Music Is For Rich People

Andrew Bayer kőkeményen debütál

2011-06-30T20:42:00.001+02:00

Vegyünk egy amerikai ifjút, telve a zene és a kütyük iránti szeretet teljes spektrumával. Küldjük el őt egy nívós egyetemre tanulni (Berklee College of Music), ráadásul mi mást, mint a muzikalitás elektronikus mivoltát – szintézist. Nézzük végig, ahogy tudását és szenvedélyét latba vetve az egyik legütősebb trance producer duó fele lesz, majd néhány év után olyan szólókarrierbe kezd, amelyre felkapja mindenki a fejét.
Ha mindezt megtettük, minden bizonnyal az üstökösként felfelé ívelő Andrew Michael Bayert kaptuk eredményül, akinek debütáló albuma, az It’s Artificial hamarosan már a kezünkben lehet.

Kedves Andy-nket félteni nagyon nem kell, ha zenéről van szó. 2003-ban összekeveredett egy zenei fórumon a skót Alan Nimmo-val, akivel elkezdtek csak így az óceán két oldaláról dalokat írni. Mindez olyan eredményesnek bizonyult, hogy a kettejük alkotta formáció, a Signalrunners rövid idő alatt takaros hírnévre tett szert olyan nagyszerű nótáknak köszönhetően, mint a Mike Foyle-lal közös Love Theme Dusk, a Julie Thompson hangjával perzselő These Shoulders, a huncut Meet Me In Montauk, vagy épp a Bart Claessen remixben tökélyre vitt Aria Epica.
A neves Fraction Records-ot is ők alapították és irányítják, nem mellesleg.

Az utóbbi időben viszont Andrew egyedül is elkezdett alkotni, polgári neve alatt, és kicsit felrázta a progresszív trance szikes talaját. Betyárul tudja tekerni a szintiket, ezt meg kell hagyni, olyan hangzásokkal operál, hogy az öröm a fülnek. Ezt az oldalát úgy istenesen most fogja megmutatni nekünk, ugyanis érkezik az It’s Artificial névre keresztelt albuma, ami minden, csak nem behatárolható.

A július 25-én, az Anjunabeats zászlaja alatt megjelenő LP egy igazi szintetizátorgőzös utazásra csábít minket a maga 8 dalával. Soknak nem tűnik, viszont amit kapunk, az halálpontosan kevert hangok, lüktető dobok, transzba ejtő effektek és a klasszikus komponálási technikák bolondbiztos manifesztációi olyan szerzeményekben, melyeket stílusokba skatulyázni nehezen lehetne. A hivatalos oldalon megbúvó előzetes mixecske engem megvett kilóra. Ne számítsunk kommersz darabokra, van egy leheletnyi elborultság, ahogy azt már Mr. Bayer-től megszokhattuk. Érdemes lesz megízlelni. Addig pedig egy kis kedvcsináló:

Andrew Bayer – It’s Artificial – hivatalos oldal
Anjunabeats, 2011. 07. 25. - Előrendelés

01. Nexus 6
02. Dedicated To Boston’s Waste Management System
03. Counting The Points
04. Monolith
05. A Drink For Calamity Jane
06. Paper Cranes
07. From The Earth
08. We Will Return

Itt a nyár - Érkezik a negyedik Armada Lounge

2011-06-27T08:48:00.003+02:00

Ki ne akarna néha kiszakadni a szürke hétköznapok és a rohanó, monoton világ forgatagából? Ki ne szeretne egy jó ital mellett hátradőlni, vagy kedvesével összebújni, míg a háttérben lágy, megnyugtató zene szól? Az Armada Music ez évben sem hagyja magukra a lazítani vágyókat, hiszen hamarosan jön az Armada Lounge válogatásalbum negyedik része!

A 2008 óta évente megjelenő albumokról volt már szó itt az oldalon és egyik kedvenceim közé tartozik a sorozat. A trance kedvelőinek kifejezetten bejöhet a dolog, mivel ezen a chillout lemezen bizony ismert transz dallamok csendülnek fel, egy kicsit másképp.
A mostani összeállításon 23 muzsika áll rendelkezésünkre, hogy egy időre elfeledjük az összes bajunkat; természetesen ismét megtalálhatjuk Roger Shah-t és a zongoravirtuóz Lowland-et a lemezen, de képviselteti magát még Orjan Nilsen, Mike Foyle, Josh Gabriel, Glenn Morrison és meglepetésemre, a magyar Aeron Aether is!
A felépítés kissé zavaró egyébként: jó pár helyen előfordul, hogy a kiadó nagy ívben tesz arra, kinek a nevéhez köthető ez eredeti dal: BT ‘Flaming June’-jának Lowland átírata is csak az utóbbi nevét tartalmazza, míg a Chris Wonderful – History névvel ellátott darab bizony a tavalyi ASOT Tune of the Year, Yuri Kane ‘Right Back’-je eredetileg. Kitűnő darabok egyébként, tényleg, na de azért illene megemlíteni a original szerzőket is.

Mindent összevetve az Armada Lounge Vol. 4 ismét egy zamatos összeállításnak ígérkezik, andalító vokálokkal, gyönyörű zongora és gitárszólamokkal és visszafogott dobjátékokkal. Ajánlom abszolút mindenki számára, mindenhol és minden alkalomra megfelelő; garantálom, hogy sokszor meg fogod pörgetni.

Armin van Buuren feat. Laura V – Drowning (Eredeti):

Armin van Buuren feat. Laura V – Drowning (Brian cover, Armada Lounge 4):

Various Artists – Armada Lounge Volume 4
2011. 07. 15. [Előrendelés]
Armada Music

CD 1
01 Mike Foyle vs Signalrunners – Love Theme Dusk (Avenger Morphosis Chill Out Remix)
02 Brian – Drowning (Acoustic Version)
03 Chris Reece – The Divine Circle (Piano Reprise)
04 Max Graham feat. Jessica Riddle – Why This Is Goodbye
05 Glenn Morrison – I See You In Me
06 Dark Matters feat. Ana Criado – The Quest Of A Dream
07 Robert Nickson & Ruben de Ronde – Superlative (Robert Nickson Chill Out Mix)
08 Cerf, Mitiska & Jaren – Beggin’ You (Aeron Aether & Gorm Sorensen Remix)
09 Lowland – Flaming June
10 Josh Gabriel presents Winter Kills – Ichabod
11 Roger Shah presents Sunlounger feat. Zara Taylor – Found (Downtempo Version)
12 Lemon & Einar K – Tenacity (Lemon & Einar K’s Chill Out-Score)
13 Activa feat. Julie Harrington – You Are Here (Ambient Mix)
14 Ben Gold feat. Senadee – Today (Chilled Datt Remix)
15 John O’Callaghan vs Neptune Project – Rhea (Chill Out Mix)
16 Roger Shah presents Sunlounger – Trademark White (Omega 3 Bossachill Remix)
17 Tenishia & Kirsty Hawkshaw – Falling

CD 2
01 Chris Wonderful – History
02 Max Graham – Don’t Leave Yet
03 Zara feat. Jorge Nava – Broken (Chill Mix)
04 Robert Nickson – Russell’s Teapot
05 tyDi feat. Tania Zygar – Vanilla (Acoustic Mix)
06 Faruk Sabanci – As Faces Fade (Domenico Cascarino & Luca Lombardi Chill Out Remix)
07 John O’Callaghan & Audrey Gallagher – Bring Back The Sun (Ambient Mix)
08 ATB and Armin van Buuren – Vice Versa
09 Nadia Ali – Fantasy
10 Signum – Cinematical
11 Josh Gabriel presents Winter Kills – Oaklahoma Town
12 Way Out West – One Bright Night
13 Orjan Nilsen – Nocturnal
14 Aly & Fila feat. Sue McLaren – Still
15 Heatbeat – Shawarma (Chill Out Mix)
16 EDX – Warped Minds

A helyzet keleten nem egészen változatlan

2011-06-26T19:01:00.001+02:00

Igen, tudom, nem írtam már két hónapja. Kissé nehezen találom a megfelelő időt és inspirációt arra, hogy beizzítsam a Windows Live Writer veretes programját és pötyögjek egy kicsit. Legutóbbi poszt óta az egyetem kissé elrabolta az időm nagy részét; először programozási beadandók sorozatával, majd (és még mindig) a vizsgaidőszak hőn szeretett periódusának hozományaival.

Egy hónapja pedig melózom is egyéb teendőim mellett Debrecenben, amit nagyon úgy néz ki, hogy nyáron Pesten fogok folytatni. A munka egyébként hihetetlenül jókor szállt bele az életembe: néhány hete bekapcsoltam a 7 éves 5.1-emet, mint egy ember, hogy hallgassak némi zenét. Röpke 3-4 perc után vettem észre, hogy (bár a hangminőség nem változott) valami fehér füst gomolyog kifelé a kis erősítődoboz résein. Mondtam is neki: “E”.
Szóval a számtalan szalonnasütést, bográcsolást, középiskolás gólyatábort és osztálykirándulást, valamint több ezer zeneszámot megért hangfalrendszerem bemondta az unalmast. Ez igazán bosszantana, tekintve milyen audiofil vagyok, ám mivel a pénzkeresők táborába léptem, így nem is annyira rossz ez a történés: így legalább saját pénzemből újíthatok valami zeneírásra alkalmasabb felszerelést.

Hangfalakat és erősítőt tekintve nem gondolkodok túl komoly eszközökben: sztereó felállás és amellett, hogy viszonylag pofásan szól, vigye is ki a náthát a szomszédasszonyból. (Mellesleg rendesen fáj, ha laptophangszórón, mély nélkül hallgatok zenét, hihetetlen.)
Ezen felül a nyáron célom még valamilyen külső hangkártyát beszerezni, hogy ne az legyen, mint most: a zenéim úgy eszik a gép erőforrásait, mint kacsa a nokedlit. Körbeszimatoltam már rendesen a piacon, és sok terméken megakadt a szemem, de még végső elhatározásra nem jutottam. Majd ha meglesz az anyagi háttér.

Ami a zenéket illeti: sajnos épp az előbb említett indok miatt kell kicsit eltenni a sublótba a Tensile Force-szal közös projektet; a George Smoog remixem még bitangul kezdeti stádiumban van, de hála az égnek nem siettetnek a srácok (egyelőre :) ). Saját dalok közül is van rengeteg, ami itt hever a fiókban, de remélem egy kis stúdióupgrade a kreativitásomra is jó hatással lesz.

Ami az oldalt illeti: írni nem írtam ugyan, de azért mindig szöszöltem valamit itt-ott. Legszembetűnőbb változás a banner alatti kis slider lehet, ahol különböző kedvcsináló képek váltakoznak; legyen az egy új cikk a blogon vagy egy honfitárs nagyszerű kislemeze. (Úgyhogy figyelem cimborák: ha bármit szeretnétek promótálni az oldalon, ne habozzatok, kattanjatok az e-mail ikonra fenn, vagy bármi más módon zaklassatok!)

Nem utolsó sorban pedig, huncutul átléptük az 58.000 megtekintést. :)

Szóval két hét múlva, amint magam mögött tudom a félévet, átköltözök Budapestre és egy számomra szokatlanul új életritmust veszek fel két hónapra. Ennek ellenére próbálok majd időt szakítani a blogra is. Egyetek jól!

Egy korszak vége 3.: Don’t Forget The Sky

2011-04-21T12:17:00.001+02:00

Mint tudjuk, minden, aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Egy hetes már a dolog, de nincs az az Isten, hogy ne tegyek róla említést. A hazai SkyZoo Records csapata bezárja a boltot.

Meg kell hagyni, idehaza nem bővelkedünk trance kiadókban, így a hasamra csapva egész hirtelen talán Dowalve-ékat tudnám megemlíteni, de ők sem színtisztán erre a stílusra koncentrálnak. A 2008-ban LakiStrike, scarRED és Martin Juha által megálmodott és létrehozott SkyZoo igyekezett otthont adni a hangjukat hallatni kívánó magyar trance producereknek és ezt számomra meglepően jó kivitelben tálalták. Ügyes srácok ők és józan észjárásúak, a kiadó munkásságát a kezdetektől fogva figyelem és mindig is nagyon tetszett, amit csinálnak; főleg, mivel jól csinálták, látszott, hogy szívüket adják mindenhez.
Hogy most, három év után miért szűnik meg a label? Ezt LakiStrike beszéli el a weboldalukon közzétett üzenetben, amit tessék elolvasni, én itt nem taglalnám redundánsan a dolgokat.

Az utolsó kislemez, a Don’t Forget The Sky egy hete látott napvilágot.
Isten Veled SkyZoo, remélem még valamikor, valamilyen formában találkozunk! :)

SkyZoo United – Don’t Forget The Sky
01. Don’t Forget The Sky (Original Mix) 06:04

SkyZoo Records, 2011. 04. 14.

Megérkezett Smoog-ék új dala

2011-04-19T11:39:00.000+02:00

Lassan egy éve, hogy megjelent a Blackstar maxi, amivel a blog hasábjain igen sokat foglalkoztam, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az én egyik átíratom is szerepel a kislemezen.
Hihetetlen, hogy elsuhant egy év. Viszont vasárnap szívderítő e-mailt kaptam Szkok Istvántól, a George Smoog duó egyik tagjától, amiben az állt, hogy bizony ők sem unatkoztak ez alatt az idő alatt és elkészült az új dal, ami a keresztségben a Life nevet kapta. Majd’ kiugrottam a bőrömből, aztán amikor meghallottam az akkor még csak egy-két emberkének elküldött szerzeményt, konkrétan ki is ugrottam.

Smoog-ékhoz híven ez a dal is valami egészen bizsergetően kotyvalékféle, csipetnyit ‘80-as évekbeli diszkó, ezredfordulós house és leheletnyi breakbeat; de ne is dobálózzunk túl sokat a stílusokkal, egyszerűen JÓ. És nagyon!
Ezúttal viszont nem Mr. Szkok felel az énekért (vagyis nagyrészben nem), hanem Mishoo, vagyis Misurák Tünde, aki azon kívül, hogy színésznő, olyan hangja is van, hogy a mélyládámból könnyek szöktek elő.

Ami engem illet, ismét az a megtiszteltetés ért, hogy a készülő kislemezre összerakhatok egy remixet. Alig várom már, hogy megkapjam a sávokat, rengeteg ötletem van, de hát ez már csak így szokott lenni: egy jó dalt mindig hihetetlen érzés újragyúrni. :)

Maga a nóta máig nem került nyilvánosság elé, viszont most örömömre szolgál, hogy megoszthatom Veletek itt a blogon.
Zalaegerszeg és Kaposvár legjobbjai, George Smoog featuring Mishoo – Life:

Közös dal Tensile Force-szal

2011-03-29T11:03:00.001+02:00

Érdekes történet ez, ha az elejéről nézzük. Minden 2010 januárjának elején kezdődött, de úgy néz ki, most beteljesedhet.

Akkor történt ugyanis, hogy Németh Gábor (Tensile Force / Embedded Frequency) kolléga felkért egy remixelési procedúrára. Jó ideje készen pihen már nálam az átiratom, ami igen nehéz szülés volt, de úgy összességében elégedett vagyok a végeredménnyel.
Mivel kiadásra nem fog kerülni az eredeti felállás szerint (és később elregélt okokból), így Gábor elvtárs egy olyan ötlettel rukkolt elő, hogy tekintsük közös projektként a dalt. A Blue Sun-t ugye ő írta, viszont a remixem úgy látszik nagyon megtetszett neki. Az akkordmeneten csavartam egy betyárosat, az eredeti dallamait pedig kidobtam a kukába (ahogy szoktam), így az én verzióm lesz a kiinduló alap.
A várható kislemezen egyelőre két verzió lesz, az enyém és Tensile Force-é, aminek ő a napokban ült neki, miután elküldtem a MIDI sávokat. Fura, hogy a saját szerzeménye remixét remixeli :).
Én még átmasszírozom az mixemet, vannak pontok, ahol nem vagyok megelégedve teljesen, ő pedig épp ma tett közzé egy demo-t a változatából, ami nekem igencsak fekszik!

Endy Smyle and Tensile Force - ID (Tensile Force Demo) by Tensile Force

Embedded Frequency - Blue Sun (Endy Smyle Remix Cut) by Endy Smyle

Megszületett Sean Tyas kislánya

2011-03-17T12:59:00.001+01:00

A mai napon látott napvilágot a Svájcban élő new yorki producer, Sean Tyas kislánya, Kyla Tyas. 50 centivel és 2,56 kilóval jött a világra, viszont a zenész nem lehetett ott a szülésnél; ilyen ez a DJ szakma, szokták mondani. Gratulálunk! :)

Feloszlik a Faithless

2011-03-17T11:51:00.003+01:00

A brit csapat, ami megreformálta az elektronikus zenét; ami belekóstolt mindenbe; ami dalaival mindig próbálta felhívni a figyelmet az aktuális problémákra a nagyvilágban; ami olyan élő fellépéseket nyomott, hogy a gondolatától is táncolsz; és ami még befejezi az utolsó turnét, majd nem lesz tovább. A Faithless története a végéhez közeleg.

Szomorú híreket adott közre tegnap Maxi Jazz, a Faithless egyik alapító tagja. Személyes és a zenekar weboldalán is megjelent egy nyilatkozat, amelyet bár igen nehéz magyarra átültetni úgy, hogy tükrözze az igazi mondanivalót, én még is megpróbálom ezt azon Olvasók kedvéért, akik az angollal kissé hadilábon állnak:

”

15 hosszú év és hat album után talán sikerült eljuttatnunk végre mondanivalónkat az embereknek; itt az ideje behajtani a könyvet és visszatérni a könyvtárba…

A legelképesztőbb, legnagyobb és leginspirálóbb éveket és kilométereket tudhatjuk magunk mögött, Veletek. Örömteli, vidám és erőt adó; egy percig sem gondoltuk volna, hogy ez a kis viszonyunk ilyen sokáig kitarthat. Vagy ennyire erős lehet. Azt sem hittük volna, hogy ennek az utazásnak mi vetünk majd véget… de természetesen az ember fejlődik, változik és fiatalságának darabjait maga mögött hagyja.

Nem csak magatokkal vittetek minket, a gyerekeiteknek is bemutattatok, hihetetlenek vagytok!
A ‘The Dance Never Ends’ lemezt Nektek írtuk; köszönetnyilvánítás, ugyanakkor a búcsúzás hangja is. A turné kifejezetten őrült és pörgős, mivel a lehető legtöbb olyan helyet meg akarjuk látogatni, ahol az emberek látni akarnak még minket. És köszönjük! Ha egész hátralévő életemet ezzel tölteném, akkor sem tudnám SOHA megköszönni Nektek elégszer.

Ezek az emlékek következő életemre is elkísérnek majd. De ahogy egy dal írásánál is, egyszerűen csak ‘tudod’, mikor van befejezve. Ez a mostani a “Köszönjük Nektek és Sziasztok”-turné, és az igazat megvallva, remélem nem szomorkodtok sokat, hanem felveszitek életetek fonalát, úgy, ahogy azt illik.

Még egyszer, akár vettél vagy letöltöttél egy CD-nket, eljöttél egy fellépésünkre vagy csak megemlítettél minket egy ismerősödnek (a kezdetektől fogva, vagy csak nem régtől)… köszönöm. Örökre a szívembe zártalak. Figyelj hangomra elkövetkező életeidben, árnyékodban csak nagyobb leszek; hiszen a Nap vagy nekem.

Örök hála,
Maxi”
(eredeti cikk)

Szóval ennyi volt. Maxi Jazz, Sister Bliss és Rollo meghatározó triójának zenei pályafutása hamarosan véget ér. Nélkülük nem lenne a világ az, ami; nem lenne az én zenei kultúrám sem az, ami. Diszkógráfiájuk nagyszerű; életművükre büszkék lehetnek.
Innen köszönöm, hogy csinálták azt, amit csináltak. És köszönöm 2004 nyarán azt az iszonyatosan jó Sziget záróbulit!

Nincs leállás - a TranceGivingDay keményebb, mint valaha!

2011-03-16T15:20:00.001+01:00

Épp, hogy kijózanodtak az emberkék a szombat esti őrületből, a Faith In Trance csapata máris egy igen közeli dátumot dobott mézédes koloncként a hazai trancerek közé.

Kétségtelenül kezdi belopni magát a szívekbe ez a bulisorozat és maguk a szervezők, hiszen profi módon megrendezett eseményekről beszélünk; ráadásul vannak annyira tökösek, hogy olyan fellépőket hoznak el, hogy a szemünk kiugrik.
Következő alkalommal, április másodikán szombaton ismét le fog repülni a Gólyavárról a mestergerenda, köszönhetően a frankó DJ-knek és remélhetőleg a sok résztvevőnek is.
Nemzetközi színekben az a Daniel Kandi és Arty fog díszelegni, akikről egy előző bejegyzésben szóltam nem rég; megjelenés előtt, nálunk fogják bemutatni új mixkompilációjukat, az Anjunabeats Worldwide 03-at! Nem semmi, kérem tisztelettel. Ahogy a trance berkek lassan szállóigévé váló mondás tartja: No Arty, no party!

Természetesen a piros-fehér-zöld tábor is be fogja rabolni a DJ pultot. A Poleposition duó srácain túl Mr. Inpieces-t és a számomra eddig ismeretlen DJ Zilia-t láthatjátok majd a lejátszók mögött. A srácokra panasz nem lehet, a leányzóról viszont még a Néplap Kalendáriumban sincs semmi info, micsoda világ ez?
9 órás dömping, le fog hullani a hajatok és be fog állni a lábatok, erre számítsatok. Hadonászás!

Jögyök:

Elővételi jegy: 2490 Ft ( 2011.04.01. 17.00-ig)
A rendezvény napján, a helyszínen: 2990 Ft
VIP - 10000 Ft, melyből 5000 Ft lefogyasztható!
a VIP csomag jelenleg is bővülő tartalma:
- welcome drink
- ajándék, hogy később újra és újra felidézhesd ezt a fantasztikus estét
- gyors, kiemelt beléptetés, különleges figyelem a hostesseink által érkezéstől távozásig
- bensőséges, hangulatos, elkülönített VIP terület, a legjobb rálátással a fellépőkre és a látványra
- időről időre meet and greet lehetőség a fellépőkkel, akik az előadásukon kívüli időt szintén a VIP -ban töltik
- asztalfoglalási lehetőség 2,4,6,8,10 főre amihez további extra szolgáltatások és előnyök tartoznak
Asztalfoglaláshoz írj az mgmtKUKACtrancegivingday.hu cimre, vagy hívd az információs vonalat.
A jegyek hamarosan elérhetőek a www.ticketportal.hu weboldalon.
Infoline: 0036 30 690 3288

Csemegéznivaló:
http://www.facebook.com/artymusic
http://www.myspace.com/artylive
http://twitter.com/arty_music
http://www.myspace.com/danielkandi
http://www.facebook.com/DanielKandiMusic
http://twitter.com/thedanielkandi
http://www.anjunabeats.com/

Sunlounger - The Beach Side Of Life

2011-03-15T13:25:00.005+01:00

Lehet-e idillibb képet elképzelni, mint egy napszemüveges, kopasz pali, aki egy M-Audio Oxygen 8-cal babrál, háttérben tengerrel és hegyekkel? Ugye, hogy nem.
Az oldalon már oly’ gyakran megforduló német producer, Roger Shah nem is olyan régen ismét magára húzta a Sunlounger kabátot és letett egy újabb lemezt az asztalra.

Az Another Day On The Terrace (kritika) és a Sunny Tales (kritika) kirobbanó sikere után, valamint Roger rohamosan növekvő rajongótáborának hatására szinte egyértelmű volt, hogy folytatni fogja, amit a baleár trance műfaján belül elkezdett.
A pofátlanság netovábbja volt, hogy nem írtam erről az albumról hamarabb, tekintve hogy akkora Shah-fan vagyok, hogy arra nincs szó, se több szóból álló kifejezés. A laptopomon is egy Magic Island logó díszeleg a Behringer mellett (köszönet érte Nio-nak, aki magától a mestertől hozta el nekem egy pesti buli alkalmából).
A harmadik napsütéses, nyárias egyveleg, a The Beach Side Of Life az ősz kellős közepén, 2010. október 22-én jelent meg.

Az élet tengerparti oldala a nyár közepén érte utol először a parasztot, amikor is megjelent az első kislemez. Shah apánk nem is szarakodott, egyből belevágott a lecsóba és azt a Found című dalt dobta a mélyvízbe, ami bizony az előző albumon szereplő Lost-nak a ‘folytatása’; azt pedig 2008-ban az év dalának választották az A State Of Trance hallgatói.
Mondanom sem kell ez az új kollaboráció Zara Taylor-ral sem lett piskóta és kétségtelenül az egyik legjobb szerzemény az albumról.
Augusztus végén landolt az újabb béközépes maxi, a Breaking Waves, aminek vokálját az az Inger Hansen jegyzi, akivel a producer már sikeresen munkálkodott együtt a saját neve alatt terpeszkedő Songbook albumon. A tanév kezdetének meghatározó dala lett számomra és sok szép pillanatot tudok hozzá kapcsolni.

Egy rövidke remixverseny, és már a kezünkben is foghattuk a dupla CD-s albumot, ami a hagyományokhoz híven ismét egy táncolós és egy lazulós-fetrengős-elmélkedős lemezt takar, 12-12 dallal. Két és fél óra kikapcsolódást kínál a The Beach Side Of Life, de sajnos már nem érzem olyan zseniálisnak, mint az előzőeket. Az Another Day On The Terrace-be a legelső hallgatásnál belebolondultam, egyszerűen varázslatos volt; a Sunny Tales-nek már neki kellett futni 2-szer, hogy belássam, fantasztikus munkával van dolgom. Nos, ennél még tovább tartott ez a procedúra, csak most, a tavasz beköszöntével habarodtam bele a nyárias szintetizátor dallamokba és halálpontosan szerkesztett dobritmusokba.

De pattintsuk fel a tokot, tegyük be a lejátszóba és hadd forogjon a club mixeket tartalmazó korong!

A címadó The Beach Side Of Life-fal csapunk a lovak közé, ami kellemesen atmoszférikusan indít, vízcsobogással, transzba ejtő szintiszőnyegekkel és habkönnyű gitárzengésekkel. Kicsit hajazunk az Another Day On The Terrace-re, ami a ritmikát illeti, de sajnos nem lett ez annyira jó szám. Igazán kellemes, de nem fogja meg az embert.
Tovább úszván a Found jön velünk szembe a maga karakteresen telt dobjátékával és gyors, vérpezsdítő akkordjaival, amelyet éppen csak megszórt a producer egy kis akusztikus gitárral. A dögös Zara magával ragadóan dalolja el nekünk, hogy a nagy depresszív Lost óta hogyan lelt rá a szerelemre és konkrétan milyen szép is a világ. Szerethető szerelmes nóta oda-vissza, amit biztosan nem versz ki egykönnyen a fejedből.
A dobogó aljára szorult Coastline egy huncut valami. Az előző albumon szereplő Catwalk-ra emlékeztet egy csipetnyit, az volt ilyen kis aljas. Tompa lábdobot ölel karon egy morcosan lüktető basszusgitár, amihez játékos hat-ek sora érkezik, csak hogy érezzük a ritmust. Az elektromos gitároké a főszerep, amelyek így, sőt még úgy(!) is vannak torzítva, de persze a háttérben küldik az energiát a szintetizátorok is. Kellemes összkép, mindig, mindenhol.

A Breaking Waves tipikusan az egyik olyan nóta a lemezről, ami fokozatosan fog rabul ejteni, még ha elsőre nem is tetszik majd. A holland Inger nyugtató hangja és leheletfinom gitárjátéka instant garancia a jóságra. Az alig hallható basszus ropogása a háttérben csak borzolja a kedélyeket. Kifejezetten hátradőlős, elmélyedős darab.
A Kuta Beach csipetnyi egzotikummal megszórt, csilingelős, láblógatós, de igazából nincs benne meg az a karakteresség, ami kiemelné, inkább csak olyan töltelékmuzsikának mondanám.
Antonia Lucas szénné vocoderezett/auto-tune-olt hangjával köszön be az egyébként jól eltalált Beautiful Night, ami a harmadjára kiadott kislemez is egyébként. Eleinte nem tetszett, főleg a vokál túltorzítása; valahogy nem illik bele az album koncepciójába és összképébe. Élesen lüktető ride, érces akkordok és vontatott dalszöveg, amelyek azért egy kellemes egészet alkotnak, csak szokni kell egy kicsit.

Kőkeményen vág bele a következő hármasfogatba a Summer Escape. Egyetlen szépséghibája ennek a nagyszerű dalnak az, hogy a gitárdallam első üteme hátborzongatóan hasonlít egy másik száméra az albumról, az Acapulco Waves-ére. Ha eltekintünk e felett a huncutság felett, látni fogjuk, hogy egy imádnivalóan pezsdítő, lebilincselő kompozícióval állunk szemben. Az akusztikus gityó szólója brilliánsan nyugtató, a lüktető akkordmenet a háttérben pedig maga a tökély, kár, hogy nem kap hangsúlyosabb szerepet. Sokat fogjuk pörgetni.
Előtérbe kerülnek az élénk szintetizátor hangzások a Trademark White-ban, ami megint csak nem a legkiemelkedőbb számomra. Egyszerű főtéma valami zongorának hallatszó tárggyal előadva, amihez igazodik a basszus ritmikája, a háttérben némi csilingelő arpeggio-val megtámogatva.
Sziporkázóan pozitív töltetű, felemelő óda a Life, melyhez az a fantasztikus Lorilee adta a hangját, akivel a producer már szinte megszámlálhatatlanul sokszor dolgozott együtt, elég csak olyan dalokra gondolni, mint az I’m Not God vagy a Catch A Cloud. Nyújtott-facsart szintik, nyújtott-facsart gitárpengésekkel, vakszerelmes dalszöveggel és kissé detune-olt főtémával; szinte napszemüveg kell, miközben hallgatod, nagyon tuti. Ja, és negyedik kislemez.

Az Acapulco Waves már ismerősen csengett nekem, mivel a remixverseny keretén belül ezt kezdtem el újragyúrni. Aztán félbemaradt.
Egészen finoman indulunk, alig hallható rezdülésekkel, mély, búgó basszussal, egyszerű dobokkal, majd lassan a figyelem középpontjába csusszan a nagyszerű akkord-vezérdallam, amit az említett Summer Escape-ből ismerős gityószólam ölel át. A dal végén azért kapunk még egy frankó szólót is, amire érdemes odafigyelni.
A Lost-Found nyomvonalán haladt tovább a producer és Zara, amikor is megírták az utolsó előtti nótát, a Feels Like Heaven-t. A beteljesedett, ám ‘túl szép, hogy igaz legyen’ kaliberű szerelem ópusza ez, amit garantáltan a szívedbe zársz majd. A téma ellenére szívfacsaró hegedűt és egészen lágy akusztikus gitárt kapunk kapásból. A vokál mintha valami egészen más dimenzióból érkezne, a dögmély basszus pedig egy darabig várat magára, de amikor belép, tökéletessé teszi a szerzeményt. A refrén utolsó szavának, a ‘free’-nek a játékos szaggatása egy olyan pontja a dalnak, amibe bele tud habarodni az ember. A fődallam kicsit a Lorilee-s nótákra emlékeztet, de nagyon jól el van találva.
Végül egy ízetlen szóviccel élve ballag be a Son Of A Beach, hogy pontot tegyen e nagyszerű utazás végére. Pergő tribal ritmusok, huncut zongora és hozzá igazodó szintik oda-vissza adogatása fokozza az indulatokat. Átveszi az uralmat a himnuszszerű lead, ami aztán hirtelen ki is lesz ölve, mielőtt elérhetné a csúcsot; kifejezetten bulikra fókuszált darab ez.

Persze említést teszek a chillout változatokról is, mert megérdemlik. Talán semelyik eddigi Sunlounger lemezen nem voltak ezek olyan erősek, mint a The Beach Side Of Life-on. Egy teljesen más utazás az a CD; a lassú dobszekciók olyan mesterien vannak összerakva, hogy fejet kell hajtsak a producer előtt. Pofátlanul kreatív és élettel teli, pezsdítő és végletekig relaxáló egyben, maga a tökéletesség, minden dal egy egészen új arcát mutatja és a legtöbb még jobb is, mint a táncolni való változatban. A hangszerelés és masterelés csak úgy vibrál.

Roger Shah-nak sikerült ismét egy olyan dupla CD-s albumot összeraknia, amit szeretni fogsz mindig, mindenkor. Akárhol. Ha lazítani akarsz, csak beteszed a chill darabokat és máris egy virtuális tengerparton találod magad; de ha pörgésre és bulizásra vágysz, ez a lemez akkor sem fog cserben hagyni. Nem hiányozhat az igényes zenét szerető ember polcáról.

Roger Shah presents Sunlounger – The Beach Side Of Life
Magic Island Recordings / Armada
2010. 10. 22.

01. The Beach Side Of Life
02. Found (feat. Zara Taylor)
03. Coastline
04. Breaking Waves (feat. Inger Hansen)
05. Kuta Beach
06. Beautiful Night (feat. Antonia Lucas)
07. Summer Escape
08. Trademark White
09. Life (feat. Lorilee)
10. Acapulco Waves
11. Feels Like Heaven (feat. Zara Taylor)
12. Son Of A Beach

Használtcikk II.

2011-03-12T15:38:00.004+01:00

Mint írtam az előző Használtcikk bejegyzésben, vannak bizonyos építőkövek, amelyekből felépülnek modern világunk elektronikus zenéi. Néha megesik, hogy az egyik ilyen építőelemet, amit hallasz egy dalban, megtalálod nyers formájában valamelyik hangminta válogatáson.

Mai delikvenseinknek viszont kijárna egy-egy pofon, ugyanis néha az is megesik, hogy ugyanazt a szeletet, ugyanazt a loop-ot több producer is felhasználja és még csak nem is változtat rajta nagyon, így kihallható a redundancia. Az már egyenesen nevetséges, amikor ugyanaz a zenész/formáció használja fel ugyanazt többször, ugyanúgy.

Mutatok most Nektek négy loop-ot, aztán döntsétek el magatok, hogy mi merre. Nem úgy, mint előzőleg, ezt még nem találtam meg semmilyen sample pack-ben, viszont már kezd szelektív vájt fülem lenni hozzá. Szóval:

Így kezdődik az ANR – My Love (MST Remix), amiben először hallottam, és ami egyébként nagyon jó nóta:

Aztán Ingsha-éktól van nekünk itt a Niavara, csak hogy kronológiailag haladjunk sorba:

Kicsit hasonló, ugye? :)
Nem is kell messzire mennünk, a következő Ingsha-lemezen, a Montego Bay-en szemrebbenés nélkül használták ugyanazt:

Tavalyi termés Phynn visszatérése, a Hello Love, ami szintén hihetetlen jó zene, de az original mix elején van némi turpisság:

Nagyon hajaz az előzőekre, csak mintha ez már meg lenne variálva; mintha a loop egyes elemei már ki lennének szedve. Persze az is lehet, hogy ebben az esetben tévedek.

Ez a helyzet. Érdekes. Itt is meg kell említenem, hogy amikor én előre legyártott loopokhoz nyúlok, akkor hétszentség, hogy egyrészt szétvágom és átrendezem őket, másrészt kieffektezem belőlük a szart is. Azért, mert úgy jobban beleillik az általam elképzelt kompozícióba és az ilyen dolgokat is el lehet kerülni.

Ennyi vót mára, élvezzétek a napsütést :).

ATB új albuma a küszöbön – hallgass bele!

2011-03-11T18:52:00.002+01:00

Mint tudjuk, a német Andre Tanneberger manapság felfüggesztette a turnézást és bevackolta magát a stúdiójába. Az új szerzői albumot hamarosan a kezünkbe foghatjuk, de mire is számíthatunk a fantasztikus producertől ezúttal?

A mai napon volt olyan kedves ATB és feltöltött egy videót a YouTube-csatornájára, melyben 3 új dalt mutat be a Distant Earth című albumról. A Move On, a Magnetic Girl és a Where You Are mind-mind igazi ATB-dalok, hallhatóan az előző lemez, a Future Memories (kritika) nyomdokain lépkedve. Könnyed, dallamos, szerethető trance ritmusok, de nem is tépem a kezem tovább, hallgassátok meg magatok!

Az album pont a születésnapom után, április 29-én érkezik. :)

Érkeznek a mixalbumok

2011-03-11T17:46:00.002+01:00

Lassan már szokássá válnak a különböző mixkompilációk az év első negyedében, ez idén sem lesz másképp. Hamarosan elérkezik az idő, hogy a kiadók megmutassák, mi van náluk betárazva 2011-re; hogy mire eljön a nyári buliszezon, miktől fognak szétesni a klubok.

Az Anjunabeats kiadó harmadszorra is Föld körüli utazásra csábít – már ami a hamarosan érkező Anjunabeats Worldwide 03 korongon fellelhető zenészeket illeti, mindenképp.
A válogatásalbumot hagyományosan két, a label kötelékébe tartozó tehetséges producer/formáció rakja össze, ez természetesen ebben az esetben sem lesz másképp.
2006-ban debütált a széria Super8 & Tab és Mark Pledger gondozása alatt. Akkora durranás volt, mint ide Lacháza; olyan hatalmas slágerek szerepeltek rajta, mint a YearZero, a Needs To Feel vagy a Black Is The Colour.
Eltelt négy év és 2010-ben Super8-ék mellett immár Mat Zo-t láthatjuk a válogatás összeállítójaként. Számomra nem tetszett annyira a 02, de az biztos, hogy olyan feltörekvő zenészek tették rajta tiszteletüket, mint Ankhen, MaRLo vagy Rodney Reynaert.
Idén sem maradunk fankság nélkül a brit kiadótól, ezúttal pedig Daniel Kandi és a ruszki csillag Arty fog minket kalauzolni a glóbusz felszínén.
A tracklistát böngészve eleinte kissé vegyes érzéseket tápláltam a megjelenést illetően, de belenyalogatva a dalokba azt kell mondjam, hogy egy igen kellemes, dallamos, nyáriasan bizsergető lemezt sikerült összehozni. Külön öröm, hogy ismét van magyar előadó is a lemezen Adam Szabo, Sunny Lax és Solex személyében!
Ajánlom figyelmetekbe; és ne felejtsétek: április 11-én érkezik!

Demók és előrendelés: http://www.anjunabeats.com/anjunabeats-worldwide-03-mixed-by-arty-and-daniel-kandi/

Anjunabeats Worldwide 03 – Mixed by Arty & Mat Zo

Disc 1 / Mixed by Arty
01. Super8 & Tab feat. Julie Thompson - My Enemy (Rank 1 Remix)
02. Arty & Mat Zo - Rebound
03. Tritonal feat Cristina Soto - Lifted (Mat Zo Remix)
04. Slusnik Luna - Sun 2011 (4 Strings Remix)
05. Nitrous Oxide - Downforce (Mike Shiver's Garden State Mix)
06. Sunny Lax & Solex - Out Of This World (Mike Koglin Remix)
07. Arty - Zara
08. Kenneth Thomas feat. Roberta Harrison & Steven Taetz - Drive (Save The Robot Remix)
09. Mat Zo - Superman
10. Boom Jinx & Andrew Bayer - Fracture
11. Rex Mundi - Sandstone
12. Lange & Fabio XB presents Yves De Lacroix - Electrify (Lange Mix)
13. Aruna with Mark Eteson - Let Go (Nic Chagall Remix)
14. Mat Zo - Synapse Dynamics (Arty Remix)
15. Arty feat. Tania Zygar - The Wall

Disc 2 / Mixed by Daniel Kandi
01. Parker & Hanson - Alquimia (Andrew Bayer Remix)
02. Aiera - Skydive (Willem De Roo Remix)
03. Norin & Rad Vs. Recurve - The Gift
04. Aalto - Resolution (Daniel Kandi's Solution Mix)
05. Edu & Cramp - Silver Sand (Daniel Kandi Remix)
06. Mike Koglin - Sunstar
07. Daniel Kandi & Phillip Alpha - Don't Fix It
08. Activa Pres. Solar Movement - Indigo (Chris Melton Remix)
09. Nitrous Oxide - Follow You (Club Mix)
10. Daniel Kandi - Just For You
11. Adam Szabo - Serano
12. Juventa - Dionysia
13. Daniel Kandi - Soul Searchin'
14. Claessen & Martens - The Man Who Knew Too Much

Ahogy 2004 óta mindig, idén is jelentkezik Armin van Buuren az ő kis bemutatójával, ami hírneves rádióműsorának, az A State Of Trance-nek a nevét viseli. Az első pár album kifejezetten belopta magát a hallgatók szívébe és bár szerintem 2008-ban és 2009-ben nem sikerült annyira ütősre az összeállítás, a tavalyi viszont engem kárpótolt. Emlékszem, rogyásig hallgattam tavasszal egyetemre buszozván.
Az új verzió borítója nekem olyan kicsit “máfász?” jelleggel bír, de inkább ne vegyük figyelembe, hogy Armin az öltönyét gombolja egy látszólag olyan ajtó előtt, ami mögött minden valószínűséggel egy jól kifejlett hínárgyalázó lápiszonyt tartanak fogva.
A dalok között persze olyanokat lelhetünk fel, amelyek majd az év második felének táján jönnek majd ki; ez is egyfajta ízelítő abból, mit kínál főként az Armada 2011-re.
Ashley Wallbridge ‘Moonlight Sonata’-ja jól indít és jól épít, de lehetne eggyel jobb, Max Graham ismét Neev Kennedy-vel írt egy dalt; a végeredmény, a ‘So Caught Up’ kifejezetten kellemesre kerekedett. Az orosz Bobina is villant egy bombát, de nem maradnak le olyan nevek sem, mint Beat Service, Mark Eteson, Juventa vagy Orjan Nilsen sem.
Március 18-án kiderül minden.

Armin van Buuren – A State Of Trance 2011
Disc 1
01. Triple A – Winter Stayed (Armin van Buuren’s On the Beach Intro Mix)
02. The Blizzard & Omnia – My Inner Island
03. Mike Shiver vs Matias Lehtola – Slacker
04. Dreas vs Alex Robert – Mormugao (Alex Robert 2011 Mix)
05. Anhken – Always Look Back
06. Nuera – Green Cape Sunset
07. Rex Mundi – Sandstone
08. Robert Nickson & Thomas Datt – Godless (Protoculture Remix)
09. Bobina – Lamento Sentimental
10. Mark Otten – Libertine
11. Max Graham feat. Neev Kennedy – So Caught Up
12. Ashley Wallbridge – Moonlight Sonata
13. Beat Service feat. Cathy Burton – When Tomorrow Never Comes
14. Arty & Mat Zo – Rebound

Disc 2
01. Ron Hagen & Al Exander – Now Is The Time (Armin van Buuren’s Intro Edit)
02. Super8 & Tab feat. Julie Thompson – My Enemy (Rank 1 Remix)
03. Shogun – Skyfire
04. John O’Callaghan & Timmy & Tommy – Talk To Me (Ørjan Nilsen Trance Mix)
05. Armin van Buuren presents Gaia – Status Excessu D (ASOT 500 Theme)
06. Mark Eteson – Blackboard (Jon O’Bir Remix)
07. Daniel Kandi & Phillip Alpha – If It Ain’t Broke
08. Andrew Rayel – Aether
09. Ørjan Nilsen – Between The Rays
10. Armin van Buuren feat. Winter Kills – Take A Moment (Alex M.O.R.P.H. Remix)
11. Lost World – Stargazer
12. Aly & Fila feat. Jwaydan – We Control The Sunlight
13. Juventa – Dionysia
14. Bjorn Akesson – Painting Pyramids
15. Laura Jansen – Use Somebody (Armin van Buuren Rework)

A trance Grammy-re is jelölt nagymestere, Andy Moor sem ül a babérjain. 2009-ben rakott össze először válogatáslemezt Breaking The Silence címmel, ami kiadójának, az AVA Recordings-nak a friss gyöngyszemeit volt hivatott megmutatni, néhány környékbéli slágerrel megfűszerezve.
Andy-ben teljes mértékben megbízok, munkáit elképesztő precizitással és profizmussal dolgozza ki; tavalyi bombája, a She Moves számomra az év egyik legjobban megkomponált dalai közé tartozik.
A ma megjelent Breaking The Silence Volume 2-n is érkeznek olyan mazsolák, amiket bár lehet, hogy párszor meg kell rágni, de nagyon ízletesek. Ashley Wallbridge nem meglepően itt is felbukkan, méghozzá egy olyan dallal, ami engem legelső hallára levett a lábamról. A ‘Liquid’ higgadtan elkészített, modern és szakít, de mint ahogy az illik. A guru maga pedig azzal a M.I.K.E.-kal ült össze, aki legalább olyan régóta benne van a szakmában; ‘Spirit’s Pulse’-uk ígéretes darab, de számomra hiányzik belőle még valami.
Spark7, Mike Koglin, tyDi, Fabio XB és Lange neve egyértelmű garancia.

Andy Moor – Breaking The Silence Volume 2
Disc 1
01. Will Holland feat. Jeza – Start Again (Original Intro Mix)
02. Ad Brown presents Maxi Valvona – Fractions
03. DNS Project & Fast Distance – Kickdown
04. Zack Roth – Silver Of Blue
05. Masoud feat. Hannah Ray – Here We Go
06. Gofman & Tsukerman – Bliss
07. Joseph Areas – Subtle Motion
08. David Forbes – Point Picquet
09. Daniel Kandi – Promised (Jason van Wyk Remix)
10. Mark Eteson – Universal Language
11. Nitrous Oxide feat. Anyem – Follow You (Maor Levi Remix)
12. Ad Brown feat. Kerry Leva – Memorial (You Were Loved) (Maor Levi Club Mix)
13. Lange & Fabio XB presents Yves De Lacroix – Electrify (Lange Mix)
14. Danny Chen feat. Cristina – Just A Dream

Disc 2
01. Ashley Wallbridge – Liquid (Intro Mix)
02. Mike Koglin – Sunstar
03. Tenishia feat. Aneym – Man in Denial (David Forbes Remix)
04. Masoud – Skyward
05. Cerf, Mitiska & Jaren – Another World (Original Vocal Mix)
06. Andy Moor vs M.I.K.E. – Spirit’s Pulse
07. Fabio XB & Yves De Lacroix – Universe Of Love (First State’s Prog Mix)
08. Snatt & Vix – Destination Shoreline
09. tyDi feat. Tania Zygar – Half Light (Fabio XB Vocal Rework)
10. Ben Nicky – Drizzle
11. Tydi feat. Brianna Holan – Never Go Back
12. David Forbes – Yasai
13. Tritonal feat. Cristina Soto – Lifted (Mat Zo Remix)
14. Ashley Wallbridge – Moonlight Sonata
15. Spark7 – Lightness

TranceGivingDay – majd adnak ők Nektek!

2011-03-08T12:48:00.001+01:00

Kicsiny hazánk új trance bulisorozata, a TranceGivingDay februárban olyannyira jól sikerült, hogy a szervezőknek természetesen van bőr a képükön és egy újabb ritmikus hadonászásra csábítják a közönséget.
Annyi bizonyos, hogy a márciusi kiadástól is erőteljes hajhullásba fogunk kezdeni, mivel ismét olyan nagy neveket sikerült elcsalni Magyarországra, akik igazán értenek a partyhangulat megteremtéséhez.

A Faith In Trance csapata gondolt egy nagyot és erre a hónapra igazi vegyesvágottal fog nekünk kedveskedni. Akik jártasak a nemzetközi transz színtér történéseiben, azoknak minden bizonnyal nem kell bemutatni a norvég zseni Boom Jinx-et, a svéd verest, Marcus Schössow-t és remélhetőleg a pannon betyárt, Sunny Lax-et sem.

Mr. Jinx, vagy ahogyan a személyi igazolványán áll, Øistein J. Eide már akkor muzsikált, mikor én épp a balra nézést tanultam és sikeres karriert tudhat magáénak a reklám-, TV-film és videójáték zene területén, hiszen őt hallhatjátok többek között a CSI: Miami és a Need For Speed: Shift elfogyasztása közben.
Az Anjunadeep kiadó egyik kulcsfigurájaként bebizonyította, hogy az elektronikus tánczenében is kitűnően megállja a helyét.

Schössow barát egy igazi állat. No de azért nem annyira, hogy a műfaj kellemes dallamosságát ne csempéssze bele dalaiba. Innovatív szintetizátor hangzások és energikus dalok egy egész sora jellemzi eddig a svéd-dán producert, aki 2008-ban útjára indította a Tone Diary Recordings-ot, ami mára az egyik legnívósabb trance kiadók közé lépett. Az olyan dalok, mint a Girl’s Suckcess, The Last Pluck, Swedish Beatballs vagy a Roxy ‘84 remixe nagyon megkedveltették velem, ráadásul a pult mögött is képes olyan energiát átadni a közönségnek, hogy az hihetetlen.

Márton Levente, vagyis álnevén Sunny Lax épp a másik oldalt képviseli; olyan mesteri odafigyeléssel teszi egybe az uplifting trance műfajába sorolható szerzeményeit, hogy minden megjelenésénél kénytelen vagyok fejet hajtani előtte.
Amióta a 2005-ös P.U.M.A.-val berobbant az Anjunabeats-hez, azóta hazánk egyik legjobb és legnépszerűbb producerévé nőtte ki magát. Elszállós szinti szőnyegek, lágy melódiák, komplex dobjátékok és fantasztikus hangulatok övezik dalait; szinte érződik rajtuk a törődés.

Ők hárman fogják berepeszteni az új helyszín, a Gólyavár – TreffOrt Kert ablakait március 12-én (igen, most szombaton, úgy készüljetek).

A jótékonysági motívumot most se felejtsük el: minden résztvevő támogatja a dance4life mozgalmat és a HIV/AIDS elleni harcot.

Jegyárak:
Elővétel: 2.990 Ft
Helyszínen: 3.500 Ft
VIP: 10.000 Ft (5.000 lefogyasztható)
http://www.ticketportal.hu

Asztalfoglalási lehetőség 2, 4, 6, 8, 10 főre amihez további extra szolgáltatások és előnyök tartoznak. Foglaláshoz írj az mgmt@trancegivingday.hu címre, vagy hívd az információs vonalat. Infoline: 0036 30 690 3288

Facebook esemény, ehun:
http://www.facebook.com/event.php?eid=163874836997724

Előző hepaj:
http://www.youtube.com/watch?v=sCBjSyHDSk0

Kapcsolódó weboldalak:

http://www.facebook.com/trancegivingday
http://trancegivingday.hu/

MARCUS SCHÖSSOW
http://www.marcusschossow.com
http://www.twitter.com/marcusschossow
http://www.facebook.com/marcusschossow
http://www.myspace.com/marcusschossow
http://www.youtube.com/tonediaryvideocast

BOOM JINX
http://www.boomjinx.com
http://www.facebook.com/boomjinx
http://twitter.com/boomjinx

SUNNY LAX
http://www.sunnylax.com
http://twitter.com/sunnylax

Újabb adag ‘Remixed’ albumokkal bombáznak

2011-03-04T16:56:00.004+01:00

Személy szerint nem vagyok híve az elmúlt pár évben divó trendnek, miszerint az összes szerzői album után kiadjuk ugyanazt, remixekkel, de úgy néz ki a még egy bőr lehúzásának elve alapján ez a dolog nagyon elterjedt.
A közeljövőben megkaparinthatjátok a tavalyi év két sikeres trance korongjának, a Do You Dream?-nek és a Northern Lights-nak az átgondolásokkal megfűszerezett újrakiadásait.

Végtelenségig lehetne sorolni a nagyobb trance albumok ‘Remixed’ verzióit, amik szerintem nem sokat adtak a dalok értékéhez; jobb lenne a remixeket a kislemezekre hagyni, azzal megbékülnék.

Viszont egyes darabok mindenképpen figyelemfelkeltőek. Tavaly szeptember végén lépett a fénybe a szőrös brit, Gareth Emery debütáló albuma, a Northern Lights. Megérdemlem, hogy szívlapáttal pofánverjetek, amiért nem írtam róla, ugyanis egészen finom egyvelegre sikerült a lemez, melyen olyan közreműködőket találunk, mint Jerome Isma-Ae, Activa, Lucy Saunders vagy épp a tesó, Roxanne Emery.
Igazi Emery-féle dalok, amelyeket elvár tőle az egyszeri paraszt, energikus összeállítások és megkapó dallamvonalak egész sora várja a hallgatót; én máig sokszor megforgatom.

Március 18-ára van benaplózva a Northern Light Re-Lit album, aztán meg némi buli is Miamiban, aminek nem tudom ki csinálta a plakátját, de Gareth úgy néz ki rajta, mint egy rossz meleg. No de ettől eltekintve ezen az újramegvilágított korongon lesznek brutális nóták, mindjárt itt az Arrival, ami alapvetően is egy nagyon jó muzsika, de az Ashley Wallbridge remix megaláz mindent; a rádióműsorok manapság nem is győzik játszani. Ezen felül beleütközhetünk a teljes trance élvonalba Daniel Kandi-től kezdve Super8-éken át egészen Lange-ig.

Gareth Emery – Northern Lights Re-Lit

01. Gareth Emery feat. Brute Force - Arrival (Ashley Wallbridge Intro Mix)
02. Gareth Emery - El Segundo (Arty Remix)
03. Gareth Emery feat. Jerome Isma-Ae - Stars (Hardwell Remix)
04. Gareth Emery - Full Tilt (Baltek Remix)
05. Gareth Emery feat. Roxanne Emery - Too Dark Tonight (John OCallaghan Remix)
06. Gareth Emery - Citadel (Supe8 And Tab Remix)
07. Gareth Emery feat. Emma Hewitt - I Will Be The Same (Dennis Sheperd Remix)
08. Gareth Emery - Global (Jordan Suckley Remix)
09. Gareth Emery feat. Mark Frisch - Into The Light (Lange Remix)
10. Gareth Emery feat. Lucy Saunders - Fight The Sunrise (Daniel Kandi Remix)
11. Gareth Emery feat. Lucy Saunders - Sanctuary (Giuseppe Ottaviani Remix)
12. Gareth Emery feat. Activa - All Is Now (Jorn Van Deynhoven Remix)

Gondoltam mutatok Nektek valami ízelítőt, de a kiadó Garuda olyan kőkeményen levadássza az engedélyük nélkül feltöltött YouTube-videókat, hogy az már komolyan példás. Hallgassátok ezt itt, míg nem törlik:

A német születésű, USA-ban élő Markus Schulz nem csak a 8. legjobb DJ a világon, hanem azok közé az előadók közé tartozik, akik nagy figyelmet szentelnek a rajongótáborukkal való interakcióra. Egy igazi fanki pali ő, aki valószínűleg nem fog unatkozni a következő pár hónapban: érkezik tőle egy turné DVD, egy új album a Dakota alteregója alatt és nem utolsó sorban harmadik stúdióalbumának remixelt manifesztációja, a Do You Dream? ‘The Remixes’.

Az eredeti korongról ide kattintva olvashatjátok agymenésemet, ami viszont a remixeket illeti, érkezik pár olyan, amire elkerekedik a szem. Az Alpha State-et az a Mike Foyle veszi kezelésbe, akit én csak isteníteni tudok; tőle mindig csak hihetetlen profi munkát kap az ember. A címadó dal Ferry Corsten változata sem hagy kivetni valót maga után, a 65.4 Hz-et pedig Mr. Pit gondolta át, aki a napokban a Stamina-val repeszti a homlokokat, de durván.
Super8 & Tab, Tucandeo, DNS Project, Jochen Miller, Cosmic Gate: mind-mind olyan zeneipari szakmunkások, akiknek keze nyoma rajta lesz Markus semmibe foszló lábában. Jöttükre április elsején számítsatok, pirkadatkor, Beatport felől.

Markus Schulz – Do You Dream? ‘The Remixes’

CD 1:
01 Alpha State
02 Away (feat. Sir Adrian)
03 Rain
04 Dark Heart Waiting (feat. Khaz)
05 Not The Same (feat. Jennifer Rene)
06 Do You Dream (Uplifting Vocal Mix)
07 Last Man Standing (feat. Khaz)
08 Surreal (feat. Ana Criado)
09 Unsaid (feat. Susana)
10 Lifted (feat. Angelique Bergere)
11 Perception (feat. Justine Suissa)
12 The New World
13 Lightwave (feat. Angelique Bergere)
14 65.4 HZ
15 What Could Have Been
16 Goodbye (With Max Graham feat. Jessica Riddle)

CD 2:
1. Alpha State (Mike Foyle Remix)
2. Away (Cosmic Gate Remix)
3. Rain (Phynn Remix)
4. Dark Heart Waiting (Jochen Miller Remix)
5. Not the Same (Carlo Resoort Remix)
6. Do You Dream (Ferry Corsten Remix)
7. Last Man Standing (Karanda Remix)
8. Surreal (Moonbeam Remix)
9. Unsaid (Big Room Club Mix)
10. Lifted (Tenishia Remix)
11. Perception (Super8 & Tab Remix)
12. The New World (Barnes & Heatcliff Remix)
13. Lightwave (Club Mix)
14. 65.4Hz (Mr. Pit Remix)
15. What Could Have Been (Tucandeo Remix)
16. Goodbye (DNS Project Remix)

Andy Blueman album kilátásban

2011-03-02T17:52:00.001+01:00

Nemrég arról olvashattunk, hogy a trance szcéna egyik fiatal titánja elfordítja tekintetét a stlustól és a filmzene területére téved.
Ma bejelentette Facebook oldalán, hogy még az évben megjelentet egy albumot.

Sokaknak felcsillant a szeme. Vajon Andy Blueman visszatér a trance-hez, amiben olyannyira kiemelkedő volt?

Sajnos azt kell mondjam, nem. A producer válaszolt néhány hozzászólásra a bejelentést illetően, melyekben kifejtette, hogy az album sokkal inkább egy portfólió lesz, illetve némi pénzgyűjtési akció; ezen felül bár lesznek rajta trance szerzemények, valójában egy cross-genre digitális válogatás lesz régi-új dalokból.
A kizárólag CD Baby oldalon megvásárolható korongon olyan dalok lesznek, mint a The End Of Time, The Last Flight, Fields Of Fortune vagy az Away From The Sun.
Sokan azt is furcsállották, hogy miért épp ezen a CD Baby-n jelenik majd meg a dolog, amire Andy elmondta, hogy egyrészt félhivatalos albumról beszélünk, konkrét kiadó nélkül, így az olyan nagy áruházak, mint a Beatport vagy a Juno ki is vannak zárva. Másrészt a nagy lemezboltok alacsony áron adják a dalokat úgy, hogy azok értékéből kőkemény részesedést kapnak, míg a CD Baby-n a zenész bizonyos keretek között megszabhatja, mennyiért kívánja áruba bocsátani a műveit.

Kicsit érdekes Mr. Blueman hozzáállása a dolgokhoz, ami az elmúlt hónapokat illeti. Nehéz döntést hozott, amikor a szinte halálbiztos elektronikus zenei karriert háttérbe szorította a kortárs komolyzenei komponálás hatására, aminek talaján nagyon nehéz elhelyezkedni és ezt most ő is megtapasztalja. Hogy mi lesz a szlovén producer további sorsa? Kiváncsian várom. Csak úgy, mint az albumot, amelyre idén ősszel számíthatunk.

Új remix a SkyZoo-nak

2011-03-01T22:05:00.005+01:00

Kicsiny hazánk kicsiny, ám annál rokonszenvesebb digitális trance kiadója különleges dologgal indítja a 2011-es évet.

Sokat nem árulok el, mert az alkotói homály még fed bizonyos dolgokat. Legyen annyi elég egyelőre, hogy a SkyZoo Records hamarosan napvilágot látó új megjelenésére kaptam remixfelkérést, aminek én több, mint szívesen teszek eleget.
A dal elkészülésének teljes menetét rögzítem majd és valamikor a tavasz folyamán egy összevágott videó keretén belül meg is mutatom Nektek, hogy készült el.

Addig nézzétek meg a trailert:

Az új külső…

2011-03-01T00:13:00.001+01:00

…új belsőt is takar? Nos, kétségtelenül. Hogy mennyi az annyi, miért jó ez a változás, milyen szerkezeti újdonságokkal kecsegtet a blog és milyen ötletek cikáznak még a fejemben, azt megtudjátok, ha kattyintotok :).

Anno a tartalom oltárán feláldoztam a kényelmet, így az oldal túl széles volt ahhoz, hogy bizonyos felbontásokon élvezhető lett volna. (No de azért csak 2011 van.) Érdekes módon, ezzel kapcsolatban viszontlag kevés ‘takarodjanyádba’ röpült felém és olvastatok annak ellenére is, ha erre tévedvén egy ótvaros vízszintes görgetősáv jelent meg a böngészőtökben. Ezt köszönöm :).
Aztán sok volt a kép és Flash objektum is, így lassabb rendszereken illetve lassabb internetkapcsolatok esetén néha kellett egy idő, hogy rendesen magához térjen a blog.

Ezt a két nagyobb gondot volt hivatott kipofozni ez az újítás, ám idő közben kinőtte magát: megváltozott a felépítés és a színvilág, letisztultabb lett a kivitelezés illetve hatékonyabb az oldalon való navigálás. Ez egyelőre még csak az alap, a váz; a finomhangolás és új funkciók bevezetése még hátra van. Ne csodálkozzatok, ha valami furába ütköztök.

Ami van:
- Új menü: kényelmesebb, többszintű menürendszert kapott az oldal, amellyel egyszerűbben navigálhattok. A jövőben valószínűleg csak a menü fog úszni az oldal görgetésével, mivel a teljes fejléc túl nagy területet foglal el bizonyos felbontásokon.

- A teljes cikkek helyett bevezetők a főoldalon: a Blogger már egy ideje támogatja ezt a funkciót, de eddig nem éltem vele. Ezentúl fogok, így a főoldalon egyszerre több bejegyzést fogtok találni és szemezgethettek, melyiket olvassátok el teljes egészében.

- Hatékonyabb lapozás: a főoldal alján számozott oldalnavigációt találtok, ami sok weboldalról ismerős lehet. Segítségével frankóbban ugorhattok nagyobb távokat a blog posztjai között.

- Facebook Commentbox integráció: eddig is volt egy ideje, de most már szebb. :) Teljesen felváltotta a hagyományos Blogger kommentár felületet, a Facebook Commentbox-a segítségével villámgyorsan hagyhattok hozzászólást a posztokhoz, még akkor is, ha nem vagytok tagjai a közösségi oldalnak. Annyi változott még, hogy csak a bejegyzések saját oldalán jelenik meg a dobozka.

Ami tervben van:
- Frissített partneroldal, ahol megtalálhatjátok majd az összes olyan oldalt, amit érdemes meglátogatni, ha érdekel az elektronikus zene, főleg a trance. Testvérblogok, DJ-k, producerek, ismerősök, portálok, szakboltok, ami belefér.
- Kibővített zenei előrejelzések: az eddig megszokott egyszerű felsorolásom túlmenően ezután szeretnélek Titeket is belevonni a procedúrába. Ha tudtok olyan megjelenésről, ami még nem szerepel a blogon, azt egy erre kialakított aloldalon megoszthatjátok a többi olvasóval. Emellett borítókkal, zeneboltokra mutató linkekkel és egyéb információkkal látom/láthatjátok majd el az egyes érkező kis-, és nagylemezeket.
- Galériák, slider-ek: a banner mellett találhattok majd például olyan diavetítéseket (milyen hülyén hangzik ez magyarul :) ), amelyekkel intuitívabban ugorhattok bele egy-egy album bemutatójába, hazai buli leírásába, vagy épp mazsolázhattok a legutóbbi cikkek közül.
- Egy extra meglepetés, de ez nem csak rajtam múlik. Ha sikerül megoldani, reggelire is jóságot fogtok enni!

Egészen hirtelen, így a setét éjszakában, ennyi jutott eszembe. Az elkövetkezendő időben olyan cikkekkel várlak Titeket, mint a Vir2 új hangminta csomagjának ismertetője, a Színfalak Mögött és a Használtcikk rovatok új darabkái és elregélem azt is, milyen nótán munkálkodom a következő egy hétben!
Addig is remélem, tetszik Nektek az új Music Is For Rich People!

Négy pont öt

2011-02-17T19:45:00.001+01:00

Rövid leszek és velős. Egy ideje már nem írtam, tudom, elnézést is kérek Tőletek. Ennek oka egyszerű: épp átalakítom az oldalt.
Hogy miért? Egyrészt egyszerűsítek, optimalizálok, másrészt jó webprogramozás gyakorlat. Kicsit elnyúlik ugyan, pár napos gyors kipofozásra számítottam, de tovább fog tartani. Lesznek új funkciók és finomságok, a navigálás is hatékonyabb lesz.

Megértéseteket köszönöm. Hamarosan jövök új témákkal, új posztokkal és új arcokkal :).

Remixelj Nitrous Oxide-nak is!

2011-01-31T14:28:00.001+01:00

Múlt heti a hír, viszont hátha valaki elsiklott felette.
Úgy látszik javul a tendencia remixversenyek terén, hiszen manapság olyan nagy nevek ajánlottak lehetőséget az amatőröknek, mint Ferry Corsten, a Pendulum, Roger Shah, Super8 & Tab vagy ugye az előző posztban megemlített Sied van Riel, hogy párat említsek.
Az Anjunabeats kiadó táborát erősítő lengyel Nitrous Oxide tavaly lengette meg debütalbumát, a Dreamcatchert, ami nekem annyira nem jött be, de akadnak rajta igen jó darabok.
A lemezről következőleg kivándorló kislemezre lehet készíteni szebbnél szebb átíratokat; ez pedig az Aneym-mel közös Follow You cimű dal lesz:

Időnk van rendesen, nem kell kapkodni gyerekek, március 14-ig nyugodtan lehet csiszolgatni a szerzeményt.

A Findremix.com oldallal közösen lebonyolított verseny menete a következő:

- Hozzászólsz a hivatalos bejegyzéshez, hogy “I’m in”, vagyis benne vagy. Bár szerintem ez nem fontos. :)
- Letöltöd a midi pakkot INNEN valamint a wav csomagot INNEN.
- Megfőzöd a dalt.
- Március 14-ig feltöltöd a kész művet ERRE a SoundCloud oldalra (kapcsold ki a letölthetőséget!).
- Eredményhirdetés március 31-én.

Mi a nyeremény?
Na az nem semmi. Három helyezettet választ majd ki Nitrous illetve a kiadó és olyan nyeremények várnak gazdára, hogy az már kész orgazmus:

1. helyezett:
- A remixet leszerződteti az Anjunabeats és felkerül a kislemezre.
- Sonalksis Studio One Bundle: all-in-one stúdiómunkára fejlesztett VST-pakk, mindenféle EQ-val, kompresszorral, meg amit akarsz. Partis.
- Propellerhead Reason + Record: zeneszerkesztő progik, igényessen.
- Egy éves Premium Pro felhasználói csomag SoundCloudon.
- Három PrimeLoops sample library, választásod szerint.
- Interjú, ami megjelenik a kiadó és a FindRemix oldalán.

2. helyezett:
- Sonalksis Mastering Suite Bundle vagy Essentials Bundle: az előbbi kistestvére

Egy éves Premium Lite felhasználói csomag SoundCloudon.

- Egy választható PrimeLoops pakk.

3. helyezett:
- Sonalksis Creative Elements: a mégkisebb testvér.
-

Egy éves Premium Lite felhasználói csomag SoundCloudon.

- Egy választható PrimeLoops pakk.

Tetszetős. A verseny konkrét szabályait és egyéb jogi sifonériáit a hivatalos oldalon megtekinthetitek.

Jó munkát, jó étvágyat!

Sied van Riel és Ferry Corsten is versenyre invitál

2011-01-28T20:33:00.001+01:00

A holland nagyágyúk nem hagyják unatkozni rajongóikat, és bár a feladatok alapjaiban különböznek, mindkét esetben szükségünk lesz az esetleg sublótban porosodó vájt fülünkre.

Sied van Riel tavaly állt össze (Geert Huinink után) egy újabb hollandus nagy öreggel, név szerint Carlo Resoort-tal. Őt a legtöbben talán a 4 Strings formáció fedőneve alatt ismerhetitek. Komoly stúdiómúlt áll mögötte és kétségtelenül tudja, hanyadikán van elseje.

Sied-del karöltve, ezúttal mint Radion 6 láthatjuk a 2010-es techtrance bomba, a Radiator hangszínei mögött. Nekem nem nagyon feküdt anno a szám, de a producerek most úgy döntöttek, egy kicsit újraélesztik a szóbeszédet a darab körül.
A TrackItDown és a kiadó Oxygen jóvoltából lehetőségünk adódik remixelni a szerzeményt és ha sikerrel járunk, idén ki is lesz adva az átiratunk.
Ezen felül kapunk 100 fontot érő sample csomagokat, egy Oxygen-es posztert és egy TrackItDown-os táskát.

Az szükséges alapanyagok letöltése előtt “regiszterálnotok” kell a zeneáruházba. Ekkor eljuttok a verseny hivatalos oldalára és az ‘Enter Competition’ gombocska megnyomása után már a digitális kosaratokban is csücsül az ingyenes remixpakk, amit jobb oldalt tudtok megkaparintani.

A kész művet (ami bármilyen stílusú lehet, 196 kbps-os MP3 formátumban, maximum 10 MB méretig!) február 28-án éjfélig küldjétek el csatolmányként a competitions@trackitdown.net címre. Ne felejtsétek el a tárgymezőbe beleírni, hogy RADIATOR.
FIGYELEM: ne linket küldjetek emailbe nekik. Mindenképp csatolmány legyen a dal, aminek valamilyen formában tartalmaznia kell az email címeteket. Hogy ID3 tagben vagy fájlnévben oldjátok meg, arról nem szól a fáma.

A kiírás külön felhívja a figyelmet a kizárólag jogtiszta sample-k, VST-k, presetek használatára. Csak gondoltam megemlítem :).

A nyertesnél legyen a farzsebben egy WAV formátumú, 16 bites, 44 kHz-es remix is, a maszterelés végett.

Hajrá!

Jó mi? Ezt a rengeteg mindent kapja az a szerencsés, aki megnyeri a Ferry Corsten által idén is, immár harmadjára meghirdetett ‘ID Contest’-et.
A jómunkásember a dolga igen egyszerű:
- Csatlakozik a Ferry Corsten Fanpage-hez a Facebookon

- Tüzetesen áttanulmányozza ezt a videót:

- Megválaszolja emailben, hogy mi az a 40 dal, ami hallható a videóban. Mindegyik Corsten-szám illetve remix, némelyik nagyon régi, némelyik pedig nagyon új. Pontos szerzővel és pontos névvel kéretik beküldeni a válaszlevelet, azt is csakis egyszer a contest@ferrycorsten.com címre február 14-éig. Tárgyként az szerepeljen, hogy ‘ID contest 2011’.
Persze ne felejtsük ki a levélből a nevünket, és pontos címünket sem (országgal együtt), különben nem fogják tudni, hogy hova postázzák azt a tömérdek jóságot.
- A fődíjon kívül még Ferry-lemezek várnak 3 szerencsés megfejtőt.

Hivatalos fórumbejegyzés

Tervezd meg az új O’Callaghan-album borítóját!

2011-01-24T20:17:00.001+01:00

Az ír származású John O’Callaghan az elmúlt közel 5 évben tekintélyes rajongótáborra tett szert. Producerként egész szép spektrumot jár be a trance határán innen és túl, hol elszállós uplifting, hol kőkemény tech, hol a kellemes chill hangzást használva kifejezőeszközeként.
2011 tavaszán érkezik harmadik szerzői albuma, ami a 2007-es Something To Live For és a 2009-es Never Fade Away után ismét jófajta melódiákkal kecsegtet.

Amíg ő az Unfold zenei manifesztációján ügyködik, megadja a lehetőséget a grafika területén kreatív emberkéknek, hogy elkészíthessék az album borítóját.

Az elkészült pályaműveket február 7-ig várja a producer, melyhez természetesen nem árt felhasználni a hivatalos J.O.C. sajtópakkot. Kopasz barátunknak jöhet minden, ami kipattan a fejetekből, szartól repülőig lehet bombázni akármivel a postafiókját.

Követelmények:

- 300DPI

- 126 mm x 126 mm

- 3 mm ‘bleed’ minden oldalon (ez a behúzás, vagy margó vagy mi az anyám térde magyarul. Nem értek hozzá, valaki nálam okosabb kommentálja, mi is ez konkrétan. :)

- JPG/PFD formátum

Forrás

2011 a trance bulik éve? Februári csemegék

2011-01-24T11:25:00.001+01:00

Szombaton dübörögtek a klasszikus trance darabok Budapesten, de ezzel természetesen nincs vége a hazai buliknak, sőt, az erre fogékonyak nyalhatják a szájuk szélét, ugyanis az elkövetkezendő hónapokra nagyon tehetséges sztárvendégek fognak kis országunkba ellátogatni.

Matkovsky Peti nagyszerű felvétele szombatról

Február 11-én a Famous Management jóvoltából érkezik hazánkba az a DJ, aki különlegesen jó kapcsolatot ápol a magyar közönséggel és természetesen mi is imádjuk, de nagyon: Markus Schulz lépi át ismét a határt és bolondítja majd meg a bulizókat.
Akik kedvelik az ő melodikus, lüktető progresszív stílusát, azoknak külön öröm lehet, hogy társa lesz a táncparkett leamortizálásában a német Olaf Dieckmann, vagyis Wippenberg, aki legalább akkora állat, mint Schulz.
Komolyan kezd frusztrálni, hogy nem Pesten élek, ez megint egy olyan buli lesz, amire kötelező lenne a megjelenés, de hát az élet nem ilyen egyszerű.

A szittya virtust a megszokott Tebron & Antoos – Poleposition kvartett szolgáltatja, szóval panaszra okunk nem lesz.
A helyszín az Up!, este 10-tól lehet beáramlani jóságosan.

Jegyárak:

Első ezer elővétel: 2990 Ft

Elővétel: 3490 Ft
Helyszínen: 3990 Ft
VIP: 5000 Ft
Rendelés: TicketBox – TEX

Ha elsiklunk a plakát kissé amatőr elrendezése felett, akkor bizony láthatjuk, hogy február 18-án ismét egy olyan buli fog lezajlani, ami több szempontból is igazi ínyencségnek ígérkezik.
A jótékonysági céllal is büszkélkedő TranceGiving Day-en olyan klasszisok fogják uralni a keverőt, mint Lange, Mat Zo vagy a Magyarországon másfél év után először szereplő Myon & Shane 54, nem mással, mint az énekesnő Aruna-val kiegészülve. Az estét Inpieces fogja kellőképpen belökni.
Hajhullós party lesz ez is, higgyétek el nekem.

Helyszín a SZIKRA Cool Tour House Budapesten, odafáradni pedig már este 9-től lehet.

Jegyek:
Promóciós (első 200 darab) elővételi jegy: 2490 Ft
Teljes árú elővételi jegy: 2990 Ft
A rendezvény napján, a helyszínen: 3500 Ft.

Jegyek válthatóak a www.ticketportal.hu weboldalon és a rendezvény helyszínén.

Music Is For 2010 People 2. rész

2011-01-11T14:17:00.001+01:00

Folytatjuk körutazásunkat a tavalyi trance dallamok világában, csemegézvén néhány olyan lemez között, melyekről muszáj megemlékezni. Mivel az előzőleg bemutatott darabok alkalmasak a nyugalom megzavarására, illetve a szomszéd körtefájának legallyazására, így most kicsivel könnyedebb ritmusok közé hajtjuk fejünket.

A fagyos Oroszországból érkezett hozzánk júliusban Avis Vox sejtelmes kislemeze, az Introspection Attempts. A dögös énekesnőt eddig főként a szintén ruszki Moonbeam duó oldalán láthattuk. A fiúk önmagukban is elképesztően zseniálisak, Avis-szal kiegészülve pedig biztosak lehetünk a nagyszerű produktumban. Bár ezúttal a producerpáros neve csak egy remix erejéig merül fel, nem lepne meg, ha az eredetit is ők jegyeznék. Ami egyébként egy nagyon eltalált, lazító darab, kellemes törtütemű dobokkal, egészen leheletfinom zongoraaláfestéssel, kitartó szubbasszal, transzba ejtő effektekkel és egy megkapó vokállal.
Háttérzenének tökéletes.

Maradjunk még mindig az oroszoknál. Hatalmas az az ország, ez visszaköszön abban is, hogy rengeteg nagy tehetség kerül onnan ki, ha az elektronikus zene talaját vesszük figyelembe.
Igor Butskhrikidze-t köszönthetjük, mint Invisible Sounds, míg a Duality fedőnév alatt két szibériai zenész, Alexander August és Matvei Valiev pihen meg. Utóbbi kettő nagy ismerője és lelkes művelője a hegedűnek illetve a gitárnak. A június elején ölünkbe pottyant Miami Sunset kislemezen ez bizony érződik is. Kiváló befektetés ez a megjelenés, igazi napsütéses szájízzel bír és annyi szent, hogy amíg élek, addig a tavalyi nyár fog róla eszembe jutni.
Mindegyik verzió tökéletes a dalból, viszon a (minő meglepetés) szintén orosz Alandanat remixe az, ami nálam nem tud elkopni.
Igazándiból sokban nem különbözik az eredetitől. Lassan siklunk, sodor minket a kompozíció, mintha csak lebegnénk a matracunkon a Balatonban, miközben sidechain-elt supersaw-k, légies pad-ek és már-már pofátlanul fülbemászó gitármelódiák ringatnak minket tova. A legelejétől a legvégéig: kötelező!

A trance-től kicsit elrugaszkodván, de tényleg csak egy leheletnyit.
Középiskolai informatika tanárom a sokoldalú emberek családjába tartozik, minek eredményeképpen előszeretettel ír ő elektronikus dalokat odahaza, csak úgy kedvtelésből. Tóth Zoltán, vagyis Thozoo idén meghajintotta a népet egy albumocskával, ami egész hatásvadász módon a Sláger címet kapta. A szintipop irányzatát magáénak tudó digitális zeneegyveleg 15 dalt tartalmaz, mindegyik valamilyen “-sláger” című, és a Reason 4 szoftverrel lettek megalkotva.
Ha figyelmesen hallgatjuk a lemezt, akkor az Extrasláger holtbiztos, hogy fel fogja kelteni az érdeklődésünket. Olyan fülbemászó dallammal operál a mű, hogy visszakézből nyomod rá a repeat-et. Az Extrasláger 2 egy chillout verziója a szerzeménynek, ami sajnos csak 1 perces, pedig napokig képes lennék elhallgatni. Anno meg is kértem Thozoo-t, lepjen meg a sávokkal, had remixelhessem a darabot. Hát ez mondjuk azóta folyamatban van, még sosem jutottam el a befejezéséig :).

Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.

Utoljára (tudom nincs meg a szokásos 5) egy nagylemezt ajánlanék Nektek. Az Armada Lounge harmadik évébe lépett tavaly. 2008-ban abban a szellemben tették le az első válogatáslemezt, hogy neves trance slágereket ültetnek át chillout-ba; ez egy olyan húzás volt, amelyet azóta is heves bólogatások közepette köszönök meg. A trance szerelmeseinek egyszerűen kötelező mind a 3 korong, viszont azoknak is figyelmébe ajánlom, akik szeretik a downtempo muzsikát.
Hihetetlenül eltalált változatok, varázslatos vokálok, gitár, zongora és törtütem minden mennyiségben, mindezt megsózva kellemes szintetizátor melódiákkal; ez jellemző az Armada Lounge darabokra. A harmadik kiadás májusban ütötte fel fejét a boltokban, azóta pedig rojtosra hallgattam. Mindenhez jó: tanuláshoz, alváshoz, elmélkedéshez, munkához, összebújáshoz és erőleves főzéshez egyaránt.

Fogyasszátok őket szeretettel :).

Music Is For Rich People - The Yearmix 2010

2011-01-06T18:26:00.001+01:00

Egy évvel ezelőtt azt mondtam, vezetni fogom, hogy mik lesznek hetente a bal oldalt meghallgatható favoritok és év vége körül egy megamixszerű pörköltben prezentálni is fogom őket.
Elérkezett az idő. Feladtam a keverési alapelvemet, miszerint mindig harmonikusan keverek, mert úgy hangzik jól; ezennel tartottam magam a kronológiához és a dalok úgy következnek egymás után, ahogy az év során a blogon is következtek. Így aztán néhol fura lehet az átvezetés. Ez van.
Egy-egy zene maximum másfél-két perc, és tekintve, hogy voltak hetek, amikor nem frissítettem kedvenccel az oldalt, így összesen 46 dalt gyúrtam valamivel több, mint egy órába.

Tracklistát nem adok, haha. Hallgassátok meg.
Ez volt 2010, ahogy én hallottam :)

Endy Smyle pres. Music Is For Rich People – The Yearmix 2010

Azt már említenem sem kell remélem, hogy ez idén sem lesz másképp: egy év múlva ugyanitt a Yearmix ‘11-el!

Twitterprofilok interjú

2011-01-06T14:27:00.001+01:00

Rövid leszek és velős, mert hamarosan megdoblak Titeket egy yearmixxel is :).

Mivel 1000. követője lettem Twitteren, Vonzó Vera készített velem egy interjút a Twitterprofilok nevű oldalára (ami egyébként haláli jó elképzelés). Szeptember óta elemailezgettünk minden jóról, tessenek megtekinteni a végeredmény EHUN.

Idén is Trance Classics buli!

2011-01-05T21:10:00.001+01:00

Ha magyarországi trance buli, akkor Sound of Cream. A srácok a rendezvénysorozat mögött nagyon jól csinálják azt, amit csinálnak és egyértelmű, hogy nélkülük bús panda lenne a pannontrenszer.
Tavaly motort adtak egy olyan elképzelés alá, amely a régmúlt időkhöz nyúlik vissza és egyfajta trance-nosztalgiaként, a nagy slágereket hivatott feleleveníteni: ez a Trance Classics, így egész egyszerűen. Eleinte indult egy honlap, ahova lehetett küldeni a klasszikusokat, hogy minden arra tévedő kedvére mazsolázhasson. Azóta az kicsit alább hagyott, de tavaly történt egy party is ennek keretében, ami nagyon jó visszhangot kapott.

A Sound of Cream csapata tehát úgy döntött, idén is csapnak egy ilyen hepajt, úgy is egy halom születésnap fog a dátum körül keringeni.
A helyszín ismét Budapest, ezúttal a Coro Café (1033 Budapest, III. kerület, Hajógyári sziget , A Coronita Terasztól 50 méterre), az időpont pedig január 22. szombat, 22:00.
Belépni 1.000 Ft ellenében lehet majd.

Akikre számíthattok: Poleposition-ék, Tebron & Antoos, valamint Lacknock és Inpieces. Ők tudják, hogyan kell lezenélni a tangát a jányokról!

Amire számíthattok: egész éjjel nonstop slágerek az elmúlt let’s say, 10 évből, amíg a plafon be nem reped, az orrod nem vérzik, a hajad nem hullik, vagy a CDJ el nem füstöl.

Amit hozz magaddal: magadat, 10-20-30-40 barátodat, anyukát, apukát, meg az echte magyar bulihangulatodat.

Oszt jó lesz!
(Jó lenne elmenni egy ilyenre egyszer, de hát jelenleg a vizsgaidőszak egy komor földesúr).

Majd elfelejtettem: Facebook-esemény, hogy szocializálódjál!

Szeretnél-e ATB közelgő albumán szerepelni-e?

2011-01-05T15:25:00.001+01:00

A német Andre Tanneberger, vagyis ATB bebábozódott. Annyi ziher, hogy február végéig ne csengess be hozzá, hogy szeretnéd, ha fellépne Simagöröngyösön, mert hozzád fogja vágni a JP-8080-át. Az ok egészen egyszerű: új albumon dolgozik a mester, teljes gőzzel, addig a szemetet sem viszi ki, míg be nem fejezte. Áprilisra tessenek spórolni, akkorra van betervezve a megjelenés egy kis turnéval megbolondítva.

Ennek tetejébe még egy olyan dolgot is meghirdetett a producer, ami egyeseknek hihetetlenül jól jöhet!

Zenészek figyelem! Achtung!
Azt mondja az Andre, hogy fogd a szerinted legütősebb dalodat, és január 15-ig töltsd fel ATB-nek IDE. Tessenek odafigyelni, hogy nem remix, vagy mashup, vagy bootleg vagy egyéb sifonériát töltsetek fel, hanem 100%-ban saját, még ki nem adott szerzeményt. 320 kbps, mp3 a tuti.
ATB maga választja majd ki a neki legjobban tetszőt, az pedig felkerül az albumra, miután a mesterrel közösen kipofoztátok egy kicsit.
(Ne feledjük, hogy P.A.F.F. és Jorn van Deynhoven is hasonló lehetőségeknek köszönheti a hírnevet.)

Hajrá!

Mire számíthatunk 2011-ben?

2011-01-03T15:53:00.001+01:00

Az idei év szerintem igen jónak ígérkezik, ha a trance műfajt nézzük; ezt már csak abból is leszűrhetjük, hogy rögtön az év elején nagy bombákkal találtak be minket a kiadók.
A mai napon jelentek meg olyan rég várt finomságok, mint Orjan Nilsen egyik alteregójának, DJ Governornak a Shades Of Grey / Pale Memories kislemeze, amiről az előbbi dalt már tavasz óta várjuk. Sean Tyas Banshee-ja is ma érkezett, karöltve az új Shogun-dallal a Run To My Rescue-val és a kissé félgőzzel tevékenykedő Mondo Recordings aktuális harapnivalójával, Mike Saint-Jules Burning Spear EP-jével, melyről brit Ian Solano cimborám remixét hallhatjátok az oldalon, mint az első hét kedvencét.

Annyi bizonyos, hogy nagylemez tekintetében sem leszünk elhanyagolva az elkövetkezendő 12 hónapban. Túl sok információ még nem látott napvilágot ezekkel kapcsolatban, annyi mindenesetre tuti, hogy olyan nevektől számíthatunk albumra, mint az említett Orjan Nilsen, W&W, Ashley Wallbridge vagy épp DJ Eco.

Ízelítő Orjan debütáló lemezéről

A 2004 óta a levegőben lógó Andain formáció debütáló albumával is találkozhatunk majd végre, ami részben a Gabriel & Dresden-ből eltávozott Josh Gabriel-nek az egyik projektje, de egy másik álnév, Winter Kills alatt be fog újítani ő idén még egy debütáló albumot is.

Ízelítő a Winter Kills albumról.

Markus Schulz ismét beöltözik indiánnak és számíthatunk egy új Dakota albumra Thoughts Become Things 2 címmel. A brit Darren Tate mester sem fog restelkedni idén, érkezik Horizons albumsorozatának harmadik darabja. Talán ezt várom a legjobban, az első két lemez elképesztő!

Kedvcsináló a Darren Tate albumhoz.

Sikeres debütálás után Dash Berlin-ék is visszatérnek idén egy koronggal. Íme az első kislemez róla:

Pletykák keringenek arról is, hogy Ferry Corsten is érkezik egy szerzői lemezzel.
Ha Ti is tudtuk valami finomságról, ne habozzatok megosztani azt kommentárban :).

Music Is For 2010 People 1. rész

2011-01-02T17:08:00.001+01:00

Folytatva a hagyományt, idén is bemutatnék Nektek pár olyan tavalyi dalt, ami bár nem fért bele a heti favoritokba, mégis érdemes róluk említést tenni. A borítókra kattintva elrepülhettek a webáruházba, ahol hozzájuthattok a dalokhoz.

2010-re virradóra érkezett ez a kis édes, a new yorki DJ Eco ezzel a kislemezzel indította az évet, és engem abban a pillanatban megvett vele, amikor először hallottam.
Idén is kitett magáért a producer, elképesztően jó évet zárt és esküszöm, hihetetlenül tehetséges! Debütáló albumát erre az évre várjátok (pirkadatkor, kelet felől).
Az And We Flew Away egyébként egy vérbeli instrumentális transz, bár némi vokáleffekt végigkíséri a kompozíciót, kellőképpen elősegítve az elszállást. Lágy, andalító effektusok ringatnak és sodornak eufóriába, miközben a dal marcona basszusvonala erős kontrasztot teremt; az összkép viszont mindenképp magával ragadó. A főmotívum a kiállás után fokozatosan bontakozik ki, fejből kiverni kissé nehéz és a sidechainelt basszussal karöltve pumpál is rendesen. És elszálltunk!

A szlovák Eduard Palkovsky, vagy álnevén Eddie Sender egy kibaszott zseni. Nincs jobb szó rá. Jó ideje tevékenykedik már ő a trance és a house határán, de amit ebben az évben művelt, amiatt számomra az év producere. Nem nagyon volt olyan szakasza az évnek, hogy ne érkezett volna tőle kislemez; mindegyik mestermű, egytől-egyig.
Ő egy leheletnyit progresszív figura, sok house elemmel, de mégis a felemelő dallamok talaján mozog, a júniusban megjelent Baltimore / Go For EP-je ezt százszázalékosan tükrözi is. Mindkét szerzemény nagyon jó, de a Go For az, amelyik jobban elnyerte a tetszésemet.
Ez a Go For kifejezetten a táncparkettákra való, de én idehaza is akármikor képes vagyok meghallgatni. Egy percig sem hagyja nyugodni az embert, lüktet, pumpál, sodor magával a kompozíció; szépen kikavart hangzások, vérpezsdítő dallamok sokasága, a sztereóspektrum minden részéből kapod az ívet, miközben a kissé visszafogott dobok csak mégjobban húznak. Eszeveszett!

A kanadai Arney Secerkadic idén sem bízott semmit a véletlenre. Bár debütáló albuma nem jelent meg, csak részletekben, 8 Wonders alteregója alatt is meglepett minket márciusban ezzel a falbontó EP-vel. Logika ZH-ra való tanulás alatt ment ez mindig nálam, viszont nem épp az olyan dalok közé tartozik egyik sem, amelyek hagynák az embert koncentrálni.
A The Crossover keltette fel igazán az érdeklődésemet a kislemezről. Kissé Dakota-s alapok, markáns szintetizátorhangok és egy olyan repedő supersaw akkord-dallam, ami leviszi a parókád: igazi rosszfiúval van dolgunk.

Júniusban landolt az új Markus Schulz-album és bizony tartogatott néhány meglepetést. Jó pár dal kissé semmitmondóra sikerült számomra, de képviselteti magát a másik véglet is: vannak hihetetlenül eltalált darabjai is a korongnak, melynek bemutatását itt a blogon olvashatjátok.
Ugyan külön kislemezen még nem élvezhetjük, de az egyik legszebb muzsika az Ana Criado-val közös Surreal lett szerintem. A cím tökéletesen tükrözi azt, amit kapunk: kellemes, andalító, transzba ejtő ütemek, finom pluck hangszínek, légies pad-ek és egy verhetetlen vokál turmixa az, amelyre a szám végén hirtelen rávág egy markáns akkorddallam; de milyen jól teszi! Aki még nem hallotta, az most tegye meg. Imádni fogja.

Haladva a bulizósabb vonalon, az amerikai Torin Schmitt rántott elő a zsebéből egy ilyen gyöngyszemet. Lényegében ezzel a dallal robbant be a köztudatba a producer, bár a megjelenésig hosszú út vezetett. A leheletnyi magyar vérrel bíró Ryan Takacs Merchant fantasztikus énekével nyakon öntött Follow-t már év elején élvezhettük Markus Schulz Las Vegas ‘10 válogatásalbumán, csak augusztus közepén szánta el magát a kiadó Enhanced, hogy megjelentesse.
A kék borító jelzi, hogy progresszív ütemekről beszélünk (a kiadó kék<->piros színkódot használ a progi<->uplift kislemezek megkülönböztetésére). Ropogó, gyors perkusszió, huncut hihat játék a háttérben és pajkos négyszögjelek adják az ütemet. A basszus hasonló, mint az And We Flew Away-ben, de ez így is van jól. A dalszöveg nem fog irodalmi Nobel-díjat hozni a konyhára, de eléggé fülbemászó ahhoz, hogy megragadja a hallgatót. Kellemes!

Következőleg könnyedebb talajra tévedünk :).

Western Digital WD Elements

2011-01-01T19:10:00.001+01:00

Karácsony alkalmából ezzel bővült a számítástechnikai sarkom. Akinek nem lenne tiszta, ez egy Western Digital WD Elements Desktop külső winchester.

A laptopomba beépített 320 gigabájtos merevlemez már igencsak kezdett szűkösnek bizonyulni így majdnem két évvel a gép vásárlása után, szóval gondoltam beruházok egy ilyenre. Természetesen a zene az, ami erre a lépésre kényszerített, hiszen csak a ‘Zenék’ mappa foglalja el a tárkapacitás felét. Eredetileg belső, 2,5”-es HDD-ra gondoltam, de ezen a drágaságon olyan akció volt (van, a bejegyzés írásakor), hogy a hülyének is megérte volna.
A PIXmania.hu oldalán akadtam rá, először az 500 gigabájtos, majd az 1 terás kiszerelésre. A kettő között csak 1.000 forint volt a különbség, utóbbit még mindig 13.490-ért adják (-60%). Hát hogy a viharba ne!

Az emberkék negatív véleménnyel voltak az oldallal kapcsolatban, így utólag nem tudom miért (ha jövő héten elfüstölne a winyó, akkor megértem majd). Regeltem, kosárba rottyantottam a terméket, és banki átutalással szépen átcsepegtettem a számlájukra a kívánt összeget. Minden ment, mint a karikacsapás és kedden meg is érkezett a delikvens.

Méreteit tekintve: takaros. Bár nem épp az a zsebben hordhatós fajta, de nem is akkora, hogy ki kelljen bontani a gyerekszoba válaszfalát, ha meghozza a futár. Szolid fekete, tetején a WD logóval, a hátulján meg egy kis USB és egy AC adapter csatlakozóval. Ja, meg egy fehéres LED-del. Semmi csicsa. Használata természetesen pofonegyszerű: bedugjuk a 220-ba, aztán bedugjuk az USB-be aztán kísz.
A Windows 7-em olyan gyorsan felismerte és használhatóvá tette (932 GB, NTFS fájlrendszer), hogy nekem nem volt időm felfogni, épp, hogy csak felpillantottam az USB csatlakoztatásból. Folyamatosan használom kedd óta, gyors mint az ágyú (már amennyire az USB2 engedi), halk, mint a reciprok-ágyú (a laptopé is hangosabb, nem számolva a ventilátor zajjal) és hideg marad, mint a ruszki télben alkalmazott ágyú. Persze ez valószínűleg attól is van, hogy ritkán fűtök, mindig van egy diszkrét hideg a szobában.

Kifejezetten meg vagyok vele elégedve. Imádom. :)

Mi történt 2010-ben?

2010-12-31T15:44:00.001+01:00

Érdekes egy év volt ez a 2010 számomra. Amilyen jól indult, olyan kevésbé jól zárul, de összességében igen elégedett vagyok vele. Nézzük hát meg az esztendő kiemelkedő eseményeit a blog szemszögéből:

Január legelején Embedded Frequency cimbora kért meg, hogy vegyem kezelésbe az egyik dalát. Ennek gyümölcsét hivatalosan majd jövőre szüretelhetitek le :). Hó végén megtaláltak engem Smoog-ék és meginvitáltak egy Blackstar remixelésre, ami az év első felének meghatározó motívuma lett és nagyon örülök annak, hogy megismerhettem a párost. Elindult a Színfalak mögött rovat, ami eddig két komponistát mutatott be, Jeremy Soule-t és Jesper Kyd-et.

North State megnyerte a Ferry Corsten remixversenyt, Armin van Buuren megkapta az Arany Hárfát, én meg készítettem egy interjút Szmúgékkal.
Nem sokkal ezután megjelent a Blackstar maxi a magyar Strip Records-nál, így életem első hivatalos megjelenését könyvelhettem el.
Tiesto kissé elvonult a trance-től, átadva helyét Richard Durand-nak, Shah eldurrantotta a Magic Island Vol 3-at, ami fantasztikus, míg én a Dropbox és a SoundCloud örömeiről pofáztam Nektek.

A nyár mindenféle finomságot tartogatott: megújult maga a blog, elstartolt az azóta látens állapotba került rádióműsorom, Markus Schulz nem hagyott minket álmodni, fordítottam Nektek egy Roger Shah interjút, majd miután a Sound of Cream összekaparta a hazai nagyágyúkat, a Vandit-et bekebelezte az Armada.

A Love Parade-on történt események a fél világot sokkolták, én meg nyakoncsíptem a spanyol Iris Deejay-t egy beszélgetésre.

A hazai trance állóvizét felkavarta a Thomas Kelle & Martin Juha debütalbum, megtapostuk, a 40.000. látogatót és átálltam a Cubase 5-re.

Ősszel rojtosra hallgattuk a Super8 & Tab albumot, de szomorúan vettük tudomásul, hogy ennyi volt a Rádio NEXT, aztán ennyi lett a trance.nu is és Armin idén is a DJ Mag Top100-as listájának élén landolt.

Nem rég pedig beneveztem a Hamvai PG remixversenyre, és Andy Blueman abbahagyta a trance dalok írását.

Ezek mellett egy halom vendégmixet követtem el, a háttérben próbál(om/tam) újjáéleszteni a Hungarian Lucky Game-et, gyűröm az egyetemet és van egy maroknyi zenei ötletem, amelyeket remélem, hogy 2011-ben már hallhattok.
Indítottam Twitter-csatornát a blognak, egy YouTube csatornát az új alteregomnak, oszt kísz. Így hirtelen ez jut eszembe.

Egyébként nem vagyok megelégedve az teljesítményemmel, ami a blogot illeti. Sokszor nem találok időt egy nagyobb lélegzetvételű cikk írásához, vagy épp kedvem nincs. Ezen próbálok változtatni.

Mindenesetre sikerekben gazdag, boldog új évet kíván a Music Is For Rich People minden Kedves Olvasójának! Találkozunk 2011-ben is!

Andy Blueman nem ír több trance-t

2010-12-30T15:50:00.001+01:00

A 28 éves szlovén Andrej Komatovic-ot sokaknak nem kell bemutatnom. A 2007 táján üstökösként a szcénába csapódó fiatalember új színt hozott az uplifting trance mezejére. Mivel mindig is rajongott a nagyzekerai előadásban elhangzó epikus filmzenék iránt, így elektronikus zenei stílusára is kihatott ez a szeretet: ő az, akinek pörgős dallamait olyan gyönyörű orkesztrális betétek tarkítják, amelyek rögtön rabul ejtik a hallgatót. A Nyctalopia, a Time To Rest vagy épp a Neverland című dalai fényében igen nagy jövőt jósolt szinte mindenki a kelet-európai producernek.

Tegnap azonban évzáró MySpace blogbejegyzésében közzétette: nem fog több trance muzsikát írni. Elhagyta az ihlet és a szenvedély a műfaj iránt: kifújt, gatya, nuku, nyista, nokesz, kaputt. A zenélést persze nem hagyja abba, csupán átevickél a kortárs komolyzene veszélyes talajára.
Saját meglepetésemre olvastam, hogy a trance Kék Embere sosem tanult zeneelméletet, egy percig sem: tudván milyen zseniális dallamokkal képes operálni, ezt nehéz volt elhinni. Nem gondoltam volna. Ennek tudatában azt kell mondjam, elképesztően tehetséges!
Így hát ő is, mint jómagam autodidakta módon elkezdi tanulni a “zenét” és majd meglátja, hogyan alakul az élete.

Én nagyon sajnálom, hogy több trance dalt már nem hallhatunk Andy-től (talán egy vagy két kislemeze még megjelenik). Imádom a szerzeményeit, egytől-egyig.
Hiányozni fogsz nekünk, Andy Blueman.

Az a bizonyos bejegyzés, angolul.
Szóljon akkor tőle a kedvencem:

Boldog Karácsonyt!

2010-12-24T18:23:00.001+01:00

Boldog, békés karácsonyt kíván a

Music Is For Rich People! :-)

Csalódás az idei ASOT Top20

2010-12-23T22:37:00.001+01:00

Minden év utolsó előtti csütörtökén különleges adással jelentkezik Armin van Buuren rádióműsora, az A State Of Trance. Ez a Top20, két órás dömping, amelyet közönségszavazás előz meg, vajon melyek is az adott év legjobb trance dalai.

A 20 legtöbb szavazatot kapott nóta aztán el is hangzik fordított sorrendben, szóval az első, a Tune Of The Year lesz az adás végén.

Egyfajta “ünnep” ez nekünk trance-t kedvelőknek és általában igen jó adások ezek, hatalmas slágerekkel és izzó beszélgetésekkel, vajon melyik lesz az első. Majd’ fél órája csengett le az ez évi adag, de idén hatalmas zúgást váltott ki a show a rajongókból.

Már eleve azzal el lett fikkentve az egész, hogy kiderült, vagy a Gareth Emery – Sanctuary vagy a Yuri Kane – Right Back lesz az első. Nem volt így már olyan izgalmas. A másik pedig az, hogy Armin minden bizonnyal nagyon jól marketingel(tet)te az új albumát, a Mirage-t, mert a fél adás az ő dalaiból állt. A másik fele sem lett jó, egyébként, csak 1-2 dal kivételével. Olyan nevek nem kerültek még csak a kanyarba sem, mint az év felfedezettje Arty, a nyarat szénné bombázó zseni Orjan Nilsen, a nagyszerű debütalbummal előrukkoló Super8 & Tab páros, vagy például a Cosmic Gate, Boom Jinx, Arnej, DJ Eco, Rafael Frost de persze még sorolhatnám.
Azt már megszoktuk, hogy a popularitás tükröződik vissza ebben az adásban, de a sok új Armin-fan most nagyon megborította a természet rendjét.
A 2010-es év legjobbja a Right Back lett végülis, ami szerintem nem baj: nagyon megkapó zene, lehetetlen nem szeretni:

A tracklista elmond mindent:

01. Yuri Kane - Right Back

02. Gareth Emery feat. Lucy Saunders - Sanctuary (Club Mix)

03. Armin van Buuren - Orbion
04.

Armin van Buuren feat. Christian Burns - This Light Between Us
05.

Armin van Buuren - Mirage
06.

Susana feat. Omnia & The Blizzard - Closer
07.

Gaia (Armin egyik alteregoja) - Aisha
08.

Faithless - Not Going Home (Armin van Buuren Remix)
09.

Armin van Buuren feat. Sophie Ellis Bextor - Not Giving Up On Love (Dash Berlin 4AM Mix)
10.

Gareth Emery feat. Oceanlab - On A Good Day (Metropolis) (eredetileg Myon & Shane 54 mashup)
11.

Shogun feat. Emma Lock - Save Me
12.

Dash Berlin - Never Cry Again (Jorn van Deynhoven Remix)
13.

Andy Moor feat. Carrie Skipper - She Moves
14.

Armin van Buuren - Full Focus
15.

Markus Schulz feat. Justine Suissa - Perception
16.

The Blizzard & Omnia - Metanoia
17.

Armin van Buuren - Coming Home
18.

Dash Berlin - Till The Sky Falls Down (Arctic Moon Remix)
19.

DJ's United (Armin + Oakey + van Dyk) - Remember Love
20.

Faithless - Tweak Your Nipple (Tiesto Remix)

Persze mindez az én véleményem. Ti mit gondoltok?

Munka közben – Sean Tyas

2010-12-20T13:50:00.001+01:00

Sean Edwin Tyas-t úgy érzem a trance rajongóknak nem igazán kell bemutatni. Majdnem két éve, 2009 januárjában említettem őt meg egy remixverseny kapcsán. A tekerős uplifting vérbeli betyárja azóta sem unatkozott természetesen, saját dalai közül például a Seven Weeks, remixei közül pedig a Paul Webster – Time átírat az, ami kirángatja a pókot a sarokból (utóbbi tényleg eszméletlen remekmű lett).

Tyas apánk szereti a fankit, és szeret annyi szintivel dolgozni, amitől az én gépem hörögve múlna ki, ráadásul hangzásvilágát nem lehet összetéveszteni senkiével sem. Szeletelő, bitangul ritmikus, klasszikus trance kompozíciók, a modern technológia esszenciájával nyakonöntve; olyan szerzemények, amelyek kiszakítják a szíved egy buliban.

2010 áprilisában a Future Music magazinnak lehetősége nyílt rá, hogy egy kis időt töltsön Sean stúdiójában, amit persze kellőképpen dokumentáltak is. A YouTube-on 3 részes videóként manifesztálódó jelenséget úgy érzem már sokan láttátok, én viszont csak pár hete lettem rá figyelmes és azt kell mondjam, nagyon jó!
Sean bemutatja szinte teljes egészében, hogyan készül és miből áll a W & W – D.N.A. remixe, beszél arról, miként állította össze 6(!) rétegből a Vascotia – Verano remix basszusát, illetve többek között arról is, hogyan érdemes kényes hangszereket úgy visszhang effektezni, hogy elkerüljük a phasing jelenségét. Nagyszerű és hasznos stúdióvideó napjaink egyik legjobb trance producerével (természetesen angolul), akit érdekel, tessék elfogyasztani:

1. rész: W&W . DNA remix

2. rész: W&W . DNA remix

3. rész: Vascotia – Verano remix

Új remix!

2010-12-16T19:52:00.001+01:00

Elkészült a versenymű a Hamvai PG és Létray Ákos-féle Fény és örvény kompetícióra, amihez nem voltam rest megvagdalni az eredeti videóklipet, csak hogy ne egy állóképet szuggeráljatok 3 percen át.

A leadási határidő jövő hét hétfő, és január elején hirdetik ki azt az 5 flótást and/or/xor formációt, akiknek remixe a nyertesek halmazát jelenti, s ezen dalok bizony megjelennek majd hazánk CLS Records-ánál, jó igényesen.
De nem húzom az időt, aki még nem látta, kukkantsa meg az én újragondolásomat:

Létray Ákos & Hamvai PG – Fény és örvény (Endy Smyle Remix)

Rövid kitekintés a zeneelmélet világába

2010-12-13T21:03:00.001+01:00

Az ifjoncok zenével való megismertetése szerintem egy nagyon fontos feladat, amit nem lehet elég korán elkezdeni. Én sajnos ebből kimaradtam, de ha valaha megszaporodok, biztos, hogy a gyerekemet korán bevezetem a hangok világába.
Bár mindig is foglalkoztatott a zene, igazából szégyenemre nem játszok semmilyen hangszeren és nem tanultam zeneelméletet, csak azt a bolhafingnyi valamit, amit általános iskolában próbáltak velünk bemagoltatni. Hobbiszinten űzöm a zeneírást, de hatására nagyon sok dolgot megtanultam és kitapasztaltam. Matthew Dekay neves producer mondta azt egyszer egy interjúban, hogy nem kell ahhoz zenei képzettség, hogy valaki jó dalokat tudjon írni; ő ismer olyat, aki képes slágerekkel bombázni a klubokat, miközben kottából olvasni nem tud.
Én viszont mindig is szerettem volna belelátni a saját számaimba, egyáltalán néha megérteni, mit és miért csinálok (néha ösztönösen) és a minap akadtam rá egy tényleg fantasztikus oldalra, amit gondoltam megosztok Veletek is.

A musictheory.net egy komplett internetes zeneelméleti kurzus. Nem, nem kell regisztrálni. Nem, nem kell fizetni. Nem kell elmenni sehova. Ez csupán weboldalak láncolata, amelyeken mindent olyan szemléletesen, annyira vérprofin vázolnak fel, hogy állítom a szomszéd öregasszony is megértené pillanatok alatt. A széleskörű leckéken kívül különböző gyakorlatokkal is tesztelhetjük, tényleg tudjuk-e, amit elolvastunk. Ritkán látok ilyen áttekintéssel és profizmussal felépített oldalt; semmi rizsa, semmi cicó, ott van minden az arcodban egyszerűen és halálhatékonyan.
Egyetlen hátulütője, hogy angol, szóval csak azoknak ajánlom, akik művelik eme ékes nyelvet.
Annak, aki autodidakta módon szeretne zenét tanulni, egy kész aranybánya! Nézzetek bele :).

Studiogear – Effektek 1

2010-12-11T12:45:00.001+01:00

Az utóbbi időben egész megfeszített ütemben foglalkoztam a zeneírással. Rengeteg ötletem vár befejezésre, a Hamvai remixem pedig hamarosan elkészül.
A munkafolyamat alatt kipróbáltam egy halom virtuális hangszert és digitális effekt plugint; bizony azt kell mondjam, egy fantasztikus korban élünk, Béláim. Egy egészen új iparág épült ki a digitális zeneszerzés kiszolgálására, ami ráadásul piszokmód jövedelmező is. A Steinberg szabványát, a VST-technológiát mára már minden zenész használja, vagy legalább is ismeri, hiszen az analóg szintetizátorok és multieffekt generátorok digitális leképzései mind ezen keresztül kommunikálnak a számítógéppel és az emberrel. Az eleve digitális hangszerekről nem is beszélve. Képesek vagyunk arra, hogy hírneves, sőt, legendás akusztikus hangszerek egyedi hangzását megfogjuk, és DVD-lemezekre varázsoljuk, hogy bárhol és bármikor felhasználhassuk őket.
Éppen a minap ütötte meg a szememet a nívós East West cég évvégi akciója: egy csomagba gyűjtötték a legkapósabb szoftverhangszereiket. Róluk ugye azt kell tudni, hogy irgalmatlan, sok-DVD-s mintakönyvtárakkal operálnak, így ez az akciós mindentbele csomag már nem optikai lemezen érkezik a végfelhasználóhoz: besz.rtok, de 1 TB-os(!!) Western Digital külső merevlemezen(!) kapod meg.

Szóval ilyen ez a szakma. Úgy gondoltam, közelmúltbeli tapasztalataimat megosztom Veletek is, úgyhogy elsőként nézzünk a fenekére pár effekt pluginnek:

Laikusok számára, az effektek ugye azok a készülékek, illetve szoftverek, amelyek önmagukban hangot nem hallatnak, csupán a bemenetként kapott már felvett/generált hanganyagot manipulálják valamilyen módon: equalizerek, kompresszorok, visszhang-effektek, torzítók és még ezerféle finomság létezik. Effektek tekintetében megkülönböztetünk száraz, vagyis dry jelet (ez a bemenet, a változatlan alapanyag), valamint nedves, vagyis wet jelet, ami már az effekt hatására megváltozott kimenet (pontosabban a jelnek csak az a része, amellyel ‘több’ lett az effekt hatására).

Roland Space Echo visszhang effekt: felül a vas, alul a digitál

Három VST plugint mutatnék most be Nektek, amelyekkel az utóbbi pár hétben dolgom volt, menjünk is sorba:

1. ArtsAcoustic Reverb

Az ArtsAcoustic cég kicsi, de ütős; így lehetne őket összefoglalni. Ez a reverb (vagyis zengető, de ettől az elnevezéstől én hirtelen küldök be egy felest) nagyszerű példája annak, hogy nem kell egyből leírni azokat a reverbeket, amelyek nem konvolúciósak. Ebben a kis pluginben nincsenek hangminták és a matematikai konvolúció helyett specifikus algoritmusokkal számolja, hogy a bemenő hangnak mikor, hogy, merre, meddig és honnan kell visszaverődnie.
A jóság ebben a kis pluginben az, hogy a jobb oldalt befoglaló két kis ábrán nagyszerűen reprezentálódik a zengés összes tulajdonsága, az olyan vizuális beállítottságúaknak, mint én, ez nagyon jól jöhet. Nyomon követhetjük (és állíthatjuk), hogy milyen hosszan, milyen frekvencián és milyen erősen zengjen a bemeneti jel, de persze mindezeket az tulajdonságokat a különböző csúszópotikkal és tekerőgombokkal is meg tudjuk oldani.

Használata nem egy ördöngősség, annak főleg, akinek volt már dolga reverbekkel, a CPU-t talán egy hajszállal jobban igénybe veszi, mint más mosóporok, de az eredmény igen kellemes.
Sean Tyas a nagy kedvelője és használója eme pluginnek.

Mindössze (kapaszkodjatok) 53.000 Ft-ért lehet elvinni, Windowsra és Mac OS-re egyaránt, az ArtsAcoustic weboldaláról.

2. Steinberg QuadraFuzz
Az ősidőkből maradt ránk a Steinberg egyik torzítópluginja; ma már nem árulják hivatalosan.

Leon Bolier-nál lettem figyelmes erre a játékszerre, ő még a reggeli vajaskenyerét is széttorzítja vele. Multiband (egész pontosan 4 bandes) torzítóról van itt szó, ami amilyen kicsi olyan erős. Kiválóan tudjuk irányítani, hogy a kapott jel melyik frekvenciatartományát mennyire szeretnénk megdarálni, tessék csak figyelni a képen jobb oldalt megbúvó frekvenciamátrixot.
Öreg mivolta miatt a CPU-t épp, hogy csak megsimogatja, gyorsan bejön és keményen torzít, ajánlani tudom mindenkinek. INNEN lehet megkaparintani.

3. SoundToys PanMan 4

A SoundToys dolgai egyenként megérnének egy misét, kellemes és jó minőségű effektszoftvereiket nagyon megszerettem az utóbbi napokban. A PanMan egészen akkurátosan egy olyan ketyere, amivel úgy manipulálhatjuk egy hang sztereómezőben betöltött helyét, ahogy az nekünk jól esik. A “k*rvajó” csak súrolná azt az értéket, amit ez a dolog képvisel, nekem nagyon a szívemhez nőtt.
A képre kattintva természetesen nagyobban is megjelenik; tessék szemügyre venni a különböző potméter-szekciókat. Alul a "Pan Position” kifejezetten élvezetes dolog, ott tudjuk ugyanis figyelni, hogy a jelünket az effekt épp hova toszigálja a sztereóországban, mindezt pedig úgy, mintha maga K.I.T.T. reprezentálná a Knight Riderből. A beépített hat vödörnyi preseten kívül természetesen mi magunk is kezünkbe vehetjük a dolgokat, és a plugin ezerféle dologgal engedi nekünk azt, hogy belenyúljunk a panolásba.
Képes szimpla oda-vissza keringetésre, megadott gyorsasággal, élességgel, szélességgel és tempóban, de olyat is művelhetünk, hogy bizonyos ütemenként (mondjuk minden on-, illetve offbeaten) változtassuk a pant. A szerkezetet ezen felül például egy MIDI-jel is vezérelheti, illetve életbe léphet csak akkor, amikor “hallja” a hangot; de beállíthatjuk úgy is, hogy csak bizonyos hangerősség hatására történjen változás a panolásban. A teljesen véletlenszerű káoszról már nem is beszélnék.
Egyszóval ha játszani akarunk a sztereó adta előnyökkel, akkor ez egy elsőszámú effekt, én már nem tudnék meglenni nélküle.
Darren Tate alkalmazza előszeretettel.

38.000 magyar pengőért lehet a miénk Win-re/Mac OS-re, és természetesen támogat minden kutyafülét.
Hivatalos weboldal

Ennyi lettem volna mára, de hamarosan újabb effektusokat fogok Nektek prezentálni :)

Jóreggelt!

2010-12-07T18:26:00.001+01:00

Hajajj, Béláim, jó ideje nem frissítettem az oldalt, ezért a Mikulás hozott is nekem virgácsot. Az van most jelenleg, hogy sok időmet elveszi egy remix írása, amit (ki nem találnátok, de) a Hamvaiék által hirdetett Fény és örvény versenyre készítek.
A koncepció kissé szokatlan és számomra idétlennek tűnik: december 20-ig kell YouTube-ra feltölteni a remixed egy max 3 perces szeletét, és azt kell beküldened. Nem igazán jön át, hogy hogyan lehet így zsűrízni, amikor a dal nagy részét nem is hallod, de hát ez van.
Akit esetleg érdekel, ITT letölthetőek a sávok. Aztán a YouTube-linket tessék elfaxolni az lhcontest@gmail.com-ra + kitenni IDE.
A remix készítése alatt egyébként sok dolgot tanultam, úgy a Cubase-ről, mint az elektronikus zeneírásról általában, szóval szépen érik a cikk arról, milyen is az, ha az ember fia Cubase alatt izzasztja a CPU-t.

Más: hamarosan ugye itt az év vége, ünnepek, új év, lópikulacintányér, szóval kedveskedek én is Nektek valamivel, ami nem lesz más, mint amit már említettem valamikor az év legelején is. Készítek egy takaros kis megamixet and/or yearmixet, méghozzá a 2010-es év heti kedvenceiből. S látá az Úr, hogy ez így kellemes.

Szóval legyetek jók, egyetek eleget, hamarosan jelentkezem.

A hét favoritja 13.

2010-11-15T10:04:00.000+01:00

A trance stílusának viszonylag fiatal volta miatt kevés olyan zenész van ebben a szcénában, aki már szinte a kezdetektől jelen lett volna. A ‘90-es évek közepén, amikor mi még épp, hogy csak pislogtunk a rendszerváltásból, a németek háza táján már olyan erős elektronikus zenei légkör jött létre, amilyen nálunk szerintem még ma sincs (na jó, akkor azért teljesen más idők jártak). Ennek a bizsergő, ambiciózus vonalnak a meglovaglói a Kyau & Albert páros, akik kitűnő példái annak, hogyan köthető életreszóló barátság az együtt zenélésből.
Ralph Kyau (balra) már akkor pörgette a lemezeket, mikor én még hosszú szőke hajjal feküdtem a rácsos ágyamban, ‘93-ban már meg is jelent a Modulation Experiments című dala. Ő akkor még valami techno-szerűben utazott, próbálta elsajátítani a zeneszerzés mozzanatait, illetve saját munkáit csavarta különböző underground összeröffenéseken. ‘94-ben már ott láthatjuk az ipar alakítói között, mikor is DJ Shandy-vel létrehozzák a Harmony Recordings-ot, ami után nem sokkal megismerkedik Steven Moebius Albert-tel. Mivel hasonló elképzelések vannak a zenét illetően, elkezdenek együtt munkálkodni; olyannyira összeszoknak, hogy 1997-ben a trance műfaj egyik legismertebb kiadóját alapítják meg Euphonic néven.

A Kyau vs Albert (majd 2006-tól Kyau & Albert)-ként tevékenykedő duó karrierje egyre meredekebben ível, az új évezred pedig nem várt magasságokba repíti őket. A ‘96-os első kislemezt, a Let Me In-t sorra követik a jobbnál jobb maxik és remixek, a 2002-es Save Me berobban de nagyon, a két évvel későbbi Here We Are Now című debütáló albumra pedig már ezrek fenik a fogukat. Ugyanebben az évben remixelnek a Young Parisians-nek a Jump The Next Train című kislemezükre, ami nagyot dob az ismertségükön.
A dömping azóta sem állt meg, elég, ha olyan nagy dalokat említek, mint az Are You Fine, az Always A Fool, a Hide & Seek, az I Love You, a Grrreat vagy a 7Skies.
A 2010-es évben egyrészt fúzionáltak Above & Beyond-ékkal, és a két csapat kiadójainak neveiből alkotott Anphonic (Anjunabeats + Euphonic) rottyantott oda a célközönségnek, másrészt egy egészen új oldalukról mutatkoztak be a Once In a Life-fal valamint nemrég a Painkillers-zel.
Van egy érdekesen uplifting stílusuk a srácoknak, holmi behatárolhatatlan valami az, amit csinálnak, de mindenképp nagyon megkapó. A legtöbbször rövid, ám fülbemászó szövegekkel operálnak, de van, hogy nagyobb lélegzetvételű énekkel is megkínálják a dalaikat, csak úgy házon belül, mivel a legtöbbször maga Albert danolja el az eldanolnivalót.
Az április 9-én érkezett Once In A Life sem különb, viszont egy egészen alternatívabb hozzáállást tanúsítanak a producerek, legalább is ami az eredeti verziót illeti.

Az Original Mix-re, ha nem mondanák, hogy Kyau & Albert, még azt is rávágnám, hogy Nic Chagall. Slágergyanús, emészthető csengettyű arpeggioval indít, majd szakít a basszgitár és az élő, lassú dobjáték. Kifejezetten nem trance-szel van dolgunk, hanem valami poprock-breakbeat zabigyerekkel. Kissé nehezen kapjuk el a ritmust, a tört ütemek bezavarhatnak, miközben lágy hegedűk és visszafogott gitárdallamok közé szorítva siklunk keresztül a dalon. Albert hangja szépen passzol a kompozícióhoz, a dalszöveg is kellően slágeresre sikeredett. Egyszerű, de nagyszerű kis nóta ez, ami szinte bárki számára könnyed élvezetet nyújthat.

A Club Mix (melyből van egy hosszú és egy rádió változat) már sokkal inkább tükrözi a német páros eddigi munkásságát. Megy a taktus a huncut lábdob képében, immár 4x4-ben, mint a terepjárók. Magasan szűrve mászik be a középbasszus, aztán rá a mély, és mire elérjük a mágikus 1 percet (a legtöbb elektronikus zenében akkor hozzák be a basszust), már egy megfelelően táncolható összeállítás fültanúi lehetünk motyogó, mély szinusszal, játékos dobokkal a magas tartományban, meg a vokállal. Szépen lassan veszik át a főszerepet a hegedűk, nyakon öntve a betyáros basszusgitárral, a kiállásban pedig visszatér teljesen az eredeti verzió a maga kis breakbeat ütemeivel. A vokál még mindig kellemes.
Lassú akkord-dallammal dobják meg az adrenalinszintet a srácok, amely a kórusrész felé kissé begyorsul. Nem kell nagyon eldobni az agyat, ez is csak inkább a nyugisan táncolós kategória, de mindenképp klubbarátabb az eredetinél.

Kyau-ék nyitottak egy szélesebb réteg felé ezzel a dallal, úgy látszik; bár kérdéses, hogy sikerült-e. A nem rég megjelent Painkillers kislemezük is dettó ugyanezen az úton halad tovább. Kellemes nóták, otthonra nagyon ajánlom!

Videóklip:

Kyau & Albert – Once In A Life

Dalszöveg:

She needs to walk away
And all you feel
She's cold inside
And When you talk to her in vain
When she leaves you all alone
its so bittersweet
a moment you felt ok
so bittersweet
but now you can feel your

Once in a lifetime
Once you are the one crushed down
And filled with pain
so hard
Your lost In the Memories
Once in a lifetime
(Once In a Life)
Once you are the one who needs someone to hold you
so hard
you'll kill just to feel it now

Don't want to fall
but you fall right here
still then you close your eyes
you stare
its so bittersweet
a moment you felt ok
so bittersweet
but now you can feel your

Once in a lifetime
Once you are the one crushed down
And filled with pain
so hard
Your lost In the Memories
Once in a lifetime
(Once In a Life)
Once you are the one who needs someone to hold you
so hard
you'll kill just to feel it now

Once In a Life
(Higher)
Once in a lifetime
Once you are the one who needs someone to hold you
so hard
you'll kill just to feel it now

Kyau & Albert – Once In A Life
Euphonic Recordings, 2010. április 9.
01. Original Mix Video Version 3:36
02. Club Radio 3:13
03. Club Mix 6:23

SkyZoo Records remixverseny

2010-11-14T10:51:00.001+01:00

Magyarhon egy olyan hely, ami trance kiadókban nem igazán bővelkedik. Ezt az űrt próbálja betölteni egyre minőségibb kislemezekkel a SkyZoo Records maroknyi csapata. Miután náluk jelent meg Thomas Kelle & Martin Juha debütalbuma (melynek bemutatóját, és az interjút a szerzőkkel ITT olvashatjátok), majd a napokban durrantottak oda Lance Mathard cimborám Kaibara című maxijával, most elérkezett az idő, hogy elinduljon a label első remixversenye!

Flashtech barátom Sygnus alteregója szeretne lendíteni még egyet Waterfall Landscape című dalán, így aztán nyitva áll a kapu minden amatőr, félamatőr, sufni és vérprofi muzsikus előtt, hogy újragyurmázza az eredetit. A lényeg a következő, Béláim:

- Küldesz egy levelet ide e: rmxcontest@skyzoorecords.com a nevezési szándékoddal, majd a válaszlevélben található linkről ledarálod a remix pakkot.
- Meghegeszted a remixet DECEMBER 5. ÉJFÉLIG, és a pályaművet feltöltöd valahová és a linket visszaküldöd az e-mail címre 192 kbps-os MP3-ban. Természetesen a WAV fájlt is tartsd magadnál, mert ha nyersz, akkor a kiadatáshoz szükséges lesz.
- A remix stílusa csak a trance/progressive műfaján belül mozoghat.

- Az ID3 tagbe ne felejtsd el beleírni a művészneved.

Hogy mindez miért jó Neked? Nos:
- A 2 nyertes rákerül a kislemezre, ami majdan ott fog csücsülni a Juno, a Beatport és még egy IFA-nyi online lemezbolt bitpolcain.
- Az első helyezett kap egy SkyZoo-s pólót, fehéret vagy feketét, választható méretben + megbeszélés alapján egy saját számát szívesen publikálja a kiadó. (No persze a második helyezettel is szívesen munkálkodik a jövőben).

A hivatalos közleményt ITT találjátok meg.
Aztán lehet aprítani az erőlevesbe!

A hét favoritja 12.

2010-11-09T13:01:00.001+01:00

Egységben az erő – szokták mondani. Ez a zenére is igaz, hiszen amikor kettő, vagy több producer dugja össze a fejét, abből rendszerint jó dolgok sülnek ki. A 2010-es év eddig sem hozott szégyent ránk, ami a kollaborációkat illeti. Az egyik legjobban várt megjelenés ilyen tekintetben talán a norvég The Blizzard duó visszatérése volt 1 éves hallgatás után. A meghatározó hangzásvilágáról ismert formáció egyike azoknak, akik villámkarriert futottak be az elmúlt 3 év alatt: szinte a semmiből jöttek, rögtön az Armada-nál kötöttek ki és üde színt vittek a progresszív hangok világába.

Lars-Christian Nyheim és Tore Vatle Jensen párosa az év elején elkávézgatott egy párszor az ukrán Evgeny Smirnov-val, vagyis Omnia-val (nem összetévesztendő a fél-Aurosonic Evgeniy Smirnov-val, aki orosz), aki mindössze 20 évesen már olyan emberkéknek remixelhetett, mint Orjan Nilsen vagy Armin van Buuren. Ez a feltörekvő progresszív triumvirátus ebben az évben két nagyágyúval dörrentette meg a szcénát, melyek közül először a most bemutatásra kerülő Metanoia rengette meg a falakat.

A dal címe görög szó egyébként (Blizzardék szeretik az ilyen címeket, lásd Kalopsia), és ha vallási kontextusban használjuk, akkor bizony megtérést jelent.
Az Original Mix kellemes effektussal indít, és inkább a norvég duó stílusjegyeit hordozza (valószínűleg azért, mert ők azok, akiknek egyértelmű stílusjegyeik vannak, Omnia még lavírozik a dolgok között). Rövidke introdukció után megdolgoztatja a nóta a mélynyomóinkat, ugyanis megkapjuk azt a típikus, szaggatott, dögmély szinuszbasszust, amiből világossá válik, hogy egy Blizzard-dalról van szó. A ritmikája frankón eltalált, kellően variált, mégsem idióta. A fura, atmoszférikus pad, valamint a sejtelmes vokálfoszlányok (melyek néhol mintha magát a ‘metanoia’ szót kántálnák) kellően megadják a hangulatot, a bekúszó (ismét csak tipikusan Blizzard-féle) square arpeggio dallam pedig előrevetíti azt, amire majd számíthatunk a kiállásban. Fokozatosan lassulunk a breakdown felé haladva, amit nagyszerű hegedűdallamok kísérnek végig, némi női kórusnak hangzó betétekkel, na meg vokállal. Nincs túl nagy felpörgetés, a fődallam filterével variálnak a srácok, de a végkifejlet annál energikusabb.
Igazi proglifting szerzemény, amit szívesen fogsz hallgatni. Ringató effektusok végig, rendben kikevert szintetizátor hangok és egy elmegy-főtéma marha jó basszusvonallal.

Dennis Sheperd-öt köszönthetjük elsőként a remixelők sorában, aki ezelőtt főleg Cold Blue-val volt összenőve, de manapság egymaga is adagolja nekünk a trance és a house határán tengődő dalokat.
Ő kicsit lazábbra vette a figurát és mondhatni ‘kétszínűre’ gyúrta az eredetit. A pattogós, morcos progresszív alapok, a mély perkusszió, a szórványos basszus, valamint a kellemes arpeggio és a vadiúj, megnyerő zongorabetét kontrasztjáról szól a kompozíció. Kis megszakítások tarkítják a dalt, majd középtájon csatlakozik az ismert főszekció, kissé áttekert szintihangzással és az eredeti vokáldarabkáival. Az elszállást kemény visszahúzás követi, száraz dobokkal és basszussal, de aztán fokozatosan visszaépül a nóta és bejönnek a hangulatos szintidallamok is.

A kislemezen találhatjuk még a litván, ám Angliában élő Eldar Abdulajev (a Warhammer-széria kedvelői biztos mindig poénkodnak vele), vagyis EDU remixét.
House-os alapok között egy aranyos kis hangzás játszik egy gyors dallamot, mely végigrohan majd az egész dalon, persze dallamában igazodva a többiekhez. Ez a hang és a nem túl pofátlan szinuszbasszus határozza meg lényegében a remixet, a dobok kissé megbújnak a háttérben. Sunyin játsza a főtémát egy visszafogott pluck, a kiállást pedig észre sem vesszük, úgy csusszanunk bele. A végkifejlet történetesen semmi újdonságot nem hordoz, úgyhogy arra nem is érdemes szaporítani a szót.
Elhallgatható darab, de annyira nem vett le a lábamról.

A március 29-én napvilágott látott Metanoia tehát újabb mérföldkő a The Blizzard páros karrierjében, nem mellesleg egy nagyszerű kollaboráció Omnia-val. Ezen kívül ők hárman követték el Susana debütalbumára a címadó dalt, vagyis a Closer-t, ami szintén nagyon jól sikerült és kellőképpen megostromolta a toplistákat (bár Omnia-t abból is nehéz kihallani).

The Blizzard & Omnia – Metanoia
Soundpiercing, 2010. március 29.
01. Original Mix 7:13
02. Dennis Sheperd Remix 7:46

03. EDU Remix 8:21

Mi magyarok sem maradunk szavazás nélkül

2010-11-05T17:39:00.001+01:00

Épp, hogy csak lecsengett a nemzetközi DJ Mag magazin éves DJ toplistája által keltett morgás, máris lehetőségünk van hazai kedvencünket támogatni egy kicsit a topDJ portál szavazásán belül.

Az oldal egyébként valami olyasmi szándékkal látta meg a napvilágot, hogy összehozza a magyar ajkú DJ-ket illetve rajongóikat, a különböző honi klubokról már nem is beszélve. Elektronikus zenei digitális olvasztótégellyel állunk szemben kellemes köntösbe bújtatva, ahol Sterbinszky legalább annyira képviselteti magát, mint a szomszéd DJ Szalonnás Miska.

No, szóval december 1-ig lehet eltámolyogni ERRE az oldalra, ahol a regisztrált felhasználók nem kevesebb, mint 5 (szintén regisztrált) DJ-re szavazhatnak. Ennyire nagyon egyszerű a dolog, kérem szépen. Oszt hadd szóljon!

Egy kis műszaki mizéria

2010-11-05T14:43:00.001+01:00

A mai délelőtt folyamán jó párszor említettem a jó Istent, nem épp a legmegfelelőbb kontextusban. Az van ugyanis, Béláim, hogy van nékem ugye egy külső mikrofonom, ily’ csinos:

A lelkem természetesen 6,3-as jack-kel csatlakozik a nagyvilághoz, ami nekem, mint egyszeri notebook-felhasználónak, nem a legelőnyösebb. Még anno Norbi cimbitől kaptam gyorsba’ egy 6,3 –> 3,5-ös jack átalakítót, ami nagyon szépen végezte a dolgát. Aztán egy átkaraokezott éjszaka után valahogy elkavarodott egyik ismerősömnél a mütyür és én voltam nágyon szomrú.
Pár hete jártunk lakótársaimmal a debreceni Corában nagybevásárlás címén, és a műszaki részlegen egyből ráraboltam a különböző kábelekre és átalakítókra, hogy a hiányt orvosoljam. Szereztem is egy ilyet:

Ez csak annyiban különbözik az előzőtől, hogy meg van spékelve egy kis kábel szekcióval is (bár szerintem feleslegesen). Na most, mondtam én magamnak, hogy ideje vón’ valami hanganyagot felvenni, közeleg ugyanis a TI vendégmixem ideje. És itt el is szabadult a pokol, mert aszondjahogy:

Probléma #1:
Acer TravelMate 7530G gépezetem az Acer szerinti legbikásabb, legújabb audio driverrel van megáldva. Kezeli a HDMI-t, anyám térdét. Igen ám, csak nem látja a külső mikrofont, csupán a laptopba beépítettet. Sebtiben töröltem a huzatba a kezelőprogramot, így újraindítás után a Windows 7 a saját kis gyári illesztőkészletét kezdte el használni, ami már gyönyörűen vette észre, hogy be van dugva egy mikrofon a portba.

Probléma #2:
Mr. Mikrofon töksüket. De tényleg. Mint az ágyú. Belenéztem, adtam rá egy kis boost-ot szoftveresen, hátha. Fog jelet, az látszik a kis hangerőjelzőn. Változót ráadásul. De az bizony nem az, amit a külvilágből “hall”, hanem valami belső zaj. Mondom megbirizgálom az átalakítót a csatlakozásnál; az eredmény a jelszint drasztikus megemelkedése. Mondtam is neki, hogy most már akkor játszd vissza az 5.1-en, amit hallasz (listen to device) és olyan zúgást kaptam az arcomba, hogy hihetetlen. De ez nem ám az a felvételbe beszűrődő kis zajocska: ha beszélek a mikrofonba, vagy jól belecsapkodom a kezembe, azt nem adja vissza a zaj mellé. Próbáltam line-in-be dugni; semmi. Mintha csúnyán kontakthibás lenne az átalakító. Itt meg is akadtam.

Egy másik nehézség:
A MIDI-billentyűzetemhez van ez a kis aranyos Behringer UCA200-as külső hangkártya, ami nem egy egetverő valami, de azért el lehet vele operálgatni. Ilyen e:

Na most van még nekem a Trust 5.1-es hangfalszisztemem, ami immár hatodik(!) éve szolgál engem, egészen akkurátusan így néz ki:

A kis aranyos erősítő dobozkához 3,5-es jack csatlakozóval juthatunk el, ami a hangkártya 4 db RCA csatlakozáját tekintve (2-2 ki/bemenet) megint csak trükkös. Szóval szintén a Corában újítottam én egy kábelt, melynek egyik vége ks jack, másik vége 2 RCA dugasz vala, közöttük tíz(!) méter kábellel (igazából tudja a brant, minek kellett nekem ilyen hosszú). A szemléltetés végett ez meg imigyen manifesztálódik a való életben:

Látni lehet, hogy az RCA-k nem azok az igazi kis fogas “körülölelős” csatlakozók, mint pölö ez:

Az apparátusokat összedugván általában minden megy olajozottan, de néha rájön a havibaj az RCA-kra meg a jack-re és berecseg a hang. Mintha ez is kontakthibás lenne a little bit. A hangfalakhoz szállított sima kisjack-kisjack kábellel a géphez kötve nincs semmi baja, szóval nem úgy néz ki, hogy erősítő-oldali lenne a probléma.

Szóval elgondolkodtam: a Corában ilyen silány minőségű átalakítókat és kábeleket árulnának? Vagy a többi dologgal van baj? Egyszerűen szar a mikrofonom és a hangkártyám? Nem, nem valószínű, mivel más kábelekkel működnek.

Engem igazándiból a mikrofon nem hagy nyugodni, mert az bitangul fostos így. Valakinek valami tapasztalat, észrevétel? Szívesen fogadom. Vagy tényleg dobjam ki a nagy jack – kis jack átalakítót a francba? Hjaj, Béláim!

Tune Of The Year 2010

2010-11-04T18:41:00.001+01:00

Ismét itt az idő. Hamarosan elérkezik az idei év vége is, és a világ leghallgatottabb trance rádióműsora, az A State Of Trance ezúttal is szavazásra invitálja a műfaj szerelmeseit.

Mint azt már megszokhattátok, most is elindult a Tune Of The Year, vagyis Az Év Dala szavazás, ahol is arra kíváncsiak Armin-ék, hogy a hallgatók mely dalokat szerették a legjobban a 2010-es évben. (Azok közül, amelyek lementek adásban, persze). Ezen felül most is lehetőségünk van megjelölni a számunkra legjobban tetsző idei ASOT-ot.

Igazándiból én nem szoktam hallgatni, csak nagy ritkán, viszont amire mindenképp behangolok, az a szavazás eredményeit közlő év végi Top 20 adás, azok mindig nagyon jók; mind zeneileg ugye, mind pedig az atmoszféra. Megbolydul az internet trance-áztatta szeglete, mindenki tippelgeti, melyik lesz a következő dal, illetve vajon melyik nyeri el az év dala címet. Szóval fank.

Ha Te is le akarod tenni a voksodat, akkor nincs más dolgod, mint ellátogatni ERRE az oldalra, és kiválasztani 5 kedvenc dalodat a bazinagy listából.

Az én idei Top 5-öm, hirtelen:

1. DJ Eco - People (Rafael Frost Remix)
 – az év remixe számomra, hihetetlen! Régen éreztem ekkora energiát egy zenében, képes kicsavarni a szomszéd almafát.
DJ Eco – People (Rafael Frost Remix)

2. Irisdeejay feat. Maria Opale - Leave A Sign
 – az év egyik legösszetettebb, legmegkapóbb nótája, olvassátok el az interjút, amit Iris-szel csináltam
Iris Deejay feat. Maria Opale – Leave A Sign

3. Super8 & Tab feat. Jan Burton – Mercy
 – megunhatatlan instant klasszikus, Empire című debüt albumuk egyik legjobb darabja. Olvassátok el az album bemutatóját itt
Suoer8 & Tab feat. Jan Burton – Mercy

4. Mike Foyle pres. Statica – Blossom
 – a nyár leghangulatosabb muzsikája
Mike Foyle pres. Statica – Blossom

5. Ian Solano - In Real Time
 – Solano cimborám nyári falszaggató alkotása. Az a különleges dolog történt ezzel kapcsolatban, hogy a világon én voltam a legelső ember, aki nyár közepén megkapta Ian-től. Hamarabb játszottam, mint Armin van Buuren (aki most októberben lőtte el valamelyik adásban).
Ian Solano – In Real Time

Szerintetek idén mi lesz a Tune Of The Year?

A hét favoritja 11.

2010-11-01T21:36:00.001+01:00

Mai delikvensünk, a finn Miikka Leinonen azon producerek közé tartozik, akik iszonyúan tehetségesek, mégsem mondanánk rá, hogy az a kimondottan főállású zeneszerző. Meghúzódik a háttérben, viszont ha olykor-olykor megsuhint egy megjelenést, akkor biztosra vehetjük, hogy nagyon jó dalról van szó. A 31 éves Jyväskylä-ban élő fiatalemberről egyébként nem sok mindent tudhatunk meg, ha körbenézünk az interneten, és a web2 nyújtotta közösségi gyümölcsökből is csak módjával csipeget; így aztán sok trance-szerető emberke nem is igazán ismeri.
Jó magam a 2006-os Vast Vision-szám, az Ellipse jóvoltából figyeltem fel rá, ugyanis a kislemezre olyan remixet hozott össze, hogy az a szó legszorosabb értelmében elképesztő! Ez idő tájt figyeltek fel rá a nagy nevek is, diszkógráfiáját pedig megannyi jól sikerült kislemez, koprodukció és remix ékesíti. Ez év elején megeresztett három EP-t is némi hallgatás után, s mind a Kingdom Fall, mind a Mirabel, mind pedig a most bemutatásra kerülő Exordium / Galiana is minőségi darab.

Miikka stílusa kellemesen ötvözi az uplifting trance-t és a progresszívebb elemeket, de inkább az előbbi területén tartózkodik. Mindig könnyen emészthető, hangulatos nótákkal operál, és kellemes anyagokat szolgáltat mind otthoni hallgatásra, mind buliba. Az április 6-án megjelent Exordium / Galiana kislemez tökéletes példa erre.

Az Exordium határozottan rugaszkodik el a földtől, kapunk a lábunk alá szokásos kick-clap-hat kombót, némi atmoszférikus, elnyújtott effektekkel a háttérben. Komótosan, magasan szűrve kúszik be a basszus, ami aztán ki is öli a dobokat, amint teljesen erejére kap. Érkezik vele együtt némi szintiprüttyögés is, egyre több aláfestő dallam veszi át a kompozíció vezetését. Visszatérnek a dobok, erősödik a nyomás, remekül bontakozik ki a dal. A különböző szintetizátor hangok átgondolt, táncoltató egészet alkotnak. A kiállást nyugodtan érjük el, ahol is köszönt minket egy elszórt dallamot játszó csengettyűszerű hang, megtámasztva szállós akkordokkal. Hirtelen váltunk: egy leheletnyit markánsabb szinti kínál bennünket egy magabiztosabb dallammal, hogy aztán egy kis felvezetés után odaadhassuk magunkat a végkifejletnek. Felemelő uplift muzsika sok energiával.

A személyes kedvencem, a Galiana nagyon sokban hasonlít az előző versenyzőre, de talán valamivel hangulatosabb és dallamosabb annál. Gyors, ropogós basszus és hangsúlyosabb szinti-jelenlét meghintve egy gitárszerű valamivel. Táncolós, adagolós összeállítás, miközben frankó melódiák simogatják az ember fülét. A két szám szerkezeti felépítése között is párhuzam vonható, a kiállást jelen esetben is szépen lelassulva érjük el, de amit kapunk, az természetesen különböző: a Galiana csodálatos zongorajátékkal kápráztat el minket a célegyenes előtt. Olyannal, amire egyből ráharapunk, ami megfog és nem ereszt minimum egy hétig. Ennek tetejébe jön a fődallam, egy szépen kitekert szintivel prezentálva; e kettő kombinációja teszi a nótát 2010 első negyedének egyik legjobbjává. Agyhúzós felpörgetés után semmi sem áll az utunkba: nyakunba kapunk mindent, amit eddig megismerhettünk, a szeletelő basszustól kezdve a zongorán át a ritmusos loopokig. A főtéma pedig nagyszerűen variálgat a kórus alatt.

A finn Miikka Leinonen eme kislemeze úgy érzem nem hiányozhat a minőségi trance-t kedvelő emberkék zenetárából.

Miikka Leinonen – Galiana

Miika Leinonen – Exordium / Galiana
Fraction Records, 2010. április 6.
01. Exordium 9:18
02. Galiana 8:33

Kiszivárgott a DJ Mag idei listája?

2010-10-24T14:13:00.001+02:00

Úgy néz ki idén is kiszivárgott a DJ Mag Top 100 DJs listája még a hivatalos bejelentés előtt. Valamit úgy néz ki elfikkentettek a DJ Mag-es srácok a weboldalon, ugyanis ha rákeresünk valamelyik DJ nevére, kidobja nekünk a 2010-es listán elfoglalt helyét.

Így aztán az okosok fel is állították az idei mezőnyt, ami igazából semmi újdonságot nem tartogat nemzetközi fronton, hozza a papírformát.

Azt hiszem senki nem fog hanyatvágódni, ha azt mondom, Armin van Buuren idén is az első helyen végzett. Ez csak azért fanki, mert így ő tartja a rekordot Tiesto mesterhármasa után. David Guetta követi őt a dobogón, ami nem csoda, hiszen manapság az összes helyi menő csávó és plázapicsa őt tolja. Tiesto zárja az élmezőnyt.

Hatalmas gratuláció innen is hazánk két fenegyerekének, Myon-nak és Shane 54-nek, akik tavaly első magyarként másztak fel a listára a 91. helyen, idén pedig egészen a 62-ig küzdötték fel magukat, nagyszerű teljesítmény!

Íme hát az idei felhozatal, de még egyszer: ne vegyétek készpénznek, ez még nem biztos:

1. Armin van Buuren
2. David Guetta
3. Tiesto
4. Deadmau5
5. Above & Beyond
6. Paul van Dyk
7. Gareth Emery
8 .Markus Schulz
9. Ferry Corsten
10. Axwell
11. ATB
12. Sander Van Doorn
13. Infected Mushroom
14. Steve Angello
15. Dash Berlin
16. Sebastian Ingrosso
17. Laidback Luke
18. Judge Jules
19. Afrojack
20. Aly & Fila
21. Fedde Le Grand
22. Carl Cox
23. Swedish House Mafia
24. Cosmic Gate
25. Bobina
26. Benny Benassi
27. Sasha
28. Simon Patterson
29. John Digweed
30. Eric Prydz
31. Richie Hawtin
32. Andy Moor
33. John O’Callaghan
34. Roger Shah
35. Kaskade
36. Headhunterz
37. Chuckie
38. Bob Sinclar
39. Avicii
40. Kyau & Albert
41. DJ Feel
42. Moonbeam
43. Joachim Garraud
44. Daft Punk
45. Lange
46. Sean Tyas
47. Eddie Halliwell
48. Erick Morillo
49. James Zabiela
50. Umek
51. Paul Oakenfold
52. Matt Darey
53. Mark Knight
54. Richard Durand
55. Martin Solveig
56. tyDi
57. Hernan Cattaneo
58. Sven Väth
59. Astrix
60. Super8 & Tab
61. Andy C
62. Myon & Shane 54
63. Marcel Woods
64. Roger Sanchez
65. Wally Lopez
66. Mat Zo
67. Marco V
68. Leon Boiler
69. Ronski Speed
70. Wolfgang Gartner
71. W&W
72. Boys Noize
73. D-Block & S-TE-FAN
74. Dubfire
75. Dirty South
76. John B
77. Daniel Kandi
78. Arty
79. BT
80. Boy George
81. Pete The Zouk
82. Fatboy Slim
83. Skazi
84. Paul Kalkbrenner
85. Pete Tong
86. Bloody Beetroots
87. Arnej
88. Joris Voorn
89. Dada Life
90. Noisecontrollers
91. Showtek
92. Laurent Wolf
93. Claudia Cazacu
94. Calvin Harris
95. Luciano
96. Marcus Schossow
97. Sied Van Riel
98. The Thrillseekers
99. Justice
100. DJ Vibe

Használtcikk I.

2010-10-10T16:19:00.001+02:00

Volt már olyan érzésed, hogy az épp hallgatott dal egy szeletét hallottad már valahol máshol is? Ez a jelenség az elektronikus zene világában sajnos egyre többször fordul elő. “Lopnak egymástól a producerek?” – kérdezhetnénk; de nem erről van szó, csupán majdnem mindenki ugyanabból az “alapanyag”-ból dolgozik.
Akik benne vannak az elektronikus zeneszerzés világában valamennyire, azok tudják mire gondolok, akik viszont nem, azoknak hadd vázoljam a helyzetet: minden dobhang a producer-körökben jól ismert sample csomagok valamelyikéből érkezik. Meg lehet őket vásárolni CD-n, DVD-n, és kapsz több száz lábdob hangot, taps-hangzást, effekteket, loopokat, anyám térdét.
Csak hogy a legelterjedtebbeket említsem:
- Vengeance Essential Clubsounds Vol. 1-2-3
- Vengeance Minimal House Vol. 1-2
- Überschall Techno & Trance Essentials
- Deadmau5 Xfer Sample CD

Temérdek sok .wav fájl, amiből modern korunk zenéi felépülnek. Gondolhatnánk, hogy ez így akkor tök könnyű, csak össze kell őket rakosgatni; gyakorlatban ez azért nem ilyen egyszerű. Aztán mivel rengeteg variáció közül választhatunk (arról nem is beszélve, hogy utómunkálataink során hogyan effektezzük őket) így nem lehet rájönni, hogy egy-egy dalban például a lábdob melyik sample csomagból való.
Persze vannak olyan zsenik is, akik a hangjaikat maguk generálják a stúdióban.
Olykor-olykor mégis előfordul, hogy több számban is észrevesszük ugyanazokat az elemeket; vagy ha írunk zenét, gyakran rálelhetünk olyan darabokra, amiket kedvenc számaink valamelyikében már felhasználtak.

A Használtcikk rovat épp az ilyen jelenségekre próbál majd rávilágítani, pusztán érdekességképpen.

Elsőként egy loopot mutatok nektek, amire épp tegnap, remixelés közben akadtam rá. A Vengeance Essential House Vol. 2 loopjai között bújik meg a delikvens, méghozzá a Percussive Loops mappán belül, ott is 62-es sorszámmal:

Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.

Mondom magamban, ez nagyon ismerős nekem. Ha szereted Eddie Sender munkásságát (iszonyúan jó producer egyébként), akkor valószínűleg Neked is rémlik ez, mivel ez adja a Maya című számának elején a taktust. Tessék csak fülelni:

Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.

Én személy szerint mindig alakítok valamit, ha loopot használok, épp az ilyenek miatt, hogy ne lehessen felismerni. Vagy pusztán azért, mert úgy jobban beleillik a dalba. De hát előfordulnak az ilyenek.

Egy korszak vége 2: bezár a trance.nu

2010-10-08T15:07:00.001+02:00

Tegnap óta pattog a hír a nemzetközi trance szcénán belül. És sajnos nem álhír, nem tévedés, nem pletyka: az oldal hivatalos hírként közölte: ezennel vége a működésnek. Bezár a trance.nu.

A weboldal 1999-ben született meg, néhány lelkes fiatalember keze által, azzal a nagyon egyszerű célzattal, hogy otthont adjon a hangjukat hallatni kívánó trance producereknek, és persze a rajongóknak. Ahol ismerkedhetnek, megbeszélhetik a zenével kapcsolatos dolgokat, az oldal pedig friss hírekkel és kislemez-kritikákkal látja el az akkoriban kibontakozó transzközösséget. Dinamikus fejlődésnek indult a portál, miután két neves producer, Armin van Buuren és Misja Helsloot is nagy érdeklődést mutatott a kezdeményezés iránt. (Az A State Of Trance rádióműsor Future Favorite-ját például a trance.nu-n szavazhatják meg az emberek már kilencedik éve.)
Az eltelt évek folyamán fogalommá vált az oldal. Egy márka, egy jelenség lett. A nagybetűs tranceportál. A logó ott szerepel plakátokon, flyereken, pólókon; több tízezer tagot számláló fóruma pedig nonstop izzik.
Tegnap viszont jött a hír: hamarosan bezár. Az ok elvileg az, hogy nincs idejük fenntartani a honlapot. Kész, ennyi volt. A stílus egyik digitális alappillére, informatikai manifesztációja bevégezte.

Nem tudom, mi van manapság a levegőben… idehaza lehúzza rolóját az ország egyetlen igényes trance rádiója, a NEXT, nemzetközi színtéren pedig most ez. Arról nem is beszélve, hogy az egyik legnívósabb buli, a Trance Energy jövőre már csak Energy néven fut (igen, így teret enged sajnos más stílusoknak is). A műfaj legismertebb képviselője, Tiesto otthagyja a rajongóit és valami egészen ratyi dologba kezd; az új Armin van Buuren-album a pop szcéna felé húz; a két legöregebb kiadót, a Vandit-et és a Perfecto-t bekebelezi az Armada, ami mára már mindenféle stílust képvisel.
Mi folyik itt Gyöngyösön?

Isten Veled, trance.nu! :(

Twitter profil & YouTube csatorna

2010-10-06T10:30:00.001+02:00

Úgy döntöttem, haladok a korral és létrehoztam a Music Is For Rich People saját Twitter profilját. Tessék követni, aki fenn van a szolgáltatáson. Itt rögtön értesülhettek az új bejegyzésekről illetve arról is, ha valami változás történik az oldalon. Itt oldalt is már erre a profilra mutat a kis Twitter-ikon.
Aztán kicsit aktivizáltam a nyár folyamán a YouTube csatornámat és azóta folyamatosan töltök fel régebbi dalokat, valamint az új, elkészült projekteket.

Embedded Frequency – Blue Sun (Endy Smyle Remix)

DJ Návay - ‘79 (Endoril Remix)

Endoril – Overcharmed (Original Mix)

Eladó DJ-felszerelés a’la stro-B

2010-10-05T14:42:00.001+02:00

SAJNOSNEMFIZETETT HIRDETÉS KÖVETKEZIK:
”stro-B kollega lomtalanít odahaza és azt mondta magában, hogy nem köll már neki a régi keverővasa, úgyhogy hátha talán valakinek fáj ilyenre a foga.
Hozzávalók:
- 2 db Pioneer CDJ100 lejátszó (korának megfelelő állapotban)

- 1 db ESO HIP MK II keverő (kifogástalan állapotban)

Akár külön-külön is vihetők, de jobb lenne egyben, nem szeretnek elszakadni egymástól (tudniillik a gépeknek is van lelkük). 120.000 jómagyar forint ellenében lehet rájuk tenni a kezünket.

Ha IDE klikkeltek meg is nézhetitek a kölyköket.

Írjatok hát Robinak bátran, mondjuk Twitteren vagy e-mailben akár. Vagy kommenteljetek ide. Amelyik szimpatikusabb.”
SAJNOSNEMFIZETETT HIRDETÉST LÁTHATTAK.

Egy korszak vége: what NEXT?

2010-10-04T18:23:00.001+02:00

Hazánkban aki trance zenét akar hallgatni a rádióban, az marha nehéz helyzetben van. Ha a földi sugárzású adókat nézzük, akkor bizony rendesen bele kell ásnunk magunkat a helyi adók műsorrendjébe, és esetleg nagynehezen rálelünk EGY darab olyan műsorra, ami ezt a stílust vázolja a hallgatóságnak (Melodious cimbinek volt egy műsora egy egerszegi rádiónál, csak aztán azt mondták, hogy nem kell több). Az országos rádiócsatornák kollektívan nem ismerik a műfajt, csak egy-két nagyon populáris slágerszámot pörgetnek, ha szerencsénk van.

Ha az online működtetett rádióállomások esetében már egy kissé jobb a helyzet; vagy legalább is jobb volt. Volt nekünk ugye a TranceTream.FM, ami kicsiny országunk nonstop trance adagját biztosította egy ideig, igen profi tálalásban, panasz nem lehetett rá. Kialakult egy kellemes, családias közösség is, amihez én egy kissé megkésve csatlakoztam. Aztán tavaly márciusban a rádió megszűnt, és mind a közösség, mind a szakmai csapat elmorzsolt egy könnycseppet. Talán visszatérnek – mondták, de eddig nem történt semmi, nagy bánatomra. A fórum viszont ma is él, és aktív; ami nagyon jó!

Mindeközben itt volt nekünk a másik élvonalbeli elektronikus állomás, a Rádió NEXT, ami a house és trance hívők igényeit elégítette ki – ők is nagyszerű hozzáértéssel. Ment nekik a szekér, remek műsoraik voltak és sikeresen csábítottak külföldi nagy neveket is a csapatukba. Az idén lelőtték a house részleget, és legnagyobb megelégedésemre csak a trance zenét szórták az éterben; egészen mostanáig.
A múlt héten bejelentették, hogy ennyi volt, nincs tovább, roló lehúz, nokesz, konyec, kabumm, durr, sikaka. Nem nagyon részletezném, olvassátok el magatok a hivatalos közleményt. Szóval ennyi, a NEXT-nek is lőttek. Az ország jelenlegi jogi helyzete úgy néz ki nem engedi kibontakozni a transzmuzsikával foglalkozni vágyókat. Az a helyzet, hogy legális trance rádióállomás nélkül maradtunk. Meg tudom érteni NEXT-éket, de nagyon-nagyon sajnálom, hogy így alakult. Remélem egyszer még viszont láthatjuk/hallhatjuk őket, csak úgy, mint a TranceTream-et. Heppitájm lenne.

Az viszont mindenképp felüdülés, hogy rendezvényszervezés terén nagyon nagy lendület mutatkozik meg; Tebron Norbiék nem hagymát pucolnak, hanem serényen tárgyalnak, hogy a bulizni vágyóknak elhozzák országunkba a legnagyobb zenészeket a trance szcénán belül. Elmondása szerint már erre az évre megvan a betevő: írtam már, hogy érkezik Gareth Emery, Marco V és tyDi, de novemberben Dash Berlin is tiszteletét teszi Budapesten. Tényleg nagy pacsi innen a srácoknak!

Nagy nevek fognak debütálni hazánkban

2010-10-01T13:52:00.001+02:00

Október végén és november elején lesz mit az erőlevesbe aprítania a morcos trance dallamokra szomjazó partyarcoknak. Úgy látszik idehaza megindult egy új áramlat, hiszen egyre több olyan bulit szerveznek a legények, amiken nagy nemzetközi nevek pörgetik a bájtokat. Természetesen a transz műfaj iparágán belül. És látá a nép, hogy ez jó.

A Sound of Cream sorozat töretlenül robog tovább, nem is olyan rég például Wippenberg-et hívták meg (nagy rajongója vagyok a munkásságának). Tebronék következő áldozata egy igazi csemegét tartogat, ugyanis október 29-én először látogat el Magyarországra a szcéna ausztrál ifjonca, Tyson Illingworth, vagy leánykori nevén tyDi. Őt a progresszívebb ütemek kedvelőinek ajánlom, innovatívan ropogós dallamokkal operál, nem mellesleg 2008-ban Ausztrália első számú DJ-jének választották.
Ezúttal a budapesti Club Prestige ad otthont a hajhullásnak, hazai oldalról a házigazda pedig a szokásos Sound of Cream csapat lesz, vagyis Antoos & Tebron plusz a Poleposition-srácok, Atish és Fairy.

SOUND OF CREAM with TYDI (AU) @ CLUB PRESTIGE
Dátum: 2010.10.29. péntek

Belépő: egységesen 1500 Ft.
Fellépők:
- TYDI (AU)
- POLEPOSITION
- TEBRON
- ANTOOS

CLUB PRESTIGE – Budapest, II.kerület, Tölgyfa utca 1-3.
Infó: +36.20.255.56.58, +36.30.860.93.09

Start: 22.00 - End: 05:00

Jelöld és add tovább az eseményt a Facebookon!
http://www.facebook.com/event.php?eid=163426997007368

További információk:
http://www.flyerz.hu/
http://www.clubinfo.hu/
http://www.freee.hu/

Aztán, hogy még csak véletlenül se unatkozzunk, pontosan egy héttel később nyugodtan ellátogathatunk a Club Play-be, amit természetesen Pestországban találhat meg a józan paraszt. Érdemes lesz ezt a műveletet elkövetni, ugyanis olyan party lesz ott rottyantva, hogy neki lehet majd dőlni. Egy új partysorozat, az IMPULSE első állomásának keretén belül hazánkba invitálták a nagy öreg hollandot, Marco V-t, valamint a nem rég debütáló albummal előrukkoló brit Gareth Emery-t. Mindkettejüket imádom, ez a párosítás kegyetlenül ütős, srácok.
Aki lassúzni akar, az ne nagyon menjen el, ugyanis ezek ketten olyan muzsikát játszanak, ami legallyazza még a BKV-t is. Gareth kissé hangulatosabb általánosságban, míg Marco a trance-house-techno határmeszgyéjén evickél már több, mint 10 éve, de az biztos, hogy a két úriember pontosan tudja, mire jó mozgatni a lábat (kezet, fejet, hátsót).

Hogy a magyar virtus is érződjön a levegőben, a bemelegítésről itt is a Poleposition duó gondoskodik majd és állítom, hogy ők sem fogják elaprózni.

FAMOUS presents
IMPULSE @ CLUB PLAY with GARETH EMERY & MARCO V
November 5. péntek

Kedvezményes jegyelővétel: 2500 HUF
Helyszínen: 3500 HUF
VIP: 5000 HUF

Jegyek kaphatók a http://www.ticketbox.hu/–n, a TEX országos hálózatában és a http://tex.hu/–n!

Kapunyitás: 23:00
HTTP://WWW.CLUBPLAY.HU/

Aki esetleg kedvet kapott, de nem tudja még, mire számítson, annak ajánlom elfogyasztásra a következő nagysikerű slágereket e:

tyDi feat. Tania Zygar – Vanilla (Original Mix)

Marco V – Unprepared (Original Mix)

Gareth Emery – Exposure (Original Mix)

Trance Intercontinental Special

2010-09-26T12:24:00.001+02:00

No itt vagyok újra, remélhetőleg jövő keddtől lesz internet az albérletünkbe és többet tudok írni.

Jelenleg az a fennforgás, hogy tegnap londoni Chris kollegám (DJ Tempest) egy igen érdekes ötlettel talált be Twitteren. Szeretne egy speciális kiadást hegeszteni a podcast-jához, a Trance Intercontinental Red Edition-höz. Ez alkalomból meghívott engem és bolgár producer ismerősét Andski-t, hogy fejenként harminc percben játszunk saját számainkból néhányat, és ami a csavar, közben beszéljünk is róluk, mondjuk el, hogyan jöttek létre, mi inspirált, mit használtunk, stb. Chrisnek mindig ilyen funky ötletei vannak, úgyhogy mindketten ráharaptunk a dologra.
Amint elkészültünk mindketten az anyaggal, hallhatjátok is majd :).

Super8 & Tab remixverseny

2010-09-20T15:00:00.001+02:00

Úgy néz ki a feltörekvő producerek időszaka lesz az idei ősz, ugyanis Roger Shah után a Super8 & Tab páros is útjára indított egy remixversenyt, és a fődíj igencsak kecsegtető.
Az egy hete megjelent Empire című albumukról kaphatjuk kézhez magának a címadó dalnak a darabjait INNEN, és állhatunk neki újragyúrni. A csomag terebélyes, a szimpla vokál+MIDI részletek kombóján túl a Mac-et és Logic-ot használóknak is van külön mellékelve egy pakk.

Amint készen vagytok az anyaggal, mentsétek ki 192 kbps-os bitrátával mp3 formátumba IDE, a fájl neve pedig így nézzen ki: ValódiNeved-Művészneved-Mobilszámod.mp3, szóval valami ilyesmi: HorváthRozália-DJRozi-36704445566.mp3.
Ha mindezzel megvagy, menj el IDE, és töltsd ki jobb oldalt a kitöltenivalót.

A nyertes kap minden jót, pölö:
- Az Anjunabeats kiadja a dalt
- Novation-ék új szintijét, az UltraNova-t hazaviheti
- A DJ Warehouse csapata frankóra mastereli 3 számodat
- Kapsz egy dedikált Empire albumot, plusz egy Anjunabeats Worldwide 01 és Anjunabeats Worldwide 02 mixlemezt és egy Anjunabeats pólót.

A következő négy legjobb kap egy-egy dedikált albumot, plusz a pólót.

A határidő 2010. október 17. éjfél. Hajrá fiúk-lányok! :)

Super8 & Tab - Empire

2010-09-14T18:46:00.001+02:00

Fél évtizedes karriert tudhat magáénak a képen látható finn duó. Az angol Anjunabeats kiadó örökös fenegyerekei elkövettek már jó pár hatalmas slágert, így aztán éppen itt volt az ideje egy szerzői albumnak.

2005-ben állt össze a ma ismert Super8 & Tab páros, melyet a szöszi Janne Mikael Mansnerus (Tab) és Miika Juhani Eloranta (Super8) képez. Mindketten Helsinkiben nőttek fel és már jóval azelőtt komolyabb kapcsolatba léptek a zenével, minthogy megismerték volna egymást.

Super8 a Polydor kiadónál kezdte, az F2F leányduó Can’t Hide című maxijára remixelt, ám a dal igazi kiadást nem ért meg. Még ugyanekkor, 2002-ben láthatjuk a honfitárs Paavo Siljamaki oldalán, aki ugye egyharmad Above & Beyond. Vele Aalto néven mindezidáig öt számot írt, az utolsó 5 című hatalmas nagy kedvencem. Paavo jóvoltából leszerződött az Anjunabeats-hez, és azóta nem is tágított onnan.

Tab már egészen korán, 1992-ben elkezdte a DJ szakmát és Finnország nagyrészén megfordult már a ‘90-es évek végére. Helsinki két legnagyobb klubjának, az Illusions-nek és a Hallmark-nak is ő a rezidense. Miika Kuisma-val alkották az AR52 formációt, ami alatt megérte élete első megjelenéseit, amik meglepően jó visszhangokra találtak a neves producerektől. 2004-ben immár mint DJ Tab láthatjuk az Anjunabeats katalógusában, első szólómaxijával, a Verso-val.

2005-ben aztán megírták közösen a First Aid című dalt, amit nagyon kajáltak a népek, és innestől nem volt megállás. 2006-ban a Helsinki Scorchin’-nal durrantották le a klubok tetejét, míg 2007 legelején Ben Lost vokáljával a Needs To Feel szólt akkorát, mint az ólajtó (főleg a Wippenberg remix).
Nem tömeggyártásban termelik a dalokat, viszont amit eddig alkottak, az mind arany, én mondom. Még 2007-ben a Suru és a Worldwide (Mark Pledger-rel) szintén nagyon jól sikerült. 2008-ban azt hittük, a Delusion után már nem lehet jobbat művelni, de az Elektra-val megaláztak mindent, azóta is az egyik kedvencem tőlük.

Ezután libbentek fel az első pletykamorzsák egy lehetséges albumról, melynek első hírnöke volt az Irufushi tavaly.
Super8-ék a dallamos, enyhén progressive, de inkább uplifting trance szerelmesei, és ez minden egyes szerzeményükben visszaköszön. Nagyon kellemes, emészthető hangzásvilággal operálnak, szeretik sunyi kis drumloopokkal és laza vokálfoszlányokkal megtűzdelni a produkcióikat. Dalaik kellően energikusak ahhoz, hogy a bulikon megtáncoltassák az embereket, ugyanakkor eléggé hangulatosak ahhoz, hogy otthon is kellemes perceket szerezzenek. A vokálos számok világába eddig csak félve kukkantottak be, ám debütáló albumuk, az Empire jó pár énekelhető nótát tartalmaz, amik ráadásul hihetetlenül jól sikerültek.

A tegnap, 2010. szeptember 13-án napvilágott látott albumra már a fél trance szcéna fente a fogát a nyár közepe óta. Az említett Irufushi után az Anton Sonin-nal elkövetett Black Is The New Yellow fedőnevű kislemez csak tovább erősítette meggyőződésemet, hogy ez egy nagyon frankó korong lesz. Július közepén aztán érkezett a harmadik maxi az albumról, a Mercy, aminek vokálját az az angol Jan Burton szolgáltatja, aki anno a Gabriel & Dresden párossal is összeszűrte a levet. A Mercy akkora sláger lett, hogy a Napot is eltakarta, én konkrétan egy hétig megállás nélkül hallgattam. Aztán a napokban kikerült végre a címadó dal, az Empire is kislemezen, szintén Mr Burton hangjával; készült egy videóklip is, amit ezen a héten megtekinthettek itt az oldalon. Szerintem az év klipje.
11 dal közül csemegézhetünk, ha megkaparintjuk az albumot, összesen 65 percnyi tömör trance, a jobbik fajtából.

Összesen négy számon keresztül csodálhatjuk Jan Burton karakteres hangját. Az tuti, hogy nagyon jól tették Super8-ék, hogy kollaboráltak vele, igazi főnyeremény. Az kezdő dal, a Slow To Learn is kellemes. Aláfestő, gate-elt supersaw pad akkordokkal indulunk be, amihez hamar csatlakozik egy laza kis basszus, némi perkusszió, majd a lábdob és taps. Nem sietünk sehova, bár a lüktető mélyhangok kellően megadják a dinamikát. A vokál nyugodt, és nem valami megkapó. Miközben a dalszövegre figyelünk, a háttérben egyre intenzívebb lesz a kompozíció, a pad egyre erősödik, a dobszekció egyre teltebb lesz. Az első kórus hirtelen és jóformán csak a basszus variál az akkordokkal, de az elég hatásos. Kissé sötétebb hangvételű szerzemény, melynek lelkét a kétszer felcsendülő érdekesen kikevert szintihangzás adja. Erősebben is lehetett volna kezdeni úgy érzem.
A címadó Empire-rel folytatjuk, és ebbe a számba egyből beleszerettem, ahogy meghallottam. Hihetetlenül megkapó, magával ragadó dalszövegével, kellemes szaggatott fődallamával és táncoltató dobjaival nem lehet nem szeretni. Kétségtelenül a vokál miatt az ez a zene, ami. Energikus, telt, zuhany alatt éneklős, gate-elt supersaw-val, bús arpeggioval és enyhe zongoraaláfestéssel.
Szinte észrevétlenül köszönt ránk az új sárga, ami a fekete. A Black Is The New Yellow egy igazi helsinki zabigyerek; a producerduó jó ismerőse, a szintén finn Anton Sonin ugrott be a srácok stúdiójába egy kis szintitekerésre. Eleinte nem jött be, de mostanra megszerettem. Ropogós hihatek között pattogó basszus adja a ritmust, de a kiállás az, ami igazán bombabiztossá teszi ezt a szerzeményt. Élénkülő supersaw szőnyeg, misztikus vokáldarabkák és kellemes zongora készíti elő a terepet egy jól eltalált arpeggio főtémának, hogy aztán a kórusnál zúzzon minden. Igazi bulizós!

A varászlatos hangú Julie Thompson-t csókolhatjuk kacsón a My Enemy-ben, ami az első két percében nem egy nagy szám. Vagy legalább is egy kicsit tölteléknek érezhetjük, míg el nem érkezik a kiállás és a refrén meggyőz minket, hogy ez bizony egy iszonyúan jó nóta. Fülbemászó a vokál, de nagyon; én ma reggel úgy ébredtem, hogy ez járt a fejemben. Kellemes, kissé szomorkás akkordok, visszafogott dobok és tökéletesen passzoló lágyabb basszusvonal jellemzi.
Nem más, mint Super8 felesége, Alyna kölcsönzi hangját a breakbeat-esebbre fogott Perfect Day-hez. Az alapban igazából nincs semmi különleges, szokványos törtütem téma de persze hatásos és illik a dal többi részéhez. Nyugis darab, kis szinusz pluck pröttyög nekünk a vokál mellé, plusz egy szép hegedűszerű pad is mondja a magáét.
Az Eternal Sequence egy pattogósabb instrumentális versenyző, egyszerű dobjátékkal és egy kissé megspékelt 4x4-es basszusvonallal. Egy gyors, játékos arpeggio-dallam vonul végig a dalon, be-betörve az előtérbe, amit néhol egy kis férfikórusnak hallatszódó valami spékel fel. Felejthető szerzemény igazából.

Az amerikai Betsie Larkin ismét itt van, Ferry Corsten és ATB után most a finn párossal is összedugta a fejét. A Good Times egy igazán ropogós bulibomba, repesztő basszussal, amit néhol basszgitár kísér, gyors shiftelt hatekkel és a leányzó egészen érdekes módon összekaszabolt hangfoszlányaival. Felemelő, vidámabb hangvételű szám ez, amihez nagyon jól illik a vokál és Betsie hangja.
A már jól ismert szinusz pluckeddel érkezik a Mercy, és Jan Burton ebben a dalban valami egészen fantasztikusat “alakít”. A vokál kissé elváltoztatott, finoman suttogó és azt hihetnénk, hogy az énekes nő. Mindez csak hozzáad a sejtelmesen komor hangulathoz a kompozíciónak, melynek sajátosságai a karakteres és energikus supersaw főtéma, a morcos 303 effekt a háttérben és a gyors, “piramis”-szerű basszusvonal. A kórusnál az elnyújtott vokálbetétek nagyon passzolnak. Abszolút a legütősebb darab az albumról számomra és kötelező minden elektronikus zene rajongónak; talán az év egyik legjobb dala.
Az Irufushi fura arpeggioval kezd, de ezt megszokjuk, amint bejönnek a dobok és egy kis vokalizáció. Lassacskán épül a baba, supersaw dallamok minden irányból (azt szeretik a srácok). Aztán a kiállás hirtelen tör be, egy kis háttér paddel, ami elég atmoszférikus, majd jön a jól ismert arpeggio főtéma, több szinti által is megszólaltatva. Kicsit olyan, mint a Black Is The New Yellow, vagy az Elektra. Kellemes, erős uplifting, kifejezetten jól sikerült nóta.

Az utolsó előtti Bliss-ről nem is tudom mit írjak. Koncepcióját, kivitelezését és hangzását tekintve egy az egyben Irufishi, csak persze más dallamokkal, más dobokkal és más effektekkel operál, de a presetek nagyon hasonlóak, ugyanolyan uplift, ugyanúgy supersaw arpeggio dallam, stb. Szóval a szokásos Super8 & Tab. Egyébként kellemes, még ha hasonló is.
A záróakkor egy felettébb megnyugtató kis breakbeat alkotás, a Free Love. Jan negyedjére hallatja a hangját és itt is egy új oldaláról ismerhetjük meg. A Perfect Day-nél visszafogottabb, lazább hangvételű ez az utolsó szám, tökéletes lezárása az albumnak. A basszus folyamatosan búg, a pad-ek elvarázsolnak, a vokál pedig hangulatos. Nagyon jó!

A finn producerpáros egy jól eltalált debütáló albummal vágott bele az őszbe. Nem érzem azt, mint az új Armin van Buuren vagy Leon Bolier albumnál (Mirage és Phantasma), hogy túl sok a dal és ez a minőség rovására megy. Ez a 11 szerzemény pont elég és pont jó, néhány egészen remekül eltalált darabbal. Viszont azt érzem, hogy ideje lenne váltani lassan, mert ez egy következő lemezre nem lesz elég, és akkor abba a hibába esnek, mint az imént említett Leon, hogy a dalaik egy kaptafára épülnek majd.
Az Empire-t viszont érdemes beszerezni, üde színfoltja a 2010-es év trance albumainak.

Super8 & Tab – Empire
Anjunabeats, 2010. szeptember 13.

01. Slow To Learn feat. Jan Burton
02. Empire feat. Jan Burton
03. Black Is The New Yellow feat. Anton Sonin
04. My Enemy feat. Julie Thompson
05. Perfect Day feat. Alyna
06. Eternal Sequence
07. Good Times feat. Betsie Larkin
08. Mercy feat. Jan Burton
09. Irufushi
10. Bliss
11. Free Love feat. Jan Burton

A címadó dal, az Empire videóklipje:

Sunlounger remixverseny!

2010-09-05T09:46:00.001+02:00

Végre, két év után Roger Shah ismét felveszi a napszemüveget és magára húzza a varázslatos Sunlounger gúnyáját, hogy októberben meglepjen minket a harmadik nyáráztatta albummal, ami azúttal a The Beach Side Of Life címet viseli. A közreműködők között olyan ismerős neveket találhatunk, mint Zara Taylor, Chris Jones, Inger Hansen vagy Adrina Thorpe.
Roger úgy döntött, ezúttal nem csak a hallgatóknak, hanem a kreatív ötletekkel megáldott zenészeknek is kedveskedik, ugyanis nem is olyan rég kihirdetett egy remixversenyt az album eddig még nem hallott 3 számából. Lehet választani, hogy a legfankibb nevű Son Of A Beach-et, az Acapulco Waves-t vagy a Trademark White-ot akarod-e újragyúrni (esetleg mindegyiket).

A határidő szeptember 30, szóval húzzunk bele srácok :)
A remix csomagot ITT letölthetitek, a kész műveket pedig a remix@magicislandmusic.com címre küldjétek.

Sok sikert!

Íme az eddig megjelent két kislemez videóklipje:

Sunlounger feat. Zara Taylor – Found

Sunlounger feat. Inger Hansen – Breaking Waves

Átállás

2010-08-31T20:47:00.001+02:00

Manapság nem sokat írok, persze ennek is van oka. Nagyban főzőcskézek idehaza, jelenleg épp az FL Studio 9-et váltom le Cubase 5-re. Az átmenet fura és nehézkes, de úgy érzem épp itt az ideje. A tapasztalataimnak szentelek majd egy külön bejegyzést hamarosan.

Na meg aztán kezdődik az egyetem is, új albérletbe költözünk és a szokásos négyesfogatunk egyik kerekét sajnos cserélni kellett.

Szóval van itt minden, de ne csüggedjetek, hamarosan jelentkezem :)

The Hungarian Lucky Game 004

2010-08-27T16:24:00.001+02:00

Hm. Tegnap már megint nem ment le a mix Poweréknél, ismét a második adást játszották. Azt hiszem velük szakítok is egyelőre, hacsak Melodious pajtás tényleg vissza nem tér szeptemberben. Új rádiócsatornák után nézek, akik szívesen “hosztolnák” a műsort. Aztán írni akartam a voiceoverekről is, de jelenleg abba a problémába ütköztem, hogy nem tudom hol van a jack átalakítóm a mikrofonhoz :).

Ami egyébként a nyár utolsó epizódját illeti:
Köszönthetitek a második órában az első vendéget, Pásztor ‘Csábesz’ Csaba barátomat, aki egy nagyon laza, nagyon kellemes anyagot kevert nekem, és persze Nektek. Az első órában csupa fincsi hazai szerzeményt kóstolhattok, Myon-ék Ibiza Sunrise-ától kezdve hű olvasóm Pactolous új dalán át egészen stro-B kollega Everything But The Girl bootlegéig. Fogyasszátok egészséggel, következőleg szeptember 23-án jelentkezek egy Hungarian Lucky Game-mel. Hogy rádióadón-e, vagy csak bejegyzésként, mint most, az majd kiderül.

Endoril deals The Hungarian Lucky Game 004 (2010-08-26)

01. THLG Intro
02. Myon & Shane 54 feat. Labworks - Ibiza Sunrise (Dub Mix)
03. Tenishia feat. Tiff Lacey - Burning From The Inside (Tenishia Burnout Mix) [Where Is The Red?]
04. Oliver V & Shokey - After The Rain Comes The Sunlight (Oliver V Mix) [Here Is The Red!]
05. Pactolous feat. Projeckt - Move On (Original Mix)
06. Embedded Frequency - Blue Sun (Shokey Epic Uplifting Remix)
07. Everything But The Girl - Missing (stro-B's Right, Left & Bootleg)
08. Ankhen vs. Chephren Blake feat. Meighan Nealon - Year After Transport (Flashtech Mashup)
09. Sygnus - Something Is Missing (Original Mix)

Csabesz Guestmix

01. Black Pearl - Bounty Island (Dj. Shah's San Antonio Harbour mix)
02. Airwave Feat. Ludovic Meyer - Batignolles Blues (Joost Glazenburg remix)
03. Above & Beyond Pres. Oceanlab - Lonely Girl (Gareth Emery remix)
04. Dj. Shah Feat. Adriana Thorpe - Who Will Find Me (Original Summer Sunrise mix)
05. Cris Lake Feat. Emma Hewitt - Carry Me Away (Original Club mix)
06. Evgeny Bardyuzha - Hylea (Vullcan remix)
07. Mike Shiver - On The Surface (Alex M.O.R.P.H remix)
08. Zoo Brazil Feat. Leah - You Can Have It (George Acosta remix)
09. Druid Feat. Vesna - What Do U Miss (Sun Dub mix)

Nosza, legyél már Te is Playlists.hu szerkesztő!

2010-08-24T14:48:00.001+02:00

Nem tudod mi a címe a számnak, amit épp kedvenc rádióműsorodban hallasz? Érdekel mit játszott a szeretett DJ-d három éve? A trekklistákra gerjedsz? Akkor bizony a jó öreg Colbee által működtetett Playlists.hu-ra kell neked elnézned, ahol még DJ Traktorbelső szettjeinek is fenn vannak a (milyen meglepő) trekklistái. De erről írtam én már anno.

Most pedig a helyzet az, hogy a szerkesztő kezdi úgy érezni, nem tudja tartani a lépést egyedül és elkiáltja magát az összes érdekelt felé: ha érzel magadban erőt, energiát, késztetést, és szeretsz az erőlevesbe aprítani, akkor jelentkezz és szerkeszd Te is az oldalt! Colbee szívesen várja az új arcokat, akik segítségére lennének a playlists.hu alakítgatásában, nemtől, kortól, bőrszíntől, szexuális beállítottságtól, vallási hovatartozástól, szemszíntől, hajhossztól, mellbőségtől, végzettségtől, beszélt nyelvtől és Tetris high score-tól függetlenül.

A mester konkrétba’ ezt írta volt:
”A Playlists.hu üzemeltetéséhez szeretnék új embereket toborozni, mivel az oldal méretéből kifolyólag, már nem vagyok képes egyedül ellátni a vele járó feladatokat. […] Egyúttal az is érdekelne, hogy vannak-e még olyan hazai blogok, akikkel érdemes lenne tárgyalnom egy hasonló együtt működésről. Természetesen az erőfeszítéseiteket viszonoznám egy linkkel a jelenleg készülő "Barátaink" szekcióban.”

Akit érdekel, az huppantson ide egy kommentárt a bejegyzéshez, vagy esetleg szóljon rá Colbee-ra a playlists.hu contact-oldalán itt.

Új remix ápdét 1

2010-08-12T14:18:00.001+02:00

A mai nap folyamán Embedded Frequency cimbora közzétett néhány finomságot az érkező kislemezével kapcsolatban, amit én itt hirtelen meg is osztanék Veletek:

Embedded Frequency – Blue Sun (The Remixes)
Kiadó: SkyZoo Records
Dátum: hamarosan

Pár darab a kiadványból:
Embedded Frequency 2nd Remake:

RJY Remix:

Francis Viner Remix:

Endoril Summer Remix:

Ezeken kívül még érkezik egy-két remix, de azok egyelőre még váratnak magukra :)

Munka közben: Armin van Buuren

2010-08-12T13:38:00.001+02:00

Na az a nagy helyzet manapság, hogy elkészült az új Armin van Buuren-album, ami a Mirage címet viseli. Persze még várnunk kell rá szeptemberig, hogy a teljes lemezre rátehessük a kezünket, de maga az alapanyag már rég kész, a masterelést pedig a new yorki The Lodge stúdió követte el a nyáron.
Az állandóan fehérben virító holland betyár olyan emberkékkel szűrte ezúttal össze a levet, mint a hétvégén a Coke Club-ot szétrobbantó Ferry Corsten (utoljára kb tíz éve ültek össze az Exhale-re), a Winter Kills álvén alatt sunyuló Dave Dresden, az amerikai-román életművész BT, a vokalisták között pedig olyan dívákat találhatunk, mint Susana, Ana Criado, Nadia Ali vagy épp Sophie Ellis-Bextor.

A napvilágot látott kislemezek eddig engem mondjuk nem vettek le a lábamról: a nemrég megjelent Full Focus (klip) kissé száraz az ízlésemnek, kifejezetten buliba való, gatyarepesztő; a hamarosan befutó Not Giving Up On Love pedig egy kicsit olyan semmilyen számomra és ezen még Sophie vokálja sem segít.

Ami viszont tuti dolog, hogy Armin fogta magát, beült a stúdiójába, beizzította a Logic Pro-t, fogott egy Dancefoundation-ös mikrofont meg egy kamerát és megmutatta nekünk, hogyan is néz ki ez a Not Giving Up On Love; és egyáltalán mi áll a dal hátterében. Sok rizsa nem is kell hozzá, a videó magáért beszél, bár csipetnyi angol tudást ajánlok az elfogyasztásához:

40.000

2010-08-12T00:42:00.001+02:00

Ennyire jók vagytok! Ma átlibbentünk a 40.000. látogatón is. Mindenkinek köszönöm, aki olvassa a blogot. :) Az Isten tartsa meg a jó szokásotokat!

Új remix

2010-08-11T20:40:00.001+02:00

Még az év legelején írtam én erről.
Igen, Németh Gábor, vagyis Embedded Frequency egyik dalának, a Blue Sun-nak követtem el én egy remixét. A procedúra nem kevesebb, mint fél évet vett igénybe, és még a végső simítások így is hátra vannak.

Elképesztően sok változatot élt meg a remix, volt már chillout, kemény progressive és harapós uplift is, aztán kicsit visszafogtam magam és lett egy könnyed, nyárias darab. Az eredeti dalból konkrétan semmi nem maradt meg benne az akkordmeneten kívül (bár azon is változtattam), így aztán még én sem ismerek rá :).
Amint tudunk megjelenési dátumot, közlöm itt is. Addig pedig hallgassatok bele. Szerintetek?

Thomas Kelle & Martin Juha – Bossa Sopianae

2010-08-09T10:06:00.001+02:00

A mai könnyűzenei életben létfontosságú, hogy egyéni műveket alkossunk, hogy kitűnjünk az iszonyúan sok új muzsika közül; és természetesen mindezt minőségi tálalásban tegyük. Ahhoz, hogy ilyen darabokat találjunk, nem kell feltétlenül a határon túlra tekintenünk: a hazai trance szcéna manapság jobban pezseg, mint valaha, és érkezik már az új generáció is. Jó pár velem egykorú, sőt nálam fiatalabb producert ismerek, akik tudásuk ellenére meghökkentően kevés visszhangot kapnak (igen, részben ezért hegyeztem ki rádióműsoromat a magyar dalokra). Persze a másik véglet is képviselteti magát, találkoztam már olyan emberkékkel is, akik zene helyett jobb lenne, ha inkább az erdei nünükéket tanulmányoznák.
A most reflektorfénybe kerülő két srác viszont az előbbi tábort erősíti, méghozzá keményen: a pécsi Kelle Tamás (a képen felül) és Juha Márton már jó ideje zenél, hol együtt, hol külön, de annyi szent, hogy egész sokféle műfajban alkottak már, és tudják, mitől döglik a légy; legyen az trance, drum and bass (Thomas Stronzo with Martin Vigliacco), vagy progressive (Pécs). Bár még épp, hogy kerülgetik a felnőttkor küszöbét, máris nagyban benne van a kezük hazánk egyik legifjabb, de számomra talán legszimpatikusabb digitális trance kiadójában, a SkyZoo Records-ban.

Martin akadt rám a jómúltkor és vette fel velem a kapcsolatot, már csak úgy egy kis zenei eszmecserére. Nagy arc, elbeszélgettünk már egy párszor és mutatott is egy-két frankó nótát, főleg a szerzői albumukról.
Na igen, miután saját labeljüknél, a SkyZoo-nál megjelentettek egy raklap kislemezt úgy döntöttek, hogy a kiadó életének első nagylemezét is ők követik el; és srácok, ne holmi gagyi szintetizátorháborúra számítsatok! Rittyentettem is velük egy villáminterjút, bár az tuti, hogy nem voltak valami szószátyárok :) Íme:

Endoril: Nem áll tőletek távol a zene, mindketten tanultatok illetve tanultok hangszeren játszani. Hogyan ismerkedtetek meg a trance-szel és hogy kezdtetek bele saját dalok írásába?

T&M: A zenével való megismerkedésünket mind a ketten, természetesen csoporttársakként, zeneóvodában kezdtük meg. Később folytattuk ezt az alsó tagozat szolfézs óráin és zongoraleckék vételével. Míg Martin folytatta zongorai tanulmányait, Thomas gitárra váltott. Mind ezek után Martin a szintetizátor mellett állapodott meg.

Endoril: Egész régóta dolgoztok már együtt. Hogyan kell elképzelni a közös dalszerzést? Van valamiféle munkamegosztásotok?

T&M: Ezt nem tudnánk behatárolni. Martin általában a dallamért felelős, Thomas pedig az alapokat és a muzsika hangzásvilágát alkotja meg. Ez azonban, ahogy említettük
is, nagyon változó.

Endoril: Váltsunk néhány szót a debütalbumról. Hogyan jött az ötlet, hogy nagylemezt jelentessetek meg? Miért épp 'Bossa Sopianae"?

T&M: Nos, a címről annyit, hogy a címadó szám eredetileg egy bossa nova műfajú dal volt, melyből később az evolúció során ez lett. Pécsiek révén ezt szántuk címnek. Maga az album ötlete? "Megálmodtuk." :)

Endoril: Mennyi ideig dolgoztatok a számokon?

T&M: Kisebb-nagyobb kihagyásokkal másfél évet. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy az album már másfél éve készül, csupán ennyi idő volt, míg az összes ráillő zene elkészült.

Endoril: Minden albumban vannak olyan dalok amelyek különösen hozzánőnek a producerek szívéhez. A ti esetetekben melyek ezek, ha vannak?

T&M: Mindegyik zenének megvan a maga története számunkra, így sajnos nem tudunk egyet sem kiemelni közülük.

Endoril: A címadó dalhoz készült egy klipp is. Meséljetek a forgatásról!

T&M: Martin hóna alá csapott egy ásványvizet, és testi épségét veszélyeztetve, a tűző napon felvételeket készített Pécs városáról.

Endoril: A hangzásra nem igazán lehet panasz. Milyen eszközökkel keltettétek életre a dalokat és milyen utómunkálatoknak vetettétek őket alá?

T&M: Izotope Ozone. Mi erre esküszünk. [részben én is – a szerk.]

Endoril: Néhány muzsika kislemez formájában is meg fog jelenni a közeljövőben. Melyek lesznek ezek és ha tudni lehet, kiket találunk majd a remixerek között?

T&M: Bizonyára a kiadó többi tagjától kérünk remixeket, persze külső munkáknak is teret fogunk biztosítani. Hogy mely kislemez lesz az első? Még titok. :)

Endoril: Jó néhány különböző álnév alatt tevékenykedtek, illetve külön-külön is írtok szerzeményeket. Mindemellett pedig szemtelenül fiatalok vagytok :) Mik a terveitek a jövőre nézve?

T&M: Nincsenek túl extrém céljaink: siker és elismerés a nagyvilágban. :D

Endoril: Mivel múlatjátok az időt, ha épp nem zenéltek?
T&M: Mivel

nem? ;)

Endoril: És végezetül: mit üzennétek a Music Is For Rich People olvasóinak?

T&M: Mi úgy mondjuk, hogy omlósz!

A The Hungarian Lucky Game legutóbbi, harmadik epizódjában (nálam először) hallhattatok két dalt a lemezről, a Cyclamen-t és a Muffin-t. A július 23-án, Martin 18. szülinapján megjelenő album 12 számon vezet minket végig, 54 percbe sűrítve és a trance műfaj dallamos, hangulatos berkeibe csalogatja a hallgatót, hol uplifting-gel, hogy kissé progressive-ebb ritmusokkal operálva. Kellemes csalódás volt a részemről, de tekintsünk a dolgok mélyére:

A Luna Bicornis-ra rá fogtok ismerni, ebben biztos vagyok. Bár eleinte lassan, chillout-szerűen indul be, nem kell sok idő, hogy megmutassa a valódi énjét: a dal (ki nem találnátok!) egy Andrea Bocelli & Sarah Brightman – Time To Say Goodbye átirat. Annak pedig meglepően jó; igazi uplift nóta, annak minden bájával, ropogós basszusvonallal, atmoszférikus pad-ekkel, határozott clappel és persze az ismert dallammal, amit a fiúk nagyszerűen ültettek át trance-be.
Nem tudom hogy vagytok a banánlekvárral, de szerintem a Banana Jam-et szeretni fogjátok. Azok mindenképp, akiknek szíve a lágy progi felé húz, amolyan Anjunadeep ízzel. Lágy dobok kísérik végig a dalon a kellemes tötöröttö dallamot, amelynek mély szekcióját bizsergető basszus borzolja, míg a sufniban halk arpeggio-szeletek birizgálják az agyad. Az akkordmenet megkapó, a kivitelezésre panasz nem lehet. Flashtech cimbi Silent River-je jutott róla eszembe.
A dobogó végén csücsülő Cyclamen-re amolyan reccsbele attitűd jellemző, ezzel a darabbal kissé keményítenek Thomas-ék. Határozott, lüktető dobjáték, több rétegű bassz (egy mély és egy 303-szerű közép) karcolja az étert. Éles arp adja az ütemet némi supersaw menettel hátbavágva; igen gyors, süvítünk. A kiállás megkapó: gitárnak hallatszó tárgyakkal és a marcona basszussal dobjuk el az agyunkat, nem is sz*rozunk sokat, a kórus kőkeményen tépi a membránt. A húzós ütemeket szépen lassan váltják vissza a már megismert ritmusok és ismét egy elszálósabb oldalát mutatja a dal.

A Gamma a lágy hegedűkben hisz. Legalább is az elején. Aztán hisz ő még az andalító basszusokban, a prüttyögő arpeggio-kban, és az erőteljes tapsban is. Szép LFO-s supersaw hangokban is hisz ő, és nem utolsó sorban a zongoraaláfestések nagy hívőjét is tisztelhetjük benne. Hogy benne kifog hinni? Az már a Ti dolgotok. (A végén fanki a közönségmoraj)
Na a Muffin már döfi. Megtetszett elsőre, a maga kis bohókás csengettyűivel, a sejtelmes square dallamával és halálosan jól passzoló, szintén játékos basszusával. Hallgatni való nóta a reggeli vajaskenyér mellé.
Kirucannunk a tengerre a Seychelles Nights-cal. Morgó basszusvonal, WASP-szerű háttérszinti, amelyet egy megkapó akkordokat játszó pad puffaszt fel. A főtéma gyors, energikus és fülbemászó.

A kedvencem az albumról a hetes számú versenyző, a Dancin’ Chimney. Ha kémény lennék, erre tuti táncolnék. Telt dobok és gate-elt pad nyomja az ízlést belénk, a basszus pedig néha olyan akkordváltásokkal mókázik, hogy bár elsőre a hideg kiráz tőlük, mégis ez az, ami a dal esszenciáját adja. Közben éles FM szinti csengettyű szűrődik a hallójáratainkba, de csak addig, amíg egy GYILKOSSS bass ki nem öli az egészet. Kőkeményen szakít, de szépen lassan másznak rá vissza a kompozíció eddig megszokott elemei.
Az Effloresco-t ajánlom a diétázóknak. Lágy és könnyed, tipikus “kiülsz napozni és belemélyedsz közben”-zene. Az uplifting-hez hozzátartozó kellemes dobok, 303-as háttéreffektek, sunyi strutter-dallam, andalító pluck-ok és zongorajátékok jellemzik a dalt. A kiállásba finoman suhanunk, a zongora belevisz minket a jóba, a gyönyörű főtéma lassan bontakozik ki, majd a kórusban szinte teljesen átveszi a szerepet. Nagyon kellemes darab.
A Csepel engem frankón a Tiesto – Traffic-ra emlékeztet. Egyébként legalább annyira elborult akkordmenettel üzérkedik, mint a Dancin’ Chimney. A keményebb nóták közé sorolandó, a basszus kiviszi belőled a náthát, na meg highpass filter-rel szórakázó morcos vezérdallam se piskóta, amit néha egy kellemesebb supersaw szinti játszik. Végig dara, megállás nincs.

Az utolsó hármasfogatot a Snowflakes On My Hat nyitja, ami a Banana Jam-hez hasonló, kissé progressive-ebb szerzemény. Combos és ütemes ritmusokkal kezdünk bele, a mélyszekció arpeggio-dallamokkal operál. A kezdő szinti hamarosan teret enged egy másik kellemes arp-nak, ami szinte épp, hogy csak kikandikál a basszus háta mögül. A fődallam karcol, kissé torzított, de nagyon baba.
A Wings Of Icaros egy egészen érdekes hangzással csap bele a lecsóba, ami a kiállásig bírja is szusszal, pedig a dobok csak úgy ratatáznak körülötte. A tört akkordokat toló vezető dallam engem nagyon emlékeztet valamire, legalább is az első két üteme, de most ha megrottyanok se jut eszembe, hogy mire :). Kick roll-lal vezetik fel a srácok a kórust, ami szakít, igazi uplifting.
A utoljára hagyott címadó Bossa Sopianae méltó levezetése az albumnak. Nem rohanunk sehová, ringató zongorajáték jellemzi kellemes effektekkel, nem túl pofátlan dobokkal és légies pad-ekkel. Hátul apró arpeggio húzódik és fújja a magáét. A zongorát néha határozott progi dallam váltja fel, illetve egészíti ki.
De nézzétek meg a klipjét is, mert fasza:

Thomas Kelle & Martin Juha debüt albuma tehát itt van, és nagyon-nagyon jól sikerült. A hangzásra panasz nem lehet, olyan, mintha profi stúdióban eszkábálták volna össze a korongot, és a zeneírástól kezdve a klipfelvételen át a grafikus design elemekig minden az ő munkájukat dícséri. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki pécsi annak meg főleg; de aki szívesen hallgatna odahaza vagy utazás közben némi hangulatos transz muzsikát, akkor a két srác lemezét biztosan szeretni fogja. Engem megvettek kilóra.

Thomas Kelle & Martin Juha – Bossa Sopianae
SkyZoo Records 2010. július 23.
01. Luna Bicornis 5:36
02. Banana Jam 4:37
03. Cyclamen 4:29
04. Gamma 5:54
05. Muffin 2:42
06. Seychelles Nights 4:18
07. Dancin’ Chimney 5:08
08. Effloresco 4:44
09. Csepel 3:51
10. Snowflakes On My Hat 4:56
11. Wings of Icaros 4:15
12. Bossa Sopianae 3:45

AZ ALBUM A JUNODOWNLOADON
AZ ALBUM A BEATPORTON

THOMAS KELLE & MARTIN JUHA WEBOLDAL
THOMAS KELLE & MARTIN JUHA A FACEBOOKON
SKYZOO RECORDS

Music Is For Sailing People

2010-08-05T22:26:00.001+02:00

Srácok, az megvan, hogy hogyan mondják angolul azt, hogy komp?
Segítek: ferry. Na az a képen meg pont egy ferry. :)

DJMag Top100 – tárazzatok be!

2010-07-28T17:26:00.001+02:00

Nos, ismét elérkeztünk ehhez. Ismét itt az idő, hogy eldöntsük ki a legjobb producer/DJ ebben az évben is. Sokak szerint, ahogy a szavazás neve is mutatja, a klubokban nyújtott keverési teljesítmény alapján kellene voksolnunk, de Marcus Schössow jól mondta tegnap a Twitter-csatornáján: ha nem teszel le semmi egetrengetőt az asztalra, akkor fellépésekhez is nehezen jutsz.
Szóval ma elindult a DJMag magazin éves Top 100 DJs ‘versenye’, ahol mindenki leteheti szavazatát az 5, általa

legjobban favorizált könnyűzenei muzsikusra, hogy aztán valamikor ősszel kiderüljön, milyen lista állott fel ez évben.

3 éve tartja magát a csúcson a holland Armin van Buuren. Ez eddig csak Tiesto-nak sikerült, míg Paul Oakenfold és Paul van Dyk 2-2 egymás követő első hellyel tartja magát. ‘97 óta tartják meg a szavazást és most itt a lehetőség Arminnak, hogy rekordot döntsön / történelmet írjon és zsinórban negyedszerre is övé legyen az első hely; szeptemberben érkező szerzői albuma és a novemberi új Armin Only koncert fényében ez egyáltalán nem tűnik lehetetlennek.
És ne feledjük: tavaly beférkőzött a listába Myon & Shane 54 is a 91. helyen, ők az első magyarok – vajon idén előrébb jutnak?

Ilyenkor felbolydul a trancevilág, a rajongók megvitatják saját szavazottaikat, a producerek pedig szó szerint orrba-szájba kampányolnak; persze tisztelet a kivételnek. A modern technológia, az internet és a web2 pedig még könnyebb és még több eszközt biztosít arra, hogy a zenészek elérjék a rajongóikat. Jöjjön pár videócska, pár producerecskétől, amik között vannak hosszúak, vannak rövidek, bohókásak és komolyak:

Ferry Corsten

Above & Beyond

7 Skies

W&W

Aly & Fila

Srácok, ti kire szavaztok idén? Szavaztok egyáltalán? Írjátok meg kommentárként :)
Tegyétek le voksaitokat ITT.

A másik oldal – Iris Deejay

2010-07-26T14:06:00.001+02:00

Nem tudom emlékeztek-e június elejére, amikor az aktuális heti favorit a blogon egy Leave A Sign című nóta volt, egyenesen Roger Shah akkoriban megjelent mixalbumáról. Nos, a dal elkövetője egy spanyol női producer, az ourense-i Raquel Rodriquez, vagy művésznevén Iris Deejay, akinek munkásságát én annak idején igencsak figyelemmel kísértem a MySpace-en. Így aztán meglepődve tapasztaltam a dalt a Shah-albumon, főleg úgy, hogy egy iszonyatosan jól megírt zenéről van szó. Nem is kellett több, írtam neki MySpace-en és felkértem egy interjúra a hölgyeményt, aki nagyon előzékeny és aranyos volt ezzel kapcsolatban. Küldött is nekem egy exkluzív dalt, amit a Hungarian Lucky Game második adásában el is sütöttem.

’99-ben kezdett bele egyébként a bizniszbe, amikor számítógépet ért a keze és kipróbálhatta a különböző tracker-eket. Aztán belekóstolt a eurodance-be, saját dalokat énekelgetett fel, autodidakta módon tanult sok mindent.
2006-ban aztán összeállt egy időre a spanyol JJ Project producerduó egyik tagjával, és D-Air alias alatt megírták az Abrente című kislemezt, amit a brit Deepblue szerződtetett le. Egy évvel később aztán már szólóban nyomta, megjárta a spanyol tv-csatornákat és újságok címlapjait, játszott különböző bulikon és csatlakozott a Bonzai ügynökséghez. Miután már jó pár zenésszel munkálkodott együtt, felfigyelt rá Roger Shah és az említett Leave A Sign-t leszerződtette a Magic Island Recordings-hoz. Engedjétek meg, hogy bemutassam itt a blogon az első számú spanyol női producert: Iris Deejay-t:

Endoril: Szia Iris, üdvözöllek a Music Is For Rich People-ön! Először is: miért épp ‘Iris’?

Iris: Szia! :) Anyukám akart így elnevezni, amikor megszülettem, de sajnos abban az időben ez a név nem volt megengedett Spanyolországban, így hát úgy döntött, hogy Raquel lesz a nevem. Én jobban szeretem az Iris-t így aztán mindenképpen ezt szerettem volna művésznévnek.

Endoril: Nincs túl sok női DJ a piacon, mondhatnánk (bár úgy tűnik a számuk manapság növekszik). Hogyan és miért vágtál bele ebbe az egészbe?

Iris: Úgy érzem női DJ-ből egész sok van, viszont a női producer tényleg kevés. Úgy indultam, hogy tudtam, mi akarok igazán lenni: egy producer. A gyengébbik nem képviselőit nem túl gyakran lehet látni producerkedni; főleg nem a trance szcénán belül. Az emberek nagy részét ezért érdekli a munkám.

Endoril: Van egy egész egyedi “proglifting”, house-trance keverék stílusod. Mivel jellemeznél egy tipikus Iris Deejay-számot?
Iris:

Egy tipikus Iris szám az valami electro-tech és hangulatos trance keverék, mert igazándiból nem tudom megállni, hogy valami tech-eset ne vigyek a dalaimba. Imádom az electro house-t, még ha én magam nem is játszom olyat a szettjeimben. Igen, ne is mondd, kissé zakkant vagyok :-P

Endoril: Leave A Sign című dalodat nemrég leszerződtette a Magic Island Recordings. Hogy élted meg amikor tudomást szereztél róla?
Iris:

Őszintén szólva le kellett ülnöm a földre. Érdekes volt egyébként: Kaptam egy emailt Rogertől, és mivel a Shah-Music kiadóval is kapcsolatban álltam, először azt hittem, hogy őket érdekli a muzsika. Mindig is arról álmodtam, hogy leszerződök a Shah-Musichoz, aztán amikor Roger azt mondta, hogy nem erről, hanem az Armadáról lenne szó, annyit tudtam mondani, hogy: Miiiiii?? Ez sokkal frankóbb, mint gondoltam!

Endoril: A dalban egy finn énekesnő, Maria Opale működött közre. Hogyan találkoztatok és hogyan fogalmazódott meg bennetek a Leave A Sign ötlete?
Iris:

Maria és én lassan 3 éve dolgozunk együtt. A francia producer, Antiklimax-nak köszönhetően találkoztunk (Maria épp vele zenélt). Előrukkoltunk pár ötlettel aztán úgy döntöttünk hogy a trance stíluson belül kezdünk el muzsikálni. Maria általában saját maga veszi fel az énekét egy-egy dalához. Aztán elküldte egyszer nekem én pedig készítettem egy trance változatot.

Endoril: Roger Shah említette egy interjúban, hogy minden olyan producert felkeres, akinek a munkáját szeretné megjelentetni, illetve néha javasol dolgokat a dalokkal kapcsolatban. Erről mit tudsz mesélni? Tanácsolt valamit a Leave A Sign-nal kapcsolatban?
Iris:

Igen, Roger velem is felvette a kapcsolatot, de nem mondott semmit a szerzeményről. Úgy néz ki úgy tetszett neki, ahogy volt. Csak a rövidített verzióban eszközölt pár változtatást, az meg nem volt túl nagy munka :).

Endoril: Mesélj kicsit a munkamenetedről. Én magam például egy akkordmenettel szeretek kezdeni, aztán köréírni a többit.
Mennyi időbe telt befejezned a Leave A Sign-t?
Iris: Gyors munka volt

. Nem több egy hétnél. A masterelés tartott kicsit sokáig, mivel profi hangmérnökhöz küldtem és elég elfoglalt volt.
Én mindig egy kis dobszekcióval kezdek, aztán meg a basszussal. Aztán jöhet némi pad is. Így aztán van egy alapom, amire ötletelhetek tovább. Azt mindig tudom, hogyan kezdjek neki egy számnak, de hogy hogyan fejezem majd be, vagy egyáltalán milyen stílusú lesz, azt sosem tudom, hehe :).

Endoril: Mit találhatunk egy női producer stúdiójában? Van ott valami lányos dolog :)?
Milyen zeneszerkesztő programokkal dolgozol és miért? Milyen vas és szoftver-szintiket használsz, illetve miket hallhatunk a Leave A Sign-ban?
Iris:

Hááát a stúdiómban van pár játék, például egy béka, ami zongorázik és egy kis egér ami egy műanyaggolyóban futkározik. Elemmel műküdik és "Tiestecillo"-nak hívom, ami spanyolul “kis Tiesto”-t jelent :). Tudom, butaság, de imádom bekapcsolni és nézni ahogy körbefutja a stúdiót amikor elfáraszt a zeneírás.

FL Studio 9-et használok, és a Leave A Sign-ban a Linplug Albino 3-at, az Octopus-t és a SubBoombass plugineket alkalmaztam. Aztán a Novation Supernovámmal csináltam a fődallamot.
Cubase 5.1-el is szoktam munkálkodni, bár egyszerre inkább csak egy zeneszerkesztőt használok mert így azért kényelmesebb és egyébként is meg tudom csinálni ugyanazt a dolgot mindkettővel. Szeretnék venni egy Virus C-t vagy egy JP-8080-at, de ezeket egyelőre nem engedhetem meg magamnak.

Endoril: Úgy tudom tanítasz is zeneírást online. Milyen tapasztalataid vannak tanárként?
Iris:

Nem teljesen online dolgozom; pár iskolában zeneórákat tartok. Sokan könnyebben dolgoznak és tanulnak a saját stúdiójukban, így aztán úgy éreztem jó ötlet lenne ha online is adnék tanácsokat. Kényelmesebb nekem, kényelmesebb a tanulónak így aztán a tanulás is gördülékenyebb. Látják a képernyőmet és hallják ahogy magyarázok, kérdeznek, megbeszéljük a dolgokat, stb.

Endoril: Játszol különböző bulikban szerte az országban illetve mixekkel jelentkezel földi sugárzású és internetes rádióknál is. Milyen a DJ-felszerelésed? Teljesen vasakra támaszkodsz mixelés közben, vagy használsz szoftvert is, mint például a Live? Milyen a spanyol közönség?
Iris:

A rádióadásaimat 2 Pioneer CDJ-800 MK2 lejátszóval és egy Pioneer DJM-400-as keverővel készítem. Egyébként utálok szoftverrel mixelni. Amikor belekezdtem ebbe az egészbe, még Acid Pro-val dolgoztam, aztán amióta megvettem a vasakat, azóta csak azokkal. Hardverekkel mixelni olyan, mint hardverekkel zenét írni: magával ragadó, tekerészel meg minden, sokkal átláthatóbb és inspirálóbb.

Trance bulikat rendezni itt Spanyolországban elég nehéz. A spanyolok inkább a house zenét szeretik így aztán nem könnyű egy trance klubot találni. Idehaza nem szoktam uplifting trance-t játszani; általában tech-trance-t pörgetek vagy valami olyasmit ami közelebb áll a techno-hoz. Így legalább az emberek nem alszanak el a parketten :). Komolyra fordítva a szót, nagyon szeretnék hangulatosabb trance zenét játszani itt, de a klubtulajok nem engedik... [ismerős szituáció? – a szerk.]

Endoril: Mit szeretsz csinálni, ha épp nem a stúdiódban vagy?
Iris:

Hú, hétfőtől vasárnapig zenét oktatok, így aztán nehéz elképzelni az életemet a stúdión kívül, gyakorlatilag ott élek.
Egyébként imádom a CSI Las Vegast és szeretek utazgatni. Talán októberben kijutok Hollandiába végre, persze a fő ok a zenélés lenne :)

Endoril: A Leave A Sign utóda már érkezik is: a Come To Me, ismét Maria Opale hangjával hamarosan megjelenik a Drizzly-nél. Mik a terveid a jövőre nézve?
Milyen muzsikákkal lepsz majd meg minket, illetve hol hallhatunk/láthatunk téged manapság?
Iris:

Kicsit változtatni fogok a dalaimon. Lehet, hogy nem is fogok többé instrumentálisakat írni. Azt tervezem, hogy inkább a vokálos dalokra helyezem a hangsúlyt, azokat könnyebb eladni és a nagyobb kiadók is könnyebben rájuk harapnak. A nagy kiadók pedig aztán segítenek fellépéseket szervezni és persze szélesebb körben megismertetni a zenémet a hallgatósággal. Ezért szeretnék komolyabb hanglemezkiadókkal dolgozni… már ha engedik majd…

Endoril: végezetül: mit üzennél a Music Is For Rich People olvasóinak?
Iris:

Nos, tényleg úgy gondolom, hogy a trance nem a legjobb napjait éli, de ha egyre több és több támogatást kap, újra a legjobb formáját fogja mutatni.
Szeretném ha minél több rajongó népszerűsítené a stílust, bulikat rendezne, dalokat írna, stb... mint például ahogy te is csinálod most :)
Amikor odahaza játszom egy buliban sokszor fordul elő az, hogy odajönnek hozzám, hogy “Te, tök jó ez a house zene!” én meg erre “Ez nem house, ez trance!” – szóval az embereknek tetszik ez a stílus, de mivel a klubtulajok nem engedik játszani sok helyen, így az embereknek esélyük sincs megismerni… úgyhogy támogassátok a trance-t és az tovább fog élni!

Iris Deejay MySpace
Iris Deejay rajongói oldal Facebookon

Iris Deejay feat. Maria Opale – Leave A Sign

Egy korszak vége

2010-07-25T14:16:00.001+02:00

Váratlan, megdöbbentő és végtelenül szomorú esemény történt tegnap Németországban, ami a modern könnyűzene egy korszakának végét jelentette.
Idén Duisburg városában rendezték meg a techno-dance-trance szcéna legnagyobb hangvételű eseményét, a Love Parade-et, ami tegnap délutánra sajnos tömeges tragédiába torkollott, ami eddig 19 emberéletet követelt és közel 400-an sérültek meg.

A szervezők nagyjából 800.000 bulizni vágyóra számítottak, ám az eseményre majdnem másfél millióan érkeztek, itt kezdődött a bonyodalom. Szabaddá tettek egy extra területet a sokaságnak, ahova egy alagúton keresztül jutottak el a jelenlévők. Történt aztán, hogy az alagút mindkét végéből elkezdtek özönleni az emberek, és így az olyan tömött lett, hogy egymást nyomták a falhoz az ott lévők. A pánik akkor tört ki, amikor már többen elájultak, a sokaság pedig ámokfutásba kezdett és több fiatalt agyontaposott a rohanó tömeg. Eleinte 10 halottról számoltak be, ám számuk mára elérte a 19-et. A rendezvény azon részén, ahol a többség bulizott tovább folyt a parti, az ott lévőket nem értesítették mi történt és a DJ-knek is azt mondták, játszanak tovább. ATB-t például viszont annyira sokkolta az esemény, hogy nem tudott fellépni.

A szűk aluljáróban akkora töneghisztéria tört ki, hogy sokan csak a szerencsének köszönhetik életüket. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a holtak és sérültek szinte egymásra hányva feküdtek, sokaknak úgy kellett rajtuk átmászniuk, hogy ki tudjanak jutni az őrületből és a fokozódó nyomásból; egy szörnyű élmény, melyet úgy érzem jó páran sosem fognak tudni elfelejteni. Részvétem minden érintettnek.

A fesztivál egyidős velem, az elsőt 1989-ben tartották Berlinben, és sokáig ott is volt a helye a fővárosban. Az elsőre mindössze 150 ember ment el, és nem sokkal a Berlini fal lebontása előtt rendezték meg, Európa felszabadulásának szellemében. Az idő előrehaladtával a legnagyobb elektronikus zenei esemény lett, több százezren/millióan látogatták évente. Voltak kisebb-nagyobb fennakadások, volt, hogy nem tartották meg, aztán más városokba is költözött, miután a berlini önkormányzat nem engedélyezte több ilyen fesztivál lebonyolítását.
2010. július 24-én, vagyis tegnap volt az utolsó Love Parade, ma bejelentették, hogy a tragédia után érthetően nem akarják többé megrendezni. Egy korszak szomorú véget ért…

Színfalak mögött – Jesper Kyd

2010-07-23T19:12:00.001+02:00

Sokan Vangelis-hez hasonlítják, a kockábbak a demo-k világából ismerhetik, akik pedig sokat játszanak nagyobb lélegzetvételű játékokkal a számítógépen, azoknak talán a Hitman és az Assassins Creed sorozatok kapcsán ugorhat be a neve: a képen látható fiatalember a dark ambient dallamok mestere, Jesper Jakobson Kyd.

1972. február másodikán látta meg a napvilágot a dániai Horsholmban. Mint minden valamire való komponista ő is már nagyon kicsi korától püfölte a zongora billentyűit, de tanult ő gitározni is a kottaolvasás, a kórusban éneklés, és a klasszikus zongorára való alkotási technikák elsajátítása mellett.
A nagyobb lendületet egy Commodore 64 jelentette számára, amit 14 évesen vehetett magához, innestől aztán belevetette magát tulajdonképpen az akkori demoscene-be.

Itt tegyünk egy kis kitérőt, hogy miről is van szó: a demo fogalma valamikor a nyolcvanas években kezdett kialakulni, amikor az egyes cracker csapatok kis ‘önreklámozó’ programokat, bemutatókat írtak bele egy-egy feltört játék lemezének boot-sectorába (ami jó esetben 4096 byte volt). Ez egyfajta digitális aláírás és ‘menőzés’ volt akkoriban, ami az évek folyamán egy modern művészeti formává nőtte ki magát.
Mára kialakult egy underground közösség eszeveszettül profi programozókból, zenészekből, grafikusokból és 3D művészekből, akik évente több demoscene eseményen is megmérettetik magukat ilyen rövidke kis prezentációkkal. A lényege egy-egy ilyen demo-nak (vagy intro-nak), hogy be kell tartani a méretlimitet (ma általában 64 kilobyte), és a program minden számítást, minden megjelenítést valós időben végez, semmi sincs előre ‘legyártva’. Ezek a kódok iszonyúan komplexek és elképesztő, hogy mikre képesek a demo-csapatok, állítom a modern programozás királyai ők. Nem mellesleg a ma használt 3D-technológiák közül nem egyet a demoscene-nek köszönhetünk: ők fejlesztették ki ezeket, aztán a nagy cégek átvették. Akik még nem láttak volna ilyet, megmutatom miről is van szó:

Ez, amit itt láttok a magyar Conspiracy csapat Chaos Theory nevű demo-ja. A futtatható program maga letölhető itt. A 2006-os Assembly verseny második helyét el is nyerték ezzel a srácok. Az egész nem több 64 kilobyte-nál és nem egy előre megírt dolgot tapasztalhattok: mindent abban a pillanatban generál és számít ki a program, amint futtatjátok a gépeteken. Őrületesen jó 3D-s látvány, agyszaggató profi drum and bass muzsika alatta: a programozás, komponálás, tervezés és kivitelezés csúcsa ez.

No szóval Jesperünk ilyesmikhez írt akkoriban zenéket. Miután megkapta Amiga gépét mégjobban beleásta magát a dologba és egészen elismert figurája lett a nemzetközi demoközösségnek. Barátjával, Mikael Balle-lel csatlakoztak a Silents DK nevű csapathoz, majd később dolgoztak együtt a Crionics nevű programozóbandával, akikkel megalkották az egyik legismertebb Amigás demo-t Hardwired címmel.

Kydnek mindig is jó kapcsolatai voltak. Miután úgy döntött, hogy otthagyja a demok világát és profi videójáték zeneszerző lesz, a Crionics-os haverjai is felhagytak az underground mókával és megalkották a Zyrinx nevű játékfejlesztő kompániát, hogy a Sega Genesis-hez újítsanak egy játékot Subterrania néven. A program zenéje felkeltette az érdeklődést és egy kissé a reflektorfénybe toszigálta a producert. Miután a csapat alkotott még pár viszonylag sikeres játékot kénytelen volt feloszlani, mivel a kiadójuk bedobta a törölközőt.

Sokan közülük visszavándoroltak Dániába és belefogtak egy olyan bizniszbe, ami Nektek valószínűleg már ismerősebben cseng: az IO Interactive játékfejlesztő cégbe. Jesper New York-ot választotta és itt be is bútorozott egy stúdióba, készen állva arra, hogy szabadúszó komponistaként keresse kenyerét.
A nagy áttörést Bioware-ék MDK2-je hozta meg számára; ki ne ismerné azt a játékot! (Mellesleg az a csapat követte el később a hasonló Giants – Citizen Kabuto nevű gammát is, ami az első FPS volt, amivel játszottam és ma is imádom).
Aztán ott volt még persze IO-ék Hitman: Codename 47-e, amihez olyan aláfestő muzsikát kanyarintott a producer, hogy egyből ott is termett a toppon; nem mellesleg maga a játék is hatalmas siker lett.
Kyd-ben az a jó, hogy előszeretettel munkálkodik kis országunk muzsikusaival: a Hitman 2: Silent Assassin zenéjét például a Budapest Symphony Orchestra segítségével készítette el, és meg kell hagyni, ez is iszonyatos siker lett.
Szintén a pesti srácokkal és a Magyar Rádió kórusával közösen vették fel például a Freedom Fighter és a Hitman: Blood Money dalait is.
A 2005-ös BAFTA Awards-on elnyerte a Legjobb Zene díját a Hitman: Contracts innovatív muzsikájáért. Rom Di Prisco-val nem is olyan rég megkomponálták az Unreal Tournament 3 soundtrackjét, mostanában pedig stúdióalbuma, a Deftronic mellett az Assassins Creed új részének atmoszféráját mélyíti.

Jesper Kyd talán a legismertebb képviselője a dark ambient stílusnak, amit előszeretettel egészít ki nagyzenekari kísérettel és némi electronica-val. Dallamai kísértetiesek, sötétek, misztikusak, van bennük valami megfoghatatlanul rideg varázs, valami vészjósló elegancia; kissé drum’n’bass-szerű, modern és klasszikus-ötvözet sokszor keresztényi(nek tűnő) kórusbetétekkel, akusztikus hangszerekkel és nyakatekert markáns szintetizátorhangokkal. Stílusát körbelengi egyfajta komor egzotikum. Szívesen merít a mindennapi életből és a nagyváros zajából hangmintákat, amiket aztán agyonmanipulál, kifordított atmoszférát teremtve ezzel. Ha borzongató játékot fejlesztesz ő az embered. Sokszor teremt kontrasztot a saját elborult komponálási normái és a kissé vidámabb stílusú klasszikus műfajok jellemvonásai között, tovább fokozva a tébolyt és kifordítottságot.
Mi azt mondanánk rá, hogy “nem egyszerű a pali”. De hallgassátok meg magatoknak:

Hivatalos weboldala
Twittere
Facebook fan oldala

Jesper Kyd – Hitman Contracts Main Theme

Rom Di Prisco & Jesper Kyd – Unreal Tournament 3 Theme

Jesper Kyd – Ezio’s Family (Assassins Creed 2)