- A hét favoritja 6. rész

Igen-igen. Tagadhatatlan, hogy egyik kedvenc producerem Arnej, aki 2008 végén úgy robbant be a látó-, és hallóterembe, mint egy jól megpörkölt erőleves.

A Boszniából származó, majd hamar Kanadába kivándorló Arney Secerkadic-ot először talán úgy köszönthettük a modern zenei tánctér padlódeszkáin, mint 8 Wonders. Akkor, még 2004-ben, igencsak a szárnyait próbálgatta, ám hangzása még nem érte el a tökélyt; próbálkozott a lelkem, de sem a nagy siker, sem a megfelelő muzsikák nem jöttek. Kiaknázatlan tehetségét így hát még tovább hívogatta, hogy ugyan bújjon már elő. Sutba is dobta egy időre a csodás álnevet, és 2007-ben beröppentett két olyan nótát, hogy a falat kezdtük el kaparni: ez volt a Rendezvous és a People Come, People Go, ezúttal már Arnej név alatt. Innovatívan kellemes darabok voltak, és a producer nem pihent; ezután megjelent hihetetlen egymásutánban két kislemeze de ismét másik szerzői álnév mögött: Arney S. A korongok nótái, főleg a másodiké (The Night Before / Sunday Morning Walk) máig örökranglistások nálam, megkapóan hangulatosak, egy egészen új szintet tárnak fel.
Persze az Arnej-i énje is ontotta a slágereket: They Always Come Back, The Ones That Get Away, Bella, 7 Days és még sorolhatnám. A producer rálelt a saját hangjára, ami a szakmában igen fontos. Ördögien keveri a minimalista stílusjegyeket, a techtrance szintiket és a felemelő uplifting motívumokat, betartva egy olyan egyensúlyt, mely szerzeményeinek egészen egyedi hangzásvilágot teremt.

Tavaly aztán fel is röppent a hír, hogy készülőben van egy debüt album, de aztán jött egy váratlan csavar: a lemez késett és késett, sajnos nem Arnej hibájából: a kiadó úgy döntött, eltolja az egészet EGY EGÉSZ ÉVvel. Srácunk erre pedig azt mondta, hogy oké, de akkor minden hónapban megkínálja egy trackkel a közönséget, természetesen az albumból. Még ez előtt jött ki az első single, és a zeneszerző első vokál dala, a Strangers We’ve Become, melyhez Jaren húga, Josie adta a hangját. Azóta pedig kettesével jönnek a falatok, szeptemberben érkezett a There Are No Coincidences és a Tomorrow Never Comes Igen, Arnej mindig ilyen filozofikus címeket ad a daloknak (pölö Sex On The Beach :).
Nemrég, február 8-án pedig landolt a várva várt They Need Us, karöltve a kevésbé jó Ping Pong-gal.


A They Need Us Original Mix-e egy kis effekttel és laza ritmusokkal indul, nem siet sehová egy darabig. Offbeat klattyogások és határozott clap között folydogál a nem túl vérbő lábdob, melyet hamarosan elnyel egy húzós hanghatás, ami betessékeli nekünk a kegyetlenül szeletelgető morcos basszusvonalat. Ez a basszus aztán a dal végéig folyton manipulálódik össze-vissza, csak hogy érezzük a fankit. Hamarosan kiegészül az egész némi basszust utánzó, csak kissé elcsúszott szintidallammal, aminek hatására nagyon gyorsnak fogjuk érezni a számot.
A kiállás villámgyorsan ér minket, hirtelen egy nagyon nyugis felállásban találjuk magunkat, csak a mély lobog a háttérben halkan. És akkor gyönyörűszépen kezd betörni a fődallam: kifejezetten szaggatott hangok, első hallásra talán ide-oda dobálva egy megnyerően melankolikus szinti által prezentálva, de a fejünkből ezek után nehéz lesz kiverni a muzsikát. Érezzük, ahogy az egész hangzás bizsergeti a lelkünket.
A kórus lagymatagon kezd a kiállás után, fokozatosan épül újra a dal, de minden másodpercre elvarászló. A szerkezeti egységek közötti váltást kifinomult és fülgazmikus effektek végzik.

A Club Edit sokban igazából nem különbözik az eredetitől, pusztán csak a felépítésben. Két kiállást kapunk. A Radio Edit pedig egy 3 perces rövidített változat. Ahogy azt megszokhattuk

A Ping Pong Original Mix-e található még a lemezen. Ez valahogy kevésbé fogja meg az embert, kicsit töltelék íze van. Teltebb dobszekció jellemzi, mint a They Need Us-t, a basszus viszont hasonlóan lüktető, bár az azt játszó szinti merőben más hangzású. A hirtelen kiállásban elgondolkodtató, lágy supersaw pad-del találjuk magunkat szembe, ami magában igen szép, de sajnos nem sokáig élvezhetjük, egy jellemtelen, monoton, gyors arpeggio veszi át a helyét az érkező kórusban, ami onnastól végig is recézi az egész dalt fémes háttéreffektusok, táncoltatós hihatek és pumpáló basszus közepette.


Arnej tehát ismét jelentkezett. A manapság videójáték zenéket is komponáló művész sajnos kezd megkopni, ez érezhető, ettől függetlenül képes olyan nagyszerű dalokat is írni, mint a They Need Us. Félteni tehát nem kell “2008 legjobb producerét”.

Arnej – They Need Us / Ping Pong
Coldharbour Recordings, 2010. február 08.
01. They Need Us (Original Mix) 6:47
02. They Need Us (Club Edit) 6:42

03. They Need Us (Radio Edit) 3:23
04. Ping Pong (Original Mix) 6:51
Megvásárolni itt, letölteni pedig itt tudjátok :)

- Rövid: Endoril guestmix

Hú, még jövök Nektek valamivel mára :)
Elég hirtelen zajlott le a dolog és azzal kezdődött, hogy pár napja egy Spark Lez nevű magyar srác kopogtatott MSN-em ablakán. Aztán tegnap sikerült is elcsípnie és nem köntörfalazott: van néki egy podcast-je, ami hamarosan a 10. epizódjához ér és felkérne engem egy vendégmixre. Hát gondoltam, bobby, még szép (mindig szívesen veszem a felkéréseket)!

Bár podcast-nek nehezen lehetne nevezni a mixdömpinget, amit időközönként produkál Spark kollegám, mivel az említett fogalom defínicójában nem szerepel az, hogy közvetlen linkekről tölti le a hallgató az adásokat, hanem ennek bizony egy feed-en keresztül kellene történnie (jó, a linkek blogbejegyzésekben vannak, azoknak meg ugye van feed-je, de az nem ugyanaz), de ezen most ne akadjunk fenn.
A lényeg a fiatal bedroom DJ lelkesedése, én pedig örömmel tettem eleget kérésének, ha már csak úgy a semmiből engem választott ki: megtiszteltetés az ilyen :).

Még aznap horpasztottam is egy fél órás mixet, tele minden földi jóval, de főleg transz muzsikákkal, amit most itt is megosztanék Veletek. Aki úgy érzi, túl csendes a szoba, vagy szereti a szomszédok mennyezetéről lepergetni a vakolatot az nyugodtan töltse le és élvezze!

Spark Lez Podcast 010 – Endoril Guestmix

01. Lifeserzh - Balsis (Ronski Speed's Positive Ways Remix)
02. DJ Eco - And We Flew Away (Original Mix)
03. Judge Jules & Roger Shah feat. Amanda Angelic - Hold On (Judge Jules Remix)
04. Masoud feat. Josie - Leave It All Behind (Amurai Remix)
05. Calvin Harris - Flashback (Eric Prydz Remix)
06. Foyle & Sparx - Chords Of Life (Original Mix)

Egyébként a podcasthez hozzájárult még egy maroknyi lemezlovász is, nem csak én. A teljes 10. epizódot ITT tudjátok megtekinteni, Spark Lez blogját pedig ITT találjátok :)

- Színfalak mögött

Új, néhány részes rovattal készülök itt a blogom hasábjain. Elég régóta tervezgetem már, de csak most éreztem úgy, hogy ideje kiírni magamból. A “Színfalak mögött” egy olyan ismeretterjesztő cikk-sorozat lesz, melyben eléggé elrugaszkodok a tőlem megszokott trance műfajától és sokkal inkább a zenei paletta egyéb berkeire koncentrálok, legyen az kortárs komolyzene vagy pop.
Próbálok előtérbe hozni olyan meghatározó figurákat, olyan, hétköznapi emberek által talán kevésbé ismert producereket, akik valamilyen más médium “mögé” bújva érintik meg érzékeinket, vagy csak egyszerűen egy másik zenész neve mellett bújnak meg és sokszor észre sem vesszük munkásságukat. Gondolok itt a popszakma dalainak zenei alapjáért felelős emberekre, vagy ismert filmek és videójátékok hanganyagának komponistáira.
Ha azt mondom, Insomnia, akkor mindenki tudja, hogy a Faithless banda követte el, de vajon ha a Hitman – Contracts hátborzongató dark ambient ritmusaira gondolunk, meg tudjuk-e nevezni a zeneszerzőt a poligonok mögött? Tudjuk, ki az a Jesper Kyd?

Ehhez hasonló dolgok mögé tekinthettek majd be, ha figyelemmel kíséritek a “Színfalak mögött” rovatot :) Szerintetek?

- DJ-k figyelem! Adjatok egy ÁSÓT!

Srácok, ideje leporolni a CDJ-ket, a VMX-eket meg az Ableton Live-ot és ideje feltenni főni az erőlevest!
Azt a trance berkekben jártasak minden bizonnyal már tudják, hogy hamarosan elindul Armin van Buuren meghatározó rádióműsorának, az A State Of Trance-nek a 450. “adása”. No de ez nem lesz piskóta gyerekek, a tavalyi 400. epizódhoz hasonló gatyarepesztő banzáj fogja kezdetét venni, szerte a galaxisban… na jó, csak itt a Földön. Szóval iszonytatóan hajhullásos eseménysorozatnak nézünk elébe.

Armin és csapata pedig megfejeli még azzal is az izgalmakat, hogy amatőr DJ-k számára hirdet egy kis versenyt. Aki nyer, annak a mixét nemes egyszerűséggel leadják a 450. epizód keretein belül!

Hogy mik az elvárások?
- Fogod magad, főzöl egy teát.
- Kiengeded a macskát rohangálni.
- Kifújod az orrod.
- Leülsz a masina elé (legyen az keverőpult vagy számítógép)
- Lemixelsz gyönyörűségesen 1 órát (60 percet, egy légyzümmögésnyivel sem többet!)

- Nem pakolsz bele se reklámot, se voice-overt (nem beszélsz bele)!
- Elmented a végterméket mp3-ba, 192 kbps-os konstans bitrátával.
- Megírod a tracklistát.
- És feltöltöd a verseny weboldalára.

A megmérettetés március 21-én éjfélkor zárul, eddig kell beadni a munkákat. Ki tudja, még talán én is nevezek… Hajrá!

- Összefog a szcéna avagy a Ministry of Sound vége?

Tudjátok mi ez a logó? Mihez tartozik? Mit képvisel? Vajon milyen értékeket hordoz? Ha a válasz igen, akkor helyes. Ha nem, akkor két lehetőség van: ha nem szereted az elektronikus zenét, akkor megértem, csak akkor miért olvasod a blogot? :) Viszont ha szereted a stílust, akkor bizony magadra vess, mert egy mérföldkő és egy élő legenda emblémája köszön rád. Egy fogalom, egy életérzés. Mi is az a Ministry Of Sound?

Egy diszkó? – Majdnem, egy klub. A Klub.
Egy lemezkiadó? – Igen, ráadásul a világ legnagyobb független kiadója.
Webshop? – Úgy van. Vehetsz például pólókat is.
Internetes jelenség? – Mára már igen, online TV-csatornával meg minden fankisággal.

Holland? – Háhá, nem!

A Hang Minisztériumának története régmúlt szép időkre nyúlik vissza. Amikor lecsengett a ‘80-as évek szikrázó, pepita, giccses diszkóőrülete, a ‘keményebb’ house zene kezdett el előtérbe kerülni az illegális bulik Mekkájában, Londonban (is). Na meg persze ott volt az extázisba és mélysötétbe burkolózó rave is és egy csipetnyi abból, amit ma trance-nek nevezünk, bár akkor ez a stílus még durván magzatpózban feküdt. 1991 szeptember 21-ét írunk: meglepően sok ember árad be egy épületbe este 10 után, ami nem rég még egy lerobbant buszgarázs volt London nem túl jó nevű Croydon részének szívében. Megnyitották a Ministry Of Sound nevű szórakozóhelyet. Már akkor is elég igényes volt ahhoz, hogy egy koszos környékre rengeteg embert csábítson, ahol a szórakozni vágyó fiatalok a legmenőbb house szerzeményekkel lettek megbombázva, még ha alkohollal nem is: azt ugyanis tilos volt fogyasztani a helyen. A sikerhez hozzájárult a kedves személyzet, a nagyszerű kialakítás, a tuti zenei anyag, a kiváló hangtechnika meg egy kis varázs: ami azóta is töretlen.

Mára, 18 évvel később, 300 embert foglalkoztató világméretű óriássá nőtte ki magát a hely. Egy zenei palota, egy ikon lett, mely több generációnak is nagyban hozzájárult muzikális kulturájához. Embereket fog össze a világ minden táján, olyan lemezeket jelentet meg, mint a kultikus Trance Nation kompilációk, olyan szociális és kultúrális rendezvényeknek ad otthont, mint a “Mothers Against Guns” (Anyák a Fegyverek Ellen), “Urban Mission” (Városi Küldetés), ezen kívül sok zenei összejövetelt is a MoS épületében tartanak. A klub részleg tánctere a The Box (A Doboz) mára olyan technikákkal van felszerelve, melyek egyedülállóak a környéken: háromszoros bolondbiztos hangszigetelés és páratartalom-szenzorok a falakba építve, melyek a terem klímaváltozásának tekintetében módosítják a hangzást, hogy a lehető legprofibb audióélményt kapjuk az arcunkba. Maga lett a városközpont ez a hely, aki hallatni akarja a hangját az ide jön; DJ-k és mozgalmak egyaránt.

Ám a napokban jött a hír, hogy hamarosan véget érhet a pályafutás és jogi úton lekapcsolhatják az utolsó hangfalat is az épületben. Történik ugyanis, hogy egy építkezési vállalat, az Oakmayne azt tervezi, hogy a klub-központ-irodaház-székházzal szembeni régi Eileen House-t ledózerolja jó igényesen és felhúz oda egy jóféle lakóépületet. És itt jön a baljós következmény: ahhoz, hogy ez megtörténjen, be kell záratni a Ministry Of Sound-ot, mert a sok szórakozó fiatal meg miegymás bizony nem hagyná aludni a szomszéd Jani (elnézést, Johnny) bácsit. Ez végülis korrekt, én sem akarnék olyan helyen lakni, ahol a decibel kiviszi az ablakot. Vagy még ha a hangszigetelés miatt az nem is, de a sok mászkálás-ordítozás-beszélgetés.
Na de micsoda barom az, aki épp egy ekkora kaliberű, meghatározó épület elé akar lakóházakat építeni? Szép és jó dolog az, csak tegye valahol máshol. Vagy náluk mindenki zenegyűlölő? Elnökük csak annyit mondott, hogy “nightclubs come and go”, vagyis klubok jönnek, klubok mennek. Erre a Ministry-sek meg is hökkentek eléggé, de nem fogják hagyni magukat; kellemes kis jogi csatának nézünk elébe, de az már látszik, hogy a világ szinte összes partyarca és egy jó nagy rakat londoni szervezet is a klub mellett van. Irtó nehéz dolga lesz az Oakmayne-nek. Igazi filmbe illő történések!

Így hát petíciót fognak benyújtani a srácok a hely megmentése érdekében, amit EZEN az oldalon bárki alá is írhat. Mellesleg egyetlen embert ismerek, akiről tudom, hogy bulizott már ott, Fori barátomat, aki egyetemi tanulmányait Londonban folytatja.

Kiváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége.

- BRÉKIN’: Taroltak a magyar remixek!

Szép este ez a mai az ifjú hazai trance producereknek, bár van egy olyan érzésem, hogy némelyikük még épp alszik és nem is tudja mekkora jóság ütötte fel a fejét. De ne szaladjunk előre, kezdjük az elején:

A nemrég említett Ferry “System F” Corsten pár hete meghirdette a szcéna talán legeredetibb, legátfogóbb, legnagyobb remixversenyét, az FC System F projektet; focibuzi zeneszerzők előnyben. Az FC egyrész a holland nagymester monogramja, de igen, utal itt a ‘football club’ kifejezésre is, ugyanis 11 régi nagy klasszikus System F dalt lehet majd remixelni. Na jó, csak 10-et, mert a “kapus”, a nagy sláger Out Of The Blue már elkelt, azt a nagy fejesek gondolhatták újra Tiesto-val és Laidback Luke-kal az élen. Meg is jelent azóta. Na de a hátvédek és a csatárok még hátra vannak, a középpályásokról nem is beszélve: minden héten letölthetővé válik egy régi dal remixpakkja a projekt oldalán és ingyenes regisztráció után már kaparható is lefele és lehet beleaprítani az FL-be, Logicba, Reasonbe vagy épp az erőlevesbe.

Ha jól kifőztük a kompozíciót, akkor azt mp3 formátumba csurgathatjuk is vissza az oldalra, lehetőleg 3 héten belül és az FC System F-es srácok nagy gonddal jól meg is hallgatják. 10 remix lesz kiválasztva minden dalból, amire majd lehet szavazni ingyenesen a népnek orrba-szájba kifulladásig, a nyertesek pedig felkerülnek előbb egy kislemezre, majd a nyertes remixekből álló albumba a verseny végén. Emellett kézhez kapnak az elkövetők 250 eurót és egy komplett mezt a fent látható logó színeiben, hogy legyen miben tesiórán feszülni.

Nos, az első meghirdetett nóta, a Cry már meg is kapta az arcába a sok-sok remixet (több, mint 140 érkezett be), amelyek közül ma este (alig egy órája) a zsűri ki is választotta (és Twitteren ki is nyilvánította) a szavazási fordulóba továbbjutottakat! És amikor a listát olvastam, eldobtam az agyam!
10 továbbjutott remix közül 3 magyar remix! (Minimum, mert végülis lehet, hogy a többi álnév is honfitársat takar :)
Több, mint 140 közül, kéremszépen, Magyarország fiai ott vannak keményen a 10 legjobban! Hihetetlen!

- PeterG-ék szépen haladó hármasfogata, az Airplay47 kiegészülve a zeneileg rengeteget melózó Jason Mill-lel olyan újragondolást hozott össze, ami megragadta Ferry-ék szívét. Vigyázzatok, hamarosan együtt zenélnek majd Szoboszlón!
- Rádiós kollegám, Sárai Norbert, vagyis North State is ott van a mezőnyben, hatalmas gratuláció neki! Őt is hallhatjuk hamarosan Budapesten!
- És végül egy eddig számomra ismeretlen srác, Király Róbert (Robert Kiraly) jutott be, aki az Egyesült Királyságban tevékenykedik már egy ideje. Ihol a MySpace-e!

Ez igen srácok! Csak így tovább! Ez szép volt!
Hamarosan lehet majd rájuk szavazni is, ha ellátogattok ERRE az oldalra és rákattantok a Cry mezre, ahol természetesen bele is lehet hallgatni a munkákba! Hajrá, szurkoljunk a srácoknak és tegyétek le voksaitokat Ti is!

- Munka közben: 7 Skies

A képen látható fiatalember a trance berkek egyik feltörekvő friss producere. Bár igazából nem is annyira friss, hiszen olyan álnevek alatt, mint Operation Strike vagy Strike-E már hallhattunk tőle dalokat 2003-2004 tájékán is.
Az olasz David Boldini viszont mára rátalált a számára megfelelő útra és úgy tűnik, a 7 Skies projektje egész permanens és sikeres. Kellemes párost alkottak ők a francia Jonathan Blakoe-val, azaz Static Blue-val, akivel együtt jó pár remixet könyvelhetnek el, köztük Adam Szabo Altra-jához és Sunny Lax Miqué-jéhez is. Mondanom sem kell, utóbbi két producer magyar. Manapság viszont egyedül próbálgatja a szerencséjét és nem kell félteni.
A kellemes, nem túl zúzós uplifting trance művelője ő, nem mellesleg nagy tudója a hangok viselkedésének ugyanis producerkedés mellett egy hangmérnőki és hangtechnikusi vállalatot is igazgat.

Tavaly szeptemberben jött ki egy remixe Ronski Speed általam már sokat emlegetett és nagyra becsült válogatásalbumán, a Positive Ways 5-ön, melyet az említett zenész Something Happened On The Way To Heaven című dalához írt. Egy csapásra beleszerettem, nagyon megnyerő darab lett, bármikor szívesen hallgatom; fantasztikusan eltalált újragondolás. David-nek van egy YouTube csatornája, ahol anno be is mutatta a művet: lejátszotta Logic-ban, az általa használt zeneszerző környezetben, de az írási folyamatba nem avatta be a nézőket: mostanáig.

7 Skies a napokban jelentkezett egy két részes mondhatni videóinterjúval a remixxel kapcsolatban, amelyben elmagyaráz és megmutat pár dolgot a szerzemény születését és felépítését illetően. Nézők kérdései alapján állította össze, hogy miről szóljon a bemutató és megtudhatjuk belőle például, hogy hogyan néz ki a dal dobszekciója, hogyan hívta életre az uplifting műfajra napjainkban oly jellemző fémes acid hangokat és ad tippeket azoknak is, akik nem tudják eldönteni, mi módon mastereljék a mixeiket. Kezdő producereknek és azoknak, akiket érdekel a szoftveres zeneírás mindenképp érdemes megnézni!

Aki többre vágyik, látogasson el David weboldalára:
7 Skies honlap

- Exkluzív Ferenc

Na végre ad a kezünkbe valami ropogósat is a holland Ferry Corsten. A 2008 novemberében elkövetett Twice In A Blue Moon című fantasztikus szerzői album után inkább csak turnézgatott a trance fenegyereke. Hamarosan viszont egy olyan mixkompilációt kapunk tőle, amire megéri várni: ez lesz idén márciusban a Once Upon A Night dupla lemez. 25 dallal lehetünk gazdagabbak, ha beszerezzük, ráadásul olyanokkal, amelyeket sehol máshol nem fogunk megtalálni: mind kizárólag eme album kedvéért lett megkomponálva, majd Ferry által egybeolvasztva. A tracklista igen impozáns, hisz olyan neveket lelhetünk itt, mint Breakfast, Fred Baker, Tritonal-ék, BT, DJ Eco és maga Mr. Corsten. Ha kiváncsiak vagytok erre a nagyszerűnek ígérkező zenei kavalkádra, a DJ március 17-ei Corsten’s Countdown című műsorában belekóstolhattok.

Ferry Corsten – Once Upon A Night

Disc 1
01. Yuri Kane – Right Back
02. Yuri Kane – Around You
03. Alpha 9 – Come Home
04. Progressiver pres FineSky – Fine Sky
05. Fred Baker pres. Saona – Saono (Andy Duguid Remix)
06. Tritonal feat. Soto – Forgive Me, Forget You (Ashley Wallbridge Remix)
07. JPL – We Move In Symmetry
08. Salt Tank pres. Meet Me At The Burning Man – Leaving Town (Allende Remix)
09. Phynn – Hello Love
10. Amurai feat Melissa Loretta – Unconditional Love
11. Arty – Hope
12. Fender Woods – Ain’t She Pretty (Amurai’s Yerevan Remix)
13. Cramp pres Sliders – Meteor

Disc 2
01. Mark Sixma – Forsaken
02. The Airstatic – Worldwide (Anton Firtich Remix)
03. Tempo Giusto – Metropolitan (Alex O’Rion Remix)
04. Breakfast – Slow Motion
05. Bart Claessen – Hartseer
06. Rafaël Frost – If Only
07. Mike Danis – Sweet Dynamite
08. Anton Firtich pres AF Project – Something Wrong
09. Akira Kayosa – State Of Origin
10. Ferry Corsten pres Pulse – Once
11. DJ Eco pres. Pacheco – Dancing Under Streetlights
12. BT – The Unbreakable (Breakfast Remix)

- A hét favoritja 5. rész

A Magic Island Recordings ismét egy igen jó évnek néz elébe. A kopasz Roger Shah sosem áll meg, a fél blog belőle áll ki, de nem tehetek róla, jól csinálja, amit csinál. Sőt, tökéletesen. Megtalálta önmagát, tudja, hogy mit akar, és hihetetlen tempóban dolgozik, ráadásul olyan nevekkel bandázgat manapság, akiket nem igazán kell bemutatni a szcénának. Jelen pillanatban is minimum 3 dalon dolgozik, és a legutóbbi rádióműsorában elhangzott bejelentése alapján valószínű, hogy az új Sunlounger album dalai azok, ami állítása szerint valamikor a nyár végén fog megjelenni. Hihetetlen!

A szintetizátorok másik végén ezen a héten a trance műfaj egyik legjobb férj-feleség kombója áll, a ‘Bíró’ Judge Jules és Amanda Angelic személyében. Őket talán jobban ismerhetitek az ezredforduló idején alakult Angelic formációból, amelynek rajtuk kívül a zseniális Darren ‘DT8 Project’ Tate volt még az alappillére. Ki ne emlékezne az It’s My Turn-re? Na? Ugye.

Jules, alias Julius O’Riordan egyébként igen fanki pali, azt tudni kell róla, nem sok ilyen életvidáman agyament producerrel találkozhat az ember, de hát neki már bejött az élet: a ‘90-es évek eleje óta tolja az ipart és a kontentot, meghatározó személyisége a műfajnak. Illegális partykkal kezdte ő is, Londonban, a Bíró (Judge) becenevet pedig barátai aggatták rá, amiért jogból diplomázott. Mindezek előtt pedig az indie-t ‘'kamázta’, szóval őt is sikeresen átállította az elektronikus zene. Nagyon sikeresen.
Felesége, Amanda, az Angelic felbomlása után a háttérbe húzódott, de most ismét itt van: február elsején kijött a Hold On című kislemez!

Négy verzió található a korongon, bár ezek közül kettő érdemel igazán említést, a másik kettő egy dub (vokál nélküli) és egy rövidített rádióverzió.

Az Original Mix-nek titulált, ám inkább Roger Shah mixnek ható variáns bizony az, amit megszokhattunk a producertől. Már-már kísértetiesen hasonlít előző dalaira (I’m Not God, Healesville Sanctuary), sokáig ódzkodtam is tőle, de végül beadtam a derekam: ez a hangzásvilág még mindig levesz a lábamról. A basszusvonal ugyanaz a ropogós anyag, ami az előbb említett dalokban, az open hat-jét egy éve nem cserélte le Shah, csakúgy, ahogyan a szinti presetjeit sem, max kicsit pofozgatta őket. Tucatzenének ható kreálmány ez, de akkor is: jó, basszus. Energikus, nyárias, táncra késztető egyveleg, gyorsan pattogó főtémával, lágyan zakatoló háttérhangokkal és iszonyúan fülbemászó vokállal. Az ének egyébként kissé szexuális töltetű, kedves Amandánk arról énekel, hogy a hapi jobb, ha vár az összebújással, mert bizony ő még nem készült fel erre. Úgyhogy férfibarátaim, hátrább az agarakkal és hold on, nem kell sietni, nyugodtság. Várjunk az igazi érzelmekre.
Ja és persze gitár is elhangzik a dalban, eleinte fura, de megszokja és megszereti az ember.
A rádió és dub verzió ebből a dalból van.

Természetesen Jules is belenyúlt a masszába egy remix erejéig és nagyon jól tette! Egy igazán jót főzött nekünk a nagy öreg, hangulatos kompozíciót kapunk a lábunk alá. Lassan indul be, de aztán annál energikusabbá válik. Pumpáló lábdob, kissé jobbra pan-elt hat-ek, folyamatos, mély basszusvonal, amit egy lüktető akkordokat játszó szinti és egy háttérben pluttyogó szinuszhang egészít ki. A vokált meghökkentően megváltoztatta a producer (más a ritmikája és szerintem a hangneme is), bár ha valakinek a dal énekese a felesége, akkor úgy érzem ezt akár a reggeli kávé közben is megteheti. A kórusban egy laza kis pad borzolja a kedélyeket, meg egy moog-szerű fanki basszus, nehéz megállni, hogy ne mozogjon rá az ember.
Nagyon jól sikerült darab!

Aki szereti Shah-t és szereti Jules-t annak kötelező.

Judge Jules & Roger Shah feat. Amanda Angelic – Hold On
Magic Island Recordings, 2010. február 01.
01. Original Mix 8:29
02. Dub Mix 8:05

03. Radio Edit 3:53
04. Judge Jules Remix 7:01
Megvásárolni itt, letölteni pedig itt tudjátok :)

- A hét favoritja 4. rész

Bizony nehéz válogatni így az év eleji megjelenésekből. A szcénának is kell egy kis idő, míg beindul az élet szilveszter után, főleg ebben a modern világban, ahol naponta annyi zenei kiadvány érkezik, hogy azt sem tudjuk merre nézzünk, sokszor a minőség rovására. Aztán meg vannak azok a trackek, amiket első hallgatás után nem talál túl vonzónak a fogyasztó. Porosodik egy darabig; órákig, vagy talán hónapokig, aztán véletlenül lejátszod és be kell látnod: hogy a viharba pihent ez itt eddig? Gondolom Veletek is megesett már ilyesmi.

 

Eheti első delikvensünk (aki igazából múlt héten kellett volna, hogy landoljon itt) is egy ilyen szerzemény: eleinte nem tetszett, de aztán szép fokozatosan beleszerettem. Az elkövető személyéről megoszlanak az álláspontok, ugyanis van, aki szerint M.I.K.E. a producer, van, akik szerint viszont felesége Caroline bújik meg ezalatt a Caromax álnév alatt (ezt mondja ugyanis a Discogs is). Én úgy vagyok vele, hogy valószínűleg mindkettejük keze-lába benne van a dologban.
Ami viszont biztos az az, hogy M.I.K.E.-ot nem kell félteni, ha zenélésről van szó; mióta 10 évesen egy Depeche Mode koncert megváltoztatta a kicsi Dirk Dierickx agyának kattogását, azóta azon van, hogy megtáncoltassa a nagyérdeműt. A belga származású producer már 13 éve morzsolja a hangfalakat a legkülönbözőbb álnevek alatt, melyeket talán jobban is ismertek, mint a polgári nevét (ugyanis 2000-ben megváltoztatta a Dirk-et Mike-ra).
A Push gúnya alatt komponált Strange World-öt biztosan mindenki vágja, de az Absolute alteregója által szerzett Dolphin’s Cry is nagyon fanki, vagy manapság a Plastic Boy-os megnyilvánulásai. Most, január 25-én pedig megjelent tőle egy újabb EP az Armada-s Pilot6 kiadónál (érdekesség gyanánt: Pilot6 az irodaház neve, ahol a kiadó székhelye található).

A Silk / All The Good Things egy kicsit progresszívabban rotyogós kislemez, leheletnyit szokatlan a producertől (bár tagadhatatlan, hogy ő is változik), de Mike ezen a lécen is magabiztosan áll. A statisztika szerint az EP-k első dalai szoktak a jobbak lenni, itt úgy érzem más a helyzet; a Silk valahogy nem jön be. De nézzük hát miért is:

 

Selyemnek nem nevezném ezt az erőteljesen progisan induló darabot. Tompa lábdob és pattogós, szintén tompa basszusvonal csap a bablevesbe, kiegészülve némi clap-pel és perkusszióval. Egy teltebb basszus és egy monoton szintiakkord háborúzik egy darabig a minimális dobok felett, míg a háttérben agyonmanipulált pad-ek terülnek el. A szintik húzásából érezhetjük kicsit, hogy jön egy kiállás, ami viszont sajnos számomra kevés: bár a tötöröttö főtéma határozottan ropog a félénk mély hangok felett, eleinte a szaggatott mellékdallamot nagyon nem érezzük oda valónak. Észrevétlenül megyünk a kórusrészbe, majd a levezetésbe; igazi otthon hallgatós nóta inkább, melynek szerkezeti egységeit egybemosta a producer.

Na az All The Good Things már egyből tetszetősebben indul. Lábmozgatós harsány hihat-ek, odarakós kick és egy kis reverzióval felerősített határozott clap szolgáltatja az alapot. A kellemesen morgós basszus előtt még az arcunkba csap a főtéma egy variánsa, ami valahol Deadmau5 és Arnej között ingázik, de nagyon jóra sikeredett; végigfut az egész dalon, nem nagyon áll, max csak a háttérbe somfordál. A kiállásnál köszönthetjük az előbbi dallam kiegészítőjét, egy leheletnyi attack-kal ellátott igen érdekes hangzású szintit, amit viszont majd csak a levezetésnél hallunk felcsendülni újra egy kicsit. A kórusban viszont váratlanul lép be egy nagyon fanki arpeggio alig észrevehetően. Egy hangulatos, inkább bulizósabb szerzemény ez, ajánlom minden progi-szerető emberkének.

M.I.K.E. presents Caromax – Silk / All The Good Things
Pilot6 Records, 2010. január 25.
01. Silk 7:07
02. All The Good Things 7:36 
Megvásárolni itt, letölteni itt tudjátok :)

M.I.K.E. weboldala (nagyon baba!)

Facebook
Twitter