Száguldó afgán csatalóként suhan végig ismerőseim között. De ugyanez jellemző ám az egész világra. A jelenség meghódítja az Internetet, könyörtelenül szedi áldozatait, sikere pedig abban rejlik, hogy... őőő... nem tudom, de szerintem király.A Twitter-ről beszélek, igen. Nem tudod mi az?
Nos, 2007-ben alapította a dolgot Evan Williams San Francisco-ban, azóta pedig szökik a biznic felfelé de úgy istenesen. A Twitter nem más, mint egy speciális közösségi portál, egy csatorna, aminek keretén belül rövid szöveges üzeneteket írhatunk nekünk tetsző témában, amiket aztán minden olyan emberke megkap és lát, aki felíratkozott a mi kis csatornánkra. Az eredeti koncepció az volt, hogy az üzlet-, és munkatársak, barátok megoszthassák egymással, mit csinálnak éppen, akár mobilról is. Aztán ez kinőtte magát egyfajta online marketing platformmá.
Bár az oldalt üzemeltető cég székházában csak majd' 50-en dolgoznak, a siker érezhető, és számadatokkal nagyon meghökkentően kifejezhető: míg tavaly év elején mindössze durván 500 ezren voltak beregisztrálva, úgy mostanra a felhasználók száma (kapaszkodni) elérte a 7 milliót!
Kérdezhetnétek, hogy ez nekem mégis miért jó?
Hát azért, mert mára már a legtöbb producernek, DJ-nek és zenei kiadónak van ilyen Twitter accountja és ezt figyelemmel kísérve érdekes információkat gyűjthet az egyszeri júzer. Például állandóan képben lehetsz, hogy kedvenc kiadód égisze alatt milyen lemezek jelennek majd meg, vagy esetleg favorizált zenészeid épp hol turnéznak, mit csinálnak. Rájöttem mondjuk, hogy Gareth Emery a bort, míg Airbase a sört szereti, de nagyon, vagy hogy Menno de Jong tegnap összefutott Alex M.O.R.P.H.-fal és Woody van Eyden-nel a repülőtéren, így aztán bedobtak közösen némi tápértéket.
Minden órában kattanok egyet az oldal ikonján a könyvjelzősávomban, része lett a napi rutindolgoknak. Nekem tetszik.
Kövessetek Ti is figyelemmel itt!
