DJMag Top100 – tárazzatok be!

Nos, ismét elérkeztünk ehhez. Ismét itt az idő, hogy eldöntsük ki a legjobb producer/DJ ebben az évben is. Sokak szerint, ahogy a szavazás neve is mutatja, a klubokban nyújtott keverési teljesítmény alapján kellene voksolnunk, de Marcus Schössow jól mondta tegnap a Twitter-csatornáján: ha nem teszel le semmi egetrengetőt az asztalra, akkor fellépésekhez is nehezen jutsz.
Szóval ma elindult a DJMag magazin éves Top 100 DJs ‘versenye’, ahol mindenki leteheti szavazatát az 5, általa

legjobban favorizált könnyűzenei muzsikusra, hogy aztán valamikor ősszel kiderüljön, milyen lista állott fel ez évben.

3 éve tartja magát a csúcson a holland Armin van Buuren. Ez eddig csak Tiesto-nak sikerült, míg Paul Oakenfold és Paul van Dyk 2-2 egymás követő első hellyel tartja magát. ‘97 óta tartják meg a szavazást és most itt a lehetőség Arminnak, hogy rekordot döntsön / történelmet írjon és zsinórban negyedszerre is övé legyen az első hely; szeptemberben érkező szerzői albuma és a novemberi új Armin Only koncert fényében ez egyáltalán nem tűnik lehetetlennek.
És ne feledjük: tavaly beférkőzött a listába Myon & Shane 54 is a 91. helyen, ők az első magyarok – vajon idén előrébb jutnak?

Ilyenkor felbolydul a trancevilág, a rajongók megvitatják saját szavazottaikat, a producerek pedig szó szerint orrba-szájba kampányolnak; persze tisztelet a kivételnek. A modern technológia, az internet és a web2 pedig még könnyebb és még több eszközt biztosít arra, hogy a zenészek elérjék a rajongóikat. Jöjjön pár videócska, pár producerecskétől, amik között vannak hosszúak, vannak rövidek, bohókásak és komolyak:

Ferry Corsten

Above & Beyond

7 Skies

W&W

Aly & Fila

Srácok, ti kire szavaztok idén? Szavaztok egyáltalán? Írjátok meg kommentárként :)
Tegyétek le voksaitokat ITT.

A másik oldal – Iris Deejay

Nem tudom emlékeztek-e június elejére, amikor az aktuális heti favorit a blogon egy Leave A Sign című nóta volt, egyenesen Roger Shah akkoriban megjelent mixalbumáról. Nos, a dal elkövetője egy spanyol női producer, az ourense-i Raquel Rodriquez, vagy művésznevén Iris Deejay, akinek munkásságát én annak idején igencsak figyelemmel kísértem a MySpace-en. Így aztán meglepődve tapasztaltam a dalt a Shah-albumon, főleg úgy, hogy egy iszonyatosan jól megírt zenéről van szó. Nem is kellett több, írtam neki MySpace-en és felkértem egy interjúra a hölgyeményt, aki nagyon előzékeny és aranyos volt ezzel kapcsolatban. Küldött is nekem egy exkluzív dalt, amit a Hungarian Lucky Game második adásában el is sütöttem.

’99-ben kezdett bele egyébként a bizniszbe, amikor számítógépet ért a keze és kipróbálhatta a különböző tracker-eket. Aztán belekóstolt a eurodance-be, saját dalokat énekelgetett fel, autodidakta módon tanult sok mindent.
2006-ban aztán összeállt egy időre a spanyol JJ Project producerduó egyik tagjával, és D-Air alias alatt megírták az Abrente című kislemezt, amit a brit Deepblue szerződtetett le. Egy évvel később aztán már szólóban nyomta, megjárta a spanyol tv-csatornákat és újságok címlapjait, játszott különböző bulikon és csatlakozott a Bonzai ügynökséghez. Miután már jó pár zenésszel munkálkodott együtt, felfigyelt rá Roger Shah és az említett Leave A Sign-t leszerződtette a Magic Island Recordings-hoz. Engedjétek meg, hogy bemutassam itt a blogon az első számú spanyol női producert: Iris Deejay-t:

Endoril: Szia Iris, üdvözöllek a Music Is For Rich People-ön! Először is: miért épp ‘Iris’?

Iris: Szia! :) Anyukám akart így elnevezni, amikor megszülettem, de sajnos abban az időben ez a név nem volt megengedett Spanyolországban, így hát úgy döntött, hogy Raquel lesz a nevem. Én jobban szeretem az Iris-t így aztán mindenképpen ezt szerettem volna művésznévnek.

Endoril: Nincs túl sok női DJ a piacon, mondhatnánk (bár úgy tűnik a számuk manapság növekszik). Hogyan és miért vágtál bele ebbe az egészbe?

Iris: Úgy érzem női DJ-ből egész sok van, viszont a női producer tényleg kevés. Úgy indultam, hogy tudtam, mi akarok igazán lenni: egy producer. A gyengébbik nem képviselőit nem túl gyakran lehet látni producerkedni; főleg nem a trance szcénán belül. Az emberek nagy részét ezért érdekli a munkám.

Endoril: Van egy egész egyedi “proglifting”, house-trance keverék stílusod. Mivel jellemeznél egy tipikus Iris Deejay-számot?
Iris:

Egy tipikus Iris szám az valami electro-tech és hangulatos trance keverék, mert igazándiból nem tudom megállni, hogy valami tech-eset ne vigyek a dalaimba. Imádom az electro house-t, még ha én magam nem is játszom olyat a szettjeimben. Igen, ne is mondd, kissé zakkant vagyok :-P

Endoril: Leave A Sign című dalodat nemrég leszerződtette a Magic Island Recordings. Hogy élted meg amikor tudomást szereztél róla?
Iris:

Őszintén szólva le kellett ülnöm a földre. Érdekes volt egyébként: Kaptam egy emailt Rogertől, és mivel a Shah-Music kiadóval is kapcsolatban álltam, először azt hittem, hogy őket érdekli a muzsika. Mindig is arról álmodtam, hogy leszerződök a Shah-Musichoz, aztán amikor Roger azt mondta, hogy nem erről, hanem az Armadáról lenne szó, annyit tudtam mondani, hogy: Miiiiii?? Ez sokkal frankóbb, mint gondoltam!

Endoril: A dalban egy finn énekesnő, Maria Opale működött közre. Hogyan találkoztatok és hogyan fogalmazódott meg bennetek a Leave A Sign ötlete?
Iris:

Maria és én lassan 3 éve dolgozunk együtt. A francia producer, Antiklimax-nak köszönhetően találkoztunk (Maria épp vele zenélt). Előrukkoltunk pár ötlettel aztán úgy döntöttünk hogy a trance stíluson belül kezdünk el muzsikálni. Maria általában saját maga veszi fel az énekét egy-egy dalához. Aztán elküldte egyszer nekem én pedig készítettem egy trance változatot.

Endoril: Roger Shah említette egy interjúban, hogy minden olyan producert felkeres, akinek a munkáját szeretné megjelentetni, illetve néha javasol dolgokat a dalokkal kapcsolatban. Erről mit tudsz mesélni? Tanácsolt valamit a Leave A Sign-nal kapcsolatban?
Iris:

Igen, Roger velem is felvette a kapcsolatot, de nem mondott semmit a szerzeményről. Úgy néz ki úgy tetszett neki, ahogy volt. Csak a rövidített verzióban eszközölt pár változtatást, az meg nem volt túl nagy munka :).

Endoril: Mesélj kicsit a munkamenetedről. Én magam például egy akkordmenettel szeretek kezdeni, aztán köréírni a többit.
Mennyi időbe telt befejezned a Leave A Sign-t? 
Iris: Gyors munka volt

. Nem több egy hétnél. A masterelés tartott kicsit sokáig, mivel profi hangmérnökhöz küldtem és elég elfoglalt volt.
Én mindig egy kis dobszekcióval kezdek, aztán meg a basszussal. Aztán jöhet némi pad is. Így aztán van egy alapom, amire ötletelhetek tovább. Azt mindig tudom, hogyan kezdjek neki egy számnak, de hogy hogyan fejezem majd be, vagy egyáltalán milyen stílusú lesz, azt sosem tudom, hehe :).

Endoril: Mit találhatunk egy női producer stúdiójában? Van ott valami lányos dolog :)?
Milyen zeneszerkesztő programokkal dolgozol és miért? Milyen vas és szoftver-szintiket használsz, illetve miket hallhatunk a Leave A Sign-ban? 
Iris:

Hááát a stúdiómban van pár játék, például egy béka, ami zongorázik és egy kis egér ami egy műanyaggolyóban futkározik. Elemmel műküdik és "Tiestecillo"-nak hívom, ami spanyolul “kis Tiesto”-t jelent :). Tudom, butaság, de imádom bekapcsolni és nézni ahogy körbefutja a stúdiót amikor elfáraszt a zeneírás.

FL Studio 9-et használok, és a Leave A Sign-ban a Linplug Albino 3-at, az Octopus-t és a SubBoombass plugineket alkalmaztam. Aztán a Novation Supernovámmal csináltam a fődallamot. 
Cubase 5.1-el is szoktam munkálkodni, bár egyszerre inkább csak egy zeneszerkesztőt használok mert így azért kényelmesebb és egyébként is meg tudom csinálni ugyanazt a dolgot mindkettővel. Szeretnék venni egy Virus C-t vagy egy JP-8080-at, de ezeket egyelőre nem engedhetem meg magamnak.

Endoril: Úgy tudom tanítasz is zeneírást online. Milyen tapasztalataid vannak tanárként? 
Iris:

Nem teljesen online dolgozom; pár iskolában zeneórákat tartok. Sokan könnyebben dolgoznak és tanulnak a saját stúdiójukban, így aztán úgy éreztem jó ötlet lenne ha online is adnék tanácsokat. Kényelmesebb nekem, kényelmesebb a tanulónak így aztán a tanulás is gördülékenyebb. Látják a képernyőmet és hallják ahogy magyarázok, kérdeznek, megbeszéljük a dolgokat, stb.

Endoril: Játszol különböző bulikban szerte az országban illetve mixekkel jelentkezel földi sugárzású és internetes rádióknál is. Milyen a DJ-felszerelésed? Teljesen vasakra támaszkodsz mixelés közben, vagy használsz szoftvert is, mint például a Live? Milyen a spanyol közönség?
Iris:

A rádióadásaimat 2 Pioneer CDJ-800 MK2 lejátszóval és egy Pioneer DJM-400-as keverővel készítem. Egyébként utálok szoftverrel mixelni. Amikor belekezdtem ebbe az egészbe, még Acid Pro-val dolgoztam, aztán amióta megvettem a vasakat, azóta csak azokkal. Hardverekkel mixelni olyan, mint hardverekkel zenét írni: magával ragadó, tekerészel meg minden, sokkal átláthatóbb és inspirálóbb.

Trance bulikat rendezni itt Spanyolországban elég nehéz. A spanyolok inkább a house zenét szeretik így aztán nem könnyű egy trance klubot találni. Idehaza nem szoktam uplifting trance-t játszani; általában tech-trance-t pörgetek vagy valami olyasmit ami közelebb áll a techno-hoz. Így legalább az emberek nem alszanak el a parketten :). Komolyra fordítva a szót, nagyon szeretnék hangulatosabb trance zenét játszani itt, de a klubtulajok nem engedik... [ismerős szituáció? – a szerk.]

Endoril: Mit szeretsz csinálni, ha épp nem a stúdiódban vagy?
Iris:

Hú, hétfőtől vasárnapig zenét oktatok, így aztán nehéz elképzelni az életemet a stúdión kívül, gyakorlatilag ott élek.
Egyébként imádom a CSI Las Vegast és szeretek utazgatni. Talán októberben kijutok Hollandiába végre, persze a fő ok a zenélés lenne :)

Endoril: A Leave A Sign utóda már érkezik is: a Come To Me, ismét Maria Opale hangjával hamarosan megjelenik a Drizzly-nél. Mik a terveid a jövőre nézve?
Milyen muzsikákkal lepsz majd meg minket, illetve hol hallhatunk/láthatunk téged manapság? 
Iris:

Kicsit változtatni fogok a dalaimon. Lehet, hogy nem is fogok többé instrumentálisakat írni. Azt tervezem, hogy inkább a vokálos dalokra helyezem a hangsúlyt, azokat könnyebb eladni és a nagyobb kiadók is könnyebben rájuk harapnak. A nagy kiadók pedig aztán segítenek fellépéseket szervezni és persze szélesebb körben megismertetni a zenémet a hallgatósággal. Ezért szeretnék komolyabb hanglemezkiadókkal dolgozni… már ha engedik majd…

Endoril: végezetül: mit üzennél a Music Is For Rich People olvasóinak? 
Iris:

Nos, tényleg úgy gondolom, hogy a trance nem a legjobb napjait éli, de ha egyre több és több támogatást kap, újra a legjobb formáját fogja mutatni.
Szeretném ha minél több rajongó népszerűsítené a stílust, bulikat rendezne, dalokat írna, stb... mint például ahogy te is csinálod most :) 
Amikor odahaza játszom egy buliban sokszor fordul elő az, hogy odajönnek hozzám, hogy “Te, tök jó ez a house zene!” én meg erre “Ez nem house, ez trance!” – szóval az embereknek tetszik ez a stílus, de mivel a klubtulajok nem engedik játszani sok helyen, így az embereknek esélyük sincs megismerni… úgyhogy támogassátok a trance-t és az tovább fog élni!

Iris Deejay MySpace
Iris Deejay rajongói oldal Facebookon

Iris Deejay feat. Maria Opale – Leave A Sign

Egy korszak vége

Váratlan, megdöbbentő és végtelenül szomorú esemény történt tegnap Németországban, ami a modern könnyűzene egy korszakának végét jelentette.
Idén Duisburg városában rendezték meg a techno-dance-trance szcéna legnagyobb hangvételű eseményét, a Love Parade-et, ami tegnap délutánra sajnos tömeges tragédiába torkollott, ami eddig 19 emberéletet követelt és közel 400-an sérültek meg.

A szervezők nagyjából 800.000 bulizni vágyóra számítottak, ám az eseményre majdnem másfél millióan érkeztek, itt kezdődött a bonyodalom. Szabaddá tettek egy extra területet a sokaságnak, ahova egy alagúton keresztül jutottak el a jelenlévők. Történt aztán, hogy az alagút mindkét végéből elkezdtek özönleni az emberek, és így az olyan tömött lett, hogy egymást nyomták a falhoz az ott lévők. A pánik akkor tört ki, amikor már többen elájultak, a sokaság pedig ámokfutásba kezdett és több fiatalt agyontaposott a rohanó tömeg. Eleinte 10 halottról számoltak be, ám számuk mára elérte a 19-et. A rendezvény azon részén, ahol a többség bulizott tovább folyt a parti, az ott lévőket nem értesítették mi történt és a DJ-knek is azt mondták, játszanak tovább. ATB-t például viszont annyira sokkolta az esemény, hogy nem tudott fellépni.

A szűk aluljáróban akkora töneghisztéria tört ki, hogy sokan csak a szerencsének köszönhetik életüket. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a holtak és sérültek szinte egymásra hányva feküdtek, sokaknak úgy kellett rajtuk átmászniuk, hogy ki tudjanak jutni az őrületből és a fokozódó nyomásból; egy szörnyű élmény, melyet úgy érzem jó páran sosem fognak tudni elfelejteni. Részvétem minden érintettnek.

A fesztivál egyidős velem, az elsőt 1989-ben tartották Berlinben, és sokáig ott is volt a helye a fővárosban. Az elsőre mindössze 150 ember ment el, és nem sokkal a Berlini fal lebontása előtt rendezték meg, Európa felszabadulásának szellemében. Az idő előrehaladtával a legnagyobb elektronikus zenei esemény lett, több százezren/millióan látogatták évente. Voltak kisebb-nagyobb fennakadások, volt, hogy nem tartották meg, aztán más városokba is költözött, miután a berlini önkormányzat nem engedélyezte több ilyen fesztivál lebonyolítását.
2010. július 24-én, vagyis tegnap volt az utolsó Love Parade, ma bejelentették, hogy a tragédia után érthetően nem akarják többé megrendezni. Egy korszak szomorú véget ért…

Színfalak mögött – Jesper Kyd

Sokan Vangelis-hez hasonlítják, a kockábbak a demo-k világából ismerhetik, akik pedig sokat játszanak nagyobb lélegzetvételű játékokkal a számítógépen, azoknak talán a Hitman és az Assassins Creed sorozatok kapcsán ugorhat be a neve: a képen látható fiatalember a dark ambient dallamok mestere, Jesper Jakobson Kyd.

1972. február másodikán látta meg a napvilágot a dániai Horsholmban. Mint minden valamire való komponista ő is már nagyon kicsi korától püfölte a zongora billentyűit, de tanult ő gitározni is a kottaolvasás, a kórusban éneklés, és a klasszikus zongorára való alkotási technikák elsajátítása mellett.
A nagyobb lendületet egy Commodore 64 jelentette számára, amit 14 évesen vehetett magához, innestől aztán belevetette magát tulajdonképpen az akkori demoscene-be.

Itt tegyünk egy kis kitérőt, hogy miről is van szó: a demo fogalma valamikor a nyolcvanas években kezdett kialakulni, amikor az egyes cracker csapatok kis ‘önreklámozó’ programokat, bemutatókat írtak bele egy-egy feltört játék lemezének boot-sectorába (ami jó esetben 4096 byte volt). Ez egyfajta digitális aláírás és ‘menőzés’ volt akkoriban, ami az évek folyamán egy modern művészeti formává nőtte ki magát.
Mára kialakult egy underground közösség eszeveszettül profi programozókból, zenészekből, grafikusokból és 3D művészekből, akik évente több demoscene eseményen is megmérettetik magukat ilyen rövidke kis prezentációkkal. A lényege egy-egy ilyen demo-nak (vagy intro-nak), hogy be kell tartani a méretlimitet (ma általában 64 kilobyte), és a program minden számítást, minden megjelenítést valós időben végez, semmi sincs előre ‘legyártva’. Ezek a kódok iszonyúan komplexek és elképesztő, hogy mikre képesek a demo-csapatok, állítom a modern programozás királyai ők. Nem mellesleg a ma használt 3D-technológiák közül nem egyet a demoscene-nek köszönhetünk: ők fejlesztették ki ezeket, aztán a nagy cégek átvették. Akik még nem láttak volna ilyet, megmutatom miről is van szó:

Ez, amit itt láttok a magyar Conspiracy csapat Chaos Theory nevű demo-ja. A futtatható program maga letölhető itt. A 2006-os Assembly verseny második helyét el is nyerték ezzel a srácok. Az egész nem több 64 kilobyte-nál és nem egy előre megírt dolgot tapasztalhattok: mindent abban a pillanatban generál és számít ki a program, amint futtatjátok a gépeteken. Őrületesen jó 3D-s látvány, agyszaggató profi drum and bass muzsika alatta: a programozás, komponálás, tervezés és kivitelezés csúcsa ez.

No szóval Jesperünk ilyesmikhez írt akkoriban zenéket. Miután megkapta Amiga gépét mégjobban beleásta magát a dologba és egészen elismert figurája lett a nemzetközi demoközösségnek. Barátjával, Mikael Balle-lel csatlakoztak a Silents DK nevű csapathoz, majd később dolgoztak együtt a Crionics nevű programozóbandával, akikkel megalkották az egyik legismertebb Amigás demo-t Hardwired címmel.

Kydnek mindig is jó kapcsolatai voltak. Miután úgy döntött, hogy otthagyja a demok világát és profi videójáték zeneszerző lesz, a Crionics-os haverjai is felhagytak az underground mókával és megalkották a Zyrinx nevű játékfejlesztő kompániát, hogy a Sega Genesis-hez újítsanak egy játékot Subterrania néven. A program zenéje felkeltette az érdeklődést és egy kissé a reflektorfénybe toszigálta a producert. Miután a csapat alkotott még pár viszonylag sikeres játékot kénytelen volt feloszlani, mivel a kiadójuk bedobta a törölközőt.

Sokan közülük visszavándoroltak Dániába és belefogtak egy olyan bizniszbe, ami Nektek valószínűleg már ismerősebben cseng: az IO Interactive játékfejlesztő cégbe. Jesper New York-ot választotta és itt be is bútorozott egy stúdióba, készen állva arra, hogy szabadúszó komponistaként keresse kenyerét.
A nagy áttörést Bioware-ék MDK2-je hozta meg számára; ki ne ismerné azt a játékot! (Mellesleg az a csapat követte el később a hasonló Giants – Citizen Kabuto nevű gammát is, ami az első FPS volt, amivel játszottam és ma is imádom).
Aztán ott volt még persze IO-ék Hitman: Codename 47-e, amihez olyan aláfestő muzsikát kanyarintott a producer, hogy egyből ott is termett a toppon; nem mellesleg maga a játék is hatalmas siker lett.
Kyd-ben az a jó, hogy előszeretettel munkálkodik kis országunk muzsikusaival: a Hitman 2: Silent Assassin zenéjét például a Budapest Symphony Orchestra segítségével készítette el, és meg kell hagyni, ez is iszonyatos siker lett.
Szintén a pesti srácokkal és a Magyar Rádió kórusával közösen vették fel például a Freedom Fighter és a Hitman: Blood Money dalait is.
A 2005-ös BAFTA Awards-on elnyerte a Legjobb Zene díját a Hitman: Contracts innovatív muzsikájáért. Rom Di Prisco-val nem is olyan rég megkomponálták az Unreal Tournament 3 soundtrackjét, mostanában pedig stúdióalbuma, a Deftronic mellett az Assassins Creed új részének atmoszféráját mélyíti.

Jesper Kyd talán a legismertebb képviselője a dark ambient stílusnak, amit előszeretettel egészít ki nagyzenekari kísérettel és némi electronica-val. Dallamai kísértetiesek, sötétek, misztikusak, van bennük valami megfoghatatlanul rideg varázs, valami vészjósló elegancia; kissé drum’n’bass-szerű, modern és klasszikus-ötvözet sokszor keresztényi(nek tűnő) kórusbetétekkel, akusztikus hangszerekkel és nyakatekert markáns szintetizátorhangokkal. Stílusát körbelengi egyfajta komor egzotikum. Szívesen merít a mindennapi életből és a nagyváros zajából hangmintákat, amiket aztán agyonmanipulál, kifordított atmoszférát teremtve ezzel. Ha borzongató játékot fejlesztesz ő az embered. Sokszor teremt kontrasztot a saját elborult komponálási normái és a kissé vidámabb stílusú klasszikus műfajok jellemvonásai között, tovább fokozva a tébolyt és kifordítottságot.
Mi azt mondanánk rá, hogy “nem egyszerű a pali”. De hallgassátok meg magatoknak:

Hivatalos weboldala
Twittere
Facebook fan oldala

Jesper Kyd – Hitman Contracts Main Theme

Rom Di Prisco & Jesper Kyd – Unreal Tournament 3 Theme

Jesper Kyd – Ezio’s Family (Assassins Creed 2)

The Hungarian Lucky Game 003

Hát az úgy volt, hogy sehogy. 7 órakor rá voltam gúvadva a Power FMre egy pár emberkével együtt, erre a múlt havi adást rakták be. Én meg csak lestem mint a f*sz. Nagyon sajnálom a dolgot és akik számítottak az adásra, azoktól is elnézést kérek; na meg persze a sok ismerőstől, akik elláttak sok nagyszerű dallal. Elvileg pakolják a rádió stúdióját vagy mi a huzat, de azért erről jó lett volna, ha előre tudok.

A lényeg viszont hogy attól még letölthetitek a mixet, aki kíváncsi rá:

Endoril deals The Hungarian Lucky Game 003 (2010-07-22)

01. THLG Intro
02. Thomas Stronzo with Martin Vigliacco - 800 Lesbians (Original Mix)
03. LaCeeN - 2012 Original Mix)
04. Flashtech - High Pressure (Original Mix)
05. Above & Beyond vs. Kyau & Albert - Anphonic (Arty Remix)
06. Linkin Park - Shadow Of The Day (Blake Jarrell Bootleg) [Where Is The Red?]
07. System F - Cry (Airplay 47 & Jason Mill Remix)
08. Thomas Kelle & Martin Juha - Cyclamen (Original Mix) [Exclusive Album Preview]
09. Mike Foyle pres. Statica - Silver Lake (Original Mix)
10. Thomas Kelle & Martin Juha - Muffin (Original Mix) [Exclusive Album Preview]
11. RVM feat. Dave Cold - Everytime (DK Project Remix)
12. Tucandeo pres. Storyline feat. Anthya - Crystal Sky (Original Mix)
13. Flashtech - Vakuum (Original Mix)
14. Orjan Nilsen - Lovers Lane (Original Mix)
15. Embedded Frequency - Blue Sun (Endoril's Summer Remix) [Here Is The Red!]
16. Arcadem - Thestral (Original Mix)
17. Boom Jinx & Andrew Bayer, Aeonism - To The World (Flashtech Mashup)
18. Andy Duguid vs. Meighan Neelon - Falling Year After (Vincent Reed Mashup)
19. Roger Shah & Tenishia feat. Lorilee - Catch A Cloud (Roger Shah Mix)
20. Sygnus - Cross The Border (Original Mix)
21. Vol Deeman - Colours (Sunny Lax Remix)

Jön egy új Flashtech kislemez

Fodor ‘Flashtech’ Tomi cimborám hamarosan elkönyvelhet egy újabb megjelenést, ezúttal az ukrán Stoneflow Records-nál. Augusztus 9-én jön majd ki a Railway / Silent River kislemez. Utóbbit már hallhattátok a rádióműsorom első adásában, de az előbbi is egy frankó progresszív darab.
Flashtech egészen gyors tempóban dolgozik, de ez nem megy a minőség rovására, szerintem nagyon baba zenéket ír, hallgassátok (nekem a Silent River jön be igazán):

A videók képei az én “műhelyemből” kerültek ki, amikor még nem volt kiadója a daloknak. A tényleges borítók nem ezek lesznek, tekintve, hogy egy kislemez keretében jön ki a két dal, illetve hogy a label ‘egyenborítókkal’ manőverezik :).

Tomitól egyébként a ma esti adásban jó pár újdonságot hallhattok majd.

Flashtech a Twitteren

A hét favoritja 10.

Égető Márió és Császár Előd történetére nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy igazi sikersztori. Ők pár éve valamit nagyon jól eltaláltak, amikor azt mondták, hogy mi most a Black Army név alatt zenélni fogunk hajhullásig. Az álnév aztán elmaradt és a világ úgy ismerte meg őket, mint Myon & Shane 54 (úgy látszik Előd is nagy 54 fan, mint én).
Nem most kezdték az ipart, Shane-t gondolom nem kell bemutatnom, Márió pedig az ezredforduló után vágott bele a lecsóba úgy istenesen. Az elmúlt közel 1 évtizedben sokat dolgoztak együtt különböző projekteken, de 2008-ban erősen összeültek és belemerültek a progressive trance mélységeibe.
Az első közös kislemezre, a Not A Lot Left / Sex On The Beach-re egyből ráharapott a neves Anjunabeats kiadó, bár nekem valahogy egyik sem jött át úgy igazán. Aztán a Trapped-del levitték a hajamat is, főleg a Michael Badal remix a frankó. Aztán az Armind-nál jött a Vampire, aminek már a bitjei is rojtosak a sok pörgetéstől világszerte, az All Night Rock & Roll pedig még Zsolti kollegának is nagy kedvence. Aztán remixeltek ők olyan neveknek, mint Sunlounger, Andy Moor, Armin van Buuren vagy épp az Above & Beyond.
Tavaly februárban a Tabuban Menno de Jong előtt belőlem kivitték a náthát, a pult mögött nagyon élik, az biztos. A mára hivatalosan is az Armada kötelékébe tartozó páros beutazza a világot és teker mindenhol, megállás nincs, imádják őket. Közben visznek kamerát is és dokumentálják a dolgokat, csekkoljátok a Youtube-csatornájukat.

Egy ámerikái turné során akadtak össze azzal az Aruna-val, akinek nagyszerű hangját már csodálhattuk Roger Shah, ATB vagy épp a Cosmic Gate albumain és a los angelesi forróságban gondoltak egyet és elkövettek egy Helpless című dalt, ami nekem ismét csak nem fogta meg a fülem túlságosan, nem úgy, mint a rá következő kollaborációjuk.
A Velvetine álnév bizony Máriót, Elődöt és Aruna-t takarja, az idei Safe (Wherever You Are) pedig le sem tagadhatná, hogy a két honfitárs konyhájában készült: frankó!

Az Original Mix nyugisan kezd, magasan szűrt basszussal és lábdobbal. A basszus enyhén szaggatott és már a elején érezni benne azt az igazi buliba való lüktetést. Rövidesen megkapja a mélyet a kick és némi vokálfoszlánnyal kínálnak minket a srácok miközben épülget a dobszekció. Egy rövidke megszakításban bejön a basszusvonal aztán már hasadunk is Aruna hangjától. A dal mélyszekciója egészen komplex minimum két basszust hallok ki. Az dalszöveg első versszakát némi nagy attack-kel megkínált pad kíséri, majd a kiállás a tőlük megszokott perkusszió roll-lal nyit. Lágy hangszőnyegek és kellemes gitárdarabkák között suhanunk a vokálrefrénnel, amit szinte muszáj énekelni. A kórus nem kap különösebb felvezetést, az egész dalra jellemző a nyugodtság, holott igazándiból bulizós nóta ez. A kifejletben visszatérnek a hegedűk és a vokál, de én mindig úgy érzem, hogy valami hiányzik belőle. Ettől eltekintve egy nagyon baba darab lett.

A szintetizátorok nagy tudói és a trance muzsika négy lábon járó legendái, a Rank 1 duó érkezik egy remixxel, ami sokak szerint lealázza az eredetit.
Jönnek ismét a vokálfoszlányok, kissé intro-s a kezdés némi perkusszióval. Egészen finoman jön be egy tetszetős és gyors pluck ami lassan átveszi a vezetést a kompozíció felett, aztán egy HP filter tesz róla, hogy rendesen beleinduljunk a nótába izommély lüktető basszussal és a kick-kel. Az éledező dobritmusokat hamarosan visszaöli a vokál és egy pajkos szintidallam; a dal kezd újra felépülni de a refrén ismét csak visszafogja a dobokat. Aruna hangja meglepően szépen és tisztán szól a kiállásban, amibe olyan észrevétlenül siklunk bele, mint 15 whiskey után az ‘Egyetemváros’ táblába. Átveszi a vezetést egy ‘tötöröttö’ szintidallam és egy kellemes basszus, aztán egy kis szűrő és roll segítségével belecsapunk a kórusba, ami aztán döfi! Igazi ugrálós, hajhullatós.

Nem is hinnétek szerintem, de az Ian Flux & Thomas Blofeld Vocal Mix-ért szintén két magyar producer felelős. Ian a gitárok mellett az elektronikus zenét sem veti meg, míg Thomas maga Márió.
Az előbbi emberke tudása úgy érzem nagyszerűen visszaköszön a remixen, nekem ez a kedvencem a kislemezről a gitárorientáltsága miatt.
Kellően elszántan és progisan indulunk, határozott lábdobbal és snare-ral, melyre rákúsznak szépen a további dobritmusok és a szakító basszusvonal. Enyhe pad, effektek és be-beköszönő supersaw ritmusok mellett érkezik az ének. A kiállás andalító, transzba ejtő hegedűkkel és gitárarpeggio-val. Egy leheletnyit leáll teljesen a dal, majd berobban a supersaw-square hibrid főtéma, atmoszféraként némi közönségzajjal a háttérben. Igazi masszív trancer ez a remix, hallgatása közben jöttem rá, hogy mi is hiányzik az eredetiből.
Kapunk hozzá még egy dub változatot is.

Ékes példája a kislemez annak, hogy ez a két fiatalember nagyon ért ahhoz, amit csinál és úgy néz ki szép jövő áll előttük. Az külön pikantériája a dolognak, hogy Márió és Aruna azóta együtt vannak. Szeged-Los Angeles távkapcsolat rulez. :) Ja és már dolgoznak is a következő Velvetine dalon.


Dalszöveg:

I never felt fire like this before
Tearing down my walls on every side
And I never fell from higher than this before
The bridges burn, the morning turns to night
But I'm still alive
Can you feel me in your head?
Yea I wanna believe you're listening
And I'll find my way again
So tell me
Tell me where did you go...?

When I close my eyes
I feel you by my side
And I know you're safe wherever you are
When it burns too bright
I sing into the sky
And I know you're safe wherever you are
I know you're safe wherever you are
So far away
But I know you're safe wherever you are
Wherever you are
Wherever you are...

Íme egy nagyon jó fan-videó a dalhoz:

Velvetine – Safe (Wherever You Are)
Anjunabeats, 2010. március 08.
01. Original Mix 7:11
02. Rank 1 Remix 8:02

03. Ian Flux & Thomas Blofeld Vocal Mix 7:44

04. Ian Flux & Thomas Blofeld Dub Mix 7:45

HLG: Így készül II.

Az előző írásban elmeséltem, hogyan is kerülnek hozzám a zenék és miket játszok majd be az új rádióműsor második adásában.

Step 2: A számok egy helyre gyűjtése
Ha már nagyjából megvan, hogy miket szeretnénk megszólaltatni, érdemes azokat egy külön mappába belesüllyeszteni, hogy például Ableton Live-ban ne kelljen minden egyes trekknél bejárnunk a fél winchesterországot. Így hát nekem is van minden egyes adásnak egy külön mappája, ahol ott csücsülnek a mixelésre váró dalok, amiket persze le is törlök, ha lement a rádióban, tudniillik ezekben az ínséges időkben spórolni kell a megabájttal.

Step 3: Mixed in Key
Ugye van az a jelenség, amit a szakma csak harmonikus mixelésként emleget. Aki még nem hallott róla az vessen magára. A lényeg annyi, hogy tudatosan építjük fel a szettünket, nem vadparaszt módjára kavargatjuk össze a nótákat, hanem olyan darabok jönnek egymás után, amelyek hangneme harmonizál egymással. Így aztán olyan gyönyörű átmeneteket lehet elérni, hogy a hallgató észre sem veszi és máris átsiklott a következő számba. Nem mellesleg ez a mashupolás alapja is.
Jogos a kérdés, hogy hogyan állapíthatjuk meg, hogy milyen hangnemben íródott az adott zenemű, amikor olyan botfülünk van, hogy ha eldobnánk, visszahozná a blöki. Ebben van a szomszéd Józsi és számos profi DJ segítségére a Mixed In Key nevű programocska, ami szantaszerte analizálja a gépünkön található hangfájlokat és halálpontosan megmondja neked a hangnemét és a tempóját.
Az okosok kitaláltak egy Camelot Notation nevű rendszert, amin nagyon jól nyomon követhető, hogy mely hangnemek harmonizálnak és a szokásos zenei elnevezésüktől (pölö G-dúr) eltérően ellátták őket egy számmal illetve betűvel. Valahogy így:
Ebben a körben minden egymással szomszédos hangnem illetve az A-B párok harmonikusak. Szóval egy 10B nagyon babán szól egy 9B-vel vagy egy 11B-vel, illetve egy 10A-val.

Én így aztán a tényleges keverés előtt még ráeresztek egy Mixed In Key-t az aktuális mappára és ez alapján rakom össze a műsort. A csütörtöki harmadik epizód például jelenleg úgy néz ki, hogy 7A-tól zuhanunk lefelé 1B-ig az első órában, aztán meg sem állunk 12B-ig.

Step 4: maga a műsor összerakása

Az Ableton Live szép, jó és különleges. Nincs is ezen mit vitatni, a leggördülékenyebb program, ha mixelésre adod a fejed. Bár még ma is sok olyan emberkével beszélek, akiknek bonyolultnak tűnik, ez egyáltalán nincs így. Eleinte nekem is fura volt, de könnyen belejön az ember és utána nem fogja kiadni a keze közül. Zenét még nem írtam vele, de keveréshez isteni.

Ami legelső teendőim közé tartozik egy-egy mix elkészítésénél az az, hogy a master csatornát megkínáljam a program beépített Limiter-ével.
Gondolhatnátok, hogy mi a brantnak, amikor a dalok már meg vannak frankón masterelve. Ez így igaz, viszont az egyes átmeneteknél azért rendesen előfordulhat a clipelés jelensége, vagyis amikor bájos hullámformánk a 0 dB fölé kúszik és így aztán torzíthat, mint az állat. A Limiter szépen a beállított –0.1 dB alatt tartja a hangokat (lehetne persze 0 dB-re is állítani, de egy leheletnyi headroom-ot szeretek hagyni).

A két órás adásidőt általában 3-5 óra alatt állítom össze, attól függ mennyit pepecselek a dalokkal illetve közbe mennyi idő megy el netezgetésre :). Minden zenesávra ráapplikálok egy beépített EQ Eight eq-t, a mély tartományt ezzel szabályozom az egyes átkeveréseknél illetve kedvenc eszközeim közé tartozik még egy magasszűrő is, amivel a progresszívabb daraboknál jól el lehet játszadozni. A Live halálpontosan érzékeli az ütemet magától és a tempót is szinte tökéletesen állapítja meg így aztán olyan olajozottan lehet haladni, hogy nagyon. Nagyon sok mindent lehetne írni a programról, de ez most nem az én feladatom.

Egy hónap múlva a voiceoverek felvétele lesz a téma. A csütörtöki adásban pedig olyan csemegéket hallhattok majd, mint a Thomas Kelle & Martin Juha pécsi producerpáros debütalbumának néhány darabját, exkluzívan csak nálam megjelenés előtt + Flashtech cimbora néhány új dalát (mint például az Impulse-t, ami hamarosan megjelenik a 405 Recordings-nál és én fogom elkövetni a borítóját) + LaCeeN kollega is debütál egy iszonyú jó zongorakísérettel ellátott dallal. Lesz minden, mint a vásárban!
Csütörtök este 7 óra, Power FM.

A hét favoritja 9. rész

Egy leheletnyit le vagyok maradva ezzel a rovattal, de igyekszem behozni, mivel az elmúlt hetekben megjelent jó pár nagyszerű dal, ami elnyerte tetszésemet és róluk érdemes ejteni néhány szót…


Még valamikor március legelején történt az, hogy egy jó kávé és némi reggeli mellett vidáman böngészgettem az internetes zeneáruházak aktuális trance-megjelenéseit debreceni ex-albérletünk napfényes nappalijában. Ekkor lettem figyelmes erre a Cor Fijneman-kislemezre. A producerről érdemes tudni, hogy bizony nem ma kezdte az ipart, mintegy 10 éve tevékenykedik serényen mindenféle formációban és álnevek alatt. A 33 éves bredai zenészt az öreg rókák talán legjobban a zseniális Threesome gyülekezetből ismerhetik, aminek keretein belül Alco Lammers-szel és a mester Geert Huinink-kel együtt 2000-ben megírták a Mohave / Gobi maxit, amiről a Gobi valami elképesztően jó szám, még 2002 környékén találtam rá Sterbinszky apánk örökérvényű hypeROXYd/Trance mixalbumán (amit egyébként minden valamira való elektronikus zenét szerető magyar emberkének kötelezővé tennék a /House lemezzel együtt).
Geert Huinink-kel együtt még Dawnseekers alteregó alatt is alkottak, illetve Tiesto-val és Ronald Kramer-rel karöltve a Hammock Brothers név alatt rombolták a klubokat.
2004-ben belevágott egy saját kiadó egyengetésébe, nem máshol, mint a Black Hole Recordings berkein belül: ez volt az Outstanding, aminek első kiadványát is ő maga jegyzi Silence The Sneak néven. Egyébként a label gondozásában 90%-ban a saját alkotásait teszi közzé (Javier & Finjemaen, Miller & Fijneman, Dugunoz vs. Tha Roofas).

Szóval Cor ismét alkotott és idén először a Blow It All Away című kislemezt rakta le az asztalra. Egy jó ideje nem hallottam tőle semmit (pedig számos dalt írt) így ez felkeltette a figyelmemet, gondoltam belehallgatok, jók a srác ‘referenciái’ :). A címhez igazodván, teljesen szétrobbantotta az agyamat a dal eredeti verziója, hihetetlen remekművel állunk szemben, amihez radikális remixek készültek.

Az Original Mix komótosan indít, némi shiftelt hat-tel és nyugodt lábdobbal, amihez időközben csatlakozik még pár dobritmus, egy karakteresen melankolikus zongoradallam, illetve agyhúzás gyanánt egy erősödő supersaw pad is.
Visszafogja magát kissé a dal, teret engedve a csodálatos férfi vokálnak, ami az egész dal kvintesszenciáját szolgáltatja: komor, szívszorító dalszöveg, melyhez nagyszerűen sikerült eltalálni a hangot. (Egy bizonyos Cornelis énekelte fel a szöveget, akiről sajnos nem igazán tudtam előkotorni semmit; a hivatalos megjelenésben sincs megemlítve.) A háttérben morajló basszus, a határozott snare és a kimért zongora összhangja kísér minket, miközben elveszünk magában a vokálban, melynek egy gate-elt supersaw pad ad nyomatékot és vezeti el a hallgatót a kiállásba. A zongora elhalkulása után robbanásszerűen tör be a főtéma a már említett pad-del; a játszott akkordok csak még jobban rátesznek a muzsika bús hangvételére.
A kórus ehhez képest viszont egészen táncoltató és telt, a dobok kavalkádját és a fődallam hangorkánját a háttérben némi arpeggio téma feszíti tovább, majd csatlakozik egy magas tartományt megcélzó hegedű egészen lágyan és halkan, de aki észreveszi, az imádni fogja. A levezetés előtti utolsó nléhány ütemet a refrén teszi tökéletessé.
Egyszerűen imádni való, bár depressziós időszakunkban ne hallgassuk, mert le fogunk ugrani az első hídról (alföldiek hátrányban).

Dennis Verez remixe kőkeményen house-orientált. Némi magasan szűrt kick adja a ritmust az első másodpercekben, mely persze hamarosan megkapja a méltó mélyszekcióját is, miközben csilingelő és gyors dobok késztetik mozgásra az embert. A basszusvonal kissé csapnivaló, szerintem nem illik bele az összképbe. Hirtelen szakad meg a dal, hogy bejöjjön a vokál, illetve azt is hirtelen kiölve maga a fődallam, ami ugyanaz (és ugyanazzal a hangszerrel), mint az eredetiben, csak talán némi kakaót csavart rá a Dennis. Ezek után ismét csak hirtelen váltás keretében kapjuk vissza a dobokat és a basszust csupán, majd lényegében kezdődik az egész elölről, azzal a különbséggel, hogy ezúttal élvezhetjük a dallam alatt a dobokat. Érdekes módon bassz nélkül; a dal sosem teljesedik ki (ami a mai house zenék többségének legnagyobb gyengesége szerintem). A remix elveszíti az eredeti verzió mondanivalóját.

Dunugoz-t köszönthetjük a kislemez záróakkordjaként egy iiirtózatosan szeletelő drum & bass remixben. Az elején némi szöszmötölés a supersaw-val aztán durr bele a lecsóba, de nem ám úgy finoman. Vérlázító gyorsaságban suhanunk telt dobok, fejrázós ritmusok és egy mély brass között, melyet a titokzatos zongora és némi aláfestő pad kísér. Megszakadunk, érkezik a vokálrefrén, aztán ismét csak recccccs! Beszáll a teljes vokál is (kicsit furán hat egyébként), hogy kivezesse a kompozíciót a kiállásba, melyet a supersaw és a zongora határoz meg. Misztikusan darálós remix lett ez, nagyon jól kivitelezve.


A Blow It All Away tehát nálam jött, látott és győzött: karakteres és hangulatos, éneklésre késztető és szívszorító.

Dalszöveg:

I've gone deaf to everything, but the sound of rain.
I feel it getting colder now,  it just intensifies my pain.
I've gone blind to all but fear.
To everything that's not my own.
It's like I'm always on the run and I feel angry and alone.
I've gone numb to your advice.
There's nothing in the words you say.
That could summon all the winds and have them blow it all away.
Blow it all away.

Cor Fijneman – Blow It All Away 
Outstanding, 2010. február 22.
01. Original Mix 8:34
02. Dennis Verez Remix 6:05

03. Dunugoz Remix 7:40

Vandit az Armadában

Érdekes, meghökkentő és erősen nyomasztó bejelentést tett ma a holland Armada kiadó-mamutcég és a németországi Vandit Records….

Az előbbit az Armin van Buuren – Maykel Piron – David Lewis hármos hozta létre az ezredforduló után, nem sokkal az után, hogy Paul van Dyk piacra dobta magát, meg a Vandit-et. Mind a két kiadó mögött szép karrier áll, főleg az Armada-sok húztak bele az utóbbi időben, úgy nőnek, mint a holland gomba. Szóval a mai napon azt mondja a Maykel meg a Paul van Dyk, hogy e két cég ezentúl együtt fog dolgozni, mint a szép szerelmesek, kéz a kézben. Az első ilyen közös megjelenés a Vandit 10. évfordulójára hegesztett mixalbum lesz majd.

Nyíltan nem mondták ki, hogy bármiféle ‘bekebelezésről’ lenne szó, de nagyon olyan a szaga, és ez a szcénára nézve nagyon nem jó hosszú távon.

Én már akkor is csodálkoztam, amikor Andy Moor AVA Recordings-a beleolvadt a holland armadába, de ez aztán igazán meglepett. A mai trance bizniszben nem sok a nagy kiadó, főleg úgy, hogy az említett óriás folyamatosan harapja be a nevesebbeket. Két nagy riválisnak talán Ferry Corsten Flashover Recordings-a és Above & Beyond-ék Anjunabeats-e tekinthető, de érdemes megemlíteni a Kyau & Albert páros Euphonic-ját, Darren Tate Mondo-ját, a Black Hole-t vagy épp a High Contrast-et. Többek között. A Vandit is egy büszke és kiemelkedő cég volt mindeddig, ám most úgy néz ki, nem megy nekik a szekér a pénzügyek terén, még ha olyan nagy nevek is vannak náluk, mint Giuseppe Ottaviani, Alex M.O.R.P.H., The Thrillseekers vagy épp a Filo & Peri duó. Ha az Armadába olvad ez a label is, akkor kezdhetünk aggódni.

A mai világban már boldog-boldogtalan alapíthat kiadót, főként ugye digitálisat, szóval enyhén felhígult az ipar, bár az amatőr próbálkozások rendszerint elbuknak egy idő után. Persze nem mindegyik. De ha ekkora monopolhelyzetre tesz szert valami, mint az Armada, akkor az a természetes versenynek és a piacnak semmiképp sem esik jól, főleg amilyen agresszív, csapból-is-mi-folyjunk marketinget folytatnak. Az átlaghallgatók könnyedén elsiklanak a kisebb neveknél kiadott anyagok fölött, pedig azok sokszor sokkal jobb minőséget produkálnak. Arról nem is beszélve, hogy a holland kiadóóriásnak a közeljövőben arra is lehetősége lehet, hogy a különböző internetes zeneáruházakat mellőzzék, és kizárólagosan a saját hálózatukon keresztül tegyék elérhetővé a dalokat – esetleg drágábban. És így az áruházak bizony komoly bevételforrástól eshetnek el, ami megint csak árt a piacnak. Persze ez azért erős lenne.

A fórumok viszont már izzanak, a hír hallatán mindenki felhördült és a legtöbben rossz szemmel nézik ezt a bizonyos ‘együttműködést’. Arminék üzleti szempontból nagyon jól keverik a kártyákat, ez biztos: hatalmas összegek forognak az amszterdami székházban. A Vandit is egy zászlóshajó lesz az Armada flottájában, mint megannyi, sok különböző műfajt lefedő label? Meglátjuk.