Száguldó afgán csatalóként suhan végig ismerőseim között. De ugyanez jellemző ám az egész világra. A jelenség meghódítja az Internetet, könyörtelenül szedi áldozatait, sikere pedig abban rejlik, hogy... őőő... nem tudom, de szerintem király.
A Twitter-ről beszélek, igen. Nem tudod mi az? Nos, 2007-ben alapította a dolgot Evan Williams San Francisco-ban, azóta pedig szökik a biznic felfelé de úgy istenesen. A Twitter nem más, mint egy speciális közösségi portál, egy csatorna, aminek keretén belül rövid szöveges üzeneteket írhatunk nekünk tetsző témában, amiket aztán minden olyan emberke megkap és lát, aki felíratkozott a mi kis csatornánkra. Az eredeti koncepció az volt, hogy az üzlet-, és munkatársak, barátok megoszthassák egymással, mit csinálnak éppen, akár mobilról is. Aztán ez kinőtte magát egyfajta online marketing platformmá.
Bár az oldalt üzemeltető cég székházában csak majd' 50-en dolgoznak, a siker érezhető, és számadatokkal nagyon meghökkentően kifejezhető: míg tavaly év elején mindössze durván 500 ezren voltak beregisztrálva, úgy mostanra a felhasználók száma (kapaszkodni) elérte a 7 milliót!
Kérdezhetnétek, hogy ez nekem mégis miért jó? Hát azért, mert mára már a legtöbb producernek, DJ-nek és zenei kiadónak van ilyen Twitter accountja és ezt figyelemmel kísérve érdekes információkat gyűjthet az egyszeri júzer. Például állandóan képben lehetsz, hogy kedvenc kiadód égisze alatt milyen lemezek jelennek majd meg, vagy esetleg favorizált zenészeid épp hol turnéznak, mit csinálnak. Rájöttem mondjuk, hogy Gareth Emery a bort, míg Airbase a sört szereti, de nagyon, vagy hogy Menno de Jong tegnap összefutott Alex M.O.R.P.H.-fal és Woody van Eyden-nel a repülőtéren, így aztán bedobtak közösen némi tápértéket.
Minden órában kattanok egyet az oldal ikonján a könyvjelzősávomban, része lett a napi rutindolgoknak. Nekem tetszik.
Na, Skyflash barátom zenei gépezete beindult az idén is, ahogy elkezdtek rügyezni a fák. A szentendrei amatőr DJ és újonnan zeneírással is próbálkozó kollegám így hát leporolta a Pioneerjait (bár az igazat megvallva azok eléggé használatban vannak) és összedobott nekünk egy kis mixkompozíciót arra az esetre, ha netalántán nem éreznénk a nyárias fílinget. Gergő fiamtól nem kell félteni a potmétereket, nem ma kezdte már a lemezkeverő szakmát, így aztán bátran állíthatom, hogy hozta a csúcsformáját eme összeállítás tekintetében. Odaadta, meghallgattam egy párszor és mit ne mondjak: pofás, hangulatos, mozgatós, kocsiban szénné döngetős. Szerintem.
Meg van a szett spékelve jó pár tűzforró slágerrel, meg egy itt is látható szánsájnos borítóval, aztán vigyétek-vegyétek, ingyé' van! Aki szereti a jó mixeket annak kötelező.
Skyflash - Walking In Sunrise 2 01. DJ Orion - One Sunday 02. 29 Palms - Touch The Sky (Mango Remix) 03. Paul Oakenfold & AF Project - Someone Moonlight Madness (Roby K Mash Up) 04. Martin Roth & Bartlett Bros. - Losing Gravity (Martin Roth NuStyle Vocal Mix) 05. Arnej feat. Josie - Strangers We’ve Become 06. Gabriel Lukosz feat. Rachele Warner - Last One Out (Myon & Shane 54 Dub Mix) 07. Yamin feat. Marcie - Forward Motion (Mike Shiver's Catching Sun Dub Mix) 08. Mat Zo - Lucky Strike 09. Nadia Ali - Love Story (Andy Moor Remix) 10. Lisa Coleman & Wendy Melvoin - The Heroes Theme (Filo & Peri Bootleg Mix) 11. Sequentia - Infinite Horizon (Maarten Hercules Remix) 12. Mesmerized - Rainfall 13. Daniel Portman - Fiji Islands 14. Andy Duguid feat. Leah - Wasted Első szelet Meg a második
Nos, az a nagy helyzet, hogy húúha. 15-ével lezárult az egy éves marketing képzésem oktatás része, így most már annyi szabadidőm van, hogy neki tudok támaszkodni. Múlt héten Debrecenbe mentünk haverlátogatásra és némi megszédülésre a helyi Sárkányban meg Kikötőben, amiben az volt a poén, hogy mindenképp azt akartam, hogy a DJ trance-t játszon, de ő valahogy egyik általam felkínált dalt sem ismerte. A Sárkány az gyilkos. Azóta meg napjaim nagy részét az teszi ki, hogy apámmal építjük a kertbe tervezett sörpadot, ami azt kell mondjam marha jó lesz. Én már látom, ahogy kiülök a jó levegőre és zenét írok. Meg mixelek. Meg bloglok. Meg minden. Mobility powa.
Hamarosan beszámolok Nektek a sajnos ki nem adott új remixemről, a közelgő trackekről, a remélhetőleg most szerdán startoló új rádióműsoromról, Skyflash kollegám mixalbumáról és még van egy raklap dolog a tarsolyomban.
A blog.endoril.com domain pedig egy ideig nem lesz elérhető, ugyanis átirányítottam a domain-emet a FreeHostKing-re (ahol az új tárhelyem van), de a subdomaineket nem akarja látni. Minden átírányítja a FreeHostKing főoldalára (még csak nem is az endoril.com-ra).
Na de addig érezzétek az idei Eurovíziós dalfesztivál győztesét, a norvég Alexander Rybak-ot és az ő Fairytale-jét, mert ez a zene bizony király (hiába, ezek a norvégok tudnak, lásd The Blizzard):
Az arc, amit a trance műfaj szerelmeseinek nem kell bemutatni. 15 éve töretlenül munkálkodik és néz ránk mosolyogva és szinte a legöregebb biztos pont a szcénában. De ismeri őt mindenki, garantálom, hogy még Te is. Ő a német André Tanneberger, de mondhatnám azt is, Sequential One. Tudjátok mit? Maradjunk az ATB-nél... Echte NDK-srácként látta meg a napvilágot 1973-ban a türingiai Freibergben. Nem sokkal később a család átköltözött nyugatnémetbe, ami annyiban változtatta meg az ifjú André életét, hogy így lehetősége nyílt látogatni a bochumi Tarm Centert, ahol meg aztán pezsgett az élet a '80-as évek végén. A későbbi mentor, Thomas Kukula tépte a lemezeket esténként, ami rögtön felkeltette ATB érdeklődését a mixelés és úgy egyáltalán a zeneírás iránt. A sors kifürkészhetetlen útjai évekkel később visszavezették őt a Tarm Centerbe, ugyanis rezidens is volt ott... ha nem még mindig az.
92-ben kezdett írni dalokat odahaza, egy szál Amiga géppel meg egy szintetizátorral. Néha azért bánom, hogy nem abban az időben voltam tizenéves, embert próbáló feladat lehetett egy épkézláb melódiát kisajtolni ilyen felszerelésből. Akkor még techno-orientált volt a lelkem és nagy szerencséjére egy barátja révén meg tudott ismerkedni Thomas Kukulával. Na onnantúl kezdve szárnyalt felfelé. Thomas beinvitálta a stúdiójába, hogy végezze el a végső simításokat a dalain, ahol aztán kiszúrt egy Sequential Pro One névre hallgató szintit. Erről kölcsönözte korai munkáinál használt álnevét. '93 februárjában jelent meg első kislemeze, a Dance, de öt teljes év kellett ahhoz, hogy egy egész világ megismerje. Hogy mit csinált ez alatt az idő alatt? Stúdiót 'épített', szerezte befele a kütyüket és építette a kapcsolatait. Aztán bumm, 1998-ban durrant a 9 PM (Till I Come)kislemez immár a polgári nevéből összevágott ATB művésznév alatt. A maxi a német Kontor Records gondozásában jelent meg, André pedig azóta is náluk van. A vokált a portugál Yolanda Rivera-nak köszönhetjük, a jól ismert gitár pedig valójában egy szintetizátor preset, amire véletlen bukkant rá a német producer.
Innestől nem is volt megállás, jöttek szépen sorjában azok a dalok, amiken én anno felnőttem: Adamski klasszikusa a Killer, kicsit újragondolva, az eredetileg Olive-dal, a You're Not Alonefeldolgozva, Roberta Harrison hangjával. Hát ki ne ismerné ezeket? Na ugye. De voltak persze teljesen saját szerzeményei is, amit a magyar rádiók is szénné pörgettek, emlékszem: az imádott Long Way Home, vagy a Let U Go, mindkettő ismét csak Roberta-val. Nagy párost alkottak, az ziher.
A hangzásvilága sokat változott az évek során. A kezdeti viszonylag egyszerűbb klubslágerek után sokrétűbb lett: ATB már sokszor belenyúl az alternatívabb rock-elemekbe, a tört ütemekbe. Mint például a 2006-os Trilogy albumból való nagy kedvencemen, a Renegade-en is hallatszik. Az új albumra a mester azt ígérte, hogy valami merőben új dologgal, formabontó hangzással fog előállni. Hogy ez sikerült-e neki? Nézzük meg! Május elsején jött ki ismét csak a Kontor égisze alatt a Future Memories. Nagy ígéreteket és nagy durranásokat fűzött a lemezekhez ATB. Az biztos, hogy rendesen felcsigázta az érdeklődést, én nagyon kiváncsi voltam rá, hogy ugyan mi az istent tud újítani egy olyan világban, ahol lassan már minden létezik. Mint azt már lassan megszokhattuk ismét 2 CD-vel gazdagodunk ha beszerezzük az albumot, ahogy volt ez a Trilogy-nál vagy épp a Two Worlds-nél is. Az első korongon 14 dal foglal helyet; 14 bulizós, pörgős vagy épp elgondolkodtató muzsika, míg a második CD egy mixalbum, telis-tele lazító chillout darabokkal. Összesen valamivel több, mint 2 óra zeneanyag, de azt meg kell hagyni, hogy technikailag nagyon profi összeállítás. A trackek gyönyörűen szólnak, tiszták és teltek, bár olyan felszereléssel, mint ami André-nak van ezt el is várja az ember. Az első maxi rögtön az album megjelenése után jött ki, rajta az első korong két nyitódalával: a What About Us-szal és az L.A. Nights-zal.
Amint rányomunk a Play-re már mormog is az L.A. Nights, ami nagyszerű supersaw pad-del kezd bele a lecsóba, hozzá egy igazi kis ATB-s dobjáték meg basszus csatlakozik. Amint az a szerző szájából elhangzott a marketingkampány elején, a dalon érezni lehet, hogy nagyon zongoraorientált. Ez úgy általában jellemző az egész albumra, szinte mindegyikben jelen van a zongora. Egyébként igazi bulizós-pattogós lett a track, ám nagyon mély nyomott nem hagyott bennem, jobban rávezethetne az albumra. De nem teszi. Megteszi ezt viszont a következő nóta, a slágergyanús What About Us, amit a Jades trió könyvelhet el. A produceri munkát André és jóbarátja Rüdiger Dittmann végzi, míg a vokált a fantasztikus hangú Jan Löchel szolgáltatja, nem is akárhogyan! A What About Us egy finom zongora-arpeggioval induló darab, mely fokozatosan gyorsít az ütemen és egyre erőteljesebben szuggerálja az embert a tombolás felé. Jan hangja nagyszerűen passzol a dalhoz, amiről az első kórusnál derül ki, hogy egy egész gyors drum and bass-szerű trancehybrid, energikus és mozgásra ingerlő, vérpezsdítő és kiráály! A főtéma dallama még nem is tűnik annyira gyorsnak (a zongora meg kifejezetten lassú az egészhez képest), de a dobjáték nagyon pörgős és törtütemű és na... tetszik nagyon. Utána harmadikként jön ismét egy clubosabb nóta, kicsit visszatérve a 'gyökerekhez', ismét egy kollaboráció Roberta Carter Harrison-nal, a Swept Away. Erőteljes clap és maga a vokál teszi karakteressé a dalt, kicsit hasonlít az ének dallama a szintén Roberta-dal Photograph-ra (Alex M.O.R.P.H.-fal). A kórusnál adja az életérzést egy eleinte markánsabban szóló supersaw pad, meg egy kellemes plucked arpeggio, de úgy igazán ez a dal sem fogott meg. A negyedik dalhoz elhozott nekünk ATB egy vokalistát, akit én személy szerint a Ferry Corsten-féle Made Of Love óta imádok és még ráadásul marha dögös is:az amcsi Betsie Larkin egyik saját dala, az A New Day nagyon megtetszett a német mesternek, így megkérdezte a lánykát, hogy nem-e pörgethetné-e fel az eredetileg alternatívabb muzsikát: ATibinek meg ugyan ki tudna ellenállni? Erősen hasonlít az előző darabra, abban is, hogy ez sem nagyon találta meg az utat a szívembe. A vokál sem valami nyerő szerintem. Kellemes, hallgatható de semmi több. De végre törik a jég, és jön a trance-szcéna kedvenc vokalistája, Tiff Lacey, aki szerintem már csak az Atyaúristennek nem énekelt, de ha egyszer elkezdene zenéket írni a Teremtésen kívül, akkor talán ezt a nőt kérné fel először énekelni. A My Everything fantasztikusra sikeredett, hasonlóan a 2004-es közös dalukhoz, a nagy sláger Ecstasy-hoz. Tiff lágy hangja végigkísér a nótán, igazi öröm a fülnek, a háttérben rohanó, már majdhogynem IDM-közeli tört ütemű dobok és egy basszusvonal, ami tökéletesen kiegészíti a dalt. Nagy yess! A középvonalhoz közelítve jön egy régi-új dal. A már említett első ATB-maxi kicsit újradolgozva: a Summervibes with 9PM megmutatja, hogy így tíz év távlatából is még mindig adja Yolanda Rivera falatnyi vokálja a dalban, illetve az ominózus gitár. A Summervibes prefix pedig pontosan tükrözi azt, amit kapunk: nagyszerű szintijáték kíséri végig az igazi forró nyári dobütemeket, nagyon jó perkusszió, tribalfeeling, minden van. Kicsit Shah-os, de ez cseppet sem baj, olyan, mintha egy tengerparton nosztalgiáznánk egy koktélt szürcsölgetve és azon morfondíroznánk: bazmeg, én ezen nőttem fel. És amikor kellőképpen pörgünk akkor jön egy pofon: lelassít és megnyugtat a Deadmau5 és Kaskade-féle I Remember-ből jól ismert szőke ciklon, Haley Gibby gyönyörű hangja a Gravity-ben. Magával ragadóan kezdődik a dal, és aki fülesen hallgatja az érezheti, hogy a dobok sztereobeállítása kfejezetten jó. Lassabb hangvételű, breakbeat-szerű kompozíció, ami a fantasztikus vokál nélkül nem sokat érne, Haley pedig a lehető legjobb választás volt úgy érzem. A kórus részek egyszerűen lehengerlőek, a háttérben meghúzódó kis zongorajáték meg aztán marhára bejön. Egy nagyon jól eltalált darab szerintem.
Nyolcadikként jelentkezik Pityu barátom kedvence (bár ő azért kőkemény techno-fan), a Luminescene, melyben közreműködött Rüdi Dittmann, vagy más néven Josh Gallahan is. Naggyon jó perkusszióval kezd bele a dal, melyet egy adagolós basszus kísér, echte buliba való, pörgetős, tombolós, hajhullós termék ez, és bár az elejéből ítélve keményebbre számíthat a hallgató, a szám lassacskán lenyugszik és átveszi a szerepet egy kellemes pad, amit kiegészít a főtémát szolgáltató kissé csengőszerű pluck. Aztán ismét csak belecsapunk a susnyásba és megy a 'parri' ezerrel. Nem rossz, nem rossz! A következő track sem az, viszont kérdéses számomra, hogy mit keres az albumon? A Behind-ról van szó, viszont utánanézve azt kell mondjam: ATB-nek semmi köze a dalhoz. Vagy legalább is semmi hivatalos, azon kívül, hogy szerepel a korongon. A dalt az olasz Flanders formáció írta még 2008-ban. Alessandro Bunetto, Francesco Abbate, Marco Giudice és a vokalista Giuliana Fraglica négyesfogata az Ego-nál jelentette meg tavaly a Behind-ot, amit a kislemez kedvéért remixelt egyik honfitársuk, Vincenzo Callea. Na és ez az a változata a dalnak, ami felkerült az albumra. ATB mindössze annyit csinált, hogy egy kicsit átírta a dallam ritmikáját és saját képére faragta a dobokat. Jó lett a dal egyébként, lehet rá dudorogni, de kérdem én: miért kell így utánaszimatolnom a dolgoknak és miért nem lehet szegény Callea-t megemlíteni, hogy 'Igen gyerekek, az ő nagyszerű remixe volt az alap." Na de ne sokat rágódjunk ezen, mert máris ráncigál minket magával a címadó dal, a Future Memories. Figyelemfelkeltő törtütemű dobszekcióval indul a mandula, finom brass szolgáltatja a mélyet és egyszerű, ám szép zongora viszi a dallamot miközben egy ringató pad hát hogyismondjam... ringat. Nagyon szép zene lett ez, egyik kedvencem. Ismét köszönthetjük Tiff-et a szerintem legjobban sikerült dalban az albumról: a Still Here egy lassú és nyugis darab, az énekesnő transzba ejtő hangjával, inspiráló hegedűkkel, combos supersaw-al és aláfestésként egy jól eltalált zongora arpeggioval. Nyááá, olvadós! De akkor nyomjuk is ismét a táncot, mert jön egy olyan lányka, akit én ShahNow or Never-jében egyszerűen megimádtam, Cosmic Gate-ék Under Your Spell-jében pedig belezúgtam (a hangjába minimum): a My Saving Grace-ben nem más, mint az aranyos Aruna énekel. Fülbemászó főtéma (amit megtanultam eljátszani, nem nagy ördöngősség; MIDI billentyűzet rulez!), markáns electro basszus na meg persze ATB-szagú dobok amik bármelyik táncparkettet lerombolnák, és akkor a vokál meg fúú. Jól összerakott muzsika, garantáltam dúdolod egy pár napig. Erre mondjuk mi azt, hogy: chooOoooon!
Az első korong hajráját kezdi a Terra 260273 nevezetű komponálmány, amiben André volt oly szellemes és bemondogatta a címben látható számokat egyesével. Óraketyegéssel kezdődik a dal (emlékeztet Myonék Never Say Never remixére), aztán pörög is mint amit felhúztak. Érdekes dallamot játszik egy markánsabb szinti, de annyira nem jött át. Egy olyan darab, amit otthon annyira nem hallgatok, de buliban a falat kapargatnám a tombolástól. Záróakkordnak pedig itt van nekünk egy újabb Jades-dal, a Communicate. Kicsit emlékeztet a régi ATB-trackek hangulatára, lábmozgatós 4x4-es lábdob, némi pluck szinti és ismét Jan Löchel hangja fogad minket ebben az egész jó kis trackben. Eleinte nem tetszett, de pár hallgatás után azt mondom: fasza!
Aztán itt van nekünk egy mix CD formájában a második korong, amibe nagyon részletesen nem mennék bele. Annyit viszont tudni kell róla, hogy nagyon fincsi. Teljesen chillout és az igényes fajtából: bárhol és bármikor ellazít és kellemes perceket jelent. Nyugtató, kikapcsol egy kicsit és kirekeszti a rohanó világ zaját és gondjait. Nagy kedvencem róla az Everything But The Girl '94-es slágerének (tuti ismered), a Missing-nek a feldolgozása ezúttal Tiff Lacey vokáljával. Sok track társszerzője a már említett Rüdi Dittmann.
Összefoglalva a Future Memories méltó utóda André előző albumainak és nem okoz csalódást a rajongóknak. Igényesen, körültekintően összerakott zenék (főleg igaz ez a második lemezre), jól választott vokalisták, akik fülbemászó dalszövegeket énekelnek, sok-sok zongora. Mindenki megtalálja azt, amire vágyik. Bár nem akkora durranás és újítás, mint ahogy azt a producer jósolta, de azért mindenképp must-have!
Tracklista:
CD 1
L.A. Nights
What About Us
Swept Away
A New Day
My Everything
Summervibes With 9PM
Gravity
Luminescence
Behind
Future Memories
Still Here
My Saving Grace
Terra 260273
Communicate
CD 2
Talismanic
Missing
Horizon
Voices
Behind (ATB's Ambient Version)
Authentic Reaction
Careless
Twilight
Listen To Me
Living Life Over
Silent Meaning
Malibu Road
Íme egy kis ígykészült videó, egyenesen ATB stúdiójából! Nagyon érdekes! Nááágyon! Higgyed el:
Istvánom szénné tagelt a minap. És most muszáj írnom erről egy posztot, pedig nem sok időm van manapság sajnos már megint :(
Na, de hogy miről is van szó? Arról, hogy újabb 'játék' terjeng a blogírók berkein belül, ráadásul pont olyan, ami 'nekem való' :). A játék lényege az, hogy: - válaszd ki a kedvenc együttesedet/produceredet/énekesedet/előadóművészedet - válaszolj az alábbi kérdésekre kizárólag a választott személy dalainak címével - aztán pedig válassz ki 6 flótást, akiket szeretnél, hogy játszanak és persze értesítsd is őket.
E 3 egyszerű szabálya van a dolognak, és meg kell mondjam, nagyon funny! Tökre komolyan. Én pedig ki lettem választva (yeeeeah) így hát nem hagyom cserben kedves Istvánunkat, és játszok! Gondolkoztam nagyba, hogy kit tehetnék meg kedvencemnek a sok kedvencem közül, gondoltam Armin van Buuren-re, de az szerintem túl evidens, aztán ott van még Shah papa, de őt meg István ellőtte.
Így hát maradt a tavaly megszeretett kanadai betyár, aki bár az ASOT 400 első napján kicsit ramatyul kevert, de azért én nagyon imádom: Arney Secerkadic vagy más néven Arnej, Arney S, 8 Wonders. Íme a kérdések (eredetileg angol, így én nem is fordítanám le a kérdéseket):
1. Are you male or female? Unspoken Truth
2. Describe yourself. 8th Wonder
3. What do people feel when they're around you? A New Beginning
4. How would you describe your previous relationship? Rendezvous The Night Before The Morning After Fading Memories The Ones That Get Away Strangers We've Become
5. Describe your current relationship. Eventuality They Always Come Back
6. Where would you want to be now? Sex On The Beach
7. How do you feel about love? Time Waits For No One People Come, People Go
8. What's your life like? Dust In The Wind Bella Life Goes On
9. What would you ask for if you had only one wish? The Girl From Riga
10. Say something wise. People Don't Change
Na itt az én tizesem :) Polyénabb lett, mint vártam. És akkor készüljenek a következő emberkék:
Érettségi szünet meg miegymás (ötödév póver), erre hétfőn mire kelek? Olyan fityiszt mutatott az Externet, hogy lapátolni lehetett: akármire kattantam, mindenhol a kedves main.html fogadott, miszerint elfelejtettünk fizetni és blokkolva lett a net. Hihetetlen, hogy ha az ember hozzászokik akkor mennyire pánikszerű érzés fogja el, ha nincs net. Tökre komolyan.
Amikor anyám hazajött délután rögtön ugrasztottam, hogy itt valami nincs rendjén. Fél óra után jön befele: "Hupsz, áprilisban elfelejtettem fizetni...". Nabumm. Ma elfaxoltuk nekik a hiányzó befizetési igazolásokat és viola, délután 3 felé már vissza is lőtték a netet. Ez mondjuk dícséretes.
A másik: van ugye olyan problémám, hogy az Extra másodjára is blokkolta az accountom, egyem is meg őket. Kerestem másik ingyenes hosting céget és a FreeHostKing-re esett a választás így hirtelenjében. Hogy miért? Igazából nem tudom. Viszont ami nem valami fincsi, hogy az extrára irányított endoril.com domain még mindig ott van. Illetve az élvez prioritást. Mert a freehostking-re is át van már irányítva, viszont a böngésző az extrás oldalt adja ki. Eléggé ramaty egy dolog, szerintem írok majd nekik hogy ez így nem frankó.
Ja, holnap jön az új ATB album kivesézése, oldalt tessék hesszelni a My Everything-et, most pedig épp screen capture progit keresek, szeretnék Nektek kedveskedni valamivel. Ha azt mondhatjuk kedveskedésnek majd. :)
Április 16. Na mi volt akkor? ... Így is van: elkezdődött a három napig tartó 400. A State Of Trance ünneplése a németországi Wuppertal Butan nevű klubjában. Én mondom Nektek, egyszerűen élmény volt, még innen a székemből is! MSN-en összeverődve egy jó páran kísértük figyelemmel az eseményeket közben megosztva egymással a véleményeinket. Este 8-kor kezdődött a banzáj, ám olyan fél 10-ig alig tudtuk hallgatni az adást, történt ugyanis, hogy a Digitally Imported FM szervere egyszerűen szénné szarta magát a hallgatók súlya alatt. De ha tízszer nem, akkor egyszer sem. Hallgattuk volna Kowy shoutcast stream-én is, de az is tele volt, aztán kapcsoltunk Roxy-ra (ami a hivatalos magyarországi rádió volt, ami közvetítette az ASOT 400-at), de azzal az volt a baj, hogy késett és rossz volt a minőség. Este 10-re már stabilizálódott a helyzet a DI-on. Közbe meg a hivatalos weboldalon nyomatták a video stream-et is élőben a buliról, de az meg nálam úgy szaggatott meg bufferelt mint a hátramenés.
Nem akárkik kezdték ám a bulidömpinget: Myon és Shane 54 duója melegítette be a butani lábakat egy olyan egy órás szettel, hogy a falat kapartuk, amikor elfüstölt a DI. Azon a fél percen, amit a video streamből láttam kitűnt, hogy ezek már megint el vannak szállva a DJ-pult mögött. Olyan energikus ez a két pali, egyszerűen egyfajta kölcsönhatásban állnak a közönséggel: a lelkes közönség felpörgeti őket és ez a pörgést aztán vissza is adják a hallgatóságnak. Ez volt februárban a Tabuban is. Ha csak rájuk néztünk Gary-vel máris izottak a lábaink, kezeink, szóval gyááá!
Valamikor 11 magasságában kaptam egy video stream linket, ami már nagyon adta, Windows Media Playerben néztük élő egyenesbe a bulit: Roger Shah észbontó szettet nyomott egy kis MIDI-billentyűzettel a vállán, az óra végére hagyva a tavalyi évben az ASOT-hallgatók szerint legjobb trance dalnak szavazott Lost-ját, amire aztán volt tombolásos-székbenugrálásos hajtépés, még az Armin-Arnej-Emery hármas is lélegzetvisszafojtva nézte a VIP szekcióból. Aki nézte videón úgy érezhette magát, mintha tényleg ott lenne a bulin, elképesztő volt! Gareth Emery fellépését vártam nagyon-nagyon és nem is csalódtam benne: volt ott minden, hozta a formát, korahajnalra nekem már fülgazmusom volt.
Na de ami viszont a királyság, hogy Elődék vitték a kamerácskut és megörökítették az út és a buli néhány pillanatát. Ráadásul vannak olyan huncutok, hogy meg is osztják ezt velünk! A magyarok legendásan tudnak bulizni, ez közismert tény, de ezek ketten meg aztán hajajj:
Íme két részletben, van benne minden, mi szem-szájnak ingere: repülőgépezet, valami van Buuren nevű jöttment, Emery totálon, forgóShane, egy fél Cosmic Gate-száj, magyar zászló, vastaps és fehér füles. Endzsoj!
(Ja, netman blogján láttam, onnan meg jól lenyúltam :P)
Száguldó afgán csatalóként suhan végig ismerőseim között. De ugyanez jellemző ám az egész világra. A jelenség meghódítja az Internetet, könyörtelenül szedi áldozatait, sikere pedig abban rejlik, hogy... őőő... nem tudom, de szerintem király.
