Hamarosan újabb albumkritikával jövök, ezúttal egy számomra igen kedves tavalyi duplakorongos debüt kerül majd terítékre. A képen látható nagy öreg Darren Tate követte el ugyanis a Perfect World-öt, ami szerintem minden idők egyik legjobb vokáltransz albuma. Manapság reneszánszát éli nálam, egyfolytában ez pereg, ismét csak beleszerelmesedtem. Holnap megmutatom, miért is :) Addig is kísérjétek figyelemmel a REFLEKTOR-t...
Megértük ezt is. Zoli barátunknak is eljött a szalagavató pillanata és természetesen a baráti kör is hivatalos az afterpartyra (sajnos magára a szolnoki Körcsarnokban megrendezett ünnepélyre pénzügyi okok miatt nem). Bár a plakát designerének kis gondja akadt a 'hivatalos' szó leírásával, azért mi még ott leszünk este Szolnokon, a Club Ibizában! 6 órakor indulunk vonattal, kellően felpakolva, partytáskát hozva (van hivatalos partytáskánk, nagyon adja).
Aki teheti nézzen be! Éljenek a végzős csajszik :)
Elindult az oldal, melyben nagyapám novelláit és verseit fogom a közönség elé tárni. Ma este jövök az első történettel, addig olvassátok a Prológust. :)
Jelentem visszatértem. Hogy honnan? Hétfőn délután leutaztunk néhány haverommal Debrecenbe, a másnapi egyetemi nyílt nap végett. És persze megnéztük ex-osztálytársainkat is, meg a kecójukat. Beteg két nap volt :) No de...
3. szerzői albumomat bemutató rovatom újabb fejezetében egy igen kedves szerzeményt mutatok be Nektek:
Sok szempontból különleges az lemez 7. darabja, a The Harmonics of Love. A dalt tavaly szeptemberben kezdtem el írni, mondhatjuk, hogy 'titokban', ugyanis exem születésnapjára készült. Első olyan szerzeményem, amit egy konkrét személyhez írtam és az első olyan is, ami kicsit kilépve a trance világából, egy alternatívabb műfaj felé húz. A 7-es sorrendiség sem véletlen, ez volt ugyanis az egyik 'szerencseszámunk' az alatt a több, mint 1 év alatt, míg együtt voltunk.
A trackre az imitált akusztikus/elektromos hangszerek jellemzőek, mint például a Slayer2 VSTi-vel generált elektromos basszus-, és szólógitár, a DSK Elektrik Keyz-zel generált koncertzongora, vagy a jó öreg Sytrus-hegedű. Azért döntöttem hagyományosabb 'hangszerek' mellett, mert tudtam, hogy exem ezt a vonalat jobban kedveli, mint az elektronikusat.
A dal körülbelül 2 hét alatt készült el. A végén már kicsit sietnem kellet, hogy 'határidőre', október 6-ára kész legyek vele, de meglett. Először a zongorával kezdtem, megírtam az akkordmenetét, majd ahhoz kanyarintottam egy hegedűmenetet is. A dal lassan indul és fokozatosan, ahogy jönnek be a hangszerek, egyre ütemesebbé és keményebbé válik. Egy saját phaselt supersaw pad emeli ki a fő akkordmenetet a kórusrésznél.
Öröm volt írni ezt a dalt, és még mindig nagyon közel áll a szívemhez. Nemrég újra akartam hangszerelni, de azt hiszem ez még a jövő zenéje (csak hogy stílusosan fogalmazzak :) )
Tegnapi posztomhoz kapcsolódóan megjött a lengyel DJ válasza MySpace-en. Idézném:
"Thank you for your feedback, I really apreciate it!
Now after the five months I have no idea where did I find your track, but it must have been Mikiseri, CTG or dance Industries since I use them as a great source of unsigned tracks ;)
Just get used to the fact that if the track is good enough, it'll find a place on my tracklist :P
Keep in touch, Warmonger"
Gyengébb angolosok kedvéért elmondom, hogy megköszöni, hogy tetszik nekem a műsora, de azt már nem tudja, hogy hol találta pontosan a Balearic Sunset-et. De én az általa felsorolt alternatívákból kisakkoztam, hogy minden bizonnyal CTG-ről szedte, tekintve, hogy csak ott vagyok regisztrálva. Szóval ez van :)
Kicsit OFF: Ex-infótanárom, Thozoo blogjának egyik bejegyzése (illetve a hozzá fűzött kommentárok) hatására úgy döntöttem, hogy megboldogult anyai nagyapám novelláinak és verseinek örök emléket állítok digitálisan is itt, az interneten.
Sokszor gondoltam már erre, tekintve, hogy a kéziratok és gépelt szövegek itt lapulnak a szobámban egy mappában, de mindig félretettem az ötletet. Valószínűleg egy újabb blog formájában fogom publikálni az írásokat, napról-napra adagolva.
Szóval aki a zene mellett a szépirodalmat is szereti, az remélem látogatni fogja azt az oldalt is. További információkkal majd később jövök ;)
Igen érdekes dolgot tapasztaltam. Ezen a borús, unalmas szombat délután valamilyen teljesen spontán indíttatásból kifolyólag rákerestem a Balearic Sunset című számomra Gúglin. A második oldalon valami érdekesre bukkantam:
Katt a képre, hogy lásd Te is, amit én láttam
A link egy FileFront-os letöltésre irányít, a letöltés tárgya pedig egy Some Kind Of Art című rádióműsor 55. adása. Itt már kezdtem eléggé WTF-fejet vágni, de üsse kő, a letöltésre kattyintottam. Közben észrevettem, hogy a feltöltő egy bizonyos DJWarmonger. Gyorsan elő ismét a gúglit, ami kiadott egy MySpace-profilt. Warmonger-ről kiderült, hogy egy korombeli lengyel DJ, akinek a fent említett rádióműsora hetente jelentkezik a Pure FM-en. Írtam neki levelet, amiben megköszönöm, hogy játszotta a trackemet, de azért igazán értesíthetett volna or something.
Szóval ez van. Tudtom nélkül játszották a Balearic Sunset-et egy rádióműsorban. Jó érzés, főleg hallgatva a mixet. :) Kiváncsi leszek a lengyel kollega válaszára.
A 16. század végén a spanyolok bedurvultak és egy irdatlan hajóflottát küldtek az angolok nyakára, aminek a vége csúfos vereség lett. De mielőtt még történelmi vizekre eveznénk, nem a Legyőzhetetlen Armadáról lesz szó.
Egy kőszáli kecskeszökkenésnyi idővel később, 2003-ban a történelem némiképp megismételte önmagát és létrejött egy újabb Armada. Meg kell ugyan hagyni, hogy spanyolhon helyett a trance-től és spangliktól füstölgő Hollandiában, király helyett 3 ambiciózus fiatalember hatására és az angolok helyett inkább a zenekedvelőket célbavéve. Kudarcról pedig eddig szó sincs. Sőt! (Sört? Kettőt kérek.)
Lassan négy éve volt már a könnyűzenei világszínház feltörekvő csillaga Armin van Buuren, amikor is úgy gondolta, itt az idő egy saját kiadóba fektetni. Valószínűleg nem gondolta, hogy évekkel később az Armada már nem kiadó lesz. Maykel Pironnal és David Lewis-szal karöltve fogtak bele Amszterdamban a vállalkozásba. A logón virító három vitorla bizony félrevezető, hiszen maga a névválasztás nem közvetlenül a történelmi hajóhad hatására történt. Vegyük csak Armin, Maykel és David nevének első két betűjét és passzintsuk őket egymás után: yes, of course, it's AR+MA+DA, léjdiz end dzsentlömen.
Meglepően sokan vállalják a saját kiadóval járó kockázatot, főleg azok, akik függetlenedni szeretnének más kiadóktól. Persze ez egy olyan befutott név esetében, mint Armin, kicsit könnyebb (és kötelezőbb is). Az akkor még csak kiadóként funkcionáló Armada gondozásában 2003. október 1-jén jelent meg az első lemez, amely az Armin mixelésében hallható Universal Religion mixalbum-sorozat eddigi 3 tagja közül az első volt. Azóta eltelt 5 év és a cég képe kicsit megváltozott.
Az Armada megszűnt kiadóként létezni, ellenben egy olyan átfogó vállalkozás lett, mely alatt 19 alkiadó gárdája tevékenykedik, mindenféle stílust képviselve, legyen az trance, house vagy akár rap. Zenei publikáláson kívül foglalkoznak még ők bizony rendezvényszervezéssel is (lásd az Armin Only koncertturné). Egyszóval a név hallatán nem egy kiadóra gondolunk, hanem arra, ami mögötte van. (höhö).
Mellesleg mint azt már írtam, ebből csinálok egy prezentációt vállalati promóció tantárgyból, és forrásanyag-gyűjtés közben leltem rá a következő videóra, ami miatt én elkezdtem írni ezt az egész posztot. Vala. Íme egy riport arról, hogyan is folyik az élet az amszterdami székház falain belül a két alapító, Armin van Buuren és Maykel Piron tolmácsolásában. Angoltudást húzzátok elő a fiókból:
Most megy épp a 378. A State Of Trance adás Armin van Buuren vezénylete alatt (itt lehet betjúnolni). A műsor elején Armin végre kijelentette, hogy megnyílt a szavazás az év végi Top20-as adásban lejátszandó trackekre. A december 18-án műsorra kerülő rendkívüli adást ismét csak a hallgatók befolyásolhatják, ők szavazhatják meg, melyek is voltak számukra 2008 legjobb dalai.
Mindenki szavazásra fel, az ASOT Top 20 mindig hatalmas szokott lenni!
Szokás szerint tegnap is összeállt a MoT magja, hogy este 8-tól 10-ig rádióhallgatás közben kibeszéljük magunkból a kibeszélnivalót. Végtelen köszönet Dave Dee-nek, aki hétről-hétre biztosítja nekünk a sávszélességet és még flyer-eket is van ideje szerkesztgetni:
Tegnap Skyflash és én szórakoztattuk az emberkéket, íme a mixek:
Skyflash - Best of Uplifting 01. Banyan Tree - Feel The Sunrise 02. Accadia - Into The Dawn 03. Super 8 & DJ Tab - Elektra 04. Mike Emery - Budapest 05. Push - The Legacy 06. Above & Beyond - Good For Me (Thomas Datt remix) 07. Sunny Lax - Miquë (7 Skies & Static Blue remix) 08. Angra Mainyu - Love Life Stop (Cylum remix) 09. Ralpha - Pandora (Daniel Kandi's emotional remix) 10. Stoneface & Terminal - Super Nature
Endoril - Daydreaming Sessions 2 01. Breakfast - The Sunlight (Original Mix) 02. Talla 2XLC - Shine (Stoneface & Terminal Remix) 03. Headstrong feat. Shelley Harland - Helpless (Mike Foyle Summer Blush Mix) 04. Orjan Nilsen - Soulflayer (Original Mix) 05. Above & Beyond feat. Richard Bedford - Alone Tonight (Club Mix) 06. Markus Schulz vs. Andy Moor - Daydream (Lemon & Einar K Remix) 07. Heatbeat - Paradise Garage (Randy Boyer Mix) 08. Push - Strange World (Manuel le Saux Remix) 09. Wippenberg - Chakalaka (Original Mix) 10. Randy Boyer & Hydroid - Strike Again (Original Mix) 11. Ferry Corsten feat. Betsie Larkin - Made of Love (Original Mix)
Jó estét, jó szurkolást! Kezdődik a hét, mindenkin ott virít a szopottbarack feeling, én meg készülgetek átállni egy új gépre. Így most kicsit leeresztem a muzikális léggömbömet: takarítom a vinyót, ergo leszedtem róla minden VST-t és felesleges programot. Ebből homlokegyenest az következik, hogy az új másíná érkezéséig nem nyúlok az FL-hez. Befagyasztottam kicsit a rádióműsoros projectet is, talán észrevettétek, hogy egy ideje nincsenek RtT-s posztok. Ennek oka a következő: ahhoz, hogy a műsor változatos legyen és friss, hétről-hétre be kell szereznem az új trance muzsikákat, ami bizony 80 gigás winchesterem erre a célra fenntartott partícióját kicsit megviseli. Egyszerűen nincs hely új zenéknek, a mixekről nem is beszélve.
Promók, maxik és single-k a kiadás éve szerint válogatva (soksok giga)
Úgy vagyok én a zenékkel, mint mondjuk más a fotókkal. Katalogizálom őket orrba-szájba, csak már kellene az új gépbe álmodott 320-as HDD, hogy vígan elférjenek. Jó, persze az is be fog telni egyszer, de akkor majd veszek még egyet mellé :)
Na ezért szeretem a WMP 11-et
Összegezve: egy időre felfüggesztem produceri és mixelői teendőimet.
Ja, most meg épp prezentációt csinálok az Isteni PowerPoint-ban(...). Vállalati promóció nevezetű tantárgyból azt a feladatot kaptunk, hogy egy szabadon választott vállalatot be kell mutatnunk. Jelentem, természetesen az Armadakiadót választottam. :)
Mellesleg lement a gólyabál a suliban pénteken, lekerültek a falakról a plakátjaim is. Ahhoz képest, hogy hamar be akartam futni, csak este 11 után sikerült. Ahhoz képest, hogy kíváncsi voltam a teaházra és a karaoke-ra, szinte eszembe sem jutott, hogy ezek léteznek. Következőleg emlékeztessem magam, hogy gyorsan igyak, ne késsek le semmiről :D A diszkó a tornateremben... háát, az olyan volt, mint mindig. Láttál egy DJ-nek látszó tárgyat a mixpult mögött, aki néha már szinte halálra vált arccal tolta a pofánkba a szokásos house cumókat. Azt imádom a vidéki klubbokba és diszkókba, hogy a DJ-k (mellesleg a közönség is) nagyon leragadnak. Az országra jellemző általános lemaradás itt is megnyilvánul: hónapokon keresztül ugyanazok a trackek, ha valami új van, az is már több hetes-hónapos. Na, de nem panaszkodok inkább.
System F, Ferr, Gouryella, Vimana. Néhány azok közül a nevek közül, amiket a képen látható holland suhanc használt az alatt a több, mint 10 év alatt, amióta betette lábát a könnyűzenei iparba. A hivatalosan Ferry Corsten névre hallgató (és egy ideje már ez alatt is zenélő) DJ/producer a nemzetközi elektronikus zene egyik legeslegeslegmeghatározóbb alakja és úttörője, azon belül is egy olyan valaki, akinek a neve ott szerepel a trance címszó mellett az értelmező kéziszótárban.
A '73-as születésű Ferry-nek a '90-es években, valamikor a honfitárs Armin van Buuren-nel egy időben indult el zenei pályája, amikor még mindössze 16 éves volt. Ekkor jelent meg hivatalosan első kislemeze, ám ez hamar a múlt homályába veszett, csak úgy, mint egy időre maga a producer is. Lelkesedése nem csökkent, kocsimosásból és egyéb kisebb melókból gyűjtögette szülővárosában, Rotterdamban a pénzt a zenei kütyükre. '97-ben vissza is tért, Robert Smit-tel meg is alapították gyorsban a Tsunami névre keresztelt kiadót, melynek gondozásában 1999-ben meg is jelent minden idők egyik legnagyobb trance muzsikája, az Out of the Blue, természetesen magától System F-től. Innentől pedig nem volt megállás. Ugyanebben az évben megajándékozta a szcénát a Carte Blanche-el, ami legalább akkora klasszikus, mint az előbb említett track. A szám a Veracocha formáció alatt született, ami Ferry és Vincent de Moor kollaborációja. Kollabból nem is volt hiány, összeállt év végére a szintén honfitárs Tiesto-val is, elnevezték magukat Gouryella-nak és megprodukálták az ugyancsak Gouryella címre hallgató dalt, ami mellesleg megint csak egyike a klasszikus trance-himnuszoknak. Mindezt megkoronázandó, a londoni Eriksson Muzik Awards-on megválasztották az év producerének (Producer of the Year '99).
Ez megnyitotta a kaput számára a mindig is zenétől forrongó Nagy-Britanniába, a nagybetűs Kiadó, a Ministry of Sound egyből leszerződtette egy mixalbumra, ami (talán mondanom sem kell) ismét csak egetverő siker lett. A Trance Nation (Mixed by Ferry Corsten) válogatásalbum annyira jól fogyott az angoloknál, hogy nem telt el sok idő és platina lett belőle. 2001-es debüt albuma (még System F néven), az Out of the Blue világszerte felhívta a közönség figyelmét az ifjú hollandusra. Ferry egy azok közül a producerek közül, akiknek hangzásvilága igen jellegzetes és szinte már egy úgy, kizárólag rájuk jellemző stílust alkottak meg. 2005-ben 'átesett' egy szemlélet-, és stílusváltáson. Félretette a megszokott klasszikus uplifting elemeket, az igazi trance hangzást és egy egészen új dolog felé kezdett nyitni. Összekaparta a trance, az electro house és a techno stílus legszebb stílusjegyeit és megalkotott egy olyan hangzásvilágot, amely azóta védjegyévé vált. Ugyanebben az évben megalapította teljesen saját kiadóját, a Flashover Recordings-ot, melynek célkitűzése az innovatív muzsikák megjelentetése. 2006-ban, második (polgári neve alatt megjelenő) albuma, az L.E.F. (Loud, Electronic, Ferocious) volt hivatott 'bemutatni' Ferry új stílusát. Észbontó siker lett az album, melynek mintegy folytatásaként eljött hozzánk a Twice In A Blue Moon.
Nem kis várakozás előzte meg ezt a szerzői albumot, főleg közvetlenül a kiadás előtt izzott körülötte a talaj, annál is inkább, mivel az album bemutatója egy hatalmas esemény keretei között zajlott. Másodjára rendezték meg ugyanis a Full On Ferry névre keresztelt Corsten-koncertet Hollandiában, a producer szülővárosában, Rotterdamban. De nézzük hát, mit is kínál nekünk a korong: 70 percnyi tökéletesség 12 dalba itatva, egytől-egyig az L.E.F.-hangzást követve. Az első szám tavaly jelent meg az albumról, ez volt a Brainbox (Európában a The Race címmel adták ki), majd nemrég látott napvilágot a nevéhez méltóan rádiókat megszaggató Radio Crash című sláger. Az album nevét egy dokumentumfilm ihlette, amit Ferry nézett egy unalmas órájában. A filmben rózsákról volt szó, a Twice In A Blue Moon pedig egy ritka, rózsaszín virágú rózsafajta. Másrészt pedig van egy angol szólás, a 'Once in a blue moon', amit olyan dolgokra szoktak mondani, amik nagyon-nagyon ritkán történnek meg, magyarul valami olyasmi, hogy 'ezer évben egyszer'. A producerrel pedig épp két olyan dolog is történt, ami nem mindennapi: egyrészt egy új albumot írt, másrészt pedig feleségével épp gyermeket vártak. Innen lett hát az album címe Twice In A Blue Moon.
Lessük is meg közelebbről, miről is van szó. A Shelter Me című dallal kezd a korong, ráadásul egyből durrbele, semmi lágy introdukció vagy valami. Ez jellemző az album többi darabjára is: hirtelen kezdődnek és hirtelen végződnek. Maga az első szám igazi kis darálós ugyanakkor hátborzongatóan sejtelmes. Az agyonphaselt, magas pitch-ű pad és az előbb zongora, majd egy markáns szinti által játszott főtéma számomra dühöt és csalódottságot hordoz magában. Kifejezetten érzelmes muzsika, egyik kedvencem. Másodikként jön a REFLEKTORban is megtalálható Black Velvet, melyhez egy Julia nevű énekesnő adta a vokált. Sokan fikázzák a vokálszámokat (és vokalistákat) az albumon, nekem személy szerint nincs velük semmi bajom, ugyanis ez a dal volt az, ami már első hallásra lebilincselt. Kicsit minimal-os beütésű, a vokál nagyon sokat dob rajta. A refrén enyhén vocoderelt, jó magas, ami nekem nagyon bejön. Igazi kis besírós zene. Harmadiknak egy feldolgozás érkezik. Ferry egy régi kedvenc dalát, a '80-as évek italo disco őrületének egyik kiemelkedő darabját, a Fun Fun - Happy Station-t vette kezelésbe. Megtartotta az italo-ra jellemző basszusvonalat és a főtémát, ám a We Belong címen futó újragondolás már új szöveget kapott, méghozzá a brit Maria Nayler jóvoltából. A vocoder (mint az sok Ferry számra jellemző) itt is végigkíséri a vokált. Tetszetős darab, szerintem egy nagyon fasza feldolgozás lett, jó munkát végzett a szerző. Az ez után következő Gabriella's Sky kicsit visszatér a régi System F hangzáshoz. Lágy, megnyugtató dal, nagyon szép supersaw pad akkordmenettel és kellemes csengőarpeggioval. Sokáig nem volt címe ennek a számnak, aztán amikor megszületett Ferry kislánya, Gabriella Corsten, már nem volt kérdéses a cím, főleg, hogy a producer mindig is szeretett volna gyermekének írni egy dalt. Olyan szembecsukós-ellazulós lett ez a darab. Az amcsi Betsie Larkin hangja először csendül fel a Made Of Love-ban. A dal eredetileg instrumentális volt, ám a producer mindig is érezte, hogy hiányzik egy jó kis vokál belőle, aztán amikor New Yorkban találkozott az énekesnővel rittyentettek hozzá egy fantasztikus szöveget és éneket. Az utóbbi napokban mindig az albumot hallgattam mp3-lejátszómon a suliban, de akárhányszor felcsendült Betsie hangja, azt hittem térdre borulok. Engem teljesen magával ragadott, nagyon fülbemászó, a dallam pedig kitünően kiegészíti az egészet. A moog basszusvonal alatta pedig nagyon el lett találva. Állítólag ez lesz a következő kislemezként megjelenő dal az albumról. Az elolvadás után jön egy kis bekeményítés a már említett Radio Crash 'személyében'. Ez egy tipikus vadulós zene, tudjátok amikor kéz a magasban, a fej meg csak előre-hátra. :) Egyike a leülök-oszt-pötyögökmá-valamit típusú zenéknek, Ferry ugyanis csak leült és unaloműzésképpen rakosgatta a sample-ket és egyszer csak azt vette észre, hogy hoppá, ez akár egy új szám is lehetne. Velem is megesett már ez párszor. Markáns stutter-főtéma jellemzi a számot, ami garantáltan szétviszi az agyad, az 5 percnél belépő ütemenkénti megszakítása a dallamnak pedig ááááh. Na az a vadulás. A sláger után megérkezik a címadó dal, a Twice In A Blue Moon, ami nekem annyira nem jött át. Egész keményen induló uplifting nóta, melynek fődallamát egy erőteljes square szinti játsza. Élénk, lüktető muzsika, de szerintem valami még hiányzik belőle. Betsie kisasszony másodjára is megcsillogtatja énektudását a Feel You-ban, ami a másik olyan darab az albumról, ami nem igazán jött át. Laza kis nóta, gyors arpeggiokkal a háttérben és érzelmes vokállal. Otthoni hallgatásra tökéletes. Kilencedikként hallhatjuk az első (és egyetlen) férfi vokált Ben Cullum előadásában a Life című muzsikában. Sokak szerint Ferry ezzel Sander van Doorn-t akarta 'koppintani' és nem sikerült neki, szerintem viszont egy nagyszerű zene kerekedett ki belőle. Egyetlen téma kíséri teljesen végig a dalt, melyet néha szakít meg a vokálrefrén. Zúzós, keményvonalasabb track, talán tényleg kicsit Sander-ös, mely után szintén egy keményebb dal érkezik, a Radio Crash-hez sokban hasonlító Brainbox. Pattogó analógszinti arpeggiojával igazán pörgetős muzsika, melyhez csak hozzáad a durva saw fődallam és a háttében húzódó kicsit TB303-szerű basszusvonal. Élénk snare-ral teszi a producer még hangsúlyosabbá a dobokat és ad mégtöbb lüktetést a trackhez. Gyöngyszem. Az utolsó előtti Shanti egy érdekes darab. Bár azt hihetnénk, hogy az elején felcsendülő, kicsit indiai beütésű női hang tényleg női, 'sajnos' csak egy szintetizátor presetről van szó. Meglepő, de egy nagyon jól lemodellezett virtuális női hang adja a kvint esszenciáját a számnak, mely mellesleg egy tetszetős kis uplifting. Az albumot zárja a Visions of Blue című 2 perces (Ferry-től szokatlanul) chillout muzsika, ami kellőképpen lenyugtatja az ember az előző trackek pörgése után. Nagyon szép, zongorásos.
Hu, így visszatekintve elég sokat írtam, szóval egy szó, mint száz: a Twice In A Blue Moon egy jól eltalált összeállítás. Aki szereti Ferry-t és a különleges hangzást, annak bizony kötelező.
Tracklista: 01. Ferry Corsten - Shelter Me 02. Ferry Corsten feat. Julia - Black Velvet 03. Ferry Corsten feat. Maria Nayler - We Belong 04. Ferry Corsten - Gabriella's Sky 05. Ferry Corsten feat. Betsie Larkin - Made Of Love 06. Ferry Corsten - Radio Crash 07. Ferry Corsten - Twice In A Blue Moon 08. Ferry Corsten feat. Betsie Larkin - Feel You 09. Ferry Corsten feat. Ben Cullum - Life 10. Ferry Corsten - Brainbox 11. Ferry Corsten - Shanti 12. Ferry Corsten - Visions Of Blue
Rövidke kis szösszenettel jövök: November 1-jén kijött az új Corsten szerzői album, a Twice In a Blue Moon. Nemrég szereztem be, most pedig épp hallgatom nagyba, és azt kell mondjam, hogy: áááhh. Bővebben holnap írok róla egy kivesézést, addig még hallgatom/szokom. A REFLEKTORBAN már hallható az album 2. darabja, a Black Velvet. Tessék ízlelgetni. Ilyen egy igazi Corsten.
Hamarosan újabb albumkritikával jövök, ezúttal egy számomra igen kedves tavalyi duplakorongos debüt kerül majd terítékre. A képen látható nagy öreg Darren Tate követte el ugyanis a Perfect World-öt, ami szerintem minden idők egyik legjobb vokáltransz albuma. Manapság reneszánszát éli nálam, egyfolytában ez pereg, ismét csak beleszerelmesedtem.
Sok szempontból különleges az lemez 7. darabja, a The Harmonics of Love. A dalt tavaly szeptemberben kezdtem el írni, mondhatjuk, hogy 'titokban', ugyanis exem születésnapjára készült. Első olyan szerzeményem, amit egy konkrét személyhez írtam és az első olyan is, ami kicsit kilépve a trance világából, egy alternatívabb műfaj felé húz. A 7-es sorrendiség sem véletlen, ez volt ugyanis az egyik 'szerencseszámunk' az alatt a több, mint 1 év alatt, míg együtt voltunk.
Katt a képre, hogy lásd Te is, amit én láttam
A 16. század végén a spanyolok bedurvultak és egy irdatlan hajóflottát küldtek az angolok nyakára, aminek a vége csúfos vereség lett. De mielőtt még történelmi vizekre eveznénk, nem a Legyőzhetetlen Armadáról lesz szó.
Meglepően sokan vállalják a saját kiadóval járó kockázatot, főleg azok, akik függetlenedni szeretnének más kiadóktól. Persze ez egy olyan befutott név esetében, mint Armin, kicsit könnyebb (és kötelezőbb is). Az akkor még csak kiadóként funkcionáló Armada gondozásában 2003. október 1-jén jelent meg az első lemez, amely az Armin mixelésében hallható Universal Religion mixalbum-sorozat eddigi 3 tagja közül az első volt. Azóta eltelt 5 év és a cég képe kicsit megváltozott.
Teljes flyer-lista itt
Promók, maxik és single-k a kiadás éve szerint válogatva (soksok giga)
Na ezért szeretem a WMP 11-et
System F, Ferr, Gouryella, Vimana. Néhány azok közül a nevek közül, amiket a képen látható holland suhanc használt az alatt a több, mint 10 év alatt, amióta betette lábát a könnyűzenei iparba. A hivatalosan Ferry Corsten névre hallgató (és egy ideje már ez alatt is zenélő) DJ/producer a nemzetközi elektronikus zene egyik legeslegeslegmeghatározóbb alakja és úttörője, azon belül is egy olyan valaki, akinek a neve ott szerepel a trance címszó mellett az értelmező kéziszótárban.
Nem kis várakozás előzte meg ezt a szerzői albumot, főleg közvetlenül a kiadás előtt izzott körülötte a talaj, annál is inkább, mivel az album bemutatója egy hatalmas esemény keretei között zajlott. Másodjára rendezték meg ugyanis a Full On Ferry névre keresztelt Corsten-koncertet Hollandiában, a producer szülővárosában, Rotterdamban. De nézzük hát, mit is kínál nekünk a korong: 70 percnyi tökéletesség 12 dalba itatva, egytől-egyig az L.E.F.-hangzást követve. Az első szám tavaly jelent meg az albumról, ez volt a Brainbox (Európában a The Race címmel adták ki), majd nemrég látott napvilágot a nevéhez méltóan rádiókat megszaggató Radio Crash című sláger.
