutatni egyik trance-t szerető emberkének sem. Nem igazán ragadtak még le egy stílusnál, képesek gyönyörű uplifting-et és falbontó, agyment techtrance-t is írni, nagyszerű párost alkotnak.
Hozzájuk csapódott be néhány nap erejéig a fesztiválon az Egyesült Államok-beli veterán, Randy Boyer, akit legtöbben valószínűleg az EnMass duóból ismernek, melyben a néhai Eric Tadla-val zenélt együtt, aki sajnos 2008-ban, 33 évesen elhunyt. Randy azóta nem is vitte túlzásba a zenélést, azt viszont mindenképp jól tette, hogy bevette magát a stúdióba Heatbeat-ékkel, mert a tavaly nyáron, HeatBoyer álnév alatt megjelent Happy Ending bizony beteg jó zenére sikeredett, bár meg kellett hallgatni párszor, hogy elkapja az embert a feeling.
Akkoriban írtam is egy bemutatót DJ Tempest blogjára, amit elolvasott maga a producer, Boyer is, és jó véleménnyel volt róla. De anno írtam erről is.
Szóval a Happy Ending engem megfogott és meglepetésképpen nem régen landolt egy újabb kiadása a dalnak, ezúttal a kislemezen egy Intro Edit-et és egy Exit Remix-et kapunk.
Az Intro Edit nagyon agyamentre sikeredett, imádom! Bármelyik élő szetett vagy rádiómixet nyugodtan lehet vele kezdeni, garantáltan szanaszéjjel fogja repeszteni a házfalat.
Lágy, megkapó hegedűvel indítunk, semmi rohanás, ahogy azt egy intro mixtől elvárjuk. Hamarosan egészen gyors törtütemű dobok csatlakoznak a játékhoz egy leheletnyi zongorával nyakon öntve, itt már érezzük, hogy valami történni fog. Hirtelen hal ki a kompozíció, az eddigi hangok helyére iszonyúan marcona, a főtémához hasonló supersaw akkord-dallam ugrik, kegyetlenül megsarcolva a hangsugárzókat. Az egészet olyan visszhang-effektel áldották meg producerék, hogy a hajad téped, egyszerűen sokként ér. Mindez után jön a felpörgés, gyors, pumpáló basszus borzolja a kedélyeket telt dobok alatt, mely elhozza nekünk az Original Mixből már ismert felállást: morcos basszusvonal, ami a szomszéd Sanyibából is kiviszi a náthát, nyújtott pad, szimpla dobszekció, kellemes háttér arpeggio és a főtéma. Igazi elszabadulós darab, a levezetésben pedig az ütemek végén úgy variálgatják a basszust, hogy arra meg kell őrülni. Nagyon jó kombinációja a keményvonalnak és az elszállásnak.
Az Exit Remix egy fokkal elvetemültebben közelít a dalhoz, visszafogott dobok, lágy, de azért ütős lábdob és duplarétegű basszusvonal jellemzi. Van egy mély basszus, ami igazából nem is annyira hallható, inkább csak adja a szubot észrevétlenül, míg felette egy reszelős bassz ropog. A kiállás hirtelen és nyugodt, kellemes pad-del és az eredetiből ismert arpeggio-dallammal. A basszus és némi hat jelzi, hogy hamarosan üdvözölhetjük a főtémát, amit eléggé megvariált Exit, mind a ritmikát, mint a hangszert. Ezt főleg a kórusban vesszük majd észre, ahol ugyanis a dallam agyonmanipulált, agyonvágdosott változata húzza az agyunkat, nagyon tetszetős!
Üde darab mind a kettő, híven az Istmo-nál megjelenő muzsikákhoz, ajánlom mindenki figyelmébe. Egy leheletnyit vad, egy kicsit lágy, egy csipetnyit bulizós és egy picikét otthon hallgatós.
HeatBoyer – Happy Ending (Remixed)
Istmo Music, 2010. február 23.
01. Intro Edit 5:13
02. Exit Remix 6:28
Megvásárolni itt, letölteni itt tudjátok :)
