Most viszont olyannyira meghűltem ebben a nagy déli-délutáni esőben, hogy arra nincsen szó, vagy több szóból álló kifejezés. Minden porcikám el akar hagyni egy szebb jövő reményében. Úgy érzem, hogy a gravitáció legalább kétszer annyira hat rám, mint bármelyik épeszű emberre és a szék is lassan felgyullad, olyan lázam van. Röpke félóra alatt. Amikor hazaértem még oké, aztán hirtelen megnőtt a kereslet a Rubophen iránt (a marketing szakszót érzitek, hoppá). No szóval, kivagyok. Azt hiszem holnap kiveszek egy napot a marketingtanulás lélekszakajtóan unalmas sodrából.
ON:
Ma Pála barátom rádöbbentett arra, hogy be kell fektetnem egy új gépbe. Mármint erre én is rájöttem már, csak nem voltam tisztába vele, hogy 60 rugóból már kijön egy pofás gép, ha jó helyen veszi az ember. És hogy ez miért vág témába? Nos azért, mert bár néha csodálom azokat az ifjakat, akik hetente cserélik a gépüket és szénné buherálják, és mindig a legújabb gémet akarják tolni, nekem most valamivel komolyabb terveim vannak. Ugye azt szokták mondani, hogy ne hagyd veszni az álmod, meg küzdj érte, estébé estébé. Felvéve ezt az életfilozófiát, a jó öreg 6 éves, szebb időket látott, néhányszor már szanaszerte szedett (gyakorlatice a legapróbb darabjaira) számítógépemet újítani kell, mégpedig kizárólag azért, mert produceri ambicióim túlnőttek rajta. A legújabb technológiákat alkalmazó fránya VST-k egyszerűen fityiszt mutatnak a procinak, a memóriának és a hangkártyának, ami bizony zeneelméleti, környezettudományi és szociálpszichológiai szempontból nagyban hátráltatja a muzikalitásomat.
Hozzáértőbbek kedvéért jegyzem meg, hogy CSAK ÉS KIZÁRÓLAG 3 jól eltalált Nexus hibridszinti (vagy ezekkel egyenlő értéket képviselő, kb. 4-5 darab FM8) egyidejű megszólaltatására a masina már úgy viselkedik, mint egy 5 évig idegenlégiós, szaharai szolgálatot teljesítő, végelgyengült beduin csataló.
És akkor még semmi effekt, semmi dob, semmi runtime master. Alapjáraton (hang lejátszása nélkül) is 50% a procikihasználtság, az egér még épp, hogy vonszolja magát, multitask tevékenységről pedig szó sem lehet. Nehéz így kiélni azt a belém szorult kevéske kreativitást. Pedig nagy álmom az, hogy hivatalos kiadás formájában a nagyközönség is örömét lelje zenéimben. Sajnos ez egyelőre még nem fog eljönni: ahogy a szerdai műsort állítottam összefelé szombaton/vasárnap, kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy az új albumom trackjai minőségileg a langyos avarkori szappanszószban pácolt erdei nünüke repülési magasságánál is alacsonyabban vannak. Mindenesetre, ami szívmelengető, hogy a magyar trance szcéna egyre erősebb és egyre több honfitárs kerül be a nemzetközi zenei körforgalomba: Emotional Horizons, Soliquid, Myon, Shane 54, Sunny Lax, Tranzident, Tomena Ákos, Rotate (a tetszetős Monthly Rotation rádióműsorával) - csak, hogy párat említsek azok közül, akik egyszerű józan paraszt létükre ebben a pillanatban is karriert csinálnak úgy, hogy idehaza vajmi keveset foglalkoznak velük. Újabban pedig betört Adam Szabo (na vajh, mi a polgári neve? A megfejtéseket péntekig várom Disney-DVD-n), Altra című nótájával, ami annyira jó, hogy mindjárt kirakom a HÉT FAVORITJÁNAK. Mert hogy az. (Nem mellesleg olyan nevek remixelték a kislemez kedvéért, mint Danielo Ercole és Static Blue.)
No, szóval ez a tényállás. Monitort nem kell vennem (Samsung SyncMaster 997MB vanik), ami ugye nagy megtakarítás, ugyanakkor drága grafikus vezérlőkkel sem kell bajlódnom, mivel nem játszani akarok.
Ennyit mára, már alig élek, betolok még egy Rubophent azt hiszem. Valamennyivel kiválóbb egészséget mindenkinek!
