Látjátok mekkora?
Na ennyire boldog új évet minden kedves Olvasómnak out there. Én megyek házibulizni, az Erő legyen Veletek, meg a rétes meg Törley apánk meg a virsli meg a fél falu.
2008. december 31., szerda
2008. december 30., kedd
- Trance Paradise Radio 2008-12-30
Elérkezett a MoT Yearmix-eket bemutató rádióadások következő része. Ma 8-tól 10-ig először Dave Dee, majd Oshea Rulsade valószínűleg utolsó mixét hallhatjátok.
Hamarosan jövök az elérhetőséggel! ;)
Tune In HERE!
2008. december 28., vasárnap
- Karácsony after
Nos, eltelt az idei karácsony is.
Szenteste előtt nagytakarítást tartottam a szobámban, ami igencsak ráfért. Most tiszta és rendezett minden, ráadásul a régóta nem használt kislámpámat is előkerestem és működésbe hoztam. Egész hangulatos a cumó.
Csak hogy ne offoljam szét a blogot: karácsonyi ajándékaim némiképp előrelendítik újítási törekvéseimet. Nővérkém barátja az Emeretta Rock Band nevű együttes dobosa és az ő jóvoltából lesz egy épkézláb mikrofonom, a mostani számítógépes helyett. Idősebbik bátyám volt oly nagylelkű, és némi készpénzzel megtoldotta az új gépre gyűjtögetett forintjaimat. Bár már hamarabb is be akartam szerezni egy új PC-t, ez családi pénzügyi okok miatt egyelőre nem sikerült, de mostmár úgy néz ki januárban vásárlok.
Észrevehettétek, hogy kikerült egy rövid, az In Fusion with Music 2-t promótáló animáció az oldalra. Azt ma délután rittyentettem össze, holnap pedig jövök az albumbemutatóval, azzal egyidejűleg pedig az animációra kattintva le is lehet majd tölteni az albumot.
(Ja és csak úgy magunk között megsúgom: a TranceRoute-ra szabad reg lesz 2008. 12. 31-én hajnali 1-től 2009. január 1-jén délig. ;) )
Szenteste előtt nagytakarítást tartottam a szobámban, ami igencsak ráfért. Most tiszta és rendezett minden, ráadásul a régóta nem használt kislámpámat is előkerestem és működésbe hoztam. Egész hangulatos a cumó.
Csak hogy ne offoljam szét a blogot: karácsonyi ajándékaim némiképp előrelendítik újítási törekvéseimet. Nővérkém barátja az Emeretta Rock Band nevű együttes dobosa és az ő jóvoltából lesz egy épkézláb mikrofonom, a mostani számítógépes helyett. Idősebbik bátyám volt oly nagylelkű, és némi készpénzzel megtoldotta az új gépre gyűjtögetett forintjaimat. Bár már hamarabb is be akartam szerezni egy új PC-t, ez családi pénzügyi okok miatt egyelőre nem sikerült, de mostmár úgy néz ki januárban vásárlok.
Észrevehettétek, hogy kikerült egy rövid, az In Fusion with Music 2-t promótáló animáció az oldalra. Azt ma délután rittyentettem össze, holnap pedig jövök az albumbemutatóval, azzal egyidejűleg pedig az animációra kattintva le is lehet majd tölteni az albumot.
(Ja és csak úgy magunk között megsúgom: a TranceRoute-ra szabad reg lesz 2008. 12. 31-én hajnali 1-től 2009. január 1-jén délig. ;) )
2008. december 24., szerda
- Karácsony before
Nos, már megint elérkeztünk az év végéhez, és a szokásos ünnepekhez.
Ami engem mélységesen felháborított az az, hogy arra keltem, hogy a Nap kisüti a pofám. Könyörgöm, hol vannak már gyerekkorom fehér karácsonyai?! Hát 3 éve nem láttam havat, innen a szobából olyan, mintha nyár lenne. Elgondolkodtam rajta, hogy amikor én kissrác voltam nem is olyan rég, az volt a téli elfoglaltságunk, hogy a környék meredekebbnél meredekebb dombjairól szánkóztunk lefelé, szénné dobáltuk egymást hógolyóval, hóember építettünk (egyszerre vagy tízet), csúszkáltunk a fél méter vastagon befagyott tavon, estébé. És most mi van? Most mit játszanak szegény gyerekek? Lassan kezdünk olyanok lenni, mint szerencsétlen arabok, akik havat csak képen látnak.
Ennek ellenére lázas készülődés van nálunk már egy ideje. Én személy szerint nem rég jöttem haza a végső bevásárlótúráról, aminek keretén belül vettem még egy-két ajándékot. Délután csomagolok gyorsba és kicsit takarítok is, holnap pedig jönnek családom erre-arra élő tagjai és jólesz :D
Talán észrevettétek, hogy a REFLEKTORban egy saját szerzemény van, ami pedig azt jelenti, hogy befejeztem az új albumon a munkálatokat, és nem egyenként fogom bemutatni a trackeket, hanem egy full albumbemutató keretében, valamikor karácsony után. Szintén karácsony után teszem közzé a MoT Yearmix projekt elkészült mixeit is (több, mint dupla annyi mix született, mint a tavalyi kezdeményezés eredményeképp).
És hát ugye:
Ami engem mélységesen felháborított az az, hogy arra keltem, hogy a Nap kisüti a pofám. Könyörgöm, hol vannak már gyerekkorom fehér karácsonyai?! Hát 3 éve nem láttam havat, innen a szobából olyan, mintha nyár lenne. Elgondolkodtam rajta, hogy amikor én kissrác voltam nem is olyan rég, az volt a téli elfoglaltságunk, hogy a környék meredekebbnél meredekebb dombjairól szánkóztunk lefelé, szénné dobáltuk egymást hógolyóval, hóember építettünk (egyszerre vagy tízet), csúszkáltunk a fél méter vastagon befagyott tavon, estébé. És most mi van? Most mit játszanak szegény gyerekek? Lassan kezdünk olyanok lenni, mint szerencsétlen arabok, akik havat csak képen látnak.
Ennek ellenére lázas készülődés van nálunk már egy ideje. Én személy szerint nem rég jöttem haza a végső bevásárlótúráról, aminek keretén belül vettem még egy-két ajándékot. Délután csomagolok gyorsba és kicsit takarítok is, holnap pedig jönnek családom erre-arra élő tagjai és jólesz :D
Talán észrevettétek, hogy a REFLEKTORban egy saját szerzemény van, ami pedig azt jelenti, hogy befejeztem az új albumon a munkálatokat, és nem egyenként fogom bemutatni a trackeket, hanem egy full albumbemutató keretében, valamikor karácsony után. Szintén karácsony után teszem közzé a MoT Yearmix projekt elkészült mixeit is (több, mint dupla annyi mix született, mint a tavalyi kezdeményezés eredményeképp).
És hát ugye:
A Music Is For Rich People szerkesztősége boldog, békés karácsonyi ünnepeket kíván minden olvasónak és trance-rajongónak!
2008. december 23., kedd
- Trance Paradise Radio 2008-12-23
Ma este ismételten jelentkezik a Music of Trance portál 'vezérkara' egy két órás maszek rádióadással. Folytatjuk a Yearmix 08 projekt keretében megszületett mixek leadását, így ma Spudy és Gt összeállítását hallhatjátok az idei legjobb zenékből. Mindkét szett az uplifting vonalat képviseli, így a ma esti adás igen hangulatosnak ígérkezik.
8 órakor indulunk, hamarosan jövök egy elérhetőséggel. Aki teheti, hangoljon ránk :)
Let's KATT to tune in!
2008. december 21., vasárnap
- Aurosonic - Always Together
Bár tagadhatatlan, hogy az elektronikus tánczene a Nyugattól indult el hódító útjára (a németek és az amcsik a techno, a hollandok a trance, a britek és a franciák pedig a house gyökereit fektették le), mégis azt lehet mondani, hogy manapság a keleti régió is követeli a részét. Fiatal tehetségek csillogtatják meg tudásukat a 'nagyok' (és a világ) előtt Romániából, Kínából, Japánból, Irakból, Orosz-, és nem utolsósorban Magyarországról is.
Bobina egyre feljebb törő csillaga mellett megjelent a ruszki égen egy heves ikercsillag is: az Aurosonic csillaga.
A formáció még igen újkeletű, ám máris igen nagy népszerűségnek örvend a Makótól egészen Jeruzsálemig. 2005. június 6-án állt össze véglegesen Evgeny Smirnov és Sergey Klimov, hogy tudásukat egyesítve (ha a bolygó kapitányát nem is, de) megteremtsenek egy olyan ütőképes orosz DJ/producer-duót, ami megállja a helyét bárhol a nagyvilágban.
Nem a hagyományos értelemben vett kollaboráció az övék: a páros mindkét tagjának megvan a konkrét szerepe és nem nagyon folynak bele egymás dolgába. A '85. január 11-én született Evgeny (mindig a Smirnoff jut róla az eszembe...) a zenei lelke a formációnak. Ő a producer, ő az, aki ténylegesen megírja az Aurosonic név alatt kiadott dalokat. 1999-ben kezdett el zenéléssel foglalkozni, hozzám hasonlóan a Dance eJay nevű program bogarazgatásával. 2004-től állt rá komolyabban is erre a szakterületre, szintén hozzám hasonlóan autodidakta módon: egyedül tanulta ki a Cubase SX-et és minden olyan könyvre rátette a kezét, ami témába vágó volt.
Vele ellentétben a Moszkva környékén élő Sergey az élő szettekért és rádióadásokért felelős. '98 óta űzi a DJ-ipart intenzíven és elég sok környékbeli klub rezidensi posztját ellátta már, valamint a VirusFM-en vezet az Aurosonic zászlaja alatt egy állandó műsort Ethymology néven.
A 2006-os első szerzeményt, a Hawai-t két évre rá követte egy stúdióalbum. Véletlenül bukkantam rá az albumra, ugyanis csak egy bizonyos számot kerestem róla. A 2006. november 30-ai (277.) A State Of Trance rádióműsor közepe felé van egy dal, ami nekem anno nagyon-nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Internethozzáférés hiányában még csak a címét sem tudtam, illetve hát még azután sem, miután bekötötték hozzánk a netet, ugyanis nem tudtam a tracklista alapján, hogy melyik szám lehet ez, mivel se az előtte, se az utána lévő trackeket nem ismertem. Nem volt viszonyítási alapom :) Aztán a múltkor nagy nehezen kisakkoztam, hogy a keresett dal bizony a Freedom az Aurosonictól, így hát el is kezdtem felkutatni azt a net legmélyebb bugyraiból. Sajnos kislemezre eddig nem érkezett meg, így némi gúglizás és DiscoGS-ezés után rájöttem, hogy a duó debüt albumán biz' szerepel a muzsika.
A formáció első stúdióalbuma idén július 16-án került az online boltokba az orosz Radio Recordings (micsoda egyedi név) gondozásában. A 79 percet felölelő, 14 dalt tartalmazó korong kiváló példája Smirnov egyedi hangzásvilágának. A ruszki kollega nagyszerűen ötvözi a hangulatos uplifting dallamokat keményebb tech és progressive ütemekkel és szépséges zongora-, illetve gitárbetétekkel. Leginkább talán a honfitárs Bobina-hoz tudnám hasonlítani: ugyanolyan határozott dobok és simogatóan telt szintik jellemzik a lemez darabjait, csak talán nem annyira electro-sak. Maga az album bár nem mixalbum, mégis a dalok egymásba átvezetett verziói szerepelnek rajta, ami kicsit megnehezíti a mixelést például.
Az első dal (ami szimplán az Intro címet kapta), egy igazi kis felvezető muzsika. Egész érdekes női zihálással indul, majd a lágy pad-ek belépése után fültanúi lehetünk pár gyönyörű zongoraszólónak. Eargasm, ahogy az angolok mondják. :) Egy dobok nélküli kellemes bevezetés ez az albumba, amit az újabb női zihálás után az Ocean Wave című szerzemény követ. Az Intro akkordmenetét követi ez a dal és az amcsi Marcie hangját hallhatjuk benne, aki bizony már mindenféle K-val dolgozott együtt (Ronnie K, Andrew K, System K). Egész tetszetős hangja van, bár nem túl karakteres, minden esetre maga a nóta nagyon pofás lett. A zongora itt is folytatja nagyszerű játékát, ami meghatározza az Ocean Wave kissé búskomor hangulatát.
Zongora után jön egy kis gitár is a címadó dalban, az Always Together-ben. Ne ijedjen meg senki a vokálon, mert az biz' oroszul van, Alveola (Альвеола) által felénekelve. Nagyon kellemes zene lett ez, lüktető dobokkal, lágy vokállal és frankó kis elektromos gitárszólóval. És bár nem szeretem az orosz nyelv 'dallamát', de a szöveg is megkapó lett.
Harmadikként jön egy olyan muzsika, amit szintén egy A State Of Trance-epizódból ismerek, és az album hallgatása közben nagyon meglepett, hogy: nicsak, ez is Aurosonic! A Starfall-ról van szó, ami amilyen sejtelmesen indul, később úgy bele is csap a lecsóba. Echte Aurosonic-hangzás, maga az instrumentális gyönyör, némi kéjes női sóhajjal megspékelve, na meg persze egy fülbemászó akusztikus gitár dallammal. A gitár mögött adagolja az érzést egy pattogó basszus és némi szinti-arpeggio is. Az egyik kedvencem a korongról, ami után kicsit szokatlan módon egy remix következik.
Szokatlan, mert egy stúdióalbumra azért olyan dalokat tesznek, amiket 100%-ig a szerző(k) írt(ak), viszont jelen esetben a honfitárs Dmitriy Filatov One More Day (Еще Один День) című szerzeményének átdolgozását hallhatjuk negyedikként. A vokált egy számomra a cirill betűk miatt azonosíthatatlan énekesnő biztosítja, ezúttal ismét oroszul. Bulizós uplifting lett a remix és a vokálja ennek is tetszik attól függetlenül, hogy egy árva szót sem értek belőle. Akusztikus gitárjáték bejátszik szépen, hajlítva-penderítve a húrokat.
A remix után jön az kislemezen harmadjára kiadott dal, a My Way. Lüktető 4x4-es dallamok jellemzik, ami mind a basszusvonalban, mind a szintiben, mind pedig egy fura gitárban meg is nyilvánul. Az ütemenkénti hangleütést a szám második felénél szakítja meg a gitár szólózása. Nekem annyira nem jött át, inkább csak olyan 'menjen-a-háttérben-valami' zene.
Tiff Lacey úgy néz ki nagyon keresett énekesnő lett az utóbbi 2-3 évben. Rengeteg albumon találkozhatunk a hangjával és meg kell hagyni: amibe ő beleadja hangszálainak rezdülését, abból szinte mindig jó muzsika kerekedik. A ruszki pasikat kifejezetten csipázhatja, mivel a Bobina albumán szereplő k...jó Where Did You Go? után az Aurosonic-nak is kölcsönzött némi éneket az I Wish című trackhez. Hát na, ez is tetszetős lett, bár a vokál valahogy nem fogott meg nagyon. Adagolós-bulizós uplifting csipetnyi zongorával (néha kezd olyan érzésem lenni, hogy egy Above & Beyond albumot hallgatok), de szerintem jobbat is összerakhatott volna Smirnov elvtárs.
8. helyen érkezik az elsőként kiadott dal az albumról, a Missing You. Kicsit tribal-beütésű instrumentális darab, egy egész érdekes portamento saw-val, amely mondhatni egzotikus főtémát játszik. Az ez után következő Last Hope még mindig uplift-vonalon halad, egész zuzzantós muzsika telt dobokkal, pattogós square-szintivel és a háttérben meghúzódó akusztikus gitárjátékkal. A koncepció marad a Summer Feelings-ben is: nagyon hangulatos gitár teszi különlegessé a számot, ami az érzelmes kiállás után kicsit beleaprít a lecsóba, de csak addig, míg ismét rá nem teszi a főtémát gitárostul-mindenestül.
A Londonban élő Stella Grant egészen fantasztikus vokálja csendül fel az egyik kedvencemben a korongról. A Let Me Breath szövege első hallgatásra úgy tűnhet, hogy ismét orosz, ám ez nem igaz. Egyszerűen csak kicsit fura a kiejtése az énekesnőnek, nameg megkínálták némi effekttel a vokált. A refrén annyira magával ragadó, hogy én rögtön beleszerettem. Táncolós, energikus dal csipetnyi zongoraaláfestéssel, csakúgy, mint a soron következő Fish Likes Martini. Én nem tudom, hogy mi van ezekkel a ruszkikkal, Bobina albumán volt egy nagyszerű dal Go Get Vodka címmel, most meg a Martini. Nagy piások ezek :) . A kiállásnál breakbeat-esre fogott darabot zongora és gitár is kíséri, ám a fődallamot egy gate-elt pad szolgáltatja.
Utolsó előttiként ismét csak egy remix jön: a Sphinx & Afreet páros egyetlen dalát remixelték az Aurosonic-os srácok, a Machoan-t. Az eredeti szerzők nevéhez illően kissé egyiptomi feelingje van neki, nagyon bejövős basszussal, meg úgy végülis minden hangszer kifejezetten egzotikus benne. A végén felcsendülő zongoraszóló meg aztán még rátesz egy lapáttal. Nagyszerű darab, ami után zárásként jön az én kis kedveském, amit oly nagyon kerestem: a Freedom. Tipikusan olyan zene, amit csutkahangerőn érdemes hallgatni, hadd szedje darabokra a házat. A határozott kick és a dübörgő szinuszbasszus mellett még egy markáns szinti gondoskodik arról, hogy ne pihenjen a mélyláda. A kiállásnál felcsendülő rövid ízelítő a főtémából kellőképpen elrepíti az embert, a rogyásig hajlított kis portamento pluck szintit meg aztán marhára eltalálták.
Hmm. Úgy voltam vele a cikk írása előtt, hogy nem hiszem, hogy hosszú lesz, tekintve, hogy az Aurosonic még új a placcon, nem sok mindent lehet róluk írni. Aztán most veszem csak észre, hogy egész elszaladt velem a ló :D.
Összefoglalva, a két orosz srác debütáló albuma egy nagyon hangulatos összeállításra sikeredett. Ha nem is nagyon slágergyanúsak a dalok, mindenképp érdemes végighallgatni, mindegyikben van valami szeretnivaló. Végig csupa uplifting-os, progi-s szerzemények melyek alapján azt hiszem kijelenthetem: fogunk még a duóval találkozni...
Aurosonic - Always Together:
01. Aurosonic - Intro
02. Aurosonic - Ocean Wave (feat. Marcie & Morphing Shadows)
03. Aurosonic - Always Together (feat. Alveola & Morphing Shadows)
04. Aurosonic - Starfall
05. Dmitriy Filatov - One More Day (Aurosonic remix)
06. Aurosonic - My Way
07. Aurosonic - I Wish (feat. Tiff Lacey)
08. Aurosonic - Missing You
09. Aurosonic - Last Hope
10. Aurosonic - Summer Feelings (feat. Spirit)
11. Aurosonic - Let Me Breath (feat. Stella Grant)
12. Aurosonic - Fish Likes Martini
13. Sphinx & Afreet - Machaon (Aurosonic remix)
14. Aurosonic - Freedom
Az album 1. darabja
Az album 2. darabja
Bobina egyre feljebb törő csillaga mellett megjelent a ruszki égen egy heves ikercsillag is: az Aurosonic csillaga.A formáció még igen újkeletű, ám máris igen nagy népszerűségnek örvend a Makótól egészen Jeruzsálemig. 2005. június 6-án állt össze véglegesen Evgeny Smirnov és Sergey Klimov, hogy tudásukat egyesítve (ha a bolygó kapitányát nem is, de) megteremtsenek egy olyan ütőképes orosz DJ/producer-duót, ami megállja a helyét bárhol a nagyvilágban.
Nem a hagyományos értelemben vett kollaboráció az övék: a páros mindkét tagjának megvan a konkrét szerepe és nem nagyon folynak bele egymás dolgába. A '85. január 11-én született Evgeny (mindig a Smirnoff jut róla az eszembe...) a zenei lelke a formációnak. Ő a producer, ő az, aki ténylegesen megírja az Aurosonic név alatt kiadott dalokat. 1999-ben kezdett el zenéléssel foglalkozni, hozzám hasonlóan a Dance eJay nevű program bogarazgatásával. 2004-től állt rá komolyabban is erre a szakterületre, szintén hozzám hasonlóan autodidakta módon: egyedül tanulta ki a Cubase SX-et és minden olyan könyvre rátette a kezét, ami témába vágó volt.
Vele ellentétben a Moszkva környékén élő Sergey az élő szettekért és rádióadásokért felelős. '98 óta űzi a DJ-ipart intenzíven és elég sok környékbeli klub rezidensi posztját ellátta már, valamint a VirusFM-en vezet az Aurosonic zászlaja alatt egy állandó műsort Ethymology néven.
A 2006-os első szerzeményt, a Hawai-t két évre rá követte egy stúdióalbum. Véletlenül bukkantam rá az albumra, ugyanis csak egy bizonyos számot kerestem róla. A 2006. november 30-ai (277.) A State Of Trance rádióműsor közepe felé van egy dal, ami nekem anno nagyon-nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Internethozzáférés hiányában még csak a címét sem tudtam, illetve hát még azután sem, miután bekötötték hozzánk a netet, ugyanis nem tudtam a tracklista alapján, hogy melyik szám lehet ez, mivel se az előtte, se az utána lévő trackeket nem ismertem. Nem volt viszonyítási alapom :) Aztán a múltkor nagy nehezen kisakkoztam, hogy a keresett dal bizony a Freedom az Aurosonictól, így hát el is kezdtem felkutatni azt a net legmélyebb bugyraiból. Sajnos kislemezre eddig nem érkezett meg, így némi gúglizás és DiscoGS-ezés után rájöttem, hogy a duó debüt albumán biz' szerepel a muzsika.
A formáció első stúdióalbuma idén július 16-án került az online boltokba az orosz Radio Recordings (micsoda egyedi név) gondozásában. A 79 percet felölelő, 14 dalt tartalmazó korong kiváló példája Smirnov egyedi hangzásvilágának. A ruszki kollega nagyszerűen ötvözi a hangulatos uplifting dallamokat keményebb tech és progressive ütemekkel és szépséges zongora-, illetve gitárbetétekkel. Leginkább talán a honfitárs Bobina-hoz tudnám hasonlítani: ugyanolyan határozott dobok és simogatóan telt szintik jellemzik a lemez darabjait, csak talán nem annyira electro-sak. Maga az album bár nem mixalbum, mégis a dalok egymásba átvezetett verziói szerepelnek rajta, ami kicsit megnehezíti a mixelést például.Az első dal (ami szimplán az Intro címet kapta), egy igazi kis felvezető muzsika. Egész érdekes női zihálással indul, majd a lágy pad-ek belépése után fültanúi lehetünk pár gyönyörű zongoraszólónak. Eargasm, ahogy az angolok mondják. :) Egy dobok nélküli kellemes bevezetés ez az albumba, amit az újabb női zihálás után az Ocean Wave című szerzemény követ. Az Intro akkordmenetét követi ez a dal és az amcsi Marcie hangját hallhatjuk benne, aki bizony már mindenféle K-val dolgozott együtt (Ronnie K, Andrew K, System K). Egész tetszetős hangja van, bár nem túl karakteres, minden esetre maga a nóta nagyon pofás lett. A zongora itt is folytatja nagyszerű játékát, ami meghatározza az Ocean Wave kissé búskomor hangulatát.
Zongora után jön egy kis gitár is a címadó dalban, az Always Together-ben. Ne ijedjen meg senki a vokálon, mert az biz' oroszul van, Alveola (Альвеола) által felénekelve. Nagyon kellemes zene lett ez, lüktető dobokkal, lágy vokállal és frankó kis elektromos gitárszólóval. És bár nem szeretem az orosz nyelv 'dallamát', de a szöveg is megkapó lett.
Harmadikként jön egy olyan muzsika, amit szintén egy A State Of Trance-epizódból ismerek, és az album hallgatása közben nagyon meglepett, hogy: nicsak, ez is Aurosonic! A Starfall-ról van szó, ami amilyen sejtelmesen indul, később úgy bele is csap a lecsóba. Echte Aurosonic-hangzás, maga az instrumentális gyönyör, némi kéjes női sóhajjal megspékelve, na meg persze egy fülbemászó akusztikus gitár dallammal. A gitár mögött adagolja az érzést egy pattogó basszus és némi szinti-arpeggio is. Az egyik kedvencem a korongról, ami után kicsit szokatlan módon egy remix következik.
Szokatlan, mert egy stúdióalbumra azért olyan dalokat tesznek, amiket 100%-ig a szerző(k) írt(ak), viszont jelen esetben a honfitárs Dmitriy Filatov One More Day (Еще Один День) című szerzeményének átdolgozását hallhatjuk negyedikként. A vokált egy számomra a cirill betűk miatt azonosíthatatlan énekesnő biztosítja, ezúttal ismét oroszul. Bulizós uplifting lett a remix és a vokálja ennek is tetszik attól függetlenül, hogy egy árva szót sem értek belőle. Akusztikus gitárjáték bejátszik szépen, hajlítva-penderítve a húrokat.
A remix után jön az kislemezen harmadjára kiadott dal, a My Way. Lüktető 4x4-es dallamok jellemzik, ami mind a basszusvonalban, mind a szintiben, mind pedig egy fura gitárban meg is nyilvánul. Az ütemenkénti hangleütést a szám második felénél szakítja meg a gitár szólózása. Nekem annyira nem jött át, inkább csak olyan 'menjen-a-háttérben-valami' zene.
Tiff Lacey úgy néz ki nagyon keresett énekesnő lett az utóbbi 2-3 évben. Rengeteg albumon találkozhatunk a hangjával és meg kell hagyni: amibe ő beleadja hangszálainak rezdülését, abból szinte mindig jó muzsika kerekedik. A ruszki pasikat kifejezetten csipázhatja, mivel a Bobina albumán szereplő k...jó Where Did You Go? után az Aurosonic-nak is kölcsönzött némi éneket az I Wish című trackhez. Hát na, ez is tetszetős lett, bár a vokál valahogy nem fogott meg nagyon. Adagolós-bulizós uplifting csipetnyi zongorával (néha kezd olyan érzésem lenni, hogy egy Above & Beyond albumot hallgatok), de szerintem jobbat is összerakhatott volna Smirnov elvtárs.
8. helyen érkezik az elsőként kiadott dal az albumról, a Missing You. Kicsit tribal-beütésű instrumentális darab, egy egész érdekes portamento saw-val, amely mondhatni egzotikus főtémát játszik. Az ez után következő Last Hope még mindig uplift-vonalon halad, egész zuzzantós muzsika telt dobokkal, pattogós square-szintivel és a háttérben meghúzódó akusztikus gitárjátékkal. A koncepció marad a Summer Feelings-ben is: nagyon hangulatos gitár teszi különlegessé a számot, ami az érzelmes kiállás után kicsit beleaprít a lecsóba, de csak addig, míg ismét rá nem teszi a főtémát gitárostul-mindenestül.
A Londonban élő Stella Grant egészen fantasztikus vokálja csendül fel az egyik kedvencemben a korongról. A Let Me Breath szövege első hallgatásra úgy tűnhet, hogy ismét orosz, ám ez nem igaz. Egyszerűen csak kicsit fura a kiejtése az énekesnőnek, nameg megkínálták némi effekttel a vokált. A refrén annyira magával ragadó, hogy én rögtön beleszerettem. Táncolós, energikus dal csipetnyi zongoraaláfestéssel, csakúgy, mint a soron következő Fish Likes Martini. Én nem tudom, hogy mi van ezekkel a ruszkikkal, Bobina albumán volt egy nagyszerű dal Go Get Vodka címmel, most meg a Martini. Nagy piások ezek :) . A kiállásnál breakbeat-esre fogott darabot zongora és gitár is kíséri, ám a fődallamot egy gate-elt pad szolgáltatja.
Utolsó előttiként ismét csak egy remix jön: a Sphinx & Afreet páros egyetlen dalát remixelték az Aurosonic-os srácok, a Machoan-t. Az eredeti szerzők nevéhez illően kissé egyiptomi feelingje van neki, nagyon bejövős basszussal, meg úgy végülis minden hangszer kifejezetten egzotikus benne. A végén felcsendülő zongoraszóló meg aztán még rátesz egy lapáttal. Nagyszerű darab, ami után zárásként jön az én kis kedveském, amit oly nagyon kerestem: a Freedom. Tipikusan olyan zene, amit csutkahangerőn érdemes hallgatni, hadd szedje darabokra a házat. A határozott kick és a dübörgő szinuszbasszus mellett még egy markáns szinti gondoskodik arról, hogy ne pihenjen a mélyláda. A kiállásnál felcsendülő rövid ízelítő a főtémából kellőképpen elrepíti az embert, a rogyásig hajlított kis portamento pluck szintit meg aztán marhára eltalálták.
Hmm. Úgy voltam vele a cikk írása előtt, hogy nem hiszem, hogy hosszú lesz, tekintve, hogy az Aurosonic még új a placcon, nem sok mindent lehet róluk írni. Aztán most veszem csak észre, hogy egész elszaladt velem a ló :D.
Összefoglalva, a két orosz srác debütáló albuma egy nagyon hangulatos összeállításra sikeredett. Ha nem is nagyon slágergyanúsak a dalok, mindenképp érdemes végighallgatni, mindegyikben van valami szeretnivaló. Végig csupa uplifting-os, progi-s szerzemények melyek alapján azt hiszem kijelenthetem: fogunk még a duóval találkozni...
Aurosonic - Always Together:
01. Aurosonic - Intro
02. Aurosonic - Ocean Wave (feat. Marcie & Morphing Shadows)
03. Aurosonic - Always Together (feat. Alveola & Morphing Shadows)
04. Aurosonic - Starfall
05. Dmitriy Filatov - One More Day (Aurosonic remix)
06. Aurosonic - My Way
07. Aurosonic - I Wish (feat. Tiff Lacey)
08. Aurosonic - Missing You
09. Aurosonic - Last Hope
10. Aurosonic - Summer Feelings (feat. Spirit)
11. Aurosonic - Let Me Breath (feat. Stella Grant)
12. Aurosonic - Fish Likes Martini
13. Sphinx & Afreet - Machaon (Aurosonic remix)
14. Aurosonic - Freedom
Az album 1. darabja
Az album 2. darabja
2008. december 19., péntek
- Crème de la crème
Eljött ismét az idő. Idén is, csak úgy, mint 7 éve mindig. Vannak, akik fikázzák és vannak, akik nem, de egy biztos: a tegnapi A State Of Trance adás nem volt semmi.A 2001-ben indult rádióműsor, melyet Armin van Buuren vezet, kétségtelenül a trance szcéna legmeghatározóbb heti rendszerességgel jelentkező képviselője. A holland producer nagyon jól keveri a lapjait, ez tuti: ő a DJ Mag szerint a világ legjobb DJ-je és még a leghallgatottabb rádióadás házigazdája címet is bitorolja.
Sokan azt gondolhatják, hogy egy mix az csak egy mix, de a rajongók számára némelyik ASOT-epizód élményszámba megy. Manapság ilyen volt a 380. adás, ami Armin szöuli fellépését közvetítette és meg kell hagyni: a koreai közönség olyan hangulatot kölcsönzött a bulinak (és így az adásnak is), hogy az hihetetlen (mi, MoT-osok szerintem kórusban üvöltöttük velük együtt, hogy ARMIN, ARMIN!).
ASOT 380 élő felvétel a szöuli Club Volume-ból:
A tegnapi egy különleges mix volt: mint évente mindig, minden karácsony előtt, így most is eljött az A State Of Trance Top 20 műsor ideje. Szinte hozzátartozik ez már az ünnepi hangulatra való hangolódáshoz. Egy két órás mix, melyben (az előzetes közszavazás eredményeként) visszahallhatjuk az év legjobb trance nótáit. A 2006-os Top 20 verhetetlen jó volt, emlékszem, a tavalyi viszont kevésbé tetszett.
A műsor koncepciója nem más, minthogy a hallgatók szavazatai által a 20 legjobbnak választott dalt növekvő szavazatarányban mixeli össze Armin, ergo az év legjobbnak ítélt dala hallható majd a 2. óra legvégén, utolsóként. Egyfajta visszaszámlálás. Érdekesség, hogy az Above & Beyond-nak sikerült zsinórban háromszor elvinnie a Tune Of The Year titulust:
2004: Above & Beyond feat. Zoe Johnston - No One On Earth (Gabriel & Dresden Remix)
2005: Above & Beyond vs. Andy Moor - Air for Life (Original Mix)
2006: Above & Beyond feat. Zoe Johnston - Good For Me (Original Club Mix)
És az idei Top 20? Hmm... bizony bevallom férfiasan, bekönnyeztem rajta. Fanatikus vagyok? Lehet. Imádom ezt a stílust, imádom a zenét, és egyszerűen olyan nagyszerű dalok szerepeltek a műsorban, hogy... nincs rá szó. Igaz az, hogy talán voltak jobb számok is idén, de azért nem lehet az összes kiváló muzsikát leadni. A DI FM fórumán sokan hőbörögtek, mert túl sok volt a vokálos szám és hiányolták az instrumentálisokat. Őket igazándiból nem értem, legyen ez az ő bajuk.
Akikkel hallgattam a műsort és beszéltem közben MSN-en, azok mind elszálltak a 383. epizódtól. Nem véletlenül A State Of Trance a neve a műsornak. Izzott a net, izzott mindenki, hogy vajon melyik lesz a következő dal a nagy visszaszámlálásban, és folytak a véget nem érő találgatások a szcéna fórumain és a privát beszélgetésekben, hogy vajh' mi lesz idén az első, a námbörone? Ismét Above & Beyond (OceanLab), esetleg Ferry Corsten egyik szerzeménye az új albumról, vagy egy DJ Shah nóta? És jöttek sorba a kedvencek, amiket mindenki ismer, amik megrengették 2008-ban a clubok falait és amelyek szövegét egyszerre kántálta majd' az összes trancer a Föld legkülönbözőbb pontjain.
Ilyenkor érti meg az ember, hogy mi a fészkes fenéért lett a stílus neve trance. Amikor érzed magadban, hogy együtt dobban a szíved mindenkivel, aki szereti ezt a műfajt, amikor egy varázslatos női vokál képes kizökkenteni a legmélyebb depressziódból is, és csak becsukod a szemed: repülsz... transzba esel. Boldognak és energikusnak érzed magad: that is a state of trance. Sokan meglepődnének, mire képes a zene. Legyen az elektronikus, akusztikus, vokál vagy instrumentális. Könnyű vagy komoly, régi vagy új.
Nem is szaporítom a szót. Íme 2008 legimádnivalóbb, legszebb, legnagyobb, legjobb 20 trance dala egy fantasztikusan hangulatos mixben. Kötelező:
Armin van Buuren - A State Of Trance Episode 383 (Top 20 of 2008):
"Back In Time" - Warmup:
00. Intro
02. Above & Beyond feat. Zoe Johnston - No One On Earth (Gabriel & Dresden Remix) - Tune Of The Year 2004
03. Above & Beyond vs. Andy Moor - Air For Life - Tune Of The Year 2005
04. Above & Beyond feat. Zoe Johnston - Good For Me - Tune Of The Year 2006
05. John O'Callaghan feat. Audrey Gallagher - Big Sky - Tune Of The Year 2007
"TOP 20 Countdown" - Mainshow:
20. Armin van Buuren feat. Susana - If You Should Go (Aly & Fila Dub)
19. Leon Bolier - Ocean Drive Boulevard
18. Akesson - Perfect Blue
17. Andy Duguid feat. Leah - Wasted
16. Armin van Buuren feat. Jaren - Unforgivable (First State Smooth Remix)
15. Mr. Sam feat. clAud9 - Cygnes
14. DJ Shah feat. Adrina Thorpe - Back To You (Aly & Fila Remix)
13. The Doppler Effect - Beauty Hides In The Deep (The Blizzard Remix)
12. The Killers - Human (Armin van Buuren Remix)
11. Armin van Buuren & DJ Shah feat. Chris Jones - Going Wrong
10. Oceanlab - Sirens Of The Sea (Above & Beyond Club Mix)
09. Alex M.O.R.P.H. - Walk The Edge (Alex M.O.R.P.H. B2B Woody van Eyden Remix)
08. Lange feat. Sarah Howells - Out Of The Sky (Kyau & Albert Remix)
07. Oceanlab - Miracle (Above & Beyond Club Mix)
06. Cerf, Mitiska & Jaren - You Never Said (Dash Berlin Remix)
05. Ferry Corsten feat. Betsie Larkin - Made Of Love
04. Oceanlab - Breaking Ties (Above & Beyond Analogue Haven Mix)
03. Orjan Nilsen - La Guitarra
02. Armin van Buuren feat. Sharon den Adel - In & Out Of Love
01. Sunlounger feat. Zara - Lost (Club Mix) [TUNE OF THE YEAR]
Az adást itt lehet letölteni.
- Akik a Transzenergiát áramoltatni fogják
Egy korábbi posztomban írtam arról, hogy 2009-ben ismét, immáron 16. alkalommal rendezik meg az egyik legnívósabb trance rendezvényt, a Trance Energy-t.
Nemrég közzétették a hivatalos lineup-ot is, vagyis azon DJ-k névsorát, akik fellépnek majd az eseményen.
Íme hát a 2009. március 7-én, Utrecht-ben megforduló személyek:
Main Stage
Armin van Buuren
Paul van Dyk
John O'Callaghan
Marcel Woods
TyDi
Fausto
MC Mighty Mike
Future Stage
Re-Ward
Cliff Coenraad
Marcus Schössow
First State
Aly + Fila
Ali Wilson
Simon Patterson
MC Gunner
High Contrast Stage
Judge Jules
Wippenberg
Rank1
Danjo
Joop
Jochen Miller
Artento Divini
Trance Classics
Johan Gielen
Spider Willem
Bas & Ram
Scot Project
Yves Deruyter
Talla 2 XLC
MC Francois
Én például Wippenberg-et, Talla-t és Simon Patterson-t nagyon megnézném, de azt hiszem, erre még pár évet várnom kell. :)
Nemrég közzétették a hivatalos lineup-ot is, vagyis azon DJ-k névsorát, akik fellépnek majd az eseményen.
Íme hát a 2009. március 7-én, Utrecht-ben megforduló személyek:
Main Stage
Armin van Buuren
Paul van Dyk
John O'Callaghan
Marcel Woods
TyDi
Fausto
MC Mighty Mike
Future Stage
Re-Ward
Cliff Coenraad
Marcus Schössow
First State
Aly + Fila
Ali Wilson
Simon Patterson
MC Gunner
High Contrast Stage
Judge Jules
Wippenberg
Rank1
Danjo
Joop
Jochen Miller
Artento Divini
Trance Classics
Johan Gielen
Spider Willem
Bas & Ram
Scot Project
Yves Deruyter
Talla 2 XLC
MC Francois
Én például Wippenberg-et, Talla-t és Simon Patterson-t nagyon megnézném, de azt hiszem, erre még pár évet várnom kell. :)
2008. december 16., kedd
- Trance Paradise Radio 2008-12-16
Kezdődik a műsor, ma este 8-tól egészen 10-ig!
Ma este Osszaki és jómagam yearmixét hallhatjátok:
Winamp: http://80.98.210.206:8000/listen.pls
WMP: http://80.98.210.206:8000/
TPR
Ma este Osszaki és jómagam yearmixét hallhatjátok:
Winamp: http://80.98.210.206:8000/listen.pls
WMP: http://80.98.210.206:8000/
TPR
- Music of Trance Yearmix 08: ma este!
Írtam a múltkorába a Music of Trance zenei közösségi oldal év végi maszek mixkavalkádjáról, melyben immár egy jó páran részt veszünk. Szinte az oldal minden épkézláb adminisztrátora (Dave Dee, Gt, Spudy, Zoleey, Osszaki, Richee, Csope és én, Endoril) képviselteti magát a projektben.
A mixek egytől-egyig a lassan tovatűnő 2008-as év legjobb trance muzsikáit mutatják be, mindegyik egy külön alstílusban.
Ahogy azt már a blogra rendszeresen látogatók és olvasók megszokhatták, keddenként este 8-tól 10-ig jelentkezik házi barkácsolású rádiónk, a Trance Paradise Radio (a rádió utóbbi adásainak flyereit itt megtekinthetitek). Nos, ma este elkezdődik a MoT Yearmix-ek sugárzása a rádióban és külön örömömre szolgál, hogy Osszaki és én kezdhetjük a sort. Szaki kollegám nem tudom milyen szettel fog meglepni minket, de azt garantálom, hogy az általam prezentált második órában (9-tól 10-ig) igazán zúzós darabok fogják fűteni a levegőt.
Hamarosan jövök majd a rádió elérhetőségével, aki szeretne némi melódikus gépmuzsikára elaludni ma este, az... semmiképp se hallgassa a rádiót! Aki viszont szeretne bepillantást nyerni az idei év termésébe, az hallgassa este 8-tól a Trance Paradise Radio-t!
2008. december 8., hétfő
- Balaton Sound 09: szavazzá'!
Kis hazánk kicsiny tengerének hatalmas könnyűzenei eseménye immár két éve a nyáron tartott Balaton Sound fesztivál. A főként a Heineken által szponzorált eseményen megfordult már Armin van Buuren, Fatboy Slim és az agyament James Holden is.
A kiváló elektronikus zenétől izzó fesztivál jövőre is befészkeli magát Zamárdiba, a bérletigénylés már él is.
De! Lehet ám szavazni is, hogy kik legyenek a 2009-es őrület keltői. Ide kattintva tessék meghatározni, ki az a 10 DJ/formáció, akit szívesen látnátok-hallanátok jövő nyáron.
Gyerünk trancerek, tapsoljuk vissza Armin-t Magyarországra! :)
- Hétfői vegyesvágott
Újabb hét, újra beindul az élet. Nem szeretem a hétfőket, de ezzel szerintem a legtöbben így vannak. Először is mindig szembesülök azzal, hogy a brant egye meg, már megint iskolába kell menni. Ágyból kikászádás és kávébeszerzés után még negyed óráig csak ülök és nézek ki magamból.
Ilyenkor a reggeli buszon általában heringfeeling bejátszik, a kolisok is ugye sokan ilyenkor mennek be. Utánuk felszállni katasztrófa, képesek olyan táska-hegyeket felhalmozni, hogy gólyalábbal tudod csak átlépni őket (de akkor meg bevered a fejed a busz tetejébe). Még szerencse, hogy van egy-két lányka, aki mindig szorít nekem helyet :)
Ma konkrétan például azt a feladatot kaptuk rendezvényszervezésből, hogy a suli februári Farsangjának plakátját készítsük el. Mindenki egyet. Akié a legjobb, az kap rá jegyet. Tudván, hogy a többiekkel szemben nekem van némi tapasztalatom ilyen téren, nem érzem egészen fair play-nek a dolgot.
Aztán a hétvégén csináltam két mixet is.
Az egyiket holnap hallhatjátok majd este 10-től a szokásos Trance Paradise Radio-ban. Pénteken délután előkapva az Ableton Live 7-est, megkevertem a Daydreaming Sessions 3-at. Kicsit progisan indul, majd folyamatosan egyre uplifting-gebb nóták jönnek, többek között lesz majd Aurosonic, Arnej és Talla 2XLC is.
Vannak fejlemények a Music of Trance Yearmix 08 projecttel kapcsolatban is. Gyűlnek az emberkék, jelenleg a családapa Dave Dee, a pudlihajú Auchan-os Gt, a kórházi adminisztrátor Spudy, a nyíregyi egyetemista Zoleey, a pesti betyár Richee és a marketinges jómagam készítjük a mixeket. Gt, Zoleey és én már el is készítettük a mixeket, melyeket év végén hallhattok majd szintén a Trance Paradise Radio-ban, keddenként.
Én az idei nagy progressive és minimal trance slágereket gyűjtöttem egy egy órás csokorba. Van benne Arnej - The Ones That Get Away, Özgür Can - Spara Mig vagy épp a Nothing Left Between Us Duderstadt-ék keményebb átgondolásában.
Egy promóciós képet is csináltam a projecthez:
Bárki, aki úgy érzi szívesen csinálna egy mixet egy adott trance alstílusban, az nyugodtan jelentkezhet a Music of Trance oldalán, az ide vonatkozó hírre kattintva.
Ez voltam én, itt, most. Hej!
Ilyenkor a reggeli buszon általában heringfeeling bejátszik, a kolisok is ugye sokan ilyenkor mennek be. Utánuk felszállni katasztrófa, képesek olyan táska-hegyeket felhalmozni, hogy gólyalábbal tudod csak átlépni őket (de akkor meg bevered a fejed a busz tetejébe). Még szerencse, hogy van egy-két lányka, aki mindig szorít nekem helyet :)
Ma konkrétan például azt a feladatot kaptuk rendezvényszervezésből, hogy a suli februári Farsangjának plakátját készítsük el. Mindenki egyet. Akié a legjobb, az kap rá jegyet. Tudván, hogy a többiekkel szemben nekem van némi tapasztalatom ilyen téren, nem érzem egészen fair play-nek a dolgot.
Aztán a hétvégén csináltam két mixet is.
Az egyiket holnap hallhatjátok majd este 10-től a szokásos Trance Paradise Radio-ban. Pénteken délután előkapva az Ableton Live 7-est, megkevertem a Daydreaming Sessions 3-at. Kicsit progisan indul, majd folyamatosan egyre uplifting-gebb nóták jönnek, többek között lesz majd Aurosonic, Arnej és Talla 2XLC is.
Vannak fejlemények a Music of Trance Yearmix 08 projecttel kapcsolatban is. Gyűlnek az emberkék, jelenleg a családapa Dave Dee, a pudlihajú Auchan-os Gt, a kórházi adminisztrátor Spudy, a nyíregyi egyetemista Zoleey, a pesti betyár Richee és a marketinges jómagam készítjük a mixeket. Gt, Zoleey és én már el is készítettük a mixeket, melyeket év végén hallhattok majd szintén a Trance Paradise Radio-ban, keddenként.
Én az idei nagy progressive és minimal trance slágereket gyűjtöttem egy egy órás csokorba. Van benne Arnej - The Ones That Get Away, Özgür Can - Spara Mig vagy épp a Nothing Left Between Us Duderstadt-ék keményebb átgondolásában.
Egy promóciós képet is csináltam a projecthez:
Bárki, aki úgy érzi szívesen csinálna egy mixet egy adott trance alstílusban, az nyugodtan jelentkezhet a Music of Trance oldalán, az ide vonatkozó hírre kattintva.
Ez voltam én, itt, most. Hej!
2008. december 5., péntek
- No. 3.
Folytatván a sort (mert bemutattam már a legkedvencebb és a második legkedvencebb számomat), ma úgy gondoltam, megismertetem Veletek az utolsó dobogóst.
Bár itt a harmadik helynél már nem is tudom egyértelműen eldönteni, hogy melyik zenéről is írjak. Hiszen azok közül a számok közül, amik benne vannak a képzeletbeli örökranglistámban, nehéz lenne bármiféle egymásutániságot megállapítani. (Közbe aszondja a Blogger: léptessük már ki az Endorilt bejegyzés írása közben a blogrendszerből, mert az mekkora funky...)
Mindenesetre azért csak kiválasztottam egyet. Tavaly február 15-én volt egy nagyon eltalált A State Of Trance adás, számszerint a 288. Olyan nagyszerű muzsikákat hallhattunk benne, mint a Light The Skies electrós remixbe, a The Bells Of Tiananmen, Airbase újragondolásában, vagy épp a Wippenberg által kezelésbe vett Needs To Feel.
Azt sem tudtam merre kapjam a fejem a jobbnál jobb melódiák között, ám volt egy, amit annyiszor meghallgattam, hogy már rojtosodtak a bitjei az mp3 fájlnak.
Egy japán fiatalember, Tetsuya Tamura produkálta meg az eredetit. Tetsuya a tokiói megaklub, a Velfarre rezidense már egy jó ideje, így hát nem kis reputációnak örvend a Föld kerekén. Hangzásvilágára a tech-, és uplifting trance egész megkapó egyvelege jellemző.
A Remo Con álnév alatt muzsikálgató zenésznek 2006 végén látott napvilágot a Cold Front című trackje, ami Japánban az Avex, Európában pedig az Anjunabeats gondozásában jelent meg. Az eredeti verzióra a telt, néha kissé kaotikusnak ható dobjáték, a markáns szinti pad-ek és egy olyan nagyszerű főtéma jellemző, amit mintha egy C64-es játékból szippantottak volna ki.
Ám ami az említett ASOT-epizódban volt, az nem az eredeti, hanem a kiadott korong 'B-oldalán' hallható Bart Claessen remix. Az 1980-ban született holland (ugyan milyen nemzetiségű lehetne?) producerre szerintem legtöbben talán Barthezz becenéven ismernek. A 2001-es On The Move című szerzeményével azt hiszem nagyon sokan találkoztak már.
No szóval, ő egy olyan remixet rittyentett a Cold Front-hoz, hogy az valami eszméletlenség. A koncepció lényegében ugyanaz, mint az oridzsinálnál, műfajt nem változtatott, csak inkább rátett egy lapáttal. Egy olyan jóóó nagy lapáttal. Olyan beatperkussziót rakott az alap dobok alá, ami kirázza belőled a jó magyar lelket is (számomra minden idők legjobb trance beat-je ez), hozzáadott egy csipetnyi echte falbontó basszust, kicsiszolta a fődallamot játszó portamento szintit, és megkínálta az egészet néhány pattogós háttérdallammal és bizsergető effektekkel.
Igazi kis remekmű lett belőle: egy olyan abálós, zúzós techtrance, ami bár az elején markánsnak és túl 'száraz'-nak tűnhet, mégis a kiállásnál és kórus résznél belépő főtémát a legtöbb trancer bizony megkönnyezi. Szépség és a szörnyeteg feeling.
Amit nem szeretek sok mai, idehaza a fiatalokba roskadásig sulykolt house dalban az az, hogy míg a kiállást képesek a producerek elszállósra csinálni, és megérinteni az ember lelkét, úgy a trackek kórusrészeinek felvezetése és maga a kórus átmegy egy jellemtelen abálásba, néhány dobbal és egy erős szinti'dallammal' (mert dallamnak nehezen nevezhetőek). Az ember hiányolja a kiállásban hallott szépséget, érzi, hogy valami kimaradt a dalból. Ez a baj sok house slágerrel manapság, viszont a Cold Front rákontráz ezekre, a kórusban visszajön minden szépség, minden érzelem... és ez egyfajta teljességérzetet ad a hallgató számára. Ezért szeretem. Ezért is.
Íme hát:
Remo-con - Cold Front (Bart Claessen Remix)
(Gyk: a kórust ne úgy tessék érteni, hogy soksok emberke énekel. :) Zeneszerkezetileg a kórusrész az, ahol az összes (vagy legalábbis a legmeghatározóbb) hangszer szól.)
Bár itt a harmadik helynél már nem is tudom egyértelműen eldönteni, hogy melyik zenéről is írjak. Hiszen azok közül a számok közül, amik benne vannak a képzeletbeli örökranglistámban, nehéz lenne bármiféle egymásutániságot megállapítani. (Közbe aszondja a Blogger: léptessük már ki az Endorilt bejegyzés írása közben a blogrendszerből, mert az mekkora funky...)
Mindenesetre azért csak kiválasztottam egyet. Tavaly február 15-én volt egy nagyon eltalált A State Of Trance adás, számszerint a 288. Olyan nagyszerű muzsikákat hallhattunk benne, mint a Light The Skies electrós remixbe, a The Bells Of Tiananmen, Airbase újragondolásában, vagy épp a Wippenberg által kezelésbe vett Needs To Feel.
Azt sem tudtam merre kapjam a fejem a jobbnál jobb melódiák között, ám volt egy, amit annyiszor meghallgattam, hogy már rojtosodtak a bitjei az mp3 fájlnak.
Egy japán fiatalember, Tetsuya Tamura produkálta meg az eredetit. Tetsuya a tokiói megaklub, a Velfarre rezidense már egy jó ideje, így hát nem kis reputációnak örvend a Föld kerekén. Hangzásvilágára a tech-, és uplifting trance egész megkapó egyvelege jellemző.A Remo Con álnév alatt muzsikálgató zenésznek 2006 végén látott napvilágot a Cold Front című trackje, ami Japánban az Avex, Európában pedig az Anjunabeats gondozásában jelent meg. Az eredeti verzióra a telt, néha kissé kaotikusnak ható dobjáték, a markáns szinti pad-ek és egy olyan nagyszerű főtéma jellemző, amit mintha egy C64-es játékból szippantottak volna ki.
Ám ami az említett ASOT-epizódban volt, az nem az eredeti, hanem a kiadott korong 'B-oldalán' hallható Bart Claessen remix. Az 1980-ban született holland (ugyan milyen nemzetiségű lehetne?) producerre szerintem legtöbben talán Barthezz becenéven ismernek. A 2001-es On The Move című szerzeményével azt hiszem nagyon sokan találkoztak már.
No szóval, ő egy olyan remixet rittyentett a Cold Front-hoz, hogy az valami eszméletlenség. A koncepció lényegében ugyanaz, mint az oridzsinálnál, műfajt nem változtatott, csak inkább rátett egy lapáttal. Egy olyan jóóó nagy lapáttal. Olyan beatperkussziót rakott az alap dobok alá, ami kirázza belőled a jó magyar lelket is (számomra minden idők legjobb trance beat-je ez), hozzáadott egy csipetnyi echte falbontó basszust, kicsiszolta a fődallamot játszó portamento szintit, és megkínálta az egészet néhány pattogós háttérdallammal és bizsergető effektekkel.
Igazi kis remekmű lett belőle: egy olyan abálós, zúzós techtrance, ami bár az elején markánsnak és túl 'száraz'-nak tűnhet, mégis a kiállásnál és kórus résznél belépő főtémát a legtöbb trancer bizony megkönnyezi. Szépség és a szörnyeteg feeling.
Amit nem szeretek sok mai, idehaza a fiatalokba roskadásig sulykolt house dalban az az, hogy míg a kiállást képesek a producerek elszállósra csinálni, és megérinteni az ember lelkét, úgy a trackek kórusrészeinek felvezetése és maga a kórus átmegy egy jellemtelen abálásba, néhány dobbal és egy erős szinti'dallammal' (mert dallamnak nehezen nevezhetőek). Az ember hiányolja a kiállásban hallott szépséget, érzi, hogy valami kimaradt a dalból. Ez a baj sok house slágerrel manapság, viszont a Cold Front rákontráz ezekre, a kórusban visszajön minden szépség, minden érzelem... és ez egyfajta teljességérzetet ad a hallgató számára. Ezért szeretem. Ezért is.
Íme hát:
Remo-con - Cold Front (Bart Claessen Remix)
(Gyk: a kórust ne úgy tessék érteni, hogy soksok emberke énekel. :) Zeneszerkezetileg a kórusrész az, ahol az összes (vagy legalábbis a legmeghatározóbb) hangszer szól.)
2008. december 4., csütörtök
- Happy Birthday Ferry!
1973. december 4-én született Ferry Corsten Rotterdamban.
Isten éltesse 35. születésnapján!
Tiszteletére jöjjön az a muzsika, ami megindította őt a csúcs felé és örök értéket adott a trance szcénának:
System F - Out Of The Blue:
Isten éltesse 35. születésnapján!
Tiszteletére jöjjön az a muzsika, ami megindította őt a csúcs felé és örök értéket adott a trance szcénának:
System F - Out Of The Blue:
- Megint a ruszkik
A blog életének első albumbemutatójának tárgya az orosz Bobina idei albuma volt, az Again. Fantasztikusan egyedi hangzást képvisel a ruszki elvtárs, és nincs vele egyedül.Bár azt mondtam, hogy Darren Tate albumát fogom górcső alá venni következőleg, de akkor még nem tudtam, hogy hét elején egy olyan korongot szerzek be, ami hogy is mondjam?... Egészen adja.
A képen látható kép orosz fiatalember alkotja az Aurosonic formációt és történetesen idén év elején jelent meg nekik is a debüt albumuk, ami átvette a helyet a Perfect World-től a betervezett lemezkritikák listáján.
Nemsokára tehát ők jönnek, hallgassátok addig a REFLEKTOR-ban a korong utolsó darabját, a Freedom-ot.
- MoT Yearmix 08
Valamikor tavaly ilyenkor Gt kollegának, a Music of Trance portál egyik főadminisztrátorának volt egy kezdeményezése, miszerint a portál vállalkozó kedvű amatőr DJ-i üssenek össze egy-két mixet az év számukra legjobban tetsző zenéiből.
Akkor anno én kaptam azt a nemes feladatot, hogy elkészíthettem Gt mixének, illetve a MoT Yearmix 2007-nek az introját. Végülis három mix készült, az egyiket Gt, másikat Kozmo, a harmadikat pedig Oshea báttya követte el.
Idén kicsit aktívabban veszek részt a projectben. Mert hát elindult ismét, tervezgetjük a Music of Trance Yearmix 08-at, melyet részint egyfajta sajátos marketing-házifeladatként fogok fel, próbálom majd minél jobban promótálni.
Egyelőre Gt, Dave Dee és én próbáljuk valamilyen formában manifesztálni az évmixeket, de mellénk bárki nyugodtan jelentkezhet és összeválogathatja a 2008-as év legemlékezetesebb transzmuzsikáit.
A koncepció a következő: a mixeknek körülbelül 1 órásnak kell lennie, kizárólag idén kiadott trackokból és valamilyen trance alstílust kell képviselnie. Stipistop, én minimal trance szettet csinálok! A beérkezett szerzeményeket hónap végén illetve jövőre adjuk le keddenként a megszokott Trance Paradise Radio-ban, illetve hallhatjátok majd őket a Party Sound Radio-n is egy rendhagyó Route To Trance-epizódban.
Az introt idén is én szerzem és ha időm engedi, akkor egy logót is megrittyentek. DJ-k out there, aki úgy érzi, szeretne csatlakozni, az látogasson el a Music of Trance-re! Mixelésre fel!
Endoril - MoT Yearmix 2007 Intro
Akkor anno én kaptam azt a nemes feladatot, hogy elkészíthettem Gt mixének, illetve a MoT Yearmix 2007-nek az introját. Végülis három mix készült, az egyiket Gt, másikat Kozmo, a harmadikat pedig Oshea báttya követte el.
Idén kicsit aktívabban veszek részt a projectben. Mert hát elindult ismét, tervezgetjük a Music of Trance Yearmix 08-at, melyet részint egyfajta sajátos marketing-házifeladatként fogok fel, próbálom majd minél jobban promótálni.
Egyelőre Gt, Dave Dee és én próbáljuk valamilyen formában manifesztálni az évmixeket, de mellénk bárki nyugodtan jelentkezhet és összeválogathatja a 2008-as év legemlékezetesebb transzmuzsikáit.
A koncepció a következő: a mixeknek körülbelül 1 órásnak kell lennie, kizárólag idén kiadott trackokból és valamilyen trance alstílust kell képviselnie. Stipistop, én minimal trance szettet csinálok! A beérkezett szerzeményeket hónap végén illetve jövőre adjuk le keddenként a megszokott Trance Paradise Radio-ban, illetve hallhatjátok majd őket a Party Sound Radio-n is egy rendhagyó Route To Trance-epizódban.
Az introt idén is én szerzem és ha időm engedi, akkor egy logót is megrittyentek. DJ-k out there, aki úgy érzi, szeretne csatlakozni, az látogasson el a Music of Trance-re! Mixelésre fel!
Endoril - MoT Yearmix 2007 Intro
2008. december 3., szerda
- Munka közben: Chris Jones & Eller van Buuren
Munka közben rovatom újabb célpontokra vetette ki a hálóját.
Idén április 18-án, egy hihetetlen koncert keretében látott napvilágot a holland Armin van Buuren 3. szerzői albuma, az Imagine (István kollegám írt róla egy cikket még anno). Az idei Armin Only-n bemutatott korong annyira nem volt nagy durranás, a világ első számú DJ-je inkább a divathullámot lovagolta meg, nem pedig a szép melódiákat. Ettől függetlenül persze nagyon jól fogy(ott) a lemez, - ami természetesen az (előző Munka közben-ben bemutatott) Armada-nal látott napvilágott -, hisz azért van rajta egy-két igen finom darab is.
Ilyen például a Going Wrong című nóta, ami úgy gondolom máris klasszikussá avanzsálta magát. A dalban összesen öt ember munkája fedezhető fel, öt olyan művészé, akik igazán értik a dolgukat. A szöveget a jobb oldalt látható alternatív stílusban mozgó, feltörekvő brit énekes Chris Jones írta és énekelte fel, a szintikről pedig DJ Shah és persze maga Armin van Buuren gondoskodo
tt. Shah papát viszont gitárjáték nélkül nehéz elképzelni, nincs is ez másképp ebben az esetben sem, a track fantasztikus gitárjátékát újra csak a jobb oldali fiatalabbik van Buuren-nek, Eller-nek köszönhetjük, aki már olyan produkciókban dolgozott együtt bátyjával, mint a ZoCalo, vagy a Yet Another Day. A főtémát a mesterpéldány felvétele során a Rank1 duó kiváló billentyűse (és az analóg szintik nagymestere), Benno játszotta.
A következő videót tegnap este tették fel a Armada YouTube-csatornájára. Egész meglepő a koncepció: Chris és Eller egy hotelszobában, hirtelen felindulásból elköveti a Going Wrong-ot, csak úgy a'la natur, egy szál gitárral. Hihetetlen jól nyomja mind a kettő, itt látszik meg igazán, hogy a sokak által egyszerűnek és unalmasnak titulált elektronikus tánczene is csak olyan, mint minden más zenei műfaj: erősen támaszkodik az őt körülvevő műfajokra és nem utolsó sorban kell hozzá egy kis tehetség is. Már pedig a két srác igen tehetséges, de nézzétek meg magatoknak:
Munka közben: Chris Jones & Eller van Buuren live & unplugged:
Update:
A videó végén látható, hogy a camera(wo)man Susana volt, az az énekesnő, akivel Armin már sokszor zenélt együtt, teszem azt az If You Should Go-ban.
Ja, és a Going Wrong valahogy így hangzik eredetiben:
Idén április 18-án, egy hihetetlen koncert keretében látott napvilágot a holland Armin van Buuren 3. szerzői albuma, az Imagine (István kollegám írt róla egy cikket még anno). Az idei Armin Only-n bemutatott korong annyira nem volt nagy durranás, a világ első számú DJ-je inkább a divathullámot lovagolta meg, nem pedig a szép melódiákat. Ettől függetlenül persze nagyon jól fogy(ott) a lemez, - ami természetesen az (előző Munka közben-ben bemutatott) Armada-nal látott napvilágott -, hisz azért van rajta egy-két igen finom darab is.
Ilyen például a Going Wrong című nóta, ami úgy gondolom máris klasszikussá avanzsálta magát. A dalban összesen öt ember munkája fedezhető fel, öt olyan művészé, akik igazán értik a dolgukat. A szöveget a jobb oldalt látható alternatív stílusban mozgó, feltörekvő brit énekes Chris Jones írta és énekelte fel, a szintikről pedig DJ Shah és persze maga Armin van Buuren gondoskodo
tt. Shah papát viszont gitárjáték nélkül nehéz elképzelni, nincs is ez másképp ebben az esetben sem, a track fantasztikus gitárjátékát újra csak a jobb oldali fiatalabbik van Buuren-nek, Eller-nek köszönhetjük, aki már olyan produkciókban dolgozott együtt bátyjával, mint a ZoCalo, vagy a Yet Another Day. A főtémát a mesterpéldány felvétele során a Rank1 duó kiváló billentyűse (és az analóg szintik nagymestere), Benno játszotta.A következő videót tegnap este tették fel a Armada YouTube-csatornájára. Egész meglepő a koncepció: Chris és Eller egy hotelszobában, hirtelen felindulásból elköveti a Going Wrong-ot, csak úgy a'la natur, egy szál gitárral. Hihetetlen jól nyomja mind a kettő, itt látszik meg igazán, hogy a sokak által egyszerűnek és unalmasnak titulált elektronikus tánczene is csak olyan, mint minden más zenei műfaj: erősen támaszkodik az őt körülvevő műfajokra és nem utolsó sorban kell hozzá egy kis tehetség is. Már pedig a két srác igen tehetséges, de nézzétek meg magatoknak:
Munka közben: Chris Jones & Eller van Buuren live & unplugged:
Update:
A videó végén látható, hogy a camera(wo)man Susana volt, az az énekesnő, akivel Armin már sokszor zenélt együtt, teszem azt az If You Should Go-ban.
Ja, és a Going Wrong valahogy így hangzik eredetiben:
2008. december 1., hétfő
- Transzenergia nullakilenc
Adjunk hálát a sorsnak, hogy a három holland fiatalembert, Irfan-t, Duncan-t és Theo-t a '90-es évek elején összehozta. A rendezvényszervezésben jártas három fiatalnak akkor ugyanis nagy álom lebegett a szeme előtt: egy olyan független szervezőiroda létrehozása, mely Hollandhon legeszméletlenebb modern tánczenei rendezvényeit szervezi. Így 10 év távlatából bátran kijelenthetem: sikerült nekik. Az alapítók nevének kezdőbetűit büszkén viselő ID&T cég gondozásában látnak napvilágot manapság a legjelesebb trance-, house-, és technofesztiválok.
Azt hiszem azoknak, akik a szcénában mozognak, be sem kell mutatni ezeket. Az amszterdami RAI Központban megrendezésre kerülő Innercity, az Amsterdam Arena-ban székelő Sensation Black & White, vagy ami a legaktuálisabb: az utrecht-i Jaarbeurs-ban évente tomboló Trance Energy mindig többtízezres tömegeket vonz a világ legeldugottabb szegleteiről is (és igen, egyszer ki kell jutnom egy TE-re).
Nemrég megindult a 2009-es Trance Energy kampányhadjárata is, bár még négy hónap van hátra a buliig, ami 2009. március 7-én lesz esedékes a megszokott helyen.
Évről-évre 3 (2007-től már 4), folyosókkal összekötött 'részlegben' tombolhatnak a táncolni vágyók: az élő performanszokkal és élvonalbeli DJ-kel tarkított Mainstage-en, a clubzenétől dübörgő Madhouse-ban, a változó programokat kínáló alternatív placcon vagy a keményvonalasabb trance szerelmesei a Hardstage-en. Ezen felül persze a szomjazók és éhezők is megtalálják a szükségleteik kielégítésére alkalmas hangulatos helyeket.
Egy ekkora eseményhez természetesen dukál egy himnusz is, amit minden évben más-más trance producer vagy formáció követ el. 2007-ben JOOP zúzott oda a The Future-rel, idén Ernesto & Bastian halhatatlan párosa darabolta kegyetlenül a lábakat a Thrill-el, a '09-es TE himnuszát pedig a holland Rank1 duó szolgáltatja a L.E.D. There Be Light képében-hangjában.
JOOP - The Future
Ernesto & Bastian - Thrill
A banzáj tehát elindult, szombat óta lehet elővételben venni a jegyeket durván 43 euróért. A tavalyit eszeveszettül elkapkodták, tessék tehát sietni!
Kiváncsian várom, hogy idén kik lesznek a fellépők :)
ID&T honlap
Trance Energy 09 honlap
TicketOnline webshop
TranceTream FM fórum TE topik
Azt hiszem azoknak, akik a szcénában mozognak, be sem kell mutatni ezeket. Az amszterdami RAI Központban megrendezésre kerülő Innercity, az Amsterdam Arena-ban székelő Sensation Black & White, vagy ami a legaktuálisabb: az utrecht-i Jaarbeurs-ban évente tomboló Trance Energy mindig többtízezres tömegeket vonz a világ legeldugottabb szegleteiről is (és igen, egyszer ki kell jutnom egy TE-re).
Nemrég megindult a 2009-es Trance Energy kampányhadjárata is, bár még négy hónap van hátra a buliig, ami 2009. március 7-én lesz esedékes a megszokott helyen.Évről-évre 3 (2007-től már 4), folyosókkal összekötött 'részlegben' tombolhatnak a táncolni vágyók: az élő performanszokkal és élvonalbeli DJ-kel tarkított Mainstage-en, a clubzenétől dübörgő Madhouse-ban, a változó programokat kínáló alternatív placcon vagy a keményvonalasabb trance szerelmesei a Hardstage-en. Ezen felül persze a szomjazók és éhezők is megtalálják a szükségleteik kielégítésére alkalmas hangulatos helyeket.
Egy ekkora eseményhez természetesen dukál egy himnusz is, amit minden évben más-más trance producer vagy formáció követ el. 2007-ben JOOP zúzott oda a The Future-rel, idén Ernesto & Bastian halhatatlan párosa darabolta kegyetlenül a lábakat a Thrill-el, a '09-es TE himnuszát pedig a holland Rank1 duó szolgáltatja a L.E.D. There Be Light képében-hangjában.
JOOP - The Future
Ernesto & Bastian - Thrill
A banzáj tehát elindult, szombat óta lehet elővételben venni a jegyeket durván 43 euróért. A tavalyit eszeveszettül elkapkodták, tessék tehát sietni!
Kiváncsian várom, hogy idén kik lesznek a fellépők :)
ID&T honlap
Trance Energy 09 honlap
TicketOnline webshop
TranceTream FM fórum TE topik
