- Egy kis hazai: a Roby K & North State páros

Következzék egy rövid szösszenet a hazai trance közösség két feltörekvő, lelkes tagjáról, akiket körülbelül másfél éve volt szerencsém megismerni. A Roby K & North State páros két tagja ambiciózus, jóravaló srác, akik egy egészen kellemes 2010-es évnek néznek elébe, és ami már eltelt, azt is sikernek könyvelhetik el.
Promo cikkük álljon hát ezen blog hasábjain is:

“North State (Sárai Norbert) és Roby K (Krabok Róbert) feltörekvő magyar DJ-k és producerek. Pár évvel ezelőtt hozta össze őket a zene, azóta együtt tevékenykednek az élet dallamos oldalán progressive és trance műfajban. A 2009-es év végén részt vettek az online rádiózás egyik legnagyobb eseményén, ahol a világ és kishazánk legnagyobbjai is tiszteletüket adták (mint például a jelenlegi no.1 DJ Armin Van Buuren, és hazánk büszkeségei a Myon & Shane 54 duo), és ami minden évben megrendezésre kerül End Of Year Countdown címmel az Afterhours FM jóvoltából.

Még ha a srácok több éves zenei múlttal és tapasztalattal is rendelkeznek, ezt a szereplést könyvelhették el maguknak első nagyobb sikerként, és itt bizony elindult valami.

A 2010-es év még nagyobb sikereket hozott a párosból North State-nek, aki nevezett minden idők egyik legfantasztikusabb remixverseny sorozatára, melyet az egyik trance nagyágyú, Ferry Corsten hirdetett meg a System F nevezetű egykori projektjével kapcsolatban. Nos Norbi elmondása szerint nem nagyon számított arra hogy mi lesz a végeredmény, és amikor megtudta hogy bizony aranyérmes lett a System F - Cry (North State Remix) című remixe, sokáig mély extázisba is volt esve. Nyereményként pedig megkapta az élettől számára az egyik legszebb ajándékot: a remix már megvásárolható a hivatalos digitális zeneletöltő oldalakon a Black Hole Recordings (Tiesto egykori kiadója) és a Flashover Recordings (Ferry Corsten kiadója) jóvoltából, nyáron pedig megjelenik Ferry Corsten legújabb albumán, mely a Champions névre hallgat. Később az Elevate című remixe is bejutott a legjobb öt alkotás közé, így digitális formában annál is lehet számítani megjelenésre.

Több hazai és külföldi DJ/producer is elismerte már munkáját, a jövőben ezt igyekszik kamatoztatni, és amikor csak teheti mindig új dolgokat tanulni. A tervek között szerepel Roby K-val való közös produceri munkájuk is, mely reményeink szerint a nyár folyamán leghamarabb már megmutatkozik majd egy-két vocal track formájában.

Jelenleg egy partisorozat meghatározó személyiségei is, ahol a progressive és trance zenét igyekeznek a lehető legtöbb emberhez eljuttatni lelkes csapattársaikkal együtt mint például DJ Shelb, Skyflash, Daniel Rems, Steven-R és még sokan mások. Ez egy havonta megrendezésre kerülő partisorozat, mely a Let There Be Light nevet kapta, és a nyár folyamán megpróbálják sűrűbben összehozni. Jelenleg a Before Club ad neki otthont, reméljük a jövőben sikerül más helyekre is eljutniuk, és a nagyszerű közönség még több teret enged a trance stílusnak.

 

Előszeretettel készítenek mashupokat is, 2010 májusától elindítják Universal Connection című podcast-üket, melyben nagy szerepet kap majd a mashup-olás. Rengeteg meglepetéssel készülnek havonta jelentkező rádióműsorukban, egy-egy megamix keretében mely 3 rádiócsatornán is hallható lesz, köztük a Global Party FM-en minden hónap első péntekén 18:00 órától 20:00 óráig.

Hogyha esetleg már ismerős számodra a fiúk munkája, vagy éppen egyszerűen csak szereted a progressive és trance zenéket, szeretettel várunk minden kedves hallgatót az adott időpontban a www.globalparty.hu-ra!”

A srácok főbb elérhetőségei:

North State Norbi a Facebookon
Roby K a Facebookon
A páros csoportja a Facebookon
A duó MySpace-e

- ISOS 8: Tiesto elhagyja a szcénát?

A holland Tijs Michiel Verwest-et bizonyára ismeri minden elektronikus zene-rajongó ember, sőt még az is, aki nem egészen híve a szintetizátoroknak. No persze ha azt mondom, Tiesto, úgy mindjárt könnyebben beugrik, kiről is van szó. Vannak, akik csak slágerei szintjén találkoztak vele, de akik járatosak a trance stílus történéseiben azok egy korszak képviselőjét és az egyik legnagyobb producert és DJ-t látják benne. Bár megosztja a műfaj kedvelőit, kétségtelenül nem egy iszonyú nagy sláger kiötlője ő, ráadásul az egyik legmeghatározóbb mixsorozat és kiadó apját is tisztelhetjük benne.

Legutóbbi albuma, a Kaleidoscope homlokegyenest ellentmond minden eddig megszokottnak tőle, elég, ha tudjuk, hogy olyan nevekkel dolgozott együtt rajta, mint Nelly Furtado vagy a Three 6 Mafia. Nagyon sokan csalódtak benne és ez egy nagy döntés volt Tijs részéről: bizony Paul Oakenfold után ő is itt hagyja a trancereket és egy egészen más irányba vonul tovább.

Az ezredforduló idején indított In Search Of Sunrise mixsorozata megélt eddig 7 részt és kifejezetten jóra sikerült majdnem az összes; a szcéna egyik legismertebb mixalbumai ezek. Nem is olyan régen felröppent a hír, hogy talán nem lesz nyolcadik rész. Olyan pletykák is napvilágot láttak, hogy Tiesto-nak semmi köze sem lesz hozzá, ha mégis lesz. Az igazság pedig pont ez: a Black Hole Recordings (melyet részben Tiesto alapított) kijelentette, hogy az új albumot (mely ezúttal South Africa névre hallgat) az ifjú üstökös Richard Durand fogja összeválogatni és egybegyúrni. És ha ez még nem volna elég, Tijs még az említett kiadót is elhagyja, részét eladta Arny Bink-nek és azután semmi köze sem lesz a Fekete Lyuk történéseihez.
Új saját kiadót indított Musical Freedom névvel és ezzel együtt új mixsorozat is érkezik tőle A New Dawn címmel, amit ez év őszén várhatunk.

Az új ISOS pedig május 10-én kerül a boltokba.

- A napfényes Anjunabeats Worldwide 02

Itt a tavasz, rügyeznek a lemezjátszók és virágzanak a szintetizátorok, izzanak a fiatalok és nyílnak a klubok, így aztán köszönthetjük a nagy kiadók és nagy producerek még nagyobb exkluzív mixkavalkádjait! Olyan albumokról beszélek én, melyek szerepe (a nyilvánvaló anyagi hasznon túl) az, hogy előrevetítsék, az adott kiadótól milyen bombák fognak repkedni a nyár elején, melyekre fogjuk rázni a hőtől izzó július hevében. Mind-mind olyan összeállítások, melyek darabjait nem fogjuk megtalálni sok DJ repertoárjában még: mindegyik kifejezetten exkluzív szelet; gondolok itt Ferry Corsten Once Upon A Night-jára, Armin van Buuren A State Of Trance 2010-jére, az újjászületett In Search Of Sunrise 8-ra (melyről ejtek majd pár szót), a közelgő Magic Island 3-ra vagy épp a május elején várható új Anjunabeats-dobásra, az Anjunabeats Worldwide mixalbum második részére, melyet ezúttal a Super8 & Tab páros valamint Mat Zo készített el nekünk.

Bár 4 évet kellett várni a következő Anjunabeats WW albumig, a tracklista alapján egy kissé csalódottak lehetünk: sok számot már most is agyonjátszottak, de persze azért akad a palettán ígéretes darab is bőven. Magyar vonatkozása is van a lemezeknek, ugyanis az első korongon megtalálhatjátok Myon & Shane 54 új dalát, a Safe-et, melyet (felvéve a Velvetine álnevet) a dögös Aruna-val együtt követtek el, valamint hazánk legMártonabb Leventéjének, Sunny Lax-nek a Vanesse című dalát.

Ezeken kívül említésre méltó még Lange, Dinka, Mat Zo, Ronski Speed, Thomas Datt és Maor Levi neve is, csak hogy párat említsek. 12 fontért már előrendelhető, hivatalos megjelenés május 10-én!


Tracklista:

CD 1 - Mixed By Super 8 & Tab
1. Roddy Reynaert - Warp
2. Bent - As You Fall (Kyau & Albert Remix)
3. Velvetine [Safe Where You Are] (Rank 1 Remix)
4. MaRlo feat. eM - Capture (Mike Koglin Remix)
5. Lange - Under Pressure
6. Ronski Speed - Denva
7. Super8 & Tab feat. Anton Sonin - Black Is The New Yellow
8. Thomas Datt - Phoenix Burn
9. Sunny Lax - Vanesse
10. Super8 & Tab - Infrushi (Adam Nickey Remix)
11. Jer Martin - Ten Minutes To Midnight (Original Club Mix)
12. 7 Skies - Caffeine
13. Dan Stone – Crafted

CD 2 - Mixed By Mat Zo
1. Maor Levi - Illumina
2. Dinka - Aircraft
3. Arnej - They Need Us (Club Edit)
4. Mat Zo - Near The End
5. Boom Jinx & Andrew Bayer - By All Means (Club Mix)
6. Andy Duguid - DejaVoodoo
7. San feat. Jan Johnston - Perfect Dream
8. Cold Blue - Orient Sun
9. Richard Durand - Xelerate
10. Bart Claessen - Elf
11. Ankhen - Green Line (Ronski Speed Remix)
12. Mat Zo - The Lost
13. Mike Shiver & Aruna - Everywhere You Are (Duderstadt Dub Mix)
14. Reeves - Call Of Loneliness (Mat Zo Remix)

- BRÉKING: Megjelent a Blackstar!

Ma, 2010. április 22-én, majdnem egy héttel a 21. születésnapom előtt először élt meg hivatalos megjelenést egy szerzeményem, mégpedig a már oly sokat emlegetett George Smoog – Blackstar remixem.

Nagyon-nagyon örülök a dolognak és abszolút inspirálóan hat rám, azt kell mondjam :)

A hazai Strip Records gondozásában megjelent kislemezt megvásárolhatjátok például a Play.com, az iTunes és az Amazon online áruházakban!


Tracklista:


George Smoog – Blackstar (Original Video Edit) 3:21
George Smoog – Blackstar (Pete the Beat Radio Edit) 3:42
George Smoog – Blackstar (Stro – B’s Hoegaarden Remix) 7:04
George Smoog – Blackstar (Aux4 Remix) 4:52
George Smoog – Blackstar (Jx80 Remix) 4:28
George Smoog – Blackstar (Endoril’s Sunrise Remix) 7:10
George Smoog – Blackstar (Diego Fuente Dub System) 4:36
George Smoog – Blackstar (Stro – B a.k.a Hoegaa Remix) 6:02
George Smoog – Blackstar (Pete the Beat Extended) 5:20

A maxin egyébként van minden, mint a vásárban. Az eredeti verzió gyors és tört, stro-B apánknak egyből két átgondolása is felkerült, melyek közül az egyik fankisra, a másik kissé búgósan trance-esebbre veszi a figurát, de aki lazulós, elvont interpretációt szeretne, az is megtalálhatja a kedvére valót a Diego Fuente Dub System-ben.

Ha kihagytátok volna Smoog-ékkel készített interjúmat, pótoljátok be, megéri! :)

- Az új rádióműsor

A semmiből bukkant fel és került látóterembe pár hete a Power FM nevű hazai internetes rádió. Először azt gondoltam, hogy ez is csak valami amatőr kezdeményezés, de be kellett látnom, hogy egyáltalán nem erről van szó. A tavalyi év második felében létrejött portál nem kevesebb, mint 44 különböző, tematikus csatornát foglal magába, az egyik legátfogóbb digitális zenei palettát biztosítva a hallgatóknak idehaza, meg kell hagyni, minőségi darabokkal.
Maga az oldal és a felhasználói felület hagy némi kívánni valót, nekem ugyanis nem jön be, de reméljük fejlődik majd szépen és kipofozzák a dolgokat.

A Power FM kötelékében olyan csatornákat találhatunk, amelyek szinte minden igényt kielégítenek és minden korosztály számára rendelkeznek valami finomsággal: Power Rock FM ha metált akarsz ropogtatni, Power Mix FM, ha egész nap csak mixalbumokat és szetteket szeretnél, Power Oldies FM, ha valami régi klasszikusra fáj a fogad, Power Classic FM, ha a komolyzenei klasszikusokat preferálod, Power Solo Piano FM, ha 0-24-ben zongorát tolnál vagy épp Power Carib FM, ha latinos ritmusokra vágysz.

Nem olyan rég pedig (nagyon helyesen) új csatornával bővült a paletta, elindították a Power Trance FM-et. A meglepő dolog pedig az, hogy aki ezt az adót felügyeli és szerkesztgeti, az nem más lett, mint Gyuricza “Melodious” Tamás kollegám, akinek Globalparty FM-es műsorába vendégeskedtem a múltkor. Ő volt az, aki megkeresett a minap és felajánlott egy állandó műsorlehetőséget az épp formálás alatt lévő csapatban és műsorrendben. Bőszen rábólintottam a dologra és egy havi adásban gyorsan meg is állapodtunk.
Az új rádióműsorom minden hónap utolsó csütörtökén, este 7-től 9-ig lesz hallható tehát a Power FM Trance csatornáján és olyan ismerős arcok után zárom majd a hónapot, mint Sárai “North State” Norbi (minden hó első csütörtöke), Udvardi “First Sunshine” Balázs (második csütörtök) valamint Varga “Atish” Attila és Mezőhegyi “Fresco” Ferenc, vagyis a Poleposition páros (minden harmadik csütörtök).

A műsorpaletta egyelőre még szegényes, de Melodious serényen dolgozik azon, hogy kellemes órákat töltsön el a trance műfaj szerelmese az adó hallgatása közben. A magyar DJ-k mellett két francia (Yan Harris és Marcy) és két cseh lemezlovász (Matamar és Electribe) is képviselteti magát a mezőnyben.

Élesben májustól indul a szekér, a műsorokat is következő hónaptól hallhatjátok, addig válogatott nóták és mixek mennek a szerveren, amibe itt tudtok belehallgatni. A műsorommal kapcsolatos konkrét dolgokról még majd írni fogok. Stay tuned!

A Power FM összes csatornájából ITT szemezhettek.

- Színfalak mögött: Jeremy Soule

Vágjunk hát bele az új rovat első cikkébe. Mint említettem, a Színfalak mögött olyan zenészeket, producereket fog bemutatni, akiket talán nem annyira ismerünk, bár munkásságukkal sok helyen találkozhatunk; ott, ahol nem is gondolnánk.

Első alanyunk nem egyszerű pali, ízig-vérig művész, egy egészen elvont világszemlélettel.

35 évesen rengeteg mindennel büszkélkedhetne, de nem teszi. Korán kezdte, és remélhetőleg később fejezi majd be, ismerjetek meg egy embert, akit a szakma egyszerűen csak a “videójátékok John Williams-e”-ként emleget: Jeremy Soule-t.

Soule ‘75-ben, Iowa államban mondta azt először, hogy akkord és nem sokkal később már meg is mozgatta az elméjét a szimfonikus zene. Már 5 éves korában bolondult a zenéért (egy zenetanár apával nem is csoda) majd hamarosan tudatosult is benne, hogy ő bizony ezzel fog foglalkozni a továbbiakban is. El is kezdett hát zongoraleckéket venni, ám amikor még a matekfüzet szélére is hangjegyeket rajzolt, a tanárai és a szülei rájöttek, a kis Jeremy nem piskóta: hatodik osztályos korától már a Western Illinois Egyetem professzorai adtak neki instrukciókat, hogyan üsse a billentyűket.
Onnastól fogva beindult a “másíná”, még mielőtt befejezte volna a középsulit, Soule megszerezte a mesterdiplomát komponálásból; illetve hát egy azzal egyenértékű képesítést, mivel zeneakadémiára nem járt sosem. Miután ráeszmélt, hogy a koncertzongorista és komponista kombó nem kivitelezhető, maradt a zeneírásnál és mivel nagy videójáték fan volt már akkor is, főként erre a területre állt rá. Akkoriban még nem volt elég fejlett a technika ahhoz, hogy minőségi zenei betétekkel színesítsék az egyes számítógépes játékokat, de Jeremy tudta, hogy egy jól eltalált muzikális repertoárral nagyot lehetne dobni rajtuk. A következő években saját portfólióján dolgozott; meg szerette volna mutatni, milyen szerinte az igazán jó játék-zene.
Munkáját elküldte a LucasArts-hoz és a Square-hez, az akkori két nagy fejlesztőcéghez és bámm: hamarosan már az utóbbi gárdáját erősítette.

Első hivatalos melója egy ‘95-ös ‘szokásos’ Square RPG volt, a Secret Of Evermore, melynek dalait később CD-n is kiadták. A zenész nem sokkal később otthagyta a vállalatot, és a LucasArts-ból kivált, saját céget alapító Ron Gilbert-hez szerződött, ezzel ő lett a cég harmadik alkalmazottja. Három év alatt egy raklap gyerekeknek szánt játék zenéjét szerezte.
De aztán jött a nagy áttörés, amikor megismerkedett kollégájával, a fejlesztő Chris Taylor-ral, akinek készülő új stratégiai játékához, a Total Annihilation-höz beállt zeneszerzőnek. Akkoriban olyannyira szokatlan volt a nagyközönség fülének Soule szimfonikus hozzáállása a játék-betétdalokhoz, hogy Chris-szel fogadtak egy évi csökkentett munkabérben, hogy zabálni fogja a nép, ha az említett játékhoz nagyzenekari kíséretet ad. És a játékosoknak és kritikusoknak nagyon bejött a soundtrack, amit valódi nagyzenekar játszott fel (Jeremy életében először dolgozott zenekarral). ‘97-ben meg is kapta a GameSpy-tól a Best Music díjat.
Ezt meglovagolva, testvérével Julian-nel alapítottak egy független produkciós céget, a Soule Media-t (később Artistry Entertainment), melynek keretein belül megírta a nagyon frankó RPG, a 2000-es Icewind Dale dalait és ismét elnyerte a GameSpy (és az IGN) “Best Music” díját.

Ezek után díjat díjra halmozott a komponista:
2001 és 2005 között az ő nevéhez köthetjük a Harry Potter játékok zenéit (bár nem értem miért nem tudták átvenni a filmből a John Williams által szerzett nagyszerű muzsikákat). A Bölcsek Kövéért nevezték a ‘96-ban alapult Academy Of Interactive Arts & Sciences “Kimagasló Teljesítmény” díjára. A Titkok Kamrája zenéje viszont elnyerte a brit Oscar-nak számító kitüntetést, míg Az azkabani fogolyt csak nevezték a díjra.
2002-ben ott láthatjuk a Dungeon Siege, a Neverwinter Nights és a The Elder Scrolls III: Morrowind fejlesztőcsapata mögött; az utóbbiért ismét jelölték az Academy Of Interactive Arts & Sciences-nél, de megint csak nem nyerte el.
Produkciós cége olyan megbízásokat kapott, amik a Soule-testvéreket az egekbe emelték: ők követték el például a Guild Wars széria, a Knights Of The Old Republic, a Warhammer 40k: Dawn of War vagy épp a The Elder Scrolls IV: Oblivion zenéit (amelyről nem tudnék elfogulatlanul beszélni).


Jeremy az esetek többségében nem magából az éppen elvállalt játékból merít inspirációt, mert még fejlesztési stádium kezdetekor elkezdi a komponálást. Sokkal inkább a cég, vagy a franchise korábbi részeire, munkáira támaszkodik vagy az adott játék koncepciós rajzaira. Bár neki megvan az az előnye, hogy olyan fejlesztőcsoportokkal dolgozhat együtt, akiknek a múltban már voltak nagy durranásaik. “Így könnyű…”, mondhatnánk.
A szerepjátékokat “kamázza” inkább, mivel általában azok vizuálisan sokkal fejlettebbek és részletesebbek, így jobban el tud bennük mélyedni, mielőtt elkezdené a dalok egyes részeit megírni.
Stílusa erősen a komolyzene és az ambient határán mereng valahol, bár ő maga nem szereti, ha beskatulyázzák (írt már japán popot is például). Megkapó dallamokkal játszik, epikus hangzásokat kreál, filmzenei motívumokat feszeget, ami nem is csoda, hisz kedvenc zeneszerzője John Williams (aki egy zseni mellesleg).


Ami kapcsán én felfigyeltem rá, az a már említett két The Elder Scrolls-rész, a 2002-es Morrowind és a 2006-os Oblivion. Fordított sorrendben jönnek ők nálam a “kedvenc videójátékok” ranglistájának dobogóján, két olyan kaliberű RPG-vel van dolgunk, hogy arra nincs szó, se több szóból álló kifejezés. Egyszerűen HIHETETLEN a játékélmény, így, nagy betűvel, melyhez NAGYBAN hozzájárul a totális átalakíthatóság, a modolhatóság. Aki szereti a nyitott CRPG-ket az cuppanjon rájuk, észbontó mindkettő, Soule zenéi pedig klasszikusnak számítanak a rajongók számára.


A Morrowind 2002-ben átlépte a határt és új dimenziót nyitott a szerepjátékok körében elképesztő grafikájával, hihetetlen részletezettségével, hatalmas, szabadon bejárható játékterével és azzal a megkapó játékélményével, ami engem azóta sem enged. Bár először csak 1 hétig volt a gépemen, nem tetszett és nem is értettem (nem tudtam angolul, ehhez a játékhoz viszont az nagyon kell), de aztán 2006 környékén ismét felinstalláltam és azóta hardcore Elder Scrolls fan vagyok.
Soule tökéletes munkát végzett a zenéjét tekintve, olyan témát komponált hozzá, ami belemászik a füledbe és nem tudod onnan kiverni, nyugodtan, lassan bontakozik ki és magával ragad. A Morrowind betétdalaira a rugalmasság és enyhe misztikusság jellemző ami baromira passzol a játékhoz, tekintve, hogy a sziget, ahol játszódik, Vvardenfell is egy elég elborult terület. Lágy hegedűk és ambient pad-ek, csengettyűk és andalító melódiák közepette járhatunk-kelhetünk a szigeten, míg ha harcra kerül a sor akkor pergő dobok és vészjósló mélyhegedűk fokozzák az adrenalin szintet. Nagyon el lett találva minden muzsika!

A 2006-os Oblivionnal a fejlesztő Bethesda megmutatta ismét, hogy nem ismernek könyörületet, ha RPG-ről van szó. Az Elder Scrolls széria negyedik része láttán mindenki letaglózott egyszerűen. Gyönyörű szép grafikája még ma is erősen megállja a helyét, a bejárható területek és természeti effektusok pedig olyan kidolgozottak és élethűek, hogy sokszor képes vagyok karakteremmel csak úgy ülni és nézni a játékban a naplementét egy erdő tisztásán. Rengeteg lehetőség kötöttségek nélkül, 16 négyzetkilométernyi felderíthető terület, fantasztikus fizikai motor, meghökkentő mesterséges intelligencia és gyakorlatilag végtelen óra játékidő: az Oblivion szerintem minden idők legjobb RPG-je, amit majd talán csak a következő rész fog megfejelni.
Jeremy helyes választás volt; a két játék zenéin egyértelműen érezni lehet őt és egymást is: pár motívum visszatér a Morrowindből, ilyen például a “főcímzene”, melyet zakatolóbbá és a játék történetéhez igazítottan sokkal epikusabbá szerkesztett a producer. Ugyanez érezhető a többi betétdalon is, magasztosabb hangvételűek, hatásvadászabbak a dallamok, a misztikusság helyét átveszi az akciódússág, érezni a muzsikán is az Oblivion-krízist (a játék fő történeti szálát). A színterül szolgáló Cyrodiil provinciát járva a zene mindvégig érezteti velünk, hogy valami nagy van készülőben: a harci dallamok kemények, lüktetőek, agresszívak és nagyon jól sikerültek, míg a sűrű erdőben vagy a havas hegyeken mászkálva nyugtató, kellemes és megragadó dallamokkal találkozhatunk: ahogy annak lennie kell. Tökéletesen passzolnak a játék hangulatához és persze nagyban hozzá is járulnak ahhoz.
Íme néhány muzsika nagyzenekari előadásban, élőben, a Play! A Video Game Symphony koncertről (a háttérben a kivetítőn a játék introja és trailere látható):

Egyszerűen gyönyörű!