- A másik oldal: George Smoog

Rég volt már internyú az oldalon, ám most egy igazi hazai csemegét sikerült elkapnom Zalaegerszeg városából.
Még valamikor tavaly novemberben ütötte meg Twitteren keresztül a fülemet Szkok István (Smoog - jobbra) hangja, egy remixben, amit stro-B elvtárs követett el és tett közzé. Akkor még ugyan nem tudtam, hogy az eredeti verzió mögött magyar zenészek állnak, de mivel nagyon tetszett a vokál, rágúgliztam a dologra és kiderült, hogy Bolla Györggyel (George - balra) karöltve egész kellemes nótákat főznek immár 20 éve. Az említett dal, a Blackstar olyannyira megfogott, hogy egy igen kezdetleges mashupot is gyúrtam belőle egy guestmix erejéig, amire aztán valahogy ráakadt a két úriember és tetszett is nekik a dolog, így megkerestek engem és legnagyobb meglepetésemre elküldték a két eddigi George Smoog-szám sávjait.

Sokoldalú párost alkotnak ők, akik úgy tekintenek a zenére, mint az érzelmek kifejezőeszközére, megkötések és szabályok nélkül – és ez így helyes.
Először a ‘90-es évek leges-legelején láthatjuk és hallhatjuk őket együtt az Electric Connection együttes alapítóiként, azóta pedig rengeteg dolog változott körülöttük. És ha már a hamarosan megjelenő maxijukra volt szerencsém remixelni, gondoltam megragadom az alkalmat és megszólaltatom őket. Íme:

Az Electric Connection lelkisegély szolgálata várja a hívásokat

Endoril: Mi indított el Titeket a zeneírás rögös útján és mikor jelent meg első lemezetek?

George: Mi is, mint sokan mások általános iskolai barátként találtuk ki, hogy csináljunk "zenekart". A nagy elődök nyomdokain próbáltunk elindulni, ami a szinti-pop irányvonalat képviselte. Ezt az elején nagyszerű időtöltésnek gondoltuk, de aztán több mint 20 éve kitölti az életünket.
Az első "eldobható" szintitől a mai profi felszerelésünkig sem volt könnyű eljutni. Zenénk e hosszú idő alatt, egyfajta érési folyamaton, változáson ment át. Bár mindig csodálkozva hallgatjuk régi számainkat, hogy a mai napig (többségük) megállják a helyüket.
Korai demo felvételeinket követően az első "lemezünk" még kazetta volt(ha még rémlik valami? :) ), amit önerőből készítettünk és szerzői kiadásban terjesztettünk, 1993-ban. Hatalmas szó volt annak idején, borítóval, celofánnal ellátott kazit a kezünkbe fogni!

Endoril: Hogy látjátok, mennyiben más ma a zenei élet / zeneszerzés, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt?

Smoog: Azt gondolom, hogy bizonyos tekintetben teljesen más, ám más aspektusból tulajdonképpen változatlan. Változatlan, hiszen a zene az már csak zene marad. Mindegy, hogy mivel és miként komponálják azt. A zeneszerzésben számunkra semmi sem változott a 20 évvel ezelőtti metódushoz képest. Mi ma is dalokat írunk, vagyis bármelyiket el lehet énekelni egy zongorakísérettel. Merthogy dalok. A hangszerelés persze más tészta, abban nagyot fordult a világ.
Míg volt olyan, hogy kölcsönhangszerekkel kellett koncerteznünk, ma már a software-es megoldásokkal a notebookján bárkinek kargyújtásnyira van egy komplett „hangszerbolt”, vagy egy stúdió. Ami szerintem teljesen rendjén is van. Éppen egy híres hazánkfia mondta azt, hogy a muzsika mindenkié… Legyen is.
És most nosztalgiázhatnánk egy sort, hogy régen bezzeg, vagy hogy ma meg már… De azért nem teszem - ha nem haragszol - mert szerintem valami sohasem változik: Mindig az a lényeg, hogy ki áll mögötte. Az Ember. (Ebben teljesen egyet értünk – a szerk.)

Endoril: Hogy született meg jelenlegi projektetek, George Smoog?

George: Jelenlegi formációnk egyfajta járulékos hiba. Másik zenekarunknál (Electric Connection) az állandó tagcserék, az egyhelyben topogás sok erőnket elszívta, nem tudtunk a zenével, koncertekkel foglalkozni a különböző akadályok miatt.
Ekkor jött az elhatározás, hogy maradjunk a "dinamikus duó"-nál ami már bizonyított. A formáció ereje abban rejlik, hogy (a barátságon kívül) hagyunk időt magunknak.
Nincs semmi kötöttség ránk nézve. Vagyis akkor, és olyan zenéket készítünk, amikor és ahogy annak meg kell születnie.

Reggeli torna Szkokival - The Strangest Shake klipforgatás

Endoril: Stílusotokak elég nehéz lenne behatárolni, az első két maxi, a The Strangest Shake és a Blackstar egyértelműen megmutatta, ne számítsunk szokványos, egysíkú dolgokra.
Milyen felszereléssel keltettétek életre a két dalt? Mit használtok szívesebben, vasat vagy szoftveres megoldásokat?

Smoog: Mi még a múlt század gyermekei vagyunk és talán pont azért mert „fatengelyes” hangszereken szocializálódtunk, egyértelműen vasakat használunk. Első formációnkban (’88 körül), még egy Commodore 64-es volt a dobgépünk (amit aztán később már sequencer-ként használtunk), és már csak lexikonokban fellelhető sportszeleteken nyomtuk mellé élőben(!) a dalok sávjait.
Na persze azóta eltelt több mint 20 év, s nyilván mi is haladtunk a korral, folyamatosan fejlesztettük a gépparkot. Ám ennek ellenére az eszközeink nagy része mégis oldtimer. És ez már nem csak az érzelmi kötődés eredménye. Éppen Jay Cortez-nek adtam le a „Blackstar” maxink anyagát, amikor mutattam neki a következő dalunk demo verzióját. Vagyis egy otthon összedobott, keverés nélküli alapot. Na hát ehhez képest azonnal egy Roland JX8p beszerzését latolgatta, hiszen ezt a track-et a dobokon kívül csak ezzel az egy hangszerrel főztem. Vagyis a software-es megoldások hihetetlen tárházzal segítik a zenészek, producerek munkáját, sokszor olyan szolgáltatásokkal, amit a vasak nem, de ha a zenekészítést valaki spirituális tevékenységként éli meg, s nem ijed meg egy vaskos hangszíntől, akkor előbb-utóbb szerintem eljut a zajos-fémekhez.

Szóval mi többnyire ezt használjuk hangkeltésre, amit otthon zeneszerkesztőbe rögzítünk sávonként, már software-esen. Aztán irány Aux4 barátunk stúdiójába, ahol a végleges dobsávok, a feléneklés, effektezés, valamint a lekeverés zajlik.
A fent említett 2 dal alapjait egy Kurzweil K-2000 szolgáltatta, de a „Blackstar”-ban szerepet kapott még egy Yamaha CS-5-ös matuzsálem is.
Ezeken kívül a gyűjteményünkben szerepel még egy Roland Juno-60 és egy Juno-106, egy Korg Ms-20, egy Mark 1-es Fender Rhodes zongora, egy Farfisa Professional orgona, egy Yamaha SHS-10 és egy Moog Little Phatty is.


Endoril: Van valamiféle munkamegosztás kettőtök között, vagy mindketten beleteszitek tudásotokat a zeneszerzési folyamat minden fázisába?

George: A George Smoog formáció motorja Smoog. Mind zeneileg, mind a képi megfogalmazásban övé a vezető szerep. Én már majdnem a kész ötletet kapom, amit együtt alakítunk a végső formájába. Az én hobbim a "vasak" gyűjtése, (régi analóg dögökre kell gondolni) amiket nagyon jól tudunk használni, ezeknél a daloknál is.

Endoril: Ahogy észrevettem magatok rendezitek a videóklipjeiteket is. Mi volt a legfurább / legviccesebb dolog, ami egy ilyen forgatáson történt Veletek?

Smoog: Az elején talán az volt a legviccesebb, hogy megcsináltuk… A videós korszakunk úgy indult, hogy kb. ’96-’97 táján kezdtünk el az E.C. koncerteken háttér-vetíteni, és az innen-onnan összeollózott anyagok mellé elkezdtünk forgatni saját dolgokat is. Ilyenkor fordult elő, hogy kitaláltuk: szépen lefilmezünk egy naplementét egy domboldallal. Ki is mentünk, aztán mivel láttuk, hogy még picit odébb van az aktus, elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak eszünkbe jutott a feladat is, de akkor jöttünk rá, hogy valójában milyen gyorsan megy le a nap, mert már csak egy vékony csíkot sikerült elcsípnünk belőle, ahogy lecsúszik a domb mögött. Na, volt másnapra is program.
Aztán a következő sztori nekünk vicces, de főszereplőnek lehet hogy nem. A első klipünk (E.C. – Eastside) forgatására eljött az egyik rádió riportere, hogy tudósítson. Oszt, nekünk meg hirtelen kellett gyorsan egy statiszta, amire nagyon szívesen igent mondott. Csak mikor már elvállalta mondtuk neki, hogy egy másik sráccal együtt kellene kijönnie a jelenetben egy nyilvános wc egy box-ából, kissé fura ruhában… Abban a pillanatban már nem kellett a make up, mert lefagyott, de végül is megcsinálta. Azóta pedig a Magyar Televízióban lehet őt látni, szóval túlélte.
A George Smoog klipek pedig különösebb bakik nélkül lezajlottak, ám rendkívül jó hangulatban. A legijesztőbb talán a „Blackstar” forgatásán történt, pontosabban szerencsére nem. London, Camden Town-ban forgattunk, ami egy hihetetlen izgalmas környék. Tele punkkal, hippivel, gothic-ossal, raverrel, szóval egy igazi olvasztótégely. Például az MTV-nek is van itt központja és szerintem azért, mert ha szeretnének csinálni egy meghökkentő spotot, akkor nem kell nekik castingolni, csak ki mennek az utcára és rámutatnak pár emberre.
Na itt filmeztünk, és szépen fotózgattam körbe a csillagos leányzót, s csak mikor már kész voltunk, akkor vettem észre, hogy elég sok szúrós szempár szegeződik rám. Akkor esett le, hogy ezek a bácsik olyan dolgokat árulnak az utcán, amilyen rublika nem szerepel az adóbevallásban.

"Gyerekek a kettes lámpa nem jóóó!" - The Strangest Shake klipforgatás

Endoril: Ha jól tudom készülőben van egy stúdióalbum is (amire én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok). Mikorra várható, mit tudnátok róla mesélni, mire lehet számítani?

Smoog: Na ennek nagyon örülök, mármint hogy kíváncsi vagy :), azonban az elején szeretném leszögezni, hogy időpontról nem tudok beszámolni. Éppen George mondta az imént, hogy akkor születnek új track-ek, amikor ők szeretnék, és ez az albumra is érvényes.
Összességében nehéz lenne meghatározni műfaját tekintve, hiszen a stílusok nálunk csak eszközök, az atmoszféra a „sárga út”. Meg különben is: lehet, hogy holnap arra ébredünk, hogy metálrajongók lettünk, és akkor olyan lesz :). Egy biztos: elektronikus lesz.
Azt viszont tudom, hogy a következő kislemez dal kicsit ’80-as évek szinti-breakbeat lesz, és könnyen előfordulhat, hogy egy hölgy énekli. Már dolgozunk rajta, de mivel még csak most jelenik meg a „fekete csillagunk”, még pár hónapig nem adjuk!

Endoril: Sok hazai zenész kiutazik külföldre mondván, hogy idehaza egyszerűen nem lehet érvényesülni. Nektek mi a véleményetek, személyes tapasztalataitok erről?

George: Volt szerencsénk nem egyszer külföldön játszani. A legfőbb különbséget a befogadás terén éreztük. Sokkal nyitottabbak mindenféle zenei stílusra, zenei újításra. A másik fontos különbség a klubok hozzáállásában van. Hazai szinten nem egyszer meghiúsult a koncert a hangosítás minősége miatt. Külföldön a klubok tudják, hogy ez a jó buli egyik alapja!

Smoog: Igen, az mindenképpen igaz, hogyha nem egy holland DJ vagy, akkor itthon először el kell magyaráznod, hogy te is létezel, és hogy az sem elfecsérelt idő, ha meg is hallgatnak téged. Illúzióink azért ne legyenek. Más országokban is népszerű Britney Spears, és vannak ottani lejárt szavatosságú celebek is, de emellett mást is hallhatsz a rádiókból, láthatsz tv-ben és nem utolsósorban klubokban. És ez bizony nagy különbség.
Az, hogy odaát könnyebb-e? Lehet, de gyorsan leszögezem, hogy az itthon elkövetett zenei produkciók sem értelmetlenül jönnek létre. Mert például most is éppen egy hazai formációról beszélünk ugye? És te kedves olvasó pedig kíváncsi is vagy rá. Vagyis értelme van itthon is.
Továbbá pedig „Jó reggelt!” 2010-ben vagyunk. Az internetes sztráda szépen összezsugorította a világot, és például kedves Endoril barátom, egy brit oldalon találtam meg a guestmixedet, s abban a mashup-unkkal.
Na persze egy komolyabb karrierért valóban utaznod kell…

Endoril: Mi a helyzet a fellépések terén? Hogyan képzeljünk el egy George Smoog performanszt?

Smoog: Szép hangosan és látványosan. De komolyra fordítva a szót, pillanatnyilag még nem állítottuk színpadra a jelenlegi repertoárunkat, annak ellenére, hogy már többször érdeklődtek efelől szervezők. Persze ami késik nem múlik. Alapvetően koncertre számíthat az, aki egyszer majd felkerekedik egy George Smoog fellépésre. Amikor mi kezdtük, az elején még sequencert sem használtunk, vagyis ahhoz szoktunk, hogy a színpadon születnek meg a dolgok. És mivel a zenekarunkkal egyfajta elektro-akusztikus felállással dolgoztunk, egy következő színpadi műsor is így fog működni. Vagyis masszív elektronikus alapok hard diskről, élőben játszott szinti szólamokkal, élő dobbal (és dobossal), s ezen kívül szólisztikus hangszerrel, szaxofonnal, klarinéttal, hegedűvel, de volt már, hogy játszott velünk tekerőlantos is. Szóval élőben. Ami persze azt is jelenti, hogy a hagyományos discoclub-ok eleve kimaradnak a technikai lehetőségek miatt, de ez eddig sem okozott gondot. Mert voltak más klubok, koncerttermek, fesztiválok.
És remélem lesznek is, ahol majd remélem mindenki utánajár, hogy igazat mondtam-e?… :)

Yo, Electric Connection in da house!

Endoril: Mivel töltitek időtöket, ha épp nem a hangszereket koptatjátok vagy a halakat turmixoljátok? Kik vagytok "civilben"?

Smoog: George elsősorban boldog apuka, akinek van remekül sikerült, kisiskolás fia, aki most egy kicsit szomorú, mert kölcsönkértem a Casio Vl-1-es szintijét (a legenda: Trio: Da,da,da…) egy filmzene projekt miatt. Amúgy a hétköznapokban az üzleti életben tevékenykedik Giorgo.
Jómagam újságíró lennék, televíziózom, rádiózom, s időnként filmeket, klipeket készítek, nem csak magunknak.

Endoril: Köszönöm, hogy szántatok időt a válaszadásra, öröm volt Veletek "dolgozni"! Milyen bölcsességet üzennétek a Music Is For Rich People olvasóinak?

Smoog: Azt feltétlenül, hogy ne felejtsétek: A kutyahideg ősi ellensége a macskanadrág!
Amúgy pedig azt, hogy ha már a zene létezik, akkor érdemes abban részt vállalni. Főzni, tálalni, vagy csak egyszerűen hallgatni. Mert csak így nyer értelmet.
Mi pedig köszönjük neked a remek remixet és a lehetőséget, hogy beszélgettünk egyet itt nálad. Stay tuned!


Így megy ez tehát a Szkok István – Bolla György párosnál. Az új maxi, a Blackstar április 22-én napvilágot lát; ajánlom mindenkinek, mert a lehető legkülönbözőbb elektronikus műfajok termései szerepelnek rajta! Jöjjön némi ízelítő:

The Strangest Shake - Az első George Smoog maxi. 2008 januárjában jelent meg a hazai Karmatronic gondozásában. Nagyon kellemes, dallamos house, a műfaj igazi szépségével és egészen megkapó vokállal (egy hete nem tudok róla lekattanni). Vásároljátok meg itt, ha tetszik!

Blackstar – A sokat emlegetett következő maxi eredeti verziójának vizuális manifesztációja, Londonnal, sapis gyilkossal meg csillagos leányzóval. Könnyed, kissé elborult darab, zongorával, gyors törtütemű dobokkal és érdekes basszusvonallal.

Blackstar (Endoril’s Sunrise Remix) – A trance stílus képviselője a kislemezen, eme remixemet sokak szerint le sem tagadhatnám (meglep, de egyesek szerint vannak felfedezhető stílusjegyeim). Telt dobok némi tribal-feelinggel, folyamatos basszus, supersaw pad és a dalszöveg komorságával kontrasztban álló gyors arpeggio főtéma – mi kell még? :)

Szmúgékat megtalálhatjátok a MySpace-en például, garantálom, hogy készséggel válaszolnak kér(d)éseitekre :)

- Music Is For Loving People

Így magasszintű programozási nyelvek 1-házi írás közben figyeltem fel erre a képre Facebook-on. :))
Ferry Corsten ölelget lelkesen egy karton-Armin van Buuren-t. A körülményekre kíváncsi lennék, például hogy honnan szerezte :D

- A hét favoritja 8. rész

Az az egyik jó dolog abban, hogy befutott könnyűzenei producer vagy, hogy beutazod az egész világot. Klubokba hívnak zenélni, na meg mindenféle egyéb rendezvényre, amelyekre általában más DJ-k is hivatalosak, így aztán rengeteg jó arccal lehet találkozni. Egy-egy ilyen találkozás pedig gyakorta sarkallja közös nóták írására a zenészeket, és az sem ritka, hogy életreszóló barátságok köttessenek a zenélés közben.
Így volt ez tavaly áprilisban is, amikor az amerikai illetőségű Istmo Music kiadó rendezett egy kis fesztivált El Salvadorban. A label egyébként meglepően kellemes, innovatív dalokat jelentet meg, elég csak ezt a kislemezt, vagy DJ Eco Garden State-jét alapul vennünk.

Szóval a második Istmo Music fesztiválra rászabadult Argentína két fenegyereke, Augustin Servente és Mathias Chavez, vagyis a Heatbeat formáció, akik már egész kicsi koruk óta imádják a zenét. Mindketten belefogtak a zeneírásba, majd 2006-ban találkoztak és attól fogva nem volt megállás: ontották a jobbnál jobb kislemezeket. A Paradise Garage zongoraszólamait, vagy a Nebula kegyetlen arpeggio-dallamát nem kell bemutatni egyik trance-t szerető emberkének sem. Nem igazán ragadtak még le egy stílusnál, képesek gyönyörű uplifting-et és falbontó, agyment techtrance-t is írni, nagyszerű párost alkotnak.
Hozzájuk csapódott be néhány nap erejéig a fesztiválon az Egyesült Államok-beli veterán, Randy Boyer, akit legtöbben valószínűleg az EnMass duóból ismernek, melyben a néhai Eric Tadla-val zenélt együtt, aki sajnos 2008-ban, 33 évesen elhunyt. Randy azóta nem is vitte túlzásba a zenélést, azt viszont mindenképp jól tette, hogy bevette magát a stúdióba Heatbeat-ékkel, mert a tavaly nyáron, HeatBoyer álnév alatt megjelent Happy Ending bizony beteg jó zenére sikeredett, bár meg kellett hallgatni párszor, hogy elkapja az embert a feeling.
Akkoriban írtam is egy bemutatót DJ Tempest blogjára, amit elolvasott maga a producer, Boyer is, és jó véleménnyel volt róla. De anno írtam erről is.

Szóval a Happy Ending engem megfogott és meglepetésképpen nem régen landolt egy újabb kiadása a dalnak, ezúttal a kislemezen egy Intro Edit-et és egy Exit Remix-et kapunk.

Az Intro Edit nagyon agyamentre sikeredett, imádom! Bármelyik élő szetett vagy rádiómixet nyugodtan lehet vele kezdeni, garantáltan szanaszéjjel fogja repeszteni a házfalat.
Lágy, megkapó hegedűvel indítunk, semmi rohanás, ahogy azt egy intro mixtől elvárjuk. Hamarosan egészen gyors törtütemű dobok csatlakoznak a játékhoz egy leheletnyi zongorával nyakon öntve, itt már érezzük, hogy valami történni fog. Hirtelen hal ki a kompozíció, az eddigi hangok helyére iszonyúan marcona, a főtémához hasonló supersaw akkord-dallam ugrik, kegyetlenül megsarcolva a hangsugárzókat. Az egészet olyan visszhang-effektel áldották meg producerék, hogy a hajad téped, egyszerűen sokként ér. Mindez után jön a felpörgés, gyors, pumpáló basszus borzolja a kedélyeket telt dobok alatt, mely elhozza nekünk az Original Mixből már ismert felállást: morcos basszusvonal, ami a szomszéd Sanyibából is kiviszi a náthát, nyújtott pad, szimpla dobszekció, kellemes háttér arpeggio és a főtéma. Igazi elszabadulós darab, a levezetésben pedig az ütemek végén úgy variálgatják a basszust, hogy arra meg kell őrülni. Nagyon jó kombinációja a keményvonalnak és az elszállásnak.

Az Exit Remix egy fokkal elvetemültebben közelít a dalhoz, visszafogott dobok, lágy, de azért ütős lábdob és duplarétegű basszusvonal jellemzi. Van egy mély basszus, ami igazából nem is annyira hallható, inkább csak adja a szubot észrevétlenül, míg felette egy reszelős bassz ropog. A kiállás hirtelen és nyugodt, kellemes pad-del és az eredetiből ismert arpeggio-dallammal. A basszus és némi hat jelzi, hogy hamarosan üdvözölhetjük a főtémát, amit eléggé megvariált Exit, mind a ritmikát, mint a hangszert. Ezt főleg a kórusban vesszük majd észre, ahol ugyanis a dallam agyonmanipulált, agyonvágdosott változata húzza az agyunkat, nagyon tetszetős!

Üde darab mind a kettő, híven az Istmo-nál megjelenő muzsikákhoz, ajánlom mindenki figyelmébe. Egy leheletnyit vad, egy kicsit lágy, egy csipetnyit bulizós és egy picikét otthon hallgatós.

HeatBoyer – Happy Ending (Remixed)  
Istmo Music, 2010. február 23.
01. Intro Edit 5:13
02. Exit Remix 6:28

Megvásárolni itt, letölteni itt tudjátok :)

- North State ismét a szeren!

Az Isaszegen élő Sárai Norbi barátomnak igazán jól megy a szekér manapság. A pesti éjszakát színteréül választó Let There Be Light trance partysorozat mögött ott van ő derekasan, szervezkediek és persze be is ugrik a DJ pult mögé pörgetni a muzsikákat. Legközelebb április 17-én, a Before Clubban lehet majd vele találkozni.

Odahaza pedig felölti a North State gúnyát és zenéket kotyvaszt. Nemrég megnyerte az FC System F projekt keretein belül tartott System F – Cry remixversenyt, de most ismét sikerült bekerülnie a szavazási fordulóba: ezúttal az Elevate című régi Ferry Corsten-dalt remixelte. Meg kell hagyni, szép teljesítmény!

Aki úgy érzi, Norbi remixe frankó, az szavazzon rá: látogasson el a hivatalos oldalra majd ott kattintson a 6-os mezre!

- Hétvégi rövidek

Ladies & gentlemen, vasárnap délutáni rövid híreinket olvashatják a trance világában. Benne.

- Talla 2XLC, a veterán német DJ és producer április huszadikán nagy megtiszteltetésben fog részesülni. A techno majd később inkább trance úttörője, a legelső techno klub alapítója Frankfurt város polgármester asszonyától átveheti majd a Frankfurt Badge of Honor-t, a város zenei és közösségi kultúrájának fejlesztéséért, a város hírnevének öregbítéséért. Ő lesz a világ harmadik olyan lemezlovasa, aki városától, illetve országától eféle kitüntetést kap.

- DJ Eco és Breakfast, a szcéna két igen ígéretes amerikai üstököse közös dalon dolgozik. Mindketten egészen innovatív, egyedi hangzást képviselnek, még ha utóbbi kicsit egy kaptafára is dolgozik, az eredmény viszont minden bizonnyal figyelemre méltó lesz.

- Nagy valószínűséggel április 22-én lát napvilágot a George Smoog – Blackstar maxi, rajta a Sunrise Remixemmel. Tetszik az időzítés, 27-én leszek ugyanis 21 éves. :)

- A napokban két magyar megjelenés is történt:
  - március 15-én jelent meg Németh Gábor (Embedded Frequency) egyik álneve, a Tensile Force alatt egy kislemez, melynek címe Monologue. A lemez a cseh digitális kiadó, a Trance All-stars égisze alatt látott napvilágot. A label már jelentetett meg nem egy hazai szerzeményt, gondolok itt Richard Sander barátom vagy a DK Project dalaira.

  - Utóbbi (DK Project) igazából egy duó, Bugyi Dávid és Stefan Skerlec közös produkciója. 15-én nekik is megérkezett az új muzsikájuk a Digital Quest kiadónál Sorrow néven.

Szép álmokat mára, én hamarosan indulok Debrecenbe…

- My Melodic World guestmix

Múlt héten ilyenkor pöpecül lement vendégmixem Melodious műsorában, a My Melodic World-ben. Aki késztetést érez a meghallgatására, annak itt a tracklista:

01. HeatBoyer - Happy Ending (Intro Mix)
02. Arnej pres. 8 Wonders - The Crossover (Original Mix)
03. Max Graham feat. Neev Kennedy - Sun In The Winter (Estiva Remix)
04. Cor Fijneman - Blow It All Away (Original Mix)
05. Stoneface & Terminal - St. Francis Foley (Club Mix)
06. Ronski Speed pres. Sun Decade feat. Emma Hewitt - Lasting Light (Jorn van Deynhoven Remix)
07. George Smoog - Black Star (Endoril's Sunrise Remix)
08. Danjo & JPL - Ages (Danjo Mix)
09. Audible - White Mouse (Original Mix)
10. Jody Wisternoff - Starstrings (Original Vocal Mix)
11. Lange pres. Firewall - Wanderlust (Sunny Lax Uplifting Remix)

Innen pedig darálható is lefele :)
Melodious ide vonatkozó bejegyzését pedig itt találjátok. Köszönöm a felkérést!

- A hét favoritja 7. rész

Kétségtelenül megérkezett az idei év első igazán várt szerzői albuma, méghozzá a már említett szlovák üstökös producertől, Robert Burian-től, Sound Park címmel. A debütáló lemeze egészen átlagosnak hat és kissé megosztja a közönséges, azt viszont nem lehet tagadni, hogy akadnak rajta egetverően jó muzsikák. Ezek közül is kiemelkedik a tavalyi év végét megzizzentő sláger, melyhez nekem először szilveszterkor volt szerencsém, kocsiban utazva Budapest felé és egyből megfogott: ez a You.
Robbie előszeretettel kollaborál honfitársaival, így nem meglepő, hogy a dal vokálját a szintén szlovák, gyönyörű énekesnőnek, Zdenka Predna-nak köszönhetjük, aki nem mellesleg szomszédaink American Idol-verziójának döntőse volt anno 2005-ben, azóta pedig 2 albumot énekelt fel és jön a harmadik hamarosan. Megnyerő, határozott és karakteres hangja abszolút jó választás volt a producer részéről, de a zenei alapra sem lehet panaszunk: a január 29-én megjelent single, a You az év egyik must-have darabja.


Az Original Mix kissé high-pass szűrt lábdobbal vág bele némi cincogó hat-tel és visszafogott clap-szerű dologgal fűszerezve, melynek mélytartományaiba lassacskán beférkőzik egy morcos szinti effekt, aminek klimaxja ténylegesen belecsap az erőlevesbe. Szépen épülget a nóta lassúnak ható, fémes dobok és zakatoló háttérpluck által kísért kissé vészjósló pad közepette, amihez a vokálos “ouhhh-aahhh” is kellőképpen hozzáad. Igazán hangulatos az egész, a kiállás pedig még annál is jobban. Az énekre nem lehet semmi panaszunk, a dalszöveg megkapó, az énekhang tökéletesen passzol a koncepcióhoz, a refrén pedig lebilincselően fülbemászó. Az első kórus szekcióban az eddig háttérbe szorult jól ismert ritmikájú lüktető szinti kiteljesedik, átveszi a hatalmat a kompozíció felett, kísérve a kemény pad által. Mindezt megfejelve, Robert rárakott még az egész tetejére egy szagatott arpeggio-dallamot is mely nagyon megdobja a nóta dinamikáját.

A lemezen található Dub Mix a szokásos éneksáv nélküli verziót takarja, míg a Single Version pedig egy 3 perces rövid rádióváltozat.

A negyedik változat, a Chill Mix igen nagy meglepetésként ért engem, amikor kezem ügyébe került a kislemez. Bizony, Burian úr eme oldalát még nem igazán ismerhettük meg, de megmutatta, hogy nagyszerű chillout dalokat is tud írni, ugyanis ez a lassú, nyugis variáns fantasztikusra sikeredett. Búgó, mély szintiszőnyegek felett gyönyörű zongoraszólamokat és hangulatos hegedűdallamokat találunk, melankólikus arpeggioval megspékelve. A kissé dühös vokál pedig itt is érvényesül.

Dalszöveg:

Tell me baby
if it's so hard
To play my part
How many used to say

I am sorry today
What did I say
It wasn't your name

You feel confused
You don't trust me
And now I'm through

Feel for me baby
If it is not what you're made off
Then if it's got enough
for you not for me

I am sorry today
What did I say
It wasn' your name

You feel confused
You don't trust me
And now I'm through

Robert Burian feat. Zdenka Predna - You
Forza Music, 2010. január 29.
01. Club Mix 7:59
02. Dub Mix 8:01

03. Single Version 3:03
04. Chill Mix 3:25
Letölteni itt tudjátok :)

- Hamarosan érkezik a Smoog remix

Na Béláim, el vagyok maradva egy kicsit magamtól, manapság nem igazán szabadultam rá a Live Writer-re. Holnap jövök, addig élvezzétek a kissé megkésett új heti favoritot.

A lényeg viszont az, hogy George Smoog-ék írtak tegnap este, csak épp nem néztem rá a leveleimre. Zamatos, igazi magyar elektronikus kislemezre lehet számítani a tavasz közepén, ugyanis érkezik a hazai Strip Recordsnál a Blackstar maxi, rajta pedig az Endoril’s Sunrise Remixem no meg stro-B kollegám két verziója is, többek között. :)
Nem kell már sokáig várni és lehet belefőzni az erőlevesbe, egyenesen valamelyik nagy online zeneboltból, legyen az Beatport vagy Juno. Stay tuned!

- Ismét guestmixelek

Meglep, hogy manapság mennyire érkeznek a felkérések, tekintve, hogy elég kezdő vagyok még.
Novemberben DJ Tempest podcastjébe toltunk egy-egy vendégmixet Ian Solano-val.
Aztán Embedded Frequency kollegám talált meg, hogy remixeljem a Blue Sun-ját, melynek megjelenése késik egy remixverseny miatt.
Nem sokkal később a George Smoog páros ajánlott egy remixlehetőséget. Azóta el is készültem a Black Star című daluk átíratával. Hogy mi lesz a sorsa, azt majd megtudhatjátok :)
Nemrég említettem a Spark Lez-nek készített mixemet is, most pedig ismét egy hazai DJ gondolta úgy, nem hagy engem pihenni (hál’ Istennek :).

A GlobalParty.hu / GlobalFM egyik rezidense, Melodious kért fel, hogy vasárnapi My Melodic World című műsorába szállítsak má’ némi muzsikát 1 óra terjedelemben. Nagy megtiszteltetés ez ismét, így persze örömmel vállaltam a felkérést :)
A Globalparty egyébként egy igen impozáns, sokrétű és dinamikusan fejlődő elektronikus zenei portál és rádió, nem mellesleg rendezvényeket is szponzorálnak / szerveznek.

A vendégmixemet pontosan egy hét múlva, március 14-én hallhatjátok este 8-tól. Lesz benne néhány finomság, például az említett George Smoog remixem debütálása, a jövő héten közelebbről is megtekintésre kerülő új Cor Fijneman zene és még egy pár exkluzív dolog, csak hogy legyen mit az erőlevesbe főzni.

Stay Tuned!

Melodious blogja

- A klasszikusok klasszikusban

Bárki bármit mond, ennek a kócos holland betyárnak a lehető legjobban bejött az élet. Tavaly harmadjára lett az év DJ-je, feleségül vett egy csodaszép leányzót, az egyik legátfogóbb, legsikeresebb független elektronikus zenei kiadó társtulajdonosa, hatalmas dalok szerzője, de még sorolhatnám.
Most pedig a hollandok (Artisjusnál) kevésbé pénzhajhász zenei képviselőszervezete, a Buma/Stemra is úgy gondolta, hogy ideje megjutalmazni Armin van Buuren-t: elnyerte ugyanis azt, ami a legnevesebb kitüntetés egy hollandus zenésznek, a Gouden Harp-ot, vagyis az Arany Hárfát.
Ezt a díjat ‘62 óta ítélik oda olyan zenészeknek, akiknek életműve nagyban hozzájárult a holland zenei kultúra fejlődéséhez és terjedéséhez. Bár eleinte csak a komolyzene területén mozogtak, mára viszont szemmel láthatóan a könnyűzene berkeibe is betévedtek. Nagyon jól tették.
A díjat például 2007-ben Tiesto is elnyerte (mert hogy egy évben több díjazott van), karöltve a Ilse de Lange-gal.

Armin, megfejelvén ezt az egészet, kapott még egy meglepit: Az NNO, vagyis a North Netherland Orchestra fogta magát, betanult jó pár klasszikus van Buuren szerzeményt, és előadta ezt Groningen városában pénteken. Mindig is imádtam ha nagyzenekar kísér, vagy játszik el trance dalokat és ez a performansz sem lett piskóta. A következő pár videófelvételből világosan látszik, mennyire kötődik egymáshoz a két műfaj, milyen szépen át lehet ültetni egyiket a másikba; látszik, hogy minden stílus (legyen az house, ambient, klasszikus vagy punk) ugyanazt a zenét játssza és meséli, csak épp más szemszögből.
Élvezzük hát a Blue Fear-t (mely tíz éve berobbantotta Amint a köztudatba), a ZoCalo-t (melynek előadásába meglepetésként öccse, Eller is beugrik) vagy az In And Out Of Love-ot (melyhez a szintén Arany Hárfa-győztes Within Temptation együttes énekesnője, Sharon den Adel adta hangját):

Armin van Buuren – Blue Fear:


Armin van Buuren & Gabriel & Dresden – Zocalo:


Armin van Buuren feat. Sharon den Adel – In & Out Of Love:

Ja, és a producer készül egy új szerzői albummal + nekikezdett egy új Gaia dalnak is, Aisha címmel.

- BRÉKIN’: Nyert a magyar remix!

A múltkori írásom kapcsán szeretném a hazi trance rajongók szívét megdobogtatni: ma kihirdették a remixverseny nyertesét, mely nem más, mint:

NORTH STATE
vagyis Sárai Norbert, egy tehetséges producer ismerősöm!

Nagyon szép munka volt, innen is gratulálok neki!

Ennek örömére most megyünk a Lovardába, megnézni a jó öreg Sterbinszky Károly mit pörget ma nekünk :)