Sajnos az előzetes megbeszélések alatt kiderült, hogy dunántúli ismerőseim nem tudnak eljönni, köszönhetően a melónak, a gazdasági válságnak és a rossz egészségnek. Így hát előző hét közepére már körvonalazódott, hogy Gary-vel ketten fogunk csak menni. Eléggé lelombozóan hatott ez rám, mivel már számoltam azzal, hogy egy egész népes társaságban fogok érkezni a Tabu-ba és hát végre találkozhatok azokkal a mára már szinte barátokká avanzsálódott emberkékkel, akikkel több, mint egy éve tartom neten a kapcsolatot. Ez most tehát elmaradt, de úgy gondoltam, eléggé nagy party lesz ez ahhoz, hogy ketten is jól érezzük magunkat és majd az ott lévő arcok közé be tudunk 'illeszkedni'.
A flyer ennyire szép és jó, a felhozatalra pedig nem lehet panasz. Pénteken már úgy ébredtem, hogy zsongok de nagyon, elvégre életem első trance partyjára készültem. A suli hamar elrepült, utolsó két órám még el is maradt, szóval több időm volt készülődni. Hazaérve lazultam egy kicsit, na meg döngettem az 5.1-et bemelegítés gyanánt. Délután 6kor indult a vonatom, tehát fél 5 körül elkezdtem fürdeni, meg hasonlók. A végére már kicsit kapkodás lett a dologból, de időben elértem a sihuhut. Az 50%-os retúr jegy csupán 2540 Ft volt (! ááá), ergo többek került odamenni, mint ott lenni. Át kellett szállnom Kisújszálláson a gyorsvonatra Szolnok felé. Szolnokon csatlakozott hozzám Gary, meg Dr. Kalinka és nyugodtan beszélgetve folytattuk utunkat egészen Ceglédig, ahol ismét át kellett szállnunk. Az is érdekes volt, mert egyikünk sem járt még Cegléden. Bementünk a vasútállomás épületébe, hogy megnézzük, honnan indul a vonatunk és kiderült, hogy pont amellett áll, amivel érkeztünk. Ki is volt írva egy LCD-re, mindössze néznünk kellett volna a hátunk mögé is :).
Beültünk a leghátsó kocsiba és meglepetésemre mindössze ketten szálltak fel hozzánk egészen a Nyugatiig. Menet közbe hallgattuk Gary aznap esti mixét, ami ... hú, majdnem elszóltam magam... Szóval zenét hallgattunk és Dr. Kalinkával folytattunk hatékony eszmecserét az alkohol emberi szervezetre gyakorolt hatásairól. Az út nagyon hamar eltelt és egyszer csak a Nyugatiban találtuk magunkat nővérem és barátja társaságában.
Megkaptuk a jegyeinket, illetve némi útmutatást, hogy merre vegyük az utunkat, ha el akarunk jutni a Mamut 2-be. A 4-6-os villamosra szállva hamar el is értük a bevásárlóközpontot és ott gyorsan be is támadtuk a McDonald's-ot, mert én kifejezetten megéheztem.
Evés-ivás után indultunk is felderítő körútra: vajon merre van a Tabu? Nem telt sok időbe, hogy megtaláljuk. Erőt vett rajtam az izgalom és a kiváncsiság, ahogy ragasztották rám a jegyszedő lánykák a karszalagot. A bejutás zökkenőmentes volt, csak Gary táskájából vámolták ki a narancslevet, és a ruhatárat is gyorsan lerendeztük. Ez főleg azért sikerült, mert akkor még jóformán senki sem volt a klubban a két rezidensen (Antoos és Tebron), valamint néhány kósza partyra vágyón kívül.
Mi meg csak ámultunk: a Tabu Lounge nagyon ízlésesen és igényesen kialakított hely, kellemes barna és aranyszínű falakkal, rengeteg kényelmes kanapéval és fotellel, két bár-, és egy mixerpulttal (a mixer srác tök úgy nézett ki, mint ATB :D ). Leheveredtünk az egyik pult mellé egy barna bőrkanapéra és gyönyörködtünk a hangulatgyertyában, a hangulatvilágításban a hátunk mögött, a dögös vörös pultos csajban mellettünk, a kellemes zenében (Airbase - Denial is volt yeaah) és az előttünk ülő társaságban, akik már nagyon érezték a ritmust.
Körülbelül éjfélig nagyon nem akaródzódott megtelni a Tabu, kb 30-an szállingóztak erre-arra, miközben a rezidensek melegítettek, majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a DJ pult előtt egyre nagyobb lesz a tömeg és egyre jobban rázza. Felpattantunk hát és csatlakoztunk a többiekhez.
Rövid időn belül megérkezett a Myon & Shane54 duó, hogy előkészítse a terepet Menno-nak. Hát huhh... olyan warm-up szettet csúsztattak a lábunk alá, hogy nem győztük kapkodni a fejünket a nótákra. Nekem már a Nadia Ali - Love Story-nál leesett az állam, mert akkora tombolás volt rá, hogy az irgalmatlan. Hatalmas élmény volt végre egy igazi ízig-vérig trance buliban lenni, körülvéve olyan emberekkel, akik mind tüdőszakadásig éneklik a dal szövegét, úgy, hogy a falak beleremegnek. A kezek összefonódnak a levegőben, a szívek egyszerre dobognak és érzed, hogy jó helyen vagy. Ahol mindenkit összeköt és egy kis időre testvérré forraszt egy valami: a zene szeretete.
Aztán jött még a két magyar fenegyerek Never Say Never remixe amit én eddig annyira nem csíptem, de be kellett látnom: egy buliban az agyad elszáll rá. Na erre a számra még nagyon tombolizáció volt, egy csajszi mellettem könnyezve énekelte a refrént, nekem pedig a hangom elment, ahogy Gary-vel összekarolva üvöltöttük, hogy "no, neeeever say neeeveeeeer agaaaain!" Ez után nekem megadta a kegyelemdöfést két olyan muzsika mashupja, amiért megveszek: jött a This Is That Silence Myon összekeverésében. A This Is That már alapvetően hihetetlenül energikus és pörgős dal, de így meg aztán mindenkinél kiverte a biztosítékot, közben pedig látszott, hogy Shane és Myon fantasztikusan érzik magukat a pult mögött: ugráltak, heccelték egymást, bohóckodtak, fényképezgettek, kamerázgattak, gerjesztették a közönséget, egyszóval kellőképpen megadták a hangulatot a holland óriás előtt. Egy élmény volt.
A szettjüket nem bírtuk végig, fél 2 körül kimentünk a tömegből inni valamit, amiből költségtakarékossági szempontból kóla lett. Leheveredtünk ugyanarra a kanapéra és hallgattuk Elődéket, nameg kortyolgattuk a kólát és lazítottunk.
Hajnali 2-kor aztán jött a Sound Of Cream intrója, meg a pleasewelcomeMennodeJong, és a DJ pult mögött megjelent a hatalmas ember (testmagasságot tekintve): Menno de Jong. Nem rohantunk egyből a tánctérre, pihiztünk még az első 2-3 számnál, de aztán nyomultunk. Próbáltunk előrefurakodni az első sorba, de csak a harmadikig jutottunk :)
Menno bekezdett pár klasszikussal némileg elvontabb köntösbe öltöztetve (Touch Me, Greece), aztán lenyomott néhány olyan számot, ami nekem annyira nem jött be. Bár ezt is úgy kell érteni, hogy pörögtünk rá, csak kevésbé :)) Közben ment nagyban a belépjegyre autogram adás (mi meg bazzeg kint hagytuk a kabátban :( ), meg a telefonba beírt számkérés is. Aztán hajnali 3 és 4 óra magasságában fogta a srác és térdre kényszerített mindenkit az új Cosmic Gate maxival, a Not Enough Time-mal (Gary-nek az álla leesett). Hát erre megint egy összekarolós, ugrabugrálós, majdnemsírvaéneklős tudathasadásos tombolás volt! Meg aztán ott volt a Chakalaka is, amit én meg imádok, de nagyon! És amikor a dallamnál Menno levette a hangerőt és mindenki üvöltötte a dallamot, közben pedig tapsolt... áááh, izzott a levegő.
Összességében egy nagybetűs Élmény volt a party, főleg azért, mert nekem ez volt az első. Ketten, józanon is hatalmasat buliztunk, eszeveszett hangulat, gyönyörű hely, kulturált emberek, tökéletes szervezés, szép lányok és drága italok. Mi kellhet még? :D
Hajnali 5 előtt elhagytuk a helyet és kivillamosoztunk a Nyugatihoz. Hamarosan indultak a vonatjaink, mivel kétfelé vettük az irányt, Gary ment a barátnőjéhez.
Na a vonat az még külön érdekes volt: beült mellém egy srác, kábé annyi idős, mint én. Félóra után megkérdezte, hogy felhúzhatja-e az ablakot, mert kezd fázni. Hát mondom persze, kezdek már én is. És akkor leficcent a felsője ujja és a Tabu-s karszalag ott virított a karján. Onnastól volt közös témánk :). És mellesleg mit ad Isten? Ő volt misja, a Radio Next egyik rezidens DJ-je, akinek minden csütörtökön jelentkezik Wake Up! című műsora este 8tól. Kicsi a világ, nem? :)
Háát... megérte. Abszolút!
És az este képekben:
Garyvel mutatjuk, hogy egy hatalmas keresztespók mászik a falon
"Te, Tsipa, hát itt van a fotós a hátunk mögött, véletlenül se nézz hátra" - "okéfőnök"
Tekerd meg Shane!
"Menno, adjá' má' nekem is egy kajajegyet!"
Valahol hátul ott az én kezem is a levegőben :P
"Na mivan magyarok, nálam egyikőtök se magasabb!"
Nyomjad Tabuuuuuu!
Shane, fene a jó dógodat! :D
"De Gary bazmeg úgy csináljad, hogy a Lego benne legyen!"
