The Hungarian Lucky Game 002

No, nemrég véget ért a rádióműsorom második adása. A Power Trance FM hallgatottsága ismét megugrott egy leheletnyit két órára, nagyon köszönöm mindenkinek a támogatást, illetve a kollegáknak a dalokat, mashupokat :) (már a következő adáshoz is kaptam egy szerzeményt, finom!).

Következőleg július 22-én este 7-től várok mindenkit, tervben van pár meglepetés ;).

Endoril deals The Hungarian Lucky Game 002 (2010-06-24)

01. THLG Intro
02. Electro Esthetica - Space Opera (Original Mix)
03. Galen Behr - Seconds Before We Landed With Our Eyes Closed (Original Mix)
04. Mr. Pit vs. Sander van Doorn - Shana, The Apple (Flashtech Mashup)
05. Jamaster A - Bells Of Tiananmen (Airbase Remix)
06. Sensi - MaTri (Original Mix)
07. Balearic Session feat. Seis Cuerdas - Flamenco Mediterraneo (Original Mix) [Where Is The Red?]
08. Driving Force - Through The Years (Sunny Lax Remix)
09. Ferry Corsten vs. Daniel Heatcliff - We Belong Phoenix (Madamz Mashup)
10. Nic Chagall vs. Wippenberg vs. Rank 1 - 100 (Original Mix)
11. Planet Funk - Chase The Sun (Genix Bootleg)
12. Iris Deejay feat. Maria Opale - Leave A Sign (Original Mix)
13. Eddie Sender - Go For (Original Mix)
14. Jamaster A - Shanghai 69 (Maarten de Jong Remix)
15. Daniel Rems - Red & Brown (North State In The Sunrise Remix) [Here Is The Red!]
16. Dimension - Anthem (Piano Mix)
17. M6 - Amazon Dawn (Original Mix)
18. Kocsmazaj - Szeretni Volna Jó (stro-B's Vocal Mix)
19. George Smoog - The Strangest Shake (Club Mix)
20. Iris Deejay feat. Maria Opale - Come To Me (Original Mix) [Exclusive]
21. Invisible Sounds feat. Duality - Miami Sunset (Original Mix)

Egy feles a papának - rövidek

- Holnapután trance-történelmi esemény fog történni, ugyanis akár hiszitek, akár nem, van a világon egy hely, ahol még SOHA nem játszott a stílus egy képviselője sem. Ez a hely pedig Szíria, right there:


Nagyobb térképre váltás

Aki pedig elveszi a szírek szüzességét az nem más lesz, mint Arnej.


- A legandrébb andré a szakmában, ATB hamarosan új lemezzel rukkol elő, bár ezúttal ‘csak’ egy duplacédés mixalbumról van szó. A Sunset Beach DJ Session következő hónap második napján jelenik meg a Kontornál és a producer ennek örömére elő is rukkolt egy vadiúj kislemezzel. A Could You Believe videóklipp premierje most történt majdnem egy órája mindössze:

18 éven aluliaknak ajánlott.


- Két év után hamarosan újból belemarkolhatunk egy Armin van Buuren albumba. A sorban negyedik, Mirage névre hallgató lemezre még ugyan várnunk kell egy kicsit, de szeptember 14-én már ropogtathatjuk is. Kérdéses mondjuk, hogy milyen irányt képvisel majd a lemez: vajon Armin még jobban elhúzódik a popularitás és a pop irányába, vagy visszatér a színtiszta trance talajára? Remélem utóbbi.
Úgy néz ki az első kislemez a Full Focus nevű lesz, melyre annyi tuti, hogy Ali Wilson is remixelt, és július 5-én jelenik meg.


- A blog Másik Oldal rovatát hamarosan két üstökösként felívelő külföldi producer fogja meglátogatni, igazán érdekes dolgokról lesz szó, garantálom :)

Újmagyar mixverseny örvendelem

Jónapotkívánok, promóciós célű hirdetményünknek olvashatják itt a Music Is For Rich People-ön:

PROMÓCIÓS CÉLÚ HIRDETSÉG:
Magyarország. Magyarország! Oly szép, oly hűsítő, mint az fagyos nyári szél a júniusi jégeső közepén. Egy ország, melyben a százszorszép virágok között gyönyörű friss mixversenyek nyílnak. Egy ország, melynek gyönyörű frissen nyílt mixversenyeire dali leventék százai neveznek, melyek közül sokan kevésbé leventék, inkább jánosok. Egy ország, melynek frissen nyílt mixversenyeire jelentkezett dali leventék és jánosok patinásabbnál patinásabb mixeket kreálnak ama célbul, hogy megnyerjék a főnyereményt, s a dicsőséget… azt kísz.

A globalpartyponthu és a Numark dönté úgy, hogy eme csodás ország ifjainak rendez egy tornát, ahol mixek mérkőzének és hangok csendülének. És láták, hogy ez jó.

És látá ezt többek között Norbertoons, Melodious barát, Shelb apánk és Roby K meg a North State, s létrehozának egy-egy keveredményt, mellyel részt vevének a Versenyben, melynek élete július havának 13. napján véget ér.

Ám midőn ez be nem következék, rohanjatok az alábbi oldalakra és szavazzatok orrvérzésig! És látá majd a szerző, hogy ez jó.

Szavazz Roby K & North State mixére

Szavazz Melodious mixére
Szavazz Shelb mixére
Szavazz Norbertoons mixére

S örvendezének eme felebarátaitok midőn látják, hogy álmaik megvalósulása egy szavazattal közelebb kerülé hozzájuk, s azt gondolják majd magukban: pártí!
Lásd:

PROMOCIÓS CÉLÚ HIRDETÉSSÉGÜNKET OLVASHATTÁK. KÖSZÖNJÜK. TÉNYLEG. MERT LÁTJUK, HOGY EZ JÓ.

Vir2 Acoustic Legends – akusztikus gitárok magasfokon I.

Mint azt a tegnapi posztban leírtam, kifejezetten szeretem azokat az elektronikus zenei darabokat, amelyekben valamilyen akusztikus hangszer is közreműködik. Ezért szeretem például Mike Foyle-t, aki olyan zongorakísérettel képes megfűszerezni a dalait, hogy hihetetlen; vagy épp Roger Shah-t, aki a zongora és a gitár gyönyörű hangját egyszerre képes úgy beleépíteni a szintetizátorok ádáz kavalkádjába, hogy a hajad eldobod tőle. De említhetném Andy Blueman-t is, aki a hegedűkkel és az egzotikus hangszerekkel bánik mesterien.

Aztán a napokban történt az, hogy elkezdtem írni egy dalt. Illetve az alapját már egy éve cseszegetem, de nemrég egészen új irányt vett a koncepció: került bele némi gitárdallam. Íme:

Endoril - Costa del Sol (Original Mix Preview) by Endoril

Persze a gitár nem eredeti, pusztán csak a Nexus 2 hibridszinti Guitar Expansion-jében lévő preset, ami valljuk meg, hagy némi kivetni valót maga után, de arra jó, hogy kapj egy képet arról, nagyjából milyen hangzás lesz.
Aztán gondoltam arra, hogy bizony ezt el kéne valakivel játszatni és rögzíteni. Megkérdeztem a dologról nővérem barátját Ákost, aki az Emeretta Rock Band-ben dobol. Tetszett neki az anyag és támogatta az ötletemet. Azt mondta, egy stúdiónál alább ne adjam; az pedig már pénz, hogy a gitárt jó minőségben vigyék fel. A bandának sajnos csak elektro-akusztikus gitárjai vannak, azzal meg nem lenne az igazi, de ismer egy srácot akinek minden tapasztalata és felszerelése megvan hozzá, csak akkor már fizetni kell.
Itt jutottam arra a pontra, hogy na akkor oké babám, segítségül hívom a 21. századot.

Amit dicső korunkról tudni illik, az az, hogy szinte mindent képesek lemásolni, rekonstruálni, átültetni, szinte ugyanolyan minőségben, mint az eredeti dolog. Nincs ez másképp az akusztikus hangszerek terén sem, gondoljunk csak a blog hasábjain már bemutatott East West Quantum Leap RA-ra: ott csücsül egy rakás egzotikus hangszer tökéletes lenyomata a merevlemezeden. Így hát elkezdtem kutakodni, honnan lehetne jó minőségű akusztikus gitár sample library-t találni.
Az etalon számomra még mindig a szintén East West-termék Gypsy, ami különböző spanyol és konkrétan cigány népi hangszereket sorakoztat fel; olyan flamenco gitár van benne például, hogy az agyad eldobod:

Komolyan, ezt gondolkodás nélkül megvenném ha lenne rá pénzem, zseniális.

Viszont ráleltem egy másik virtuális hangszercsomagra, amiben egy halom akusztikus gitár hangját rögzítették mindenféle pengetési stílusban: a Vir2 Acoustic Legends HD igen ígéretesnek tűnt.

A Vir2 egy nemzetközi cég, ami virtuális hangszerekre szakosodott, termékeik pedig nem piskóták, méltó riválisai az East Westnek.
Az Acoustic Legends a Native Instruments Kontakt nevű samplerjét használja ‘gazdatestnek’ és 3 darab, dupla oldalú DVD-n érkezik, összesen közel 20 gigabájtnyi anyaggal: nem kispályás.
Hogy mit tud a kicsike használatban? Miként települ fel gépünkre? Következőleg megmutatom :).

Elmélkedés, este

Az utóbbi napokban ki volt akadva mindenki.

Francokat, ki VAN akadva mindenki.
Ugye az a helyzet, hogy rengeteg p2p szervert lefoglaltak és csúfosan alávágtak a torrentező közösségnek. Ami nem szép. Nagyon nem. De nem is ez a lényeg, csupán csak ez alapján kezdtem el gondolkodni.
Szerzői jog. Érdekes dolog ez, ami mindenkit érint. Engem, mint kezdő zeneszerzőt, különösen, hisz nekem is vannak saját szellemi termékeim: a dalaim. Egy szerzőt megilletnek bizonyos dolgot, teremtsen akár szobrokat, épületeket, festményeket, regényeket vagy épp dalokat. És ez egy jó dolog. Viszont érdekes módon emellett a jogok mellett nagyon sok esetben nem azok állnak ki, akiket megillet. Hanem egy képviselet, ami őket képviseli. Már ha tényleg.
Nagyon sok olyan DJ-vel, producerrel beszéltem már, akik jóval lazábban gondolnak a szerzői jogra, mint ezek az érdekvédelmi képviseletek. Józan paraszti ésszel szemlélik a világot. Nem az van, hogy te most csináltál valamit és akkor már ‘hú bazmeg Józsi, zárd el valahova, lakattal bazmeg, de ne eggyel meg ne kettővel, hallod bazmeg, azt ha valaki kéri akkor csak pénzér adjad figyelj bazmeg hallod, ez komoly, ganajtúró szerdáig egy embernek el ne áruld bazmeg’. No, de nem ilyesmire akartam én kilyukadni.

Ugye április 22-én hivatalosan is megjelent kislemezen egy remixem. Digitálisan, mer’ az a jövő. Meg lehet venni. Pénzért. Sok helyen. Nagyon sok helyen.
Smoog-éknak készítettem a dalt és semmiféle hivatalos papír nem cserélt gazdát közöttünk, főleg nem olyan, amire az lett volna firkantva, hogy szerződés. Se a kiadó és köztem. Nem baj ez, nem erről szól a dolog. Nem pénzért csináltam, annak abszolút semmi köze hozzá. Imádom a zenét. Pont.
Viszont ezen továbbgördülve elkezdett marhára érdekelni egy dolog: ha valaki megveszi a dalt valamelyik internetes áruházban, vajon milyen utat jár majd be az a pénz? Mennyit lát belőle a zenész, jelen esetben Szkoki-ék?
Teszem azt, valaki megveszi az egész kislemezt iTunes-on 3,99 euróért. Hova kerül a pénz? A kiadóhoz, a Strip-hez? Egy része biztos, így logikus. De ácsi, előtte még ott van a disztribútor is. Az a szerv, ami kapcsolatban áll a kiadóval és ténylegesen elhelyezi az adott kiadványt a különböző áruházakban. Ergo valami jutalék őt is megilleti. És akkor jönnek a szerzők? Nekik mi marad egy 4 eurós maxiből? Szkokiék írtak alá szerződést a kiadóval? Nem beszéltünk erről, nem is annyira lényeges, csak úgy a kíváncsiság miatt. Jó lenne belelátni ezekbe az apró dolgokba. Hová lesznek ezek a pénzek vajon? Nagyon érdekelne.
Vegyük a remixemet mondjuk. Külön csak az 0,99 euró. Vajon mennyi jutna nekem abból? Nem sok, mi? De vajon milyen úton juthat el a jogdíja a szerzőhöz? Milyen procedúra után költheti el azt egy sörre?
A másik nagy kérdőjel nálam, azok a hazai érdekvédelmi és jogvédő szervezetek: Artisjus és a MAHASZ. Ők a szerzők nevében teszik szinte szó szerint pokollá és lehetetlenné például a DJ-k életét. Irgalmatlan pénzösszegek foroghatnak náluk, de mi lesz azokkal?
Tegyük fel: én írok egy dalt, amit megjelentet egy angol kiadó, akivel szerződésben állok. Megjelenés előtt rábólint a kiadó, azt mondja: ‘Babám, promoba küldheted boldog-boldogtalannak’. Felkeres engem mondjuk Jason Mill kollega, hogy ‘ugyanmár Tsipám, hát egészen szeletelősen fanki lett ez a nóta, ugyan dobd már át, azt szétszedem vele a házat a következő bulimon”. Én meg azt mondom neki, hogy ‘szívesen, már küldöm is a linket, örülök ha bejön, de aztán nagyot szóljon ám’. Jason kiírja, vagy ráteszi pendrivera és már forog is a buliban. Aztán hirtelen jön egy MAHASZ razzia, azt aszondják neki, hogy ‘kedvesem, hát erre a dalra te itt nem fizettél jogdíjat. Meg nem is a tiéd. Na ebből még bajok lesznek’.
Megtörténhet-e a fenti szituáció? Igazából nem tudom, soha az életben nem játszottam még buliban, sőt egy árva keverőt sem láttam még legnagyobb bánatomra, így erről nem tudok mit mondani. De talán elképzelhető, voltak ilyesféle problémák a közelmúltban. Itt jön a kérdés, hogy akkor egy hazai szervezet hogy jön ahhoz, hogy teszem azt Jasont megsarcolja, amiért az én külföldi kiadóhoz szerződtetett dalom után nem fizet? Hogy jön ahhoz, hogy AKÁRMELYIK külföldi dal lejátszásáért megbüntessen? És ha fizetsz érte, abból a pénzből mennyi jut el a tényleges szerzőhöz?
Van ez a matricás dolog ugye. Most meg nem mondom pontosan (a DJ kollegák tuti jobban tudják), de bizonyos számú dal után (ha mondjuk kiírtad CD-re), kell matricát venni. Ráplottyantod a CD-re, azt akkor látja a Szerv, hogy jógyerek voltál. Kisúji lemezlovász haverom mesélte mindig a dolgot.
Megtetszik egy dal. Hallgatod Beatporton. Egy kenyai meg egy új-zélandi producer írta és japán az énekesnő. Egy ukrán lemezkiadónál jelent meg. Tegyük fel. Azt mondod magadban: ‘mm ez már fincsi, meg is veszem, aztán bepörgetem szombaton a Klub Kirázodazagyad-ban’. Megveszed mondjuk 6 euróért, kiírod CD-re, otthon beleoktojálod a Pioneer-ba és kellemesen tapasztalod, hogy két házzal arrébb a Gizi néni szoknyáját egyenletesen lengeti a lábdob, a vakond meg görcsösen ugrál a veteményes alatt minden negyedik taktusnál. Aztán eszedbe jut, hogy fuckity-fuck, még venni kell matricát a CD-re, mert különben megfikkentenek hátulról. Pár ezred oda megint. Persze az üres CD-ért is fizettél. Érezzük a tekerést, remélem.
Matricapénznek mennie kéne a szerzőkhöz, mert hogy te nyilvánosan be akarod mutatni (buliban játszani) a dalukat, azt nehogy már egyszerű legyen. Fogja az Artis/MAHASZ és felkeresi az ukrán kiadót, hogy ‘te, Miroszláv, a Józsi kiírta CD-re ezt a dalotokat, OTP-s átutalással már küldöm is neked a 700 forintot’? Vagy hogy? TÉNYLEG nagyon érdekelnének ezek a dolgok :).

Na de jó, én nem értek ezekhez a dolgokhoz, csak úgy elgondolkoztam és gondoltam kiírom magamból. Szép álmokat.

HLG 002: így készül I.

Havi rádióadást készíteni jó dolog, rájöttem. Egy hónap bőven elég arra, hogy kellően érdekes adást állíts össze, ne csak a mindenki által pörgetett aktualitásokat pakold gyorsan össze. Nem jó, ha mindenki tudja előre, mire számítson a következő műsorban.
Szóval nekem is volt időm ízlelgetni, körbejárni az ötleteket, miket is akarok megszólaltatni a Hungarian Lucky Game e havi számában. Tegnap a fél nap azzal telt, hogy elkészítettem a mixet, de mit is rejt ez? Hadd mutassam meg, hogy mennek nálam a dolgok ilyen téren:

Step 1: az alapanyag gyűjtése

Naprakésznek kell lenni, ez nyilvánvaló. A trance szcéna mai rádióműsorainak lényege a frissesség; az, hogy lehetőleg egy lépéssel előrébb legyél a többieknél. Annyi rádióadó van, annyi megjelenés van, annyi amatőr-félamatőr-profi DJ és annyi műsor-podcast-soundcast van, hogy egy long long int túlcsordulna. Megvallom, én magam igen ritkán hallgatok csak valamiféle mixet, pedig egyébként hasznos dolog, sok jó dallal lehet megismerkedni, főleg mivel a különböző emberkék a legváltozatosabb szegletekről képesek igazi gyöngyszemeket előkaparni.

Szóval az, hogy szó szerint óráról-órára tisztában legyél a legújabb megjelenésekkel illetve tudd, hogy melyek fognak nagyot ütni, fontos dolog. Az egy másik fontos dolog, hogy mindezek mellett legyen meg a saját ízlésed, ne csak úgy dobálj össze mindent ami épp megjelent. Válogatni kell, megízlelni, meghallgatni sokszor azokat a darabokat, amiket majd le akarsz játszani egy-egy adásban. A mix is olyan, mint egy saját dal, ‘lelke és személyisége’ van, egyedinek kell lennie valamilyen szempontból.
Ha DJ vagy, aki sok helyen lép fel, akkor jó, ha valamennyire tükrözi azt a stílust, amit a fellépéseiden játszol; így a közönség tudni fogja, mire számítson, ha elmegy bulizni rád egyet.

Én személy szerint nem igazán szeretem a túlságosan progresszív hangzást, a hajhullató darálást, sokkal inkább uplifting-orientáltabb vagyok, bár azt nagyon megválogatom, mivel manapság RENGETEG hasonló darab jön ki a műfajban. Amik nagyon bejönnek még azok a mondhatni proglifting dalok, amelyek a house és a trance határán kolbászolnak, ötvözve a két stílus legjobb jegyeit. Leegyszerűsítve, érdekes dallamokat keresek, amik meg tudnak ragadni és inspirálóan hatnak rám. Másik gyengém az akusztikus hangszerek az elektronikus zenében: legyen az zongora, gitár, hegedű, lant, citera, vuvuzela vagy akármi.

A Hungarian Lucky Game második adásához sikerült becserkésznem pár nagyon megkapó darabot:

- például felvettem a kapcsolatot a spanyol Iris Deejay-jel (aki elkövette a Leave A Sign-t, az előző hét favoritját) és nagyon szimpatikus leányzó, azt kell mondjam. Volt oly bűbáj, hogy elküldte nekem a még meg nem jelent dalát, amit ugyanazzal a vokalistával készített, mint az említett szerzeményt. Eleinte nem jött be, de minél többször hallgattam, annál jobban megszerettem, nagyon kellemes.
Mondjuk ennek van egy sarkalatos pontja. Még pedig az, hogy megtehetném, hogy a dalt jóval megjelenés előtt közzéteszem egy raklap portálon és torrentoldalon, hogy hadd töltsék csak. De ez irgalmatlan nagy bunkóság és etikátlan lenne természetesen. Iris bizalmat szavazott nekem én pedig kizárólag promóciós célokra kaptam meg a művet, még ha ezt egyikünk sem említette. Egyik producer sem szereti idő előtt viszontlátni a komoly munkáit mindenhol.

- North State Norbi barátomtól megkaptam az új remixét, ami ÜTŐS. Így, nagy betűvel. Tényleg jó lett, nekem nagyon tetszik. A dal eredeti verzióját még tavaly novemberben lőttem el a TI guestmixemben.

- Soundcloudon érkezett egy üzenet az orosz Electro Esthetica-tól, benne egy olyan dallal, hogy csak néztem. Elképesztően megfeszegette a trance szerkezeti motívumait, egyszeűen fantasztikus dolgot művelt. Érdemes lesz rá odafigyelni.

- stro-B-tól is szereztem egy hangulatos remixet, amit a Kocsmazaj zenekarnak csinált, egészen fülbemászó. Letölthető ingyen az oldalán, de azért gondoltam hadd hallják minél többen, megérdemli.

- Aztán volt az elmúlt hetekben pár figyelemfelkeltő megjelenés. Naponta 10-20 új trance kislemez jelenik meg minimum és bizony érdemes átfutni ezeket bizonyos időközönként, mert ráakadhatunk olyan anyagokra, amik felkelthetik érdeklődésünket. Havonta jelentkezni rádióműsorral azért is jó, mert 30 nap alatt összejön annyi jó zene, amiből nyugodtan tud válogatni az ember. Meg persze lehet szemezgetni régebbről is, visszanyúlni elfeledett remekművekhez, vagy olyanokhoz, amik nagyszerűek ugyan, de a közösség valahogy elsiklott felettük anno.
A következő HLG-ben lesz például Eddie Sender, Galen Behr, Invisible Sounds és egy régi Shah-darab is.

- Egy másik módja a mixek érdekessé és egyedivé tételének a mashupolás művészete. Lényegében annyi, hogy összegyúrunk két (három, négy, tizenhatezer) dalt, gyakorlatilag egyet szerkesztve belőlük. Persze nagyon oda kell figyelni, hogy harmonikus hangnemben legyenek (különben valami hányadék születik), és jól ki kell kalkulálni, az egyes alapanyagok mely szerkezeti részeit használjuk majd fel, mikor használjuk majd fel és bár a dalok eredetileg meg lettek masterelve, nem árt a mashupot is némi utómunkának alávetni, hogy jól szóljon.
A jövő heti adásban egy-egy ilyen keveréket hallhattok majd Fodor ‘Flashtech’ Tomi és a szintén honfitárs Madamz keze közül.

- A legtöbb műsorvezető producer is, így aztán a saját szerzemények elsütése a műsorodban jó módja annak, hogy leteszteld, milyen is lett a végeredmény. Akartam én is pár dalomat beszúrni a mixbe, de ez nem az a hónap lesz; nem tudok úgy koncentrálni a zeneírásra, mint akarok, a vizsgaidőszak miatt.

Ha megvan, hogy miket szeretnél bejátszani, akkor lehet őrült módjára összekeverni őket… na azért koránt sem. De erről majd következőleg :)

Sound of Cream de la creme!

Béláim, az a helyzet, hogy aki Pestországban tartózkodik és szereti az igényes elektronikus zenét, annak a következő program kötelező! Már csak azért is, mert ingyenes :)

Ideje lett volna már írnom erről a buliról, mert nem instant jelleggel jött létre, mint a Markus Schulz-féle a múltkor. Csak hát vizsgaidőszak póver.

A lényeg viszont az, hogy aki ma este a Hajógyári szigetre látogat, azon belül is átlépi a Dokk küszöbét, az bizony a hazai trance szcéna állítom egyik legütősebb DJ-kavalkádjával fogja szembetalálni magát. Nem egy, nem kettő, de még csak nem is hárman fognak fellépni: egyenesen kilencen!

Tebron Norbiék ismét csak egy fanki Sound of Cream-et hoztak össze. Somi, Gergő és Peti (Airplay 47) hármasfogatát Jason Mill kollega egészíti ki, manapság egész jól egymásra talált a négy úriember. Rajtuk kívül Szeifert Zsolti pörget majd, őt ugye annyira nem kell bemutatni, szeretjük a munkásságát.
Persze a házigazdák sem hiányozhatnak, Tebron és Antoos papa után Atish és Fresco tolja az audiokontentot a táncolni vágyóknak.
A 9 DJ tudja, mitől döglik a légy, szóval egyenesen a szívem fáj, hogy nem tudok menni.
Aki viszont teheti, mondja le az esti programot, gurítson le egy-két fényt és irány a Dokk, Sound of Cream Summer Edition! Ilyet nem sűrűn kaptok ingyen :)

Roger Shah interjú

Június 4-én kikerült Roger Shah mixalbum-sorozatának harmadik darabja, és azt kell mondjam, ez eddig a legütősebb. Komolyan mondom, hogy kötelező darab mindenki számára, bizsergetően jó összeállítást hozott össze a német producer, tele exkluzív dalokkal, amiket még nem hallhattunk.
A kiadó Armada készített is vele egy interjút, amit nem bírtam kihagyni és lefordítottam magyarra, hogy az angolul kevésbé tudók is értesüljenek dolgokról, mert érdekes dolgokat mond Roger.
Az eredetit itt olvashatjátok, alább pedig jöjjön a fordításom, ami néhol kissé szabad ugyan, de megfelelően tükrözi a mondanivalót:

Épp, hogy megjelent a Magic Island Vol. 3. Meg vagy elégedve a végeredménnyel?
Roger: “Sőt, imádom mindegy egyes dalt, amit sikerült az albumhoz szerződtetni, illetve azokat is, amiket én írtam a szcéna pár képviselőjével együtt.”

Nem kerülte el a figyelmünket, hogy ez a korong kicsit különbözik az előzőektől. Mit csináltál másképp?
Roger: ”Hmm, nem tudom, miben különbözhet. Tudod, mindig csak a megérzésemet követem. Majdnem 1 évig dolgoztam az anyagon és állandóan megfelelő, de kiemelkedő darabokat kerestem ehhez az új Magic Island kiadványhoz. Igazából nem is úgy tekintek rá, mint egy mixalbumra, sokkal inkább mint egy szokásos albumra, rengeteg producer közreműködésével a világ minden tájáról. Szerintem az első CD még mindig azt az igazi nyárias Magic Island hangzást képviseli, de van pár komolyabb, bulizósabb szerzemény is rajta. A második CD-n inkább olyan dalok vannak, amiket a fellépéseimen játszok.
Művészként állandóan fejlődsz. Amikor a menedzserem először belefülelt az albumba, azt mondta, hogy feltűnő a változás az új számaim hangzásvilágában. Mivel rengeteg olyan fellépésem van, ahol én vagyok a húzónév, így aztán a hangzásomon is érződik, hogy bár még mindig ugyanaz a Roger-féle balearic, de már sokkal bulizósabb, nagyobb hangvételű motívumokkal. Nos, talán ez a fő különbség, hiszen már hétről-hétre máshol játszom, azzal az idővel ellentétben, amikor csak ültem a stúdióban, új dalokon dolgozva, az élő szórakoztatás tapasztalata nélkül.”

Hogyan tartod fenn ezt a sok dalt exkluzívan az album számára?
Roger: ”Ez volt a koncepciónk az első naptól fogva, amikor aláírtam a szerződést a Magic Island kiadó létrehozásáról az Armadán belül. Vicces és egyben elképesztő látni, hogy akárhányszor ott ülök az Armada székházában Maykellel, és az új dalaimat hallgatjuk vagy új ötletekről beszélgetünk, mindig valami fantasztikus dologgal rukkolunk elő. Mindig egy 100%-ig exkluzív albumot eresztünk el, majd később adjuk ki azt a sok csodás nótát kislemeken és samplereken. Akárhányszor kapok egy demót és le akarom szerződtetni valamint szerepeltetni egy albumon, mindig elmagyarázom az adott koncepciót a szerzőknek és a legtöbbjük támogatja az ötletet és türelmesen várnak, míg a szerzeményeik kikerülnek az albumon, majd kislemezen.”

 

Erősen tartod a kapcsolatot azokkal a zenészekkel, akik szerepelnek az albumodon. Hogyan éred el, hogy a dalaik megtartsák egyedi hangzásukat, ugyanakkor legyen bennük az az igazi Magic Island-feeling?
Roger: ”Hát ezúttal ez könnyen ment számomra, szerintem sok producernek tetszik az, amit mi itt csinálunk és próbálnak kifejezetten nekünk kotyvasztani. Így hát a legtöbb dal esetében nem javasoltam és nem változtattam semmin, aztán másoknál adtam pár ötletet vagy tippet, hogyan tudná érdekesebbé varázsolni vagy épp min kellene módosítani, hogy illeszkedjen a többi trackhez. Külön örömömre szolgál, hogy le tudtunk szerződtetni jó pár új tehetséget, akik most debütálnak a Magic Islanden, no meg persze van sok olyan dal, amit már neves Magic Island producerek követtek el, úgyhogy a szigetecskénk egyre csak nő és nő.”

Egyáltalán van még időd rá, hogy meglátogasd kedvenc szigetedet, Ibizát, most, hogy a világ minden pontján turnézol? Vagy a Magic Island kifejezést már minden, számodra inspiráló helyre érthetjük?
Roger: “1996 óta ez lesz az első olyan év, hogy nem leszek a szigeten. Az egyik ok pont a sűrű turnébeosztás, amit említettél másrészről pedig egyszerűen nem tudtuk összehozni azt a pár ibizai bulit, ami ebben a szezonban lett volna. Sorozatosan ott pörgetni azért kemény, még Mr. Magic Islandnek is, pedig tudom, hogy rengetegen számítanak rám. Szóval ahogy mondtad, a Magic Island inkább egy világméretű márkanév lett és akárhol legyek is, próbálom azt a helyet egy kicsit Magic Islanddé alakítani.”

 

Leon Bolierrel, Signummal, a Tenishiával, Ross Larával és még jó pár emberrel közösen írtatok dalokat az albumra. Miért pont velük dolgoztál együtt?
Roger: ”Legtöbbjükkel jó barátságban vagyok, ami a dalaik iránti tisztelettel kezdődött, majd közös munkában teljesedett ki. Például Ronnal a Signumból tavaly az ASOT 400-on találkoztam és hardcore Signum-rajongóként mutatkoztam be. Miután elmondta, hogy ő is kedveli az én munkáimat, arra gondoltunk meg kéne próbálnunk valamit közösen. Azt hiszem jó ötlet volt, mert az első kollaborációnk lett 2009 egyik legnagyobb slágere, a Healesville Sanctuary. A cím talán sokaknak furcsának tűnhet, de amikor Ron először átküldte a kezdetleges dallamokat, épp Ausztráliában voltam, pont ebből a sérült állatoknak fenntartott menedékből jöttem ki és mivel a dallamnak is van egy kis melankólikus beütése, ezzel a névvel mentettem el… amit aztán nem is változtattunk meg.”

Mindig is tárt karokkal vártad az új tehetségeket, ha erről az összeállításról volt szó. Kiket fedeztél fel most?
Roger: ”Ehhez az albumhoz rengeteg új emberkét találtam, például  Nando-t, Tucandeo-t, Dulac-ot & Dubois-t, Szen-t, a Sectr 24-et (Ross Lara és Johnny Yono), Serafim-ot és végre a testvérem, Pedro del Mar is megtalálta az utat a mi kis szigetünkre.”

Lesz-e valamilyen különleges albummegjelenést ünneplő party a nyáron?
Roger: ”A sűrű naptáram miatt nem igazán terveztük, de valamelyik fellépésemet biztosan ellátom a  ‘Magic Island Vol. 3 Release Party’ névvel no meg aztán ebben az évben lesz az első szólókoncertem is, énekesekkel meg minden.”

Épp most jelent meg a Lost folytatása, a Found Zara Taylorral. Nehéz volt egy megfelelő utóddal előállni?
Roger: ”Nem igazán görcsölök a munkán, ha épp egy nagy slágerem folytatásán dolgozom. Amikor új dalokon ügyködök szimplán csak azt csinálom, amit imádok, követem az érzéseimet, a szívemet vagy épp egy új benyomást egy nagy buli után. Két új dalt is vettem fel Zarával, szerintem mindkettő nagyon jól sikerült. Azért választottuk a Found-ot a következő kislemeznek, mert dalszöveg és zenei alap terén így folytatjuk a sztorit és miután elveszett, majd megkerült rájön majd, hogy a mennyországban érzi magát (Feels Like Heaven, ami a másik közös dalunk).”

Az elmúlt években több, mint 15 különböző álnév alatt tevékenykedtél, de jól érzem, hogy manapság csak mintha négyre koncentrálnál?
Roger: ”Igen, különböző kiadóknál különböző neveken jelentem meg, de most, hogy itt az új otthonom, az Armada, illetve saját alkiadóm, a Magic Island, csak párra helyeztem a hangsúlyt. Mivel már ezen a néven lépek fel és a DJ Mag-en is előkelő helyen van, a menedzserem azt ajánlotta, hogy a ‘Roger Shah’ alatt tevékenykedjek főleg. Ezért is tüntetjük fel már a többi nagy projektemet úgy, mint pl. Roger Shah pres. Sunlounger.

Az a jó egy ilyen mixalbumban, mint a Magic Island Vol. 3, hogy teret enged ezeknek a mellékágaknak. Barátommal, Ralph Fritsch-csel biztosan folytatni fogjuk és minden albumhoz készítünk egy Black Pearl kislemezt. ‘Discovery’ az ötödik ilyen, és biztos vagyok benne, hogy egy nap majd összegyűjtjük őket, írunk még egy párat és megjelentetjük egy albumban, mivel a visszajelzések mindig fantasztikusak. Nem rég az új Black Pearl-lel nyitottam az ASOT 450-es szettemet és máris rengetegen kérdezték, hogy mi is ez a szám.”

Még mindig dolgozol egy albumon Chris Jones-szal, vagy ez még a jövő zenéje?
Roger: ”Nem, ezek a tervek változtak, mióta Chris úgy döntött, hogy visszatér eredeti stílusához és a szóló rock-karrierjére koncentrál inkább. Persze még jó barátok vagyunk és fellépünk együtt. Mindig jó újra látni, és forralunk két közös dalt is a következő Roger Shah albumra, ami 2011-re esedékes.”

Van-e még valami új vokál darab a tarsolyodban, mondjuk Adrina Thorpe-pal?
Roger: ”Egy új dal már készülőben van vele az új Roger Shah albumra, plusz még pár érdekes kollaboráció és meglepetésként jó pár nagy név más stílusokból. De egy kicsit korai még erről beszélni.”

Azt pletykálják, hogy érkezik egy újabb Sunlounger album. Mesélj róla egy kicsit!
Roger: ”Hát ez már nem igazán pletyka többé! Az első darabokon két évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni és nemrég fejeztem be az utolsó két szerzeményt. A sok fellépés és az olyan projektek miatt, mint a Magic Island, bizony sok időbe telik befejezni egy ekkora lélegzetvételű anyagot, de ebben az a jó, hogy a két év alatt, amíg munkálkodtam rajta nagyon sok különböző benyomás ért és ez visszaköszön az albumon is.
A hangzásvilággal nagyon elégedett vagyok, hoztam a tipikus Sunlounger hangzást a maga tribal elemeivel, perkussziójával és gitárdallamaival. De azt kell mondjam, hogy ez lesz az első Sunlunger korong, ami a klubokat is meg fogja rázni, mert a chill változatok mellett a klubverzióknak van egy nagyon egyedi hangulatuk, kifejezetten táncoltató és pumpáló, ugyanakkor persze dallamos is. Szerintem pár dalt még a house DJ-k is bepörgethetnek majd. Erre az albumra 5 vokálos darabot írtam, a nagyja inkább instrumentális, de az első kislemez, a Found és a második, a Breaking Weaves Inger Hansennel már kezdetnek két nagyon megragadó szerzemény. Nagyon izgatott vagyok az egész miatt, rengeteg forgatás vár rám és egy albumbemutató turnét is tervezünk, alig várom már, hogy ezt a sok új muzsikát lejátszhassam!”

Markus Schulz - Do You Dream?

A tavalyi Dakota album után a német-amcsi Markus Schulz kimászott a wigwamból, beleült az alvós székébe, hunyt egy kiadósat, majd belevágott egy újabb korong megírásába. A Coldharbour Recordings ősaptya mára kialakította a rá jellemző progresszív hangzásvilágot, amit nagyon jól demonstrált a 2007-es Progression című lemeze, ami akkora durranás volt, hogy csoda, hogy vulkáni hamut nem eregetett.

Tavaly felváltva kezdett el ügyködni az említett Dakota anyagon illetve a most bemutatásra kerülő albumon, ám míg az előbbi inkább kísérletező progi volt, addig a Do You Dream kissé slágergyanúsabb, mainstream-ebb lett, viszont ebben is akadnak olyan darabok, amiktől elkerekedik az ember szeme.

Lessünk is bele, mivel állunk szemben, de ajánlom senki se aludjon el, miközben hallgatja a június 15-én megjelenő Do You Dream?-et!

Ugorjunk vissza 2008 végére Béláim, ugyanis novemberben ismét megrendezték a Transmission megapartyt Prágában és Mr. Schulz-ot kérték fel arra a megtisztelő feladatra, hogy ugyan írjon már egy ‘himnuszt’ az apropóból. Hát ő neki is gyűrkőzött a feladatnak és így meg is született az első kislemez az albumról, a The New World. Annyira nekem nem jött be, bár a Coldharbour Mix az legallyazza a körtefát rendesen. Aztán majdnem egy évet kellett várni arra, hogy a producer újabb maxival repessze be a klubok üvegeit, de igazándiból a címadó Do You Dream kissé csiszolatlannak tűnt számomra. A harmadikként megjelent single-re szintén majdnem egy évet kellett várnunk, de ez legalább már valami igazán finom lett: a Dark Heart Waiting-hez olyan remixek születtek, hogy az valami fantasztikus, a rádióműsorok pörgették is mindegyiket orrba-szájba.

Markus-nak szokása a szettjeiben hihetetlen helyeken elrejteni az új dalait, így volt ez a megjelenésre váró Perception kislemezzel is, amit már másfél éve ellőtt, bár akkor még senki sem tudta, hogy mi a helyzet.

A Progression nyomdokain haladva ismét egy összemixelt anyagot kapunk a Do You Dream? képében (afenébe), 1 óra és 18 percen keresztül élvezhetünk 16 muzsikát, amik meg kell hagyni, kellőképpen változatosak.

Simogatóan, lágyan folyunk bele az albumba, először az Alpha State hullámain ringatózunk. Ez a darab az alvás előtti fázisról kapta a nevét, amikor már félig alszunk, félig meg dehogy. Rövidke, kellemes chill out intró, nyújtott padekkel és búgó szinuszhangokkal, a háttérben andalító effektekkel, amik tényleg képesek lennének álomba ringatni.

De már érezzük is a basszust, ahogy zakatol a fülünkbe és hohóó, azt mondja a Markus, hogy ‘nem alszol, babám’, ugyanis Sir Adrian hangja kizökkent alfából az Away-ben. Rájöttem, Adrian-nel nem lehet rossz számot csinálni, fantasztikusan karakteres hangja van, de hát őt a trance-et szerető embereknek már nem kell bemutatni. Gondoljunk csak a The Space We Are-ra, a Times X-re vagy a Clear Your Mind-ra. Az Away egyébként igazi bulizós darab, nagyon frankó basszusvonallal, ugrálós dobszekcióval és egy énekelnivaló dalszöveggel megkínálva. A szintik kapják a főszerep, bár a dobok közül a ride igencsak erőteljesen képviselteti magát a gate-elt supersaw, a gyors pluck és a be-becsilingelő csengő hangja között.

A Rain nyugisan indul némi phaser-rel megkínált square szintivel, aztán hirtelen kapjuk arcunkba az arpeggio főtémát, ami egészen olyan, mintha a New World és a Do You Dream zabigyereke lenne, de egyébként tök jó. Úgy néz ki ez a ritmika és hangszín nagyon bejött Schulz-nak. Építkezik a dal, bejönnek a dobok, amik szintén nem zavarnak túl sok vizet. A basszus is csak egészen mélyen morog, a mélytartomány egy részét inkább maga a fődallam tölti ki. Nagyon szép pluck hangszínek szaladnak a dalban a dallam egyfajta variánsaiként, miközben a háttérben megbújva szinusz szintiszőnyeg terül el. Egészen kellemes!

Hirtelen végzünk a nótával, majd ugyanilyen hirtelen csap a lecsóba a már említett Dark Heart Waiting lobogó mélyvonallal, négyütemenkénti supersaw szösszenettel és a Departure-ös Khaz hangjával, akivel egyébként a producer már nem egy nagyszerű dalt írt (Without You Near, Cause You Know). Nagyon-nagyon jó darab, az egyik legjobb és legslágeresebb az albumról, a vokál igazán megnyerő és a főtéma egyszerű arpeggioja is hamar belemászik a füledbe. Az albumverzió kissé másabb, mint az, amit a kislemezen hallhattunk, némi háttérdallammal meg lett kínálva és az ének egy eddig nem hallott falatját is megtapasztalhatjuk.

A dögös Jennifer Rene búgó hangját köszönthetjük a Not The Same-ben, ami szintén egy hangulatos szeglete a korongnak. Az ének kifejezetten jóra sikerült, felfigyel rá az ember. Ebben a szerzeményben is főleg a szintetizátordallamok dominálnak, ahogy azt egy progresszív muzsikától elvárhatjuk, bár inkább a szokásos sémát követi.

Node aztán jön egy kis uplift, érkezik a címadó Do You Dream, pattogós arpeggiobasszussal, határozott clappel, négyütemenként gate-elt saw paddel, amiről később lekerül a hangerőmegszakítás. Még mindig nem nyerte el a tetszésemet, pedig Markus beleoktojált egy kis vokált is csak az album kedvéért, de nem győzött meg. Jobb lett így, de nem az igazi.

Hetedik versenyzőként viszont egy egészen meglepő darab érkezik, szintén Khaz-zal a Last Man Standing. Megnyerő zongorajáték jellemzi, na meg még megnyerőbb vokál, és még annál is megnyerőbb breakbeat

ütemek, csak hogy az ezeknél is megnyerőbb érces basszusról ne is beszéljek. Lassú, ringató tört dobok és felemelő szakaszok között váltakozunk némi effektelt akusztikus gitár és nagyzenekari hegedűk közepette.

Ana Criado tolja az éneket a Surreal-ban. Őt ugye főként a Sunset Boulevard-ból és a Deep Devine-ból ismerhetjük és bizony bitang jó hangja van! Ezt ebben a dalban is megcsillogtatja, nagyon jó lett a trekk. Az alig érezhető kick szerepét átveszi a basszusvonal, miközben andalító pluck hangszínek és egy csodálatos ének társaságában érezzük az egyre nyilvánvalóbbá váló végkifejletet. A refrén hirtelen és meglepő, a főtéma egyszerűen magával ragadó. Kötelező darab!

”So much left unsaid” – búgja a fülünkbe rögtön a jól ismert Susana. Alternatívabb, pop-punkosabb szelete a korongnak az Unsaid gyors basszusgitárral, igazi(nak tűnő) dobokkal és kellemesen lágy akusztikus gityóval. A refrén energikus, a vokál nagyon passzol, a háttérben pedig squareszinti karcolja az étert.

De hoppá Béláim, jön egy friss hang a trance berkein belül, a producerhez hasonlóan szintén miami-i Angelique Bergere és marhára feldobja nekünk a Lifted-et! Lágy hangja tuti, hogy egyből el fog kapni bár mintha éreznék benne némi vocodert, no de oda se neki! A dal nagyon jól sikerült, kicsit talán Eco-snak érzem, de ez jó így. Otthonra való, azt mondanám, elvarázsló dallamaival és szép összhangban lévő hangszíneivel együtt.

Egy ‘99-es klasszikus feldolgozását élvezhetjük a Perception-ben. Eredetileg a brit Cass & Slide duó követte el, akik nem mellesleg a progresszív stílus úttörői voltak. Markus kissé kezelésbe vette, felvette újra a vokált Justin Suissa-val, adott alá egy keményebb lábdobot, energikusabb perkussziót na meg egy szomszédasszonyfacsaró basszust. És lám, egészen frankó lett az eredmény! A vokálra panasz nem lehet, az még mindig isteni, mondjuk kicsit visszafogottabb, a fődallam pedig eléggé fülbemászó.

Közeledve a vége felé betoppan a The New World is a maga kis agyonmanipulált pad-jével és hegedűivel együtt. Hajhullatós egy muzsika, 2008 októberében ki is rázta a pókot a pesti White Angel sarkából. Kemény ütemek, kattogó close hat nameg a jól ismert vezérdallam, ami nem fog nyugodni hagyni.

Miután kitomboltuk magunkat jön egy olyan szám, ami bazzeg… hát ami engem szó nélkül hagyott, tátott szájjal. Angelique Bergere másodjára, és a Lightwave aláz akármit! A legszokatlanabb, legjobb dal az albumról, ami eredetileg chill-esebb lett volna, csak Kuala Lumpur-ban Markus elméje elborult és felhúzta az egészet 165 BPM-re így aztán lett belőle egy izomjó drum & bass elképesztően jó vokállal, elképesztőbben jó zongorával és ratatázóan gyors ütemekkel, nyakonöntve az egész esszenciális supersaw-val. Mesteri, még ha netman Péternek nem is jön be :). Hangerőt, basszust fel, és dűt-borít!

65.4Hz-en robogunk tovább, ami mellesleg a C hang frekvenciája. Kissé uplifting érzésű darab, kalapál a lábdob, ropog a basszus és prüttyögnek a szintik. Ja meg van benne egy kis vokál is, de csak aláfestésként. Jó. Nagyon. Tipikusan partyra való, egyszerű, gyors főtémával.

Maradunk a felemelőbb ritmusoknál, utolsó előttiként a What Could Have Been repít minket el, markáns, skálázó vezérhangszínével, rave-esnek ható supersaw dallamával és a háttérben megpihenő dobokkal.

Max Graham-mel és Jessica Riddle-el zárjuk a korongot, azt mondják nekünk, hogy Goodbye. Lassú basszussal kontrasztban érdekes hangzású nagyon gyors ritmikájú dallam fogad minket és persze Jessica

vokálja. A refrént élesen csilingelő hangok tarkítják, de igazából az összhatás nem marad meg annyira az emberben.

Az új Markus Schulz album felemás érzéseket gerjesztett bennem. A producer jópár oldaláról megmutatkozik, ez mindenképpen jó és vannak nátyon kíjgyó darabok is a lemezen, de talán a Progression-nél egy kicsivel gyengébbnek érzem. A trance szerelmeseinek kötelező viszont.

Markus Schulz – Do You Dream?
Armada Music, 2010. június 15.

01. Alpha State
02. Away (Feat. Sir Adrian)
03. Rain
04. Dark Heart Waiting (Feat. Khaz)
05. Not The Same (Feat. Jennifer Rene)
06. Do You Dream (Uplifting Vocal Mix)
07. Last Man Standing (Feat. Khaz)
08. Surreal (Feat. Ana Criado)
09. Unsaid (Feat. Susana)
10. Lifted (Feat. Angelique Bergere)
11. Perception (Feat. Justine Suissa)
12. The New World
13. Lightwave (Feat. Angelique Bergere)
14. 65.4Hz
15. What Could Have Been
16. Goodbye (With Max Graham Feat. Jessica Riddle)


Dark Heart Waiting videóklip:

Do You Dream videóklip:

The New World videóklip:

Miniweboldal
Markus Schulz weboldal
Album előrendelés

Változnak az idők 3.

Üdvözlök mindenkit a Music Is For Rich People blog negyedik verzióján. Van itt minden, mint a vásárban :)

Két éves a blog, így aztán úgy döntöttem kicsit újulok. Bár eleinte a jól megszokott kék-sárga színvilágot is le akartam cserélni, ez mégsem történt meg, egyszerűen nem találtam jó színösszeállítást. Ez a blog sajátja, úgy érzem.

Alacsony felbontáson nem érdemes nézegetni az oldalt, főleg most, hogy kiszélesítettem 1280 pixelre.

Az új banner egyfajta ‘miniképregény’, egy elektronikus tánczene életét szimbolizálná az ötleteléstől egészen addig, míg meg nem szólal egy buliban. A fejléc két oldalán mostantól ajánlókat találtok majd. Nagyobb hangsúlyt kapott az új rádióműsorom is itt a blogon.

A bejegyzések mellett rögtön bele is hallgathattok a hazai trance csatornák kínálatába, ez remélem még bővülni fog.

Ami a tarsolyomban van, az két albumismertető (ha nem három), egy lehetséges interjú (nem is akárkivel, de ez még képlékeny) illetve visszatérve az alapokhoz egy jó öreg VSTi-bemutató is várható.

Közben belekezdtem egy saját szerzeménybe is, amihez ha minden jól megy, élő gitárdallamok is dukálnak majd, remélem, hogy a The Hungarian Lucky Game következő adásába már bele tudom tenni.

És e-mail-en keresztül is el tudtok érni, ha jobb oldalt a kis levélikonra kattintotok ;)

Csapjunk bele a júniusba, mozgalmas lesz!

- Flashtechék belecsapnak holnap

Melodious koma szorgosan gyűjti a lelkeket manapság, mint egy jól nevelt kaszás. Egy online rádió egyengetni izgalmas dolog tud lenni, tudom jól. Belelátsz dolgokba, megismersz sok érdekes emberkét és érzed, hogy valami működik a kezed alatt.

A Power FM trance csatornájának műsorkínálata egyre csak bővül, holnap például ismét egy debütálást hallhatunk az éterben, mégpedig Flashtech és cimborája Natureline közösen vágnak bele egy havi rádióadásba. Hogy mit aprítanak majd az erőlevesbe, az holnap délután 5-től kiderül, a Signal Network első adásában. Benne. Abba. Ahun.

Ez volt az utolsó bejegyzés a blog változtatása előtt :)

- The Hungarian Lucky Game 001

Egy kissé megkésve, de tegnap lement az új műsor első adása a Power FM trance csatornáján. Lefoglaltam a két órát délután 5 és 7 között és azt kell mondjam, egészen sokan tartottak velem és hallgatták a mixet. Ennek nagyon-nagyon örülök :).

Aki kimaradt és érdekelné a dolog, annak hajrá, aprítsa az erőlevesbe:

Endoril pres. The Hungarian Lucky Game 001 (2010-06-03)

01. THLG Intro
02. George Smoog - Blackstar (Endoril's Sunrise Remix)
03. Miika Leinonnen - Galiana (Original Mix)
04. DK Project - Blue Skies (Original Mix)
05. LenART - Skylight Watch (Original Mix)
06. DT8 Project - Sun Is Shining (Down On Me) (Original Mix) [Where Is The Red?]
07. Oliver V - Morning Sun On Hawaii (shOkEy Remix)
08. Cloudriver - Tomorrow (Original Mix)
09. Sunlounger feat. Zara Taylor - Found (Original Mix)
10. Electro Esthetica - Amnesia Ibiza (Vocal Mix)
11. Ian Solano - The Darker Side Of Light (Original Mix)
12. Aurosonic & Morphing Shadows - Vmeste Vsegda (Original Mix)
13. Flashtech - Silent River (Original Mix) [Here Is The Red!]
14. Thomas Kelle - Subrowka (Original Mix)
15. Ben Preston feat. Susie - This Feeling Inside (Original Mix)
16. Cassandra Fox - Touch Me (Myon & Shane 54 Remix)
17. Jose Gonzales - Crosses (Danilo Ercole Remix)
18. Will Holland & Motionchild feat. Tiff Lacey - Arctic Kiss (Andy Duguid Remix)
19. DJ Eco - And We Flew Away (Original Mix)
20. Eddie Sender - Proxima Centauri (Original Mix)
21. Snow Patrol - Chasing Cars (Topher Jones & Blake Jarrell Remix)
22. Phynn feat. Antonia - Hello Love (Original Mix)
23. Tiesto vs Tomcraft - I Will Be Loneliness (Roby K Mashup)

A következő adás június 24-én lesz, immár rendes időben, este 7-től, remélem akkor sem hagyjátok ki :)

A Hungarian Lucky Game csoport Facebookon

- Jön a negyedik generáció

Hamarosan két éves lesz a blog. Visszatekintve elképesztő mennyi minden történt az életemben ez alatt a két év alatt. Rengeteg embert ismertem meg, érdekes új dolgokba vágtam bele, kellemes eredményeket értem el és ezek mind-mind nagyban megváltoztatták személyiségemet és gondolkodásmódomat.
Ez idő alatt a blog is szépen lassan bővült, fejlődött és szépült, illetve remélem Ti is így gondoljátok.
Jó döntés volt belekezdeni ebbe, hisz rengeteg csodás visszajelzést kaptam és jó pár új ismeretség született mondjuk úgy az írásaimon keresztül.

A második szülinapra úgy döntött hát a Music Is For Rich People, hogy megváltozik: nagyban. Készüljetek, hamarosan új banner, új színvilág (szakítok a kékkel, igen), új felépítés és érdekes tartalmak várnak Titeket!

- Hogyan csapjuk szét az A38-at?

2007-ben nyílt egy hely a Balatonnál, egészen pontosan Siófokon, a Petőfi sétány 3 alatt, künn a strandon. F

anki arcok alapíthatták, mert a Coke Club eléggé közkedvelt lett és meghatározó szeletévé vált a magyar tenger éjszakai életének, ráadásul manapság erősen ott vannak a webkettő rögös útjain is, szóval a marketingre sem lehet panasz.

Na ők voltak olyan búbájok, hogy idén tavasszal megkínálták a mezei DJ-ket egy versennyel. A nyeremény nem más, minthogy a szerencsés egész nyáron a klub rezidensének mondhatja majd magát és legjobb ízlése szerint robbanthatja le az alig létező tetőt a balatoni szórakozóhelyről. Első körben a zemberkéknek egy weboldalra kellett felrakniuk a mixeiket, amikre IWIW illetve Facebook accounttal rendelkezők tehették le a voksukat (lássuk be, ha egyiked sincs, az nagyobb bűn, mintha személyid nem lenne).

Május elsején kezdődött a verseny és jöttek is a nevezések szép számmal, meg persze elindultak a kampányolások, jó pár ismerősömmel találkoztam a fürdőszobába menet, miközben mászott elő a csapból, de hát ez így van rendjén, elvégre rá kell gyúrni a nyerésre.
Na a gyúrásnak meg is lett az eredménye, Coke-ék frankón kihirdették, hogy kimerrehányméter így én is megosztanám veletek azon 16 szerencsés magyar fiatal illetve formáció (ál)nevét, akik továbbjutottak:

”Blade, Daniel Rems, Deejane S-tee, Deluxe, Dj DoDo!, Dj Icecast, Guidy, Krisztián, Lidless Sound, Playton!k, Pongi, Rha Balaz, Roby K & North State, Savage, totpeti, Zajzon Hunor”

Két ismerős név is ott virít számomra, így azért büszkeség tölti el a szívem. Roby K-ék és Daniel Rems is elég későn adták be mixeiket, de úgy néz ki sikerült elég rajongót összegyűjteni, nagy pacsi nekik innen is!

A következő forduló már Pestországban lesz, ráadásul élőben, Palotai, Danny L és Quick fogja zsűrizni az eseményt, amelyet az MTV Party Zone műsorban láthattok majd, szóval lesz nemulass. A srácok az A38 hajót fogják elsüllyeszteni lehetőleg jobbnál-jobb mixekkel.

Robi, Norbi, Dani: sok sikert! (Ha valamelyikőtök nyer, tuti, hogy megejtem életem első útját a Balatonra :)