Mi történt 2010-ben?

Érdekes egy év volt ez a 2010 számomra. Amilyen jól indult, olyan kevésbé jól zárul, de összességében igen elégedett vagyok vele. Nézzük hát meg az esztendő kiemelkedő eseményeit a blog szemszögéből:

Január legelején Embedded Frequency cimbora kért meg, hogy vegyem kezelésbe az egyik dalát. Ennek gyümölcsét hivatalosan majd jövőre szüretelhetitek le :). Hó végén megtaláltak engem Smoog-ék és meginvitáltak egy Blackstar remixelésre, ami az év első felének meghatározó motívuma lett és nagyon örülök annak, hogy megismerhettem a párost. Elindult a Színfalak mögött rovat, ami eddig két komponistát mutatott be, Jeremy Soule-t és Jesper Kyd-et.

North State megnyerte a Ferry Corsten remixversenyt, Armin van Buuren megkapta az Arany Hárfát, én meg készítettem egy interjút Szmúgékkal.
Nem sokkal ezután megjelent a Blackstar maxi a magyar Strip Records-nál, így életem első hivatalos megjelenését könyvelhettem el.
Tiesto kissé elvonult a trance-től, átadva helyét Richard Durand-nak, Shah eldurrantotta a Magic Island Vol 3-at, ami fantasztikus, míg én a Dropbox és a SoundCloud örömeiről pofáztam Nektek.

A nyár mindenféle finomságot tartogatott: megújult maga a blog, elstartolt az azóta látens állapotba került rádióműsorom, Markus Schulz nem hagyott minket álmodni, fordítottam Nektek egy Roger Shah interjút, majd miután a Sound of Cream összekaparta a hazai nagyágyúkat, a Vandit-et bekebelezte az Armada.

A Love Parade-on történt események a fél világot sokkolták, én meg nyakoncsíptem a spanyol Iris Deejay-t egy beszélgetésre.

A hazai trance állóvizét felkavarta a Thomas Kelle & Martin Juha debütalbum, megtapostuk, a 40.000. látogatót és átálltam a Cubase 5-re.

Ősszel rojtosra hallgattuk a Super8 & Tab albumot, de szomorúan vettük tudomásul, hogy ennyi volt a Rádio NEXT, aztán ennyi lett a trance.nu is és Armin idén is a DJ Mag Top100-as listájának élén landolt.

Nem rég pedig beneveztem a Hamvai PG remixversenyre, és Andy Blueman abbahagyta a trance dalok írását.

Ezek mellett egy halom vendégmixet követtem el, a háttérben próbál(om/tam) újjáéleszteni a Hungarian Lucky Game-et, gyűröm az egyetemet és van egy maroknyi zenei ötletem, amelyeket remélem, hogy 2011-ben már hallhattok.
Indítottam Twitter-csatornát a blognak, egy YouTube csatornát az új alteregomnak, oszt kísz. Így hirtelen ez jut eszembe.

Egyébként nem vagyok megelégedve az teljesítményemmel, ami a blogot illeti. Sokszor nem találok időt egy nagyobb lélegzetvételű cikk írásához, vagy épp kedvem nincs. Ezen próbálok változtatni.

Mindenesetre sikerekben gazdag, boldog új évet kíván a Music Is For Rich People minden Kedves Olvasójának! Találkozunk 2011-ben is!

Andy Blueman nem ír több trance-t

A 28 éves szlovén Andrej Komatovic-ot sokaknak nem kell bemutatnom. A 2007 táján üstökösként a szcénába csapódó fiatalember új színt hozott az uplifting trance mezejére. Mivel mindig is rajongott a nagyzekerai előadásban elhangzó epikus filmzenék iránt, így elektronikus zenei stílusára is kihatott ez a szeretet: ő az, akinek pörgős dallamait olyan gyönyörű orkesztrális betétek tarkítják, amelyek rögtön rabul ejtik a hallgatót. A Nyctalopia, a Time To Rest vagy épp a Neverland című dalai fényében igen nagy jövőt jósolt szinte mindenki a kelet-európai producernek.

Tegnap azonban évzáró MySpace blogbejegyzésében közzétette: nem fog több trance muzsikát írni. Elhagyta az ihlet és a szenvedély a műfaj iránt: kifújt, gatya, nuku, nyista, nokesz, kaputt. A zenélést persze nem hagyja abba, csupán átevickél a kortárs komolyzene veszélyes talajára.
Saját meglepetésemre olvastam, hogy a trance Kék Embere sosem tanult zeneelméletet, egy percig sem: tudván milyen zseniális dallamokkal képes operálni, ezt nehéz volt elhinni. Nem gondoltam volna. Ennek tudatában azt kell mondjam, elképesztően tehetséges!
Így hát ő is, mint jómagam autodidakta módon elkezdi tanulni a “zenét” és majd meglátja, hogyan alakul az élete.

Én nagyon sajnálom, hogy több trance dalt már nem hallhatunk Andy-től (talán egy vagy két kislemeze még megjelenik). Imádom a szerzeményeit, egytől-egyig.
Hiányozni fogsz nekünk, Andy Blueman.

Az a bizonyos bejegyzés, angolul.
Szóljon akkor tőle a kedvencem:

Boldog Karácsonyt!

Boldog, békés karácsonyt kíván a

Music Is For Rich People! :-)

Csalódás az idei ASOT Top20

Minden év utolsó előtti csütörtökén különleges adással jelentkezik Armin van Buuren rádióműsora, az A State Of Trance. Ez a Top20, két órás dömping, amelyet közönségszavazás előz meg, vajon melyek is az adott év legjobb trance dalai.

A 20 legtöbb szavazatot kapott nóta aztán el is hangzik fordított sorrendben, szóval az első, a Tune Of The Year lesz az adás végén.

Egyfajta “ünnep” ez nekünk trance-t kedvelőknek és általában igen jó adások ezek, hatalmas slágerekkel és izzó beszélgetésekkel, vajon melyik lesz az első. Majd’ fél órája csengett le az ez évi adag, de idén hatalmas zúgást váltott ki a show a rajongókból.

Már eleve azzal el lett fikkentve az egész, hogy kiderült, vagy a Gareth Emery – Sanctuary vagy a Yuri Kane – Right Back lesz az első. Nem volt így már olyan izgalmas. A másik pedig az, hogy Armin minden bizonnyal nagyon jól marketingel(tet)te az új albumát, a Mirage-t, mert a fél adás az ő dalaiból állt. A másik fele sem lett jó, egyébként, csak 1-2 dal kivételével. Olyan nevek nem kerültek még csak a kanyarba sem, mint az év felfedezettje Arty, a nyarat szénné bombázó zseni Orjan Nilsen, a nagyszerű debütalbummal előrukkoló Super8 & Tab páros, vagy például a Cosmic Gate, Boom Jinx, Arnej, DJ Eco, Rafael Frost de persze még sorolhatnám.
Azt már megszoktuk, hogy a popularitás tükröződik vissza ebben az adásban, de a sok új Armin-fan most nagyon megborította a természet rendjét.
A 2010-es év legjobbja a Right Back lett végülis, ami szerintem nem baj: nagyon megkapó zene, lehetetlen nem szeretni:

A tracklista elmond mindent:

01. Yuri Kane - Right Back

02. Gareth Emery feat. Lucy Saunders - Sanctuary (Club Mix)

03. Armin van Buuren - Orbion
04.

Armin van Buuren feat. Christian Burns - This Light Between Us
05.

Armin van Buuren - Mirage
06.

Susana feat. Omnia & The Blizzard - Closer
07.

Gaia (Armin egyik alteregoja) - Aisha
08.

Faithless - Not Going Home (Armin van Buuren Remix)
09.

Armin van Buuren feat. Sophie Ellis Bextor - Not Giving Up On Love (Dash Berlin 4AM Mix)
10.

Gareth Emery feat. Oceanlab - On A Good Day (Metropolis) (eredetileg Myon & Shane 54 mashup)
11.

Shogun feat. Emma Lock - Save Me
12.

Dash Berlin - Never Cry Again (Jorn van Deynhoven Remix)
13.

Andy Moor feat. Carrie Skipper - She Moves
14.

Armin van Buuren - Full Focus
15.

Markus Schulz feat. Justine Suissa - Perception
16.

The Blizzard & Omnia - Metanoia
17.

Armin van Buuren - Coming Home
18.

Dash Berlin - Till The Sky Falls Down (Arctic Moon Remix)
19.

DJ's United (Armin + Oakey + van Dyk) - Remember Love
20.

Faithless - Tweak Your Nipple (Tiesto Remix)

Persze mindez az én véleményem. Ti mit gondoltok?

Munka közben – Sean Tyas

Sean Edwin Tyas-t úgy érzem a trance rajongóknak nem igazán kell bemutatni. Majdnem két éve, 2009 januárjában említettem őt meg egy remixverseny kapcsán. A tekerős uplifting vérbeli betyárja azóta sem unatkozott természetesen, saját dalai közül például a Seven Weeks, remixei közül pedig a Paul Webster – Time átírat az, ami kirángatja a pókot a sarokból (utóbbi tényleg eszméletlen remekmű lett).

Tyas apánk szereti a fankit, és szeret annyi szintivel dolgozni, amitől az én gépem hörögve múlna ki, ráadásul hangzásvilágát nem lehet összetéveszteni senkiével sem. Szeletelő, bitangul ritmikus, klasszikus trance kompozíciók, a modern technológia esszenciájával nyakonöntve; olyan szerzemények, amelyek kiszakítják a szíved egy buliban.

2010 áprilisában a Future Music magazinnak lehetősége nyílt rá, hogy egy kis időt töltsön Sean stúdiójában, amit persze kellőképpen dokumentáltak is. A YouTube-on 3 részes videóként manifesztálódó jelenséget úgy érzem már sokan láttátok, én viszont csak pár hete lettem rá figyelmes és azt kell mondjam, nagyon jó!
Sean bemutatja szinte teljes egészében, hogyan készül és miből áll a W & W – D.N.A. remixe, beszél arról, miként állította össze 6(!) rétegből a Vascotia – Verano remix basszusát, illetve többek között arról is, hogyan érdemes kényes hangszereket úgy visszhang effektezni, hogy elkerüljük a phasing jelenségét. Nagyszerű és hasznos stúdióvideó napjaink egyik legjobb trance producerével (természetesen angolul), akit érdekel, tessék elfogyasztani:

1. rész: W&W . DNA remix

2. rész: W&W . DNA remix

3. rész: Vascotia – Verano remix

Új remix!

Elkészült a versenymű a Hamvai PG és Létray Ákos-féle Fény és örvény kompetícióra, amihez nem voltam rest megvagdalni az eredeti videóklipet, csak hogy ne egy állóképet szuggeráljatok 3 percen át.

A leadási határidő jövő hét hétfő, és január elején hirdetik ki azt az 5 flótást and/or/xor formációt, akiknek remixe a nyertesek halmazát jelenti, s ezen dalok bizony megjelennek majd hazánk CLS Records-ánál, jó igényesen.
De nem húzom az időt, aki még nem látta, kukkantsa meg az én újragondolásomat:

Létray Ákos & Hamvai PG – Fény és örvény (Endy Smyle Remix)

Rövid kitekintés a zeneelmélet világába

Az ifjoncok zenével való megismertetése szerintem egy nagyon fontos feladat, amit nem lehet elég korán elkezdeni. Én sajnos ebből kimaradtam, de ha valaha megszaporodok, biztos, hogy a gyerekemet korán bevezetem a hangok világába.
Bár mindig is foglalkoztatott a zene, igazából szégyenemre nem játszok semmilyen hangszeren és nem tanultam zeneelméletet, csak azt a bolhafingnyi valamit, amit általános iskolában próbáltak velünk bemagoltatni. Hobbiszinten űzöm a zeneírást, de hatására nagyon sok dolgot megtanultam és kitapasztaltam. Matthew Dekay neves producer mondta azt egyszer egy interjúban, hogy nem kell ahhoz zenei képzettség, hogy valaki jó dalokat tudjon írni; ő ismer olyat, aki képes slágerekkel bombázni a klubokat, miközben kottából olvasni nem tud.
Én viszont mindig is szerettem volna belelátni a saját számaimba, egyáltalán néha megérteni, mit és miért csinálok (néha ösztönösen) és a minap akadtam rá egy tényleg fantasztikus oldalra, amit gondoltam megosztok Veletek is.

A musictheory.net egy komplett internetes zeneelméleti kurzus. Nem, nem kell regisztrálni. Nem, nem kell fizetni. Nem kell elmenni sehova. Ez csupán weboldalak láncolata, amelyeken mindent olyan szemléletesen, annyira vérprofin vázolnak fel, hogy állítom a szomszéd öregasszony is megértené pillanatok alatt. A széleskörű leckéken kívül különböző gyakorlatokkal is tesztelhetjük, tényleg tudjuk-e, amit elolvastunk. Ritkán látok ilyen áttekintéssel és profizmussal felépített oldalt; semmi rizsa, semmi cicó, ott van minden az arcodban egyszerűen és halálhatékonyan.
Egyetlen hátulütője, hogy angol, szóval csak azoknak ajánlom, akik művelik eme ékes nyelvet.
Annak, aki autodidakta módon szeretne zenét tanulni, egy kész aranybánya! Nézzetek bele :).

Studiogear – Effektek 1

 

Az utóbbi időben egész megfeszített ütemben foglalkoztam a zeneírással. Rengeteg ötletem vár befejezésre, a Hamvai remixem pedig hamarosan elkészül.
A munkafolyamat alatt kipróbáltam egy halom virtuális hangszert és digitális effekt plugint; bizony azt kell mondjam, egy fantasztikus korban élünk, Béláim. Egy egészen új iparág épült ki a digitális zeneszerzés kiszolgálására, ami ráadásul piszokmód jövedelmező is. A Steinberg szabványát, a VST-technológiát mára már minden zenész használja, vagy legalább is ismeri, hiszen az analóg szintetizátorok és multieffekt generátorok digitális leképzései mind ezen keresztül kommunikálnak a számítógéppel és az emberrel. Az eleve digitális hangszerekről nem is beszélve. Képesek vagyunk arra, hogy hírneves, sőt, legendás akusztikus hangszerek egyedi hangzását megfogjuk, és DVD-lemezekre varázsoljuk, hogy bárhol és bármikor felhasználhassuk őket.
Éppen a minap ütötte meg a szememet a nívós East West cég évvégi akciója: egy csomagba gyűjtötték a legkapósabb szoftverhangszereiket. Róluk ugye azt kell tudni, hogy irgalmatlan, sok-DVD-s mintakönyvtárakkal operálnak, így ez az akciós mindentbele csomag már nem optikai lemezen érkezik a végfelhasználóhoz: besz.rtok, de 1 TB-os(!!) Western Digital külső merevlemezen(!) kapod meg.

Szóval ilyen ez a szakma. Úgy gondoltam, közelmúltbeli tapasztalataimat megosztom Veletek is, úgyhogy elsőként nézzünk a fenekére pár effekt pluginnek:


Laikusok számára, az effektek ugye azok a készülékek, illetve szoftverek, amelyek önmagukban hangot nem hallatnak, csupán a bemenetként kapott már felvett/generált hanganyagot manipulálják valamilyen módon: equalizerek, kompresszorok, visszhang-effektek, torzítók és még ezerféle finomság létezik. Effektek tekintetében megkülönböztetünk száraz, vagyis dry jelet (ez a bemenet, a változatlan alapanyag), valamint nedves, vagyis wet jelet, ami már az effekt hatására megváltozott kimenet (pontosabban a jelnek csak az a része, amellyel ‘több’ lett az effekt hatására).


Roland Space Echo visszhang effekt: felül a vas, alul a digitál

Három VST plugint mutatnék most be Nektek, amelyekkel az utóbbi pár hétben dolgom volt, menjünk is sorba:

1. ArtsAcoustic Reverb

Az ArtsAcoustic cég kicsi, de ütős; így lehetne őket összefoglalni. Ez a reverb (vagyis zengető, de ettől az elnevezéstől én hirtelen küldök be egy felest) nagyszerű példája annak, hogy nem kell egyből leírni azokat a reverbeket, amelyek nem konvolúciósak. Ebben a kis pluginben nincsenek hangminták és a matematikai konvolúció helyett specifikus algoritmusokkal számolja, hogy a bemenő hangnak mikor, hogy, merre, meddig és honnan kell visszaverődnie.
A jóság ebben a kis pluginben az, hogy a jobb oldalt befoglaló két kis ábrán nagyszerűen reprezentálódik a zengés összes tulajdonsága, az olyan vizuális beállítottságúaknak, mint én, ez nagyon jól jöhet. Nyomon követhetjük (és állíthatjuk), hogy milyen hosszan, milyen frekvencián és milyen erősen zengjen a bemeneti jel, de persze mindezeket az tulajdonságokat a különböző csúszópotikkal és tekerőgombokkal is meg tudjuk oldani.

Használata nem egy ördöngősség, annak főleg, akinek volt már dolga reverbekkel, a CPU-t talán egy hajszállal jobban igénybe veszi, mint más mosóporok, de az eredmény igen kellemes.
Sean Tyas a nagy kedvelője és használója eme pluginnek.

Mindössze (kapaszkodjatok) 53.000 Ft-ért lehet elvinni, Windowsra és Mac OS-re egyaránt, az ArtsAcoustic weboldaláról.


2. Steinberg QuadraFuzz
Az ősidőkből maradt ránk a Steinberg egyik torzítópluginja; ma már nem árulják hivatalosan.

Leon Bolier-nál lettem figyelmes erre a játékszerre, ő még a reggeli vajaskenyerét is széttorzítja vele. Multiband (egész pontosan 4 bandes) torzítóról van itt szó, ami amilyen kicsi olyan erős. Kiválóan tudjuk irányítani, hogy a kapott jel melyik frekvenciatartományát mennyire szeretnénk megdarálni, tessék csak figyelni a képen jobb oldalt megbúvó frekvenciamátrixot.
Öreg mivolta miatt a CPU-t épp, hogy csak megsimogatja, gyorsan bejön és keményen torzít, ajánlani tudom mindenkinek. INNEN lehet megkaparintani.


3. SoundToys PanMan 4

A SoundToys dolgai egyenként megérnének egy misét, kellemes és jó minőségű effektszoftvereiket nagyon megszerettem az utóbbi napokban. A PanMan egészen akkurátosan egy olyan ketyere, amivel úgy manipulálhatjuk egy hang sztereómezőben betöltött helyét, ahogy az nekünk jól esik. A “k*rvajó” csak súrolná azt az értéket, amit ez a dolog képvisel, nekem nagyon a szívemhez nőtt.
A képre kattintva természetesen nagyobban is megjelenik; tessék szemügyre venni a különböző potméter-szekciókat. Alul a "Pan Position” kifejezetten élvezetes dolog, ott tudjuk ugyanis figyelni, hogy a jelünket az effekt épp hova toszigálja a sztereóországban, mindezt pedig úgy, mintha maga K.I.T.T. reprezentálná a Knight Riderből. A beépített hat vödörnyi preseten kívül természetesen mi magunk is kezünkbe vehetjük a dolgokat, és a plugin ezerféle dologgal engedi nekünk azt, hogy belenyúljunk a panolásba.
Képes szimpla oda-vissza keringetésre, megadott gyorsasággal, élességgel, szélességgel és tempóban, de olyat is művelhetünk, hogy bizonyos ütemenként (mondjuk minden on-, illetve offbeaten) változtassuk a pant. A szerkezetet ezen felül például egy MIDI-jel is vezérelheti, illetve életbe léphet csak akkor, amikor “hallja” a hangot; de beállíthatjuk úgy is, hogy csak bizonyos hangerősség hatására történjen változás a panolásban. A teljesen véletlenszerű káoszról már nem is beszélnék.
Egyszóval ha játszani akarunk a sztereó adta előnyökkel, akkor ez egy elsőszámú effekt, én már nem tudnék meglenni nélküle.
Darren Tate alkalmazza előszeretettel.

38.000 magyar pengőért lehet a miénk Win-re/Mac OS-re, és természetesen támogat minden kutyafülét.
Hivatalos weboldal


Ennyi lettem volna mára, de hamarosan újabb effektusokat fogok Nektek prezentálni :)

Jóreggelt!

Hajajj, Béláim, jó ideje nem frissítettem az oldalt, ezért a Mikulás hozott is nekem virgácsot. Az van most jelenleg, hogy sok időmet elveszi egy remix írása, amit (ki nem találnátok, de) a Hamvaiék által hirdetett Fény és örvény versenyre készítek.
A koncepció kissé szokatlan és számomra idétlennek tűnik: december 20-ig kell YouTube-ra feltölteni a remixed egy max 3 perces szeletét, és azt kell beküldened. Nem igazán jön át, hogy hogyan lehet így zsűrízni, amikor a dal nagy részét nem is hallod, de hát ez van.
Akit esetleg érdekel, ITT letölthetőek a sávok. Aztán a YouTube-linket tessék elfaxolni az lhcontest@gmail.com-ra + kitenni IDE.
A remix készítése alatt egyébként sok dolgot tanultam, úgy a Cubase-ről, mint az elektronikus zeneírásról általában, szóval szépen érik a cikk arról, milyen is az, ha az ember fia Cubase alatt izzasztja a CPU-t.

Más: hamarosan ugye itt az év vége, ünnepek, új év, lópikulacintányér, szóval kedveskedek én is Nektek valamivel, ami nem lesz más, mint amit már említettem valamikor az év legelején is. Készítek egy takaros kis megamixet and/or yearmixet, méghozzá a 2010-es év heti kedvenceiből. S látá az Úr, hogy ez így kellemes.

Szóval legyetek jók, egyetek eleget, hamarosan jelentkezem.